Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

Széfszóródott cserepek Megtalált múlt A családi házak építése Jobbágyiban is népszerű. A többszintes otthonok kialakításával új utcasorok alakultak ki. — kj — Babits Mihály és Esztergom Csukly László monográfiája Évek során számtalanszor néztem fel az autóból Szé- csény és Nagylóc között az Ültetés dombra, ‘de soha eszembe nem jutott. hogy egyszer megmászom a lejtő­jét, s a tetején évezredek­kel korábban élt emberek hagyatékát találom. Pedig ez történt, ugyanis a dombon immár második éve végeznek feltárásokat, Soós Virág, a megye régésze, a Kubinyi Ferenc Múzeum munkatársa vezetésével. A domb tetején afféle plató te­rül el, háztáji kukoricával bevetve. A tábla szélén nap­szítta sátor, ahonnan a töve­ket kerülgetve keskeny ös­vény óvatoskodik a tábla belseje felé. Ott zajlik a fel­tárás. KÉT KULTÚRA HATÁRÁN — Miért éppen itt kutat­nak? — Ennek hosszú a törté­nete — válaszol a régész. — A múzeumnak ajándékozott Antal-gyűjtemény több tár­gya innen származott Kör­nyékbeliek is hoztak lelete­ket. melyek felhívták a fi* gyelmüket a területre. A le­letanyag, mely ráadásul a felszínről került elő, arra en­gedett következtetni, hogy itt a neolitikumból -e az új, kőkorszakból — való tárgyak vannak. Ez azért érdemel kü­lön említést, mert az adott korszakból a megyében ed­dig csak egy hiteles lelőhe­lyet ismertünk. — Mit sikerült eddig kide­ríteni ? — Az elmúlt nyáron vé­geztünk itt először feltáró munkát. Nagy felületű szel­vényeket vizsgáltunk. Több, úgynevezett ..hulladékgöd­röt” találtunk, ezekben cse­répmaradványokat, kő­eszközöket, kettőben álla­ti eredetű csontokat is. Ezek segítségével az új kőkor középső szakaszára tehető a leletek keletkezési ideje. A megtalált őrlőkövek formá­ja, a paticsfal nyomát őrző agyagtörmelék, melyből ugyancsak többre akadtunk, arra enged következtetni, hogy itt település is voll, éppen ezért az idén 1—1,5 méter széles kutatóárkokkal megkísérlünk házat, esetleg sírt találni... ■ — Kik élhettek itt akkor? — Erre nem lehet egyér­telmű választ adni, még kö­zelítőt sem. Nógrád megye két. ebben az időben egyszer­re létező, kultúra elterjedtsé- gi területének határán volt Kerámialeleteink ezt alátá­masztják. A legtöbb cse- réptöreEedék a ..közép-euró­pai vonaldíszes kerámiák” „Zselizi” csoportjához tar­tozik. Ezek az edények kar­colt, színezett, fényesre dör­zsölt díszítéseikkel elütnek az úgynevezett „alföldi vo­naldíszes kerámia” kialakí­tásától. Ennek „bükki cso­portjából” is találtunk edény­töredékeket. Az sem elha­nyagolható. hogy valahol errefelé vezethetett a neolit kereskedelmi útvonal, me­lyen kő, nyersanyag, só, esz­közök és egyéb árucikkek vándoroltak. Érthető, ha fon­tosnak és érdekesnek talál­juk a terület feltárását. MIT REJT A FÖLD? — Mit szólnak a földet művelők a kiásott kukori­catövekhez? — Az elmúlt évben a ter­melőszövetkezet kártalaní­totta őket. így most sem emeltek kifogást­A kérdés és a válasz az­alatt hangzik, míg az árkok felé tartunk. Két párhuzamo­sat egy harmadik keresztez. Szinte csak a termőtalajt, egy kétarasznyi földet kel­lett „lehántani” és máris előbukkant a több ezer éves szint, ebbe mélyed néhány „hulladékgödör”. valamint egy vélhetőleg termés tá­rolására szolgáló verem. Az árok mellett itt is, ott is kis halmokban a leletek. Oly­kor tenyérnyi kerámiatöre­dékek, legtöbbjükön jól fel­fedezhető minta. Tükörsimá­ra csiszolt kőbalta fele, és egy másik épen. Csonttöre­dékek, borotvaéles obszi di­án pengék darabjai, őrlőkö­vek. s közöttük a legfrissebb, egy mikroedény, felülete apró dudorokkal borítva. Talán tojásnyi. — Ez már inkább a korai bronzkorra utal. Eddig is gya­nítottuk, hogy akkor lakott lehetett a hely. Nem csak az árkokban, az egész kukoricás területén, a felszínen is rengeteg a kő­kori cserép, sőt némi keres­géléssel eszköztöredékekre is lehet bukkan!. Mivel a jelenlegi felszínhez közel a leleteket tartalmazó réteg, egy alapos szántás is sok mindent napvilágra hoz. — és sajnos, tönkre Is tesz. —« Előfordulhat ez másutt is a megyében? — Minden bizonnyal. Könnyen meglehet, hogy ha­sonló értékekre bukkan, aki nyitott szemmel jár a szán­tásban, vagy figyelmesen megnézi a házalapozás, emésztőgödör-ásás, vízveze­ték-fektetés során a gödör­ből. árokból kikerülő föl­det-.. Ha ilyen alkalommal szo­katlan formájú kő kerül elő, amin látható az ember ke­ze munkája, csiszolás vagy pattintás, ha mélyebb réteg­ből csontok jutnak napvilág­ra, az már érdekes lehet. A legbiztosabb azonban a tö­megesen előforduló cserép­töredék. esetleg ép, vagy csaknem ép edény. Mivel a korai cserépégetés technoló­giájából a megfelelő kemen­ce hiányzott, a cseréptöredé­kek közbülső rétege az elég­telen kiégetés következté­ben gyakran fekete maradt. Ez is támpont lehet... — Ha valaki úgy érzi, ta­lált valamit, jelentse a ré­gésznek. Két. de legkésőbb három napon belül intézke­dünk. A munkálatokat a le­hető legkisebb mértékben tartjuk fel, viszont szeren­csés esetben igen fontos is­meretekhez juthatunk... NEM FORINTOS ÉRTÉK A feltárásban részt vevő három idősebb napszámos, akár Móra hasonló tárgyú novelláiból lépett volna ki. A legidősebb a 71 éves Rigó István, akit az átellenben le­vő szőlejéből csábítottak át tavaly. 0 találta az apró edényt, ahogy ott helyben el­nevezték, a „stampedlit”. ^ — Ahogy megtaláltam, úgy megörültem, hogy le Is ültem rögtön. Nem adnám egy egész napszámért azt az örömöt. — Pedig életemben hány. efféle cserepet félredobtam — folytatja a gondolatot Ri­gó András, aki csak névro­kona az előbb szólónak, maga is nyugdíjas, főmagtámok volt a szövetkezetnél. — Most meg, hogy örülünk a legkisebb darabnak is — si­mogat a szemével egy orsó­gombot — Én nem tudom, mennyi pénzt ér ez, de ta­lán nem is a forintos értéke a fontos, hanem, hogy ezer évekkel ezelőtti emberekről lett tudomásunk... A feltárás Irányítója sze­rint igen lelkiismeretes mun­kát végeznék az öregek, de a fiatalok is, akik között kö­zépiskolás a legtöbb, Be akad két régész szakos egyetemi hallgató is, aki a megszerzett ismereteket ilyen­formán egyszerre gyarapítja, és használja. Egyikük Tár­noki Judit, aki ötödik évét kezdi ősszel. A megye ösztön­díjasa. diplomáját Nógrád- ban kamatoztatja majd. — Szívesen jövök a megyé­be, már csak azért is. . mert szakmailag érdekes, ugyan­akkor nagymértékben fel­táratlan terület, Itt még sok mindent lehet találni. Valóban sok mindent rejt a föld. De, hogy a tudomány szolgálata, történelmünk jobb megismerése kerekedik- e ki belőlük, vagy értékte­len lomként, szemétként el­vesznek, az sok esetben raj­tunk múlik. Babits Mihály és Eszter- gom címmel jelent meg Csukly László monográfiája a Komárom megyei Honis­mereti Kiskönyvtár-sorozat­ban Tatabányán, a József At­tila Megyei Könyvtár gon­dozásában. Csukly László azon tevékeny emberek kö­zé tartozik, akik — éljenek az ország bármely szögleté­ben — természetes egyszerű­séggel vállalják a „közszol­gálatot”. Ezért a szolgálatért nem is mindig kapják meg az őket megillető elismerést, a szőkébb, vagy tágabb közösség szeretetét és tiszte­letét azonban mindenkor bírják. Csukly László éle­tének hosszú idejét töltötte el Nógrádban, irodalomszerve­zőként, irodalmárként, nép­művelőként, nem utolsósor­ban tanárként maradandó nyomott hagyott maga után a helyi kulturális, művészeti életben. Az itt élőkön mú­lik, hogy önzetlenül tovább hagyományozzák a minden­napi. gyakran aprónak, — de nem jelentéktelennek — nevezett munka szeretetét, mert enélkül nincs előreha­ladás. Csukly László min­dig hozzáértéssel, az adott ügy szeretetével végezte az ilyen jellegű munkát Is, köz­ben publikációit készítette elő, s adta ki, s széles bará­ti körrel rendelkezett. A nógrádi tájakon élők azóta is figyelemmel kísé­rik munkásságát, bár 6 ma már Dunántúlon él. Mint hírlik, új pátriájában is foly­tatja azt a tevékeny életet, amelyet addig is élt. Ennek egyik bizonysága a szóban forgó monográfia is. Többi között, a Komárom megyei Honismereti Kiskönyvtár­sorozatát szerkeszti. A he­lyi honismereti tevékenység jelentőségéről aligha kell részletesebben szólni. A sző­kébb haza hagyományainak kutatása, a haladó hagyomá­nyok gyűjtése és továbbadá­sa, az eljövendő generációk számára nélkülözhetetlen mind a haza szeretetére va­ló nevelésben, mind pedig abban a nemes törekvésben, hogy érzelmi és értelmi egyensúlyunkat megteremt­ve teljesebb emberré vál­junk. Babits Mihály beszélgető­füzete nemrég látott nap­világot s nemcsak az irodal­márok, hanem a közönség szélesebb rétegeiben is ke­resetté vált rövid idő alatt. Bizonyítja ez azt az érdeklő­dést. amely irdalmunk e nagy alakja, illetve életműve iránt megnyilvánul nap­jainkban- Így Csukly Lász­ló jelen munkája jő Időben foglalja össze a költő és Esz­tergom kapcsolatát Mint írja: „Babits Mihály szelle­mében járunk el, amikor kis dolgozatunkban elsősorban a müveit vesszük életraj­za alapjául. A költő mü­vében égeti jobb részét a világ számára, ami marad, csak hamu és ereklye — ir­ta. az alkotás tehát az elsőd­leges, nem az alkotó. Még­is, bár elfogadjuk, hogy a »Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét« babitsi gondolat igazságát, a mü­vek mögött keressük az al­kotót, az embert is, ami­lyennek magát a művekben megmutatta és a kortársi sze- retetet megörökítette”. Csukly László mintegy bevezetőként általában szól a dunántúli táj költőjéről, továbbá az emberről s csa­ládi életéről. Két pannóniai város, Szekszárd és Eszter­gom különösen közel állt szívéhez. Bőségles idézetek­kel is jelzi ezt a szerző. Ez­után tér rá az esztergomi Előhegyen töltött időkre, az esztergomi érsekre. Majd pedig Babits betegségeiről, a költő utolsó éveinek mun­kájáról szól. Végül, de nem utolsósorban a Babits-ház utóéletét írja meg s ez a fe­jezet helytörténeti szem­pontból is egyik legizgal­masabb része a dolgozatnak.' Jelenleg a Balassa Bálint Múzeum és a város jő gaz­dája a háznak, amelyet az Esztergomban járók nem szí­vesen kerülnek el, látogató­inak száma bizonyítja ezt. A szerző közli a fel­használt irodalom jegyzé­két, s a Babits-házból ké­szült képek teszik színeseb­bé a haszonnal forgatható monográfiát, amely a sorozat hatodik kötete. T. E. Gáspár Imre A televízióból jelentjük... Bartók Béla születésének 100. évfordulójára a Magyar Televízió a kanadai CBC Te­levízióval kooprodukcióban Bartók Concerto címmel fil­met készít. A film Bartók egyik legnépszerűbb — és a világon talán legtöbbet ját­szott — zenekari művére, a Concertóra épül. A zene han­gulati elemei és a Concerto szerkezeti felépítése jó alkal­mat kínál Bartók életútjának sóit zsoldoskapitány nehéz választás elé kerül: az asszony szerelme, vagy a polgár ál­tal „frissen öntött” aranytal­lérok? A kapitány az arany csábításának enged, s erre már eleve számít a ravasz polgár. Döntése azonban a fejébe kerül, hiszen a törvény így bünteti a hamispénzve­rőt. Főszereplők: Pitti Kata­lin. Begányi Ferenc, Gulyás Dénes. Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 54. „Nézd drágám, az élet ret­tenetes intézmény, és kegyet­len törvényei vannak. A leg­kegyetlenebb: hogy csak egy­szer élünk! És ezt az egyet­len életet ki kell használ­nunk!” „Nem azt csináltuk?! — Csuklóit ki belőlem a vád, s körülmutattam a lakáson. — Hát nem azt?!” Lassan megfontoltan bólin­tott. „De! És szépen csináltuk- Gyönyörűen csináltuk! De értsd meg, drágám: öregszem! Elmúltam ötvenéves! Mi van még nekem hátra?” „Hogy együtt megöreged­jünk!” — sikoltottam fel, de csak sóhajtás lett belőle. Most, most fordul felém először, s nézett a szemembe. „Mi tíz gyönyörű évet kap­tunk egymástól, Etikém. Tíz felejthetetlen évet! — Szív- szaggatóan sóhajtott, innét már játszik, éreztem. — De semmi nem tart örökké! Nincs gyermetegebb erőfeszí­tés, mint amikor az érzelme­it akarja konzerválni az em­ber... — Széttárta karját. — Nem megy! Jönnek az új ér­zelmek, az új emóciók!” „Ezt nem mondod kofho- lyan!” — bukott fel belőlem a sírás. Rendíthetetlenül bálogatott. „De, szívem, de... Sajnos, nagyon komolyan mondom!” Megragadtam a kezét, itt volt mellettem, a másik fotel karfáján. De hát ezt nem teheted ve­lem! A közös lakás! A mi megkínlódott, megkoplalt la­kásunk! ... Az egész eddi­4 NÓGRÁD - 1980. július 13., vasárnap gi életünk..; Mind-mind itt­hagynád?” — Amit ezután mondtam, nem volt elegáns, tudom; de harcoltam, és harc közben az ember nem tud az eleganciával törődni- Olyan érvet kerestem, amely talán meggondolásra bírja: — „Hisz itt minden az én erőmből. . . tehát minden az enyém! Bár­mit mond is a törvény a kö­zös szerzeményről, te tudod, hogy itt mindent én szerez­tem, és remélem, lennél olyan úr...” De most még ez sem hasz­nált, itt már nem használt semmi! Mert nagyvonalúan intett! „Ez csak természetes, szí­vem! De most nem erről van szó! — Megint a padlót néz­te. — ötvenéves elmúltam, értsd meg! Ez az utolsó lehe­tőségem ! Egyszerűen lehetet­len, hogy ne érts meg!” Nyeltem, csak nyeltem a könnyeimet. „És az a nő.; T az meny­nyi?” — kínlódtam ki ma­gamból végre mégis a kér­dést. „Huszonöt” — mondta hal­kan. „Huszonhat! — sikoltottam fel végső erőmmel, hisz kö­zel voltam az ájuláshoz. — Csak nem Tatámé?” Hangja szinte elhalt, ahogy biccentett. „De ő.” „Űristen!” — ugrottam fel és kaptam a fejemhez. —Et­től vagy olyan nagyvonalú a lakáskérdésben! Hisz a lakást én hoztam nektek, tálcán! — Sírtam is, nevettem is, üvöl­töttem, suttogtam is: — Most is én! Mindig én! Ezt a la­kást is én gürcöltem össze, hogy a kandidátus úr rangjá­hoz méltó módon lakjék!... Évekig még a tízóraimról is lemondtam, vertem fogamhoz a garast! És most, ezzel a barom jó szívemmel megsze­reztem, kitalpaltam neki a második lakást is!” • Csak nézett, nézett, nem szólt. Vad kitörésem nyilván megrémítette; nincs ő ilyen­hez szokva! Épp ezért en­gesztelni próbált, vigasztalni, s valami furcsa, eddig isme­retlen mosollyal mondta: „Nem ilyen szép... És ösz- sze kell ám benne húzódni!” Ettől az alamuszi mosoly­tól majd a gyomrom fordult föl; most már leplezetlen gyűlölettel sziszegtem: „Kutatóprogram! Közele­dik a határidő! Szegény kis kolléganő, az apró gyermeké­vel !... Fuj! Álmomban sem hittem volna, hogy ilyen al­jas tudsz lenni! — S ezt már az arcába: — Egyetlen éle­ted van ... Nekem talán nem?!” Bólintott. „De te már kaptál tőlem, tíz évet, mondom!” (Folytatjuk) felvázolásához A Concerto ze­ne mellett megszólalnak a gaz. dag életmű legnépszerűbb al­kotásai is. A művek megszó- laltatói között magyar, bolgár, amerikai, kanadai művészek szerepelnek. így pl. a hegedű- versenyt Erich Friedmann amerikai hegedűművész ját- sza és a bolgár Kozsuharov (a III- karmesterverseny egyik győztese) vezényli. Az I. zon­goraverseny szólistája Nagy Péter, a karmester Fischer Iván. Az Allegro barbaro fel­vétele Kocsis Zoltánnal ké­szül. A Kontrasztok II. téte­lét amerikaiak, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című mű III. tételét kanadai művészek játszák. A Concer­to karmestere Doráti Antal. * TV Zenés Színház. Kenessey Jenő: Az arany meg az asz- szony című operájának televí­ziós változat^ ideális környe­zetben Keszthelyen, a Feste- tich-kastélyban készül. A Krúdy novellából készült kisopera hosszú ideig szere­pelt a Magyar Állami Opera­ház műsorán. Lírai hangvéte­le, három nagyszerű szerep­lehetősége az előadóművészek számára is „csemegét” jelen­tett. Egyetlen helyszíne pedig nagyszerű televíziós lehetősé­get kínál, hiszen most a ren­dező igazán megkeresheti a cselekmény belső rúgóit. A polgár házába beszállá­st „Jer, nézd a Balatont...” Az irodalmi barangolás a Bala- ton-felvidéken alcímet viseli a Babiczy László rendező so­rozata, amelyet 15 részesre terveztek. Az első részben a Balaton északi partját járjuk be. két fiatal társaságában­Idézzük Berzsenyi, Eötvös, Vajda János, Csokonai, Kis­faludy és sok XX. századi költő versét, prózáját — mondja a szerkesztő. Farkas Katalin —, megkeressük Déry Tibor, Németh László. Ke- resztúry Dezső házát, beszél­getünk Illyés Gyulával; be­mutatjuk Balatonfüred, Ti­hany, Badacsony, Tapolca, Keszthely irodalmi emlékeit. * önarckép — szénnel. A mű­sor Darvas Iván rendhagyó portréfilmje, amely ugyan nem nélkülözi az életrajzi vo­natkozásokat, mégis inkább a művész közérzetét, helyzetét tükrözné. Színes egyénisége, letisztult, sallangoktól men­tes művészete, helye a mai színházművészetben, televí­ziózásban és tulajdonképpeni mellőzöttsége a filmművészet­ben kitűnő lehetőséget ad ar­ra, hogy rajta keresztül a né­ző választ kapjon szinte min­den olyan kérdésre, amelyet maga js szívesen feltenne a magyar művészeti élet élvo­nalában álló Darvas Ivánnak.

Next

/
Thumbnails
Contents