Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
Idegenforgalmi levél Lehet-e megunni a hollókői kirándulásokat, nyékét»,? a várat és kör. _ a hollókői népviselet ékszer a skanzen házal között. A címzett ismeretlen? A Mátra kapujában a pásztói strand vonzza. Tisztelt... (?)! Szeretném szíves tudomására hozni, hogy az idén megyénkben már fél tucat fórumon került napirendre az idegen- forgalom helyzete és fejlesztésének feladatai. Bizonyára Önök is, akik Nógrád idegenforgalmának alakulásában kisebb- nagyobb mértékben érdekeltek, felelősek, jó néven vették, mennyire figyelik munkájukat. Legutóbb a Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén váltott ki parázs vitát a téma, amelyből kiderült, az idegenforgalom is azon területek közé tartozik, amelyhez mindenki ért. Elhangoztak életrevaló javaslatok, okos ötletek, finoman megfogalmazott, árnyalt bírálatok, kitűnően forgatott adatok. S miként az egyik felszólaló megjegyezte: mind igaz, csak mintha a gazda, a címzett ismeretlen lenne! Ezért bátorkodom Önhöz fordulni, aki azért (is) kapja fizetését, hogy munkahelyén sajátos eszközeivel segítse az idegenforgalommal kapcsolatos teendők végrehajtását. Egyaránt tudjuk, hogy Nógrád természeti adottságai, történelmi, munkásmozgalmi emlékei, hagyományai — az időnként az ellenkezőjét hangoztatok véleményének ellenére is —vonzzák (vonzanák) a turistákat. Ha kiszámolnánk, hazánk mely területi egységén legtöbb a százezer lakosra jutó várak száma, nem kellene szégyehkezni. A turista azonban számadatokkal nem lakik jól, statisztikákkal nem takarózhat, mint ahogy Önök teszik a megye objektív körülményeivel, ha kritika éri az idegenforgalomban érdekelt szerveket, a forgalom mérséklődése miatt. A napokban kecskeméti szövetkezeti dolgozók, akik már valamennyi megyeszékhelyet végiglátogattak az elmúlt évtizedben s ezután jutottak el szűkebb pátriánkba, a kérdésre, mit kaptak itt a „hazaitól” eltérőt, azt válaszolták: a hegyek látványát. Az Önök nyereségéből prémium járna tehát az ormoknak, amelyek jobb szervezők a fizetett alkalmazottaknál. Kecskeméten nem találtak prospektust Nógrád megyéről, itt már nem is kerestek. Tudom, hogy az elmúlt négy esztendőben az idegenforgalom propagandájára a megyében hárommillió forintot költöttek. Új és régi kiadványok kerültek napvilágra, film készült a nevezetességekről. Ám Nógrád megye székhelyén, az IBUSZ irodájában találni Kecskemétet, Egert, Szekszárdot... népszerűsítő szóróanyagot. Nem értem hát, hogy az alföldiek otthon miért nem juthatnak hozzá például a Salgótarjánt reprezentáló prospektushoz? Talán nem igénylik? Küldeni kell, mint a botlábú fiút a tánciskolába, a kellemes muzsika majd megkedvelteti vele a táncot, miként a szíves invitálás hat a nyári úticélt keresőre. Megértem a nehézségeket! Olvastam a megyei tanács kereskedelmi osztálya egyik jelentésének keserű sorait arról, az osztály képtelen elérni, hogy idejében kapjanak információt a kulturális programokról. Bizonyára eszükbe jutott a tőlük húsz méterre található művelődési osztály, ahol ezt megkérdezhetnék. Meglehet, hiába tennék, hiszen a sajtó munkásainak tapasztalatai szerint is, a jövő heti várható események előrejelzése is döcög. Elvárható-e akkor, hogy augusztus 10-ig, az idegenforgalmi rendezvénytervek összeállítása határidejéig megmondják, 1981-ben milyen jeles eseményekre csábíthatnak az utazási irodák — és pontosan mikor? Mit ajánlanak Önök belföldinek, külföldinek? Modern város panorámáját, irodalmi emlékhelyeket, patinás várromokat, kanyargós (és rossz) utakat, tiszta levegőt. Egy kézen megszámlálható a tartalmas, idegenforgalomra is bazírozható program — tavaszi tárlat, zománc- és üvegművészeti bien- nálé, szabadtéri szoborkiállítás. De ez két óra alatt megtekinthető. S aztán? A műemlék nélküli városként emlegetett Salgótarján ok nélkül kap-e másik jelzőt idegenforgalmi (turista) berkekben: egynapos város? Akkor tehát Önök is tudják, mi az oka az országos átlagtól alacsonyabb vendégéjszakai statisztikának, ami miatt oly’ gyakran keseregnek. A kínálat, a látvány hiánya! Affajta látványé, mint a debreceni virágkamevál, az egri Agrla, a szegedi szabadtéri játékok, a balatoni, soproni nyár rendezvénysorozat, a hortobágyi, szilvásváradi lovasnapok. Most termelőszövetkezeti?), állami gazdaság vállalkozó kedvének híján, akadt magánszemély, aki Salgótarján környékén finanszírozna egy lovasiskolát. Alszik az ügy, amelyet fontosnak ítélnek. Az ügy nálunk az által válik fontossá, hogy az iratok, kérelmek két- szer-háromszor ingáznak. Vajon mennyi időbe telik eldönteni: hová építhető lóistálló, hol jelölhető ki pálya? A megyében kevés a nívós, hagyományokkal rendelkező idegen- forgalmi program. A hagyományt meg kell teremteni! Igaz, amink nincs, azt nem tudjuk mutogatni. Van itt azonban ha. gyomány! A folklór, a népszokások. Nem minden öreg fa sorsa a kivágás. Hol az a palóc-ház, ahová külön autóbuszok szállítják a kíváncsiságtól pattanásig feszült turistákat, palóc disznótoros ebédre? Kevés nyugati jut el Nógrád megyébe? Melyik utazási iroda képes színvonalas, percnyi pontossággal kidolgozott (s a' szerint teljesített) program vállalására? Önök kézzel-lábbal hadakoztak azért, hogy Salgótarján határátkelőhelye éjjel-nappal nyitva tartson. Kíváhságuk teljesült. A hadakozás közben csak arról feledkeztek meg, ez nem csak az útlevélkezelőknek, vámtisztviselőknek okoz több feladatot. Ök derekasan fel is készültek! Némi büszkeséget olvastam ki a végrehajtó bizottság előtt szereplő jelentésből, amely szerint örvendetes, hogy a város átmenő személygépÉvente Ságújfalun is keresztüla fürdőzést kedvelőket kocsi-forgalma 76—86 ezer. halad ennyi, mégsem fonnak belőle idegenforgalmi babérokat — ha egyszer arra visz az út! Egyébként az IBUSZ megyei irodájának vezetője számolt be róla, az idén többek között 120 lengyel, szovjet csoport látogat Salgótarjánba két éjszakára (3 napra). Fejtörést okoz az időt el(ki)tölteni, s várható, hogy jövőre alaposan csökken az érdeklődés. Kell tehát a látványosság, s a csinnadratta! Az kell, amit a vendég kíván, ha már egyszer belenyúltunk a pénztárcájába. S ne csak addig legyen „kedves”, amíg megrendel és fizet. A munka igazán utána kezdődik. Egyetértenek (hangoztatják) a megye utazási irodái (kirendeltségei), hogy több, jobb ajánlat szükségeltetik. Meggyőzően szavalják, csak egy csekélységről feledkeznek meg, hogy saját feladataikról beszélnek. Tisztelt ...(?)! Tudjuk, az elkövetkező években kevesebb pénz jut a feltételek javítására. Belátható, megérthető. Nem is hiányol a vendég újabb szállodákat Nógrádban. (A Karancs Szálló kihasználtsága tavaly 52,5 százalékos volt, a Hotel Salgóé 54,4, a Domyai-turistaházé 26,3). Amiatt sem fordul visz- sza a turista, ha nem épül a következő években további étterem, áruház, strand. Nem hiszem, hogy a megye idegenforgalmi állapotának javítása mostanában elsősorban a pénzen múlna. Inkább a hozzáértők hivatásszeretetén, eszén — és szívén! Mert miféle beruházással jár, hogy helyi jellegű ajándéktárgyakat kínáljanak? Giccs? Nem giccs?Ezen csak azután vitatkozhatunk, ha van. Nem anyagi kérdés a kereskedelmi, vendéglátó egységek nyitvatartásának igényekhez történő alakítása, a választékos étlap (helyi specialitás), a tiszta mellékhelyiség (törülköző), egy külföldi nyelvű üdvözlőfelirat (zászló az asztalon), a Kercseg-fennsi- kon minden évben, minden jelentésben hiányolt mozgóbüfé. Pénzkérdés-e, hogy Horpácson, Hollókőn a turistacsoport vezetőjének kell szaladgálnia múzeumok kulcsa után? Fölösleges háborognom. Olvasom (hallottam), hogy az elmúlt négy évben 29 százalékkal nőtt a forgalom a szál? láshelyeken 1975-höz képest. 1. Felsorolt szállodáink ilyen férőhely-kihasználása mellett honnan indulhattak? 2. Azt is olvastam (nem hallottam), hogy eközben a vendégek száma csökkent. 3. Az említett időszakra egyébként is a fellendülés jellemző országszerte, hazánk „felfedezése” időszaka ez. Rosszindulatúan az ember azt is mondhatná: nem tehetünk róla. De arról igenis, hogy ez a fejlődés megmaradjon. Miként? Önök ezt jobban tudják! A Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén jogos igényként vetődött fel az utazási irodák együttműködésének fejlesztése, amelyek korábban egy közös eligazító tábla felállításában is képtelenek voltak megegyezni. Szükség van a kapcsolatok javítására más szervekkel is, hiszen nehezen (vagy csak!) magyarázható, hogy az Expressz-kirendeltség és a megyei művelődési osztály között miért nem jött létre egyezség ötven balassagyarmati szálláshely ügyében, a kollégiumban, amikor az Ipoly Szállót éppen korszerűsítik, a kemping pedig enyhén fogalmazva nem világszínvonalú? A rugalmasabb, kockázatot is vállaló üzletpolitika a szakma velejárója. Ismerősöm az idegenforgalmi hivatalban szállásrendelés miatt telexköltségként húsz forintot fizetett, s ha nemleges a válasz, akkor is térítenie kell. Ha már a szolgáltatásról van szó — a posta olcsóbb. Az utazási irodák tevékenysége kapcsán kedvező minősítést kapott, hogy befelé (a megyébe) is utaztatnak. Eszembe jutott a szomszéd megye székhelye — amint Gárdonyi Géza az Egri csillagokban tudósít róla —, ahol néhány száz évvel ezelőtt egy Hegedűs nevű tiszt ravasz módon az alagúton át próbálta „beutaztatni” a külföldieket (törököket). Ami egy utazási irodánál természetes, még nem biztos, hogy dicséretes is. Megbocsásson a kifakadásokért, régen terveztem észrevételeimet önnel közölni. Elismerem erőfeszítéseiket, eddigi eredményeiket, de ön is lássa be, tisztázandó, kinek az érdeke, hogy megyénk idegenforgalma növekedjen, jó hírünk eljusson szerte az országba-világba, a turizmussal szolgáljuk a honfitársak, a népek barátságának erősödését, megismertessük kultúránkat, nemzeti kincseinket? Az ajtó nyitva áll, de hívni is kell néha. Önök ezekben a jelentésekben joggal hivatkoznak a XII. pártkongresszus turizmus fejlesztésével kapcsolatos tézisére, amely minden bizonnyal tartalmasabbá tette az előterjesztéseket. A hétköznapokon azonban nem az idézet a lényeg, hanem annak szelleme! A tett. Tisztelt ... (?)! Végezetül engedjen meg egymondatos személyi kitérőt. Az idei nyári szabadságomat Nógrád megyében töltöm. Remélem az idelátogatókkal együtt, élményekben gazdagon, kipihenten látok majd újra munkához, .legközelebb sem kívánkozom különösebben máshová. Azok nevében számítok az Önök megértésére és segítségére, akik érdekében Önöknek dolgozniuk kell. Tisztelettel: M. Szabó Gyula Országosan Is kiemelkedő jelentőségű a parassapusztai határátkelőhely. A Bánki-tó mellett hétvégenként a pihenni, szórakozni vágyók százai, talán ezrei keresnek menedéket, —képek: kulcsár^ ;
