Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

Látogatóban a legkisebbeknél Ballagunk az úton. Egy ud­varból harsány nevetgélés, kiabálás hallatszik, A salgó­tarjáni Lovász József úti böl­csődénél vagyunk. Sok kis apróság játszik, szaladgál a gyepen. Sokan a gondozónőt állják körül, cseverésznek, mesélnek, előző napi . élmé­nyeikről. A bölcsőde vezető­nője, Szarka Mária szemlére invitál. — Mielőtt megkezdenénk a beszélgetést, javasolom, néz­zünk szét. — Jó ötlet. Elin­dulunk körbe a bölcsődében. A körülbelül egyforma nagy­ságú helyiségek tele színes játékokkal, könyvekkel. A falakon rongyból készült ba­bák, a polcokon piros, kék, zöld, sárga kockák, építőjáté­kok, — Gyerekeink nagyon ügye­sed, jól fejlődnek. Igyekszünk őket kényelmesen elhelyezni, annak ellenére, hogy a böl­csőde 44 férőhelyén 54 gye­rekkel foglalkozunk, mivel a 120 százalékos kihasználtság megengedett. — Nem szoktak sírni apu­kájuk, anyukájuk után, .hi­szen még olyan picik? — Sokan vannak, akik csak nagy nehézségek árán szok­ják meg ezt a környezetet. Szeretnénk bevezetni az anyaval történő beszoktatást. Ez azt jelenti, hogy mikor az anyukák hozzák a kicsiket, 9—10-ig együtt vannak. Két hétig működne ez a rendszer, és a kisgyerekek sokkal ha­marabb megszoknék a körül­ményeket. — Miként telnek a napok? — Nem szervezünk foglal­kozásokat. A polcokra rakunk Lengyelország AZ ŰJ MEZŐGAZDASÁGI NYUGDÍJTÖRVÉNY ÉS KIHATÁSAI Két évvel ezelőtt hozták azt az új törvényt Lengyelország- b n. amelynek értelmében nyugdíjat kapnak azok az ic.ős magángazdák és család­tagjaik, akik továbbművelés- re örököseinek vagy állami gazdaságoknak adják át föld­jeiket. Az új szabályozás tel- jeskörűen ez év közepétől lép é’etbe. A törvény eddigi rész­leges alkalmazásának tapaszta­latai nagyon biztatóak. A lengyel szejm két évvel e lőtti döntését széles körű vita előzte meg. A törvény- alkotókat az a cél vezette, hogy a társadalom többi réte­géhez hasonló szociális biz­tonságot teremtsenek az idős földművelők számára, elősegí- sék a termelés növelését, emeljék a mezőgazdasági mun­ka rangját a fiatalok körében. Az elaprózott parcellákon te­vékenykedő „mikrogazdasá- gok” helyett életképes áru­termelő, specializált kisgazda­ságok létrejöttét kívánták ez­zel támogatni. Napjainkig 166 000 ,ilyen nyugdíjat állapítottak meg, amelyek átlagértéke — az ál­lami szektorban tapasztalthoz hasonló — közel 2300 zloty. A nyugdíj fejében átadott földek nagyobb része a ter­mészetes örökösök tulajdonába került. A tavalyi 110 ezer esetből 65 százalékban a fiú, a lány vagy más közeli ro­kon lett a földek új birtoko­sa. A lengyel agro-közgazda- sági intézet felmérései sze­rint ez kedvező jelenség, mert a tapasztalatok szerint a fia­tal gazdák a tulajdonukba ke­rült terület növelését terve­zik, és 5—10 százalékkal eme­lik a gazdaságok produktivi­tását. A távlati elképzelések sze­rint 1980—85 között a je­lenleg magánkézen levő me­zőgazdasági termőterület 40 százaléka cserél majd gaz­dát. Természetes, hogy ilyen nagy területet az állami gaz­daságok nem tudnának átven­ni, bár szerepüket ez sem­miben sem csökkenti. Az új törvénnyel együtt a lengyel mezőgazdaságban bekövetkező kedvező változásokban nagy s erepe van a Lengyel Egye­sült Munkáspártnak a Lengyel Egyesült Parasztpárttal kö­zösen folytatott következetes agrárpolitikájának is. Ez min­den mezőgazdasági dolgozó s mára biztosítja a saját és népgazdasági érdekeit szolgá­ló tevékenység feltételeit. ki játékokat és ezekkel ját­szanak. A játékokat hónapon­ként cseréljük. Ez a rendszer körülbelül 1978 óta működik. Bevezettük a folyamatos na­pirendet is. Ez azt jelenti, például ebéd előtt a nagyob­bak megmossák a kezüket és ha készen vannak, rögtön mehetnek ebédelni. Ugyanezt a kicsiknél gondozónő végzi, hiszen annyira pindurok még, hogy nem tudnak egyedül mosakodni. — Az étkeztetés? — A gyerekek koruknak megfelelő ételt kapnak. Egy szakácsnőnk és egy konyha- lányunk van, ők főznek az 54 kisgyerekre és a 19 felnőttre egyaránt. — Látom, hogy egy nagy füves területet is kialakítottak. — Ezt a munkát 1972—73- ban kezdték és körülbelül 1976.-ban lett kész. így a gye­rekeknek sokkal nagyobb sza­bad terület jut a szaladgálás­ra. játékra. Minden dicsekvés nélkül megemlítem, hogy böl­csődénk tavaly is, az' idén is első lett a versengésben. Igyekszünk mindent megten­ni, ami erőnkből telik — ma­gyarázza Szarka Mária. Mindenütt ilyen lelkes gár­dára lenne szükség, hiszen kirándulásokat, mozi- és színházlátogatásokat is szer­veznek. Közös programjaikba a szülőket is bevonják. (v. á.) A terényi óvodába harminc kisgyermek jár. Élelmezésük­ről, az ízletes ételekről Kiss Ferencné, Oczot Jánosné és Oczot Andrásné gondoskodik. A körülbelül nyolcszáz lelket számláló szlovák nemzetiségű község óvodájának konyhá­ján étkezik a gyermekek mellett tizenöt idős ember, az iskolai időszakban pedig csaknem negyven napközibe járó általános iskolás. Ébresztőórák A csehszlovákiai stember- ki Chronotechna évente kö­rülbelül 1 800 000 mechanikus ébresztőórát gyárt. Ennek a mennyiségnek a kétharmad­részét Brazíliába, Kanadá­ba, Japánba, Angliába, az NSZK-ba. Hollandiába és más országokba exportálják. Sternberkben 120—130-fajta ói a készül és 3—4 évenként az egész választékot megújít­ják. Az üzem már elkezdte az elektronikus ..Quartz” ébresztőórák gyártását is, amelyeket kvarckristály mű­ködtet. ló hírverés volt! Tíz napon át az ifjúságról és tömegkommunikációról Tíz napon át izgalmas és érdekes előadások sora követ­te egymást a salgótarjáni nyá­ri egyetemen- amelyen az idén hetvenen, magyarok, bol­gárok, szlovákok vettek részt, mindannyian az ifjúsággal „hivatalból” is törődök. Miért mondom azt, hogy ..hivatal­ból is?” Azért, mert ez a mondhatni maroknyi csoport, úgyszólván éjjel-nappal az ifjúság ügyének élt: beszél­gettek, vitatkoztak, ötleteket adtak egymásnak, tapasztala­taikat kicserélték, summa summárum bőséges muníció birtokában utazhattak haza. hogy otthon mindezeket a valósággal is szembesítsék. MEGISMERNI ÉS SEGÍTENI Általános vélemény volt, hogy az idei kurzus színvona­lában és számszerűségében is fölülmúlta az előzőeket. Ám, hogy ez így történt, abban nem kis szerepe van az elő­készítésnek, a szervezésnek. S ez nemcsak a TIT Nógrád megyei szervezete által vég­zett munkát minősíti, hanem azok segítségét Is, akik jórészt az ifjúság és a tömegkommu­nikáció kapcsolatának kiváló ismerői, s éppen ezért szíve­sen vállaltak feladatot a nyá­ri egyetem előkészítésében, programösszeállításában. Közéjük tartozott dr. Nagy Andor kandidátus, az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, aki a televízió személyiségfejlesztő szerepéről és problémáiról előadást is tartott. — Számtalan érdekes témát hoz felszínre az ifjúságkuta­tás, olyan tényeket, amelye­ket szélesebb körben is ér­demes ismertetni — mondot­ta —■ különösen azokkal, akik maguk is a fiatalokkal fog­lalkoznak. Voltaképpen a nyári egyetem programját az jellemezte, hogy a résztvevők friss. jól használható infor­mációkat kaptak az ifjúság­ról, s ez az átfogó kép érzé­keltette azt is, hol,' miben le­het és kell jobbítani. Azt hi­szem, a tömegkommunikáció szakemberei, értői ebben a legtöbbet tudtak segíteni. s nemcsak a diagnózis megál­lapításában, hanem a megol­dás keresésében is! Mert tud­valevő, hogy a mai ifjúság gondjaiból-bajaiból csak úgy vezet kiút, ha helyesen látjuk az okokat, a körülményeket —, hogy sikerült impulzuso­kat adni, ezt tartom a nyári egyetem egyik legnagyobb erényének. ..NEM ÓPIUMRA TÖREKSZÜNK . . •” A televízió több órán át forgatott, fölvettek előadás­részleteket, hozzászólók véle­ményét, valamint jártak Sal­gótarján néhány TIT-alap- szervezetében, munkásfiata­lokkal beszélgettek. A stáb vezetője, Kelemen Endre, aki az Iskolatelevízió vezetői te­endőit is ellátja, s az igen népszerű Családi kör című műsor szerkesztő riportere. — Mit nyújtott ez a tíz nap a televíziónak? — kérdeztük. — Minden lehetőséget meg­ragadunk arra, hogy a televí­zió nézőivel találkozhassunk, véleményeiket megismerhes­sük — válaszolta Kelemen Endre. — S, hogy ez egy nyá­ri egyetem keretében történ­hetett, az különöse» hasznos számunkra. Itt pedagógusok, ifjúsági vezetők mondták el nézetüket, mintegy tükrözve az általuk vezetett, irányított közösségek szemléletét, véle­ményét is. Szokás mondani mostanában^ hogy a mai gye­rekek már az anyatejje! együtt magukba szívják a té­vé műsorait, némi túlzással, ez valóban így van. De gyak­ran félreértelmezik a szándé­kunkat, noha mi ezt mindig mondjuk: nem ópiumra tö­rekszünk! Azt szeretnénk el­érni, hogy a nézők szelektál­janak a műsorok között, a pedagógusoktól pedig azt kér­jük. hogy tanítsák meg a gyerekeket az ésszerű tévézés­re. Mert, sajnos, manapság még túl gyakori, hogy á gye­rekek órákon át ülnek a tele­vízió előtt, ami sok esetben egyéb következményekkel, a sportolás hiányával, a .ma- gábazárkózással”, az egyolda­lú szellemi fejlődéssel is jár­hat. ŐSZINTÉBB KAPCSOLATOKAT! Réthy Lajos, az Érsekvad­kerti Általános Iskola igazga­tója két dolgot említ azok kö­zül, amelyek úgymond legin­kább megragadták az előadá­sok, viták közben, amikre ér­demes jobban, felelősségtel­jesebben odafigyelni'­— Többen szóltak, ha nem is „direkten”, az osztályfőnök domináns szerepéről. Megha­tározó szerepe lehet például abban is, amit a Kelemen Endre említett, hogy a gyerek ízlésformálásában a szelekti­vitásnak érvényesülni kell. A mi feladatunk, hogy a diák­tanár kapcsolat során, s itt nagy szerepe van az osztály- főnököknek, kialakulhasson az a viszony, amely a gyerek fejlődése szempontjából opti­mális, képességei fejlesztésé­hez maximumot nyújt, s az információrengeteg eligazodá­sában a tanuló bizton számít­hat tanárjára. Ez még, sajnos nincs mindig így, gyakorta leszűkül a kapcsolat az isme­retek, a tananyag mechani­kus átadására. — Említette a család-iskola kapcsolatot is . . . — Érdekes dolog figyelhető meg itt. Az első iskolásévek­ben nagy a szülői törődés, a gyerek minden dolgáról tudni akarnak, könnyen be is kap­csolódnak a közösségi mun­kákba. Később ez a lendület alábbhagy . . . Sokat törjük a fejünket, miért van ez így? Többen mondták hozzászólá­saidban. hogy iskoláikban is jellemző ez, míg másoktól öt­leteket. javaslatokat hallot­tam ennek orvoslására. Re­mélem. egy-két ötlet nálunk is beválik. JÖVŐRE: AZ IFJÚSÁGI TÖRVÉNY Abban, hogy az idei nyári egyetem fölülmúlta az elő­zőeket, nem kis része volt dr- Kun Andrásnak, a Salgótar­ján városi Tanács művelődés- ügyi osztályvezetőjének. az egyetemi szervező bizottság titkárának. A 16 előadás fris- sitéseként kirándulást szer­veztek Csehszlovákiába, vala­mint megyénk területén tet­tek látogatást a hallgatók, a megyei ifjúsági bizottság és a KISZ-bizottság vendégeként, pedig akadályversenyen és tömegsportvetélkedőn vettek részt —. hogy csupán a leg­nagyobb tetszésnek örvendő programokat mondjuk. — Nincs különösebb titka a jól sikerült rendezvénynek — mondta dr. Kun András — az alapos fölkészülés a „magyarázata”, időben föl­kértük az előadókat. Mint a NÓGRÁD is rendszeresen hírt adott róla. a politikai élet 'több vezetője tartott előadást, így a hallgatók „első kézből” kaphattak tájékoztatást az if­júsággal kapcsolatos dolgok­ról. Széles skálán mozogtak a témák az óvodás gyerekek helyzetétől a fiatalság idő­sebb rétegeinek gondjaiig ter­jedt. A kirándulások, szabad­idős-rendezvények nem titkolt célja volt, hogy a szakterüle­ten dolgozók, a megyeiek, vendégeink, bolgárok és szlo­vákok között barátság, mun­kakapcsolat szövődjön, hogy az itt töltött tíz napot újab­bak kövessék majd. — És mi lesz a témája, a jövő évi VII. nyári egyetem­nek? — Már most hozzálátunk az előkészületekhez, hogy jövőre még többen és jobban tájé­kozódhassalak az ifjúságról. A téma ugyancsak érdekesnek ígérkezik: az ifjúsági törvény közel tízéves tapasztalatait vesszük górcső alá. Remélhetően, ez is hasonló­an jó hírverés lesz a megyé­nek! Tanka László M ikor Nimród, a nagy vadász, akinek nyil- vesszei elől egyetlen vad és egyetlen ellenséges har­cos sem menekülhetett, be­került a föld mesevilágába, az íj, mint az ember erejét sű­rítő és megsokszorozó eszköz, már évezredek múltjára te­kinthetett vissza. Túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy az első olyan szerszám, mely töme­gek életmódját határozta meg, fennmaradását biztosí­totta, s az ősemberek korá­tól az újkor hajnaláig folya­matosan használatban volt. A mi történelmünkben is jelentős szerepet játszott az évezredek folyamán egyre vál­tozó, egyre hatásosabbá váló eszköz. Köztudott, hogy az el­ső ezredforduló tájékán — időszámításunk után —, Nyu- gat-Európa „az magyarok nyi­laitól” rettegett. Ma már — egy-két ország kivételével, ahol még vadász­nak vele — sportnak számít csak az íjászat. Tartozunk azonban az igazságnak, ha el­nézést kérünk az előbbi mon­datban a „csak” szócskáért. Hogyan beszélnek erről Sal­gótarján első íjászszakosztá­lyának újoncai? — Korábban lövészkedtem, kispuskával. Abba kellett hagynom tanulmányaim mi­att. Később megtudtam, van ez a lehetőség, megpróbál, koztam vele — mondja Rá­kos Csaba népművelő. — Na­gyon jó kikapcsolódás a né­pi tánc mellett. Erőt kíván, nyugtat, a az sem közömbös, Egyszer volt egy megszállott hogy az ember ez alatt is levegőn van. — Édesapámtól hallottam a lehetőségét, érdekelt, meg­néztem. Szép, nyugalmas sport, kizárja az idegességet. Tökéletes kikapcsolódás — vallja Kazinczi Péter elektro­nikai műszerész. — Érdekes érzés, hogy ez­zel a fegyverrel harcoltak az ősmagyarok, s hogy ez az ősi fegyver a mi kezünkbe is il­lik — teszi hozzá Dudás Zol­tán műszerész. — Az ember el se hinné, de van olyan pontos, mint egy tűzfegyver. Tehát jó sport. A szakosztály még nagyon fiatal, az idén vesz részt elő­ször versenyen, s kell egy­két esztendő, hogy „kiforrja” magát. Megalakulásával 26- ra nőtt a Salgótarjánban űzött sportágak száma. — Bár szerintem ez egy ki­csit sok, mégis örülök az íjá­szoknak — mondja Girtl László, Salgótarján városi sportfelügyelője. — Oldják a megye sportéletében jelenleg uralkodó labdacentrikus szem­léletet. Kérdés, sikerül-e olyan bázist maguk mögé állítani, melyből minőségi verseny- sport nőhet ki. Ha sokan meg­kedvelik, azok közül már ki lehet választani a legtehetsé­gesebbeket. Ennek természe­tesén sok az akadálya, hiszen elég költséges, s az eszközök beszerzése amúgy is nehézsé­gekbe ütközik. De erről töb­bet tudna mondani Koósy Zoltán, az íjászok vezetője. A név már ismerős. Aki Salgótarjánban az íjászattal foglalkozik, az mind rá hi­vatkozik. Tőle kapta a „mér­gezést”. Ki hát az az ember, akinek a sportág megjelené­se Salgótarjánban köszönhető. — Gyermekkoromban, mint legtöbben fiúk, én is fabri­káltam magamnak egy íjat. Attól kezdve ez lett a ked­venc elfoglaltságom. Sokat kikaptam érte, mert lőttem mindenre, egyszer még a ma­lacot is megsebesítettem. Ti­zenöt éves koromban apám — azóta is hálás vagyok neki érte — vette az első igazi íjamat. Három évvel később, amikor Budapestre kerültem dolgozni, azonnal kerestem egy szakosztályt. A Spartacus- hoz jártam edzésekre, az ed­ző szeme megakadt rajtam. Két hónap után az addigra már igencsak rozoga íjam he­lyett újat kaptam, s az első versenyen 1 A kategóriás szin­tet lőttem vele. Ez 1961-ben történt. Még azon a nyáron új, korszerű, műanyag íjat kaptam az egyesülettől, s rö­vid időn belül a versenycsa- pat tagja lettem. Aztán be­vonultam, megnősültem, 1966- ban Salgótarjánba költöz­tem. Azonnal megkíséreltem íjász-sportegyesületet alakí­tani, de akkor nem sikerült. Mivel Magyarországon nem kapható, magam próbáltam íjat barkácsolni. Ha újságban, televízióban íjászképet lát­tam, napokig nem tudtam nyugodni. Egyszer aztán meg­láttam. hogy Budapesten a Bizományi Áruházban íjat le­het kapni. OTP-hitelt vettem fel és megvettem. Elkezdtem edzeni. Kiderült, hogy ez má­sokat is érdekel, egyre töb­ben kísértek el, megpróbál­tam újra egyesületet alakíta­ni. Sikerült. Megyei és váro­si sportszervek nagyfokú elő­legezett bizalma anyagi tá­mogatáshoz juttatott minket, s a megyei tanács sportköre vállalta, hogy fogadja az egyesületet. Húszezer forint rendkívüli támogatást kap­tunk az idén, valamint ren­geteg segítséget a régi sport- barátoktól. A magyar Viszkó­za íjászszakosztály például százezer forint értékű gya­korló felszerelést bocsátott rendelkezésünkre. Az íjász­szövetség is sokat segített. A városi tanácstól gyakorlásra alkalmas helyet kaptunk, ahol társadalmi munkával alakít­juk ki a pályát. Tizenkét iga­zolt tagunkból öt versenyké­pes. Vannak pártoló tagjaink is... , M esének tűnik, pedig egy — a szó jő értelmében vett — megszállott har­ca volt. És akkor még nem említettük a nehézségeket. Azt, hogy sporteszközöket Magyarországon csak elvét­ve, bizományi úton lehet kap­ni. Egy versenyző szerelése 35—40 ezer forint. Jelenleg természetesen ennél jóval ol­csóbb eszközökkel folyik a munka Salgótarjánban, a Tar­ján vendéglő közelében levő játszótér mögött, a vasút és patak közötti pályán. Nemes formára feszülnek az íjak —, egy kihúzás körülbelül húsz kiló — egy edzés legalább 120 lövés — egész addig, amíg a táblát láthatatlanná nem te­szi az alkony. Minden érdek­lődőt szívesen látnak. Akinek jók áz adottságai, annak meg­teremtik az edzés feltételeit. Sportkörük —, mint a titkár közölte — az idén mintegy harminc, jövőre talán ötven­ezer forinttal támogatja az íjászokat. Ha lelkesedésük nem kopik meg, bizonyosan meg­szolgálják! — gáspár — NÓGRÁD — 1980. július 15., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents