Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

Pásztóiak pénze Kinek van igaza ? Ösztönzés az öntödében „Előfordul, hogy valame- lyik dolgozót el kellene kül- denem a gyárból a fegyel­mezetlenségei miatt. De a prémiummal ráncba lehet szedni: jó, hogy ez az esz­köz a kezemben van” — mondta Miken József, a pásztói szerszám- és készü­lékgyár öntödéjének vezető­je. Figyelemfelkeltő ez a ta­pasztalat, hiszen a mai ma­gyar viszonyok közt számos középvezető siráma: képte­len rendet tartani az üze­mében, mert úgyszólván semmilyen eszköz nem áll a rendelkezésére. Érdemes a figyelemre a fegyelmezőesz­közként használható premi­zálás azért is, mert az ösz­tökélésnek ez a módja a jelképes kockacukornak fe­lel meg. S az effajta ösztön­zés nemcsak humánusabb, hanem hatékonyabb is, mint mondjuk a strázsamesteri ordibálás. Miként Pádár Sándor Igazgató tájékoztatott: az öntödében alkalmazott bé­rezés neve: prémiumos idő­bér. A gyárban egyébként ezenkívül még kétféle fize­tési formával teszik érde­keltté a dolgozókat a jobb és több munkában. A for­gácsolókat egyenes darab­bérben, a lakatosokat cso­portbérben díjazzák. Az ön­töde körülményei közt — eddigi ismereteik szerint — a prémiumos időbér a leg­hatásosabb. Ezt a sémát 1974-ben vezették be, azóta tökéletesítik; ebben az év­ben is egy lényeges, spon­tán módon beállott módosu­lást „szentesítettek” a gyá­riak. Maga a bérezés szorosan az éves tervhez igazodik. A prémium keretösszege az épp ledolgozható munkana­pok számától függ. Az ön­tödében ez a summa tízezer forint körül változik asze­rint. hogy megvalósult-e az arra a hónapra előírt mennyiségű termék ön­tése, s az elkészült gyárt­mányok között mennyi lett a selejt- Figyelembe veszik — igazodván az öntödei sa­játosságokhoz v —, hogy mennyi az úgynevezett fe- keteselejt —, amely egy­szerű szemrevételezéssel föl­tárható —, s mennyi a fe- hérselejt —, zárványok, bugyborékok, amelyekre földolgozás közepette derül fény. Miután az üzem és a számviteli osztály illetékese kiszámolja az öntödeiek közt szétosztható pénzössze­get, maguk az üzemiek bontják el a keretet kétfelé, a két műszakban dolgozó egy-egy brigád között, azok teljesítményének arányá­ban. Látogatásunkkor öt­venegy—negyvenkilenc szá­zalékos arányt állapítottak meg. Miként az üzemvezető elmondta, szoros a verseny a két kollektíva között, vál­takozni szokott az elsőbb­ség. Évekkel korábban a két brigád között olykor tízszá­zalékos eltérést is mértek. Ezt a helyzetet egészségte­lennek találták, túl sok volt a zsörtölődés. így hát át­szervezték a csapatokat, s nagyjából egyenlőek közt zajlik hónapról hónapra a vetélkedés. A pásztóiak ta­pasztalata szerint bevált a brigádok összetételének mó­dosítása, észrevehetően nőtt az öntöde összteljesítménye. Nem csupán a két brigád közt, hanem azok tagjai kö­zött is kemény százasokban mérhető különbséget tesz­nek a prémium elosztása­kor. Ez az a mozzanat, amelyben a spontán kiala­kult gyakorlatot idén szen­tesítették. Kijegecesedett ugyanis egy sorrend a dol­gozók között aszerint, hogy kinek milyen fölkészültsé­get követel a munkája. El­ső helyre a kézi formázok kerültek. őket követik az olvasztárok, a gépi formá- zók, az öntvénytisztítók, az öntők, a rámolok, és így to­vább. A prémium differen­ciált szétosztására való szorzószámokat olyan hatá­rok közt állapították meg, hogy a pénz szétszortírozása után általában az iménti sorrendben csökkenjen a szakmák művelőinek fize­tése. Ám a szorzószámok határai át is fedik egymást, így lehetőség van arra, hogy például egy kiemelkedően dolgozó olvasztár többet ke­ressen, mint egy mérsékelt teljesítményt nyújtó kézi­formázó. A végzett munka közt való különbségtételről — az üzemi demokrácia elveinek legalábbis formális betartá­sával — az üzemvezető, a művezető és a szakszerveze­ti bizalmi együttes megbe­szélésen, havonként dönt. A jónak látszó séma alkalma­zásának merevsége ebben a stádiumban nyilvánul meg. Azok a bizonyos szorzószá­mok ugyanis többnyire azo­nosak maradnak. Leginkább csak fegyelemsértéskor tér­nek el a szokásostól, ezért — a kívülálló számára úgy tűnik — nincs kihasználva teljes egészében az életké­pes módszer­Nem élnek az öntödében azzal a lehetőséggel sem, hogy, vagy a szorzószámo­kat, vagy a prémiumok összegét faliújságon közöl­jék az üzem dolgozóival. Mint az illetékesek mond­ták: elejét akarják venni a „fölösleges csámcsogás- nak”, ha valaki esetleg a szokottnál kevesebbet vihet haza valamilyen ok miatt. Ennek az óvatosságnak a helyességéről legalábbis vi­tatkozni lehet. A prémiumos időbér al­kalmazása ellenben ezeknek az apró ficamoknak az el­lenére is — jó. Mint a be­vezetőben szóba került: ki­váló fegyelmező eszköz. Az üzemvezető tapasztalata sze­rint: akinek egyik hónap­ban kisebbre veszik á'^Té‘- miumszorzószámát, .■ . a következő hónapban annyi­ra szorgalmas lesz, hogy szinte automatikusan visz- sza kell állítaniuk az ere­deti szorzószámot. Van, aki­nek úgyszólván szabályos időközönként szüksége van az effajta figyelmeztetésre: négyöt hónapig jól dolgo­zik, akkor lazsálni kezd. majd a prémium csökkenése, vagy elmaradá­sa után négy-öt hónapon keresztül megint a jobbik formáját hozza. Molnár Pál A társadalmi tulajdon vé­delme, az anyaggal és az energiával való takarékosság, a különféle eszközökkel való ésszerű gazdálkodás, a mun­ka szervezettségének javítá­sa, a munka- és a gazdálko­dási fegyelem betartása az egyik dolgozónak éppen olyan kötelessége, mint a másik­nak. Így kellene lennie, ámde nem így van . . . A Salgótarjáni Kohászati Üzemek eg.yil$ bejáratánál várakozunk Szerémi Bélával, az üzembiztons ági osztály ve­zetőjével. Arra vagyunk kí­váncsiak, hogy a vállalat ép­pen műszakban levő dolgozói hogyan tisztelik a társadalmi vagyont, miként tartják be a munkafegyelmet. Az éjszakás műszakra igyekvő dolgozók már bemen­tek. azonban a délutánosok közül még senki sem érkezik. Éppen 22 órát mutat a por­tásfülke órája, amikor meg­érkeznek az első kilépők. A szolgálatos portás mindenkit figyelmeztet, szíveskedjen megmutatni, mi van a táská­jában Akadnak méltatlanko­dók. de a többség nyugodtan .veszi tudomásul — ellenőrzés folyik' Negyedóra sem telik el. s a porta melletti pádon már jó né­hány kisebb-nagyobb csomag hever A gyártmányok becso­magolására szolgáló nylonzsá­kok, speciális papírok. Az érték nem nagy. de a sok kicsi sok­ra megy, s végeredményben egy fillér értéket sem szabad k’engedni, illetve kivinni a kapun. Hároméves kooperációs szerződést kötött az írószer Szö­vetkezet salgótarjáni üzemegysége az NSZK-beli KRÖ- N”RT-Flektron céggel különböző kapcsolók és jelzőlám­pa« gyártására. A képen Zagyi Józsefné a kapcsolók érintkezőjét készíti. —bábéi felv.— A tények önmagukért... elöjAték Jóvágású fiatalember, bizo­nyára sok jó emberi tulaj­donsággal is rendelkezik. Pa­naszkodott, hogy munkahe­lyén üldözik. Megegyeztünk, hogy az ezzel kapcsolatos ösz- szes érveit, tényeit, mondan­dóját az érdekelt telep gazda­sági, párt- és tömegszervezeti vezetőinek jelenlétében, szem­től szembe vitatjuk meg, von­juk le a szükséges következ­tetést. Akkor még úgy gon­doltam, hogy kiírom a pa- naszttevő nevét és munkahe­lyét. Az ő jól felfogott érde­kében most azonban eltérek eredeti szándékomtól. Csupán okulásképpen adom közre a történteket. SZEMTŐL SZEMBE Addig nem volt baj a fia­talemberrel, amíg összeütkö­zésbe nem került a vállalati renddel, a munkafegyelmi elő_ írásokkal. 1979. május 2-án nem jelent meg munkahe­lyén. Állítása szerint azért, mert a másodikét megelőző szombatom szólt csoportveze­tőjének, hogy nem jön be munkahelyére, mert van csúsz­tatása, illetve szabadsága. A telep vezetésének más volt az álláspontja, mint a fiatal­embernek. Ezért az ügy iga­zolatlan mulasztás címén a vállalati munkaügyi döntőbi­zottság elé került, ahol a fia­talembernek adtak igazat. A telep vezetője nem értett egyet a döntéssel, s a munkaügyi bírósághoz fordult. Itt viszont neki adtak igazat, elutasítva a mechanikai műszerész —, mert róla van szó —, kérel­mét, ami nem csak az igazo­latlan mulasztás meg nem tör­téntté nyilvánítására vonat­kozott, hanem az általa köve­telt jutalom kifizetésére is. A munkaügyi döntőbíróság ítéletébe mind a mai napig nem tudott belenyugodni. Ügy érzi, hogy üldözik. Pedig a csoport vezetője a szemébe mondta, hogy tőle nem kért és nem kapott távolmaradási engedélyt. Továbbá elmondta azt is, hogy munkatársát kö­zepes képességű. szorgalmas szakembernek tartja, a vele szemben alkalmazott anyagi megbecsülést reálisnak ismeri el. Kisvártatva hozzáfűzte: — Annyira megromlott közte és munkatársai között a kapcso­lat, hogy nem vitatkoznak ve­le, de nem is segítik. Az utóbbi időben egyre gyakrabban neheztelnek a műszerészek csoportvezető, jükre, mondván: ha a cik­künkben szereplő fiatalember­nek megengedik, hogy akkor jöjjön dolgozni, amikor akar, akkor ők is úgy cselekszenek majd. Neki sem engedte meg sen­ki. önkényes eljárásáért ed­dig figyelmeztetést. írásbeli figyelmeztetést és szigorú meg­rovást kapott. Mégsem hasz­nált! Továbbra sem tartja be a munkakezdésre vonatkozó előírásokat, mondván: — Sal­gótarjánból az autóbusz csak hat órakor indul, s mivel há­romnegyedhétre jut el munka­helyére, előbb nem tud meg­jelenni. Amennyivel később érkezik, annyival hosszabb ideig van bent. Korábban, a munkakezdés azért nem oko­zott gondot, mert helyben la­kott. A telep vezetőjét kész té­nyek elé állítva, akkor kérte a munkaidő kezdési időpont­jának megváltoztatását, ami­kor már bent lakott Salgótar­jánban és tudta, hogy a lak­helyváltoztatás milyen új kö_ veiéiményeket jelent számá­ra, mivel jár az. A telep ve­zetője nem tudta méltányolni, teljesíteni kérését, mivel min­den műszerésznek műszak­váltáskor a kijelölt helyén kell lenni, hogy a bármikor jelentkező hibákat azonnal ki tudja javítani. Ezt erősítette meg csoportvezetője, aki hangsúlyozta, hogy műszak­váltás idején gyakoribb a gé­pek meghibásodása. A fiatal­ember, a vezető tiltó állás­pontja ellenére, május óta, a fegyelmi büntetések után is az általa meghatározott idő­ben jár munkába. Másutt már régen meg­váltak volna tőle. önkényeskedésének okait kutatva, állandóan a vele szemben tanúsított méltány­talanságot hangoztatta. Egy pillanatig sem gondolt arra, jutott eszébe, hogy neki kel­lene a közösséghez igazodnia, nem pedig fordítva, hogy a munkaidőre vonatkozó előírá­sokat mindenkinek kötelessé­ge betartani. Az eddig nyugodtan hallga­tó szakszervezeti bizottság tit­kára kért szót. — Hova lyukadnánk ki, ha mindenki akkor jönne mun­kába, amikor akar, amikor ne­ki tetszik. Az igazolatlan mu­lasztásért jogosan vonták fe­lelősségre és büntették meg, mert - senki sem tudta, hol van. Igaz, korábban nálunk is volt olyan gyakorlat, ha va­laki nem jött be dolgozni, vagy beüzent, másnap azt mondta: írjatok egy nap sza­badságot. Ennek az időszak­nak vége! Pityu, szorgalmas, a társadalmi munkában is te­vékeny. De szükséges volt fi­gyelmeztetni arra, hogy őt, de másokat sem jogosít fel a fegyelemmel kapcsolatos elő­írások megszegése. A szak- szervezeti bizottság csak tá­mogatni tudja azokat a gaz­dasági vezetőket, akik megkö­vetelik a fegyelmezett munkát. A fiatalember szakmai hoz­záértését a szalagon dolgozók közül többen kifogásolják —, mondván: hosszú ideig javít­ja ki a hibát. Vannak mű­szerészek, akik úgy véleked­nek: rá kell dolgozniuk. A munkájával kapcsolatos ész­revételeket termelési tanács­kozáson is elmondták az asz- szonyok. lányok, akik telje­sítménybérben dolgoznak, s nem mindegy, mennyit ál! a gépük. Többen kijelentették, hogy szívesebben látnak más műszerészt a szalagjukon. Ezekhez a véleményekhez as igazság és valóság mellett bi­zonyos okokból táplálkozó el­lenszenv is párosulhat, ami­nek kialakulásában valószí­nűleg közrejátszott a fiatal­ember mindenáron való kivé­teles elbírálásra irányuló tö­rekvése. Ugyanakkor felte­hető. hogy egyesek eltúlozzák munkájának gyengeségét. Ez utóbbi sem adhat felmentést! Már csak azért sem, mert a csaknem háromórás szembe­sítés során egyetlen esetben sem ejtette ki száján, hogy netán véletlenül ő is hibás valamiben. Mindenre volt ma­gyarázata. indoka. vélemé­nye, esetenként megcáfolta a néhány perccel előbb tett ki­jelentéseit. Szinte eszelősen félt attól, hogy az előbb említett esetekben beismerje hibáját, mulasztását. UTÓSZÓ Pro és kontra vélemények, állásfoglalások hallatán bizo­nyára a jelenlevő vezetők is olyan újabb tanulságokat von­tak le. amik számukra is meghökkentőek voltak. Egyi­kük sem tagadta, hogy a fia­talembernek vannak jó tulaj­donságai is. Ha most elsősor­ban a negatív vonásai kerül­tek előtérbe, annak egyedül és kizárólag ő az oka. Véle­ményével ellentétben —, hogy összefogtak ellene s vezetők, üldözik —, azt mondhatom: semmi másról nincs szó, csak olyan tilalomfák állításáról, amelyek még megóvhatják az újabb, a nagyobb bajoktól, gondoktól, kellemetlenségek­től. Ehhez viszont neki is tu­domásul kell vennie, hogy nem csalhatatlan, hogy az előbb említett esetekben jogosan büntették meg. hogy a saját, jól felfogott érdekében fel­tétlenül szükséges változtat­ni magatartásán. Ez a véle­ményem még akkor is. ha búcsúzáskor a következőket mondotta: — Remélem, lesz elég erőm bebizonyítani, hogy nekem van és lesz igazam. A tények makacs dolgok, ön. magukért beszélnek, s ezt mindenkinek el kell ismernie. — venesz — Az üzemek vezetőin is múlik Egy idősebb dolgozó jön si­etve. Nyitja a táskát és ki­emel belőle egy darab huzal­ból és lemezből álló eszközt. Mondja, hogy szabadságra megy, s a ház javításához vinné, de elfelejtette az ille­tékest megkérni, írna rá egy engedélyt. A portásnő habo­zik — néhány lépésre állunk tőle — a dolgozó bátortala­nul megjegyzi, hogy talán a több évtizedes szolgálatára tekintettel megengednék ne­ki. Az üzembiztonsági osz­tályvezető oldja meg a hely­zetet, s az idős ember boldo­gan siet a buszhoz. Másnap a 14 órai műszak­kezdést figyeljük egy másik kapunál, a főbejáratnál. Itt ugyanis kialakult az a rossz szokás, hogy a dolgozók már jóval két óra előtt a kapu kö­rül gyülekeznek, megrövidítve ezzel a munkaidőt. Ez a nap azonban mintha nyugalmasabb lenne. Három­negyed kettőkor azonban fel­tűnik néhány sietős dolgozó, majd percekig senki. Áz üzemépületek mellett azon­ban már láthatóan nagyobb a mozgás. Néhány perccel a műszak hivatalos befejezése előtt már húsz-harminc idő­sebb. fiatalabb tömörül a ka­pu körül. Vajon ezek a dolgozók nem hiányoztak az üzemekben senkinek. Hiszen, ha előbb ideértek, sokkal előbb el kel­lett nekik menni megmosa­kodni, átöltözni . . • Két nap múlva váratlanul értesítenek, megyünk üzemi ellenőrzésre. A kísérő közli, hogy tételes szerszámellenőr­zést tartunk néhány helyen. Az egyik műhelyben, ahol nem termelőmunka folyik, meglepve, de készségesen nyitják a szekrényeket a dol­gozók. A műhelyben is, a szekrényekben is rend van. Az egyik szekrényben azon­ban olyan szerszámokat is találunk, amikkel itt nem le­het dolgozni, de a háztájiban igencsak hasznosak. Az üzem- biztonsági osztály dolgozója intézkedik, hogy az ellenőr­zést követően a szekrénv gaz­dája az üzembiztonsági osz­tályra vigye ezeket. Egy másik műhelyben —. ahol a nagyjavítások miatt alig találunk embert — is si­kerül néhány fiókot ellenőriz­ni. Itt már nagyobb a rendet­lenség. Jobban találni „ide­gen” anyagokat is a szerszám között, amire azt mondják: találták, nem akarták eldob­ni .. . A néhány napos üzembiz­tonsági őrjárat során kirívó fegyelemsértéssel, szabályta­lansággal nem találkoztunk. A gyár azonban nagy, s tér­ben és időben tőlünk függet­lenül többször is intézkedtek az üzembiztonsági osztály dolgozói. Szerémi Béla osztályvezető­től tudtuk meg, hogy közben történt eltulajdonítás, intéz­kedni kellett egy ittassal szemben is- Az üzembiztonsá­gi dolgozóknak szakadatlan figyelemmel kell végezni a nem népszerű és esetenként nem is veszélytelen munká­jukat. Jó lenne, ha ebben a nagyon nehéz tevékenységben nemcsak a társadalmi aktí­vák segítenék őket, hanem az üzemek vezetői is: úgy. hogy rendszeresebben ellenőriznék akár a munkafegyelem betar­tását. akár mindazt, amit egvébként is kötelezően előír számukra a társadalmi tulaj­don védelmének vállalati sza­bályozására kiadott 1/1980. sz. vezérigazgatói utasítás. S erre nagyon is szükség van. mert az első fél évben már mintegy 450 dolgozó ké­sése és korai távozása miatt csaknem 600 óra esett ki a termelésből. Több mint 360 dolgozó maradt távol igazo­latlanul a munkahelyétől, ami 1055 munkanapkiesés. 18 dolgozóval szemben meg it­tasság miatt kellett intézked­ni. Figyelmeztető és beszédes számok ezek. P. A. 3 NÓGRAD — 1980. július 17., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents