Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-04 / 155. szám
Véget ért a magyar—szovjet együttműködési kormányközi bizottság ülésszaka Megállapodások a hosszú távú együttműködés irányairól, egyezmények a szakosításról és a kooperációról Jegyzőkönyv aláírásával csütörtökön véget ért a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 25. ülésszaka. A jegyzőkönyvet a Parlament Gobelin- termében Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek. az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. Jelen volt Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A kormányközi bizottság július 1—3. között Budapesten tartotta ülésszakát. Megvizsgálta a két ország hosszú távú szakosítási és kooperációs programjából adódó feladatokat, s aláírásra készített elő a hosszú távú programhoz kapcsolódó számos dokumentumot. Megvitatták a kormányközi bizottság elnökeinek találkozóin történt megállapodások végrehajtásának menetét is. A jegyzőkönyv aláírását megelőzően az ágazatok képviselői — a magyar—szovjet gyártásszakosítási és kooperációs együttműködés márciusban aláírt tíz évre szóló programja alapján — jegyzőkönyvet írtak alá egyes szakágazatok együttműködésének 1990- ig szóló fő irányairól. Ezek a megállapodások az elektrotechnika. a nehéz- és szállító- gépgyártás. az orvostechnikai ipar és az autóipar területére szabják meg az együttműködés fő feladatait. Mivel korábban a gépipar 11 szakterületére már kijelölték a hosszú távú együttműködés közös programját, a mostani megállapodásokkal a gépiparban lényegében befejeződött ez a fontos munka. A most aláírt jegyzőkönyv szerint az elektrotechnikai iparban a magyar vállalatok a kábelipari, továbbá egyes fényforrásgyártó berendezések és a darukezelő pultok, a szovjet vállalatok egyebek között félvezetők, különböző kábelek é* huzalok és egyes villamos készülékek fejlesztésére, Illetve gyártására szakosodnak. Megállapodtak abban is, hogy mindkét fél számára hatékonyabbá teszik a műszaki színvonal emelését, a termékek minőségének javítását. Az automatizálás fokozásában is együttműködnek, ezen a területen is bővítik a termelési kooperációt. A nehéz- és szállítógépek gyártásában már eddig is több gyártásszakosítási egyezmény volt érvényben, most üjabb szakosításokra kerül sor. A munkamegosztást továbbfejlesztve, hazánk az atomerőművi berendezések három, a kohászati berendezések nyolc termékcsoportjára, ezen kívül kétféle portál- daru fejlesztésére és gyártására szakosodik. A szovjet ipar hajókomplettáló főmotorok és dízelgenerátorok, ezen kívül többféle vasúti pályafenntartó gép, emelő- és szállítóberendezés és kohászati gép szakosított gyártására vállalkozott. A magyar orvostechnikai ioar hat termékcsoportból 13- féle, a szovjet partnerek hét termékcsoportból 34-féle berendezés gyártását vállalták a munkamegosztás alapján. 1981-ig öt, 1990-ig pedig további tíz KGST-szabványt dolgoznak ki az orvosi műszeriparban, néhány területen pedig a két ország külön is egyezteti szabványait. Az autóipar a magyar— szovjet gazdasági együttműködésnek egyik leggyorsabban bővülő területe: e szakágazat termékeiből a most záruló tervidőszakban az előző öt évhez képest másfélszeresére nőtt, s az idén várhatóan eléri a 2,7 milliárd rubelt az áruforgalom. A szakosodás és a kooperáció a most aláírt jervzőkönyv szerint tovább bővül. Az együttműködés hosszú távú fő irányait rögzítő jegyzőkönyveken kívül az ágazatok képviselői tíz egyezményt illetve jegyzőkönyvet is aláírtak, amelyek korábbi egyezményeket mdghosszabbítanak, kibővítenék. Ezek szoros összhangban vannak a hosz- szú távú ágazati főirányokkal, s részleteiben is megfogalmazzák a munkamegosztásból eredő kötelezettségeket. A tíz egyezmény közül nyolc a gépiparban irányozza elő a műszaki együttműködést, a kooperációt és a szakosítást. A járműiparban két idén lejáró egyezményt hosszabbítottak meg, illetve bővítettek. Az egyik a késztermékek szakosított gyártását szolgálja: hazánkban autóbuszok, a Szovjetunióban tehergépkocsik, személyautók, motorkerékpárok, mopedek, kerékpárok és targoncák készülnek, s e termékekből kölcsönösen szállítanak egymásnak. Ezekből az árukból és pótalkatrészeikből 1981 és 1985 között várhatóan több mint kétszer akkora forgalmat bonyolítatnak le, mint a most záruló tervidőszakban. A másik járműipari egyezmény a fő- és részegységek szakosított gyártását szolgálja: a magyar ipar a hátsó futóművek, a szovjet fél a kardántengelyek különböző típusait gyártja a kölcsönös igények alapján. A vegyipari gépgyártásban három meglevő egyezményt bővítettek: megállapodtak a festőberendezések, a műtrágya- és egyéb vegyicikkeket csomagoló berendezések, valamint a gumi- és műanyagfeldolgozó gépek kölcsönös szállításában. Egyezményt írtak alá az élelmiszeripari, továbbá a kereskedelemtechnikai <beren_ dezések gyártásának szakosításáról is. A szerszámgépipari együttműködésről most aláírt egyez, mény magában foglalja a kutatás-fejlesztést, a gyártást és az értékesítést egyaránt. Vagyis komplex megállapodásról van szó az eddigi gyakorlattal szemben, amikor az együttműködés különböző fá_ zisait részmegállapodások szabályozták. A korábbinál nagyobb súlyt kap a szerszám- gépipari vállalatok közötti közvetlen együttműködés is. A magyar vállalatok nyolcféle fémforgácsoló, négyféle kovácsoló és kétféle hidraulikus berendezés gyártására, a szovjet vállalatok 64-féle fémforgácsoló, 28-féle kovácsoló, 23-féle öntödei, 6-féle famegmunkáló gép, többfajta mérőszerszám és műszer gyártására vállalkoznak. A szakosított termékek aránya a szerszámgép-forgalomban eléri a 80—90 százalékot. Két vegyipari egyezményt is aláírtak. Az egyik a műszaki gumicikkek gyártásszakosításáról és kooperációjáról 1973-ban megkötött meg. állapodást hosszabbítja meg a következő öt évre. Eszerint mindkét fél folytatja a jól bevált szakosítás szerinti szállításokat. . Magyarország elsősorban a szovjet bányászat részére szállít mélyfúró, nagynyomású és injektáló gumitömlőket. a szovjet partner sokféle műszaki gumitermékkel látja el hazánkat. A másik vegyipari megállapodás az 1975-ben kötött gyógyszeripari szakosodást hosszabbítja meg és bővíti. A következő tervidőszakban a két fél több mint háromszorosára növeli a szakosodás alapján szállított gyógyszerek forgalmát. A szovjet fél az antibiotikumok, a daganatellenes szerek, a fájdalomcsillapítók. a vitaminok és a vérnót- ló készítmények csoportjában összesen 30-féle gyógyszert szállít hazánkba, míg Magyar, ország 16-féle ideg- és szív- gyógyászati szert, fájdalom- csillapítót és chamoterápiás készítményt exportál szovjet partnerének. A következő öt évben a Szovjetunióba exportálandó magyar gyógyszereknek mintegy 30 százalékát szállítják a kibővített szakosítási egyezmény keretében. (MTi; NSZK kormánynyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról.) seny megfékezése, a leszerelés, s ezzel összefüggésben a SALT—II megállapodás amerikai részről történő mielőbbi ratifikálása mellett. Kitűnt azonban, hogy a kelet—nyugati együttműködés előfeltételének tekintett erőegyensúlyt illetően az NSZK változatlanul a NATO tavaly decemberi fegyverkezési határozatának alapján áll. Miközben szorgalmazta a tárgyalásokat általában a fegyverzetek, mindenkelőtt a közép- hatótávolságú rakéták korlátozására abból az ismert nyugati nézetből indult ki, hogy a NATO tavalyi rakétadöntésére az állítólagos szovjet fölény kiegyensúlyozása miatt volt szükség. Hangoztatta ugyanakkor, hogy a szovjet vezetők nem zárkóztak el a tárgyalásoktól. Schmidt megítélése szerint Moszkvában egyetértenek a fegyverek szerződéses korlátozásának szükségességével és készek tárgyalásokat folytatni erről a kérdésről. Azt azonban leszögezték — mondotta Schmidt —, hogy mindaddig nem léphet érvénybe az esetleges SALT—III megállapodás sem. amíg nem világos a SALT—II sorsa, továbbá azt is, hogy a Szovjetunió nem hajlandó semmifajta egyoldalú fegyverzetkorlátozásra. Helmut Schmidt elmondotta: a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásokon egyetértettek abban, hogy a Helsinkiben megkezdett folyamatot tovább kell vinni, s ezzel ösz- szefüggésben síkraszálltak a madridi értekezlet sikeres megrendezése mellett. Ugyancsak megegyeztek az álláspontok abban, hogy a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásoknak mielőbb konkrét eredményekhez kell vezetniük. Az atlanti szövetséghez tartozás változatlanul az NSZK külpolitikájának legfőbb eleme. Ugyanakkor Bonn folytatni kívánja a keleti szomszédok irányában az enyhülés és az együttműködés politikáját — mondotta Schmidt. (MTI) I Amerikai elnökválasztás Á második felvonás Ülésezik az AESZ Mugabe hatékony segítséget sürget Az Afrikai Egységszervezet önmagukban nem vezetnek 17. csúcsértekezletének szer- Dél-Afrika és Namíbia fel- dai munkanapján felszólalt szabadítására. Itt az ideje Robert Mugabe zimbabwei mi. annak, hogy olyan konkrét niszterelnök is. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében hálás szavakkal emlékezett meg arról a szolidaritásról és támogatásról, amelyet az Afrikai Egységszervezet, a szocialista országok és a világ békeszerető haladó erői nyújtottak a zimbabwei nép szabadságharcához. A pretoriai rendszer terrorja és megtorlásai, Namíbia törvénytelen megszállása, a szomszédos független államok elleni szabotázsakciói és agressziói — mondotta Mugabe — megfelelő választ követelnek az Afrikai Egységszervezettől. A határozatok programot fogadjanak el, amely segítséget nyújt a kontinens déli részén tevékenykedő nemzeti felszabadítási mozgalmaknak és a faji megkülönböztetés és elkülönítés politikája ellen harcoló frontállamoknak. Mugabe beszédében támogatásáról biztosította a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet, a palesztinai arab nép egyetlen törvényes képviselőjét a cionizmus ellen, törvényes jogaiért vívott harcában. * A zimbabwei miniszterelnök bejelentette, hogy Zimbabwe elismeri a Polisario Frontot és az általa kikiáltott Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot. A csúcsértekezlet szerdai ülésén a líbiai küldött, Ali Abdesszalam Triki külügyi titkár élesen bírálta Párizs csádi politikáját. Azzal vádolta Franciaországot, hogy ..fegyverhordozóival együtt az ENSZ zászlaja alatt akar visz- szatérni” a közép-afrikai országba. Triki elutasította a franciák kezdeményezte európai—arab—afrikai párbe. szédet. és ehelyett Egyiptom részvétele nélkül afrikai— arab együttműködést sürgetett. „Kairó jelenléte Izrael jelenlétével érne fel” — mondta. Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter válaszában egyebek között „a felforgatás exportálásával” vádolta Líbiát. (MTI) LA PAZ-I PATT Bolívia alighanem a „zöld kontinens” legnyugtalanabb országa. Nincs is pontos statisztika, hogy rövid, alig több, mint 150 esztendős históriája alatt hány véres vagy csöndes puccsot jegyeztek föl, szakértők azonban csaknem kétszázra becsülik a hatalom- átvételek számát. Most ismét forrongó hangulat uralja Bolíviát. Vasárnap elnökválasztásokat rendeztek, s az urnák csatájából — a nem hivatalos végleges adatok szerint — Hernan Siles Zuazo, a Demokratikus és Népi Egység (UDP) nevű baloldali tömörülés jelöltje került ki relatív győztesként. Hugo Banzer tábornok, az ország rosszemlékű hajdani diktátora, a jobbközép jelöltje Siles Zuazo 34 százalékával szemben csak 16, Victor Paz Estenssoro. a nemzeti forradalmi mozgalom . jelöltje pedig 14 százalékot szerzett. Bonyolítja a patthelyzetet, hogy az UDP a törvényhozásban is többséget élvez, miután az ország kilenc tartománya közül ötben győzött. Csakhogy az ügy mégsem dőlt el: Bolívia alkotmánya ugyanis előírja, hogy ha egyik jelölt sem kapott abszolút többséget, akkor a törvényhozás (kongresz- szus) mondja ki a végső szót, azaz itt választják meg kétharmados többséggel az elnököt az első három helyezett közül. Ahogy már ilyenkor lenni szokott Latin-Amerika több országában, Bolíviában is elszabadult a pokol. A főváros, La Paz egyik negyedében ponak „a közrend helyreállításában”. Bolíviában ugyanis az esetek túlnyomó többségében a megszokott forgatókönyv szerint bonyolítják le a hatalomátvételt: zavargások, nyugtalanság, a baloldalt provokálják, majd, amikor a terrorizmus már-már az egész országot elborítja, kivonul kaszárnyáiból a hadsereg, s elnökké teszi saját jelöltjét Most legföljebb annyiban módosul a bevált recept, hogy az országban jelentős demokratikus erők állnak a relatív többséget élvező Siles Zuazo mögött. Banzer, aki 1971-től 1979-ig állt az ország élén, ezúttal a törvényhozásban kolgéo robbant, másutt lövöl- sem képes akaratát egykönydözést provokált a szélsőjobboldal. néhány városban véres verekedésbe torkollott a kortesek vitája. Mindez a jobboldal malmára hajtja a vizet. nyen érvényesíteni, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a jobboldal és a polgári erők között könnyen kenyértörésre kerülhet sor. A terrorizPreSiclent Carter. John A klasszikus operett első felvonásában szabályszerűen bekövetkezik a nagy ösz- szeveszés, a tapasztalt néző azonban tudja jól, hogy — a konfliktusokkal terhes második felvonás után jön a harmadik rész. amelyben minden tisztázódik, s a fináléra helyreáll a harmónia. Az amerikai • elnökválasztási küzdelem első felvonása, az előválasztások akadályversenye véget ért, s július 14-én Detroitban kezdetét veszi a második felvonás: a jelölő konvenciók időszaka. Azt persze még korai volna megjósolni, kinek a dallamára éneklik majd a harmadik felvonás végén a finálét november 4-én éjféltájban, amikor ismeretessé válnak az elnökválasztás eredményei. NAGY TÉVÉSIKER így tehát a republikánusok detroiti konvenciója (mindig az a párt kezdi, amelyik kívül van a Fehér Házon) még csak a második felvonás látszatait szaporítja. Kétségkívül „nagy tévésiker” lesz a republikánusok pártkongresszusa, hiszen, hogy ki lesz az elnökjelölt, már eldőlt: • Ronald Reagan volt kaliforniai kormányzó az idén nagyobb szerencsével pályázta meg a ..fődíjat”, mint 1976-ban Ford ellenében, s már az előválasztások vége előtt megszerezte a konvenció küldött-többségének támogatását. Az egyetlen nyitott kérdés Reagan alelnökjelöltjének személye. Gyaníthatóan az utolsó percig titokban tartják kilétét, legalább így biztosítandó némi feszültséget az egyébiránt csak Reagan ünneplésére kárhoztatott konvencióra. Lévén Reagan hetvenedik életévében, és mert a republikánusok nyugati partvidéki táborát, no meg jobbszámyát képviseli, az alelnök személye sokban meghatározhatja a párt és persze Reagan jövőjét is. Ha rosszul választ — a második embert ő szemeli ki —, akkor a republikánusok keleti partvidéki, mérsékeltebb szárnya egykönnyen „lelazsálhatja” a kampányt, és hagyja megveretni Reagant. Igaz. az idén ..vérszagot” éreznek a republikánus táborban, Carter vérének szagát, s ez tömörítheti a viszálykodókat. Lám, Henry Kissinger és Gerald Ford is vállalkozott rá, hogy megjelenésével tegye lel- kesítőbbé Reagan elnökjelölt Detroitban várható ünneplését. Utóvégre a mostani közvélemény-kutatások szerint Reagan néhány százalékkal vezet Carter előtt, akár belekombinálják a harmadik pályázót, John Andersont, akár nem. ANDERSON A HARMADIK Az idén Anderson, a republikánusok közül kivált és független jelöltként induló politikus teszi különlegessé a második és netán a harmadik felvonást is. Ha s az illinoisi képviselő versenyben marad (tehát leküzdi a választástechnikai akadályokat, amelyek nem is jelentéktelenek: nem kap szövetségi kampánytáEdwart! Kintiedv. mogatást, csak utólag téríthetik vissza kiadásait, és csak akkor, ha bizonyos minimális eredményt elért), ha tehát mindvégig háromfős lesz a mezőny, akkor kiszámíthatatlan, kinek okoz nagyobb veszteséget majd: Carternak, v.agv Reagannak. A mai felmérések szerint három Anderson-voks közül kettő a Carterral elégedetleneké. és csak egy -.bünteti” Reagant. Vagyis fura módon a „független” Anderson éppen azt a Reagant juttatná az elnöki székbe. aki miatt szakított a republikánus táborral. Az illinoisi politikus többször kijelentette, hogy nem óhajtja Reagant segíteni, inkább visszalép. Ám, ha a harmadik felvonás nyitányán Anderson elérhetőnek fogja látni a bűvös egyharmadot, akkor a konfliktus áttolódik az utolsó felvonás végére. A harmadik jelöltet azonban az szokta visszaszorítani a zavaró tényező, ha úgy tetszik, az intrikus szerepkörébe, hogy hívei a ..két nagy” versengését látva, voksukat elveszettnek vélik, yagyis felettébb nehéz ebből á szerepkörből főhőssé válni. REAGAN-VESZÉLY f Maga a hivatalban levő elnök, Carter utóvédharcokat vív Edward Kennedyvel, aki ellenfele küldött-többsége láttán sem adta fel a versenyt. A demokrata pártprogram készítőinek vitáiban Kennedy hívei rendre alul maradtak, és Carter — többségre támaszkodó — felfogása alakította lei a párt választási platformját. Ez a vita látszatra tovább rontotta a viszonyt a demokraták liberálisainak vezére és az elnök között, hiába próbált Carter négyszemközti beszélgetés során békét kötni Kennedyvel. De gyanítható, hogy a nagy békekötésre mégiscsak sort kerítenek a demokraták augusztusi New York-i konvencióján: egyesítheti őket a Reagan-veszély. Ha jobban meggondoljuk, Edward Kennedy tette eddig a legnagyobb szolgálatot Jimmy Carternak! A szenátor indulásával az előválasztási küzdelem fő témája nem Carter elnöki teljesítménye, hanem a harmadik Kennedy-fiú „megmérése” volt. Mivel Edward könnyűnek találtatott. Jimmy a maga oldalára billenthette a mérleget. Most Carter van középen, két tűz között, őt támadja „balról” Kennedy és jobbról Reagan. Az amerikai választások aranyszabályai szerint éppen ez volna a nyerőpozíció . . . Avar János Carteri biztatás 2 NóGRÁD - 1CC0. július A., péntek A katonák ugyanis elsősorban mus föllo^banásából arra kö- Banzer tábornok mögött áll- vetkeztethetünk, hogy ez már nak, s lábhoz tett fegyverrel me^ 's ^ei:c*ödött. várják, hogy beavatkozhassa- Gyapay Dcncs Carter elnök szerdán személyesen is a porondra lépett, hogy a palesztin „önkormányzatról” folytatott tárgyalások új rafel vételére bírja az amerikai fővárosban tartózkodó egyiptomi és izraeli megbízottakat. Az amerikai elnök, miután a Fehér Házban rövid megbeszélésre fogadta mindhárom tárgyaló partnert, külön-külön is találkozott az egyiptomi, illetve az izraeli küldöttségvezetőkkel. Kamal Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter, Joszef Burg izraeli belügyminiszter és Sol Linowitz, Carter közel-keleti különmegbízottja ezt megelő. zően összesen mintegy három órán át tárgyalt egymással. (MTI)