Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-26 / 174. szám
Bemutatták a tv-ben is Modellező Jobbágyiban Hazánk Kelet-Európa (2.) A nemzeti ébredés kora Bcrky Tibor, a díjazott modellező A jobbágyi művelődési otthonban a közeli napokban érdekes látványban volt része a több száz látogatónak: Ber- kv Tibor nyugdíjas műszerész modellvasút-terepasztal bemutatóját láthatták. — A Magyar Vasútmodelle- zők és Vasútbarátok Országos Egyesülete három évvel ezelőtti pályázatára fogtam hozzá a terepasztalhoz — kezdi a beszélgetést a „mester”. — Háromévi kemény, megfeszített munka eredményeképpen januárra elkészült a több négyzetméteres makett. A saját munkát és anyagot nem számítva, mintegy százezer forintba került. Tulajdonképpen csak eszmei értéke van... — Eredményesen szerepelt a pályázaton? — Második lettem. Május elején zsűrizték a pályamunkákat. A hét ország képviselőiből álló bíráló bizottság „kemény” szívű és igényes volt. Nem kevésbé a 15 ezer ember. Körülbelül ennyien látták a budapesti Keleti pályaudvaron megrendezett kiállítást. — Hat éve nyugdíjas. Korábban is foglalkozott hasonló munkákkal? — Nem. Ezért is örülök a nagy sikernek. A díjkiosztó ünnepségen egyébként a televízió is ott volt, és este a tv műsorában szerepeltem ... — További tervei? — 1981-ben nemzetközi versenyen veszek részt. Addig a Ha egy ember többé-kevés- bé egészséges — ez azt jelenti, hogy többé-kevésbé él. (Szkíta orvosok tréfája) + Ne mondjatok rosszat a távollevőkről, amikor jelenlevők is akadnak. (Elcsépelt igazság) + Az igazság külsőre olykor csak abban különbözik a hazugságtól, hogy meztelen. (Rudi Mill, osztrák filozófus) megyében kívánom bemutatni a modellt. Sok helyre hívtak. De csak három napra tudok elmenni — esetenként. — Eladná a makettet? — Nem. Egyébként is csak a Közlekedési Múzeumon keresztül lehetne értékesíteni. — Mit tud a „vasút”? — Mindent! Élethűen működik. És automatikusan. Aforizmák Ha valaki kijön a sodrából, ne csapkodjon jobbra- balra, mert a végén mégagy- idzkódást kaphat. (A „Kézikönyv kezdő neurotikusok számára” című thaiföldi műből) Több száz bejegyzést találtam a vendégkönyvben. Csak néhány észrevétel kiemelésére van mód: „... nagy műszaki tudást igénylő”, „élmény”, „látványosság”. S nagyon sokan beírták a „kö- szönömöt” is. A jobbágyi Ber- ky Tibor meg is érdemli értékes munkájáért. A szervezet ellenálló-képessege mindig nagyobb, mint az emberé. (Olasz orvosok tréfája) + Eretnek bárki lehet, akii el akarnak égetni. (A spanyol inkvizíció hagyománya) + Ha az autóbuszon egyszerre minden utas udvarias volna — akkor az állóhelyekért tülekednének. Az Alpoktól és az Elbától keletre fekvő területeken a XVIII. század végén a társadalom több mint 90 %-a még az agrárnépességhez tartozott. A földet művelő parasztok jobbágyokként kötelesek voltak földesuruknak munkával, termékkel, esetleg pénzzel adózni. Sokuknak még jobbá- nyi földtulajdona sem volt, ezek cselédként, részes művelőként dolgoztak a nagybirtokosok majorságain. Az országok politikai és társadalmi vezető ereje a (vagyon és pozíció alapján persze korántsem egységes) nemesség volt, a maga kiterjedt előjogaival. A hosszú időn át idegen uralom alatt élő népeknél ez a réteg nyelvében és kultúrájában mind inkább elkülönült vagy más etnikumokkal töltődött föl (Csehország, román fejedelemségek,) a balkáni szláv népek esetében pedig teljesen el is tűnt. A városi polgárság Nyugat-Euró- pához képest számban és vagyonban csekély volt, gyakran külföldi bevándorlók, telepesek leszármazottaiból (főként németekből) állt, s mindez rányomta bélyegét politikai érvényesülésére. A nemesség hegemóniáját egyetlen tényező fékezte, de az mind jobban: az uralmát a társadalom életének minden szférája fölé kiterjesztő erősödő központi hatalom, az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király abszolutizmusa, az uralkodók és környezetük által kiépített állam ez a racionális-bürokratikus erószakszerv. A( fölvilágosodott abszolutizmus úgy próbálta meghonosítani és saját szolgálatába állítani a Nyugat-Európában elterjedő gazdasági, technikai és szervezeti újdonságokat, hogy e közben a társadalom hierarchiája mit se változzék. Ez azonban már csak azért sem volt lehetséges, ifiért a megszülető kapitalizmus ipari találmányaival együtt, sőt Filmjegyzet A férfi, Francois Truffaut nevéről ma már a könnyebb műfaj jut eszünkbe, pedig az 1959- ben forgatott első filmje, a Négyszáz csapás a „nouvelie vague” egyik legjelentősebb képviselőjévé tette a francia rendezőt. Ezt az igényességet, magas művészi szintet a későbbiekben nem tudta tartani, s bár születtek értékes alkotásai (Jules és Jirri, Amerikai éjszaka), Truffaut tevékenysége szemmel láthatólag a kommersz irányába tolódott el. Felkapjuk a fejünket a neve hallatán és új filmjében — melynek címe: A férfi,aki szerette a nőket, a Négyszáz csapás gazdag gondolatiságát, eredeti kifejezőeszközeit keressük. A nehéz sorsú kis Antoin Doinel időközben felnőtt, s most Bertrand Migrénéként szomjazza a gyöngédséget, a szeretetet. Ami a kirekesztett és meg nem értett (tóth) A díjnyertes pályamunka részlete Azerbajdzsán számokban Az Iránnal, Törökországgal határos Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság 1920-ban alakult meg. Területe 88 000 négyzetkilométer, lakossága 1979‘ben csaknem elérte a hatmilliót Fővárosa a félmillió lakost számláló Baku. Azerbajdzsánhoz tartozik még a Ha- nicsevami autonóm Köztársaság és a Hegyi-Karabah autonóm terület. A köztársaság természeti kincsekben — olaj, földgáz, fémércek — gazdag terület. Ipari termelése az első ötéves tervtől, 1929-től napjainkig csaknem az ötvenszeresére nőtt. Annak idején az egész ország segített megteremteni Azerbajdzsánban a vaskohászat, és a vegyipar üzemeit, a nagyteljesítményű víz- és hőerőműveket, amelyek ma nyolcszor annyi energiát adnak, mint ameny- nyit az egész cári Oroszország termelt. A köztársaság nemzeti jövedelme 1978-ba.i mintegy 6,9 milliárd rubel volt. Tavaly mintegy 1,6 milliárd kilowattóra villamos energiát, körülbelül 1 millió tonna műtrágyát, 200 mii* liárd rubel értékű olajfúró, kitermelő és geológiai kutatóberendezést, 30 millió rubelnyi műszert és automatizálási berendezést gyártót-1 tak a köztársaságban. Jelentősen nőtt az ötéves tervek során a gyapot, a gabona, a szőlő, a zöldségfélék termelése. 1979-ben például 600 ezer tonna nyersgyapotot takarítottak be, és több mint 900 ezer tonna szőlőt szedtek le. Felépült 100 víztározó és az 50 ezer kilométer öntözőcsatorna segítségével kétszeresére nőtt a vetésterület és állandósultak a magas hozamok. Tavaly körülbelül félmilliárd rubelt fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére. A szovjethatalom megteremtése előtt a Kaukázuson túli köztársaságban csupán 12 mérnök és két orvos volt azerbajdzsán nemzetiségű, a lakosság kilenctizedé írástudatlan volt. Egyetlen főiskola vagy tudományos szervezet sem létezett. Külföldi szakemberek azt mondták, hogy évszázadokra lesz szükség, amíg felszámolják az analfabétizmust. Ma a köztársaságban 2,3 millióan tanulnak. A helyi felsőoktatási intézmények élén az Állami Tudományegyetem áll. Felsőfokon több mint 100 ezren készülnek 150-féle szakmára. A 78 szakközépiskolában 80 ezren folytatják tanulmányaikat. A szakközépiskolai és egyetemi diákság aránya a lakossághoz mérten nem csak a szomszédos Iránét és Törökországét múlja fölül, hanem Olaszországét, Franciaországét, az NSZK-ét, Angijáét, és Svédországét is. Az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia 34 kutatóintézet munkáját hangolja össze és irányítja. Mintegy 180 tudományos kutatóhelyen 22 ezer kutató dolgozik. 4 NÓGRAD - 1980. július 26., szombat azokat sokszor megelőzve, a francia forradalom hármas eszménye, a szabadság — egyenlőség — testvériség gondolata Is betört Európa középső részébe. Valóban forradalom, mondhatnánk utópisztikus volt ez a program, olyannyira, hogy egészében nem is valósulhatott meg. Perspektívája azonban annyira lelkesítő, mozgósító volt, hogy ahol gazdasági és politikai föltételekkel lehetőséget nyújtottak, ott néhány év vagy évtized alatt gyökeresen átalakult az állam és a társadalom. Az átalakulást irányító hármas jelszó tő hordozója Nyugat-Európában a polgárság volt, ő vezette a régi rend elleni harcot. de szövetségesként. bázisként az összes alárendelt helyzetben élő társadalmi csoportot fölhasználta. E szövetség eszmei alapjául a közös nyelvet beszélők, közös területtel és kultúrával rendelkezők összetartozását és természetes egységét hirdető nemzeti gondolat (kevésbé szép nevén: nacionalizmus) szolgált, gazdasági bázisa pedig a kialakuló egységes nemzeti piac volt. Európa középső és keleti felében a polgári nemzetállam kialakulásához nem volt elegendő a régi társadalmi válaszfalak föllazítása és a fönnálló állami keretek meghódítása. A nyugateurópai polgárságtól kölcsönzött programot összhangba kellett hozni a kelet-európai agrártársadalmi realitással; egyesíteni kellett a polgári, a különféle indítékokból ugyancsak változást igénylő nemesi és a paraszti érdekeket. Még nehezebb föladatot jelentett az etnikai és a politikai határoknak a közelítése, lehetőleg fedésbe hozása, hiszen ez lényegében véve a soknemzetiségű birodalmak fölszámolását igényelte. A birodalmakat ösz- szetartó, nem lebecsülendő erőket úgy kellett legyőzni, hogy Európa többi hatalma a folyamatot tudomásul vegye, tétlenül szemlélje, s ne próbálja saját hatalmi érdekei, terjeszkedése szolgálatba állítani. A napóleoni háborúk, az Európát újjárendező 1815-ös bécsi kongresszus után Kelet- Közép-Európa népeinek politikai elhelyezkedése a következőképpen alakult. A balti népek és a finnek cári birodalom alattvalói voltak. A lengyelek háromfelé osztva éltek Oroszország, Poroszország és az Osztrák Birodalom keretében. A román nép zöme a török szultán szuverenitása alá tartozó, de mind erősebben orosz befolyás alatt álló Havasalföld és Moldova fejedelemségben tengődött, de egyharmaduk a Habsburgokat uraló Erdély és Magyarország lakosa volt, illetve közvetlenül az Orosz Birodalomhoz tartozott (Besszarábia). A bolgárok és (1830-ig) a görögök teljesen a török Porta kezében voltak, míg a szerbeknek sikerült korlátozott autonómiára tenni szert. A magyarok, horvátok, csehek, szlovákok, szlovének, és ruszinok (mai nevükön kárpátukránok) teljes egészükben, a már említett lengyeleknek és románoknak. valamint az olaszoknak, ukránoknak és a szerbeknek egy része (az osztrák örökös tartományok németjeivel együtt) a Habsburgok égisze alatt élt, különböző fokú belső önállósággal rendelkező, de az etnikai határokat teljesen figyelmen kívül hagyó történelmileg kialakult tartományokban, országokban. Láthatjuk, tehát, hogy a XIX. század elején a térség népei önálló állammal nem rendelkezve, egy vagy több, tőlük nyelvileg is idegen államibirodalmi keretben élve jutottak a polgári nemzetté válás, korabeli szóhasználattal a nemzeti 'ébredés korszakába. Jeszenszky Géza (Folytatjuk) aki szerette a nőket Az egyik nőt, akit a férfi szeretett, Brigitte Fossey alakítja. kamasz fiű alakjában megható voit, az most a felnőtt férfi Iránt nem kelt bennünk egyértelmű részvétet és megértést. A film főhőse furcsa, ellentmondásos jellem. Félénk és határozott, gyöngéd és hideg, magányos és a nők kedvence, gondolkodó és tanácstalan. Talán éppen az ártatlan, szomorú nézésével tud hatni a nőkre, s amelyiket csak akarja, megkapja. Receptje is van hozzá: minden asszonyhoz másképpen, a neki legimponálóbban kell közeledni. S a közös éjszaka után nem szabad többé emlékezni rójuk. Ennél többet nem is nagyon mond a film, hacsak nem említjük meg azt, hogy Bertrand önéletrajzi könyvet ír, s kalandjai jó részét innen ismerjük meg. Követni is nehéz a gyors váltásokat. A férfi reggel még szinte csukott szemmel a telefonos kisasszonynak udvarol, aztán az üzleti eladóknak mond szépeket, de az étteremben, a biztosítónál, a szerkesztőségben sem hagy ki egyetlen alkalmat sem. Életének egyetlen célja van: a nők. Elábrándozik a kecses lábak, a ritmusos járás láttán, s már készen is vannak az új tervei. Saját jövőjére azonban sohasem gondol. Mintha tudná, hogy felesleges is lenne emésztenie magát, mert a nők utáni mohósága hamarosan a sírba viszi. Bertrand halála nem rendít meg. Mosolygunk a koporsó körül álló asszonyi seregen, amelyet a film egyes epizódjaiban már nevetségessé tett Truffaut, ök nem jobbak és nem rosszabbak a férfinél, többségük életvitele hasonló Bertrandéhoz. A rendező mégis föléjük emeli hősét, a szegény „áldozatot”, s noha hangjában van némi irónia is, ez kevés ahhoz, hogy elnyomja a durva, férfias felfogást, ami a legtöbb nőben azért mégiscsak fejcsóválást vagy ellenszenvet vált ki. — ko —
