Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

Hasznos újítást dolgozott ki Sírkő Rudolf, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának he­gesztőoktatója. Az általa tervezett csővágó automata minden utólagos megmunkálást feleslegessé téve, hegesztéshez előkészítve, vágja derékszögre a csöívvégeket. Képünkön az ötletes szakember működés közben ellenőrzi a berendezést. —pe— Zsebre megy a fogyasztás Az ügyeskedők nem tapsoltak Újabb takarékossági rendszer a Volánnál Ä Volán 2. számú Vállalat gépjárművei az elmúlt esz­tendőben 3631 tonna benzint és 8748 tonna gázolajat fo­gyasztottak. nem szólva a „segédanyagokról” —, petró­leum, kenőzsír stb. — Hatal­mas mennyiség, jelentős ősz- szeg, főlcént, ha az 1973-ban bekövetkezett árrobbanás to- vábbgyűrűzését is fi gyelem.be vesszük. Márpedig meg kell ezt tenni hiszen akkor, haj­danán, példaként két forint húsz fillérért mérték a gáz­olaj literét, ma meg, ha egy volános gépkocsivezető jegy­gyei áll oda a banzinkúthoz hét forintnál alább nem úsz- sza meg. (Mindez persze nem­csak a volánosokra vonatko­zik.) — Es ez — komorodik el Knapiczius Attila főenerge­tikus arca — talán még nem is a plafon. — Elképzelhető az üzemanyagárak további eme­lése, ami. ránk nézve igen­csak kedvezőtlenül hat. Hi­szen, köztudott:. mindez rop­pant befolyásolja a vállalat eredményét, s ha nem pró­báljuk meg szorosabbra fog­ni a gyeplőt; magyarán még jobban a takarékoskodásra ösztönözni embereinket, ak­kéletesebb gazdálkodási mó­dot már nem lehet kifundál- ni. — Valóban — bizonygatja a főenergetikus —, az ország többi fuvarozóival egyetem­ben még mindig a célhoz ve­zető, legrövidebb járható út kidolgozásán munkálkodunk. Ezt célozza a salgótarjáni üzemegységeknél június el­sejével bevezetett, az üzem­anyag felhasználásának ope­ratív ellenőrzésére és a meg­takarítás premizálására vo­natkozó új rendszer. — Mit takar ez a kívülál­lónak meglehetősen homá­lyos megfogalmazás? — Valamennyi kocsitípus­ra megállapítottuk, a száz kilométeren fogyasztható üzemanyag-mennyiség nor­máját, s minden egyes nap minden egyes kocsi fogyasz­tását szigorúan ellenőrizzük. A megtakarításra ösztönző premizálásnál három kate­góriát, állapítottunk meg: a prémium-, és fogyasztható szintet, valamint a túlfogyasz­tást. Értelemszerűen az utób­bi két „eset” nemhogy plusz­pénzjuttatással nem jár, ha­nem a „krónikus” normatúllé­pők ellen kártérítési eljárást indítunk. — Bő egy hónap telt el „játék”. Pro és kontra. S hogy a 105 és a 110 százalék közti teljesítményeket fizetjük — csak azért csupán ötszáza- léknyií. mert a 100 fölötti plusz öt az brigádvállalás — eleddig sikeres doppingszernek bizonyul. Mondjam, hogy — csupán egyetlen kiragadott név a sok közül — Magyara Tivadar egyetlen hónapban 441 forint prémiumot kapott az általa megtakarított üzem­anyag fejében... A forrásban levő borra is azt mondják: majd meglát­juk, milyenné válik végleges letisztulásakor. S vélem, va­lahogy a Volán 2. számú Vál­lalatnál is valahogy így van­nak még. Ám egy biztos: a sikertelenség kizárt. Ezt egyetlen hónap ménye is igazolja. ered­A folyamatosság eredményességünket biztosítja Interjú dr. Szőke Pállal, a Nógrád megyei Állategészségügyi Á'tomás igazgatójával A magyar állategészségügyet a világ legjobbjai között tartják számon. S hogy nem minden ok nélkül, az világo­san látszik az utóbbi évek statisztikáját tekintve. Hogyan vélekedik erről dr. Szőke Pál, a Nógrád megyei Állat­egészségügyi Állomás igazgatója? Ezért kerestük fel hiva­talában. no meg azért is, hogy képet kapjunk a megye állategészségügyi helyzetéről és megismerkedjünk az állo­más munkájával. Karácsony György — Az utóbbi óvekben két ízben is legjobbnak ítélték az országos értékelés során me­gyénket ezen a téren. Elége­dett-e az elért eredmények­kel? — Kedvező a helyzetünk, a megye állatállományát járvá­nyos megbetegedések nem érintették az elmúlt években, sikerült előrelépnünk a fel­nevelési veszteségek csökken­tésében, az állattenyésztés gazdaságosságát javító meg­előző munkában. Ennek elle­nére n«n lehetünk soha elé­gedettek, mert éppen a folya­matosság az, ami eredmé­nyességünket biztosítja. — Közismert, az állategész­ségügyi állomás szerteágazó feladatköre, mégis, szeret­nénk, ha hallhatnánk erről pár szót. — Legfontosabb feladatunk az állategészségügyi munka irányítása, szervezése, ellen­őrzése, különös tekintettel a nagy gazdasági jelentőségű fertőző állatmegbetegedések megelőzésére és a mentesí­tésre. De ide tartozik, a már említett felnevelési vesztesé­gek csökkentése, valamint az állati eredetű élelmiszerek termelésének, feldolgozásá­nak, forgalmazásának folya­matos ellenőrzése is. Fontos­nak kell ítélnünk a gyógyító tevékenységünket, valamint a határállomásokon dolgozó állatorvosaink ellenőrző szol­gálatát, a nemzetközi állat- és állati termékek forgalma­zásában. — Említette a fertőz* állat­betegségektől valő mentesí­tést. Korábban ezek a beteg­ségek igen komoly károkat okoztak a népgazdaságnak. Most ml a helyzet ezekkel? — Két évvel ezelőtt befeje­ződött a szarvasmarha-állo­mányunk gümőkórtól való mentesítése, s ezzel, több mint egy évtizedes fáradságos és költséges munka ért véget, amelyet vállvetve végeztek a mezőgazdasági szakemberek és állatorvosok. Az állam 30 millió forintos támogatást adott erre a célra, de az üze­mek is jelentős anyagi erőfe­szítéseket tettek leküzdése ér­dekében. Kedvező a helyzet a szarvas­marha-brucellózis — fertőző elvetélés — mentesítése terén is. — Ebben bizonyára a me­zőgazdasági üzemeknek is nagy szerepük volt. Mint az állategészségügyi állomás igazgatója, hogy van megelé­gedve a nagyüzemek ilyen irányú munkájával? — A mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés jelen­tősége egyre nő. Fokozódik az igény az állati termékek iránt, bővülnek az exportlehetősé­gek, mindinkább előtérbe ke­rül a gazdaságosság és a ha­tékonyság kérdése. S ezt je­lentősen befolyásolja az ál­lategészségügyi helyzet. Bár ezt a legtöbb helyen jól lát­ják a szakemberek, egyes te­rületeken szemléletváltozta­tásra van szükség. A tartás­technológiai hiányosságokat, az alkalmazott gépi berende­zések műszaki hibáit gyógy­szerekkel nem lehet leküzde­ni. Sajnos az állatorvosok a szükségesnél gyakrabban kénytelenek a fecskendőhöz nyúlni, ez pedig — amellett, hogy költséges — csak elte­reli a figyelmet a betegségek okairól és elodázza a végle­ges megoldást. Nagyon sokat segíthetnek a munkánkban a mezőgazdasá­gi szakemberek a takarmá­nyozás, tartási körülmények javításával. Azzal például, hogy nem hagyják kárba- veszni, elégetni a szalmát — ami egyébként is tilos — és akkor nem ismétlődik meg a tavaly év végi és az idei év eleji helyzet, amikor nem volt mivel almozni, és . az állatál­lomány nagy része igen ked­vezőtlen higiénés körülmé­nyek között telelt át. A személyi feltételek ked­vezőbbek a tárgyiaknál. A szakemberek száma nő, ezek jól képzettek és jó partnerei az állatorvosoknak, ők ké­pesek együtt haladni a tudo­mány és a technika fejlődé­sével, bátran alkalmazzák az új eljárásokat, módszereket és rugalmasan alkalmazkod­nak a változó helyzethez. Én­kor egyre nehezebb lesz zöld- csupán az új rendszer beve- ág-'a vergődni. Így igaz. Hiszen eleinte az államháztartásból jelentős összeget kaptak a vállalatok a „robbanás előtti” és a meg­emelkedett árak közötti kü­lönbség eltüntetésére, ám ez szinte egyáltalán nem ser­kentette a gazdálkodóegy­ségeket az üzemanyag-pazar­lás megszüntetésére, a túlfo­gyasztás mérséklésére, az „ügyeskedők” (vállalati üzem­anyagot feketén árusítók) el­leni még fokozottabb fellé­pésre. Bár tény: ez az átme­netinek nevezhető állapot nem tartott hosszú ideig, mert hetvenöttől-hetvenhattó] az á'lam eleinte kisebb. majd mind nagyobb mértékben hárította át a vállalatokra a különbözet kigazdálkodását. A megyei, 2. számú Volán­ná) — még a felsőbb utasítá­sokat, szigorításokat. meg­előzően is — jó néhány esz­tendeje foglalkoztatja már a szakembereket és a „végre­hajtásban” résztvevőket, a gépjárművezetők túlnyomó hányadát, a mind kevesebb üzemanyag felhasználásának módja. Jó néhány intézkedést meg is tettek már — írjuk le: volt is foganatjuk. ám nem sikeredett teljes tökély­re vinni a dolgot. Hiszen ezernyi ága-boga-szövevénye- tér-ezője volt, van, s lesz is még annak, amikor végér­vényesen kijelenthetik: tű­zetésétől. Vannak-e már ked­vező tapasztalataik? — ... Igen. azok is. Hiszen nézze csak! Júniusban a sal­gótarjáni TEFU-részlegben a száz kilométerre eső üzem­anyag-felhasználás benzin­ből 35,18, gázolajból pedig 36,61 liter volt, szemben a júliusi 34,62, illetőleg 35,32- vel. Ez pedig több mint 63 ezer forintnyi megtakarítás. Jelentős ugye? — ... És — említette a túl- fogyasztókkal szembeni eljá­rást . — Tizenkét személy kényszerített bennünket ily’ jellegű eljá­rás lefolytatására. Hangsú­lyozom: a szám a fuvarozók­nak csupán jelentéktelen há­nyada. — S ezen Intézkedések nem szültek elégedetlenséget rossz hangulatot? — Nem mindenki tapsolt, színigaz. Főleg az úgyneve­zett ügyeskedők, manipulá­lásra hajlamosak. A többség viszont örül a most még csak Salgótarjánban, ám a hama­rosan a balassagyarmati és a nagvbátonvi üzemegységben is bevezetendő rendszernek. Hisz’ tudják: zsebre megy a NEM CSAK ARATNAK | egszokott dolog, hogy ilyenkor, aratás tá­ján, minden figye­lem a gabonaföldeken se- rénykedők felé fordul, s a mezőgazdaság más terüle­tein tevékenykedők a hát­térbe szorulnak. Pedig ők is ugyanúgy végzik a munká­jukat, ha nem is annyira a reflektorfényben állva, mint a betakarításban részt- vevő társaik. Számukra