Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-09 / 159. szám
Nógtádmegyeri gyermekek Hajdúszoboszlón Fürdés, úszás, kirándulás, játék... Kócos hajú, álmos szemű gyerekek dugták ki a fejüket a faházakból. A reggeli frissítő torna csakhamar „elűzte” a lustaságot az izmokból. Míg a gyermekek mosakodtak, a tábor vezetői az eget kémlelték. — Délelőtt a ,.B” program lép érvénybe. Felhős az ég, nem mehetünk fürödni — jegyezte meg Beviz Tiborné táborügyeletes. A nógrádmegyéri általános iskolások az idén Hajdúszoboszlón ütötték fel a tábort. — Azért választottuk ezt a helyet, mert tanulóink egy része még nem járt az Alföldön. A tábori élet romantikája mellett akad lehetőség arra is, hogy a gyermekek, ha nem is tökéletesen, de legalább alapfokon megtanuljanak úszni. Természetesen megismerkedünk a környékkel — tájékoztatott a táborozás céljáról Sz. Végh Erzsébet csapatvezető. A reggeli után megélénkül' a tábor. A gyerekeket szemmel láthatóan nem zavarja a borús idő. Komoly tábori asztali, tenisz-, tollaslabda-bajnokság kezdődött. A Riporter őrs tagjai, míg rájuk kerül a sor, közös játékkal „ütik agyon” a szabad időt. — Nagyon jól érezzük itt magunkat, sokat fürdünk, játszunk, kirándulunk — foglalta össze véleményét Holes Mária őrsvezető. — A tábortűznél a mi őrsünk adta a legjobb műsort — dicsekedett Telek Erika. — Nekem nagyon tetszett a debreceni kirándulás. Megnéztük a belvárost, voltunk az egyetemen, állatkertben és a vidámparkban — így Márton Rita. — Én annak örülök, hogy megtanultam háton úszni — újságolja Bojtár Ferenc. — Több helyen voltam táborban, de eddig ez volt a legjobb — lelkendezett Pet- rovics László. Hegedűs Irénnek épp úgy, mint Nagy Ritának ez volt az első találkozásuk az Alfölddel, s ők voltak a hajdúszoboszlói csapattábor „gólyái”. — Képekről láttam az Alföldet, de a valóságban egészen más. Tetszik — mondta Irén- ke. Kuzselka Zita 8. osztályosnak ez az ötödik tábora. Ahogy elmondta, ez a legjobb búcsúemlék az úttörőcsapattól. — Föltétien tessék megírni, hogy nagyon komoly nemzetközi mérkőzést játszottunk — fordult felém Kerényi Feri. — Ez volt az első Nógrádme- gyer—Lengyelország úttörő focimeccs. így sporttörténeti szempontból is fontos ez a tábor — mondta gyermekes büszkeséggel a kék szemű, hosszú hajú fiú. — Persze lehet, hogy az utolsó is — vélekedik az egyik fiú. — Hogyan hoztátok össze a meccset ? Ifiú koncertlátogatók A Német Demokratikus Köztársaságban évente mintegy 67U0 hangversenyt rendeznek. Közülük 1300 az ifjúsági koncert. Ezeket az elmúlt évadban kereken hatszázezren látogatták. Az ifjúsági zenei rendezvényeket különösen vonzóvá teszi, hogy rendszerint a társ- művészet'ek — tánc-, képzőművészeti vagy irodalmi kiegészítés — segítségéve] hozzák még közelebb az itt előadott műveket az ifjú közönségnek. Értnél a 600 ezer lánynál és fiúnál azonban a zene szere- tete nem csupán hangverseny-látogatásban nyilvánul meg. Legtöbbjük maga is megpróbálkozik azzal, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a zenével. így az iskolákban 700 fnek—zenei szakkör működik. hatezer kórusban, kétezer dalos csoportban és 2800 diákzenekarban hódolhatnak nemes szenvedélyüknek, — A lengyelek itt táboroznak mellettünk, s mi megbeszéltük. — Ki volt a tolmács? — Minek ide tolmács? ök is tanulnak oroszt, meg mi is, ami pedig nem ment szóban, elég sok volt ilyen, vazt lemutogattuk — mondta Botos Laci. — És az eredmény? — Az első mérkőzésen kikaptunk 4—2-re. A visszavágót viszont megnyertük 4—1- re — tájékoztatott Dézsi Ferenc csapatkapitány. Ami a jó hangulatot, vidámságot illeti, azzal nincs baj. Tábort vert a tanulókkal együtt. A tábori rajzverseny témája mi lehetne más, mint maga a tábori élet. A sok színes, érdekesebbnél érdekesebb rajz arról árulkodik, hogy élményben nincs hiány. A pajtások' rajzban is „bőbeszédűek”. Az ebéd elfogyasztása után arra a kérdésre, milyen volt, kórusban’válaszolták: finom. — Nagyon jó z ellátásunk. Naponta ötször van étkezés — foglalta össze társai véleményét Máté Ferenc. Kisütött a nap. Irány a strand, a fürdés. Simon Csaba, Gordos Mária tanárnő irányításával vizibiciklizni ta_ nult. Frenka Erika és társai a medencében az úszással próbálkoztak. Vacsora, hangulatos tábortűz után elcsendesedik a táj. Július elején hazajön Hajdúszoboszlóról az 50 táborozó úttörő, magukkal hozzák 10 nap felejthetetlen élményeit. — szenográdi — Lányok, asszonyok munkalehetőségét biztosítja Jobbágyiban a Bőrdíszmű Szövetkezet telepe, ahonnan százszámra kerülnek ki az üzletekbe a divatos, kényes igényeket is kielégítő minőségű és fazonú női táskák. — kj — A fejlődés kísérlete Zöld ládák, fényes kulcsok Ha egy postai küldemény késve érkezik meg a címzetthez, az jobb esetben kellemetlenséggel, de nemritkán kárral, vagy akár helyrehozhatatlan következményekkel is járhat. A küldeményforgalom folyamatosan és egyre jelentősebb mértékben gyarapódik, ugyanakkor pedig a kézbesítés módszerei — különösen faluhelyen — alig változtak az elmúlt századokhoz viszonyítva. Összel-tavasszal sárban, nyáron porban, vagy kitéve a záporoknak, télvíz idején szakadó hóhullásban vagy csikorgó fagyban súlyos, nagy táskával jár portáról portára a postás. Érthetően nem túl vonzó példa egy pályaválasztó számára. Igv a növekvő számú küldeményre egyre kevesebb kézbesítő jut.-. Július elsejétől három Nógrád megyei kisközségben ; Egyházasdengelegen, Kisbágyonban és Szarvasge- dén új kézbesítési rendszert vezettek be. kipróbálásra. A rendszer lényege, hogy a három falu postáját egy gépkocsi körjárata viszi Szirák postahivatalából a címzettekhez, de nem a kapukon dobják be a küldeményeket, hanem a két- három száz méterenként elhelyezett úgynevezett támpontokon csoportosított, névre számozott ládákba. Ezeket azután a lakosság üríti. Mindenki a maga zöld ládikóját. Természetesen a pénzküldeményeket, utalványokat, könyvelt tétéleket ezután is személyesen. a portákon kézbesíti a posta. Az ötlet céljáról, eredetéről. a hely megválasztásáról. lehetőségeiről kérdeztünk illetékeseket a kísérlet első napján. Piroska István, a postavezérigazgatóság szállítási osztályvezetője: — A módszer nem teljesen idegen belföldön sem. Szeged és Debrecen környékén, a tanyavilágban már próbálkoztunk hasonlóval, azzal a különbséggel, hogy a címzettnek ott nem egykét száz métert, hanem olykor kilométereket kell mennie támpontjáig. Ennek ellenére több év tapasztalata: a rendszer bevált: Külön meg kívánom jegyezni. hogy a most indult kísérlet keretein belül a postás és az ügyfél közötti személyes kapcsolat fennmarad, hiszen a könyvelt tételek kézbesítésében nem történik változás, azokat házhoz viszik. » Szabó Gábor, a vezérigazgatóság illetékes főelőadója: — Bár a posta szolgáltatóüzem, de a termelékenység nálunk is döntő tényező. A Változás következtében a termelékenység felével nő Asztalos Ferenc, a BUVIG postaforgalmi igazgatóhelyettese: — A kísérletre azért ezeket a községeket választottuk, mert lélekszámúk, földrajzi adottságaik és postai ellátásuk szempontjából egyaránt a legalkalmasabbnak tűnnek- Célunk, egy az egész országban használható jó módszer kialakítása. Ugyanakkor azzal, hogy a kézbesítőt autóra ültettük, a tekintélyét is szeretnénk növelni. kedvet csinálni a pályához. Ez a módszer több külföldi országban, például a Szovjetunióban, az NDK- ban, de nyugati államokban is nagyon elterjedt. Ha meggondoljuk, a postatörvény vidéki magánházak esetében előírja, hogy kötelesek a posta számára ládát felszerelni. Az igazgatóság ezt a költséget magára vállalta, de úgy oldotta meg, hogy megkönnyítse, korszerűsítse a postai munkát. Hidas Tibor, az igazgatóság postaforgalmi osztályának vezetője: — Huszonöt támponton 659 rekeszt helyeztünk ki. Ebben a munkában részt vettek a postaforgalmi és a híriaposztály dolgozói. KISZ-fiatalok. Örömünkre szolgál, hogy a lakosság a korábbi fenntartások után érdeklődve fogadta a kezdeményezést. 'Az indítás elő- estélyén kiosztottuk a kulcsokat, s volt, aki — bár tudta, hogy üresen találja — még aznap este felkereste rekeszét... Tari Gyula, Szirák nemrégen megválasztott új tanácselnöke: — Édesanyám postai kézbesítő volt. ismerem e terület nehézségeit. Öröm tölt el. hogy éppen ezen a vidéken főijük egy ilyen fontos' kísérlet- Azon leszek- hogy minél inkább sikerüljön. Éppen ezért a tanács figyelemmel kíséri- a fejleményeket, közvetíti a postához a lakosság észrevételeit, igényeit. Bízik az eredményben. — Hasonló véleménynyel volt a palotási tanács elnökasszonya is. Molnár Gábor, a kézbesítőpáros egyik tagja, Egyházasdengelegen. az utolsó támpont fel töltése után: — Máskor ehhez a faluhoz legalább 6 óra kellett, most a negyede is bőségesen elég. már el is készültünk. Azt hiszem, ez magáért beszél... Arról nem is szólva, hogy nem kell a rengeteg hírlapot táskában cipelni. Nagy súly ám az. Meg ketten, kocsival a pénzküldeményeket is nyu- godtabban szállíthatjuk..Az érintett ügyfelek majd a használat során elbírálják, mennyire használható az új módszer Hadd álljon itt mégis egy vélemény az övék közül; a szarvasgedei Hepp Mihálynéé: — Régen kellett volna, mikor vagy 30 esztendőn át én is kézbesítettem.., Nekem itt van, majd a kapuban, de az is nyer rajta, aki kicsit messzebbről jön. Arról már ne is beszéljünk, hogy itt az utolsó rekesz, amelyik pirosra van mázolva: a postaláda. Ezentúl nem kell levéllel- képeslappal a távoli postáig elgyalogolni... Szerintem ez jó dolog! Reméljük, nem csalatkoznak az újban bizakodók. Annál is inkább, mert csak Nógrádban is számtalan olyan helység van, ahol haszonnal alkalmazhatnák a kézbesítés új módját. Bár erre konkrét tervek még nincsenek, külföldi tapasztalatok alapján a módszer tovább fejleszthető, a szolgáltatás lehetőségei bővíthetőkGáspár Imre f m jr II. * Isznak a kelleténél, szóval beHoqy érzi magat, doktor urí tiltakozom, csak a mártékte** * , ** * len ivás ellen. Persze nem sok szórakozási lehetősége Két gyönyörű fiam van, ne- egy bárban éjszakánként el- dalmat, ez is fontos köteles- van itt az embereknek a kik is, feleségemnek is, ne- vállalni a kidobó fiú szére- ség lehet. kocsmán kívül. Talán, ha kém is kell a biztonság, pét, mert ezért ötven forintot Hátrapillant az ablak mö- volna egy hely, ahol nyugodnyugalom, amit Tereskén a fizettek alkalmanként. Per- götti, nemrég szántott, be- tabb körülmények között kármunka, a jó légkör és a cső- sze, a vendégek rendeltek kerítetlen kertre. Gyümölcs- tyázhatnának, sakkozhatná- dálatos környezet adhat. Szép ezt-azt, de rum helyett kó- fákat, -alájuk füvet álmodik, nak, beszélgethetnének... És lakást kaptunk, nemrég épí- lát adott a pultos, pálinka Majd ha lesz rá i’dő... Visz- az idősek? A két község egyi- tette a tanács. És még va- helyett vizet, hajnalban meg szazökken a mába. kében sincs öregek napközi lami. Én megküszködtem a elszámoltunk. Amikor Gábor _ Most érzem csak, miu- otthona, pedig sok magányos, diplomámért, ezért is becsülöm fiam született, teljes lett az tán kiköltöztünk a városból idős ember él nálunk. Tudom, annyira, most már szeretném anyagi csőd. Évet halasztót- Tereskére, hogy mennyire el- nincs rá pénz, mégis kéne visszaadni az embereknek, tam az egyetemen, hogy meg- szakadtunk a természettől Ez valamit csinálni... amit megtanultam. élhessünk^ Vajháton a tsz te- a reggeli madárdal, a friss, _ Láttam eav keréknárt a — Hol doktorált? heneszeteben kormolokovacs tiszta levegő szabályosan új- há, előtt pd — Szegeden, némi kacska- lettem. Én „pedikűröztem” a jávarázsol. Szükségem is van ringóval. Évekig nem vettek nagyranőtt körmű négylábúa- t-á. Rendelek Tereskén és föl az egyetemre, elmentem kai-_ Tudja mi volt ott a há- Szátokon, van munkám a hát segédmunkásnak, mert lapénz? Ami mondás szerint szátoki gyógypedagógiai in- ott jó pénzt adtak. mindig lapjára esik,.. A te- tézetben, sorra látogatom a dig nem volt pénzünk átültében lazítja el kötött, |epvlezetö m°nd°gat; fekvőbetegeket, megyek, ha ittunk be erre a kemény izmait. ta’ hogy nem tudja eldönteni, süroős eseth« hí,m=v h,. szükséges munkaeszközre. — Fáradtan, de ez jóleső fáradtság — dől hátra a szépívű fotelban dr. Csillagh Sándor, Tereske és Szátok körzeti orvosa. — Ez a hét vége például pénteken kezdődött és csak tegnap, vasárnap hajnalban ért véget — folytatja rövid haját megsimítva. — hétvégék és a hétfők mozgalmasabbak, ilyenkor több a beteg, vagy aki annak hiszi magát. Kint a két srác — Gábor négy-, Sándor hároméves — óriási hancúrozásba kezd, a csatazaj végigvonul a szoba előtti rövid folyosón és valahol a lakás mögött tompul valamelyest. — Hogy érzem magam? — ismétli a kérdést. — Alig több mint egy hónapja vettem át a körzetet, még nem sokat tudok mondani- Alig látszom-ki a munkából. Egy biztos: nagy szeretettel és még nagyobb bizalommal fogadtak Tereskén, meg a társközségben, Szátokon is. Az emberekben kimondhatatlanul benne volt a kérdés, vajon ez az orvos marad-e, vagy ő is szedi a sátorfáját egy kis idő után? — És marad? Nagyot szippant a cigarettából, az orrán engedi ki a füstöt. — Több okom van a maradásra. Az egyiket már elmondtam — ez az emberek bizalma. Érzem, hogy számítanak rám és ez fontos. A másik, hogy nem vagyok vándormadár típus, végre valahol szeretnék rn eg telepedni, harminchárom évesen. — Legtöbbször ezzel járom a két községet, a feleségemtől szoktam elkunyerálni. EdÉgyetíeT célom volt, va\on a körmölőkovácsok kö- ponta "a' rendelőt'"legalább ^élr,er ne értse- ..én szetrettelí hogy orvos lehessek Nem zott en vagy°k-e a legjobb harmincán fölkeresik. biciklizni, mondjuk betegtől féltem és nem félek' semmi- °rvos’ "etán fordítva'” _ Sok a beteg? féle munkától, ezt apámtól ott keresett pénzén vet- _ tanultam, ö Hódmezővásár- tük „.a„. ,T.-°sdgf pÜn líet ds helyen gyógyította a beteg centrifugánkat. jövet, a dombok között. De ha éjjel sietnem kell valaho- a — Is-. Lesz mit tennünk a vá... Az viszont tény, hogy megelőzésért, bár nem rósz- így szinte az utcán gyógyítok, , . . , , . . . ....... , . , . szabb a helyzet, mint az or- mert megállítanak, kérdeznek szemeket A testvéreimmel - Elmúltak a nehez hona- szágban akárhol Meg vala- ezt-azt, szóval egészségre neahg láttuk, meri ha tehette -pok. hogy min(jig szégyen megbe- velésnek is fölfogható, volna, tan benn alszik akoi- — Évek voltak ezek. Má- tegedni, kiben-kiben a csők- r.. , házban, annyira csak a mun- sodéves orvostanhallgatóként kentértékűség érzetét kelti. Újra rágyújt, fáradt mozkájának élt. Nézze, ez nem végigszenvedtem édesanyám Pedig ha időben orvoshoz mulattal simít végig a hompálya, ez hivatás. Ezt nem halálát. Rövid időre még a fordulnának a panaszokkal, okan . ^■e*; szippantás között lehet, nem szabad fél szívvel gyógyításba vetett hitem is gyorsabb lenne a gyógyulás. mondÍacsinálni, mert itt néha az megingott. Ott álltak a beteg- Ha munka van, akkor az it- — Szeretek nyugodtan aludegesz szív is kévés. ágynál okosabbnál okosabb teniek nem hajlandók be- ni. Ha kell, tízszer kimegyek Elgondolkozva nyomja el a emberek és nem tudtak se- tegnek lenni. Az anyóka ma- ugyanahhoz a beteghez, mind cigarettát, szemével már a gíteni. Minek a tanulás, gon- gas vérnyomással is kimegy addig, amíg biztos nem vamúltban kutat. dúltam, ha tehetetlen vagyok? a tűző napra kapálni, és gyök a dolgomban. Eddig még — Hetvenötben házasodtam, Aztán elmúlt. Mindent nem nem érti, miért van rosszul, nem volt egyetlen rossz éjszamég szigorló orvosként. A tudhatunk, de az ember c^l- De mondhatnám az alkoholiz- kám sem. feleségem havi ezernyolcszáz ja az, hogy ezt a mindentu- must forintjából kellett megélnünk, dást minél jobban megközelít- ennyit kapott a kezdő pe- se. Ha már mást nem tehe- r dagógus. Kénytelen voltam tünk, akkor enyhítsük a fáj; | is. Néhányan többet II. Z. NOGRÁD - 1980, július szerda
