Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-10 / 134. szám
Balassagyarmat Családi körben Pásztó „Megfontolton Brutyó János látogatása N ógrádban a szavazás után Még a délelőtt folyamán leadta voksát Balassagyarmaton Kürtösi József és felesége. A nagy esemény után otthon töltötték a vasárnapot a két kisfiú társaságában- Kürtösi József a Nógrád megyei Szolgáltatóipari Vállalat balassa* gyarmati kirendeltségének lakatosa, szocialista brigádvezető. Felesége a kórház dolgozója, a kisebbik gyerekkel gyermekgondozási szabadságon van. Néhány percre letelepszünk a szépen, ízlésesen berendezett új lakásba, amely kényelmes, szép bérházban található. A fiatalasszony megsúgja: — Mostanában sok öröm ért bennünket. A férjem alig egy hónapja Kiváló dolgozó kitüntetést kapott A fiúk is tudják, és nagyon büszkék édesapjukra.-. Nógrád A legjobbakra szavaztam... Mozgóurnával Rakovszkiéknál Apró, kicsiny ház, beépített kapukkal Nógrád községben, majdnem a vár alatt. Itt él a több mint 86 esztendős Ra- kovszki János, tsz_járulékos. Nehezen mozog már, az idő, a sok-sok keserűség megkoptatta. De csak az izmait. Szellemileg teljesen friss, mindenre, egészen aprólékosan emlékezik. Hogy megkíméljék a fáradságtól, a községi választási-elnökség úgy döntött: otthonában keresik fel, ott adja le szavazatát. Így került a mozgóurna Rakovszki János bácsi lakására. Amikor átadták a két szavazólapot, szemüvegét sem vette fel. Nincs még most sem szüksége rá. Jól megnézi a lapokat, borítékba helyezi, s beteszi az urnába— Nem gondoltam, hogy a? idős embereket így megbecsülik. Az biztos, hogy soha ilyen élet nem volt. Erre szavaztam, a jóra. Meg a legjobbakra. A képviselőről sokat hallottam, a tanácstagjelöltünket pedig jól ismerem. Szóval én bízom bennük... 2 NÓGRÁD - 1980. június 10., kedd választunk..." A szavazás napján Nógrád megyébe látogatott Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Salgótarján 2, számú országgyűlési választókerületének képviselőjelöltje. Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Illés Miklós, a megyei tanács általános elnökhelyettese kíséretében Hétsá- gon, Balassagyarmaton, Salgótarjánban. Pásztón találkozott a megye országgyűlési képviselőjelöltjeivel, elbeszélgetett a választási elnökségek tagjaival. A tapasztalatokról lapipik munkatársa kérdezte Brutyó Jánost. — Jó hangulatú, lelkes a választás, ünnepi a hangulat, ötödik alkalommal vagyok jelen ilyen nagy fontosságú eseményen a megyében, s mindig erről győződhettem meg. A:t tapasztaltam: a választópolgárok tisztában vannak országunk, népgazdaságunk jelenlegi helyzetével, tudják, hogy a dolgos hétköznapok következnek. A szavazás kifejezte, hogy a nógrádiak is bizakodóan tekintenek a jövő elébe, készek a helytállásra, s a megnövekedett feladatokat nem tehernek érzik, megvalósításukat saját ügyüknek tekintik... Az emberek tudják, mit jelent a választás! Különösen itt, ahol a felszabadulás előtt keveseknek adatott meg a lehetőség az ország dolgaiba való beleszólásra... Különösen kedves színfoltnak tartottam a szavazókörzetekben azt a kedves, meleg hangulatot, ahogy az időseket és az először szavazókat köszöntötték — nyilatkozta Brutyó János. Először választottak Most lettünk felnőttek! Rendkívüli érdeklődéssel, fegyelmezetten és ünnepélyes külsőségek mellett kezdődött a választás — ezzel tért vissza a kora reggeli órákban a társközségekből dr. Farkas Miklós, Pásztó nagyközség közös Tanácsának vb-titkára. így volt ez a pásztói öregek napközi otthonában berendezett 2- számú szavazókörzetben is, ahol öt választókörzet állampolgárait várták. — öt órakor már itt Is igen sokan várakoztak — tájékoztatott a számtalan virágcsokorral, gyönyörűen feldíszített teremben Mátrai Szilárd, a szavazatszedő bizottság elnöke. — Nyolc óra körül érkeztek a legtöbben. Nagyobb csoportokban, zömmel a 11-es és a 12-es számú választókörzetből jöttek ebben az időben. A tájékoztatás félbeszakad, idős férfi, érkezik, Mátrai Szilárd kedves szavakkal köszönti: — Zeke Józsi bácsi már veteránnak számít közöttünk, kívánjuk, hogy még nagyon sokszor jöhessen el szavazni. — Sok választást megértem én már, érzem is a különbségeket —- mondja a 70 esztendős Zeke József, a Dózsa György Általános Iskola nyugdíjas tanára. — Azt hiszem, az a legjobb kifejezés, hogy Endrefalva Jól képviselni Endrefalva, Szondi utca 10 szám. Már kívülről is tetszetős ház. Belülről ragyog a tisztaságtól. Két szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba teszi kényemessé az öttagú család számára. Az alig 19 esztendős Jónás Csaba, szülei és két testvérének nagyszerű otthona. — A salgótarjáni síküveggyár segédmunkása vagyok. Ugyan Salgótarjánban születtem, de szinte itt éltem le eddigi életem. Ugyanis 1966-ban költöztünk ebbe a lakásba. Mindenki ismer, én is mindenkit ismerek az utcában, a környéken. Ennek ellenére meglepett, amikor a községi tanácstagi jelölő gyűlésen a 17- es választókerületben engem jelöltek tanácstagnak. Két oka Is volt. Első választó vagyok, meg cigány is... Aztán ahogyan teltfek a napok, egyre jobb érzés támadt bennem, hiszen már a jelölő gyűlésen is egyhangú volt a szavazás. Ügy elképzeltem, nagyszerű dolog egy egész utca lakóit képviselni a tanácsban. Cigányokat, meg másokat. Leszegi a fejét, tovább gondolkodik. Minden értelmes szót kétszer is meggondol, amíg kimondja. Addik az édesanyja vall fiáról. most a józan megfontoltság alapján választunk embereket a felelősségteljes ’munkára. Sokat várok tőlük, hogy mást ne mondjak, több járda kellene. Zeke Józsefné szól közbe, a férje kezében tartott botra mutat: — A rossz lábbal, az érszűkülettel bizony kényelmesebb a közlekedés jó járdán- A Kossuth utcában például, ahol már csak az óvodába gyerekekkel közlekedő anyukák érdekében is kellene a járda. Zeke József búcsúzik, siet a barátaihoz. A festő szakkörbe, ahol saját szórakozásbkra fognak ecsetet, tevékenyebbé téve a nyugdíjaséveket. A távozók helyébe mások lépnek; egyedül, családdal, ünneplőben. De van olyan is, aki szemmel láthatóan a munkát hagyta félbe a szavazás idejére, zsebéből collstok áll ki. Fiatal párok érkeznek egymás után. karon ülő vagy kézen fogva vezetett gyerekekkel. Ezek a csöppségek most csak „asszisztálnak”, mégis főszereplőnek tekinthetők ezen a választáson. Elvégre is, Pásztó holnapjára, s a legifjabbak generációjának nagyobb léptékű jövőjére adják a szülők a voksokat. a választókat A fiatal tanácstag — Rendben, becsülettel képviselni a választókat, megszolgálni az előlegezett bizalmat. Tennivaló is akad. A járda Karancslapujtőn, a tanácsház előtt öten-hatan beszélgetnek udvariasan helyet engedve a szavazni igyekvőknek. — Jó időnk van — mondja Osgyáni Pál tanácselnök. — A választópolgárok szívügynek tekintik a szavazást — ^teszi hozzá, s újságolja, hogy a Deák Ferenc utca lakóinak zöme például együtt érkezett. Leadta szavazatát Baksa Nándor és Telek Zsuzsa is. Életük nagy eseménye ez, hiszen először járultak az urnához. — Magasztos érzés hozzá. Egy pillanatra úgy tűnt, az esküvőre illő ünneplő ruhát viselő Almási László elfogó- dottan áll a szavazatszedő bizottság előtt. — A ünnepélyes külsőségek nem leptek meg, érdeklődtem, már hogyan is zajlik le a választás, — mondta a pásztói, huszonhárom éves fiatalember. — Jólesett azonban, hogy számon tartanak. A köszöntő — .a szavazatszedő bizottság elnöke — és a köszöntött között közelebbi a kapcsolat, ezt jelzi a bizottság elnökének kérdése: — Mi lesz az iskolával, László? — Május 28-án szereltem le a katonaságtól, az Ybl Miklós Építőipari Főiskolára szeretnék jelentkezni. járulni a döntéshez, kik képv!_ seljék ügyeinket. Miklós Feri bácsira szavaztam, olyan emberre, akit gyerekkorom óta ismerek, s méltán táplálok bi. zalmat iránta — mondja a húszéves Baksa Nándor. Reg_ gél már a mozgóurnával Bak. saházán járt. — Ügy érzem, most lettünk igazán felnőttek! — vélekedik a 19 éves Telek Zsuzsa. — Fel_ emelő volt a szavazólapot az urnába dobni. A mi körzetünkben Fodor Tiborné védőnő a tanácstagjelölt. Hogy isme. rem-e? A szomszédom... Almási László alapos ember benyomását kelti, ezt érzem szavaiból: — Csak néhány hete jöttem haza, de megismertem a jelölteket. Dancsák László- nét, országgyűlési képviselő- jelöltünket személyesen ugyan nem, de elolvastam róla minden beszerezhető információt. Hogy mit várok tőle? Pásztó város szeretne lenni — ennek én is örülnék ! —, ehhez azonban soksok munka, pénz, fáradság szükséges. A megválasztott képviselőnk természetesen gondoljon az egész járásra, de egyik legfőbb feladata legyen az előbbi cél elérésének segítése. Dolgozzon ezért a nem hétköznapi feladatért megkülönböztetett figyelemmel, ereje és lehetőségei szerint. „Megismertem a jelöltet..." — Jól keres a Csaba. Havi 1500 forintot megspórolok neki, hiszen hazaadja a teljes fizetését. Házat szeretnénk építtetni részére. Nem csavarog ám! A foci a hobbija. Szeret olvasni, televíziót nézni... Terveiről is faggatjuk a fiatalembert. Röviden, tömören válaszol: már elkészült a Szondi utcában, most az utcát kell rendbe tenni. Ehhez pedig sok társadalmi munkára is szükség van... Aztán megnősülni, családot alapítani, házat építeni. Ügy érzem', a közösségi érdek mellett elfér a saját tervem megvalósítása is... Tulajdonképpen másodszor... Autóklubosok kocsival Balassagyarma_ ton aválasztási elnökség úgy döntött, hogy öt órakor megnyitják a szavazóhelyiségeket. Sokan mentek műszakba a kórházba, gyárakba, mások munkából érkeztek, sokan utazni indultak. Jogos volt a döntés, mert reggel fél hatig már több mint hatszá- zan leadták vok_ sukat az ország- gyűlési képviselőre és a tanácstagokra. Az első választókat emléklappal ajándékozták meg, Balassagyarmaton nyolcszáz fiatal lány és fiú vette át meghatódot- tan az emléklapot. Az idős embereknek virágot nyújtottak át a vörös nyakkendős, fe- hérblúzos, fehér- inges úttörők. Azokról sem feledkeztek meg, ahova mozgóurnát vittek. A szavazatszedő bizottsággal együtt két úttörő is ment. Ünnepélyesen köszöntötték Balázs Ferencet, az idős veteránt. Sokat segítettek a választás lebonyolításában a balassagyarmati autóklub tagjai. Uj- páU József, Bartos János, Hemerka Gyula, Sólyom Ferenc és Tóth La- josné egész nap ügyeletet tartottak kocsival. Felvált, va szállították a mozgóurnát, jelentéseket hoztak, futárszolgálatot teljesítettek. Egyébként a választás hajnalára a városban két új állampolgár látta meg a napvilágot. A jövő szavazói... Magyarnándorban pattogós, vidám, zenés ébresztő köszöntötte reggel hat órakor a választópolgárokat. A közös tanácshoz tartozó négy községben az első választóknak mindenütt egy-egy szál virágot nyújtottak át. így volt ez az iskolában berendezett szavazóhelyiségben is, amely kitűnt díszítésével. A falakat, asztalokat szebbnél szebb kézimunkák borították. Mindezt a szavazóbizottság tagjai — Dr. Baráth József, Les- kő Miklósné, Pribelszki János- né, Babcsán Mihályné és Bárány János — kezdeményezték. Ebben a választókerületben szavazott Filiczkiné Nagy Éva fiatal óvónő is. — Nehéz a gondolatokat szavakba önteni — mondotta — ünnepi eseménynek tartom a választást. Már a terem díszítését is végignéztem, maga a környezet is ünnepélyességet sugárzott. Filiczkiné p választást megelőző tennivalókból is kivette részét. A 9-es számú választókerületben, ahol Varga Évát jelölték tanácstagnak, a gyűlés levezető elnöke volt. — Ez külön érdekesség. Hosszú ideig Bagyal József volt a tanácstagja a környéknek. Megbecsült, szeretett ember, aki a mostani választáson adta át a stafétabotot unokájának, a takarékszövetkezet dolgozójának. Még jó tanácsokkal is ellátta az új tanácstagot. Filiczkiéknek van egy kislányuk, Anita, így először az édesanya ment szavazni, amikor hazaérkezett, az édesapa, következett, aki az iskola tanára. . A fiatal óvónő még hozzáfűzi: — Az én számomra mindenként nevezetes a mostani választás. Amikor az elmúlt szavazáson én is első választó voltam, életemben először szakszervezeti beutalót kaptam Gyulára, ott üdültem éppen. így tulajdonképpen másodszorra vagyok „első szavazó..."
