Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
Sándor János tanácselnök- helyettes Ferencz Sándor vb-titkár Hatszázezer forint forgalmat bonyolít az önkiszolgáló üzlet havonta ❖ ❖ ♦* *** *•* *** *1* *** *♦* *!' \* ♦** ❖ HUGYAG * Mar '■ jáj. 4ü ■aC-H, Mßkw sMHgk A zt tarják az őrhalrrd közös tanácson, de ami ennél is fontosabb, így vélekednek maguk a hugyagiak is, hoéy társközségként semmiben sem szenved hátrányt ez az 1160 lelket egyesítő nagy múltú, biztos jövőjű híres-neves palócközség. Augusztus húszadikán régi vágya teljesült a hugya- giaknak: a balassagyarmati fogyasztási szövetkezet megnyitotta a majd másfél évtizede igényelt korszerű bisztróját, a község főutcáján. Hatalmas vadgesztenyefa tövében épült meg a szép bisztró (ugyanakkor természetesen tovább üzemel a jó színvonalú, szépen berendezett másik szövetkezeti vendéglátóhely is!), és nem kell hozzá különös megfigyelőképesség, hogy az idegen is felfedezze, milyen jól érzik magukat benne a helybeliek. A' bisztró rövidesen kiegészül — a tervek legalábbis így szólnak — egy játékautomatával és zenegéppel, később esetleg meleg ételt is forgalmazhatnak benne, igény szerint. Ferencz Sándor tanácsi vb-titkárral (éppen húsz esztendeje került a tanácshoz) járjuk a községet. Közben idő van arra, hogy a régi életről is szó kerekedjék: valamikor nem volt könnyű itt az élet. Szegényparasztból volt a legtöbb, ma az iparban dolgozó, eljáró hugyagiak vannak túlnyomó többségben, és viszonylag kevesen dolgoznak az őrhalmi tsz földjein. Egy régi törzsökös helybeli* sok társadalmi megbízatása után ítélve köztiszteletű Sándor János Véleményé is érdekes ebből a szempontból, „Itt mindenütt körös-körül Pekáry földbirtokos volt az úr. Igaz, különbözött a hasonszőrűektől abban, hogy maga gazdálkodott. És, hát, a lovakhoz nagyon értett. Híres, jó tenyészete volt. De igaz az is, hogy sokat lendített a burgonya ezen a vidéken. A híres burgonya, amely itt éppúgy honos, mint „hazájában", Orhalomban... Az egykori Pekáry-féle tanya, a „Burjas”, vagy ahogy hivatalosan nevezik — Büros, lassan megszűnőben, hiszen az a néhány kintlakó szövetkezeti tag is inkább befelé törekszik. Segít a betelepedésben az, hogy az iskolakörzetesítéssel, a felszabadult tanácsi kezelésű épületek, helyiségek felhasználhatók erre a óéira is. Hugyagon jelenleg csak az alsósok járnak helyben iskolába, a többiek Örha- lomban tanulnak, a közlekedés és ami igencsak fontos — az utak igazán jó állapotban vannak! Azt mondja a vb- titkár: — A társközségben jelenleg sokkal jobbak a belső útviszonyok, mint teszem azt a székhelyközségben. Két utca kivételével valamennyi hugyagi út szilárd burkolatú, s mindenütt megépültek, nagy társadalmi összefogás segítségével a járdák. Hugyag (Örhalommal egyetemben) híres volt például a szőtteshimek készítéséről, népviseletéről, amelyet azonban jó régen levetett a hugyagi ember. Nem vetette, soha nem is veti le azonban legendás szorgalmát, amelyben egyenlő arányban osztozik a szomszédos őrhalmiakkal, de osztozik, egyezik a palóc törzsi jegyek erős megtartásában is. A legmeggyőzőbb példákat éppen e kéí. községben találták a palócság külső, fizikális jegyeire maguk a kérdés Ütba esik jövet-menet a szövetkezeti bisztró tudományos kutatói. Az. együvétartozás, a közös akarat megnyilvánul azonban olyan közösséget gazdagító munkában is, amely ezt a palóccsokrot színesíti, gazdagítja (idetartozik a közeli Iliny és Csitár nemkülönben). A társadalmi munkaversenyben ez a faluközösség volt már járási, első, ném is egy alkalommal! Nemrégiben a kassaiak érdeklődtek a helyszínen-, miként sikerült a hugyagiaknak a helyben élő, megleheT tősen nagyszámú cigányszármazású lakosság életvitelében a kedvező irányú változtatást elérni? Hosszú sora van annak. Valamikor a hatvanas évek derekán vágtak bele ebbe a nagyon összetett, sokágú problémába. A krónikás helybéli tapasztalatai: megszűnt a zsúfolt Dankó-telep, helyén nagyon szép házak épültek, de valóságos új utca is felépült azokból a nagyszerű hátiakból, amelyeket társadalmi segítséggel (és a maguk szorgalmával) a cigány- származású helybeliek emeltek rendre-sorra. A kassaiak után a héten csütörtökön a pozsonyiak jártak Hugyagon hasonló céllal, tapasztalatszerző úton. A cigányszármazá- sú lakosság úgy zárkózik fel az élet minőségének megszerzésében, javításában, a munkavállalásban, a keresetekben az általános helyi színvonalhoz, hogy az valóban példa lehet mások számára is! A férfiak valamennyien rendszeres munkahellyel rendelkeznek. Közülük sokan dolgoznak például az egri közúti építőknél, nehéz munkával keresik azt a pénzt, amelyet házaikban, kertjeikben, a lakások belső berendezésének korszerűsítésére — és a tanulásra, a gyerekekre költenek, Az igényt mutatja a tanulásra, hogy a tanács rövidesen helyben önálló napközi otthonos ellátást is bevezet, éppen a nagyszámú cigány- származású kisiskolás nevelése céljából. V alamikor erre vezetett a pesti—kassai közlekedési út. Ma csupán a belső forgalma mozgatja meg a falu képét reggelente meg délután, amikor a gépkocsik sorra húznak a község utcáin, és befutnak az eljárókat szállító autóbuszok, de mint mondják — nagyon jó a vasúti közlekedés is. A régi mérföldkő a falu közepén valóságos műemlék. Lebontani sem szabad. Ez áll rajta: Budapest 90 kilométer, Kaása 196,64 kilométer, Pös- tény 6,34 kilométer. A híres hugyagi hidat, amelyet a németek robbantottak fel, nem kellett újjáépíteni, hiszen közel a gyarmati átkelő. Itt vet nagy kanyarokat az Ipoly, és a háborús emlékké „visszalépett”, egykor oly’ forgalmas híd csonkjai körül békés, vidám vetélkedőre, horgászversenyre, hagyományos ünnepre gyülekeznek ezen a vasárnapon is a hugyagiak, őrhalmiak, gyarmatiak és a még távolabb élő szerelmesei a szép tájnak. t. Pataki László Kép: Kulcsár József Jónás Tibor portája a család büszkesége
