Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-07 / 132. szám

Tanácstagnak jelölték Megérdemlik a gondoskodást Első „lépések" a közéletben Alig huszonnégy esztendős fiatalember Gregor István, a salgótarjáni Pintér-telep ta­nácstagjelöltje. Fiatal kora ellenére néhány hónap híján tízéves dolgozója a kohászati üzehieknek. A zömök, vidám mosolyú fiatalember azt mondja: — Amikor elvégeztem a nyolcadik általánost, a zagyva­rónád iskolában, úgy döntőt" tünk otthon, a családban, le­gyek víz- és gázszerelő. Jó szakma, keresik is, biztos meg­élhetést ad. Gyerekfejjel az is hozzájárult az elhatározásom­hoz, hogy akkoriban a^ há­zunkban szerelték a fürdőszo­bát és én mindig a mesterek körül lábatlankodtam. így lett a kohászati üzemek szakmunkástanulója. Antikor megszerezte az oklevelet, a gyárba kerülvén, a gépek még inkább megtetszettek neki. Át" képzős lakatosként a karban­tartóknál dolgozik. — Gyorsan szaladtak idáig is a hónapok, évek, ezt most magamról látom. Az idén kapom meg a tízéves törzs- gárdajutalmat. Jó egy évvel ezelőtt szereltem le a katona­ságtól. A feleségem szintén a kohászati üzemekben dolgo­zik- Most a kisfiúnkkal van otthon gyermekgondozási sza­badságon. így igaz. Mire ha­zajöttem katonáéktól, volt egy másfél éves fiam. Gregor István maga is meg­lepődött, amikor a tanács és a Hazafias Népfront megbízottai felkeresték. — Éjszakás műszak után ép­pen aludtam. Jön a feleségem, mondja; kelj fel, keresnek, hi­vatalos emberek. Egyiküket nagyon jól ismertem, Ozsvárt Sanyi bácsi, a népfront város­körzeti bizottságának itteni el­nöke, a mesterem volt három évig a szakmunkásképzőben- Mondták, rám gondoltak, amikor a Pintér-telepnek ta­nácstagot jelölnek. A régebbi tanácstagunk ugyanis nem la­kott itt helyben, sokan nem is ismertük. Meglepődtem, az igaz, de azt hiszem, ez termé­szetes. A beszélgetés végén, amikor mondtam, hogy öröm­mel elvállalom a tanácstag­jelöltséget, megnyugtattak, minden tőlük telhető segítsé­get megkapok a munkámhoz. Erre minden bizonnyal szüksége is lesz Gregor Ist­vánnak. Pintér-telep szinte ug­rásszerűen gyarapodik. Sok új ház épült, van, aki ide, a vá­ros szélére víkendházat „tele­pít”. Jelenleg is öt ház van épülőben. — Köztük a miénk is. Igaz, mi csak hozzátoldunk a szüléink házához, két szobát, meg egy fürdőszobát. Már a sok építkezés is jel­zi, akadnak majd gondok, tennivalók, kérések a tele­pen­Már a jelölő gyűlésen felve­tődött közülük nem is egy. Például az élelmiszerüzlet Tudniillik a bolt jóval ala­csonyabban van a közút szintjénél. Ha esik az eső, be­folyik a víz. — Valamit mindenként ten­ni kell. Már beszélgettünk a tanács műszaki osztályával. Majd a KPM megyei igazga­tóságával közösen „kitalálnak” helyes megoldást A jelölő gyűlésen felvetődött másik probléma ugyancsak kötődik az úthoz. A dombon levő házak sora közvetlenül az út mentén van. Ráadásul a part is nehezíti a közművesí­tést. Pedig a mostani állapot semmiként nem jó- Sokan az útra engedik a szennyvizet. Ez egyrészt balesetveszélyes, másrészt közegészségügy szempontjából sem helyes. Szóltak még- arról is a vá­lasztópolgárok, hogy a salak- hegyről jövő gépkocsik el­szórják a salakot, poroznak, maszatolnak. A lakók joggal háborognak. A tanácstagnak majd ezt is figyelemmel kell kísérnie. — A családja mit szólt a jelöléséhez? — A feleségem biztatott. De azt is hozzátette, csak ak­kor vállaljam el, ha meg is tudok felelni a követelmé­nyeknek. Remélem, ebben nem lesz hiba. Mióta a körzet jelöltje, fo­kozottabban érdeklődik nem­csak Pintér-telep,1 hanem az egész város fejlődése, előbbre- lépése iránt. — A múltkoriban hivatalos voltam egy érdekes előadásra, amelyet a városi tanács el­nökhelyettese tartott. A távla­ti fejlesztésről beszélt- Na­gyon sok új dolgot tudtam meg, nagyon tetszett. A kohászati üzémekben művezetője külön is behívat­ta, mondván: „Gratulálok a tanácstagjelöltséghez, aztán majd igyekezz jól megállni a helyedet . . .” Úgy tűnik, megfelelő em­bert találtak tanácstagjelölt­nek a Pintér-telepiek. Jó szán­dékú, lelkes, a tapasztalatokat meghozza majd az idő. így búcsúzik: — Nagyon szeretném, ha a választóim bi­zalommal keresnének fel bár­milyen ügyben ... — cse. — Segítség időseknek Itt élnek közöttünk élettől megfáradtán, munkától meg- rokkantan, helyüket keresve, sokszor a feleslegesség érzésé­vel kínlódva, öregek. Ener­giájukat a mai felnőtt generá­ció nevelésére, indítására használták fel. Megérdemlik a gondoskodást Salgótarjánban mintegy 9500 hatvan éven felüli ember él. Más szóval minden ötödik tar- jáni idős ember. Vannak kö­zöttük örökifjú nagypapák, újabb és újabb társadalmi megbízatást vállaló nyugdíja­sok és vannak közöttük el­esettek, magányosak. Olyanok is, akik hozzátartozó nélkül, egyszál magukban élnek. Őket támogatja, beilleszkedésüket segíti, szükség esetén anyagi­lag is ellátja a városi tanács, öregek napközi otthonai áll­nak rendelkezésükre, szociális étkeztetés, ebédkiosztás és há­zi gondozás szolgálja a rászo­rulókat. Az elmúlt évben tovább ja­vultak a házi szociális gondo­zás' feltételei- Emelkedett a hivatásos és tiszteletdíjas gon­dozónőik száma, szervezettebb lett munkájuk. A város köz­pontjában, a Palócz Imre tér 1. alatt egy gondozási egység napi három órában ellátja az ott lakó idős emberek gondo­zását, egészségügyi ellátását is. A létesítmény rövid idő alatt népszerű lett, a házigondozás jól szolgálja az idős emberek igényét. A gondozottak ruha­neműjének) mosása, vasalása, a gondozattak fürdetése, az öregek napközi otthonában, ha korlátozott mértékben is, de megoldható. Sajnos, a nap­közik nagysága, jelenlegi álla­ga a szolgáltatás bővítésé­hez nem nyújt megfelelő le­hetőséget. önálló mosó- és szá- rftóhelyiségre lenne szükség. Az öregek napközi otthonai­ról szólva meg kell jegyez­nünk, a közös irányítás óta, hogy azok népszerűbbek, mint korábban, kihasználtságuk az elmúlt évben az előzőhöz vi­szonyítva 10—15 százalékkal nőtt, megközelítette a telített­séget. Az említett év folyamán bővült ezeknek a létesítmé­nyeknek a szolgáltatási kö­re. A napközibe járók, és a házi gondozottak is kaphatnak például csereágyneműt. A salgótarjáni és somosi napközi együttműködése jelentősen ja­vult. közös kirándulások, szó­rakoztató kulturális rendezvé­nyek szereznek egy-egy kelle­mes élményt az idős emberek­nek- Mivel a Május 1 úti napköziben a gondozottak ki­fogásolták, hogy a felszolgált ételek nem megfelelőek idős emberek, számára, túl zsíro­sak, fűszeresek voltak, az ebédszállítást a megyei kórház vállalta át, így megfelelő mi­nőségben és a vendéglői árak­nál olcsóbban oldják meg az idősek étkeztetését. A reggelit is „saját kivitelben” készítik el, s a korábbinál változato­sabb és több. Az arra rászoruló felnőtt la­kosság jogos igényei esetén je­lentős anyagi támogatást is kaphat. Az elmúlt esztendőben 695-en részesültek rendkívüli segélyezésben, az egy főre ju­tó átlag több mint 700 fo­rint. A cigánylakosság segé­lyezésére 40 ezer forintot for­dítottak, a felhasználásban se­gítséget nyújtottak a Vöröske­reszt aktívái is. A 44 segélye­zett közül 36-an ruhanemű, 8-an tüzelőbeszerzésre fordí­tották az öszeget. A város rendszeres segélyezettéinek száma 121. Közülük 78-an tel­jes összegű, 41-en részösszegű, ketten kiegészítő segélyben ré­szesülnek.----- i A hazai pálya előnye Kategóriagyőztes a Vajvoda—Pusztai páros Csak a süket csöndből nem lesz semmi... D’ákszemmel iskoláról, közéíetiségről, emberi magatartásról GODÖ GABRIELLÁT ezek- hatja az érdeklődésének meg­ken a napokban csak egy he- felelőt. De az érdeklődés lyen érdemes keresni — ott- mindenkitől elvárható, nem hon. Mint mindenkit, aki szabad elsüllyedni a közöny­érettségi előtt áll. Ez a nyu- ben. godt, csendes negyedik eme- EGy 18 fivES lány szájá- leti lakás ideális körülménye- ^ól furcsa ezt a szót hallani: két nyújt az elmélyedt mun- közöny. kához. __ Vannak talán tapaszta­Emlékezetes esztendő az lataid róla? idei a választékos beszédű, _ ^.nnyi feltétlenül, hogy komoly kislány életében. Azért is. mert érettségéről hi­vatalos passzust kap, s azért is. mert első ízben járul a választóúrnához. Régi iskolájába, a Gagarin­a mi korosztályunkból sem mindenki mondja el a véle­ményét. Pedig hát, ha most nem, akkor mikor? Szerin­tem, bármiről van is szó, va­lamilyen véleménye minden­ha tért vissza, hogy részt ve- kinek van róla. S ha úgy lát- hessen a jelölő gyűlésen. S nem is titkolja, hogy nem ne rejtse véka alá! — S ha a tanítóképzőből nemleges papír jön? — Akkor 'sem esek kétség­be. Az utolsó két évben meg­szereztem a gimnáziumban az alapfokú könyvtárosi képesí­tést. Ezzel szakmát adtak a kezembe, van hát hol keres­kednem addig is, míg a felvé­teli sikerül. SZÉP ÉLMÉNYEKKEL a tarsolyában búcsúzik iskolájá­tól, a Bolyai Gimnáziumtól Godó Gabriella. Az iskolai könyvtár különösen kedves számára. Rózsa néni, a könyv­táros nemcsak a munkában segítette őket, hanem szép „ . , .. példáját mutatta az emberi ja, hogy az valamit is er, hat tartásnak, a tisztességnek. Jó ne reitse véka ala! Leefel- __ _____...__ Le gfel­jebb nem lesz igaza... A né­zetek összeütközéséből sok' minden lehet, csak a süket csöndből nem lesz semmi. egészen úgy zajlott le, mint ahogyan várta. — Meglepően kevesen, 35- en, ha lehettünk — mondja, s restelkedéssel vegyes csaló­dottság ül ki arcára. — Akik tatja, hogy a közéleti szerep­eljöttek, javarészt, azok is az lés bizonyára pagyban függ idősebb korosztályt képvisel- az egyéniségtől is. Attól, hogy ték. Nem értem: hol voltak mennyire határozott, biztos a fiatalok?! A kritikus szemű- fellépésű valaki. De hiszen, ek, a bíráló szavúak, a szóki- senki sem születik ilyen eré- mondók! Tudom magamról, nyekkel, ezek mind megtanul- oly’ sok érdekeset tanulunk a hatók, gyakorolhatók! Már a világnézeti órákon, most az el- középiskolában is, mert alka- mélet gyakorlatának lehet- lom lehet erre az ifjúsági lesz minderre visszaemlékez ni, hiszen úgy mondják, a szépet sokáig megtartja az emberi emlékezet, csak a rossz merül el hamar a fele- Hangosan gondolkodva foly- dés tengerébe. így is van jól, könnyebb így venni a felnőtt élet minden akadályát. Mert most ezek következ­nek Godó Gabriella számára. — szendi — Véget ént a VI. Salgó Kupa, az idei autós magyar bajnok­ság második fordulója. A há­rom salgótarjáni páros közül a Vajvoda—Pusztai duó érte el a legjobb eredményt: a rallye II kategória kettes géposztá­lyában első helyen végeztek. , Közvetlenül az eredmény- hirdetés után beszélgettünk a páros szimpatikus „pilótájá­val”, Vajvoda Sándorral. — Győzelem után könnyű nyilatkozni — kezdte a be­szélgetést. — Mondjon valamit önma­gáról. — A KPM Közúti Igazgató­ság salgótarjáni géptelepének vagyok a vezetője. Munkám mellett régi szerelmemnek, az autózásnak hódolok. Verseny­szerűen egy éve foglalkozom ezzel a sporttal, s életem első Viadalán tavaly — az V. Sal­gótarján — harmadik lettem. — Hogyan készül egy ver­senyre? — Tulajdonképpen állandó­an készülünk társammal, Pusztai Istvánnal A kocsin mindig akad valami „büty- kölnivaló”. Ez a permanens készenlét eredményezi aztán, hogy versenyek előtt nem kell kapkodnunk, mindig rajtra- készek vagyunk, Általában egy héttel a versenyek előtt már a helyszínen vagyunk, többször is bejárjuk az útvo­nalat. Saját autóval, saját pótalkatrészekkel indulunk, klubunk, a Salgótarjáni Volán pedig a benzin, a szállás és a nevezés költségeit fedezi. — Milyen volt az idei Sal­gó Kupa? — Számunkra emlékezetes. Titokban bíztunk a jó helye­zésben, de győzelemre nem számítottunk. Sokat segített a helyismeret, s úgy érzem, az eső is. Nagyon szeretek esőben vezetni. A pálya kijelölése is szerencsésnek mondható, hi­szen a Skodák nem szeretika tartós emelkedőket. Nos. a mostani útvonalon inkább a lejtők voltak túlsúlyban, s ez kedvezett számunkra. — További tervek? — A bajnokság harmadik fordulójában legalább 3—4. helyet kéne elcsípnünk, s ak­kor jövőre már mi is a rallye I. osztályban indulhatnánk. Kiss László Miklós tünk volna részesei. S még valapii. ami nem tetszett: néhányan, kiket komoly, fele­lős embereknek láttam, meg­mosolyogtak egyes hozzászó­lókat. Jó, elismerem, hogy te­szem azt a kutyasétáltatással szervezetben lezajló választás, vagy akár egy KISZ-taggyűlés is. Egyet azonban nagyon ha­tározottan állít: — Aki már vezető szerepet vállal a közéletben, az való­ban színes, magával ragadó kapcsolatos nézeteltérések nem egyéniség legyen. Olyan, aki a legfőbb ügyek közé tartoz­nak, de azért mindenkit meg kell hallgatni! A jelölő gyűlés résztvevői közül hiányolt fiatalok után után mennek az emberek! Gabriella egyébként a jászberényi tanítóképzőbe je­lentkezett. Ez nem cél számá­ra, hanem eszköz, lehetőség természetes fordulatként tere- ahhoz, hogy teljesüljön vágya: lődik a szó az iskolára. nevelőotthonban szeretne dol­— Mi a véleményed: felké- gozni, árva gyerekek mellett, szít benneteket a középiskola — Éppenséggel nem olyan a közéletben való részvétel- terület ez, ahová a pedagó- re? gusok nagyon törekednének..; — Ügy látom, hogy a lehe- — Igen, hallottam róla — tőségek körül nincs hiba. Kér- bólint rá. — De úgy érzem, dés, ki, hogyan ragadja meg van bennem annyi szeretet, ezeket — válaszol Gabriella, hogy tudok adni belőle nekik, s szavaiból újra az előbbi akik oly’ nagyon éheznek rá. megfontoltság cseng ki. — A Akadt, aki azt mondta, ne- KISZ például nagyon jó tere- kém, ilyen helyen nem lehet pe a közéletiség tanulásának, érzelmeskedni. Én úgy gon- A Vöröskereszttől kezdve a dolom: éppen ellenkezőleg, zenéig, a KISZ-hez minden csakis a szeretettel lehet köz­tartozik, ott bárki megtalál- tűk boldogulni. Salgótarján egyik legimpozánsabb lakótelepe a Karancs—Medves-hegy tövében kibontakozó Beszterce-városréss. — kép: kulcsár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents