Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

Megalakult a Nógrád megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) jelentős létesítményekkel, gazdagodott mint a számviteli főiskola, a szakmunkásképző intézet, a' sportcsarnok. Javult az egészségügyi ellátás, bővült a szolgáltatás, a kereskedelmi hálózat. Helyi eszközökkel — A tervidőszakban nem­csak a tárgyi feltételek javul­jak, hanem természetesen a tartalmi munka is. A megye jelentős hátrányokat küzdött le az élet számos területén, vá-' rosaink, kiemelt településeink jobban betöltik szerepkörük­kel járó feladataikat — hang­súlyozta Devcsics Miklós. Ezt követően az előadó szólt néhány területről, ahol a ren­delkezésre álló lehetőségek teszben kihasználatlanul ma­radtak. s a megoldásra váró gondokról is. Elmondotta, hogy a tanácsi munka fejlesztése megköveteli: a tanácsok to­vább erősítsék kapcsolataikat a lakossággal, ismerjék jobban a különböző társadalmi réte­gek hangulatát, jogos igényei­ket, az őket foglalkoztató kér­déseket. A tanácstagoknak nagy a lehetőségük és szere­pük abban, hogy alkotóan együttműködjenek a választó- polgárokkal. azok véleményét rendszeresen tolmácsolják a testületi üléseken. — Tovább kell javítanunk a testületi munka színvonalát, biztosítva, hogy a legfonto­sabb kérdésekben a testületi üléseken szülessen döntés. Erősíteni szükséges az alkotó, sokrétű vitát, megszüntetve a munka formális elemeit, azt, hogy a testületek egyszerűen csak a szakosztályok, vagy tisztségviselők elképzelései­nek jóváhagyói legyenek — hangsúlyozta, majd kifejtette, hogy a tanácsoknak is minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell a XII. pártkong­resszus célkitűzéseinek végre­hajtását. Felhívta a figyelmet, hogy az ipar, a mezőgazdaság fejlesztéséhez a tanácsok fel­adata biztosítani a termelés. x .területi feltételeit, az infra­* struktúrát. A tanácsok alapve­tő kötelessége a lakosság kul­turális, egészségügyi, szociális, kereskedelmi, kommunális igényeinek lehetőség szerinti, mind teljesebb kielégítése, az életkörülmények helyi eszkö­zökkel történő javítása. Ehhez a VI. ötéves tervben is szük­ség van a tervezés és végre­hajtás színvonalának növelé­sére. az ésszerű takarékos­ságra. Változatlanul fontos fel­adatnak ítélte az elkövetkező években a lakáshelyzet javí­tását. a lakossági erőforrások­kal jobban számoló korszerű családi házak építését, a meg­levő lakások állagának meg­őrzését, a gyermekintézmé­nyek bővítését, az eddig ki­használatlanul álló középüle­tek ilyen célra történő igény- bevételét, az olcsóbb, átmene­ti megoldásokat. Szólt az ok­tatás, közművelődés, egész­ségügy •. területén mutatkozó teendőkről. A tanácsok sokrétű gazda­sági, fejlesztési feladatai kö­zül külön említette a gyer­mekintézmények, főleg a böl­csődék, óvodák, általános is­kolák bővítését, a gyermekét­keztetés szélesítését. Ügy fo­galmazott: ez egyrészt okta­táspolitikai követelmény, de azt is jelenti, hogy ezek ki­használásával a tanácsok elő­segíthetik a család intézmé­nyének fokozottabb védelmét és támogatását. Szükség van arra, hogy a szakigazgatási szervek jobban munkájuk kö­zéppontjába állítsák intézmé­nyeinkben az ellátás javítását. Gyors ügyintézést — Ezek a célok akkor való­sulhatnak meg, ha a tanácsi testületek és szakigazgatási szervek sokoldalúan gondos­kodnak az irányításuk alá tar­tozó intézményekben a mun­ka színvonalának emeléséhez szükséges feltételekről — folytatta a megyei tanács el­nöke. majd hangsúlyozta: — Jobb együttműködés kívána­tos a területen tevékenykedő különböző gazdálkodó szervek és intézmények között, a ta­nácsoknak lehetőségeikhez mérten, szektorra való tekin­tet nélkül anyagi támogatást kell biztosítaniuk a kezdemé­nyező helyi szerveknek, ame­lyek a lakosság ellátásában érdekeltek. A továbbiakban felhívta a figyelmet az állampolgárok ügyeinek értő, gyors, figyel­mes intézésére, a lakosság őszinte, pontos, szakszerű tá­jékoztatására, a tanácsok ön- tevékenységének fokozására- a tanácsi apparátusban dolgo­zók szakmai és politikai kép­zésének növelésére. Végezetül arról beszélt, hogy a tanácsok feladataikat csak a területen tevékenykedő gaz­dasági egységekkel, tömeg­szervezetekkel karöltve képe­sek teljesíteni, támaszkodva és számítva a lakosság cselek­vő közreműködésére. Ezt követően bemutatta a megyei tanács szakigazgatási szervei vezetőit, a városi ta­nácsok és a járási hivatalok elnökeit. A megyei tanács megválasztotta a tervgazdasá­gi, a számvizsgáló bizottságot, a megyei, városi, járási népi ellenőrzési bizottságok elnöke­it és tagjait. A megyei NEB tisztségviselői és tagjai esküt tettek. Sor került a megyei bíróság és a megyei munka­ügyi bíróság népi ülnökeinek választására is. A megyei tanács alakuló ülésén felszólalt Brutyó János, aki tolmácsolta a párt Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány, a megyei pártbizottság és a megyei kép­viselőcsoport üdvözletét. Be­vezetőjében hangsúlyozta, hogy a nép bizalmából tiszt­séget viselni nagy megbecsü­lés és nagy felelősség. Felhív­ta a figyelmet rá, hogy a kez­deti ünnepi napokat, az elis­merés örömeit, a dolgos hét­köznapok követik, s a közéleti út gyakran fáradságos. Arra biztatta a megyei tanács tiszt­ségviselőit és tagjait, hogy az elmúlt öt év eredményeiből erőt merítve, bátran nézzenek szembe a nehézségekkel, szá­molva azzal, hogy a jelenlegi népgazdasági helyzetből követ­kezően az eddigieknél több munka és nagyobb felelősség hárul reájuk. Méltatta a közelmúltban le­zajlott országgyűlési képvise­lői és tanácstagi választások jelentőségét, amelynek során országszerte a lakosság részé­ről megnyilvánuló közéleti ér­deklődés és aktivitás volt ta­pasztalható. Elmondotta, hogy a választások is bizonyították, nőt a párt iránti bizalom, az állampolgárok bátran nyil­vánítanak véleményt. A Köz­ponti Bizottság minap meg­tartott ülése kapcsán hangsú­lyozta. hogy a képviselők és tanácstagok legyenek elkötele­zettek a szocializmus ügye mellett, szolgálják híven vá­lasztóikat. önzetlenségükkel, napi munkájukkal mutassa­nak példát. Tájékoztatni a választókat Medved Károly a megyei tö­megszervezetek és mozgalmak nevében köszöntötte az alakuló tanács résztvevőit. Egyebek között kifejtette, hogy a me­gye lakossága azt várja a me­gyei tanácstól, *» okosan gaz­dálkodjon a rendelkezésre ál­ló javakkal, a népgazdaság te­li erbű óképességét figyelembe véve igyekezzék kielégíteni a legfontosabb társadalompoliti­kai igényeket. Fontosnak ítélte, hogy a megyei tanács tagjai rendszeresen informál­ják a választópolgárokat, mert a nyűt, őszinte tájékoztatás kedvező irányba alakítja a közvéleményt, befolyásolhat­ja az igényeket, növeli a tett- rekészséget. Szólt a megvei tanács és a szakszervezetek együttműködéséről is. A megyei tanács alakuló ülése Devcsics Miklós zársza­vával ért vé°pt. M. Szabó Gyula Nyílt légkör a moszkvai tárgyaláson (Folytatás az 1. oldalról.) Kedden kora délután folyta­tódtak Moszkvában a szovjet —nyugatnémet tárgyalások. A megbeszélésen szó volt ar­ról, hogy miképpen lehetne fékezni a fegyverkezési hajszát és ezen belül különösen nagy figyelmet szenteltek annak a kérdésnek, hogy miképpen le­hetne szerződésben korlátozni a közepes hatótávolságú ra­kétafegyverkezést. Mindkét fél kifejtette ezzel kapcsolatos nézeteit, s hangoztatta a szov­jet—amerikai SALT—II szer­ződés ratifikálásának idősze­rűségét. A tárgyalás során Leonyid Brezsnyev több kije­lentést tett. amely tükrözte: a Szovjetunió változatlanul arra törekszik, hogy ne engedje meg Európában a fegyverke­zési verseny újabb veszélyes fordulójának kibontakozását. Mindkét fél olyan megoldás mellett szállt síkra, amely megfelel az egyenjogúság el­vének. A megbeszélés légköre tárgy­szerű volt. Kedden délután a Kreml­ben a szovjet NSZK tárgya­lások befejeződtek. Megvonva a tárgyalások mérlegét, Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy a felek szük­séges és hasznos- munkát vé­geztek. — Természetesen — mondotta Leonyid Brezsnyev — senki nem fedezte fel még azt a mérleget, amely módot adna a politikai tárgyalások hatékonyságának megállapítá­sára. Van azonban egy fontos kritérium: az együttműködés és az egyetértés iránti akarat. Ügy tetszik, ez jelen volt most is, hasonlóképpen a ko­rábbi találkozókhoz. Púja Frigyes külügyminiszter — Nem fogjuk természete­sen leegyszerűsíteni a helyze­tet: vannak olyan kérdések, amelyekben felfogásunk lé­nyegesen eltér egymásétól. Mégis fontos, hogy most már jobban ismerjük egymás ál­láspontját, — mutatott rá Leonyid Brezsnyev. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja, megelégedésének adott hangot a Leonyid Brezs- nyevvel és más szovjet veze­tőkkel folytatott tárgyalások fölött. — Azok a várakozá­sok — , mondotta —, amelyek moszkvai utunkhoz fűződtek, teljes mértékig indokoltnak bizonyultak. Megerősödött az a véleményünk, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzetben nemcsak találkozni és tár- pvalni kell, hanem olyan vi­lágosan és őszintén kell tár­gyalni, ahogyan mi tettük azt hasznos tárgyalásaink so­rán. — A kancellár köszöne­tét fejezte ki a vendégszerete­tért. Sváicba látogat Púja Frigyes külügyminisz- niszterének meghívására hiva- ter Pierre Äubertnek. a Sváj- talos látogatásra 1980. július ci Államszövetség külügymi- 2-án Svájcba utazik. (MTI) 2 NÓGRÁD — 1980. július 2,, szerda A felek a tárgyalások ered­ményeiről közös közleményt adtak ki. A felek megállapodást írtak alá a Szovjetunió és az NSZK gazdasági és ipari együttmű­ködése alapvető irányainak hosszú távú programjáról. Családiház-építés a szovjet faluban A Szovjetunióban főképpen az állam szervezi, finanszí­rozza és irányítja a Lakásépít­kezést, Egy modem, három­szobás lakás lakbére például a családi költségvetésnek mind­össze 3—4 százalékát teszi ki. Az állami lakásépítési prog­ram azonban korántsem zárja ki annak lehetőségét, hogy va­laki megtakarított pénzéből saját házat építsen. Egy négyszobás, összkomfor­tos lakás fürdőszobával, kony­hával, meleg vízzel és garázs- zsal — átlag 12—14 ezer ru­belbe kerül. Vegyünk példa­ként olyan kolhozcsaládot, ahol az apa és az anya is dol­gozik. és két gyermekük van. A szülők évi jövedelme 28Ó0 rubel. Ehhez jön még a ház­táji gazdaságból származó be­vétel. amelynek részaránya a családi költségvetésben eléri a 25 százalékot, olykor még többet is. A családi ház építéséhez az állam, vagy a kolhoz hitelt ad. Míg korábban az állami kölcsön összege nem haladhat­ta meg a ház értékének a fe­lét, a tavaly bevezetett új rendszabály szerint ( eléri a ház értékének a 80—90 szá­zalékát. Emellett a kölcsönt rendkívül kedvező feltételek­kel adják: évi 1,5—2 százalé­kos törlesztéssel 10—15 esz­tendőre. A legfontosabb azon­ban az, hogy az építő rendel­kezésére bocsátott kölcsön öt­ven százalékát később az a gazdaság fizeti vissza ahol a kolhoztag dolgozik. A rendel­kezés célja, hogy ösztönözze a falusi lakóház-építkezést. Maga a kolhoz is nyújthat hitelt a kolhoztagnak. Példá­ul az OSZSZSZK néhány nagy gazdasága huszonöt évi törlesztésre kamatmentes hi­telt nyújt a tagjainak. Emel­lett, ha az illető munkájával jelentős mértékben hozzájá­rult a gazdaság fejlődéséhez akkor a hitel egy részel a kolhoz, a saját költségvetési összegeiből törleszti. Sokáig nyitott kérdés volt, hogy a falusi lakásépítkezésnél melyik háztípust részesítsék előnyben. Az évekig tartó vi­ta a családi ház javára dőlt el, amelyhez háztáji föld is tartozik. Ezek a házak felel­nek meg legjobban a parasz­ti élet sok évszázados hagyo­mányának: a föld közelében lakni. Elhatározták, hogy az elkövetkező 1—2 évben meg­szervezik a családi házak épí­tőelemeinek,, házgyári előállí­tását. Az építészek számos tí­pustervet dolgoztak ki, a pa­raszti életmód nemzeti hagyo­mányainak a demográfiai, a természeti és az éghajlati sa- játossáv^knek a figyelembe­vételével. Lesz-e Hekong ismét a béke folyama Rizsaratás egy dél-laoszi állami gazdaságban Sánc szantálfából — így le­hetne fordítani a laoszi fővá­ros, Vientiane nevét magyar­ra. Amiből persze mi édes­keveset értünk, mert el sem tudjuk képzelni, mi az a szan­tálfa. Sőt, a sánccal is prob­lémáink vannak. A Mekong bal partján méltóságteljesen elterülő város sok mindenhez hasonlítható, csak éppen sánchoz nem. Csinos emeletes házak, a parkokban, kertek­ben pedig — beleértve a köz- társasági elnök, Szufanuvong herceg palotájának parkját is — békésen legelésznek a ze- butehenek, tálkákban sétál­nak a tarka pulykák. Lengyelország Odaát a Mekong túlsó part­ján már Thaiföld. Évekkel ezelőtt még rendszeresen át­járt a komp, s a túloldalról látták el a vientianéi piacot. Akkoriban azonban sok laoszi értelmiségi, műszaki szak­ember hagyta el az országot, hitelt adva az ellenséges pro­pagandának. 1975. az amerikai agresszió feletti győzelem és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta pihen a komp... Odaát, a thaiföldi parton kötötték ki, gyakorlatilag elvágva Laoszt a külvilágtól. A hegyes, dom­bos országnak ugyanis be- tonútja, alig, vasútja pedig egyáltalán nincs. A feszült nemzetközi hely­zetben, a szinte mindennapos kínai határincidensek köze­pette, jelentős belső ellenállá­son felülkerekedve, éhes, el­csigázott emberek kezdtek ta­valy a hároméves terv meg­valósításához. A szocialista or­szágok segítségének eredmé­nyeként, ma már 500 kisebb- nagyobb üzem működik és felépült 70 ezer lakóház. Ami a legfontosabb: sorban épül­nek a várost a faluval ösz- szekötő utak, az öntözőcsa­tornák. Jórészt ennek kö­szönhető, hogy az ország déli részén tavaly kétszer arattak a rizsföldeken. A Laoszi Népi Demokrati­kus Párt legfontosabb agrár- programjaként gyors ütem­ben alakulnak a termelőszö­vetkezetek. Eddig 1600 közös gazdaságot hoztak létre, ben­nük a parasztcsaládok 16 szá­zaléka. Aratáskor azonban azok is összefognak, akik ma még idegenkednek a termelő- szövetkezettől. Legutóbb tíz­ezer önkéntes csoport dolgo­zott a földeken. A gazdaság szocialista át­alakításával nem marad el a város sem. Államosították a nagyipart és a magánbanko­kat. A külkereskedelem is ál­lami monopólium lett. A gaz­daság' jelentős része azonban ma még magántulajdonban van, bár itt is erős az állami ellenőrzés. A békés építőmunkát hát-’ ráitatja Kína nagyhatalmi, so­viniszta, terjeszkedő külpoli­tikája. Az amúgy is sok gond­dal küzdő ország jelentős erő­forrásokat kénytelen önvé­delmére fordítani. Pedig —, mint Keyson Phomvvihan lao. szi miniszterelnök nemrégi­ben a Pravda tudósítójának elmondta szeretnék a Me­kong folyót újra a béke fö- lyamává változtatni. > tiered Lengyelország­ban 1972 óta min­den állampolgár­ra kiterjesztették az ingyenes orvo­si ellátást. Ettől kezdve ugrássze­rűen megnőtt a vidéki orvosi ren­delőintézetek pá. cienseinek szá­ma. A 2345 len­gyel falu lakóit 3205 különböző egészségügyi in­tézmény látja el. Legelterjedtebbek a községi ren­delőintézetek, ahol bel-, nő- és gyermekgyógyá­szaton kívül fog­orvosi szakren­delést is tarta­nak. Sok községi rendelőintézetben helyben végzik el az alapvető la­boratóriumi vizs­gálatokat, s a fa­lusi orvosok szük­ség esetén konzul­tálhatnak illeté­kes kórházak szakorvosaival is. Képünkön: Ko­biele Wielki falu rehabilitációs ren­delője. > « f

Next

/
Thumbnails
Contents