Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-19 / 194. szám
Már a századforduló előtt felfedezték a tudósok, hogy Ipolytarnóc határában olyan természeti ritkaság található, ami az egész világon egyedülálló. Ez a ritkaság a 25—30 millió évvel ezelőtt élt ősállatok megkövült lábnyomai. Sajnos, a nyomok megőrzéséről nem gondoskodtak, aminek következtében egy része megsemmisült. Az Országos Környezet- és Természefvé- clelmi Hivatal felismerte, milyen óriási természeti érték menne veszendőbe, ha nem gondoskodnánk megfelelő védelemről. Ezért megbízást adott egy védőépület tervezésére a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalatnak. A létesítményt egyedi tervezésként clongahéjszerkezettel az elkészült terv alapján a szécsé- nyi ÉPSZÖV készítette. Az 5.6 millió forint értékű épület műszaki átadása megtörtént. A környék rendezése és a további beruházás befejezése után várhatóan 1981. első fel évében nyílik meg a nagy- közönség számára. * ,-5 Hozzászólás Ne az alkoholistákról beszéljünk, hanem a kóros mértékű alkoholfogyasztásról! A NÓGRÁD augusztus 14-1 pénz és munkaidőalap alkoho- tékű alkoholfogyasztást. Férfi- számában, (r. i.) aláírással írt lista klubok szervezésére, de lakosságunk 25—35 éves dol- cikkhez szeretnénk hozzászól- egyetlen esetben sincs tudó- gozóiból ötévenként van egy másunk, hogy művelődési há- „mohácsi csatavesztésünk”, A ni. A salgótarjáni Ideggondo zónák az alkoholisták gyógy- zakban kezelése és a súlyosan szegedettek kijózanítása rül tíz éve folytatott kenysége során, elég sok tapasztalatunk gyűlt össze. ilyen klubszervezés nyugdíjkorhatár végéig, hatHomoga József felvétele Panaszos levelek nyomán Szeméthegy Bánkon IDÉZET EGY tavaly májusban keltezett levélből: „Az új központi szemétlerakó telep helyének kijelölésére... a nyaralóktól 15—20 méterre, az élelmiszerbolttól 25—30 mé' kérdezem Rompos Dezsőt, a Rétsági közös Tanács elnökét. — Természetesen tudják, hiszen elmondjuk nekik minden alkalommal azon a gyűlé____v______ sen, amit evente összehívunk. t érré került sor. ...kérjük a te- ... ’ , J Itt csak az o gondjaikkal, lep kijelölését más helyen, mind a falutól, mind pedig a nyaralóteleptől legalább 50— 100 méter távolságra.” Egy másik levélhez diapozitív is melléked letett, amelyen az omniózus szemétdomb gyönyörűségei színesnek láthatók. A diapozitív éppen egy évvel ezelőtt, alkotmányunk ünnepén készült... A harmadik levél már az idén íródott, de semmivel sem fest rózsásabb képet a tavalyinál. A szeméttelep maradt problémáikkal, azok megoldásával foglalkozunk. A szeméttel, hulladékkal régóta bajunk van — így a tanácselnök. — A szállítás a mi feladatunk — kapcsolódott be Tö- mösvári Sándor, a költségvetési üzem vezetője. — A háztartási hulladékot hetente egyszer visszük el az üdülők házai elől, illetve a központi szemétlerakóból. Az üzemnek egyetlen üzemképes zárthelyén - olvasom a levél- „ értben —, a kihelyezett konténer kukák dugig tömve. Ezzel hét községben kell dolgoznunk. Egyelőre erre futja tőlünk kukákat Ha jól emlékszem, egyetlen vásárló akadt. Pedig a szemétgyűjtő autót éppen ezekre a kukákra alakították ki. Meghirdettük azt is, hogy vásároljanak a helyi megbízottunktól nagyméretű műanyag zsákokat, ezeket töltsék meg és minden kedden az autó begyűjti azokat. Egy, azaz egy telektulajdonos vett eddig a zsákokból. A kukák havi bérleti díja tíz forint, a műanyag' zsákok darabja pedig csupán öt forint. A tisztaságért nem nagy ár! A nyaralók gazdáinak is el kellene végre dönteni, hogy melyik megoldást tartják a legel fogad hatóbbnak és attól kezdve mi is aszerint járnának el — summázta Rompos Dezső. es a kukák dugig tömve, a . ~ “ környékük nedű? léevezredek az erőnkből. Minden más hul- kqrnyékuk pedig legyezredek Iadék elszállitéaát megrendetanyaja. Ezt mesélték el a levelek. Es a valóság? Pontosan ugyanez. Bánkon közel ötszáz üdülőtelket mértek ki az elmúlt évek során, ezek javán már szép nyaralók büszkélkednek. Amikor hét végén megérkezik a pihenni vágyó tulajdonos, magával hozza a fóznivalót, mindezt papírba, nylonba csomagolja, óhatatlanul szemet keletkezik, amit valahová el kellene tüntetni, mert csúf és mert egészségtelen. De hová? — kérdi magától. Hát egyszerű! — bök a homlokára, és már viszi ts a központi szemétlerakó helybe, ahol a konténer mellé önti. Mór csak azért is, 'mert ottjértamkor ez a jókora szemétgyűjtő oldalára fordulva éktelenkedett a Mikszáth Kálmán és a Móricz Zsigmond utca találkozásánál. Körülötte mindenfelé zsákocskák, zacskók tele hulladékkal, másutt csak úgy a földre öntve mindaz, ami a hétvégi házakból kikerült. Vajon kinek volt útjában a konténer? Mindazonáltal senki nem vette a fáradságot magának, hogy a helyére billentse. Egyszerűbb melléönteni a szemetet. HA MAR ITT VAGYOK, gondoltam, szétnézek kicsit. Nos, a banki üdülőtelep tiszta, rendezett. Csak.., csak amerre jártam, a házak előtt mindenféle edényekben díszelgett a hulladék. Az egyszerű bádogvödör nem okozhat gondot a nem épp díjbirkózó külsejű szemeteseknek, de a telitömött, kéthek- tós, egykori olajoshordót vajon ki emeli fel? A jövendő játszótéren amolyan önkényes szeméttelep. Akadt ott nylonzacskó, babakocsikerék, gally, fémdoboz, rothadó gyümölcs... Vajon ki hordta össze ezt a sok „gyönyörűséget”? Erről egyetlen levél nem tett említést. Másutt az utcára kivetve a levágott fű, a megmetszett gyümölcsfák gallya, építési törmelék, — Tudják-e a telektulajdonosok. hogyan kell hulladékrikat tárolni, megsemmisíteni vagy elszállíttatni? — lésre végezzük. Ha a kocsi meghibásodik, akkor baj van. Ezért is alakítottuk ki a központi gyűjtőhelyet, ahová csak le kellene vinni a szemetet és akkor nem a házak előtt csúfoskodna. Elhelyeztünk ott egy konténert, meg néhány kukát, ám a kukák- szemeteskocsi ból eddig már három eltűnt... valaki ott, — Tudjuk, hogy a azemétEGYSZÓVAE NINCS szükség levelezésre, kedves bánki telektulajdonosok, csupán a meglevő lehetőségekkel kellene élni! A fedeles kukák legalább olyan alkalmasak a ház körüli hulladék biztonságos tárolására, mint a beköthető szájú műanyag zsákok. Így aztán az sem okozna különösebb gondot, ha netán a késne. S ha a tó környékén ügy érzi, hogy már nincs lerakó nem a legjobb megöl- szüksége arra a ma még hidás — folytatta a tanácselnök —, meg is akarjuk szüntetni. Tájékoztattuk a tulaj- és "Móricz utca sarkára! donosokat arról, hogy vásárolhatnak és bérelhetnek is ányzó három kukára, ugyan vigye már vissza a Mikszáth —literé- érdekében egyetlen lépés is vanéves korig a férfilakosság kő- történt volna. Pedig a klub- vesztesége tovább fokozódik, tévé- mozgalom lenne az, amely az és ezen 25 év alatt évjáraton- egészségügy gyógyító, immár ként körülbelül 13 ezer főt elkésett tűzoltói tevékenysége tesz ki. Tíz év alatt tehát a Ezekből szeretnénk néhány felől az alkoholellenes küz- 35—60 éves korcsoportból 130 fontosat hozzáfűzni az emlí- delmet, társadalmi méretű ezer férfi veszti életét az áttett cikk számos, helyes meg- megelőző mozgalom területére kohol különböző formában je- állapításához. Megjegyezzük, helyezné át. lentkező következménye képhogy tapasztalataink meg- Sajnos, akiknek a „háza nem pen. Egy kicsit sok egy ilyen egyeznek az országos tapasz- ég”, lekicsinylő legyintéssel kis országnak. Ezt szeretnénk tálatokkal is. Az egészségügy hajlamosak elintézni ezt a kér- jelezni szerényen, társadal- általában már csak az alko- dést. Hadd. hozzunk hát elő munkát nagy felelősségtudat- holistákkal foglalkozik, az al- megdöbbentőbb adatokat is, tál vezető illetékesei, tanácsi koholfogyasztás egészségügyi mint az előző cikk, az alko- szervei, társadalmi szervei fe- ártalmaival. Annak, hogy idá- holistók számarányáról. En- lé. Hogy a későbbiekben azu- ig eljut valaki, hosszú előz- nek megértéséhez előrebo- tán a férfiak átlagos életko- ménye van. És ez az előzmény csátjuk, hogy mi szívesebben ra 66,6 év, a nőké 73,3 év nem tartozik az egészségügyi beszélünk alkoholisták és al- és hogt hatvanéves kor után ellátás látókörébe, hanem a koholizmus helyett a túlzott a férfiak számaránya a nőké- társadalomban fennálló szó- mértékű alkoholfogyasztás hez képest egyre kifejezettebkások, az életmód, a hagyó' mányok, a kultúra, a ben csökken, ez természetes következmény. Meggyőződéalkoholfogyasztás sokkal több ná látni, hogy társadalmunk alko- minél egészségesebb arculatot öltsön, mint ahogy szoktunk hosszú népbetegséget öltő ég kitérje^ műve- désű egészségügyi ártalmairól lődésügy, a mindennapi vi- Az egészségre káros mértékű sünk, hogy mindenki óhajta- selkedés, az erkölcs, az érték' rend, az élet megbecsülése, az embert érint, mint az emberi méltóság, az ifjúság holisták száma. iránt érzett felelősség, szociá- Tudjuk, hogy hazánkban az kívánni egymásnak lis intelligencia, az emberi alkohol 85 százalékát a dolgo- életet és jó egészséget. Csak együttérzési képesség, a sza- zó korú férfiak fogyasztják el, az a baj, hogy ennek a meg- bad idő eltötlése témáival kap- és íme a következmény, a valósítása önmagunkon is mú- csolatos. Az egészségügy szó- statisztika szerint (Magyar lik jelentős részben, és sok- rosan vett feladata a gyógyí- Statisztikai Zsebkönyv 1980) — szór bizony ez a kívánság tás és a megelőzés. De az al- évenként születik körülbelül csak frázis marad, s elhang- koholizmus megelőzése tekin- nyolcvanezer női és nyolcvan- zik az első koccintásnál és egészség- ötezer férfi nemű egyén. HU' tétében a jelenlegi ügyi ellátás nem elégséges. szonöt éves korig a nemeknek morúan. végződik nagyon-nagyon szoMilyen tanácsi és társadal- ez az aránya változatlan, 35 mi szervekre hárul tehát a éves korig felelősség? Szerintünk igen aknak ez a nagy mértékben a művelődés- nik. Tehát 25—35 éves életko ügyre és népművelésre, de rig úgy látjuk, mintha a műve lődésügy egyáltalán nem tő- amely pusztulásnak semmiféle számára helyt adni. a fontos feladat- biológiai magyarázata nincs. Semmiféle más okát adni A jelenlegi tendencia sze- azonban a férfi- rint egyre szomorúbban, többlete megszű- Hozzászólásunkkal szeretnénk megnyitni további hoz- a férfiakból ötvenezren zászólások sorát, és kérjük a pusztulnak el tíz év alatt, NÓGRÁD szerkesztőségét ezek rődne ezzel tál. így például a drága művelődési házakban lenne hely, nem tudjuk, mint a kóros mérTisztelettel: A megyei Ideggondozó Intézet dolgozói J Kedves vásárlónk! . 1. ttölit meg táv röpcédulán a cipóforgalmazók is a cipógyártók képviselője. Köelik velem, hogy a lábbeliknek használhatóságuk és rendeltetésük van. Például • téli cipót téli, a nyárit nyári viseletre szánták, mig a sportcipőt sportra, a házit pedig arra, hogy kizárólag a lakásban húzzuk fel. Megdöbbentő éleselméjűség! Na de menjünk tovább, e hasznos tájékoztató rejt még meglepetéseket. A nyári cipót ugyanis csak SZÁRAZ időben ajánlatos hordani. Ez már döfi! De mit csináljak én, az egyszerű dolgozó, ha nyáron — teljesen cipóellenesen — esni kezd az eső? Tudom már! Lerántom, besuvasztom az e célra rendszeresített reklámszatyorba és békésen ballagok tovább. Ám lehet, hogy abban a reklámszatyorban ott kell lapulnia a téli cipőnek is, amit ilyenkor derűs mosoly. Igái előcibálok és fittyet hányva az égi áldásnak, a nyári lábbeli tetejére húzok? Lehet, •zen a verzión még mm gondolkoztam el igazán. Na, de mi van még a „röpcsin”? Például tíz jótanács, amiből mindjárt a másodikat idézném: „Lehetőleg naponta váltsunk cipót", ...mlként a fehérneműnket — tenném én hozzá, ha kérdeztek volna. De nem kérdeztek. Viszont már elterveztem, hogy a következő havi fizetésemet cipóarzenálom kibővítésére szánom. Veszek egy hétfői, egy keddi, egy szerdai és így tovább cipőt. Veszek még külön húsvétit és karácsonyit és külön egy olyat, amiben csak az anyósomat látogatom meg... Inkább nem eszem, de veszek! Van még egy-két trükkös dolog ezen a cédulán, amit nekünk, a kedves vásárlónak szántak. Mit mondjak? Ha nem olvasom el, talán bután halok meg. —• h — iiiiiiniiiiiiiiiiiiiuiiiHioiriiiiiiiiiioiMiiiuiimiiniiiiiiiiiiiiHM<iiiiiiiiiiimiiwiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiNiiiiniiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiNiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Cserhátszentivánon a Rákóczi út egyik takaros portáján kopogtatok. A házigazda, Csernus Kálmán nyitja a kaput és szíves mosollyal invitál beljebb a házba. — Éppen a szokásos szombat délutáni ház körüli teendőket vé- gezgettem. Lekaszáltam az udvar gyepét, no meg a házunk előtti járdaszakaszt is lesöpörtem. Fél szemmel azonban mindig a kiskaput figyeltem... — Kálmán bácsi a hatvankettediket tapossa, de úgy szemre is nyugodt szívvel elsikkaszthatna belőlük egy ikszet — mondom, s van ebben igazság. A harmincévi tanácsi, tanácstagi munka, a szikár, örökké tenni akaró embert nem hogy megtörte, de inkább megőrizte fiatalos lendületét, a közösségszeretetét, emberségét. — Nagyon nehéz időszakban és mégis nagyot; szép napon születtem — mondja büszkén. 1919. március 23-án, amikor még alig kétnapos volt a Magyar Tanácsköztársaság. Szüleim szegény földműves emberek voltak, akkoriban a kenyér ritkaságszámba ment nálunk is. Korán dolgoznom kellett, munkaalkalom kevés volt, így kényszerültünk el messzire munkát vállalni. Gyalog be Pásztora, onnan vonattal, vagy szekéren, ki, hogy tudott Pestre. Dolgoztam ácsok mellett, segítettem kőműveseknek, kublkoltam, részt vállaltam aratásban. De nem csak én, velem egyívásúak is ilyen nehezen keresték meg a A Cserhát völgyében Három évtized a tanácsban mindennapi betevőt. Egy hónapban egyszer-kétszer ha patakon átívelő két beton- híd, a szép kultúrházunk, a hazajöhettek. Így aztán van patak szabályozása, mert mtnegy örökségünk, nem rossz, becsületes, nehéz örökségünk. Még ma is szép számmal élnek Szentivánon kőművesek, ácsok, asztalosok. Reggel viszi őket az autóbusz Pestre, Salgótarjánba, este hozza, mások csak hét végén jönnek meg a családhoz. Persze a mostani korosztályunk, a fiatalok, másként: szebben, jobban élhetnek, ők jobb örökséget kaphatnak kézbe, mint mi kaptunk. A gyerekek kirepültek már, ketten maradtunk a feleségemmel. A lányom Pesten dolgozik, Jóska fiam sofőr, az itteni termelőszövetkezetben keresi a kenyerét. Megtalálja a számítását. — Mikor került kapcsolatba a tanácsi munkával, Kálmán bácsi? — 1950-ben választottak meg községi tanácselnöknek, s 1954-ig végeztem ezt a munkát. Nehéz, kemény négy év volt. önállóak voltunk, az igaz, de ez inkább azt jelentette, hogy „magad uram, ha szolgád nincs”. Nem szépítettük. csinosítottuk a falut, mint most, hanem a szó szoros értelmében — ezt is, mint népünk az országot — újjáépítettük. Űj lakások, kövesutak, den évben áradásával fenyekultúrházak is épülnek, de az már a meglevő csiszolgatása. Ml is most itt a faluban a jobb közösségi munkát szorgetett jó néhány családot. Hát galmazzuk, a KISZ-íiatalok jó ezeket csináltuk mi akkoriban, s bizony még egy kis turpisságot is be kellett vinni a dolgok intézésébe, mert másképpen nem jutottunk volna máról holnapra. 1955-től, mint tanácstag tevékenykedem a községi tanácson, s az összevonás óta az Alsótoldi közös községi Tanácsban. Immár harminc éve, s ebben az évben is megkaptam a Rákóczi úti lakók bizalmát. — Milyen különbségek vannak a régi s a 1 mostani tanácstagi munkában? — A nehéz időszakban a létfontosságú teendőket soroltuk az első helyre: kövesút. közösséggé való összekovácsolásáért drukkolunk. Van még mit tennünk, a tiszta, takaros faluért Is. Nemrégen omlott be a kultúr előtti kőkerítés, sürgősen meg kell csinálni. Szeretnénk, ha javulna a vegyesbolt választéka, ki tudja, lehet, hogy két-három éven belül egy korszerűbb ABC-t is összehozhatunk. — Milyen a kapcsolat az utca lakóival, s a tanáccsal? — A lakókkal mindennapos. Évtizedek óta ismerjük egymást. Sok fiatal keres meg problémájával, s beszéljük meg őszintén a dolgokat, adok megrendszabályozott patak, híd tanácsot, ha tudok, segítek. és kultúrház. Ezekbe a feladatokba a lakosság segítsége nélkül — a földmunkákhoz iga, társadalmi munka, szakmunka — nem foghattunk volna bele. A segítség mindig megvolt. A szentivániakra lehetett számítani s ezért szeretem én ezt a közösséget, mert sohasem csalódtam. — S a mostani feladatok mennyiben különböznek? — Igaz, hogy most is készülnek utak, hidak, még új Megmondom őszintén, ennek örülök a legjobban. A tanácscsal való kapcsolat? Jó! Négyszer van egy évben tanácsülés, ez nem sok, de a mi munkánk nem szorítkozhat erre a négy alkalomra. Az öt község — Szentiván, Bokor, Kutasó, Felsőtold, Garáb — szétszórtan alkot egy csokrot, s ez megnehezíti a tanácson dolgozók munkáját. Emiatt a feladatok összehangolása nem könnyű feladat. így a közös tanács vezetőit többször is szívesen látnánk, nem csak falugyűléseken, ünnepségeken, de olyan alkalomkor is, amikor a község tanácstagjaival együtt beszélik meg a problémákat, a tennivalókat, s ezt a többi társközségben is meg lehetne valósítani. így a lakók is jobban megbizonyosodnánk arról, hogy a közös tanács a társközségek előrehaladásával is törődik és nemcsak Alsótold gyarapodását szorgalmazza. Igaz, hogy az utóbbi időben Cserhátszentivánon nem sok új lakást építettele, s mentek is ki a faluból szép számmal, de az elköltözöttek helyére újak települtek. A szőlők alatt szépen szaporodó hétvégi házak, az egyre takarosabbá váló lakások a községben, az egyre korszerűsödő utak és közlekedés... egyszuszra csak ennyit hozok most fel gyarapodásunkra, Nem is olyan régen a rossz nyelvek, vagy inkább az aggódó emberek valamiféle visszafejlesztésről beszéltek. Hiszem, hogy nem erről van szó! A közös tanács segítségével, a lakók összefogásával, a szűkös anyagi lehetőségekkel is szépülő, gyarapodó kisközségekről beszélhetünk a Cserhát völgyében... Szabó Gy. Sándor NÓGRÁD - 1980. augusztus 19., kedd
