Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

„Gyakorló" nagymamáknak Nyári szünetre- szabadság idejére, sok nagymama látja vendégül unokáját. Nem ke­vesen közülük megállapítják, rátér a csemetére egy kis erő­södés, majd a jó vastagon rántott bablevesek, paprikás krumplik... Bár az idős embe­rek egy része nem sokat ad az okoskodásra, hadd adjunk néhány receptet a gyermekek helyes táplálásához­Mindenekelőtt ha egy kis­fiú, vagy kislány nem pu­fók és nem dundi, az még nem jelenti azt, hogy egész­ségtelenül sovány volna. Az egyenletes, harmonikus tes­ti fejlődésre és ne a túltáp- láltságra törekedjünk, mely már a gyermekkorban is ve­szélyként leselkedik. Ami a menüt illeti- a zöld­féléket részesítsük előnybe. Nemcsak vitamin- de ásvá- nyisó-tartalmuk is fontos a fiatal, féjlődő szervezetnek. Amit lehet, adjunk , nyersen. A főzés ugyanis óhatatlanul csökkenti a táplálékok vita­mintartalmát. A C-vitarnin például meleg hatására na­gyon gyorsan borniik el. meghámozott, kis darabokra szelt almából, körtéből, ki­magozott szilvából, cseresz­nyéből, meggyből, az idény­nek megfelelően összeválo­gatott gyümölcsökből áll, melyet kevés cukros, citro­mos vízzel öntünk le. Még íz- letesebb lesz- ha a gyümöl­csöt lecukrozzuk, egy-két órá­ig állni hagyjuk, majd ke­vés citromos vizet öntünk rá. A gyümölcsöt a gyermekek szívesen fogyasztják turmix formájában is, így a tej hasz­nos tápanyagai is társulnak a gyümölcs vitaminjához és rostanyagához. Legfinomabb az alma-, az őszibarack-, a sár­gabarack-, az eper-, a málna­turmix, de sokan kedvelik a paradicsomot is tejjel. Néhány további tanács. Ke­rüljük a nehezen emészthető ételeket. A vastag rántás he­lyeit inkább tel fölös habarást alkalmazzunk Egyesek szerint a leves felesleges, mivel a kis gyomorban .elveszi a helyet” az ..értékesebb” táplálékoktól Ennek ellenére ajánlott leg­alább két-három naponként le­vest, lehetőleg friss zöldfélék­Bomi Látni akartam... Megosztani az örömet Fazekas József né, a pásztói ÁFÉSZ egykori alapító tagja öt esztendeje nyugdíjas. Ko­rábban Taron élt, onnan köl­tözött be a közelmúltban Sál. gótarjánba, hogy közelebb le­gyen négy imádott unokájához. Az IBUSZ-irodában hívták fel rá a figyelmet, mint az egyik legtöbbet utazó nyugdí­jasra. A kemerovo-lakótelepi föld. szintes lakás .ajtaján egy nem túl magas növésű, de vidám­ságtól, életkedvtől kicsattanó, őszülő hajú, bőbeszédű asz- szony invitált befelé. . — A könyvek keltették ben. nem a vágyat, hogy utazzam. Olvasni mindig nagyon sze­rettem, és hosszú éveken át a munka, a mozgalmi tevé­kenység mellett > könyveket árultam. Életem legnagyobb elismeréseit, többek között a kulturális miniszter kitünte­tését ezért a tevékenységemért kaptam. Mennél többet olvas­tam, annál* erősebb volt ben­nem a vágy, hogy ne csak a könyvek lapjairól ismerjem meg a világot. Látni szerettem volna, látni, látni... Először 1'967-ben utaztam külföldre, Ungvárra. A munkahelyemen szervezték a csopórtot, valami támogatást is adtak hozzá, kap­tam az alkalmon. Csodálatos élményekkel tértem haza, és meséltem mindenkinek, főként az asszonyoknak, nagy leiken, dezve, hogy mi mindent lát­tam. Egyszer egy ilyen alka­lommal megszólított az elnök. „Ha Ungvárró] ennyi mindent tud mesélni, mit mesélne Le­ni ngrádról, vagy Moszkváról?” Akkor remélni se mertem, hogy eljuthatok ezekre a he­lyekre. Nem telt bele két esztendő és egy Béke- és barátságvo­nat utasaként mégis felkeres­hettem ezeket a városokat. Édesség helyett adhatunk például fiatal karalábét sár- b*l készültet adni a gyerekek- äjdwr'is. Meséltem''is minden” garepat, jól megmosva, hasa- nek Körítésként mívancsak i-: _i- /... — u — Napokig, hetekig mesél­hetném, mi mindent láttam bokra vágva. Gyermekko­runk kedvenc csemegéje a káposztatorzsa, valószínűleg a mai gyerekek között is kedvelt falat lenne. A nyers zöldségfélék rágcsálása, el­lentétben a rágógumival, egészséges, a fogazatot nem károsítja, sőt, annak épségét megőrzi. Minden főétkezés­hez adjunk salátát. Ez készít­hető paradicsomból, nyers fejes káposztából, ' zellerből, sárgarépából, sós vízben főtt zöldbabból, burgonyából és zöldségből- A legtöbb gyerek nagyon szereti a nyers gyü- rnölcssalátákat. Megmosott nek. Körítésként ugyancsak enyhíthetjük a burgonya és rizs egyhangúságát, angolosan vajon párolt zöldfélékkel­Végül, ha valóban hízásra kinek, és ajánlottam, hogy minél többen utazzanak ki és nézzék meg személyesen. Ma­gam is rákaptam az utazásra. Ha valami jutalmat kaptam a kell fogni a pereket, '«Sk? | Tmi“­dúsíthatjuk tejföllel vagy tej- ! f™; Lgyanc amit k y zelékre. egytái ételre tett fél vagy egy kanál vajjal. Na­gyon tápláló és sok hasznos anyagot tartalmaz a méz, me­lyet teában, turmixban vagy vajas kenyérre kenve is hatunk. A kenyérről csordul le, ha előzőleg kis edényben alaposan szekevertük a vajjal. í árusítással kerestem. Nekem I a könyv valami szentség volt mindig, amit kerestem rajta, azt szégyelltem volna elfecsé­relni, hát az is utazásra ment. Az én' számomra kevés en­nél nagyobb öröm létezik. Ép­nem i pen' ezért igyekeztem mindig egy í megosztani. Szerettem volna, ősz- j ha minél többen részesülnek benne. Ezért meséltem,-igye­ad­keztem kedvet csinálni má­sokban. Üzletben dolgoztam, sokan hallgattak rám. Sajnos, férjem, mivel rokkant, sosem tarthatott velem, éppen ezért mindig mindent neki meséltem el először, ,de még mostaná­ban is sokszor eszembe jut egy-egy útiemlék, kikívánko­zik belőlem, neki mesélem el. Többször járt már a Szov­jetunióban, de megfordult Lengyelországban csakúgy, mint Bulgáriában, Szlovákiá­ban, Olaszországban és az osztrák Alpokban, és több al­kalommal látogatott a Balkán, félsziget országaiba. Nyugdíjba vonulása alkal­mából munkáját egy dunai hajóúttal köszönték meg. Az volt az első alkalom, mikor nem szárazföldi járművel uta­zott. Nem sokkal később a re­pülőgépet is kipróbálta. — Énnekem az utazás min­dent megér, más embérek éle­tét megismerni, más országo­kat, városokat látni már része az életemnek. Amióta nyugdí­jas lettem, könyveket sem áru­lok, bedolgozóként egészítem ki a jövedelmünket úgy, hogy mindig fussa egy-egy útra. S ha már a férjem nem tud ve­lem jönni, „csalogatok” isme­rősöket, asszonyokat, lássanak ők is világot. Az IBUSZ-ban azt mondják, társadalmi mun­kában én vagyok a legjobb szervezőjük. Már kaptam ■ tő­lük ezért jutalomutat is... Nem csoda, hiszen olyan tűzzel és szívvel tud mesélni* élményeiről, hogy talán még a kőszobornak is kedvet csinál­na egy úthoz. A művelődés­nek egy fárasztó, de igen szép módját választotta, s talán en­nek köszönhető, hogy bár rá­nézésre nem, de beszédjét, lel­kesedését hallgatva fiatalnak mondható. — Nem tudom megérteni azokat a nyugdíjasokat — mondta búcsúzóul —, akik kép. telenek mit kezdeni az ide­jükkel. Nekem a napi 24 óra sem elég. Akkor sem, ha itt­hon vagyok, akkor sem, ha utazom... Nem bántam meg, hogy „rászoktam”. Azt hiszem, senki más sem bánná meg... Pedig valamikor milyen egyenes járásom volt. Forog­tak utánam nemcsak a lá­nyok, még a fiatalasszonyok is, amikor végigmentem a kolónián■ Akkor még a mun­kát is bírtam, és nem gurul­tam olyan könnyen dühbe... Mert lám most is. . . Igaz, hogy karnyújtásnyira süvitett el az orrom előtt a labda, de­ficit nem akartak azok a gye­rekek rosszat, még akkor oebi, ha a füvön focizna*.. Hát hová mennének szegények, hiszen nyár van, nem kupo­roghatnak a szobában... Nem kellett volna olyan gorombán rájuk támadnom. Igaz, nem nagyon vették a lelkűkre, ami még jobban felbosszan­tott. Pedig most már ennek is örülök, nem bánt annyira a lelkiismeret. Nem tehetek róla, de nem szívesen hallom a zsivajgásukat. Amióta sze­gény feleségem eltemettük, azóta még rájuk is kiabálok• A szomszédok ugyanúgy csi- títanak, mint ő, szegény an­nak idején. „Ugyan, ne bosz- szankodj! Gyerekek, játsza­nak”. igaza volt, a 'szomszé­doknak is igazuk van', és mégis. . . Talán éppen azért, mert az én szép nyurga kisfiam is ilyen hangosan szeretett játsza­ni... Ö volt a legnagyobb örö­möm, nagyon vártam, hogy nagy fiú legyen. Bár sose lett volna az- Sose felejtem el megszeppent arcát, a félre­csapott sapka alatt. Elvitték a leventékkel együtt. Akkor láttam utoljára... Ez a bot maradt, most erre kell tá­maszkodnom. Néha fenyege­tem a gyerekeket vele, pedig nem rájuk haragszom... SZALONNASÜTÉS — KIRÁNDULÁS KÉZIMUNKA. KIÁLLÍTÁS Hegyei körkép Családjukat elvesztett, sze­retteiktől távol élő idős em­berek húzódnak meg a szoci­ális otthonokban, keresnek társaságot az öregek napközi otthonjaiban. E létesítmények életéből, "nyári eseményeiből kötöttünk egy kis csokrot. A balassagyarmati szociá­lis otthonban igen gyakran történik valami rendkívüli. Az otthon lakói például el-ellá- togatnak a város különböző művelődési intézményeibe. Többek között megtekintik a galéria tárlatát. Sokan töltik idejüket a szép nagy kertben, ahoi most is vagy sz'ázféle virág nyílik, törökszegfű, pe­túnia és még hosszan lehetne sorolni: A virágok a lakók munkáját dicsérik, akik szor­galmasan gondozzák a kertet. Az otthon ezermestere, a moz­gássérült Papp bácsi, a közel­múltban az ágyak vasvázát, az éjjeliszekrényeket vará­zsolta újjá ecsetjével. Az idős emberek közül tízen lassan el­kezdenek csomagolni, csere­üdülésre indulnak a miskolci szociális otthonba. Helyettük onnan jönnek Balassagyar­matra. A kistérenyei öregek nap­közi otthonának ügyes kezű nénikéi az augusztus első két napján iínmár hagyományo­sán megrendezendő nyári ké- zirpunka-kiállításra készülnek. Egy * év’ ügyeskedéseinek leg­szebb eredményeit mutatják be a napközi termeiben. Fali subaszőnyegek, kisebb-na- gyobb párnák, hímzések di­csérik kezük munkáját, a szép szeretetét, a hagyomány szerető őrzését. Az idén is, mint korábbiakban, a kiál­lított tárgyakat áruba bocsát­ják, s a „bevételt” . közösen használják fel kirándulásuk alkalmával. Augusztus 18—19- én Dunántúlra utaznak, Pa- nonhálmán szállnak majd meg. A ludányha'ászi szociális otthonban nagy építkezések zajlanak. Ezek közül a leg­jelentősebb — az otthon min­den lakóját érintő — a szenny­vízderítő, melyre a községi vízhálózat kiépítésével kap­csolatos munkálatok révén kerülhetett sor. Emellett az otthon dolgozói számára szo­ciális helyiségek is épülnek. Gyönyörű környezetben, az egykori bányaigazgató hival­kodó tornyocskával épített villájában üzemel a nagybá- tonyi öregek napközije, ahol immár sikeresnek nevezhető kísérletként, indokolt esetben megoldották a bentlakást. A szolgáltatásnak e formája után jelentős mértékben nőtt az idős emberek igénye. Különö­sen a téli fűtési idényben szí­vesebben maradnak éjszaká­ra Is a napköziben. Éppen ezért egy kis falbontással a korábbi 15-ről 23-ra növelik a háló férőhelyeinek számát. I Az öregek salgótarjáni nap. közi otthonában nemrég fe­jezték be a falak festését, melyre több mint tízezer fo­rintot fordított a városi ta­nács. A napközi otthon lakói most a jobb időt várják, hogy valóra válthassák tervü­ket. Szalonnasütésre akarják vendégül látni a somósi test­vérintézmény lakóit, valamint a házi gondozottakat. Ha a virágos kertecskében egy ki­csit felszárad, elküldik a meg­hívókat. A vezetéknevét nem írom le, s a faluról is csak annyit, hogy a Karancs-völgyben hú­zódik meg Nem titokzatos­ságból, hisz nincs mit takar­gatnia, inkább azért, mert megyeszerte százait életét pél­dázza az övé. — Hetvennégy éves va­gyok, itt születtem K-ban, de itt élt', idevaló volt nagyapám, dédapám is-Sok mindenen ke­resztülmentem, alapító tagja, egy ideig elnöke voltam a he­lyi teimelőszövetkezetnek, azután fogatos voltam, majd haladva a korral, traktoros. Hat gyermeket neveltem fel, de nem volt soha annyim, hogy mindegyikre elég földet hagyhattam volna, azért úgy gondoltam, inkább tanuljanak. Nem is maradt a mezőgazda­ságban egyik sem — mélázik el —, de azért mindegyiknek van valami kis hétvégi kertje — teszi hozzá moso­lyogva. Kérésemre elmondja egy hétköznapját: Hat óra tájban kel, megeteti, megfeji a há­rom tehenet, utána várja a gulvást. aki kihajtja a jószá- go! ’'.-gelni. Felesége közben a sertésnek, baromfinak ad enni. Nyolc körül reggeliznek, utána időszerű munkák követ­Nyugdi/ban — falun Béla bácsi keznek. A tíz négyzetméteres kis fóliaházban öntözgetés és gyomlálgatás, az öntözővizes hordók feltöltése. „Szerencsé­re már nem kell a ’ kútból húzni a vizet, van egy kis bú­várszivattyúm.” Mire elké­szül, ebédidő van- Délután várja a kert, kapálás, kaszá­lás. ami éppen jön A munkának az este vet véget, egy kicsit még nézik a televíziót, 9—10-kOr tér­nek nyugovóra. Vagyis Bé­la bácsi, ha nem is látástól vakulásig, de reggeltől estig mindenesetre végigdolgozza a napot. Mintha nem is len­ne hat év óta nyugdíjban. — Amíg munkába jártam, korábban kellett kelni, mert hatra mentünk — fűzi hoz­zá. — Nem túl magas a nyug­díjam, kell a kiegészítés. — Ezért dolgozik reggeltől napestig? — Nem — hangzik a vá­lasz egy gondolkodásnyi szü­net után. — Azt hiszem, nem a pénzért. Nem tudnék én enélkül meglenni. Ha abba­hagynám, hiányozna- Pedig a gyermekeim is mondták már, hogy ne csináljam, inkább összeadják ők azt, amire szükségem volna, de nem hallgattam rájuk, nem tudtam volna. Mondtam is nekik, amíg bírom, addig csinálom, azután majd meglátjuk, hogy lesz. — Mégis? Nem lenne jobb pihenni? Esetleg utazgatni? Vagy olvasni? — Olvasok én — mutat az újságokra. — Régen könyvet is olvastam, de most mar nem nagyon van türelmem hozzá, belealszom. Utazni? Hová? Én a hetvennégy évem alatt meg nem voltam kívül az ország­ból. Meg aztán hogyan is utazhatnék? Itt a jószág, azt nem hagyhatom, másra meg nem bízom. Akkor se ha vol­na kire. Egyetlen vágyam és örömöm van, amikor együtt látom a családot. Mintha a gondolatra vála­szolna, sudár termetű, kék szemű fiatal lány libben be az alacsony ajtón át.'Az uno­ka. Beköszön, a nagymama iránt érdeklődik, megy utá­na a kertbe­— Hát így élek, ennyit tu­dok elmondani. . . ☆ Hazafelé menet a buszon azon morfondírozom: meny­nyire lehetetlen fogalom a nyugdíjas paraszt. Aki egy életen át megszokta, hogy mindig van tennivaló, annak a munka nem az idejét tölti ki, hanem életmódjává válik. Ezt a munkát nem hagyhatja abba, amíg él. Ha a képessé­gei csökkennek, ha már nem bírja az iramot, amit élete teljében diktált magának, esetleg lejjebb adja, de amíg a kezét mozdítani tudja, hasz­nosat akar. Lehet, hogy a falu változása, a mezőgazda­ság iparszerű termeléssé ala­kulása során egyszer eltűnik ez a típus, én azonban nagyon nagy szeretetet és tiszteletet érzek Béla bácsi és az összes fáradhatatlan, elnyűhetetlen kor; és sorstársa iránt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents