Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
t Bizalmat kapott Interjú az úttörőelnökkel Egyszerre választó és tanácstag Itt a tábor, hol a tábor? Zólyomi Mária a közelmúltban vett részt élete első tanácsülésén. „Hivatalos” minőségben, immár megválasztott fiatal tanácstagként. Eddig csak az újságokban olvasott a testület tanácskozásairól Ezúttal pedig cselekvő részese lett az összejövetelnek Zólyomi Mária gyógyszertári asszisztens fehér köpenyben teljesít szolgálatot a balassagyarmati patikában. Amikor a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, még az volt a vágva, hogy tanárként álljon a katedrán. Egy évet tanított Szügyben képesítés nélkül. Szerette a gyerekeket. Azok is a tanító nénit. Azután a sors úgy hozta, hogy mégis otthogyta a tanári álmokat. Novemberben múlt három, esztendeje, hogy a gyógyszertári központban jelentkezett, asszisztens szeretne lenni- Munka mellett végezte el a tanfolyamot— Az első napokban meglehetősen szokatlan volt az egész. Odaállítottak, tablettákat, kamillát, szódabikorbó- nát, csipkebogyót csomagoltam, mértem. Aztán ahogy múltak a napok, a hetek, egyre inkább belerázódtam. Most már vasárnap is benn vagyok, ügyeletben. Megszerette, megszokta Marika a gyógyszertár hangulatát, úgy érzi, ma már nem is kívánna más helyen dolgozni. Tervekben természetesen manapság sem szűkölködik. — Mégpedig? — Szeretném elvégezni a kiemelt asszisztensi tanfolyamot Sopronban tartják, utazgatni kell. Szakmailag mindenképpen előbbrelépést jelent. Ha megszerzem a képesítést, gyógyszert is kiadhatok. Zólyomi Máriát a KISZ javasolta tanácstagnak- Először szavazott, az emléklapot megőrzi. Ennél is nagyobb dolog, hogy rögvest tanácstagnak választották. — A jelölő gyűlésen azzal indítottak útnak, jól képviseljem a körzet lakóit, bíznak bennem. Marika Balassagyarmaton a negyvenötös körzet fiatal tanácstagia. Ügy hívják ezt a részt: Süvítő. A KISZ-la- kótelep egy részét, a Mártírok és a Klapka utat foglalja magába Élénk izgalommal vett részt az alakuló tanácsülésen, figyelt, jegyzetelt, ismerkedett. — Ügy gondolom, a körzetemet is végigjárom, bemutatkozom. Azt tartom, a személyes kapcsolat, az őszinte hang nagy segítséget ad a tanácstagi munkához- Tudom. idő kell a tapasztalatok megszerzéséhez. Szeretnék lelkiismeretes, a választók bizalmát valóban megérdemlő tanácstag lenni. Zólyomi Mária mindennapjai eléggé behatároltak. A gyógyszertári rhunka mellett kézilabdázik. Tagja a Balassagyarmati Sport Egyesületnek. Kétszer megy egy héten edzésre, azután vannak a meccsek. Esténként köt, kézimunkázik, televíziót néz, olvas — Ogy élek, mint a többi hozzám hosonló fiatal, aki dolgozik, sportol, szórakozik. Leginkább annak örülök, hogy a nyáron a Balatonon töltök egy hetet. — cse — Döntött a Legfelsőbb Bíróság f MENEKÜLÉS A GYERMEKTARTÁSTÓL? Egy vendéglátóipari alkalmazott munkaképtelen feleségét és három gyermekét otthagyta, különköltözött. Az asszony pert indított ellene, amelyben gyermekenként havi 1400 forint tartásdijat követelt. Előadta: terje korábban egy vendéglátó üzletvezetője volt, de fel is szolgált, borravalót kapott így jövedelme havonta tízezer forintra rúgott. Munkahelyét nemrég otthagyta, s most azt állítja, hogy egy büfében árusít, de borravalót nem kap, s csak havi kétezerhatszáz forint a keresete, ami kétségbe vonható. A beszerzett kereseti kimutatás szerint a férj fizetése valóban ket- ezerhatszáz forint volt. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság gyermekenként havi 540 forint tartásdíjat ítélt meg. A jogerős döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: — A bíróságok a férj jövedelmi viszonyait nem vizsgálták megfelelően és a tartásdíj összegéről megalapozatlanul döntöttek. A munkáltató ismételt megkeresésével tisztázni kellett volna, hogy a férj kap-e nyereségrészesedést is, és, ha igen, mennyit. Csak ennek ismeretében dönthető el, hogy összesen milyen keresettel rendelkezik és mennyivel köteles hozzájárulni a gyermekek tartásához. — Tisztázni kellett volna azt is, — hangzik tovább a határozat, — hogy a férj által vezetett büfé úgynevezett szabadkasszás —, vagy szoros elszámolási rendszerben üzemel-e, valamint hogy a kimutatott munkabéren, valamint esetleges egyéb juttatáson felül van-e más jövedelme is. Tovább- bá, vizsgálni kellett volna azt is, hogy jelenlegi munkahelyén valóban kizárt-e a borravaló. — Amennyiben a tartásdíj fizetésére kötelezett szepiély azért hagyta ott a szakképzettségének megfelelő, magasabb munkabérrel járó állását, és helyezkedett el alacsonyabb keresetű munkakörben, hogy ezzel a tartásra jogosultak igényeit kijátssza, illetve a tartásdij összegét csökkentse, ez az eljárása nem szolgálhat javára. Ilyen esetben tehát a tartásdij leszállítását sem igényelheti. Ezért a munkahelyváltozás okát is körültekintően kell vizsgálni. Az illető ugyanis olyan munkahelyen köteles elhelyezkedni, hogy a gyermekek tartásához az együttélés alatt elért, vagy azt megközelítő keresetből tudjon hozzájárulni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alsófokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. MENNYI JÄR A 12 MILLÓ UTÁN Egy nagyvállalat mérnöke — egyik társával együtt — több újítási javaslatot és kivitelezési tervet nyújtott be munkáltatójának. A díjelszámolásnál vita keletkezett és a mérnök 2 millió 300 ezer forint újítási díj fizetéséért pert indított. A vállalat előbb tagadta, hogy a javaslatokat megvalósította volna, később azonban elismerte. De arra hivatkozott: megtakarítást nem értek el vele. Az első fokú bíróság szakértői vélemény alapján megállapította: az újítások révén II millió 700 ezer forint volt a megtakarítás, ezért a mérnöknek, 6 százalékos díjkulcs alkalmazásával, 702 ezer forintot ítélt meg. Figyelembe vette, hogy az újítások műszakiszellemi színvonala az átlagosat meghaladta, és egy másik tudományos szintű megoldáshoz viszonyítva jelentős többletmegtakarítást eredményezett. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az ítéletet hatályon kívül helyezte, s új eljárást rendelt el. Az indokolás szerint az első fokú eljárásban olyan fontos A minap két órával korábban indultam el otthonról, mint szoktam. A lépcsőházban szembetalálkoztam az egyik szomszéddal, jókora fóliazsák volt nála, benne szép nagy gombák. — Mifélék? — Igazi mind. Mást nem szedtem. Még ugyanezen a napon er- d őt járó barátommal találkozva megkérdeztem, visz-e haza esténként a családnak gombát? — En aztán soha, ha látok is összetöröm — hangzik a válasz. — Meg nem enném semmiért, de a családnak sem hagyom. Tudod, gyermekkoromban a szomszéd bácsi, meg az egész famíliája egyszerre lett oda a gombapaprikástól . . . Kiváló tápláléknak dicsérik, a természet ajándékának tartják a gombát, de vannak, akik a halált látják benne, és bizony vannak áldozatai, főként, akik túlságosan magabiztosak. A salgótarjáni piacon külön padjuk van a bárnai gombaárus asszonyoknak. —' Én még csak másodszor vagyok itt — mondja Csörge Istvánná a sarokban. — Építkeznek a gyerekek, kinn voltunk náluk segíteni, s a közelben rengeteg a gopiba. Nekem meg tegnap dolgom volt benn Tarjánban, meg ma is, kérdéseket nem tisztáztak, amelyek nélkül az ügyben érdemi döntés volna hozható. Ezenkívül az újítási javaslatok egy részét a mérnök egy társával közdSen nyújtotta be, ezért a díj teljes összege nem illeti meg. Arra sincs adat, hogy az eredmény kialakításában a közös javaslatok milyen arányban hatottak közre. A vállalat azonban alaptalanul hivatkozik arra, hogy a javaslatokkal nem ért el megtakarítást. Az újítások alkalmazása révén ugyanis olyan előnyök is jelentkeztek, amelyek pénzben nem mutathatók ki, például a minőség- javulás, a megbízhatóság növekedése, a gyors megvalósítás. Ilyen előnyöket a díjkulcs mértékének megszabásánál kifejezésre kell juttatni. Mindezek tisztázására új eljárásra van szükség. Hajdú Endre hát hoztam belőle. Akadt egykilósnál nagyobb gombám is. — Az utolsó mondat már egy vevőnek szól, aki csodálkozik, „hogy nőttek meg ezek ekkorára”. — A vargányának már lefutóban a szezonja — mondja Oravecz Gyuláné. ugyancsak bárnai, aki négy évtizede hordja ide az árut. — Leszedek én minden ehető gombát, a galambot, a rókát, a szent- györgygombát, az őzlábat, de hoztam már be pöfeteget is. A férjem nyugdíjas. Hamarosan én is az leszek, nem árt egy kis mellékes. Az erdészetnél dolgoztam. Sok jó helyet ismerek, de valahogy az idén másutt van a gomba, nem ott kezdődött, ahol szokott. ' — Ezt az öt kilót tizenkét óra alatt szedtem össze — teszi hozzá Torják Istvánná, a szomszéd standról. — Egyik hegyről a másikra. Sokat kell ám ezért járni! Aki szedni akar, korán keljen, én is napkeltekor hajoltam le először. Mostanában már a városból is kijönnek autóval, és aztán neki a hegynek. De sokszor nem találnak . . . A gombavizsgáló, dr. Csep- regi Lajosné véleménye szeAkár' így is kezdhette volna Mogyoró Klára, a rétsági járás úttörőelnöke, amikor az úttörőtáborok felől kérdeztem. — Sajnos, nincs igazi önálló táborunk. Pedig úgy festett hogy lesz. Káptalanfü- reden kezdték el építeni évekkel ezelőtt, de sehogy sem alakult. Így azután a megye vette át és a saját táboraként fejezte be. Nagy kár, hogy akkor a felelősök nem siettették a munkát, mert háromezer-háromszáz kisdiák maradt saját tábor nélkül. De ez még a kisebbik baj! A nagyobbik az, hogy nem tudunk a vidékünk iránt érdeklődő iskoláknak cseretábort ajánlani. Hét éve vagyok itt úttörőelnök, így jól ismerem a problémát, öt évvel ezelőtt nyaranta húsz-huszonöt jelentkezőt kellett visszautasítanunk! re. Kollégium volta miatt csak a tanulmányi év befejezte után nyithat kaput és augusztus közepén már zárnia kell, hiszen festeni, takarítani kezdenek, hogy az állandó lakókat tisztán fogadhassák. — Honnan várnak vendégeket erre a pompás vidékre? — Jönnek a Dunántúl több megyéjéből, sokan Pest megyéből és máshonnan is. Sajnos, megint nemét kellett néhányszor mondanunk. Voltak persze olyanok is, akik későn eszméltek. Például a megyei táborok szervezői nem szóltak időben. Ezért nem fogadhatjuk a vöröskeresztes gyermektisztségviselők és egy olvasótábor nyaraltatását. Augusztus közepéig telt ház van a diákotthonban. — Hová mennek a járásbeli úttörők? bornak, ami igazi összefogásból születik. Ez aztán tényleg a mi táborunk lesz, mert a járás községei, gyárai, üzemei adták a faházakat, ők végzik a java munkát a rétsági ■ tanács költségvetési üzeme irányításával. A házak 32 négyzetméteresek lesznek, kivéve azt a két nagyobbat, amibe a konyha, az ebédlő és a raktárak költöznek. Ezeket a romhányi FIM ajándékozza az úttörőknek és a KISZ-eseknek. Persze, mindez nem történt volna magától, segítség kellett. Kaptunk is a járási pártbizottságtól, a járási hivataltól, a Rétsági nagyközségi Tanácstól, a KISZ- től... egyszóval mindenkitől. A fővédnök Dósa Ferenc, a járási pártbizottság első titkára. — Mekkora lesz a tábor? — Nyolcvan vendéget fogadhat egyszerre. Ha kész lesz. Egy részét teljesíteni szeretnénk, hogy a KISZ- és az úttörővezetők képzését is megoldhassuk. — Jövőre tehát remélhetőleg derűsebb lesz a kép? — Bízom benne. Akárcsak a gyerekek. — hortobágyi — — A járási székhelyen hétközi diákotthon működik. Ott nem tudnak ezen a gondon segíteni? — Most már igen. Három éve nyáron is működik, így * aztán szállást és ételt tudunk az érkezőknek biztosítani. Sajnos, az igényekhez képest szűk, hiszen csupán nyolcvan vendég szállhat meg egyszer— Iregszemcsétől Budapes. tiB, Kisoroszitól a Balaton több településéig sokfelé. Több turnusban ötszáztíz gyerek jut el e helyekre. Ha a cserelehetőségünk bővebb lenne, akkor többen is... — Lesz jobb? — Talán jövőre. Bánkon ugyanis már folynak az alapozási munkái annak a táKincset érő víz... Egy éve, amikor Szigeti Lászlóval a ludányhalászi tanács elnökével beszélgettem, arról panaszkodott, hogy lassan halad a községben a vízhálózat építése. Azután hozzátette: — Csak akkor leszek igazán nyugodt, ha elkészülnek a munkával. Igaz, hogy még az utcai kutakon nem folyik a víz, de már látóhatáron van a munka befejezése. — Ez valóban így van. Ha minden az ütemezés szerint halad, akkor legkésőbb augusztusban a hálózatról biztosítjuk a lakosság vízellátását — vélekedett a tanácselnök. Ludányhalásziban 1977-ben alakult meg a víztársulás. Egy évvel később hozzáfogtak a 20 millió forintos költségvetéssel épülő „érhálózat” munkáihoz, amely a település 98 százalékát érinti. Régi gond oldódik meg a községben a vízhálózat üzembe helyezésével. A fúrott, ásott kutak jelentős részének a vize szeny- nyezett, egészségtelen, magas a nitráttartalma. Nagyon sok embernek több száz métert kell gyalogolnia, hogy viszonylag elfogadható minőségű vízhez jusson. Arra is akad példa, hogy zárt kannákban gépkocsin, autóbuszon, vonaton Szécsényból visznek ivóvizét, — Egy éve valóban arról beszélgettünk, hogy lassan halad az építkezés és félő, hogy határidőre nem készül el. Végül is sikerült a munka ütemét felgyorsítani. — Tavaly megemlítette, hogy akkor lesz igazán nyugodt, ha kész lesz a vízmű... — Végig jött a falun, látta, hogy pillanatnyilag nyként nézünk ki. Feltúrtuk az utak mindkét oldalát. A járdaépítésről szó sem lehetett. A vízvezető árkokat ki kell tisztítani. Több helyen az utak sártalanítását is meg kell oldani. Az egyik munkát még be sem fejeztük és már jelentkezik a második, a harmadik. Végeredményben azért vagyunk itt, hogy ezeket megoldjuk. így az a bizonyos nyugalmam viszonylagos. Most azt mondhatom, hogy egy gonddal kevesebb, de helyére lépett a másik. Tény, hogy az egyik munka háttérbe szorította a másikat. Nem lett volna ésszerű járdát, utat építeni, parkokat kialakítani, hogy azután az árokásó gépek mindent tönkretegyenek. Az is igaz, hogy a gödröket, sártócsákat az embereknek kerülgetni kellett. Nem mindenki 'egyformán látja be, hogy a jobbért, a kényelmesebbért némi áldozathozatalra is szükség van. — Ha valamikor számítottunk a lakosság segítségére, akkor most hatványozottan igényt tartunk a rendezési, munkáknál, a járdák, vízelvezető árkok építésénél, a ház előtti parkok kialakításában a ludányhalásziak segítségére. Még az idén sor kerül a Vezér és a Maros utca szilárd útburkolatának az építésére. Hogy mi lesz jövőre és utána? A jelenlegi gondokat valószínű rég elfelejtik. Helyébe újabbak, a fejlődés hozta feladatok, a velejáró szervezési problémák kerülnek a tanács asztalára. sz. t. iB rint a régi gombaárusok véletlenül sem hoznak be rossz gombát. Pedig megnő a környéken is a mérges gomba, mondják is, hogy láttak piros tönkű tinórut, de nem szedték le. Az idén már hoztak enyhén mérgező piruló galócát, parlagi tölcsérgombát, vörhenyes őzlábgombát, és híre jött a gyilkos galócának is. Azt azonban a vérbeli gombázó, ahol találja, ott tapossa szét. A piacon csak a szakértő által megvizsgált gombát lehet árusítani, az ezt igazoló irat azonban' csak a helyszínen érvényes. Házalók hiába mutatják fel, az ő árujuktól a legjobb óvakodni. Ha valaki csak saját fogyasztásra szedi a gombát, az is jól teszi, ha a ..zsákmányt” megvizsgáltatja. A gombavizsgálás díjtalan. S ugyanakkor biztonságot ad. Sajnos éppen vasárnap, amikor legtöbb a kiránduló, nem vizsgálják a gombát. Az elmúlt évben a megyében 15 gombamérgezés történt. Saját szedésű piruló őzláb. világító tölcsér- és csípős galambgomba következtében. Mindegyik egyedi eset volt és nem követelt emberéletet. Melyek a gombamérgezés tünetei, mi játszódik le a szervezetben, kérdeztük dr. Végh Györgyöt. a Madzsar József Kórház belgyógyász főorvosát. — A gombamérgek általában a májat. a vesét, és az idegrendszert támadják meg. Egy-két gombafej kivételével, mint például a vörhenyes őzlábgomba, melynél a panaszok gyorsan jelentkeznek, bizonyos lappangási idő telik el a fogyasztás és a mérgezés jeleinek észlelhetősége között. Ez néhány óra, akár egy egész nap is lehet. A lappangási idő alatt a felszívódott mérgező anyag ellen nincs mit tenni. Az első jelek a lappangási idő után gyomortáji görcsök, hányinger, hányás, a máj sérülése miatt vérzékenység, veseelégtelenség. Az idegrendszer megtámadása miatt rosz- szullétek. illetve hallucináci- ók. Ilyen esetekben elsődleges cél a lehetőség szerint a gombamaradványok eltávolítása a szervezetből, a további méregfelszívódás megakadályozására. A gombaméreg semlegesítésére szánt gyógyszerek eddig nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A galócafélék esetében a mérgezettek fele, a tavasszal már megjelenő susulykaféléknél 5—20 százalék. a vörhenyes őzlábgombáknál 45—75 százalék a mérgezettek elhalálozási aránya. A veszély tehát nagy. Szerencsére azonban (tudomásom szerint) a gombamérgezések nem túl gyakoriak. Ráadásul azokról, akik mérgezés gyanújával fordulnak hozzánk- nagyon sok esetben — 100 alkalomból mintegy 90- szer — kiderül: szerencsére szó sincs mérgezésről, csupán a fűszeres, zsíros, nehezen emészthető étel gyomorrontást, vagy egyéb panaszokat okozott. A gombát tulajdonképpen nem is nagyon ajánljuk emésztőszervi panaszokkal bajlódó betegeknek. . . Az erdei gomba — annak, aki ért hozzá — valóban a természet ajándéka, még akkor is, ha a tápértéke igen kicsi — kilónként 100—500 kalória. A gyomrot mindenképpen megterheli, hiszen szárazanyagának jelentős része emészthetetlen kitinből áll. Elsősorban ízletességéért népszerű a fogyasztása. Halálos veszélyt rejt azonban, ha valaki hozzá nem értően, túlzott önbizalommal szedi és fogyasztja. — g. — i NÓGRÁD - 1980. július 1„ kedd i i I 3