a mindennapi, folyamatos munka a fontos és elsődle­ges. Talán neheztelnek kis­sé, hogy az elnök, igazga­tó, vagy a többi vezető alig, vagy egyáltalán nem is tö­rődik velük ezekben a na­pokban. Talán irigykednek is kissé az érdeklődés hom­lokterében álló társaikra, mert azért egy cseppet, mégis ünnep ez az aratás. Esetleg még arra is gondol­nak, de jó lenne felülni ar­ra a fránya kombájnra, le­nézni onnan a többiekre, figyelni, hogy dől a gabo­na, hogy gyűlik a szem. Ehelyett azonban az is­tállóban várja őket a tehén, amelyet nyáron is éppúgy ki keli fejni, mint télen, csak ilyenkor nehezebb men, a legyek miatt ugyan­csak jár a farka. Takar­mányt is többet kell behor­dani. mint miskor, ha meg legeltetnek, napjában két­szer is bírókra kelhetnek az oktalan jószágokkal, mire sikerül a jászolhoz kötni őket. Pedig nem csak aratás van a világon, akad mun­ka a szőlőben is, a gyümöl­csösökben is. A feladatokat itt is el kell végezni, csak éppen kevesebb a gép. ke­vesebb az ember, mert, ugye. a betakarítás... És közben azért szurkolni is kell, hogy ne essen az eső, mihamarább végezzenek odakint, mert azért az sem mindegy, hogy a zárszám­adáskor csurran-e a pénz. vagy csak cseppen. Nehéz időszak ez min­denkinek, a „frontkatonák- ríak” éppen úgy, mint a „hátországban harcolók­nak”. De nemcsak a nehéz­ség. a cél is közös. Minél többet, minél jobbat ter­melni. Nemcsak a gabonára van szükség, hanem min­den liter tejre, minden ki­ló húsra, minden szem meg­termett gyümölcsre. És eh­hez szükség van minden egyes ember áldozatkész munkájára. lelkiismeretes­ségére. Akik nem vesznek részt az aratásban, éppen olyan fontosak a gazdaságban, mert az ő — szó szoros ér­teimében — mindennapi munkájuk is tükröződik az éves eredményekben. Ezt, a mindennapi munka kezde­tét nem adják közre — öles szalagcímekkel — az újsá­gok, nem sugározza a tele­vízió. a rádió. S ez így is van rendjén. Itt sohasem az állapot, hanem a folyamat a lényeges. Az aratás három-négy he­te hamar elszáll és minden visszazökken a régi kerék­vágásba. Ismét gyakrabban térnek be az állattenyészté­si telepekre a vezetők, is­mét lesz elegendő gép a ta­karmányozáshoz és nem kel! már aggódni, az eget kém­lelve, mi lesz a nehezen megtermelt gabonával, si­kerül-e időben es veszteség- mentesen betakarítani. A munka folytatódik. .. Megállás nincs egy pilla­natra sem. Be kell takaríta­ni a takarmánynak valót, tárcsázni, szántani, vetni kell, akad munka a gyü­mölcsösökben is. elő kell készíteni a gépeket is. Ezek a feladatok korántsem olyan látványosak — az egész ország érdeklődését kiváltóak —. de nélkülöz­hetetlenek. Elvégzésük nél­kül nincs hús, nincs tej — és nincs aratás sem. A mikor év végén mér­legre kerülnek az eredmények, ezek az egész esz.tendei fáradsá­gos és önzetlen munka ered­ményei. S ebben mindenki keze munkája benne van. Az állattenyésztésben, a melléküzemágakban, a nö­vénytermesztésben dolgozó­ké egyaránt. És nem az a fontos ki. hol dolgozott, ha­nem az, ki, hogy dolgozott. nek ellenére, látok még rej­tett tartalékokat, a szakmai és egyéni képességek nem mindenütt kerültek feiszínre. A nagy létszámú szakosított telepeken elengedhetetlennek tartom gz ott dolgozó szak­emberek specializálódását, egyirányú képzését. — Visszatérve az állategész­ségügyi helyzetre, szeretném, ha mondana valamit a vesz­teségek legszembetűnőbb tor­májáról, az elhullásokról. — Az utóbbi évek kedvező állategészségügyi ’ helyzetére tekintettel, lehetővé vált a figyelem összpontosítása erre a területre. Négy-öt évvel ez­előtt például a borjúelhullás 10 százalék feletti volt. Most 5 százalék alatt van. Hogy ez forintban mit jelent, arra csak egy adat. Egy 600-as tehené­szeti telepen ez az öt. száza­lék 750 ezer forintot tesz ki magyar tarka állomány ese­tében. Ekkora árbevétel-nö­vekedésre számíthat az az üzem, ahol az elhullást tízről öt százalékra sikerült csök­kenteni. De ez fordítva is igaz! Eredményeink — bár sok­kal jobbak az országos átlag­nál — nem adnak okot az el­bizakodottságra. Minden egyes állat érték, amelynek megmentése fontos feladat, egészen az u fölső darabig. Meg kell azonban temlíteni, hogy az egyes gazdaságok kö­zött indokolatlanul nagy a szóródás, s ezek világosan utalnak az üzemek állat­egészségügyi helyzetére. Korábban jelentős veszte­ségeket okoztak a vírusos légző- és emésztőszervi meg­betegedések, de az országban elsőként megyénkben beveze­tett megelőző vakcinázási program segítségével sike­rült megállítani az elhullást. Jelenleg a legkritikusabb időszak a születést követő né­hány nap, amikor azon dől el minden, hogy az újszülött megkapja-e a számára nél­külözhetetlen foccstejmennyi- séget. S ez elsősorban az ott dolgozókon, múlik. — Tudomásunk szerint u Országos Állategészségügyi Szolgálat élén álló dr. G’ózik András az ön elődje volt jtt. Jelent-e ez valamit a megy« számára? — Mindenekelőtt elismerést Nógrádnak. Ha arra gondol, hogy könnyebbséget, akkor téved. Inkább nehézséget, hi­szen a megyét jó egészség- ügyi helyzetben hagyta ránk, aminek megtartása, javítása elsődleges feladatunk. S hogy az Országos Állategészségügyi Szolgálat vezetője megyénk­ben, egyben kötelezettséget :s jelent számunkra. — Egy bizonyos szint el- érése után az elűbbrélépes egyre nehezebb. Véleménye szerint, az állategé3zség«gv feilödése lépést tud tartani a növekvő igényekkel? — Ha az eddig megtett utat nézzük, határozottan azt kell mondani, hogy igen. Az elmúlt tizenhárom év alatt létrejött egy olyan apparátus, amely megfelelően képzett szakállatorvosokból, specia­listákból áll és képes felada­tának' magas szintű ellátásá­ra. Ehhez nagy segítséget nyújtanak az állategészség­ügyi középkáderek és a me­zőgazdasági üzemekben kiala­kított áilategészségőri háló­zat. Megteremtettük a tárgyi feltételeket is. Állatkórhá­zunk évente mintegy tízmil­lió forint értékű állatot ad vissza a termelésnek. A kor­szerű eszközökkel jól fel­szerelt központi laboratóri­umunk elsősorban a fertőző és parazitás állaünegbetege- dések leküzdésében játszik fontos szerepet, amellett, hogy rendszeres vizsgálatokkal fi­gyelemmel kíséri az élelmi­szer-termelés és -forgalmazás folyamatát is. összegezve az elmondotta­kat. a fejlődésünk eddig is töretlen volt, és ezután is az kell, hogy legyen. S erre minden biztosítékunk meg­van. — zllahy — i NÓGRÁD - 1980. augusztus 16., szombat 3 t

Next

/
Thumbnails
Contents