Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Néhány szó a tömegízlésről Huszonöt általános lakolás gyerekből huszonkettő a rán­tott húst vallotta legkedvesebb ételének egyik riportutam so­rán. A rántott hús jó étel. Ma­gara is szeretem. No, de hogy a legkedvesebb...!? Akkor, amikor a honi szakácsművé­szet világhírű mestereit a nagyvárosok luxuséttermeiben boldogan fogadják! Ó, te nagyképű ínyenc! — vádolhatnám magamat lehig­gadván. — Hát mit gondol­tál? Hogy a magyar háztartás hasonlít a Magyar Konyhára? Hogy a munkában elfáradt asszonyok, vasárnap, sza­kácskönyvekből kilesett étel­költeményekkel lepik meg csa­ládjuk tagjait? S, ha így is lenne, talán a gyermekek egy­síkú étkezésen nevelkedett gyomra gyönyörrel fogadná be, akár csak a hortobágyi palacsintát is? A rántott hús! Az igen! Az problémamentes. Elkészítése is, fogyasztása is. Nem gyötri nyelvünk ízlelőbimbóit fű­szerek példátlanul gazdag és sajátos kombinációja. Szagló- sejtjeinket nem teszi próbára ritka illatok arzenáljával. Egyszerű, megszokott — mil­liók ünnepi eledele. Millióké ugyanúgy, mint az operett, a porcelán nimfa, a detektívre- gény, a művirág, a kommersz film és a többi művészeti vagy használati cikk, amelye­ket a tömegízlés címszava alá sorolunk. Odatartozik defini- cióink szerint minden kevés­bé értékes, minden probléma­mente«, minden, ami könnyű. Ebből következően a magas ízléshez pedig minden érté­ke«, minden problémagazdag és komoly műalkotá*. A tö­megűdé« megnevezés azt sej­teti velünk, hogy aki az előb­bi tulajdonságokkal rendel- kend dolgokat kedveli, m a lüiaagTif tartozik, aki pádig as utóbbiakat, az aa sitthez. Ama egy rövid írás keretein belül nincs lehetőség, hogy a merev szembeállítás arisztok­ratikus demagógiáját ele­mezzük. Legfeljebb annyit je­gyezhetünk meg, hogy egy­részt a határvonalat egy em­ber ízlésrendszerén belül szin­te sohasem lehet ilyen élesen meghúzni: ugyanazon sze­mély szeretheti az operettet és gyűlölheti a művirágot, vagy egyforma örömmel olvas­hatja Flaubert és Agatha Cris- tie műveit. Másrészt — leg­alábbis a művészetek körén belül — nem pusztán ízlé­sünk tárgya dönti el azt, hogy melyik csoportba tartozunk. A befogadásnak azonos mű esetében is sokféle szintje van. Van olyan, aki érti a komoly zenét, van, aki csak érzi, né­melyikünk sejti, s bizonyára olyan is akad, aki a „tömeg­től” való különállását jelzi zenehallgatással és értelmét, szívét meg sem érintik a han­gok, Ugyanígy a Bűn és bűn- hődés is olvasható detektív- regényként, vagy az Anna Karenina egyszerű szerelmi sztoriként oly’ módon, hogye regények mélyebb emberi tar­talmai meg sem érintik az ol­vasót. No, de az a gondolatsor messzire vezetne, szóljunk inkább arról, hogy mitől és kiktől függ a közízlés? S le- het-e változtatni rajta? A rántott húsról szólva már megpendítettem a nevelés — elsősorban a szülői ház hatá­sának — jelentőségét az íz­lés kialakulásában. Ez a ha­tás persze általában nem azt jelenti, hogy amit a szülők szerettek, azt szereti a gyer­mek is. inkább a nyitottság (vagy zártság), az érzékeny­ség (vagy érzéketlenség), az egységes (vagy töredezett) vi­lágkép elsajátítását segíti elő a OMdád, amely tulajdon- haéérnréilí mag a s*e- yiség értéMŐ apparátu­sét: az hűért. így fordulhat alő az, hogy könyv, zene­hallgatás és múzeumlátogatás nélkül felnőtt ember is von­zódhat értékes, műalkotások­hoz, mert az otthon emberi tartalma — „közösségi kul­túrája" — felkészítette a leg­rangosabb művek befogadá­sára is. Ám, nem csak a család, ha­nem a többi kisközösség és a nevelési intézmények is be­folyásolják ízlésünket. Az óvoda, az iskola, a baráti kör, a munkahelyi csoport, a la­kóhelyi környezet, vagy ép­pen házastársunk, sőt, saját gyermekünk is azzal, amit ő hoz a külvilágból, az iskolá­ból, az utcáról, a televízióból. S, ha már a televíziót említ­jük: az ízlés alakulása függ a lehetséges választéktól is. Ha a vendéglőkben mindig ugyanaz az öt-hatféle, untig ismert étel szerepel az étla­pon, nem valószínű, hogy táp­lálkozási kultúránk színvona­la gyors emelkedés előtt áll. Ha nem találkozunk egy bi­zonyos típusú könyvvel, film­mel, zenével, képpel — azt sem tudhatjuk, hogy ízlésünk _ elfogadná-e, vagy elutasítaná. A tömegízlés alakításában tehát felelősség terheli a tö­megkommunikációs eszközö­ket — és persze a könyvtára­kat, művelődési házakat, mo­zikat is —, ha nem is akkora,- mint alkalmanként hangoz­tatjuk. Mert ahogyan egy kar­mesterverseny nem tesz ze­neszeretővé több millió em­bert, ugyanúgy egy rossz krimi sem rontja el a jó ízlé­sű emberek értékrendszerét. Ám, amint a karmesterver­seny is növeli a zenekedvelők hozzáértését, ugyanúgy tartó­sítja az egyébként is létező színvonaltalanságot egy-egy gyönge tévéprodukció. A tömegizlés változtatása nem agy-két műsorpolitikai, tantervmódosítás!, vagy köz­művelődé*! döntés kérdése. Nem 1« propagandaügy, . bár boldog lennék, ha egy mű­vészeti tárgyat, vagy progra­mot úgy tudnánk reklámozni, ahogyan egy új üdítő italt, vagy a nyári divatújdonsá­gokat Mindez ugyan segíthet, de leginkább na hozhat vil- tontet ha az embereket a szükség Menteti ízlésük mó­dosítására. Ha a munkahe­lyük. a környezetük, az élet­módjuk követeli meg az érté­kelő apparátus átalakítását Ha a társadalomnak van olyan emberekre szüksége, akik so­hasem jelenthetik ki, hogy: „Miért kellene megváltoztat­ni az ízlésünket? A rántott hús is megtölti a gyomrot”. Nógrádi Gábor * KONCZEK JÓZSEFi Nézlek, te vagy hát a béke ? MnUft, te vagp’Ut a béka; aa a fény • mm éhet la • kit kén • te kanét» fa vagy a«, M levetkezeti, hogy a szemem késvikonyra kellett húznom — el na nyomja ragyogátod látásomat? Madarakkal te társalogsz? Béke, béke, galambnyelvü, csókanyelvü, rigónyelvű. Radics István: Mátrakeresztes HERCZEG ÁRPÁD; A vak Sámson Aldous Huxley-nak Amikor bolyongó-léptekkel megyek, aláhullott vállal mint a vert emberek — nem hinnéd, miért is hinnéd: ilyenkor érzem magam. Néha a fejem fölött is vagyok, röpülök, verdesek; sebzett tüdőm a szárnyam, arcom a kézfejem. Tudom: elhagyhatnám magányos őrhelyem, mart mit őrizek, mit vigyázok csorba fegyveremmel? . Am álmot? A tudattalan testet? Vagy ceak kínlódó szavainkat kötözi most a lázas elme? ♦ ♦ ♦ Majd szalmaillala lesz a izéinek — Szememből kihull egy hómező; állok, elhagyatott hang a rúmezakadt halottfehér éjszakában, arcom mögé rejtem kézfejem. Tartom abronceos koponyámat, tartom erősen. Mert Open csönd, aa észbontó akarat pántjain fordul ea egyetlen, ez utolsó kapu. Iszonyú zelUprenitaer adogatja a tengereket, a melledre tévedt kéz mozdulatét. ♦ 4- ♦' Iff most tél van; vállamon varjak ülnek, szememre ejtve szárnyuk... Szó-baka moccan homlokom mögött, megyek; kísérőzenéül károgás jut. Es e zavaros égboltból kilépve jutok egy földi felhő közepébe. ........mii.........................................Ili..........MimHimtmwnmnimiHtiimiimm..... I IIIIIIIIIIHIIIIIIMIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllHllllllllllllllllltlIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIÜIIIIItlIlllllllllllllllllllllllll A szemközti lakásba egy fiatalember költözött. Jóképű, szőke, olyan harminc év körüli. Elvált ember. Az értesüléseit a ház- mestemétől szerezte az öreg­asszony, aki részletesen beszá. molt mindenről a férjének. — Felőlem a perzsa császár is odaköltözhet — nézett fel a rejtvényből az öregember. — Mi dolgod vele? — Csak úgy mondtam — felelte az öregasszony —, hi­szen sokáig állt üresen az a lakás, amióta szegény Regi­na. .. Az öreg legyintett. Nem szerette a megboldogultat, pletykásnak, hazudósnak tar­totta, tudta ezt az öregasszony is, azért inkább elhallgatott. Csak sóhajtott néhányat a ba­rátnője emlékezetére. Egyik este a fiatalember csöngetett be hozzájuk. Tisz­teletét kívánta tenni, mond­ta, hiszen így illendő az új szomszédtól, mégha szemköz­ti is, azonkívül meg akadna egy dolog, amiről szeretne szót váltani. Az öregek leültették, likőr­rel, aprósüteménnyel kínál­ták, majd kis idő múltán meg­kérdezte a házigazda: — Aztán miről szeretne szót váltani, öcsém uram? — Tetszenek tudni — kezd­te a fiatalember —, én egy szabadabb erkölcsű családban nőttem fel. Ne tessék félre­érteni, egészen egyszerű dolog, ban nyilvánult ez meg. Nyi­tott ablaknál tornáztunk reg­gelenként. — Hiszen ebben nincsen semmi — szólt közbe az öreg­ember —, ez, nagyon egész­séges cselekedet. Tóth-Máthé Miklós: ki ALKU — Igen, de ml meztelenül tornáztunk. — Jézus Mária! — lebbent ki a fohász az öregasszonyból, de a férje nyugalomra intet­te, akár egy gyereket, aki va­lami szörnyűségről hallott. — Ez a szokásom — foly­tatta a fiatalember — a mai napig megmaradt, viszont jól tudom, hogy közösségben élünk, és a közösségnek meg­vannak a maga szabályai. — Bizony, ez szent igaz —, helyeselt az öregember, és várta, hová csavarintja a szót a látogatójuk. — Arra kérném önöket —, tért a lényegre az ifjú —, hogyha lehetséges, nézzék el nekem ezt a szokásomat. Ezt a tízperces meztelen testgya­korlást nyitott ablaknál. Cse­rébe az elnézésért felajánla­nám, hogy fölhordom a pin­céből a fát és segítenék a bevásárlásban is. — Szénnel fűtünk — szó­lalt meg hirtelen az öreg­asszony, de az ura pillantásá­ra másfelé fordította a fejét. Mintha azt kutatná: ki szó­lalt meg az ő hangján? — Hét kérem — mondta aztán az öregember —, ez fö­löttébb furcsa kívánság... Már közeledek a nyolcvanhoz, de ilyen kéréssel még senki sem állított be hozzánk.,, Éppen ezért ezt alaposan át kell gon­dolni és meghányni-vetni az asszonnyal. — Ez természete* — bólin­tott a fiatalember —, magam is így gondoltam. Holnap es­te ismét átjönnék a válaszért. A vendég távozása után az öregember ráripakodott a ne­jére. — Te, már mindjárt bele­mentéi volna! Azért kottyan- tottad el, hogy szénnel fű­tünk. — Csak helyesbítettem — védekezett az öregasszony —, eszem ágában se lenne nélkü­led dönteni.,. De kérlek, gon­dolj a szívedre meg a dere­kadra. .. Mindig panaszkodsz a szénhordás miatt. — Igaz — sóhajtott meg- adóan az öregember —, na- .gyon sok már nekem ez a két emelet... Kiszáll belőlem az erő, amire felérek... Másnap a pincekulcsot szo­rongatva várta a fiatalembert. Ezzel kívánta jelezni, hogy egyetértésre jutottak az asz- szonnyal, amit aztán szóban is közölt, mielőtt átadta a kul­csot. — Azt a ládát hordja tele — mutatta meg a konyhában —, az kitart egy hétig, így elegendő lesz hetente egy­szer. .. — És nem fog tornázás köz­ben fázni? — kérdezte kí­váncsian az öregasszony, aki kijött a beszélgetésre. — Ilyen­kor, télen könnyen meghűlhet az ember... A* ifjú megnyugtatta, hogy nem szokott fázni, de külön­ben is hozzáedzódött a dolog­hoz. Ebben segíti a sportolás Is, hiszen röplabdázik a válla­lati csapatban. Azonkívül, ha alkalma adódik rá, akkor sza- unázik, amit még egy finn­országi útja során szeretett meg. így ez a kis meztelen­kedés igazán csak a legna­gyobb felfrissülést jelenti ne­ki. Hetek teltek el, és a fiatal­emberre nem lehetett pana­szuk az öregeknek. Szorgal­masan telehordta a szeneslá­dát, és segített a bevásárlás­ban is, — Muszáj állandóan az ab­laknál ülnöd? — támadt egy­szer ingerülten a feleségére az öregember. — Azelőtt sose húztad oda a széket, most meg alig mozdulsz el onnan. — Jobban látok így kötni —, mutatta a félig kész puló­vert az öregasszony. — Neked csinálom karácsonyra. — Közben meg kukucs­kálsz! Nem szégyelled magad? — Még ilyet...! Fel sem emelem a fejem a kötésből. — Azt nem! Csak éppen a kötést tartod föl, és kikandi­kálsz a lyukacsokon. Azt hi­szed, nem vettem észre?Sze­rencsére még nem vagyok vak! Vagy azt szeretnéd, ha vak is lennék? Az öregasszony szipogott, és tüntetőén elvonult az ablaktól. Aznap keveset szóltak egy­máshoz, és ami nem történt meg évek óta: elmaradt a hit­vesi puszi elalvás előtt. Három napig kerülte az ab­lakot az öregasszony, de a negyediken, a postáról vissza­érkezve, megint ott lepte meg az ura. — Szóval így állunk? Ak­kor jobb, ha az ablakkal kötsz házasságot! — Már azt is megtiltanád, hogy lemossam az üveget? Nem szórakozásból csutako­lom! Nézd meg, csupa kosz, alig lehet kilátni rajta. Erre csak legyintett az öreg. ember és átment a másik szo­bába. Este ott ágyazott meg magának a kanapén. Az öreg­asszony egyedül sírdogált a családi nyoszolyán. Negyven évig hűséges volt — forgolódott az öregember —, és most bolondult meg, vénségére. Ketrecbe kéne en. gém zárni, amiért ráálltam er­re az alkura. Kellett ez ne­kem? Reggel odaállt a feleségedé és megkérdezte: — Mondd meg igaz lelked- re: mi a fészkes fenéért bá­mulod azt a fiút? — Nem bámulom. — Ne hazudj, mert bámu­lod. De miért? Az öregasszony hallgatott egy keveset, majd csöndes pí- ronkodással ezt mondta: — Csak, összehasonlítás­ból... — Kivel akarod összepászi­tani? — Hát, veled.;: Hogy Ifjú­korodban volt-e Ilyen jó . az alakod. — És mire jutottál ebben a mustrában? — Mire? Még kérdezed, te bolond? Hát persze, hogy ne­ked volt jobb az alakod, de még mennyire...! Akár rólad is mintázhatta volna Miche­langelo a Dávidot. Nézték egymást. Az öregem­ber kicsit kihúzta magát, így nem tűnt annyira hajlottnak. És az öregasszony szeme is tisztábbra fényesedett, mint­ha az ifjúsága kíváncsiskodna elő onnan. Mint amikor a ha­mut megkotorják, és egy ré­gen eltemetett parázs újra fel­szikrázik. ; f M ásnap az öreg átment a fiatalemberhez és fel­bontotta a megállapo­dásukat. — Tudja, kérem — mondta —, én férfiember vagyok, meg­értem ezt az egészet..., de a feleségem nehezen bír ebbe belenyugodni... ö még az apácáknál tanult, és nagyon szigorú erkölcsű. Ezentúl hát ne pucérkodjon előtte,., A szénhordást meg köszönjük, majd ' csak elboldogulok azzal magam is. És aznap már ismét 6 ci­pelte fel a szenet, többszőrt megállással ugyan, fújtatva, zihálva, de önmagával igen elégedetten. NÓGRÁD - 1980. július 20., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents