Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
A Tevéi véletlenül Került Bangó Rózsa kezébe, Picirozi nem tehetett róla. Amikor megkapta, hordozta magával mindenhova. A köténye zsebében tartotta, időnként kihámozta a borítékból, olvasgatta, s valahányszor a levél végéhez ért, kiootyogtak a könnyei. Rozsáé nem. A Bangó családban mindenkinek kőből volt a szíve könnyet csak a harag morzsolt ki a szemükből. De még nem haragudott Picirozira. A lányára sem, aki Amerikából küldözgette a leveleket aj édesanyjának. Hazajött Bangó Rózsa férje. Megcsókolta asszonyát, aki megérezte rajta a borszagot. — IttálT — húzta fel asz«-, mét. — Egy fröccsöt a tsksdvs- dért, egyet a magamért — nevetett Szandi Kálmán ái kedveskedve rápaskolt a felesége tomporára. — Olvasd el — tette eléje a felesége az Amerikából jött levelet. \ — Te kaptad? Voll SoleljeaeZTeTi szer aim ük puha fészke. Rózsáékhoz nem mehettek, kilencen laktak az egyszobás régi cselédházban. Kálmán sem vihette hozzájuk az ifjú asszonyt, mert az ő családjuknak Is kicsi volt a kanászház. Sarudiné akkor jót tett velük. Nem törődött azzal, hogy a faluban cigá- nyozzák az ifjú párt, embernek tartotta őket. megbízott bennük, megosztotta velük a hajlékát. Szandi Kálmán akkor már felszabadult ácslegény volt. Szépen keresett, pénzét hazahozta, átadta Bangó Rózsának egy fillérig. A feleség Is dolgozott, varrodába járt, s talán azért is, mert három évvel idősebb Kálmánnál, ő tartotta kézben a házveaetést. Beosztással éltek, a megtakarított pénzt takarékkönyvbe rakták. Picirozi nem sokat kért tőlük, havi kétszázat fizettek a szobáért. A konyhát közösen használták. A budira is közösen jártak. Kálmán kezében égett a munka, ősszel föl ásta az Öregasszony ezerkétszáz öles kertjét, tavasszal ágyásokat csinált, veteményeztek, megtermelt mindent, amire Pici- rozinak szüksége volt A szőPósfai János; PICIROZI r — Látod, Pidroain&k elmerték. A lány* tisztelt« mg az anyukáját. Szandi Kálmán kibontotta a levelet olvasni kezdte, ■ előbb a füle, majd az arca öltözött pirosba. Szeméből «llobbant « csillogás, a hangja is fakóbb volt, amikor kérdezte: — Ideadta? — Dehogy! Ott felejtette n ülőkén még meg megkönnyeb. bili és közben Is a lánya levelét olvasgatja, de arra nincs esze, hogy visszategye a kötényébe. Én meg megtaláltam. Még jó, hogy ki nem töröltem vele. — Ne IdétlenkedJ — szólt rá a férje. Üjra elölről kezdte olvasni a levelet, időnként felszisszent, mintha megmarná valami. A távoli nagysága kígyóként mart a szívükbe. „Szabadulj meg tőlük minél előbb. Én gondoskodom rólad. Ha pénzre van szükséged, pénzt küldök. Ha akarok, minden héten menesztek egy csomagot. Add el a ruhaneműd, tedd pénzzé, fogadj magad mellé akárkit, de ezektől szabadulj meg. Cigányokkal nem lakhatsz egy fedél alatt!” — Rohadék — mondta Szóró Kálmán s a levéllel együtt ki. felé indult. — Most hova trappolsz? — szólt rá a felesége. — Megyek az öregasszonyhoz. — Amerikába kellene menned, ha valakit szét akarsz taposni — intette meg Bangó Rózsa. — Ez az öregasszony semmiről sem tehet. Piciny Roziban egy deka sincs abból a szemétségből, most neki ártsunk? — De hát mégiscsak meg kellene mondani neki! — Semmit se mondunk meg felelte az asszony, s a levelet darabokra tépte, majd a tűibe hajította. — Ezt a békát le kell nyelned — fejezte be a kínos párbeszédet. Sarudinét csak maguk közt hívták Picirozlnak, ha vele beszéltek Rozi mamázták. Szerették az öregasszonyt. Amikor e'ybekeltelc, megosztotta velük a házat, ez a szoba lejét la í gondozta. Évente tíz- szer permetezett, a peronos j- póra támadásai re ellentámadásokkal válaszolt Olyanok vagytok ti, mint ha a gyerekeim volnátok. Tegezhetlek Kálmán, ugye nem haragszol rám, ha tegezlek, hl. szén ismerlek gyerekkorodtól. — O, Kori mami, hogyne te.’ gezhetne minket Tavasszal feljött a föld fagya, a régi házról darabonként omlott a vakolat. Szandi Kálmán betapasztotta a lyukakat klmeezelte a házat, hogy csinos legyen. Jobban éltek, mint a faluban akárki. Amália levelét elfeledték, az öregasszony soha nem hozta szóba, nem is tudta talán, hogy az ámyékszéken felejtette. Talán beleesett oda, ahova való gondolta magában. S amikor jöttek a csomagok, hol egy felöltőt, hol egy viseltes öl. tönyt adott Szandi Kálmánnak, virágos pongyolát Bangó Rózsának. Elfogadták, mímelték az örömet, Piclrozinak nem tűnt fel mégsem, hogy egyszer sem látja őket az amerikaiak levetett holmijában. Márti születésekor •— Illendőségből, vagy csak azért, mert ez Így nagyon egyszerűnek látszott — az öregasszonyt hívták keresztmamának. Picirozi boldog volt, kétszáz forintot dugott a papnak, megengedte, hogy a keresztelőre meghívják a nagyszülőket, Rózsa és Kálmán testvéreit Annyian voltak, hogy alig fértek el a szőlőlugas alatt, á virágos udvaron, amelyet Kál. mán tartott rendben. Finom sülteket ettek, bort Ittak az öregasszony terméséből, énekeltek is hozzá. Az öreg Szandinak még a hegedű, je is eszébe jutott: hogy illene az most ehhez a hangulathoz hogy tudna muzsikálni >az unokájának, mennyire szép lenne ez a délután! A fia összetörte a hegedűt, de talán még az emlékét is. Azt a világot akarta összeroppantani azzal .a hegedűvel. amely nyomorúságra szülte őket hajdanán. Bangóék istállójában két te. hén ropogtatta a finom szénát. Az öreg pikulás nyugdíjat kapott a téeszben, fiai szakmát tanultak, az egyik lakatos. * tnáaik' ács, együtt dolgozik Szandi Kálmánnal, a sógorával. Az öreg Szandinak is lehetne tehene, nem is egy. Mikor még Kálmánnal együtt éltek, volt úgy, hogy két tehén, két növendék volt a nevükön. Az öreg elitta, elkurvázta a meg nem szokott vagyont. A hegyen túl lakott a szeretője, oda járt hozzá néha, csak az éjszakai órák vetették haza. Akkoriban még eljárt muzsikálni is. Egy éjjel hazabotorkált, fellármázta az alvó családot. Felesége kiabált vele, Szandi Jácintban égett a pálinka. az asszonyra támadt, hirtelenjében nem akadt más a kezeügyébe, mint a petróleumlámpa azt csapta hozzá Az asszóny elugrott, a lámpa a falhoz csapódott, s egy pillanat alat lángra lobbant a zsúfolt szoba. — Igyatok a kislányunk egészségére — mondta Picirozi. Ez kizökkentette mindnyájukat, Kálmánt Is, elfeledve a vihar emlékeit • Amália sürgönye a búcsú előtt két héttel érkezett Picirozi — az ámyékszéken felejtett levélről nem tudott Amáliáról sem Rózsa, sem Kálmán nem ejtett soha egy rossz szót — diadalmasan hordozta körbe a táviratot — Hazajön a lányom! —újságolta a szomszédoknak, a boltban Őgyelgő asszonyoknak, mindenkinek, aki .az útjába akadt — Mit szólsz hozzá Rózsa, hazajön a lányom. — Isten hazasegíti — mondta Szandi Kálmánná. Maga sem tudta, hogy miért éppen ezt mondja. Akkoriban már úgy volt, hogy Picirozival eltartási szerződést kötnék, élete végéig a gondját viselik. Eddig is ezt tették. Amikor lázas volt, felváltva ültek az ágya szélén, félóránként mérték a lázát, Kálmán éjfélkor orvosért szaladt, aggódtak érta szívből. Az eltartási szerződést csak azért nem írták alá, mert az öregasszony nem sürgette. Azt mondta; minek ea a formaság, megbízik ő bennük, úgy tekinti őket, mintha a gyerekei volnának. Minek az a papír, azzal legfeljebb... no, mindegy. A szeretetet éppen úgy nem lehet szerződésbe foglalni, mint ahogy pénzért meg. vásárolni. Amikor ezt mondta, Rózsa és Kálmán az Amerikában élő Amáliára gondoltak. Nem szóltak semmit, csak a szemükben lobbant egy furcsa láng, de Picirozi ezt nem vette észre. Megjött Picirozi lánya A me rikából. Kiosztotta az ajándékokat, elhalmozta az anyját az évtizedeken át gyűjtött vágyako. zás örömével. Emezeket kerül, te. Immel-ámmal beszélgetett velük, még a csacsogó, szöszke kislányt sem vette igazán a szívébe. Nem tudott, vagy nem akart leereszkedni hozzá, pedig a kicsi Márta ennivalóén köszönt rá minden reggel: — Csótolom Ami némi! Ez lehetett Amália néni, de lehetett volna amerikai néni Is. Amália nem volt nagyon érzékeny az effajta gyermeki árnyalatokra. Kálmán aznap reggel nem ment munkába. Valamiért otthon kellett maradnia. A budin ült, szokásához híven ott nézte át a tegnapi újságot. Kicsi Márta az udvaron szösz- mötölt. Picirozi is ott-téblábolt körülötte. A gyerek mondani akart neki valamit, de éppen akkor, amikor Amália is kilépett az udvarra. — Lozi mami, Lozl mami, tessék fidelni... Amália arca lángba borult. Kézen fogta a kislányt, a virá. gos udvar végébe vezette és ezt mondta neki: — Ne mondd többet hogy Rozi mami. Rozi néni neked nem a mamád. A te mamád cigányasszony volt," de már meghalt. Öh, te kis varangy?! K álmán hallott mindent. Türtőztetnie kellett magát, hogy ki ne ront. son a budiról. De nem robogott ki, megvárta, amíg Amália bemegy az udvarról. Nagy sárga lobogás volt az arca, amikor kezébe vette a kislánya kezét. Megszorította és kivezette abból az udvarból, amely lángban égett a sok tátikától, begóniától—i ■ Réti Zoltán: Pataki h&i Passuth László 80 éve született az Esőisten.:. írója Talán a legműveltebb magyar Író volt' Regényeinek meghatározó élményét az a fantasztikus Ismeretanyag adta, amit az író felszedett, és amit igyekezett megosztani olvasóival. Jogásznak készült Kolozs* váron és Szegeden tanult. Aztán 80 éven át banktisztviselő, majd nyugdíjba vonuláséig szakfordító. Korán kezdett írni, rövid újságcikkekkel kezdte azután útirajzok, útleírások, történelmi tanulmányok a mérföldkövek. S mór akkor fordít rövid novellákat tanulmányokat- Hamarosan a legjelentősebb folyóiratoknak, a Nyugat, Válasz. Szép 8*6, Magyar Szemle stb. munkatársa. 1937-ben jelenik meg Eestergoml symposlon címmel a tanulmánykötete és ugyanebben az évben az első regénye az Eurázla. Ezt a művet még nem a művelődéstörténet nagy ismeretű tudósa Írja, ez a műve le mega Forgó, ajtó la a polgári társadalom szélsősége* figuráinak expresszív stílusú bemutatása. Igazi, átütő sikere azonban az Esőisten siratja Mexikót című nagylélegzetfl történelmi alkotásának van, amely 1939-ben jelent meg, és amely egy csapásra megteremti neki azt a hatalmas olvasótábort, amely a szerző művelt élete végéig szeretettel olvasta. Ezni spanyol hódítást Indító Cortez történetét bemutató munka stílusával, nehéz veretű, barokkos mondataival a háború előtti irodalom egyik legnagyobb sikere, és sikerességét a mai napig megőriztePassuth termékeny Író volt A háború után Jelentek meg azok a 'történelmi regények, amelyek hiteles történelmi forrásanyagra támaszkodva az emberiség történetének egy- egy csomópontját regényesí- tik meg. Még a háboxú alatt írta a Nápolyi Johannát és a Biborbanszületett című művét. Majd később a Raven ná- ban temették Rómát és a Fekete bársonyban című művel arattak sikert. Zrínyi Ilonáról szól a Sasnak körme között, Báthori Istvánról a Négy szél Erdélyben és erdélyi témájú a Sárkányfog lg. Művészettörténeti tartalmú regényei Is jelentősek. A Mantuai herceg muzsikusa, a Harmadik udvarmester és az Aranyködben fáznak az Istenek ugyanúgy mint történelmi regényei pontos képet rajzolnak az ábrázolt korról, és plasztikusan állítják elénk szenvedő emberként az ábrázolandó főhőst, a művészt, Monteverdlt, Glorgonét, Ve- lázquezt vagy Raffaellőt Sokat írt, sokféle műfajban. Történeti tárgyú rádiódrémái mindig élményt jelentenek minden olvasórétegnek. Hitelesen tudta a történelmileg hitelest megszólaltatni. Óriási kúltúrtörténeti érték életműve, de igazságtalanok lennénk vele, ha egyszerűen csak népszerű ismeretterjesztő Írónak tekintenénk- Több volt ennél. Az Esőistent a világ húsz nyelvére lefordították. Es sok olyan művelődéstörténeti kutatási eredményt köszönhetünk neki, amelyet Ő bányászott ki Európa valamelyik levéltárából, és amely szerencsésen gazdagította Magyar- ország és Európa kapcsolatkörének ismereteit. Passuth László nem volt nagy író. De jó Író volt És ahogy a színműben a főszereplők mellett szükség van a karakterfigurákra ugyanúgy egy nép Irodalmában szükség van a műveltségüket kiváló irodalmi szinten nyújtó kismesterekre. Ahol a „kis” megjelölés nem azt Jelenti; hogy az alkotó nem óriási a maga témakörén, világán, lehetőségein belül. Az. Csakhát árnyékban élt a kor nagy óriásainak Krúdynak, Mórlcz- nak, és a többieknek, akiknek életművét tüdős szeretettel kiegészítette. — szalontay — Népfőiskolák 320 népfőiskola működik az NDK-ban. Évente 300 ezer dolgozó tanul ezekben az oktatási Intézményekben. A népfőiskolákon idegen nyelvek oktatása Is folyik- Az előadások többele között társadalomtudományi, matematikai, természettudományos, természettudományi-technikai és kulturális-művészeti területeket ölelnek tel. Az esti oktatásban ezer főállású és 10 ezer meghívott előadó vesz részt, köztük mérnökök, közgazdászok, művészek, tudósok, orvosok, jogászok. Polner Zoltán: Más kezén Megárad sírásom fekete erdőben. Árválkodó kicsi gyöngyöm könnyben állsz előttem. Förtelem éjfélben csak egy suhogó fa. Kilenc éjjel valaki azt \ halálra kínozza. Töri kilenc ékkel, sorvaszt ágat, törzset. Hites uram lábnyomáért engem földbe ölnek. Humboldt-kiadvány Az az erdő hallgat, az a fa is szótlan. Árválkodó kicsim jajgat csak a virrasztóban. Alexander von Humboldt (1769—1859) német természet- tudós leveleit és naplóit adja ki az NDK Tudományos Akadémiája. A szerkesztők a tudós 15 000 levelét rendezték sajtó alá. Huszonhét ország 36ü levétára, könyvtára, múzeuma, valamint számos magánszemély mintegy tízezer különféle dokumentumot bocsátott rendelkezésre a kiadványhoz. A gyűjteményes kiadás érdekes része az a napló. amelyet Humboldt 1799 és 1804 közötti kutatóútján írt a mai Venezuela, Kuba, Kolumbia, Ecuador, Peru és Mexikó területén. A könyv a tudós 150 évvel ezelőtti eredményes szibériai útjának feljegyzéseit is ter.faaiBaaa»e Katona Judit: Egy ló halálára Fogai alatt égi fű ropog, . lehajtott fejjel lépdel egyre messzebb. Szakadt inakkal jön a réten át. Ledobta rég a zablát és a nyerget. Zabéhen múlt ki. öt nap, s éjszaka lógott gerendán Csillag. Már suhan, végtelen útról nem talál haza, de néha rámnéz. Árnyékarca van. NÓGBÁQ - 1980. július 13., vasárnap 9
