Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-20 / 195. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

NOGRAD

■;z>noa o/- íx'é.c,y>; ^ t

XXXVI ÉVF. 195. SZÁM

ARA: 1,20 FORINT 1980 AUGUSZTUS 20., SZERDA

NEM ÍROTT HALASZT

A

z alkotmány napja voltaképp az emberi jogoknak is napja. Az alkotmány végső értelme ugyanis az állampolgárok, az emberek társadalmi biztonságának a szavatolása. Minden alkotmány annyit ér, amennyit az érdekelteknek ténylegesen nyújt.

Szocialista hazánkban emberi jogainkat, azaz alkotmányunk biztosította önmegvalósítási lehetőségünket — akarva. akaratlanul — két mércével is mérjük. Az egyik mérce — nyilvánvalóan — az írott alkotmány és az élet tényeinek szembesítése. A másik: a mindennapi összehasonlítás a magunk valósága és az európai, történelmileg, többé vagy kevésbé összemérhető tőkésállamok tényei között

Kezdjük az elsővel. 1945 utáni történelmünk egyik nagy és drágán megfizetett tanulsága, hogy a népköztársasági alkotmány önmagában véve — bármilyen fájdalmas is ennek az igazságnak a kimondása — lehet írott malaszt is. Tartalmában és szerkezetében szocialista alkotmányunkat abban az esztendőben emelték eleink törvényerőre, amely évben a szocialista törvényesség megsértése tragikus következményű realitása volt az életnek.

Az ellenforradalom tomboláját követően viszont vesz- szőnyi javításra sem ázorult ez az alkotmány ahhoz, hogy nemzeti történelmünk legutóbbi negyedszázadának valóban megbízható jogi fundamentuma legyen. Mi ebből a tanulság?

A részleteket tekintve elég bonyolult ahhoz,_ hogy a marxista társadalomtudományokat még hosszú évekig foglalkoztassa. A politikai lényeget tekintve viszont a válasz az, hogy ha a szocialista társadalom alépítménye, a gazdasági struktúra stabil és fejlődésében dinamikus, ha ez a fejlődési folyamat az állampolgárok közvetlen érdekeltségi rendszerére épül, s nem elnyomó intézkedések áttekinthetetlen, s emiatt azután mind kevésbé ellenőrizhető szöveyényére, akkor a szabadságjogok már csak azért is mind teljesebben érvényesülnek, mert ez nemcsak az egyes állampolgár, hanem legalább ugyanennyire a társadalom egészének az érdeke.

Hazánkban nem véletlenül, s még kevésbé szocialista államunk valamiféle liberalizmusa következtében oly’ csekély a társadalom ellen politikai motivációval vétők száma. Hanem ez azért van így, mert az alkotmány adta lehetőségekkel élve jelentős haladást értünk el önmagunk, rendszerünk bírálatában, az építőmunka közben előforduló tévedések kijavításában. Nálunk nem lehet rendszerellenes ellenzéki az, aki kimondja, hogy véleménye szerint a bürokráciát korlátozni, nyesegetni kell. Ezt tudniillik nálunk a politikai hatalom letéteményese, a kommunisták pártja mondja ki — programjában is — mindenki mást megelőzve.

H

árom évtizede csorbítatlanok azok a jogaink, amelyek a létbiztonságot jelentik. Jogunk a munkához, a megszolgált nyugdíjhoz, a szociális ellátáshoz, a gyermekeink tisztességes felneveléséhez, és így tovább. E jogaink közül egyetlenegy sem érvényesül a tökély fokán. De ennek felismert tényét újból és újból a politikai cselekvés középpontjába állítva u- roppant háladást értünk el. Olyat, ami az egyes állampolgár közérzetét minden másnál inkább hangolja pozitívra. Abban az értelemben, hogy az emberek tudják: kapnak, mielőtt bármit is ők maguk adnának.

Az alkotmány napján — kis és különböző társadalmi rendszerekben élő népektől körülvett nemzet lévén — okunk van összehasonlítani viszonyainkat a másokéval. A legnyilvánvalóbb és éppen ezért a legszembeötlőbb eme összehasonlításban az, hogy ebben az országban kivétel nélkül mindenki esztendőről esztendőre többet és jobbat mondhatott magáénak nemcsak anyagi javakból, nemcsak formális jogokból, hanem abból az erkölcsi tartásból is, amit az anekdotára hajlamos népnyelv úgy ír körül, hogy —^úgymond — az eszme és a józan ész minálunk közös nevezőn van.

Roppant vívmány ez egy olyan országban, ahol a letűnt régi rendszer urai unos-untalan a szentistváni állameszmére ■hivatkoztak, még akkor is, amikor rég eljátszották magát az államot. S vívmány abban az összehasonlításban is, amit bevezetőül, az alkotmány születésének időszakáról mondtunk.

Intézményeink és közhivatalaink munkájának sajátságos, de mégsem érdektelen bizonyítványa, hogy a nyugati világ az imént vázolt teljesítményeket immár hosszú esztendők óta kénytelen rögzíteni is, elismerni is. Nem, mintha norma- rendszerünk a legcsekélyebb mértékben is közelebb állna a másik oldaléhoz. Csakhát örök tény, hogy az általánosan elismert emberi jogokat csorbítani az államhatalom ott és akkor kényszerül, ahol és amikor képtelen érdekeit egyeztetni az állífcnpolgárokéval.

Mi sem volna ellentétesebb ezzel 'a közszellemmel, mint annak hirdetése, hogy életünk — emberi lehetőségeink jogi szabályozása felől közelítve hozzá — maga a tökély. Viszont, ha a nyolcvanas évek hajnalán azt kérdezzük önmagunktól, hogy mit tehetünk még önmagunkért, akkor erre a válasz csak kisebb részben lesz az, amit a szocializmus nyugati kritikusai váltig ismételgetnek. Hogy tudniillik jogrendünk további csiszolásra szorul. Mert, noha ez igaz, de nem önmagában! Hanem csakis abban az összefüggésben, hogy a hatékonyabb gazdálkodás, a dinamikus célratörés, egészen egyszerűen kikényszeríti a teljesebb, a mélyebb, az elevenebb demokráciát.

Ennél pedig a nyolcvanas évekre aligha van kihívóbb program. Társadalmi életünknek most lépünk abba a korszakába, amikor a kisebb közösségek, a tehetséges egyének döntéseinek súlya és következménye a korábbinál nagyobb, érezhetően nagyobb mértékben befolyásolja az egész társadalom előbbrehaladását. Ez a legnagyobb kihívás. Nemcsak abban az értelemben, hogy valami olyat kell megtanulnunk, amit eddig nem tudtunk. Hanem abban is, hogy minden egyéni és csoportos sikernek az igazi kritériuma az össztársadalmi hatás.

E

mberi jogaink és törekvéseink szempontjából alapvető különbségként minden olyan berendezéssel szemben, amelyben az egyéni boldogulás a közösség érdekeinek a rovására is bekövetkezhet.

Ma/

számunkban:

Jogaink és kötelességeink

*

István király városában

A múlt emlékei

*

Megyei

bajnokság

Felvétel: Kulcsár Józset

Alkotmánynapi nagygyűlés Debrecenben és Kisbéren

Alkotmányunk törvénybe Iktatásának 31. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett kedden Debrecenben, a városi sportcsarnokban a Hazafias Népfront Hajdú- Bihar megyei és Debreceni városi Bizottsága. A nagygyűlésen csaknem tízezren vettek részt: a debreceni üzemek munkásai, a vállalatok, intézmények dolgozói, a hajdúsági

városok és községek küldöttel, termelőszövetkezeti tagok.

A Himnusz hangjai után Slkula György, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, majd Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet.

Németh Károly beszéde

Augusztus 20-a nagy nemzeti ünnepünk. A magyar nép hatalmát, államalkotó, országépítő erejét, a szocialista hazánk függetlenségét megtestesítő alkotmánynak és az új kenyérnek az ünnepe. Ezen a napon emlékezünk meg állam- alapító nagy királyunkról, I. Istvánról is — kezdte beszédét Németh Károly, majd hangsúlyozta: — A felszabadulást követő gyökeres társadalmi változások útján korszakos jelentőségű állomás volt államunk alaptörvényének elfogadása 1949-ben. Ez szentesítette a munkásosztály, a nép hatalmát, és a nemzet programjaként törvénybe foglalta a kizsákmányolástól mentes, szabad társadalom, a szocializmus felépítését.

— Alkotmányunk napja nagyszerű alkalom arra, hogy demonstráljuk a szocialista nemzeti egységet, azt az összefogást, amely ma a fejlett szocialista társadalom felépítésében összefűzi a nemzet alapvető osztályait és rétegeit, a párttagokat és a pártonkívüli- eket, az ateistákat és a vallásos világnézetű embereket, a magyarokat és a hazánkban élő nemzetiségieket. A Magyar Népköztársaság közös hazánk, együtt építjük, óvjuk és gazdagítjuk.

— Most az a legfontosabb,

hogy a XII. kongresszus útmutatásait kövessük, a közösen kialakított politika valóra váltásáért egységben cselekedjünk. Pártunk és kormányunk a kongresszus határozatainak megfelelően a fő figyelmet az építőmunka feltételeinek biztosítására fordítja. Arra, hogy az országban olyan jó politikai légkör, egészséges közszellem legyen, amely népünket egységbe fogja, és munkára, alkotásra serkent. Sok történelmi leckéből, saját tapasztalatainkból tanultuk meg, hogy a nép legfőbb ereje egységében van. Ez az igazi alapja a haza felvirágoztatásának. A szövetségi politiMegnyílt

a mezőgazdasági kiállítás

A 69. országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiállítás és vásár kedden ünnepélyes külsőségek között megnyílt. A vásárváros fellobogózott főterén megrendezett nyitóünnepségen megjelent Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Marjai József, a kormány elnökhelyettese. Ott volt a vendégek között a kormány több tagja, a diplomáciai testület számos tagja, valamint a hazai és külföldi kiállítási részlegek vezetői.

A Himnusz elhangzása után Váncsa Jenő. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott megnyitó beszédet.

A miniszter köszöntötte a megnyitó vendégeit, majd az OMÉK szerepéről, jelentőségéről szólt.

— A most megnyíló kiállítás sokrétűen, gazdag anyaggal érzékelteti a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdő- és fagazdaságban elért eredményeket, jelzi a termelőerőkben, az agrár-kutatásban és a szakoktatásban egyaránt tapasztalható fejlődést — mondotta. — Az elmúlt évek eredményei alapján arról adhatunk számot, hogy tovább tart az a lendület, amely különösen a szocialista átszervezés óta jellemző a mezőgazdaságra, a hazai élelmiszer-termelésre. Az egy

lakosra jutó 1,2 tonnás gabonatermelés, a 150 kg-os hústermelés olyan tény, ami nemzetközi mércével mérve is az élvonalba tartozik.

Ez a termelési színvonal lehetőséget teremtett arra, hogy az élelmiszer-ellátás kiegyensúlyozott legyen, az élelmiszer-fogyasztás növekedjen és szerkezete korszerűsödjön. Miközben javult a hazai élelmiszer-ellátás, nőtt az agrárágazat exportja is.

A kiállítás is jelzi azt a sokoldalú nemzetközi együttműködést, amelynek részesei vagyunk. Eredményeink

egyik forrása — ezt a baráti

(Folytatás a 2. oldalon.)

kát folytatva ezen az úton járunk a jövőben is, mert ez jó út, ez sikeres út.

Ezután arról szólt Németh Károly, hogy népünk a júniusi országgyűlési és tanácsi választásokon ismét kinyilvánította bizalmát a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, a Hazafias Népfront programja iránt, s tetteivel bizonyítja, hogy magáénak tekinti a pártnak a népünk érdekeit kifejező és szolgáló törekvéseit.

— Előrehaladásunknak fő fel_ tétele — hangsúlyozta —, hogy amit közösen elgondoltunk, azt egységes akarattal hajtsuk végre. A jó végrehajtáshoz viszont elengedhetetlen, hogy fenntartsuk, továbbfejlesszük azt a megoldást keserő vitaszellemet, tettrekészséget, amely a kongresszus és a választások idején országszerte megnyilvánult. Az együttes gondolkodás közös dolgainkról — az együttes cselekvés legfőbb ösztönzője. Szilárd elhatározásunk, hogy a kongresszus útmutatásait követve, tovább mélyítjük, fejlesztjük a szocialista demokráciát. A nagyobb követelmények érvényesítésének és a társadalmunkban még jócskán megtalálható közömbösség, tunyaság, fegyelmezetlenség, bürokrácia és pazarlás elleni harcnak is ez az egyik legfontosabb feltétele.

— Gazdasági feladataink eredményes megoldásához is nélkülözhetetlen — emelte ki a szónok —, hogy együtt gondolkozzunk és egységben cselekedjünk. Gazdasági céljaink elérése, amelytől döntő mértékben függ az ország fejlődése, mindenkitől erőfeszítést, fegyelmezett munkát és magatartást követel. Annak a követelménynek, hogy maximális ésszerűséggel hasznosítsuk a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásainkat, csak akkor tudunk eleget tenni, ha minden területen magasabbra emeljük a mércét. Gyorsabban jutunk előre, ha mindenütt azok kapják a legnagyobb anyagi és erkölcsi elismerést, akik arra rászolgálnak.

(Folytatás a 2. oldalomj

I