Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-18 / 167. szám
Filmes esték Szlovákiában Van-e kellemesebb nyáresti időtöltés annál, mint egy szórakoztató filmet, nagy társasággal, szabad levegőn nézni? S, ha az embernek kedve támad, rá is gyújthat, vagy megihat egy üveg sört. Csehszlovákiában sok éves hagyománya van a nyári szabadtéri mozizásnak, melynek sikeréről e sorok írója is meggyőződhetett, aki a magyar delegáció tagjaként Sík Ferenc rendezővel és Vörös Eszter színésznővel részt vett az északi szomszédainknál rendezett dolgozók filmfesztiválján. Irigylésreméltó eseménysorozat ez. Nemcsak a közönség szempontjából, hiszen válogatott filmeket nézhetnek két héten keresztül, hanem forgalmazási megfontolásokból is, akár a nagy bevételeket akár a filmkedvelő közönség kialakítását tekintjük. Hogyan is zajlott ez a fesztivál? Az ország több mint harminc városa vetekedett a jogért, hogy fesztiválváros lehessen, és saját amfiteátrumában mutathassa be a rendezvény mintegy húsz filmjét. A városok forgószínpadszerűen adták át egymásnak a művek kópiáit, s esetenként az alkotókat is vendégül látták. A fesztivál túlnőtt a forgalmazás szokásos keretein, nemzeti üggyé vált. Az egyes városokban minden alkotás felett védnökséget vállalt egy üzem, termelő- szövetkezet, vagy intézmény, melynek dolgozói bekapcsolódtak a szervezési munkába. S most pillantsunk bele a műsorfüzetbe. Ne várjunk szenzációt, vagy szuperfilmeket. Egyszerűen ügyes válogatásról van szó. Krimik, családi és kalandfilmek olyan — műfajilag is változatos — ka- valkádja, melyek pontosan erre az alkalomra valók. E művek egv részét már Játszották Magyarországon (Hová tűnt a hetedik század?, Gyilkos a tetőn, Száguldás gyilkosságokkal), közülük több pedig bemutató előtt áll. (A bíró és a hóhér. Rally, őszi maraton, Jemeljan Puga- csov, Pirx pilóta tesztje stb.). A méretek érzékeltetéséhez a kassai példa a legmegfelelőbb. Az idén itt nyitották meg a fesztivált. valóságos parádéval,’ zászlós, léggömbös felvonulással, a külföldi delegációk üdvözlésével, tűzijátékkal és — mintegy 14 ezer nézővel! Tavaly 220 ezer nézője volt az amfiteátrumnak (több mint Kassa lakossága), s az idén is legalább ennyit vártak. Aki még nem járt ott korábban, azt leginkább a búcsúkra, vásárokra, szóval a „nagy össznépi ban** mm illl Nagy közönségsikert aratott Sík Ferenc filmje, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Ilyen volt a film szlovák plakátja. zájra” emlékeztette a színes kavargás. Az előadás előtt csúcsforgalommal üzemeltek a büfék, a sörös- és fagylaltos- bódék, még céllövölde is volt. S amikor a nézőtéren elrendeződött a sok ezres tömeg, érezhetően jó hangulatban nézte végig a filmeket. Néhány szót a magyar film fogadtatásáról. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című alkotás szerepelt a programban, ez volt egyébként nálunk a tavalyi év leglátogatottabb magyar alkotása. Móricz neve, a film harmincas évekbeli, Deésy Alfréd rendezte változatának még sokakban élő emléke, s nem utolsósorban a számos magyar nóta ezrével vonzotta a csehszlovákiai közönséget is. Nem lehet elfelejteni, hogy Kassán 10 549 jegyet adtak el, Komáromban sokan a földön ültek, pedig nem is fért be mindenki. Nemcsak Sík Ferenc, a rendező, vagy a filmben szerepet játszó Vörös Eszter örült a sikernek —, akiknek üdvözlő szavait mindig ovációval fogadta a közönség —, hanem az egész magyar filmgyártásnak, a magyar kultúra külföldi népszerűsítésének fontos eseménye volt ez a bemutató. Joggal merülhet fel a kérdés, nálunk miért nincsenek ilyen fesztiválok? Talán két oka van. Nem rendelkezünk olyan hatalmas befogadóképességű amfiteátrumokkal, mint a csehszlovákiai városok. Nincsenek ilyen jellegű hagyományaink. A munkás film. napokat —, mert leginkább ez rokonítható a dolgozók filmfesztiváljával — nálunk szűkebb körben, kis közösségek bevonásával rendezik meg, a műsor válogatását pedig inkább tematikai szempontok, mint a nézők feltételezhető érdeklődése motiválja. A nyári hónapokban mégis jó lenne követni a csehszlovák példát, lehetőségeink szerint. Megérné! Kozma Ilona A könyvtárban nincs vakáció Nyár van. Tombol a szünet, a vakáció. A balass agyarma' ti városi könyvtár gyermek- részlegében élénk a forgalom, nyoma sincs a vakációnak. A beiratkozott tanulók száma, a kötetforgalom; a könyvek között válogató ifjak azt bizonyítják, hogy a városban a gyermekek jelentős része szabad idejének egy részét szívesen tölti olvasással. — Nagyon jó a kapcsolatunk az iskolákkal. Megtaláltuk a közös cél felé vezető közös utat — magyarázta Oroszlánná Mészáros Ágnes, a könyvtár helyettes vezetőjeA közös cél az olvasó ifjúság nevelése- A közös utat je lenti az a sok iskolai és könyvtári rendezvény, amelyet a városi könyvtárban tartottak. Ezeken a foglalkozásokon a könyv nem csupán díszlet, hanem fontos munka eszköz, az ismeretszerzés forrása. Arra próbálják ránevelni a gyermekeket, hogy meg' tanulják a könyveket használni; tudják azt, hogy egy adott problémájukra hol és milyen kötetben találják meg a választ. Az olyan foglalkozásokon is. amelyeknél a könyv használata háttérbe szorul, jelentős szerepe van a könyveknek. Legyen bármi a foglalkozás témája, a polcokon sorakozó kötetek tudományos atmoszférát teremtenek. Azok, akik egyszer-kétszer majd többször csoportosan bemennek a könyvtárba, később veszik a bátorságot, hogy egyedül is rányissák az ajtót a könyvtárosra. Hogy nyáron nem kong a terem, az egész éves tervszerű programsorozattal van összefüggésben. Az iskolákkal közösen készítjük el a munkatervet. Mi a sajátos tevékenységi formákkal kiegészítjük az iskolák nevelési tea-vét. — Milyen tevékenységi formák szerepelnek a könyvtár munkatervében ? — A könyvbarátok köre az irodalmi érdeklődésű gyermekeket tömöríti. Különböző témákhoz kapcsolódva komplex műsort állítanak össze. Gondolok itt az irodalom, képzőművészet, zene együttes alkalmazására. író-olvasó találkozókat szervezünk. Különböző előadóművészek közreműködésével irodalmi délutánokat tartunk; pályázatokat írunk ki. Letétkönyveket helyeztünk el a távolabbi iskolákban. Az iskolák is gyakran Igénybe veszik a könyvtárat. Nehéz lenne felsorolni azt a sok szakórát, napközis foglalkoBárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 58 Rá kellett volna hagynom, most már tudom. Hisz végeredményben ráhibázott. De én, az ostoba fejemmel, udvarias akartam lenni, mert úgy éreztem: azzal, hogy a nő a tanácstól jötf. ez a la- . kás még nincs egészen megfizetve... És én voltam, azzal a híres eszemmel én magam, aki a beszélgetés sajkáját a veszélyes vizekre löktem! „Ugyan szívem! — ragyogtam rá Ákosra, majd az asz- szonyra — ugyan! A hölgy az, akinek a lakást köszönhetjük! Nem hallottad a nevét? Szalók Miklósné!” Ö, én ostoba! Mert Ákost mostantól egyszerűen kicserélték- Talán a lelkifurdalás dolgozhatott benne, hisz mindig is lepráz- ta Miklóst, féltékenykedett rá, jeleneteket rendezett — micsoda izgalmakat okozott például azzal, hogy rendszeresen leselkedett utánunk! — rágta a fülem, hogy ne higy- gyek neki, biztosan nem is beszélt a feleségével; csak azért szövegel a lakásmesével, hogy lefektessen! Bízzam rá, ismeri 6 a férfiakat, kivált az ilyen vén kecskéket, akik másképp már nem jutnak nőhöz, csak ha megetetik valami albérleti dumával... No: és ebben a Szalókék eszeágában-sincs lakásban szereli ő most lázasan a csillárt, és fogad látogatókat... Tulajdonképp megértettem, hogy ilyen fölfűtött, hisz alapjában becsületes gyerek. Hozzámentem volna különben?! „Szalókné elvtársnő? — kérdezte átszellemültem — És ezt csak most mondod?! — S már ugrott is egy fölfordított székért, talpára billentette. vitte az asszonynak: — Ide. ide tessék! Parancsoljon helyet foglalni! — Rám nézett. Kis csillagom: hol találom a poharakat?” „Mindjárt megkeresem őket! — mondtam kelletlenül, és mentem ki, a konyhába. Nagyon nem szerettem most egyedül hagyni őket- Ákos csak fecseg, fecseg bele a vakvilágba — és ez az asz- szony nagyon okos asszony! Csak rá kell nézni: fél szóból Is ért! Veszélyes ellenfél.” NÓGRAD - 1980. július 18., péntek „Ne fáradj, kedvesem! — hallottam most bentről az asszony hangját. — Úgyis csak pár pillanatra ugrottam föl, már megyek is... Ilyenkor nem szabad zavarni!” De én már csörömpöltem is be a tálcával, Ákos meg időközben előkeresett egy üveg bort, zsebéből előhalászta a dugóhúzós bicskáját, s már pukkant is a palack nyaka, és ömlött a bor a három pohárba. S ő még mindig a fejét csóválta: „De hogy csak most mondod!. .. Tessék parancsolni! — kínálta Szalóknét, s a maga poharát magasba emelte. — Kedves egészségére!” „Egészségére!” — mondtam én is, de az asszony kijavított. „Egészségedre! És a lakásra! És a boldogságtokra!” A tietekre is! — mondtam magamban nagylelkűen, és isten bizony, őszintén gondoltam. Hiszen igazán hálás voltam ennek az asszonynak; nagy jót tett velem. Igaz, ez kölcsönös, ő is hálás lehet nekem — nem is tudja, mennyire hálás! Ne is tudja meg soha! És, Ákos, az én drága Ákosom, ez a született hülye férfi, megint töltött, és újfent csak rajongott, áradozott: „Azt egyszerűen nem tet-r szik elképzelni, hogy milyen jót tetszett velünk tenni! — Fölhajtotta a bort, és nevetett, nevetett- — Szavamra mondom, én néha megcsípem magam, hogy nem álmodtam- e az egészet! — Körülnézett. — Egy ilyen paradicsomi lakás! — Magához húzott, átölelt. — És egy ilyen feleség! Egyszerre! Egy napon! — A vendégnek is újra töltött. — Ha nem velem történik, hát egyszerűen nem hiszem el! Egészségére!” Koccintottak — s nekem mindjárt megint összerándult a gyomrom, mert újra csak veszélyzónák felé eveztünk. Az asszony ugyanis ivott egy kortyot, letette a poharát, megkérdezte: „És mióta ismerik egymást?” „Ö — legyintett Ákos —, legalább tizenöt éve, ha nem még annál is több... Együtt gyermekeskedtünk, egy utcában laktunk, egy iskolába jártunk”. „Ne mondja! — csodálkozott rá a vendég. — Milyen romantikus!-.. Ilyen szerelmi regényt manapság ritkán hall az ember...” „Így igaz! — ragyogott a jó fiú. — Persze, azért mi is elég nagy kerülőkkel jutottunk el egymásig...” De milyenekkel! — mondtam magamban. — Ha te azt véges-végig ismernéd! „És bevallom — vigyoro- dott el az én nagyokosom, nyilván mert ő is hálálkodni akart a lakásért —, bizony csak akkor kezdtünk reménykedni és komolyabban is tervezgetni, amikor a kedves férje megígérte Jutkámnak, hogy beszél majd önnel-. És Jutkám csak akkor merte megindítani a válópert, amikor ön is bíztatta erre... De hogy alig egy év alait minden elintéződik, és ilyen gyorsan meglesz a lakás, ezt egyszerűen nem is mertük volna álmodni! Az isten is áldja meg az ilyen tanácsi dolgozókat !” (Folytatjuk) zást, szakköri összejövete’t, amit a pedagógusok a könyvtárban tartottak meg. — Külön odafigyelünk a középiskolákra- Az óvónőképző hallgatói részére rendszeres foglalkozásokat tartunk a gyermekirodalomból. A városi könyvtár egv kis túlzással az oktatási intézmények irodalmi tanszéke. Olyan tanszék, amelynek dolgozói az iskolákban és a könyvtárban tevékenykednek. — Ügy gondolom, hogy többrétű élő munkakapcsolatunk mögött baráti, emberi kapcsolat húzódik meg. Csakis egymást megértve, segítve tudunk a közös célért fáradozni. A cél, hogy minél több gyermek szeresse meg a könyvet, váljon életvitelévé az olvasás. Az olvasás, ahol nincs nyári szünet, vakáció. Balassagyarmaton a könyvtár dolgozói és a pedagógusok közösen egyre eredményesebben tevékenykednek azon, hogy a gyermekek szabad idejük egy részében könyvet vegyenek a kezükbe, olvassanak, felfedezzék a szabad idő ilyen irányú eltöltésének az örömét. — Sz. F. — A vizsgálat tárgya: az ember Nagy és sokrétű munkát végeznek a moszkvai állami egyetem legrégibb tagozata, az antropológiai kutatóintézet és múzeum munkatársai. Főként az ember kialakulási és a fajok differenciálódási folyamatát tanulmányozzák. Foglalkoznak a mai ember életének különböző aspektusaival is. A múzeumban féltve őrzött, a Szovjetunió és más országok területéről szár- mazó gyűjtemények gazdag anyagot szolgáltatnak az antropológia különböző kérdéseinek megoldásán dolgozó kutatók számára, Az intézet kollektívája tevékenyen együttműködik külföldi tudósokkal. A szovjet antropológusok rendszeresen részt vesznek a nemzetközi kongresszusokon és szimpozi- onokon. Az intézet munkatársai a mai ember elődeinek szobrászati portréival. Mihail Geraszimov szovjet tudós módszerével készültek a portrék. Ezek a figurák mintegy 20 000 évvel ezelőtt készültek. A kurszki területen található avgye- jevszki csiszolatlan kőkorszakbeli telépüléshe- lyen végzett ásatások idején bukkantak rájuk. Agrárfiatalok képzése Mivel a mezőgazdaságban már a jelen sem képzelhető el korszerű gépek nélkül, Mongóliában is nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági gépészképzésre. A szakágazat tucatnyi oktatóközpontjában tanítják ma a fiatalokat a szükséges ismeretekre. A híres samari mezőgazda- sági gépészképző központban az elmúlt húsz évben szakemberek ezrei kaptak képesítést. Jelenleg is 350 hallgató képzése folyik. Az oktatóközpont az ország minden részéből fogad fiatalokat. A gyakorlati oktatásra igen nagy súlyt helyeznek. A feltételek kiválóak: az iskolaközpont 10 laboratóriummal, 20 jól felszerelt munkateremmel és változatos gépparkkal rendelkezik. A fiatalok mindegyike megtanul személyautót is vezetni. Az oktatók nagy súlyt helyeznek arra is, hogy a fiatalok kellemesen és hasznosan töltsék szabad idejüket. Szakkörök, énekkarok, tánc- és egyéb művészeti csoportok várják őket a tanórák után. Az oktatóközpont énekeshangszeres együttese, az „Or- hon visszhangja” már többször nyert díjat Samar ajmak amatőr versenyein. A Samarban végzett fiatalok szinte mindegyike jól megállja helyét a munkában. Bizonyítéka ennek, hogy a végzettek közül kilencen kapták meg „A munka hőse” kitüntetést. Számosán elnyerték közülük „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” címet is. I
