Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

OLIMPIA '80. A Szovjetunióból jelentjük... (I.) I Moszkva várja a világ sportolóit Már csak pár nap választ el bennünket július 19-től, de a XXII. nyári olim­piai játékok szerve­ző bizottságának el­nöke Ignatyij Novi­kov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese már egy hónappal ezelőtt hivatalosan bejelentette, hogy a Szovjetunió olimpiai városai Minszk, Ki- jev, Leningrád, Tal­linn és a szovjet fő­város, Moszkva fel­készült az 1980-as olimpiai játékok za­varmentes lebonyolí­tására, résztvevői­nek és vendégeinek fogadására. Az építők hatal­mas munkát végez­tek. Teljesen elké­szült a 70 olimpiai és a több mint 500 kísérő objektum épí­tése és felújítása. Ezeket az épületeket úgy tervezték, hogy az olimpia után is tovább szolgálják a városok lakói­nak sportolását, művelődését. Az olimpiai létesítményeket már mind kipróbálták, a pá­lyákon ellenőrző-versenyeket tartottak, a működést elősegí­tő épületeket pedig „levizs­gáztatták”. Különösen a mű­szaki berendezéseket, elsősor­ban' áz Olimpia elnevezésű automatizált irányítási rend­szert próbálták ki alaposan. A szovjet nép szeretettel és nagy gondoskodással várja az öt világrész sportolóit, a szur­kolókat, turistákat. Az olimpiai láng, amely Görögországból indult és Bul­gárián, Románián keresztül érkezett a Szovjetunióba, már közel van Moszkvához. Július 19-én az olimpia megnyitásá­nak napján, a Szovjetunió egy kiváló sportolója, akinek níég nem tudjuk a nevét. Misa várja a résztvevőket fogja meggyújtani az olim­piai lángot. A 4981 km hosszú stafétaút végén az olimpiai láng a Luzsnyiki-stadion ke­leti tribünjén egy hét méter ármérőjű dúralumíniumból készült, lótuszvirágra emlé­keztető óriás kehelyből fog fellobbanni. És a megnyitó- ünnepségtől az olimpia egész tartama alatt hatalmas láng­gal fogja hirdetni, hogy az 1980-as nyári olimpiai játé­kok házigazdája a szovjet nép. A láng fellobbanásának pillanatában háromezer kü­lönlegesen tenyésztett galam­bot repítenek fel Moszkva ég­boltjára. Ezek a madarak ké­pesek 1300 kilométert meg­tenni óránként 105 kilométe­res sebességgel. Mindenki ismeri a moszk­vai olimpia szimbolikus jelvé­nyét, a Misa mackót. A müncheni olimpiai játékoké a Jövőre indul a területi bajnokság Az 1981/82-es idényben az NB Il-es és a megyei, illetve budapesti I. osztály közé új osztály, a területi . bajnokság kerül. Hat csoportban 100 csapat vesz részt a küzdel­mekben. Ide kerül jövőre az J!)80 8i-es bajnokságból kieső l2: NB Il-es együttes is. Az NB II-ből kieső csapa­tök csökkentik az érintett megyék I. osztályú bajnoksá­gából a területi bajnokságba felkerülő csapatok számát. A Nógrád megyei együtte­sek a 16 csapatból álló Mát­ra csoportba kerülnek, amely­nek szervezését a Heves me­gyei Labdarúgó Szövetség vál­lalja magára. Az öt nógrádi mellett hat borsodi és öt he­vesi egyesület gárdája szere­pel majd a csoportban. tacskó, a montreálié a hód volt. Misa mackó most ott díszük minden olimpiai léte­sítményen, az olimpia minden járművén. De legtöbbet talán az olimpiai faluban lehet ve­le találkozni. Itt laknak majd az olimpiára érkezett sporto­lók. Természetesen nem íaly, tulajdonképpen Moszkva egy új lakónegyede. Tizennyolc 16 emeletes lakóépület, amit ét­termek, egy szolgáltatóköz­pont, egy kereskedelmi köz­pont, és egy csodálatos műve­lődési-szórakoztató központ egészíti ki. Az olimpiai játé­kok után itt 14 ezer moszk­vai talál majd új otthont. Az olimpia alatt pedig mintegy 12 ezer sportoló él majd ké­nyelmesen, otthonosan. A szervezők már jó előre gon­dosan elosztották a két-, há­romszobás lakásokat, már az olimpia minden résztvevője tudhatja, melyik szobában fog lakni. A szobák, a kony­hák be vannak rendezve, a konyhából nem hiányzik a szamovár, és egyes szobákban — kosárlabdázókra való te­kintettel — 2 méter 30 cen­timéter hosszú ágyat találha­tunk. Az éttermekben a 12 ezer lakó éjjel-nappal, bár­melyik órában étkezhet, egyes épületek között reggel 7-től késő éjjelig autóvonatok jár­nak. Az olimpia alatt Moszk­va közlekedését úgy szervez­ték meg, hogy az ne zavarja a hatalmas város életét, de fennakadás nélkül, gyorsan el lehessen jutni az egyik szín­helyről a másikra. 400 kilo­méter hosszúságú olimpiai út­vonalat jelöltek ki. 1600 sze­mélygépkocsin, 350 mikrobu- szon és 550 autóbuszon kívül még több ezer olimpiai jelzésű taxi segíti a .gyors közleke­dést. Az olimpiai objektumo­kat menetrendszerű autóbu­szok kötik össze egymással, a legforgalmasabb csomóponto­kon televíziós kamerák segí­tik majd a közlekedést. Áz .útburkolat alá számjelz&nÖ-' szereket szereltek, amelyek figyelemmel kísérik a gépko­csifolyam sebességét és nagyságát. Az olimpiát hatal­mas munka előzte meg. Az olimpiai sajtóközpontban ka­pott tájékoztatás szerint a szükséges termékek 75 száza­lékát a Szovjetunió, 20 száza­lékát a testvéri szocialista or­szágok, 5 százalékát a nyuga­ti tőkésországok szállították. Szalontay Mihály (Folytatjuk) Edzésben a Bgv. SE % r Uj csoportban — új edzővel i Tóth Károly, aki eddig az 8TC játékosa volt, jövőre a gyarmatiakat erősíti. Szalai a DVTK-tól tért visz- sza a Bgy. SE-hez. Fridmann a Váci Híradástól érkezett. (Babel László felvételei) A palóc város labdarúgó- csapata két éve játszik az NB II-ben. A Középcsoport­ban kezdtek, majd átkerültek a Keleti csoportba és az új évadban ismét a Középcso­portban kergetik majd a lab­dát. — A vezetőség úgy ítéli meg. hogy ez a beosztás ked­vezőbb számunkra. Nem kell a csapatnak olyan messzire utazni. Ez számításaink sze­rint 3—400 000 Ft megtakarí­tást jelent majd. Ami a lé­nyeg, hogy a közelebbi he­lyekre a szurkolók is el tud­ják kísérni a csapatot —ma­gyarázta Huszár István egye­sületi elnök, — Tudjuk azt, hogy az NB I-es csapatok játékosállo­mányának a csökkenésével ebben a csoportban, különö­sen a budapesti- csapatok megerősödtek. Ezért az a vé­leményünk, hogy erősebb lesz ez a mezőny — vélekedett Szűcs Ferenc. Dávid Róbert vezető edző­nek a szerződése lejárt, s azt az egyesület vezetősége nem hosszabbította meg. A csapat új mestere Czimmermann Gyula, aki Budapestről került Balassagyarmatra. A pálya­edző Szabó Ernő. Az egyesü­let mindkét szakemberrel két­éves- szerződést kötött. Az utánpótlás nevelésével főfog­lalkozásban továbbra is Be- ke Ferenc edző foglalkozik. Ö az jfjúsági első csapat mes­tere. Az ifjúságiak második csapatának edzője Puruczki Ferenc. A serdülő első csapa­tot Kövi Jenő irányítja. A második és harmadik csapat felkészítésére a szakosztály Dományi Pált és Urbán Ár­pádot kérte fel. Az egyesület a következő játékosokkal kí­ván szerződést kötni: Balázs Zsolt, Pribeli István, Robb Gábor, Hornyák Pál, Lajkó János, Szűcs Gyula, Trubin Ferenc, Kovács József, Ko­vács István, Lucska Ferenc, Szedlák Gábor, Varga Sándor, Králik János. Az ifjúsági já­tékosok közül Oláh Miklós, Vincze László kerülnek a ke­retbe. Tóth Károly, az STC- től igazolt Balassagyarmatra. A szakosztály vezetősége tár­gyalásokat folytat Szalai Ist­ván diósgyőri és Fridmann Tibor váci játékos ügyében. — Az idén a tartalékbaj­nokság megszűnik. Ez azt je­lenti, egy csapattal keveseb­bet kell kiállítani az egyesü­letnek. Gondolom így több játékos „felszabadul”. Mi lesz az ő sorsuk? — Az elmúlt évi keretből 3 játékosunkkal nem kötünk szerződést. Azokat, akik a* ifjúsági csapatból kinőttek es a felnőtt keretbe nem férnek be, megyei csapatokhoz irá­nyítjuk. Természetesen meg­felelő fejlődés után számí­tunk ezekre a focistákra és visszahívjuk őket — véleke­dett Szűcs Ferenc. — Hogyan készül a keret az új évadra? — Július 7-én kezdtük el a közös edzést. Július 21-ig bentlakásos, napközis rend­szerben erőteljes alapozást tartunk. Ezt követően július 28-ig a Dunakanyar Intéző- Bizottság által szervezett DIB kupamérkőzés-sorozatán ve­szünk részt Érsekújváron. Er­re a tornára 3 magyar és ,3 csehszlovák csapat részvéte­lével kerül sor. Július 30-án a sorsolástól függően itthon vagy idegenben edzőmérkő­zést játszunk. Augusztus 3-án pedig kezdődik a bajnokság. — A vezetőség milyen célt tűzött a csapat elé? — Mint ismeretes, jövőre az NB II. egy-egy csoportjá­ban 16-ra csökken a csapatok száma. A mi célunk osztá­lyozó nélkül biztosítani he­lyünket a csökkent létszámú . NB II-ben. — Szenográdi Ferenc —? Ig a zoIn i nehéz B éna Béni, nagy név volt az átigazolási kampány, bán. Nem csoda, hogy falusi otthonában egymás ke­zébe adták a kilincsként szol­gáló madzagot a nagyegyesü­letek, hiszen középpályás lé­tére egymaga másfél gólt szer­zett. Az a fél gól, az nyomta a lelkét, az üldözte el szülő­falujából. - Méghogy az a pipogya Földterhe Rütyü rúg­ta félig — dohogott magában — amikor öngól volt. Aztán egy gyors mozdulattal szé­lesre tárta a nagykaput a Kortyházára zarándokolt technikai vezetők előtt. A kül­döttség nesztora, Szórakész Xavér kis beszédben köszön­tötte a ház lakóit, ám néhány tapasztalt társa hirtelen fel­kapta a fejét. Nem csak azért, merj;- Xavér bácsi tévedésből a tegnapi esküvőn elmondott leánykérő rigmusait sorjázta, hanem azért is, mert a kert végében Bénit és a Dárius SE minden hájjal megkent inté­zőjét, Banknótás Hugót látta eltűnni. Banknótás neve foga­lom volt a szakmában. A „Ho­gyan gazdálkodjunk az egye­sület pénzével, különös tekin­tettel a magunkra való tekin­tésre és a bundák elkészítésé­re” című könyve bestsellerré vált a sportirodalomban. Vol­tak olyan technikai vezetők, főleg a feljutó csapatoknál, akik breviáriumként forgat­ták és jobban tudták, mint a katekizmust, vagy Végh Antal legújabb próféciáit. Néhá- nyan gyorsan a szökevények után iramodtak ugyan, de a többség legyintett, tudták, hogy a DSE-vel úgysem lehet konkurrálni. Banknótás kézen fogva ve­zette Bénit az egyesület ka­matlábon forgó klubházának elnöki irodájába, ahol már várták a fiút. Pengő Pipó, az egyesület szikár elnöke ha­talmas karosszékben terpesz­kedett és rátért a klub aján­latára. — Először is ellensúlyozva azt a kellemetlenséget és kia­dást, amelyet a Béna szülők­nek a kert letaposásával okoz­tunk — kezdte — hadd nyújt­sam át ezt a csekkecskét. A szabályosan lepecsételt csekken az összeg rovatban 99 forint szerepelt, azzal a kiegé­szítéssel, hogy aszerint módo­sul, ahány nullát Béni utána tud írni. (Tekintve, hogy szám. tanból gondjai voltak az is­kolában, ez nem is tűnt cse­kélységnek.) A fizetésen sem sokáig vitatkoztak, a heti két edzésben is hamar megegyez­tek, egyedül a nyolcszobás villa, amelyet azonnal Béni nevére írattak, okozott ki­sebb gondot. Az ifjú közép­pályás a hegy másik oldalú» szeretett volna lakni, ám az természetvédelmi terület, ott építeni nem lehet, ezért ab­ban egyeztek meg, hogy más­nap déli 12 órára áthordják a hegyet a ház másik olda­lára. Még az edző életnagysá­gú fényképénél is csóválta a fejét Béni, valahogy nem szí­velhette a piknikus trénere­ket, de aztán beadta a dere­kát, megígérte, hogy a hegy átrakása után aláírja az átiga­zolólapot, majd a csekkel le- gyezgetve magát köszönés nél­kül átsétált új lakosztályába. Reggel kedvtelve nézegette ablakából a hegyhordás mun­kálatait. Annyira belefeled­kezett a munkába, hogy az arany kakukkos óra tizenkét­szer ismételt mondata „Isten hozta kedves uram, szerény egyesületünknél” zökkentette csak ki szemlélődéséből. Az utolsó mondatnál Banknótás is megérkezett, elnézést kért, hogy csak 12.33-kor fog tel­jes egészében új helyén állni a hegy. Aztán megmutatta, hol kell aláírni az átigazolást. Béni — teljesen érthetően — szörnyű haragra gerjedt, el­tépte az átigazolólapot, ösz- szeborzolta az intéző gondo­san elválasztott haját, majd azt kiabálta: „Mit képzel! Alá­írok egy olyan egyesületnek, amely már az első napon meg. szegi az ígéretét? Azonnal át­megyek a konkurenciához” — és összetaposta a szepegő Banknótás tükörfényű cipőit, becsapta maga mögött a villa gyémántberakásos ajtaját. Alig tett pár lépést, amikor borostás, feltűrt gallérú, kö­zépkorú férfira lett figyelmes. A férfi madárcseresznyét sze- melgetett, fél szemével a há­zat figyelte, másikkal pedig egy szakcikket olvasott, amely az „Üssük-e a játékost és ha igen, akkor mivel” hangzatos címet viselte. — Engedje meg, hogy be­mutatkozzam — lépett a még mindig haragos Bénihez. — Zéró Zénó vagyok, az NKSC (Nincs Kincs SC) intézője — mondta udvariasan, majd megfricskázta a játékos orrát. — Szeretnénk, ha elfáradna szerény irodánkba —, s máris vonszolta magával a közép­pályást. A klub a város má­sik végén egy kiselejtezett vasúti kocsiban székelt. A holtfáradt Bénit — nem is a 24 kilométeres gyaloglás fá­rasztotta ki, hanem a tortú­ra, amíg végigjárta az egye­sület összes adminisztrátorát, s minden pecsétet beszerzett, amíg az egyesület elnöke elé állhatott —• izgatottan töröl- gette homlokát. — Nem tud rendesen állni? — förmedt rá L. Pokrócz Ma­nó elnök, a bukott lóápoló (már a lovak sem voltak haj­landók vele dolgozni), s át­vizsgálta, hogy a jelentkezési lapon hiánytalanul szerepel-e az egyesület 297 alkalmazott­jának kézjele. Aztán gyorsan közölte az NKSC feltételeit. — Először is, itt a töltés mellett, egy bélelt csőben fog lakni — mutatott a közeli vasúti sínekre az egyesület életében nagy érdemeket szer­zett, több vetélkedőt nyert el­nök. Később, hogy enyhítsen valamit hangja élén, még azt is hozzátette: engedélyezem, hogy a rólam készült színes fényképekkel tapétázzák ki a szállást. A bérezés feltételeit is ha­mar ismertette, s érző szívről tett tanúbizonyságot. — Fize­téséből mi fedezzük ,a szállást, az étkezés költségeit, vala­mint a szolidaritási alap bé­lyegeit, de a fennmaradó na­pi 3 forint 20 fillérrel szaba­don rendelkezhet. — Aztán kitért csapata előnyeinek ecsetelésére. Megemlítette » remek, déli fekvésű sportte­lepet, ahol ugyan kicsit szi­gorú a gondnok, üti néha a játékosokat, viszont reme­kül lehet napozni a pálya egész területén. Kiemelte, hogy itt nincs napi két edzés, csak egy (igaz az reggeltől es­tig), s azután sem szélednek szét a játékosok, hanem érte­kezlettel, illetve a jobb torkú- ak közös énekléssel töltik a fennmaradó időt. Ekkor el­kérte Béni iskolai bizonyítvá­nyát. Neheztelve csóválta fe­jét az abban éktelenkedő kö­zepes kalkulus miatt, amely az ének tantárgy után állt. Közölte az ijedten ácsorgó fiúval, hogy ilyen osztályzat­tal csak különleges esetben vesznek fel új embert, s Vé­le azért tesznek kivételt, mert úgy hallotta, hogy látott már lovat. Aztán, hogy még in­kább éreztesse a középpályás iránt mutatott jóindulatát, zse­bébe nyúlt és egy marék nap­raforgót csurgatott annak rész. kető baljába. Másik kezébe pedig saját, vetkőző nős tol­lát nyomta, amellyel aztán Béni alárajzolta nevét az át­igazolási lapra. E zúttal is bebizonyoso. dott, hogy a pénz még nem minden, sokszor a szívjóság sokkal többet ér. NÓGRÁD — 1980. július 17., csütörtök 7 4

Next

/
Thumbnails
Contents