Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

ifjúságmozgalomról Drégelypalánkon Megküzdeni a „nehéz Bodor János: inkább kevesebbet, de jobban. A Drégelypalánki Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet munkahelyeit megszámolni reménytelen vállalkozás len­ne, hiszen mire e sorok nap­világot látnak, könnyen le­het, hogy a munkatelepek száma is változik. Az itthoni­ak közül Budapest, Vác, Sal­gótarján, Csepel, Lábatlan, Salgótarján, külföldön pedig NDK, Ausztria, Irak, NSZK is szerepel a listán, hogy va­lóban csak néhányat említ­sünk. De, érthetően, ahol jó lehetőség kínálkozik, odamen­nek. Mindez látszólag nem érinti a szövetkezetben zajló ifjúságmozgalmi munkát, de csak látszólag, valójában „ne­héz ellenfél”. — Égy bő ezressel keres­nek többet azok, akik vállal­ják az állandó mászkálást — mondja Pálinkás Ottó KISZ- titkár —, mégis magas a fluk­tuációnk, kevesen vállalják. Ez aztán érződik a KISZ-ben is, nem számíthatunk rájuk, hiszen meglehet, egyik nap Mosonmagyaróvárott, másik nap Budapesten kell lenniük, s persze, hogy első a munka. De ha számon kérik, miért vannak kevesen a politikai képzésen, vagy a taggyűlésen, akkor gyenge vigasz ez a ma­gyarázat. A területi szétszórtság elle­nére a szervezettségi arány dicsekvésre méltó: a szövet­kezet 225 harminc éven aluli dolgozójából 178-an tagjai a KISZ-nek. Három éve nagy lökést adott a mozgalmi élet­nek a 250 000 forintos költ­séggel épült ifjúsági klub, amely nemcsak a helyiek szó­rakozási gondjain enyhít, ha­nem a környék fiataljainak is kedvenc szabadidős helye. Pálinkás Ottó irányítja a klub munkáját, de emellett még fölsorolni is nehéz, mi­lyen tisztségei vannak: tagja a járási pártbizottságnak, a KISZ járási bizottságának, a szövetkezeti alapszervezet ve­zetőségének, KISZ-titkár... ennyi is elég bizonyításul, hogy a mozgalmon kívül szin­Pálinkás Ottó: első a munka. te semmi ideje nem - marad. — Szabad időm rovására megy — veti közbe —, és sokkal jobban kimerít, mint a tulajdonképpeni munkám, a gyártáselőkészítés. De azt hiszem, másként ezt nem is lehetne csinálni, mint teljes erőbedobással. Munkaidő-ked­vezményként heti nyolc órát kapok, úgy gazdálkodom ez­zel, ahogy tudok. Kiss István üzemvezető vé­gigkísérte az itteni ifjúsági mozgalom útját, a fejlődésről érdeklődünk. — Szerintem javult a KISZ- élet — válaszolja. — Emlék­szem, hét évvel ezelőtt, a te­lep építésekor a társadalmi munkálatok élcsapata volt a KISZ, sok száz órát segéd­keztünk. Most a nagyoroszi telep rekonstrukciójának csar­noképítésén dolgozunk, fe­jenként 24—24 órát vállaltunk, de biztos vagyok benne, hogy több is lesz abból. Ügy ér­zem, a fiatalok szívesen dol­goznak a mozgalomban, ha a feltételeket, a körülményeket elfogadhatóvá tesszük szá­mukra. Ez pedig elsősorban a vezetés feladata! — A pártalapszervezet gyakran foglalkozik ifjúság- politikai kérdésekkel — szól közbe Bodor János titkár —, egészében véve úgy látjuk, hogy sokat dolgoznak, de nem eléggé „okosan”. Mit ér­tek ez alatt? Azt, hogy a feladatok között szelektálni­uk kellene, inkább keveseb­bet vállalnának, de azt job­ban, következetesebben vé­geznék el. Persze, a bírálat mellett föltétlenül említést ér­demel az a vállalkozó kedv, szorgalom, ami ugyancsak jel­lemzi őket, s erre ékes bizo­nyíték éppen a társadalmi munkaakció, s az ifjúsági klubban zajló szabadidős­programok. Mindhárman egyetértenek abban, hogy a mai mozgalmi élet még pezsgőbbé, tartal­masabbá tehető. S hogy Dré­gelypalánkon még jobban ér­ződjék a szövetkezeti KISZ- fiatalok jelenléte, többet és Kiss István: Javult a mozgalmi ólet. színvonalasabban dolgozza­nak, ahhoz, úgy tűnik, a szán­dék megvan. Bízvást remél­hetjük hát, hogy a jó foly­tatás sem marad el. <ta-> Szombat este jártak lopni Kocsifosztogatók, üzemi szarkák Az idén május 12-én az éj­szakai órákban az egyik Sal­gótarjánban szolgálatban le­vő rendőr járőrnek feltűnt a ZE 55—95 rendszámú sze­mélygépkocsi, mely furcsán, indokolatlanul lassan „po- roszkált” a város központjá­ban. A gyanús gépkocsit iga­zoltatták, s ennek során a ko­csiban egy hosszú, hajlékony csövet és három műanyag kannát találtak. Kettőben benzin volt, a harmadik meg­töltésére azonban a jármű három utasának már nem volt módja. Az „egyszerű” benzinlo­pásnak induló eset vizsgála­ta megdöbbentő eredmény­hez vezetett. A 20 év körüli fiatalembereknél tartott ház­kutatás során annyi lopott holmit találtak, hogy elhelye­zésükhöz, majd fél szobára volt szükség. Az illegális ben­zinszerzés — melyet nem elő­ször követtek el — mond­hatni ártatlan szórakozás volt ahhoz képest, amit korábban müveitek. A gépkocsik fosztogatásá­nak ötlete egy tavaszi estén fogalmazódott meg, mikor a három fiatalember rendes szokása szerint valamelyikük autójával szórakozni indult. Egy motorkerékpárt láttak, két bukósisakkal, őrizetlenül. Szóba került, hogy a sisako­kat könnyű lenne elvinni, de mivel egyikük sem motoro­zott, e szavakat nem követte tett. Egy-két hét végével ké­sőbb Salgótarjánban a Ke- merovó-lakótelepen valame­lyiküknek megtetszett egy Lada visszapillantó tükre. Gépkocsival mellé álltak, s míg ketten falaztak, a har­madik . leszerelte csavarhú­zójával — csak úgy az abla­kon keresztül! Az „akció” si­kerén felbuzdulva további négy tükröt csavaroztak le Salgótarján belterületén a parkírozó autókról. A következő hét végén már készültek. További tükrökre akartak szert tenni, mégpe­dig egyformákra, hogy mind a hármuk kocsiján mindkét oldalra jusson. Zagyvapálfal- ván a Gorkij-telepen kezd­tek, de nem elégedtek meg tükrökkel, keréktárcsákat is „szedegettek”. Harmadik al­kalommal a salgótarjáni mo­zi mellett kezdték a „gyűj­tést”. Hogy két — itt lo­pott — keréktárcsához a másik kettőt megszerezzék kutatás­ba kezdtek. Végül a Beszter- ee-telepen parkoló egyik gép­kocsin meglelték amire vágy­tak, de mivel a kerekeken mind a négy dísztárcsa rajta volt, hát a fölös kettőt is elvitték. A Rákőczi-telepen lakó há­rom fiatalember hazafelé meg­állt egyikük, Bódi Lajos munkahelyénél, az SKÜ kis- terenyei gyáregységénél, s az elfúrikázott benzin helyett egy ott álló teherautó tankjából „egészítették ki készleteiket”. Egy hét múlva megint Zagyvapálfalván és a Keme- rovó-lakótelepen „gyűjtöget­tek”, végül az ötödik közös lopásuk alkalmával „buktak” le. A házkutatások azonban en­nél jóval több lopott holmit tártak fel. Mint kiderült, a három fiatalember munka­helyéről is jelentős értékeket tulajdonított el. Bódi Lajos — csúfnevén „Szendvics” — 22 esztendős lakatos, az SKÜ üzeméből 1114 forint, a FŰ- TÖBER-ből 1230 forint érték­ben lopott különböző szerel­vényeket, hegesztő elektródá­kat — autókarbantartási anyagokat. Féltestvérével Ub- rankovics Istvánnal, — aki a NÁÉV asztalosa — utóbbi munkahelyéről — mintegy mellékesen — elemeitek egy kompresszort is. Ubrankovics azonban hamarosan jelezte, hogy a lopást észrevették és így a kompresszort visszavit­ték. A 20 esztendős Danyi Mik­lós, aki a síküveggyár gépko­csivezetője — elsősorban a ke­nőanyagokra „specializálta” magát. Különféle motor- és NOGRAD — 1980. augusztus 17., vasárnap Magyarországon először Ötezer éves fa*u maradványaira bukkantak Szécsény határában közép-európai vonaldíszes ke­rámiakultúra egy kései, az úgynevezett zselizi csoportjá­hoz tartoznak, de az említett két arcosedény-cserépmarad- vány és az istenszobrocska tor­zója emellett azt is elárulta a szakértő szemnek, hogy e tár­gyak nem „importból” szár­maznak, hanem a helyszínen készültek. A leletek egyidősek az újkőkori alföldi kultúrá­val, amelynek hatása is ki­mutatható rajtuk, s fellelhe­tők bizonyos rokonvonások a jugoszláviai, úgynevezett Vin- ca-kultúrával is. Az ötezer éves ültetéstetői falu az eddig fellelt nagy i mennyiségű cserép- és hul­ladékmaradványokból, a leg­alább negyvenöt darab ala­posan elkoptatott őrlőkőből, valamint az épületmaradvá­nyokból ítélve, jó néhány ge­nerációnak adott otthont. Fel­tárását az idén és jövőre is folytatják. A cél mindenek­előtt az őskori falu szerkezeté­nek teljes megismerése, a te­lepülés maradványainak fel­színre hozatala, tudományos feldolgozása. Csizmadia Géza NYOMDAGÉPEK AZ ÜSA-NAK Az amerikai nyomdák egy­negyede NDK-ban készült nyomdagépeket használ. A lip­csei Polygraph Kombinát nyo­mó-, könyvkötő és gyorsvágó gépei egyébként a világ több mint 60 országában működ­nek. A gyár újdonságai kö­zött legutóbb nagy feltűnést keltett a „Zirkon-Forta 660”, amely a világ leghalkabb nyomdagépének tekinthető. Ez az új ofszetnyomógép a lipcsei vásáron aranyérmet nyert. Teljesítményére jel­lemző, hogy óránként 96 ezer színes folyóiratpéldány kinyo­mására képes. A másik NDK nyomdagépújdonság a „Pla­néta Super-Variant”, amely óránkénti tízezer —több szí­nű — nyomatával más hason­ló gépeket jelentősen felül­múl. fékolajokből nagyobb meny- nyiséget lopott össze. Emellett festékeket, vadonatúj gyári villáskulcskészletet, porol­tót, vegyi anyagokat talál­tak nála. A síküveggyárat több mint 2000, a VEGYÉPSZER-J több mint 1700 forinttal ká­rosította meg. A trió harma­dig tagja a 21 éves Illés Fe­renc, a bűnszövetségben el­követett autófosztogatások mellett a FÜTÖBER-ből lo­pott el közel 600 forint érték­ben motorolajat, műszer­olajat, alkatrészeket, A Salgótarjáni Járásbíró­ság dr. Horváth Emil tanácsa a közelmúltban tárgyalta az enyveskezű fiatalemberek ügyét. Bódi, Danyi és Illés bűnösnek találtatott 14 rend­beli lopás vétségében. Emel­lett kisebb értékben folyama­tosan elkövetett lopás vétsé­ge terheli őket, végül Bódit, és féltestvérét kisebb érték­ben elkövetett egyrendbeli lopásért is elmarasztalták. Halmazati büntetésként Bó­di Lajost 10 hónap, fogház­ban letöltendő szabadságvesz­tésre, a közügyek gyakorlásá­tól egy évre való eltiltásra, Danyi Miklóst 8 hónap sza­badságvesztésre, a közügyek­től egy évre való eltiltásra, Illés Ferencet három évre fel­függesztett héthónapi szabad­ságvesztésre és 2000 forint pénzbüntetésre, míg Ubran­kovics István 10 százalék bér- csökkenéssel járó, nyolc hó­napig tartó javító-nevelő­munkára ítélték. Az ítélet meghozatalánál figyelembe vették (súlyosbító körülmény­ként) a bűnszövetségben el­követett tettek társadalmi ve­szélyességét, enyhítő körűi­mén vként a vádlottak fiatal­felnőtt életkorát. Az ítélet nem jogerős. — g. — ­Kenyértörténet A kenyér az embernek mindenkor az egyik leg­fontosabb élelmiszere volt. Akár kovásszal készítették, akár anélkül, kenyér volt az, mindegy volt, hogy bú­zából, rozsból, kukoricából, árpából vagy zabból gyúr­ták is össze. . . A kenye­ret minden nép tisztelet­ben tartotta, megbecsülte, és az élet, a táplálkozás, a megélhetés szimbólumá­nak tartotta. Van-e kenye­re? nincs kenyere, stb. át­vitt értelemben a keresetet vagy annak hiányát jelez­te. . . A régi római uralkodók jelszava „Panem et circen- ses!” (azaz kenyeret és szórakozást, cirkuszt a nép­nek!) azt jelentette, hogy biztosítani kell a nép ke­nyerét, megélhetését és gondoskodni kell a szóra­koztatásáról, hogy kormá­nyozható legyen, ne lázad­jon fel az uralkodó hata­lom ellen. Itt a „kenyér” átvitt értelemben a mini­mális táplálékot jelentette. A sütőket rendszeresen ellenőrizték, és a gondatlan péket, akinek kenyere nem volt megfelelő minőségű, vagy könnyebb volt az elő­írt súlynál, megbüntették, íme néhány példa: egy an­gol utazó a XVII. század­ban Istambulban járt, és kenyeret akart vásárolni. Belépett a boltba, és nem­sokára bejött egy hatósá­gi személy is, két kísérő­vel. Az angol felfigyelt, hogy mi fog történni, és várt a vásárlással. Ekkor a hatósági személy és két segédje lemért minden ke­nyeret, ami csak a boltban található volt. Amelyek az előírt súlynál könnyebbek voltak, azokat félretették. Amikor végeztek, újra le­mérték a könnyűnek talált darabokat, megszámolták és felírták. Most intett a hatósági személy a két kí­sérőjének, és azok megra­gadták a péket, elővettek két nagy szöget, és a péket fülénél fogva az ajtóhoz szegezték. Az angol kérdé­sére elmondta az elöljáró, hogy csalásért ez az első büntetés. A második az lesz, hogy zsákba varrják, és beledobják a Boszporusz­ba. Ezután kinyitották az de­let ajtaját, beengedték a kinn várakozókat, akik már ismerhették a szokást, és pillanatok alatt kipakol­ták az üzlet minden kenye­rét és kalácsát. Egyik ha­tósági ember az ajtó elé állt, és estig ott is maradt; csak akkor szabadította ki a péket szorult helyzeté­ből, amikor az esti csillag feljött. . . A Budai Jogszabály Gyűjtemény, mely a város rendjét és munkáját sza­bályozta a XIII—XV. szá­zad között, a többi váro­sunkban is példa volt, sok helyen alkalmazták az elő­írásokat. Eszerint például azt a péket, aki a kenye­ret könnyebbre sütötte, a Duna vizében meg kellett mártani. Második esetbe» a városból ki kellett Űzni. Megemlítjük még azt az érdekes és nemrég felfe­dezett könyvet, mely a kö­zépkori csalások módszere­it írja le. Minden foglalko­zásban leleplezi a vissza­éléseket, hogy ezzel tájé­koztassa a lakosságot és segítsen védekezni ezek el­len. Georg ffönn: Betrugs Lexikonjáról van szó (1720), mely ABC-sorrend- ben sorolja fel az egyes foglalkozások belső titkait. A pékekkel kapcsolatban a következőket írja: csal­nak 'a pékek, ha nem az előírt lisztből készítik a ke­nyeret, ha a kenyér súlya könnyebb a kőtelező súly­nál, ha a kenyér minősége nem megfelelő (kívül szép, belül szalonnás, vagy üre­ges, sűrű, stb.) ha a kira­katban szép kenyér van, belül pedig nem ilyet, ha­nem rosszul sültet, gyen­ge minőségűt, vagy nem frisset adnak. De akkor is csalnak a pékek, ha a sü­tésre behozott kenyér tész­tájából mérés előtt ellop­nak, és ezzel megkárosít­ják a kenyértészta gazdá­ját. A kenyér naponta a sze­münk *előtt van, bíráljuk, nézegetjük, mert nem kö­zömbös. hogy milyen minő­ségű kenyeret fogyasztunk, főleg a „kenyérevő" Ma­gyarországon. . . . Rudnay Janón Űjkőkorl település nyomait fedezték fel a régészek a Nóg- rád megyében, Szécsény kö­zelében, az ültetéstetői ása­tások során. A felfedezés ket­tős vonatkozásban is régésze­ti újdonság: bár hasonló észak-magyarországi — bor­sodi, hevesi — leletek nyo­mán a régészek elméletben feltételezték, hogy ilyenek Nógrádban is előkerülhetnek, ez az első feltárt nyoma öt­ezer évvel ezelőtti emberi te­lepülésnek Nógrád megyében. Még nagyobb a tudományos jelentősége annak, hogy az ültetéstetői ásatások egész kis újkőkori falut sejtetnek, ami­lyenhez hasonló eddig még nem került felszínre Ma­gyarországon ! A Szécsénytől mintegy há­rom kilométernyire emelkedő fennsíkon — Ültetéstetőn — tavaly kezdődtek meg az ásatások, de az első kutató­árok nem sok eredményt ho­zott. Az ásatásokat irányító Soós Virág, a szécsényi Ku- binyi Ferenc Múzeum régé­sze az idén igyekezett pon­tosabban meghatározni a ku­tatóárkok irányát. Jól szá­mított, mert már az első árokkal eredetileg feltehetően agyagkitermelésre szolgáló hul­ladékgödröket és egy valószí­nűleg élelmiszer tárolására használt lefelé szélesedő méh­kas alakú üres gödröt fedez­tek fel. Később, a domb leg­magasabb pontja felé halad­va kőbaltamaradványok, ob- szidián- és kovaszilánkok, to­vábbá rengeteg cseréptörme­lék, majd pedig gabonaőrlő kövek és két sírhely került napvilágra. Ezt követően rá­bukkantak az első, valószínű­leg tűz következtében össze­omlott ház összefüggő, jól kö­rülhatárolható maradványaira, majd a kutatóárok folytatásá­ban feltűntek más, egykori házat sejtető maradványok. A közelmúltban három újabb le­let hozta lázba az ásatás részt­vevőit: két különböző, úgy­nevezett arcos edényből szár­mazó cserépmaradvány, va­lamint egy körülbelül nyolc­tíz centiméter hosszú, agyag­ból égetett festett álarcos idol — istenszobrocska — torzója. A már korábban előkerült nagy tömegű cserép díszítésé­nek technikájából, a vonaldí­szítés jellegéből feltételezték, hogy az ültetéstetői leletek a

Next

/
Thumbnails
Contents