Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

t Bizalmat kapott Interjú az úttörőelnökkel Egyszerre választó és tanácstag Itt a tábor, hol a tábor? Zólyomi Mária a közelmúlt­ban vett részt élete első ta­nácsülésén. „Hivatalos” mi­nőségben, immár megválasz­tott fiatal tanácstagként. Ed­dig csak az újságokban ol­vasott a testület tanácskozá­sairól Ezúttal pedig cselek­vő részese lett az összejöve­telnek Zólyomi Mária gyógyszertá­ri asszisztens fehér köpeny­ben teljesít szolgálatot a ba­lassagyarmati patikában. Amikor a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, még az volt a vágva, hogy tanárként álljon a katedrán. Egy évet tanított Szügyben képesítés nélkül. Szerette a gyerekeket. Azok is a tanító nénit. Azután a sors úgy hozta, hogy mégis otthogyta a taná­ri álmokat. Novemberben múlt három, esztendeje, hogy a gyógyszertári központban jelentkezett, asszisztens sze­retne lenni- Munka mellett végezte el a tanfolyamot­— Az első napokban meg­lehetősen szokatlan volt az egész. Odaállítottak, tablettá­kat, kamillát, szódabikorbó- nát, csipkebogyót csomagol­tam, mértem. Aztán ahogy múltak a napok, a hetek, egyre inkább belerázódtam. Most már vasárnap is benn vagyok, ügyeletben. Megszerette, megszokta Ma­rika a gyógyszertár hangula­tát, úgy érzi, ma már nem is kívánna más helyen dolgoz­ni. Tervekben természetesen manapság sem szűkölködik. — Mégpedig? — Szeretném elvégezni a kiemelt asszisztensi tanfo­lyamot Sopronban tartják, utazgatni kell. Szakmailag mindenképpen előbbrelépést jelent. Ha megszerzem a ké­pesítést, gyógyszert is kiadha­tok. Zólyomi Máriát a KISZ ja­vasolta tanácstagnak- Először szavazott, az emléklapot meg­őrzi. Ennél is nagyobb do­log, hogy rögvest tanácstag­nak választották. — A jelölő gyűlésen azzal indítottak útnak, jól képvi­seljem a körzet lakóit, bíz­nak bennem. Marika Balassagyarmaton a negyvenötös körzet fiatal tanácstagia. Ügy hívják ezt a részt: Süvítő. A KISZ-la- kótelep egy részét, a Már­tírok és a Klapka utat fog­lalja magába Élénk izgalom­mal vett részt az alakuló ta­nácsülésen, figyelt, jegyzetelt, ismerkedett. — Ügy gondolom, a kör­zetemet is végigjárom, be­mutatkozom. Azt tartom, a személyes kapcsolat, az őszin­te hang nagy segítséget ad a tanácstagi munkához- Tu­dom. idő kell a tapasztalatok megszerzéséhez. Szeretnék lelkiismeretes, a választók bizalmát valóban megér­demlő tanácstag lenni. Zólyomi Mária mindennap­jai eléggé behatároltak. A gyógyszertári rhunka mellett kézilabdázik. Tagja a Balas­sagyarmati Sport Egyesület­nek. Kétszer megy egy hé­ten edzésre, azután vannak a meccsek. Esténként köt, kézimunkázik, televíziót néz, olvas — Ogy élek, mint a töb­bi hozzám hosonló fiatal, aki dolgozik, sportol, szórakozik. Leginkább annak örülök, hogy a nyáron a Balatonon töltök egy hetet. — cse — Döntött a Legfelsőbb Bíróság f MENEKÜLÉS A GYERMEKTARTÁSTÓL? Egy vendéglátóipari alkalmazott munkaképtelen feleségét és há­rom gyermekét otthagyta, külön­költözött. Az asszony pert indí­tott ellene, amelyben gyermeken­ként havi 1400 forint tartásdijat követelt. Előadta: terje korábban egy vendéglátó üzletvezetője volt, de fel is szolgált, borravalót ka­pott így jövedelme havonta tíz­ezer forintra rúgott. Munkahelyét nemrég otthagyta, s most azt ál­lítja, hogy egy büfében árusít, de borravalót nem kap, s csak ha­vi kétezerhatszáz forint a kerese­te, ami kétségbe vonható. A beszerzett kereseti kimutatás sze­rint a férj fizetése valóban ket- ezerhatszáz forint volt. A járás­bíróság, majd fellebbezésre a me­gyei bíróság gyermekenként havi 540 forint tartásdíjat ítélt meg. A jogerős döntés ellen emelt tör­vényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A bíróságok a férj jövedel­mi viszonyait nem vizsgálták meg­felelően és a tartásdíj összegé­ről megalapozatlanul döntöttek. A munkáltató ismételt megkeresésé­vel tisztázni kellett volna, hogy a férj kap-e nyereségrészesedést is, és, ha igen, mennyit. Csak en­nek ismeretében dönthető el, hogy összesen milyen keresettel rendelkezik és mennyivel köte­les hozzájárulni a gyermekek tartásához. — Tisztázni kellett volna azt is, — hangzik tovább a határozat, — hogy a férj által vezetett bü­fé úgynevezett szabadkasszás —, vagy szoros elszámolási rendszer­ben üzemel-e, valamint hogy a kimutatott munkabéren, valamint esetleges egyéb juttatáson felül van-e más jövedelme is. Tovább- bá, vizsgálni kellett volna azt is, hogy jelenlegi munkahelyén va­lóban kizárt-e a borravaló. — Amennyiben a tartásdíj fi­zetésére kötelezett szepiély azért hagyta ott a szakképzettségének megfelelő, magasabb munkabérrel járó állását, és helyezkedett el alacsonyabb keresetű munkakör­ben, hogy ezzel a tartásra jo­gosultak igényeit kijátssza, illet­ve a tartásdij összegét csökkent­se, ez az eljárása nem szolgál­hat javára. Ilyen esetben tehát a tartásdij leszállítását sem igé­nyelheti. Ezért a munkahelyvál­tozás okát is körültekintően kell vizsgálni. Az illető ugyanis olyan munkahelyen köteles elhelyez­kedni, hogy a gyermekek tartásá­hoz az együttélés alatt elért, vagy azt megközelítő keresetből tud­jon hozzájárulni. Ezért a Legfel­sőbb Bíróság az alsófokú ítélete­ket hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. MENNYI JÄR A 12 MILLÓ UTÁN Egy nagyvállalat mérnöke — egyik társával együtt — több újítási javaslatot és ki­vitelezési tervet nyújtott be munkáltatójának. A díjelszá­molásnál vita keletkezett és a mérnök 2 millió 300 ezer fo­rint újítási díj fizetéséért pert indított. A vállalat előbb ta­gadta, hogy a javaslatokat megvalósította volna, később azonban elismerte. De arra hivatkozott: megtakarítást nem értek el vele. Az első fo­kú bíróság szakértői véle­mény alapján megállapította: az újítások révén II millió 700 ezer forint volt a meg­takarítás, ezért a mérnöknek, 6 százalékos díjkulcs alkal­mazásával, 702 ezer forintot ítélt meg. Figyelembe vette, hogy az újítások műszaki­szellemi színvonala az átla­gosat meghaladta, és egy má­sik tudományos szintű meg­oldáshoz viszonyítva jelentős többletmegtakarítást eredmé­nyezett. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely az ítéletet hatá­lyon kívül helyezte, s új el­járást rendelt el. Az indokolás szerint az első fokú eljárásban olyan fontos A minap két órával koráb­ban indultam el otthonról, mint szoktam. A lépcsőházban szembetalálkoztam az egyik szomszéddal, jókora fóliazsák volt nála, benne szép nagy gombák. — Mifélék? — Igazi mind. Mást nem szedtem. Még ugyanezen a napon er- d őt járó barátommal találkozva megkérdeztem, visz-e haza es­ténként a családnak gombát? — En aztán soha, ha látok is összetöröm — hangzik a válasz. — Meg nem enném semmiért, de a családnak sem hagyom. Tudod, gyermekko­romban a szomszéd bácsi, meg az egész famíliája egy­szerre lett oda a gombapapri­kástól . . . Kiváló tápláléknak dicsérik, a természet ajándékának tart­ják a gombát, de vannak, akik a halált látják benne, és bizony vannak áldozatai, fő­ként, akik túlságosan maga­biztosak. A salgótarjáni piacon külön padjuk van a bárnai gomba­árus asszonyoknak. —' Én még csak másodszor vagyok itt — mondja Csörge Istvánná a sarokban. — Épít­keznek a gyerekek, kinn vol­tunk náluk segíteni, s a kö­zelben rengeteg a gopiba. Ne­kem meg tegnap dolgom volt benn Tarjánban, meg ma is, kérdéseket nem tisztáztak, amelyek nélkül az ügyben ér­demi döntés volna hozható. Ezenkívül az újítási javasla­tok egy részét a mérnök egy társával közdSen nyújtotta be, ezért a díj teljes összege nem illeti meg. Arra sincs adat, hogy az eredmény kialakítá­sában a közös javaslatok mi­lyen arányban hatottak köz­re. A vállalat azonban alap­talanul hivatkozik arra, hogy a javaslatokkal nem ért el megtakarítást. Az újítások al­kalmazása révén ugyanis olyan előnyök is jelentkeztek, amelyek pénzben nem mutat­hatók ki, például a minőség- javulás, a megbízhatóság nö­vekedése, a gyors megvalósí­tás. Ilyen előnyöket a díj­kulcs mértékének megszabásá­nál kifejezésre kell juttatni. Mindezek tisztázására új el­járásra van szükség. Hajdú Endre hát hoztam belőle. Akadt egy­kilósnál nagyobb gombám is. — Az utolsó mondat már egy vevőnek szól, aki csodálkozik, „hogy nőttek meg ezek ekko­rára”. — A vargányának már le­futóban a szezonja — mondja Oravecz Gyuláné. ugyancsak bárnai, aki négy évtizede hordja ide az árut. — Lesze­dek én minden ehető gombát, a galambot, a rókát, a szent- györgygombát, az őzlábat, de hoztam már be pöfeteget is. A férjem nyugdíjas. Hamaro­san én is az leszek, nem árt egy kis mellékes. Az erdészet­nél dolgoztam. Sok jó helyet ismerek, de valahogy az idén másutt van a gomba, nem ott kezdődött, ahol szokott. ' — Ezt az öt kilót tizenkét óra alatt szedtem össze — teszi hozzá Torják Istvánná, a szomszéd standról. — Egyik hegyről a másikra. Sokat kell ám ezért járni! Aki szedni akar, korán keljen, én is nap­keltekor hajoltam le először. Mostanában már a városból is kijönnek autóval, és aztán neki a hegynek. De sokszor nem találnak . . . A gombavizsgáló, dr. Csep- regi Lajosné véleménye sze­Akár' így is kezdhette vol­na Mogyoró Klára, a rétsági járás úttörőelnöke, amikor az úttörőtáborok felől kérdez­tem. — Sajnos, nincs igazi önál­ló táborunk. Pedig úgy fes­tett hogy lesz. Káptalanfü- reden kezdték el építeni évekkel ezelőtt, de sehogy sem alakult. Így azután a megye vette át és a saját tá­boraként fejezte be. Nagy kár, hogy akkor a felelősök nem siettették a munkát, mert há­romezer-háromszáz kisdiák maradt saját tábor nélkül. De ez még a kisebbik baj! A na­gyobbik az, hogy nem tudunk a vidékünk iránt érdeklődő iskoláknak cseretábort ajánla­ni. Hét éve vagyok itt úttö­rőelnök, így jól ismerem a problémát, öt évvel ezelőtt nyaranta húsz-huszonöt je­lentkezőt kellett visszauta­sítanunk! re. Kollégium volta miatt csak a tanulmányi év befe­jezte után nyithat kaput és augusztus közepén már zárnia kell, hiszen festeni, takaríta­ni kezdenek, hogy az állandó lakókat tisztán fogadhassák. — Honnan várnak vendége­ket erre a pompás vidékre? — Jönnek a Dunántúl több megyéjéből, sokan Pest me­gyéből és máshonnan is. Saj­nos, megint nemét kellett né­hányszor mondanunk. Voltak persze olyanok is, akik későn eszméltek. Például a megyei táborok szervezői nem szól­tak időben. Ezért nem fogad­hatjuk a vöröskeresztes gyer­mektisztségviselők és egy ol­vasótábor nyaraltatását. Au­gusztus közepéig telt ház van a diákotthonban. — Hová mennek a járásbe­li úttörők? bornak, ami igazi összefogás­ból születik. Ez aztán tény­leg a mi táborunk lesz, mert a járás községei, gyárai, üze­mei adták a faházakat, ők végzik a java munkát a rét­sági ■ tanács költségvetési üzeme irányításával. A házak 32 négyzetméteresek lesznek, kivéve azt a két nagyobbat, amibe a konyha, az ebédlő és a raktárak költöznek. Eze­ket a romhányi FIM ajándé­kozza az úttörőknek és a KISZ-eseknek. Persze, mind­ez nem történt volna magá­tól, segítség kellett. Kaptunk is a járási pártbizottságtól, a járási hivataltól, a Rétsági nagyközségi Tanácstól, a KISZ- től... egyszóval mindenkitől. A fővédnök Dósa Ferenc, a járási pártbizottság első tit­kára. — Mekkora lesz a tábor? — Nyolcvan vendéget fo­gadhat egyszerre. Ha kész lesz. Egy részét teljesíteni sze­retnénk, hogy a KISZ- és az úttörővezetők képzését is megoldhassuk. — Jövőre tehát remélhető­leg derűsebb lesz a kép? — Bízom benne. Akárcsak a gyerekek. — hortobágyi — — A járási székhelyen hét­közi diákotthon működik. Ott nem tudnak ezen a gondon segíteni? — Most már igen. Három éve nyáron is működik, így * aztán szállást és ételt tudunk az érkezőknek biztosítani. Sajnos, az igényekhez képest szűk, hiszen csupán nyolcvan vendég szállhat meg egyszer­— Iregszemcsétől Budapes. tiB, Kisoroszitól a Balaton több településéig sokfelé. Több turnusban ötszáztíz gye­rek jut el e helyekre. Ha a cserelehetőségünk bővebb lenne, akkor többen is... — Lesz jobb? — Talán jövőre. Bánkon ugyanis már folynak az ala­pozási munkái annak a tá­Kincset érő víz... Egy éve, amikor Szigeti Lászlóval a ludányhalászi ta­nács elnökével beszélgettem, arról panaszkodott, hogy las­san halad a községben a víz­hálózat építése. Azután hoz­zátette: — Csak akkor leszek igazán nyugodt, ha elkészül­nek a munkával. Igaz, hogy még az utcai kutakon nem folyik a víz, de már látóhatáron van a munka befejezése. — Ez valóban így van. Ha minden az ütemezés szerint halad, akkor legkésőbb au­gusztusban a hálózatról biz­tosítjuk a lakosság vízellátá­sát — vélekedett a tanácsel­nök. Ludányhalásziban 1977-ben alakult meg a víztársulás. Egy évvel később hozzáfogtak a 20 millió forintos költségve­téssel épülő „érhálózat” mun­káihoz, amely a település 98 százalékát érinti. Régi gond oldódik meg a községben a vízhálózat üzembe helyezé­sével. A fúrott, ásott kutak je­lentős részének a vize szeny- nyezett, egészségtelen, magas a nitráttartalma. Nagyon sok embernek több száz métert kell gyalogolnia, hogy vi­szonylag elfogadható minő­ségű vízhez jusson. Arra is akad példa, hogy zárt kannák­ban gépkocsin, autóbuszon, vonaton Szécsényból visznek ivóvizét, — Egy éve valóban arról beszélgettünk, hogy lassan ha­lad az építkezés és félő, hogy határidőre nem készül el. Vé­gül is sikerült a munka üte­mét felgyorsítani. — Tavaly megemlítette, hogy akkor lesz igazán nyugodt, ha kész lesz a vízmű... — Végig jött a falun, látta, hogy pillanatnyilag nyként nézünk ki. Feltúrtuk az utak mindkét oldalát. A járdaépí­tésről szó sem lehetett. A vízvezető árkokat ki kell tisz­títani. Több helyen az utak sártalanítását is meg kell ol­dani. Az egyik munkát még be sem fejeztük és már je­lentkezik a második, a har­madik. Végeredményben azért vagyunk itt, hogy ezeket meg­oldjuk. így az a bizonyos nyu­galmam viszonylagos. Most azt mondhatom, hogy egy gonddal kevesebb, de helyére lépett a másik. Tény, hogy az egyik munka háttérbe szorította a másikat. Nem lett volna ésszerű járdát, utat építeni, parkokat kialakí­tani, hogy azután az árokásó gépek mindent tönkretegye­nek. Az is igaz, hogy a göd­röket, sártócsákat az emberek­nek kerülgetni kellett. Nem mindenki 'egyformán látja be, hogy a jobbért, a kényelme­sebbért némi áldozathozatalra is szükség van. — Ha valamikor számítot­tunk a lakosság segítségére, akkor most hatványozottan igényt tartunk