Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-19 / 168. szám
/ Vendégek Vontadból Anu. Mari, Hanna, Saija, Tüna. Jarkko. Pekka és Britt- Marie Kedvesek, üdék, bájosak — egyszóval gyerekek. Távoli barátaink, a finnországi Vantaa küldöttei. A közei múlt bar, Salgótarján város nyolc úttörője vendégeskedett az ezer tó országában. Csereüdültetés? Ogy hisz- szük. több annál . . Felmerülhet a kérdés, vaj^n ezek a tíz-tizenhárom éves gyerekek erősíthetik a két testvérváros kapcsolatát ? És mégis! Igazat kell adnunk Kugel Tiboménak, a Salgótarjáni városi Tanács elnökhelyettesének, aki a családias hangulatú salgóbánvai búcsúesten — egyebek között — épp azt hangsúlyozta, hogy a barátság továbbvitele a Tilnákon, Hannákon. Pekkákon és a magyar Zsuzsákon. Ágikon, Feriken múlik Ezeken a kislányokon és kisfiúkon, akik ma még talán csak érzik, de holnap már érteni is fogják, mily hatalmas erő rejlik ebben a kötelékben. Mert a barátság a béke fundamentuma!' A vantaai gyerekek ezen a héten tartózkodnak hazánkban. A hét első három napját Nógrád megyében töltötték, és jelenleg a Balaton partján — a zánkai úttörőtáborban — élvezik a magyar tenger örömeit. Képeink a finn gyermekdelegáció gazdag Nógrád me- gvei programjának néhány pillanatát örökítették meg. Pintér Károly (szöveg) Szeged— rajtra készen A salgótarjáni föld alatti bányairuizeum megtekintése a finn gyerekek számára is nagy élmény volt — nem beszélve a védősisak viseletéről... Terve = szervusz. A táblán levő ábrát aligha szükséges „lefordítanunk”... Rögtönzött magyar—finn sportverseny a salgótarjáni sport- csarnokban. Az ötvenes évek végi kulturális politikája egyik nagy „ötlete” volt. hogy ú.j életre keltette a szabadtéri játékokat Szegeden. Most már régóta, évről évre tízezreket vonz a játék, fogad a város. Az ünnepi játékok idején Szeged felbolydult kaptárhoz hasonlít, melynek utcáin —, akár á szorgalmas méhek — ember- csoportok rajzanak újabb és újabb érdekességek, látnivalók után. Csongrád megye székhelyén akad látnivaló bőven, nemcsak a világhírességű rendezvény idején, hanem egyébkor is. A műemlékek szerelmeseinek ajánlhatjuk például a fogadalmi és az alsóvárosi templom, a zsinagóga, vagy a szerb templom ikon- osztázának megtekintését, s aki történelmünk nagyságai iránt érez vonzódást, ne felejtse megtekinteni a Dóm téri pantheont. S nem akármilyen látványosság a várostól néhány kilométerre levő Fehér-tó madárrezervátuma, s növénykülönlegességekkel is bőven szolgál az egyetemi botanikus kert. A Tisza elválaszthatatlan Szegedtől — éppen úgy. mint Budapesttől, vagy Becstől a Duna. A hajdan szeszélyes és még tíz évvel azelőtt, a nagy áradás idején is komoly gondot okozó folyót költők sokasága énekelte rneg, s dalok, nóták idézik. A Tisza partján strandck. úszómedencék várják a fürdőzőket, akik pedig a csípős halászlét, az ízletes csuszát szeretik. nem csalódnak majd a „Körösinek” nevezett csárdákban. Felsorolásunkat folytathatnánk oldalakon keresztül: mindez jelentős részben a város adottsága, részben az ott élők ötleteié, igyekezetéé. A szabadtéri játékok az utóbbiak koronája. Az első előadást július 19-én, szombaton tartják: ősbemutatóval. Az ismert drámaíró, Páskáodi Géza Kálmán király címmel történelmi drámát írt, arról a királyunkról, aki csaknem egy ezred éve k! merte mondani: „boszorkányok pedig nincsenek”. Páskándi művét a szombati bemutatót követően még kétszer láthatják az érdeklődők: július 26- án és augusztus 2-án. A játékok történetében először műsorra tűzött 'Verdi-opera, a Falstaff július 20-án. 25-én. és 27-én szerepel a programban. Bizet Carmenjét augusztus 1-én, 3-án. és 9-én, a Magyar Állami Népi Együttes műsorösszeállítását augusztus 15- én, 17-én és 19-én tűzték-műsorra. A Piros karaván című musical a néhány évvel ezelőtti fővárosi operettszínházi bemutató óta európai hírnevet szerzett, s különösen nagy1 sikerre] játsszák a Német Demokratikus Köztársaságban. A darab szerzői: Szakcsi Lakatos Béla és a Szegeden egye- temistáskodó Csemer Géza. Al_ kotásukat négy este. augusztus 8-án. 10-én, 17-én és 19- én láthatja a fesztivál közönsége. Az előadásokat egyszerre hatezren tekinthetik meg a hatalmas Dóm téri színpad nézőterén. Augusztus 20-ig tizenhat előadást tartanak, s jellemző az érdeklődésre, hogy hetvenkétezer jegyet már elővételben megvásároltak. A játékoknak 21 év, a felújítás óta évente 70—80 ezer nézőié volt, s legtöbbször Madách, Erkel, Verdi és Shakespeare műveit játszották. Több mint egymillió 700 ezer ember látta az előadásokat. A játékok előtt egy naooa! pénteken nyitotta meg kapuit a hagyományos szegedi ipari vásár és kiállítás. A nyári tárlat a városi képtárban július 20-ától egy hónapon keresztül várja az érdeklődőket. Mellette a városba látogató turisták még további 12 képzőművészeti. iparművészeti fotó- és dokumentumkiállítást láthatnak. Leghíresebb nvári fesztiválvárosunk, Szeged várja a hazai és külföldi vendégeket. Szolnokiak tapasztalatcserén Az utóbbi időben jó mun- zák a korábbi látogatást és kakapcsolat alakult ki a sál- tapasztalatokat, ötleteket cseFinn mondatok a városi gyermekkönyvtár emlékkönyvében. Kaija Laalo-Lipponen és Marija Liisa Ruotsalainen ifjúsági vezetők, a finn delegáció felnőtt résztvevői meleg szavakkal búcsúztak Salgótarjántól. Szegőfi Péter (fotó) gótarjáni és a szolnoki járás hivatalai, azok művelődési osztályai között A héten két napra a szolnoki járási hivatal művelődésügyi osztályainak képviselői látogattak cl réljenek egymással A Szolnok megyei vendegek látogatást tettek Cereden. ahol a járás egyik legélénkebb, legszélesebb körű közművelődési tevékenysége folyik, s megtekintették a kisterenyei járáSaija és Anu a hollókői Ke- Egy játékcsomó a barátság lenien Ferenc fafaragóművész valódi kötelékének jelkcpe- alkotásait csodálja. ként. Vadlesen a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban. Salgótarjánba, hogy viszonoz- si-nagyközségi könyvtárat. Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regén/) 59 „Igen — mosolygott az asz- szony —, hisz ahogy annak idején Jutkának megígértem, mindent elkövettem, ami csak lehetséges volt...” Ákos még mindig úgy érezhette, nem törlesztett eleget, mert megint fölemelte poharát, s ünnepélyesen így szólt: „Soha nem fogjuk elfelejteni! Kedves egészségére! Az ünnepi vigyor már szinte a füléig ért. — És a drága Sza- lók elvtárs egészségére! Hogy ő is milyen aranyos egv ember, az egyszerűen elmondhatatlan !” Szalókné szeme megrebbent„Ismeri a fénje/net?” — kérdezte meglepetten. Uramisten, add, hogy csak most, most ne lefetyeljen. „Ö — fénylett föl megint a drágám arca —, ilyen főnök egyszerűen nincs! Ahogy önnél asszonyom közbenjárt... Ahogy a kocsit elintézte! Ahogy az intézeti kölcsönt kijárta. — Gyöngéden rám mosolygott. És ahogy már szinte a legelső napon felugrott, hogy megnézze a kis munkatársa és pártfogoltja lakását! Én esküszöm önnek, drága asszonyom, hogy még egy ilyen főnök az egész béketá; borban nincsen!” Pilláim szűrője alól az asz- szony arcát figyeltem: egy pillanat alatt halottsápadt lett. Szárazán nyelt néhányat, aztán körülnézett, s tétován megkérdezte: „A férjem.-, itt volt?” Éreztem, hogy tekintetemet keresi, de én az asztalt néztem merőn, és jól tudtam megint a hajamig vörös az arcom. „Hogyne! Már tegnap este! — lelkesedett egyhuzamban Ákos, de ezen már nem is dühöngtem, most már minden mindegy volt. — Nem járt még a lift, csak ma reggel kapcsolták be, és tessék elképzelni: az a drága ember két nehéz kofferrel fölcapla- tott ide a hatodikra —, mert éppen ment a patyolatba! —, hogy megnézze a mi kis tündérkastélyunkat ! Szerencsére én nyitotam neki ajtót, és mindjárt kivettem a kezéből a táskákat, mert olyan volt szegény ott az ajtóban, a hat ménkű emelet után, hogy szinte megijedtem tőle...” Az asszony a semmit bámulta, sokáig. „Ne mondja!” — szólt aztán tompán, színtelen hangon. Ám az én fiatal Einstenem mondta, egyre csak mondta a magáét: „De, de! Persze, nem maradt sokáig, csak éppen körülnézett, gratulált Csutikám- nak a lakáshoz, nekem Csuti- kámhoz. aztán már szaladt is, hogy még zárás előtt odaérjen a szennyessel a mosodába.-.” „Igééi — bólogatott az asz- szony még mindig falfehéren —. ő ilyen ember!” Darabig csend volt. „Igen, igen — mondtam aztán én is. hogy szóljak végre valamit. — Nagyszerű ember! Az önzetlenség példaképe!” Az asszony most hirtelen megint rámnézett, de Ákos szerencsére eltakart, mert lehajolt, hogy újból csordultig töltse a vendég poharát. Aztán üdvözült mosollyal fölsóhajtott: „Tessék nekem elhinni, kezét csókolom, ilyen ember nincs még egy a .földön. Ha férjnek is olyan, mint főnöknek, akkof ön a legboldogabb asszony a világon!” Fölegyenesedett, s én megint megpillanthattam a vendég arcát: megvonaglott, ahogy fogát összeszorítva fölnézett Ákosra, és kétségbe;- esett erőfeszítéssel bólogatni igyekezett. Amaz lenézett rá, arcán még mindig ott ült a boldog vigyor. Futkosott a hátamon a hideg, ahogy hirtelen föléreztem rá: voltnkép- pen egy bűntény tanúja vagyok, s a tettest. és az áldozatát látom.-. Hiszen, ha Ákos nincsen, én ma is Pestújhelyen lakom, nem akarok semmit Szalóktól, és ez a szeren* csétlen asszony talán csakugyan a legboldogabb nő az egész világon. Az ártatlan tettes és a gyanútlan áldozat közben megint koccintott, mint két futó ismerős — semmit sem sejtve róla, hogy oldhatatlan és végzetes kötés fűzi őket mindörökre egymáshoz: hisz egyikük boldogtalansága volt éppen a másik boldogságának ára... Egy pillanatig úgy utáltam magam, hogy okádni tudtam volna. De aztán arra gondoltam: talán az is az én bűnöm hogy mostanában olv nehéz lakáshoz jutni? Nem cn találtam ki. régi játék már: aki kapja, marja! És ekkor hirtelen szegény jó Miklós jutott eszembe: ha látna most bennünket, ahogy így szépen öszejöttünk! Vajon röhögne-e. vagy üvöltene a kíntól? Aztán árra gondoltam: sem ez, sem az. Inkább azt mondaná most is, azzal a keserű vonással a szája körül, amit egyszer régebben halottam tőle, s amit most már aligha fogok elfeledni: „Régen töprengek rajta; Jutka, de ma végre rájöttem, — tudod mi a világ? Az Isten iszonyú bűnhődése a teremtés vétke miatt”. .(Vége) 0
