Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-22 / 170. szám

A Tihanyi Múzeum átrium«* kertjében megkezdődött a már hagyományossá vált nyári hangversenysorozat. Elsőként az Ars Renata együttes adott Ízelítőt a rene­szánsz muzsika szépségéből. Filmekről ismerős Andorai Péter, aki a nemié, gíben bemutatott Bizalom és Utolsó előtti ítélet című fil­mek főszerepében kivívta a közönség tetszését, s a Vár­színházban nyújtott érett ala­• filmezést, film olyan házi légkörrel. Fontosnak és összetartozónak éreztük ma­gunkat. Huszonnégy évesen még egy­szer megkíséreltem „bevenni” a Színművészeti Főiskolát. Vég­ki fásaival szinte berobbant a re_ hatodszorra sikerült. A főváros színházi éledébe, nem- főiskola után a Nemzeti Szín­régiben Jászai-díjat kapott, házhoz szerződtem. Hamaro- Nem szívesen beszél állhatatos san rájöttem azonban, hogy itt szorgalommal elért sikereiről, nem foglalkoztatnak minket, ezek szolgálatába állított élet- fiatal diplomásokat. Megér- útjáról. Szerénysége, bizonyos tettem ugyan, hogy nem kezd- fokú gátlásossága és csak a hetjük rögtön főszerepekkel, de legjobb barátok irányába oldódó a tétlenséget sem bírtam elvi­zárkózottsága egyszerűséggel gtlnl) és szégyelltem magam, párosul. A színházból kilépve amikor a pénztárnál felvettem vosolja, pótolja, szeretne mindennapi embernek , fizetésem — a semmiért, látszani, a ekként élni. S va- visszamentem Kecskemétre. Legközelebbi terveiről lóban, egyik fő vágya: a mun- 0]yan «zereppel vártak ott, kakapcsolatokon túli együttlét, mint az Oszlopos Simeon Kis Abban, hogy a filmgyárhoz baráti viszony kialakítása a Jánosa, a Kabaré konferanszié- szerződtem, a fenti okokon kí- koüégákkal — teljesen hétköz- ja, a Koldusopera énekese. vül a mozgalmas élet iránti kekbefíhofaz^rídméní* a Amikor Ruszt Józsefet M' vonzódásom is közrejátszott. KeKDen, anoi az ereameny, a vA-fAu a Vár«i7fnhá7 ffirpnH*»­siker a csoportmunka függvé- ői posztj^riaic betöltésére, a nye, szinte elengedhetetlen kec^eméJti társulatból ilyol­Megszerettem Azon túl, hogy új fajta lehetőség, amelyet fel­tétlenül ki kell próbálnia a színésznek, arra is alkalmat nyújt, hogy a kollégákkal meg­ismerjük egymást. Színházi életünk nagy betegségének tar­tom, hogy a színésztársadalom társulatokra szakadva él, s a különböző színházak köteléké­be tartozó színészeknek még reményük sincs arra, hogy va­laha együtt játsszanak. Énnek az egészséges cserélődésnek a hiányát a film némiképp or­követelmény. Nem tudok dönteni, választani a film és a színház között. A hosszan tartó próbák után vá­can vele jöttünk. Bár nem pa- §yom a filmezésre, és viszont: A továbbiakban átadom a naszkadhatom, hiszen a legelső szót a legilletékesebbnek, budapesti szereplésem a Víz- valljon maga Andorai Péter: kereszt vagy amit akartok, s a forgatás után a színpadra kiéhezve térek vissza. Ezentúl megoszthatom az időmet e két Életéről Már-már közhely, hogy a színészek gyermekkoruktól a világot jelentő deszkákról ál­fajta élet kezdődött. Vége sza. . ... _ kadt a próbák utáni együtt­ebedeléseknek. a délutáni a IV. Henrik és a legutóbb színészi lét között, s remélem, bemutatott A lovakat lelövik, magánéletre is marad ugye? című darab nagy közön, ségsikert hozott, mégis... Más­számolhatok be, de tulajdon- strandolásoknak, keppen mindig arra vágytam, nak A ’ hogy játszhassak. Hamarosan erre is sor került. A második sikertelen főiskolai felvételi után bejutottam a Nemzeti Színház stúdiójába. Itt talál­koztam Pós Sándorral és Bod­nár Sándorral, tőlük tanultam meg a színjátszás alapjait. focizások- szinkron, a rádió, a televízió viszi az embereket, s így a konkrét színházi elfog­laltságon túli kommunikáció lehetőségétől fosztja meg a színészeket. A filmről egy kevés. A következő évad ban Szolnokon és Békéscsabán is vendégeskedem, a Szigligeti Színházban valószínűleg Dosz. to je vszkij-darabban játszom majd. Mátraházi Zsuzsa Francia est, szovjet napok Kezdjük a főcím második felével: szovjet napok. Arra kívánunk utalni ezzel, hogy szombaton elkezdődött, melyre évek, hónapok óta várt or­szág-világ sportszerető kö­zönsége, sportolója — a XXII. moszkvai nyári olimpia. Fél évvel ezelőtt hatalmas erők mozdultak meg ellene, s moz­golódtak, áskálódtak egyhu­zamban, csekélyke eredmény­méhen talán nem teljesen pontos a megállapítás: eny- nyire oldott, közvetlen, csa­ládias műsorvezetést mégnem tapasztaltam egyetlen nem­zeti est alkalmából sem. Vo­natkozik ez Berkes Zsuzsára, ém leginkább a francia be­mondónőre, Fabienne Egalra, aki olyan üdén, egyszerűen és frissen termett a képernyőn­kön. hogy ezt a megjelenést, nyel. Az országok többsége ezt az észrevétlen jelenlétet, ott van Moszkvában, s a sportpályákon mérkőzik meg egymással. Az akadályon, az uszodákban, a szőnyegeken, pástokon, gyep-, és rekortán- szőnyegeken vagyis azokon a helyeken, amelyeken igazán érdemes, valóban emberséges az ember ember elleni küzde­lem. Műfaji, művészeti szem­pontból legizgalmasabb esté­nek múlt héten a csütörtök bizonyult. Az egyes program­ban Vlagyimir Grigorjev mai erkölcsi problémákat „élesen” felvető filmjét, az Ugrás a tetőről-t láthatták a nézők, míg a második műsorban a francia televízió első csa­tornájának estjét sugározták. Az egybeesés sajnálatos. Egy­szerre ment az élvezetesnek tűnő (azért csak tűnő, mert csupán részleteket láthattam belőle a francia est melletti végső döntésem miatt) szov­jet film, Gilbert Bécaud dal­estje és Gabriel Axel Mai bűntett című társadalmi prob­lémákat boncolgató filmje. A „belekukkantgatás” után szí­vesen nézném meg egészében a szovjet filmet, melyet je­lenetsorai láttán. eredeti, őszinte hangvételűnek, prob­lémafelvetésében, látás- és ábrázolásmódjában újszerű­nek érzek. Olyannak, amelyik új színt képviselhet a szov­jet filmművészetben. A francia állami televízió estje kiemelkedő élményt szerzett. Emlékezetem sze­rint elég régen adott már ha­sonló programot a televízi­ónk, ■ ezért némelyek sze­akár tanítani is lehetne, a bemondói. avagy ri­porteri iskolán. Fa­bienne Egált nézve, mindun­talan az volt az érzésem, hogy (mármint akik a képernyőre felkerülnek), ritkán viselke­dünk fesztelenül, és meg sem jelenünk (véletlenül sem) olyan „puritán” ruházatban, mint 6 — mert mi adunk a módira. De ha így áll a do­log, akkor miért mondjuk, hogy a televízió nálunk is családtag! Ügy hiszem, job­ban illik a helyzetre: azzá kezd válni. Ma még a televí­zió nálunk „szomszédasszony” aki előtt kell és érdemes (mert elmondja) viselkedni. Néhány hónappal ezelőtt Adamóról, a belga, francia nyelven daloló énekesről írta Szász Péter: a legunalmasabb énekes. Ha kételkedtünk is megállapítása helyessé­gében, felejtsük el. Iga­za volt. Azóta már szám­talan énekest láthattunk, mind mozgékonyabb, érdeseb'o volt. De milyen akikor Gilbert Bécaud, akit Salgótarján kö­zönsége is láthatott, négy-öt éve a sportcsarnokban. Ha Adamo a legunalmasabb, ak­kor Bécaud a legizgalmasabb. Egész egyéniségéből megfog­hatatlan szuggesztió árad, el- «odró közvetlenség. Ha kell, mókázik, a barátjával, ha kell elgyönyörködik egy kisfiú hegedűjátékában s ha kell, szerelmes öleléssel fonja kö­rül partnerét, mindezek köz­ben olyan tömör atmoszfé­rát teremtve, hogy a néző le­nyűgözve mered a képernyő­re. Axel filmje, a Mai bűn­tett kitűnő választás volt Gondolom, a lehetőségek kö­zül is, a szerkesztés szem­pontjából mindenképpen, Bécaud, a Pompidou Köz­pont és ez a felkavaró film­alkotás mesterien illeszke­dik. A tinédzserek garázdál­kodása, sajnos, nálunk sem Ismeretlen, nem is túlságosan ritka esemény. Annyi kü­lönbséggel, hogy kevesebb drasztikum, jóvátehetetlen következmény kíséri, má­sok kiváltó okai, tár­sadalmi talaja. Társa-- dalmi veszélyessége azo­nos. A film jó ütemben, el­mélyült jellemrajzzal köve­ti végig egy Idős házaspár váratlan drámáját. Nem old meg semmit, nem a feladata; de ráébreszt jelenségekre, a ökölbe rántja a kezet, Henri Virlojeux kabinetalakítása, külön emlékezetessé teszi a játékot. A francia est előtti nap ké­ső éjszakáján láthattuk Ka­rinthy Ferenc és Szőnyi G. Sándor Ez a Józsi, ez a Jó­zsi... című lévéfilmjét. Hábo­rús történet, „naposabb” ol­dalról szemlélve, tőmonda­tokban. 44 őszét így is sza-- bad néznünk. Mert az üldöz­tetésben, a félelemben, ez a svihákság is előfordult: elbe­szélésekből tudom, nem egy Józsi volt. A film erényének a tömörséget, a szemléletet! az árnyalt jellemzést tar­tom. Nyilván lehetne követe­lőzni: miért nincs jobban ki­bontva néhány szereplő alak­ja. de értelmetlen felvetés.' Olyan, mintha az akvarelle« az olajfestményt kérnénk szá­mon. A rendezés jobb az írói alapanyagnál. A szereplőik ki­vétel nélkül hitelesek; főleg Sztankay István (Józsi), Há­mori Ildikó (Nelli, a kurti­zán), Tordai Teri (méltóságom asszony). Pécsi Ildikó „test­hez álló” szerepet kapott,' mozgását azonban helyenként nem ártott volna „lefaragni”! (sulyok) | Balassagyarmati nyári tárlat Korábban hírt adtunk ar­ról, hogy Balassagyarmaton nyári tárlatot rendeznek. Mint írtuk, örülni lehet a kezdeményezésnek, hiszen a mindenkori nyári kulturális életben Nógrád megye szerte elég sok a fehér folt, talán csak a rétsági, bánki tájék kivétel az enyhe — már-már nem is tisztes — nyári una­lom alól. A salgótarjáni kö­zönség számára is csak ké­sőbb, nyár vége felé jönnek a városba a szobrok, a né­hány kamararendezvény gyengén propagált, nem is nagyon látogatott. A nógrádi nyári kulturális kínálat ke­vés és bizony nem túlságosan ötletes. Ezért kell a kicsit is becsülni. A balassagyarmati nyári tárlat elvileg a jó ötletek kö­salgótarjáni tavaszi tárlat ia elsősorban országos jellegű szervezésében és megjelené­sében egyaránt s megyei jel-i legű gyűjteményes kiállítá­zé tartozik. Még azzal együtt sunk nincsen. Vagyis, a NógJ is, hogy nemcsak hivatásos rádban élő művészek mun- képzőművészeket hívtak meg kásságáról esetenként egyéni a szereplésre, hanem amatő- kiállításokon tájékozódhat röket is. Ügy, gondolták: dönt- tunk csak. Eddigi sáról színházi pályafutá­A filmmel 1975-ben jegyez­tem el magam, amikor a Vö­rös Rekviem Sallai Imréjét Amikor a Nemzeti Színház alakítottam. Jó néhány filmben adta kis statisztaszerepek már játszottam még az eltelt idő nem elégítettek ki, lementem alatt, de ezek felsorolása he- Kecskemétre segédszínésznek, lyett inkább egy kis előzetes: Életem legboldogabb észtén- a Magyar Televízió megvásá- dejét töltöttem itt, a Katona rolta, s hamarosan műsorára József Színházban. Az egyik tűzi A zöld madár című fii­legendás színházigazgató, Ra. met. amelyet tavaly nyáron dó Vilmos és társulata nagy Nyugat-Európában forgattunk szeretettel fogadott. Ekkor ta- Szabó Istvánnal, a Bizalom lálkoztam először az igazi szín- rendezőjével. Úiro divatba ion a keringő és a tangó Cgy látszik, a francia arany ifjúság körében az „önmagába mélyedd jellegű”, szinte egyedül járt táncok kora elmúlt: mint a pari/.sí Le Figaro közli, megint divatos lett a tangó ós a kerin­gő, amelyet a partner szoros kö zelségében láncolnak A tvist, a beat, a reggae és a disco a tánc iskolákban is sokkal kevésbé népszerű manapság, mint a há­romnegyedes ütemű keringő és az argentin tangóritmus. A tegna­pi társas táncok visszatérő irány­zatával együtt a? illemszabályok is változnak. A jó modor és a divatos „dendi”-ö’tözködés — mint a Le Figaro megállapítja — gegint tért hódít a fiatalok körében. NÓGRAD - 1980. július 22., kedd A Somoskőújfalui általános Iskolához egy új korszerű tor­natermet építenek. A létesítmény kivitelezését a Salgótar­jáni városi Tanács városgazdálkodási üzeme végzi. A mint­egy négymilliós beruházáshoz a szülők is sok társadalmi munkával .járulnak hozzá. A tornateremhez 185 ezer fo­rintért vásárolnak felszerelést. (gy) sön a mű színvonala s ez szintén helyes elv. Hogyan fest azonban egy ilyen kiállítás a valóságban? Nem a legjobban. _A balassagyarmati • nyári tárlat a Palóc Múzeumba költözött Horváth Endre ga­lériában látható. Felkattint- ják a lámpákat — természe­tes fény nincs — s elénk tá­rul a soványka látvány. Az első benyomás az, hogy elég kicsi ez a kiállítás. Ez erénye is lehetne, ha csupán azt je­lentené, hogy szigorú volt a válogatás. Azonban nemcsak azt jelenti. A válogatók mun­káját dicséri, hogy dilettáns munka valóban nincs a kiál­lításon. Ami ott van, ott le­het. Szellemi, esztétikai iz­galmat keltő amatőrmunka azonban nem igen akad. Ezt nem nagyon szigorúan mon­dom, hiszen más, nagyobb igényi képzőművészeti kiállí­tások is gyakorta izgalom nélkül múlnak el. Miért ép­pen a balassagyarmati „ve­gyes” nyári tárlattól várnánk izgalmat. Talán azért, mert Balassa­gyarmaton jó művészek él­nek, egyikük-másikuk tevé­kenysége az évek, évtizedek során kiteljesedett, másocé most van teljesedőben. Bar egymástól különböző indítta- tásúak és felfogásúak, együt­tes szereplésük, tevékenysé­gük — vagy munkásságuk egy szakaszának — érdem­ben való bemutatása valóban izgalmas lehetne. Különösen mostanában, amikor már a Szerintünk a balassagyar­mati nyári tárlat vállalkoz­hatott volna arra, hogy a vá­rosban élő képzőművészeknek olyan fóruma legyen, ame­lyen gazdag válogatásban kí­sérhetnénk figyelemmel az ott élők munkásságát, (Tud­juk, hogy a képzőművészeti életben az amatőr mozgalom­nak is jelentősége van, a me­rev szervezeti határoknak sem vagyunk hívei. E mozga­lom helyi támogatásának azonban nem feltétlenül ez a formája a legcélravezetőbb. E szempontból inkább az ama­tőrtevékenység folyamatos­ságának segítése, időnként ki­állításokon való bemutatása hozhatna több eredményt.) Mindenesetre, boldogabbak lettünk volna, ha a mostani tárlaton arról értesülünk, hogy mit csinált mostanában például Jánossy Ferenc, Réti Zoltán, Farkas András, Tor- nay Endre, Szederkényi Atti­la. Kiállított egy-két művük örömet jelentett, de nem adott betekintést jelen tevékenysé­gükbe. A kiállítás mostani formájában nem is adhatott Mindezzel nem az amatőrte­vékenységet s annak tisztes eredményeit becsüljük le, ha­nem a balassagyarmati nyári tárlat jövőjének alakításához szeretnénk megjegyzéseink­kel szerényen hozzájárulni. Mert hangsúlyozzuk, jó a kezdeményezés. Megérdemli hogy az elkövetkezendő ba­lassagyarmati nyarakon mind izgalmasabban teljesedjen ki. T. ft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents