Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
Több szakmával... A l » szólás-mondás... annyi ISlTien ember vagy, ahány nyíren beszélsz... másképpen is érvényes: any- nyi ember vagy, ahány szakmához, ahány munkafolyamathoz értesz... Csakhogy: a nyelvekkel sem birkózhat mindenki a siker reményében, s a szakmaváltás, a több szakmához nélkülözhetetlen tudásanyag megszerzése is reménytelen vállalkozás, ha hiányzanak a tudásbéli alapok. Mert a tanuláshoz a jószándék, a nagy elhatározás kevés... Tudott dolog, hogy a technikai-gazdasági fejlődés, valamint napjaink egyik legfontosabb gazdasági követelménye, a termékszerkezet-váltás többféleképpen is érinti a munkások szakképzettségét. Egyrészt megköveteli a magasabb iskolai végzettségen alapuló konvertálható — tehát több szakma, több munkakör ellátásához megfelelő — szaktudást; másrészt a munkások jelentős hányadának szükség szerinti átcsoportosítását, illetve — az átcsoportosítás feltételeként — átképzését, továbbképzését. A gazdaság működése szempontjából létfontosságú feladatok végrehajtása nem az elhatározásoktól, s a központi kinyilatkozásoktól függ. Alapfeltétele, a munkaerő-állomány megfelelő minőségi összetétele, s persze az is, hogy milyen az emberek alkalmazkodóképessége. E két feltétel pedig összefügg a munkások iskolázottságával, szakmai képzettségével. Vitathatatlan tény, hogy a fizikai munkások iskolázottsága az elmúlt három évtizedben jelentősen megváltozott Egyre többen fejezik be az általános iskolát, egyre több az érittségizett szakmunkás, s a szakközépiskolai oktatást is egyre jobban összehangolják a szakmunkásképzéssel. Ugyanakkor a kedvező —, s főleg a felnőttoktatásban jelentkező — eredmények mellett a fizikai munkakörben dolgozók ötven százaléka (több mint egymillió ember) nem végezte el az általános iskolát. S miközben a felnőttoktatás szervezete mindent elkövet, hogy csökkenjen ez az ijesztően magas szám, évről évre 12—15 ezer fiatal lépi túl a tanköteles kort anélkül, hogy elvégezné az általános iskolát. Vagyis: a nyolc osztály nélkül munkába lépők száma évről évre „újratermelődik”. Bizonyíték erre az is, hogy az általános iskolai végzettség nélkül dolgozó fizikai munkások mintegy harminc százaléka (félmillió ember) a 15—39 év közötti korosztályba tartozik, tehát hiányos iskolai végzettségük nem kezelhető afféle múltbéli örökségként. S ők még legalább 20—30 évig részt vesznek a társadalmilag szervezett munkában. A gazdasági struktúra fejlesztésének szempontjából nem elhanyagolható az sem, hogy az aktív keresők közül körülbelül egymillióra tehető azóknak a száma, akik közvetlenül a háztartásokból, illetve a mezőgazdaságból kerültek az ipari szervezetekbe. Többségük szakképzetlen, vagy olyan ismeretekkel, s főleg olyan gyakorlattal rendelkezik, ami ma már hasznavehetetlen a gazdaság számára. Ráadásul az ő esetükben még mindig számolni kell a nehézkes alkalmazkodás miatti elemi gondokkal; olyan környezetbe kerültek — és kerülnek —, ahol a szervezeti és a munkastruktúra egészen más, sokkal mag::- áabb színvonalú, mint amit eddigi életük során tapasztalhattak. Mindez persze közvetlenül hat az ipari termelés minőségére, az alkalmazható technikára és a fejlett technika kihasználásának lehetőségeire. Az alkalmazott technika viszont meghatározza a termékstruktúrát. Azt már tudjuk, hogy a műszaki fejlesztés nem könnyen előteremthető anyagi eszközök függvénye. Azt is tudjuk —, - mert drága pénzzel megfizetett keserű csalódások árán megtanulhattuk (lásd például: textilipari rekonstrukció) —, hogy a végrehajtandó fejlesztéseket, rekonstrukciókat nagyon pontosan össze kell — kellene! — hangolni a lehetséges és szükségszerű struktúramódosítással. Mondom: mindezt többé-kevésbé jól tudjuk, ám alighanem egy valamire csak mostanság kezdünk rádöbbenni: a technika működtetéséhez, a műszaki fejlesztéssel megalapozott struktúraváltáshoz erre alkalmas emberek is kellenek. Képzett és viszonylag könnyedén továbbképezhető munkavállalók. Olyan dolgozók, akik munkája szükség esetén — szaknyelven szólva — gyorsan konvertálható. S itt hadd ismételjük meg a néhány bekezdéssel korábban leírt adatot: a fizikai munkakörben dolgozók ötven százaléka éppen csak ími-olvasni tud, az általános iskolából kimaradt ember. Miattuk is történt, hogy egy sor szakmában eltekintettek a műveltségi minimumot jelentő általános iskolai végzettségtől, mint alapkövetelménytől. Mnclfánnen fogalmazva: jelenleg a I lOaKcppcn szakmunkásoknak csak meglehetősen szűk rétege rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyek képessé teszik őket arra, hogy az új követelményeknek megfeleljenek. Következésképpen: hiáha lenne elég pénz, hiába lenne még több elszántság és még nagyobb cselekvő akarat, a strukturális átrendeződésből adódó gondjaink csak súlyosbodnak azáltal, hogy túl sokan vannak olyanok, akik tanulatlanok, akik speciálisan képzettek ugyan (egy valamihez jól értenek), de az igények diktálta gyors átállásra képtelenek. S, mert az iskolarendszer — a jelek szerint — halad tovább az eddigi úton, nincs más megoldás, mint, hogy e gondok enyhítését a vállalatok vállalják magukra. S csak reménykedhetünk: talán elbírják ezt is, talán még megbirkóznak ezzel is... Testvérmegyénkben jártak Röviden A Lett SZSZK a Szovjetunió európai területének északnyugati részén fekszik. Határait nyugatról és északnyugatról a Balti-tenger hullámai mossák. Területe 63 700 négyzetkilométer. Lakossága 2 millió 528 ezer fő. Fővárosa Riga. * A prágai Ceské Lódenice hajógyárban olyan szívó-kotrógépeket gyártanak, amelyek 14 méter mélységből képesek a víz alatti földréteget kiemelni, és egy óra alatt átlagosan 2500 köbméter homokot szállítanak 500 méternyi távolságra. Huszonkilenc Nógrád megyei fiatal érkezett a közelmúltban élményekkel megrakodva testvérmegyénk székhelyéről, Kemerovóból, ahol az Expressz Utazási Iroda tár- sasútján vettek részt. A turistacsoport tagjai megismerkedtek a szibériai nagy iparváros nevezetességeivel, történetével. A helybeliek háborús helytállását megörökítő kiállítás megtekintése után pedig olyan veteránokkal találkoztak, akik részt vettek hazánk felszabadításában is, s hősiességükért magas kitüntetésekben részesültek. Lenyűgöző élmény volt az ismerkedés a város gazdasági életével. A kedrovszki külszíni bányák az „AZOT” és „KARBOLIT” vegyi üzemek látványa, melyeket párt-, komszomol- és gazdasági vezetőkkel, munkásfiatalokkal folytatott beszélgetések egészítették ki. A cáoport tagjai ' a kemerovói fiatalokkal együtt ünnepelték meg augusztus 20- át, az alkotmány ünnepét. Az aranyérmes Drogunion Munkájukat értékelték A mezőgazdasági kiállításon a megye másik aranyérmese a mohorai Drogunion Gyógynövénybegyűjtő és Forgalmazó Közös Vállalkozás. Tizenegy éve jött létre és ezzel a mostani OMÉK-on elért sikerével, talán eddigi legnagyobb eredményét érte el. A kiállításon nemcsak a beküldött termékeit bírálták, hanem egész működését S ha az eredményeket nézzük, ezek alapján valóban rászolgált az aranyéremre. — Nehéz volt? — kérdezem az örömteli percek után Nagy Mihályt, a Drogunion igazgatóját. — Nem adták ingyen, any- nyi bizonyos. Eredményeink — a kezdeti gyengélkedés után — évről évre javultak, termelési értékünk egyenletesen emelkedett. — Ügy tudom, főként vadontermő növények felvásárlásával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkoznak, de magával a begyűjtéssel nem. Hogyan sikerült rávenni az embereket, hogy jövedelmező a gyógynövények gyűjtése? — Elsősorban a megfelelő felvásárlási árakkal, másrészt az embereknek tetszik ez a gyors pénzszerzési mód. Hétvégeken, családi kirándulásokon pénzt keresni, nem lebecsülendő módszer. Az aranyérem nemcsak a mohoraiak kiállított terméket» nek szól, hanem egész tevékenységüknek. fotó: Kulcsár — Az idén mire számítanak? — A tervezett termelési értékünk 48 millié forint, és ha ez megvan, mintegy ötmilliós nyereségre számíthatunk. Ez forgalomnövekedésben azt jelentené, hogy az elmúlt öt év alatt forgalmunk kétszeresére nőtt. — Szép kerek szám. És ebből mennyi a tőkésexport részesedése? — Termékeink több mint háromnegyede nem rubelelszámolású exportra megy, mintegy 900 ezer dollár értékben. Az utóbbi évek béri erősen fellendült a gyógynövények iránti kereslet, és mi mindent megteszünx azért, hogy ezt a magunk javára fordítsuk. Ebinek azonban elsődleges feltétele a feldolgozottság mértékének állandó emelése. — Milyen lehetőségeik vannak ezen a téren? ■— Idén fejeződik be egy több mint hatvanvagonos gyógynövénytároló építése mohorai telepünkön és egy új feldolgozó üzemrész is hamarosan tető alá kerül. Korábban gondot okozott a speciális gépek beszerzése, ma már nagyrészt magunk készítjük ezeket is. — Ezt úgy értsem, hogy. gépgyártással is foglalkoznak Mohorán ? — Ez talán túlzás — moso- lyodik el Nagy Mihály —, de például a lengőrostát — amely kereskedelmi forgalomban nem kapható — vagy a szárítóalagutat saját kivitelezésben állították elő az itt dolgozók. Ez kétszeres előny, mert egyrészt így sokkal olcsóbb, másrészt biztosított az emberek téli foglalkoztatottsága is. — Befejezésül még egy kérdés. Számítottak-e az aranyéremre, és mit jelent ez a Drogunion további munkájában? • — Bíztunk benne, hogy ily módon is elismerik eddigi tevékenységünket, azonban nem voltunk biztosak, hogy ilyen előkelő helyezést érünk e! ebben a rendkívül erős mezőnyben. A továbbiakra nézve talán ez ösztönző hatás az, aminek feltétlenül meg kell látszani mindennapos munkánkban, s egyben kötelez is minket a még jobb eredmények elérésére. Z. T. Elektronikus erdész Az erdőkerülők sok-sok kilométeres menetelését az erdei ösvényeken, a munkaigényes kézi méréseket, a különféle számításokat a jövő erdejében jól helyettesíti, segíti majd a számítógép. Az . eberswaldei (Odera menti, Frankfurt megye) erdészeti kutatóintézet munkatársai — elektronikus tervezőkkel és gyakorlati erdészeti szakemberekkel együttműködve — „Erdei adatbank” (Waldfons) néven speciális számítógépet szerkesztettek, amely —■ a betáplált adatok alapján — választ ad többek között olyan kérdésekre, milyenek a gyantacsapolási lehetőségek, hogyan fejlődik az ültetvényállomány, hol vannak vágásra való _ erdőterületek. A számítások' szerint az elektronikus erdész gyorsabban, olcsóbban és az eddiginél jóval áttekinthetőbben válaszol az erdőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos kérdésekre, s jelentősen segíti a hosz- szú távú fejlesztést. A minőség védelmében Hígabb italok — sűrűbb felelősségre A Nógrád megyei Élelmi- az anyagösszetételt, szagot, szereilenőrző és Vegyvizsgáló Ízt, állagot, súlyt, sőt a gyárintézet 1972. júliusában kezdte meg működését, s annak ellenére, hogy munkájáról ez alatt több képriport és írás számolt be, még mindig valami titokzatosság lengi körül az intézményt. Erről szeretnénk fellebben- teni a fátylat, az intézet igazgatójának, Aranyi Endrének és két munkatársának, Fülöp Ágnes, valamint Takács Árpád főelőadóknak a segítségével. — Az intézet neve nagyjából utal a feladatára, mégis, bővebben érdemes szólni erről. Ha röviden össze tudná foglalni, mivel is foglalkoznak itt? — teszem fel a kérdést Aranyi Endrének. , — Feladatunk, a növényi és állati eredetű élelmiszerek, félkész és késztermékek, továbbá a megyénkben forgalomba hozott importeredetű élelmiszerek minőségének, vegyi szennyezettségének vizsgálata. Ezek során vizsgáljuk tástechnológiát is, az előállítási helyeken, illetve a kereskedelmi egységekben vett minták alapján. Ellenőrizzük az üzemek, termelőhelyek, raktárak, kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltatóegységek munkáját. Szakosított feladatunk a sütőipar területén van, ennek az ágazatnak mi vagyunk az úgynevezett profilintézete, így hatáskörünk az egész országra kiterjed. Az ellenőrzésünk 1979-ben 269 volt, a megyében működő üzemek 83,5 százalékát kerestük fel a vizsgálati tételek száma 2038, ez közel 18 ezer elemi tételt jelentett. A kifogásolási százalék sajnos romlott, az élelmiszerek — különösen a zöldség — esetében. — Tudomásom szerint most ez az amúgy is elég széles feladatkör újabbal bővült. Itt végzik — a termelő és az átvevő közötti vitás esetekben — a javító hatású Su- za hatósági minősítését. — Valóban így van, bár az aratás késése miatt ez utóbbival még nem sok gondunk akadt, eddig mindössze egy minta érkezett intézetünkhöz. Ennek vizsgálata most folyik. — Említette a vendéglátó- ipari ellenőrzéseket. Mire terjed itt ki az ellenőrzés és mik a tapasztalatok? — a> kérdés ezúttal Takács Árpádnak szól — ez ugyanis az ő területé. — Vizsgálataink elsősorban a vendéglátóipari egységekben kiszolgáltatott termékeket — kávét, fagylaltokat, szörpöket, borokat és a belőlük készült italokat — azok szolgáltatói értékét, súlyát, összetételét érintik. Ellenőrzéseinket a tanács kereskedelmi osztályával közösen végezzük, de a minősítés az intézet laboratóriumaiban történik. Az első fél évben 55 ellenőrzést végeztünk a vendéglátóipar és az ÁFÉSZ egységeiben. Míg a kávé minősége javult a tavalyihoz képest, a fagylalté jelentősen romlott . . , — Ez nyilván összefügg azzal, hogy nemrégiben megemelték az árát . . . — A fagylaltok nagy része szárazanyag-hiányos, ami azt jelenti, a megengedettnél több vizet tartalmaz. Ilyenkor arra hivatkoznak, hogy az alapanyag a hibás. Érdekes viszont, a laboratóriumban mindig sikerül szabvány szerinti fagylaltot előállítanunk. — Ezzel azt akarja mondani, jobban értenek a fagylalt- készítéshez, mint akiknek ez a foglalkozásuk? — Nem, csupán azt, hogy igenis lehet megfelelő minőséget produkálni, csak bele kell tenni a vízbe a megfelelő mennyiségű fagylaltport. — Mi a helyzet például a fröccsökkel? — A vizsgálatok szerint, általában ezekben is több a víz a kelleténél. Gyakori eset, hogy nem szakképzett dolgozók készítik. Találkoztunk olyan esettel is, amikor kazánfűtő csinálta a fröccsöt. Reméljük, fűteni jobban tud... — Mi a teendőjük ilyen esetben? — kérdezem az igazgatót. — Az 55 ellenőrzés után húsz esetben kezdeményeztünk szabálysértési eljárást. Ezek összege ezertől háromezer forintig terjedhet —, s a tanácsok az utóbbi években lényegesen gyorsabban és szigorúbban intézkednek. A vétkesek pedig megfizetik a vizsgálati díjat is a bírságon felül. Érdekes tapasztalat, hogy a legtöbb kifogás, a reprezentatívabb, a város központjában levő helyeken előállított termékekkel szemben merül fel. — Mi o helyzet a zöldséges gyümölcsfronton? Ha jól tudom, ezen a területen nemrégen kezdték a vizsgálódást? — Valóban — mondja Fülöp Ágnes — csak másfél éve végezzük ezt a munkát. Itt a legtöbb gondot az jelentette kezdetben, hogy az érintettek nem voltak tisztában a szabványokkal, most pedig az osztályba soroltság és az ár ösz- szefüggése. Gyakori hiba az úgynevezett kevert minőség, amikor nem friss, vagy nem a szabványnak megfelelő méretű termék kerül az első osztályú áru közé. Az elmúlt fél évben 46 vizsgálatból 11 került kifogás alá. Ez ugyan javulást jelent, de például a tárolt burgonya valamennyi vizsgálata negatív eredményt hozott, a paprika és a fejeskáposzta gyakran kisebb az előírtnál és találkoztunk bok- rosodásnak indult vöröshagymával is. — Gondolom, az ilyen hibáktól a vásárlók is megbokrosodnak. Hány szabálysértési eljárás indult? — Ezekben az esetekben — veszi át a szót Aranyi Endre — figyelembe véve a kisebb mennyiségeket és hibák mértékét, eddig beértük figyelmeztetéssel, vagy javaslatot tettünk fegyelmi eljárás lefolytatására. Ezeket a vállalatok általában megfogadják, bár az utóbbi két esetben a ZÖLDÉRT nem is reagált a javaslatunkra, pedig június elejétől lehetett volna rá idejük. — A búzaminősítésről, ha hallhatnánk még valamit. Hogyan készültek fel rá? — Mivel a sütőipar profilintézete vagyunk, műszerezettségünk ezen a területen kiváló. Felkészülésünket a gabonaforgalmi és malomipari vállalattal közösen végeztük, de együttműködésünk kiterjed az átvevőhelyek hetenkénti műszaki, szakmai ellen-' őrzésére is. — Mennyibe kerül a javító hatású búza vizsgálata és ki fizeti? — A mintegy háromórás laboratóriumi vizsgálat díja 400 forint alatt van és mivel a megrendelő kérésére végezzük, minden esetben ő fizeti. züahy NÓGRÁD - 1980. augusztus 28., csütörtök 3