a rendezési, munkáknál, a járdák, vízelve­zető árkok építésénél, a ház előtti parkok kialakításában a ludányhalásziak segítségé­re. Még az idén sor kerül a Vezér és a Maros utca szilárd útburkolatának az építésére. Hogy mi lesz jövőre és utá­na? A jelenlegi gondokat va­lószínű rég elfelejtik. Helyébe újabbak, a fejlődés hozta fel­adatok, a velejáró szervezési problémák kerülnek a tanács asztalára. sz. t. iB rint a régi gombaárusok vé­letlenül sem hoznak be rossz gombát. Pedig megnő a kör­nyéken is a mérges gomba, mondják is, hogy láttak piros tönkű tinórut, de nem szed­ték le. Az idén már hoztak enyhén mérgező piruló galó­cát, parlagi tölcsérgombát, vörhenyes őzlábgombát, és hí­re jött a gyilkos galócának is. Azt azonban a vérbeli gombá­zó, ahol találja, ott tapossa szét. A piacon csak a szakér­tő által megvizsgált gombát lehet árusítani, az ezt igazoló irat azonban' csak a helyszí­nen érvényes. Házalók hiába mutatják fel, az ő árujuktól a legjobb óvakodni. Ha valaki csak saját fogyasztásra szedi a gombát, az is jól teszi, ha a ..zsákmányt” megvizsgáltatja. A gombavizsgálás díjtalan. S ugyanakkor biztonságot ad. Sajnos éppen vasárnap, ami­kor legtöbb a kiránduló, nem vizsgálják a gombát. Az elmúlt évben a megyé­ben 15 gombamérgezés tör­tént. Saját szedésű piruló őz­láb. világító tölcsér- és csípős galambgomba következtében. Mindegyik egyedi eset volt és nem követelt emberéletet. Me­lyek a gombamérgezés tünetei, mi játszódik le a szervezet­ben, kérdeztük dr. Végh Györ­gyöt. a Madzsar József Kórház belgyógyász főorvosát. — A gombamérgek általá­ban a májat. a vesét, és az idegrendszert támadják meg. Egy-két gombafej kivételével, mint például a vörhenyes őz­lábgomba, melynél a pana­szok gyorsan jelentkeznek, bi­zonyos lappangási idő telik el a fogyasztás és a mérgezés je­leinek észlelhetősége között. Ez néhány óra, akár egy egész nap is lehet. A lappangási idő alatt a felszívódott mérgező anyag ellen nincs mit tenni. Az első jelek a lappangási idő után gyomortáji görcsök, hányinger, hányás, a máj sé­rülése miatt vérzékenység, ve­seelégtelenség. Az idegrend­szer megtámadása miatt rosz- szullétek. illetve hallucináci- ók. Ilyen esetekben elsődle­ges cél a lehetőség szerint a gombamaradványok eltávolí­tása a szervezetből, a további méregfelszívódás megakadá­lyozására. A gombaméreg semlegesítésére szánt gyógysze­rek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A galócafélék esetében a mér­gezettek fele, a tavasszal már megjelenő susulykaféléknél 5—20 százalék. a vörhenyes őzlábgombáknál 45—75 száza­lék a mérgezettek elhalálozási aránya. A veszély tehát nagy. Szerencsére azonban (tudomá­som szerint) a gombamérge­zések nem túl gyakoriak. Rá­adásul azokról, akik mérgezés gyanújával fordulnak hoz­zánk- nagyon sok esetben — 100 alkalomból mintegy 90- szer — kiderül: szerencsére szó sincs mérgezésről, csupán a fűszeres, zsíros, nehezen emészthető étel gyomorron­tást, vagy egyéb panaszokat okozott. A gombát tulajdon­képpen nem is nagyon ajánl­juk emésztőszervi panaszok­kal bajlódó betegeknek. . . Az erdei gomba — annak, aki ért hozzá — valóban a természet ajándéka, még ak­kor is, ha a tápértéke igen kicsi — kilónként 100—500 kalória. A gyomrot minden­képpen megterheli, hiszen szá­razanyagának jelentős része emészthetetlen kitinből áll. Elsősorban ízletességéért nép­szerű a fogyasztása. Halálos veszélyt rejt azonban, ha va­laki hozzá nem értően, túlzott önbizalommal szedi és fo­gyasztja. — g. — i NÓGRÁD - 1980. július 1„ kedd i i I 3

Next

/
Thumbnails
Contents