Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-05 / 130. szám

Palócföld baráti kör Pedagógiai ismeretterjesztés „Többeket név szerint kérnek../' Korábban már hírt adtunk arról, hogy Salgótarjánban létrejött a Palócföld baráti köre. Ennek célja mindenek­előtt az, hogy Nógrád megye társadalompolitikai, irodalmi művészeti folyóiratának, a Palócföldnek szerzői köre mi­nél többet és ^minél közvetle­nebbül találkozhasson olvasói­val, vagy potenciális olvasói* val. Ez a baráti kör a Palóc­föld szerkesztősége, a Salgó­tarjáni városi Tanács műve­lődésügyi osztálya, illetve a TIT közös szervezésével mű­ködik. Utóbbi szervezőt első­sorban kellemes klubot nyújt a baráti kör találkozói és ren­dezvényei számára a megye* székhelyi székházában. Az előtörténethez annyit, hogy tavaly határozták el a kör szervezését, amelynek rendez­vényei idén kezdődtek. Bár újonnan létrejött baráti körről van szó, megjegyzen­dő, hogy máris nagy érdeklő­dés nyilvánul meg iránta. Ta­lán nem is különös módon, a Nógrádból elszármazottak kö­rében sokan érdeklődnek a baráti kör iránt Budapesten, s az ország más tájain. Itt je­gyezzük meg, ezt az érdeklő­dést nemcsak illendő, hanem hasznos is kielégíteni, amint arra más városok, illetve ba­ráti körök esetében több példa akad. Megyénk irodalmi érté­keit sokszínűbben propagál­A KISZ Nógrád megyei bi­zottsága, a Kossuth Könyvki­adó Nógrád megyei kirendelt­sége és a megyei 'művelődés- ügyi osztály értékelte a felső- és középfokú tanintézetek ré­szére szervezett politikai ol­vasómozgalom 1979/80-as tan­évi eredményeit. A szakmai és általános mű­veltség, a helyes világnézet ki­alakítása a tanintézetekben tantervi követelmény. Az élet gyakorlata igazolta és igazol­ja, hogy a szakmailag, politi­kailag művelt, tájékozott em­ber, nagyobb aktivitással ve­het részt mind a munkában, mind a közéletben. A diákok politikai olvasó­mozgalmát meghirdető szer­vek az eredményesebb nevelő, oktató munkához kívántak se­gítséget nyújtani ebben a tan­évben is. A Kossuth Könyv­kiadó Nógrád megyei kiren­deltsége minden olyan könyvet a fiatalok részére bocsátott, ami a fejlődésüket szolgálta — mondta beszélgetésünk során Tóth Zoltán" kirendeltségveze- tő. Most, az év végi „zárszáma­dáskor” szép eredményekről számolhattak be a KlSZ-szer- vezetek, könyvterjesztő peda­gógusok. hatjuk ily módon is. (Például budapesti rendezvényeken). Az indulás óta természete­sen még kevés rendezvény volt. Mindenekelőtt a salgótar­jáni Kritika-est járt tanulság­gal és haszonnal. Végh Miklós, a folyóirat főszerkesztője sze­rint a jövőben tervezik a társ­műhelyekkel való találkozá­sok megszervezését, például az ugyancsak a palócok földjé­hez tartozó Heves megyével, pontosabban az Egerben meg­jelenő Hevesi Szemlével kí­vánják felvenni és szorosabb­ra fűzni a kapcsolatot. Ez köl­csönösen haszonnal járhatna s mindkét lap tartalmilag is nyerhetne vele. Az effajta kapcsolatokon túl, nem kevésbé jelentős a Pa­lócföld olvasóival való talál­kozások sorozata. Különösen izgalmasak lehetnek azok az eszmecserék, amelyek majd a szociográfián belül az irodal­mi riportban forgalmazott té­mák körül zajlanak értelmisé­giekkel, üzemi szocialista bri­gádok tagjaival, fiatalokkal, és így tovább. (Mint az olvasók előtt ismeretes, a Palócföldnek egyik erősségiét éppen ezek a riportok jelentik, amelyek a Változó valóságunk rovatban látnak napvilágot. Nyilvánva­ló azonban, hogy az adott té­mák bővítésén túl, szükség van a feldolgozási módok vál­tozatosabbá tételére’ is- Az ef­fajta találkozások tehát ma­Megyénk felső- és középfo­kú iskoláiban tanuló fiatalok 200 ezer forint értékben vásá­roltak politikai irodalmat. A legjobb eredményt — egyben az első helyezést — a szám­viteli főiskola és a nagybáto- nyi 209. sz. Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézet érte el. A terjesztésben leg­jobb eredményt elérő nagybá- tonyi intézmény most harmad­szorra kapta meg a kiemelke­dő munkáért a vándorzászlót, így véglegesen itt marad. A főiskola fiataljai tanév köz­ben — az aktív terjesztői munka mellett — nagy segít­séget adtak a politikai könyv­napok országos rendezvényé­nek előkészítő munkájához. A politikai irodalom terjesz­tési versenyében a balassa­gyarmati Szántó Kovács Já­nos Szakközépiskola tanulói a második helyen végeztek. Eb­ben a tanévben a dobogós in­tézmények közé lépett a kis- terenyei gimnázium tanulóif­júsága is, miután megszerez­ték az előkelő harmadik he­lyezést. Ügy gondoljuk, hogy nem leszünk ünneprontók — hisz’ a díjak átadása a napokban lesz —, ha szólunk azokról a guknak a szerzőknek is hasz­nosak, az olvasóknak pedig le­hetőséget nyújtanak ahhoz, hogy mélyebben és sokszínűb­ben lássák és értékeljék saját munkájukat, életük alakulását. S nem utolsósorban, tudatos olvasókká is váljanak). A baráti kör rendezvényeit az adott helyzet alapján meg­határozandó témákban szer­vezik. Tervezik továbbá' azt is, hogy a jövőben Balassa­gyarmaton és a járási székhe­lyeken szintén Palócföld ba­ráti körök jöjjenek létre. Ezek évi öt-hat programot jelent­hetnének az adott településen, s a helyi szellemi életben er­jesztő szerepet tölthetnének be. A Palócföld baráti kör kö­vetkező alkalommal a napok- , ban megjelent Ébresztő idő cí­mű szépirodalmi antológia szerzőivel rendez találkozót. Ez az antológia első darabja, egy könyvsorozatnak amely a Palócföld könyvek sorozatcí­met viseli, s amelyet a Nóg­rád megyei Tanács VB műve­lődésügyi osztálya megbízásá­ból adnak ki. Az antológia be­mutatása feltehetően sokakat vonz majd erre a találkozóra, s az eddigieknél fokozottab­ban felkelti az igényt a Nóg- rádban születő irodalmi alko­tások iránt. T. E. tanintézetekről is, ahol nem tudtak elég gondot fordítani e fontos feladat megoldására. Csak megemlítjük, hogy az eredménytáblázat végén szere­pel a salgótarjáni Stromfeld Aurél Szakközépiskola, a ba­lassagyarmati Balassi Gimná­zium, az itteni szakmunkás- képző és a salgótarjáni Bolyai Gimnázium. Az élet különböző területein dolgozó emberek sikerei sok­féleképpen mérhetők. A konk­rét munkában, vagy a sport­ban egy-egy szám mindent el­mondhat. Itt azonban olyan teljesítmények vannak, ame­lyeket nem lehet számokkal pontosan kifejezni. A számok csupán azt jelzik, hogy az el­ső díjas iskolában az egy ta­nulóra jutó könyvvásárlás 116, illetve 107 forint. A második helyen végzett iskolában ta­nulónként 83, és a harmadik helyezett tanintézetben egy- egy diák 57 forintért vásárolt politikai irodalmat. Ezért is dicséretre méltó a dobogós tanintézetek eredmé­nye, mert az ott tanuló fiata­lok fejlődéséhez, világnézeti neveléséhez ezzel is hozzájá­rultak az itt dolgozó ifjúsági szervezetek, tanárok. A közelmúltban három évet tettek mérlegre a TIT megyei pedagógiai szakosz­tályának tagjai, az 1977-től 79-ig végzett * munkájukról számoltak be. Sok minden tör­tént ez alatt —, mintegy ezer Ismeretterjesztő előadást tar­tottak, törekedve a megújulás, ra, az aktualitásra. A 94 fős szakosztály kétharmada sta. bil, több éve végez ismeret- terjesztő munkát a két vá­rosban és a járásokban. Fel- készültségüket segédanyagok kiadásával, előadói konfe­renciák megtartásával segí­tették. Készültek segédanya. ■ gok például az új tantervek és dokumentumok szülők kö­rében történő megismertetésé­hez, külön az általános isko­lák, külön a középiskolák vo­natkozásában, Az informált, ság fejlesztése érdekében jó kapcsolatokat alakítottak ki a Magyar Pedagógiai Társa­ság Nógrád megyei szekciójá­val és a pedagógus-tovább­képzési kabinettel. Mindez a belső, szakosztá­lyi élet. Hogyan látja ezt a három évet, a változásokat az előadóként sok helyen ismert Ferencz Imre, a szakosztály titkára? — Ami még a szakosztályi életet érinti: tervünk, hogy összefogjuk a megyében dol­gozó, pedagógiai szakot vég­zett embereket — a szakmai kérdésekben a felkészültsé­gükkel sokat segíthetnek tar­talmasabbá, színvonalasabbá tenni a munkát. A munka­tervet elküldtük többükhöz véleményezésre, kértük, írják le. mit javasolnak még, 'hogy minél szélesebb körből jöjje­nek az ötletek. — Kik általában az előadá­sok hallgatói? — A programok nagy ré­szét szülők akadémiája kere­tében tartjuk. Több éve már — közel egy évtizede —, hogy néhány iskolában szervezett formában zajlanak ezek a so­rozatok. Itt Salgótarjánban a tanács művelődési osztálya ké. ri a témák egy részét, az is­kola dönti el, mit választ. Természetesen a szülői mun­kaközösséggel együtt beszé­lik meg. Az igényeiket azután közük a művelődési osztállyal és a TIT-tel, ekkor leülünk, végiggondoljuk, melyik té­mát, kinek kellene „odaadni” — ez egyfajta „elosztó bizott­ság”. Könnyebb így, mert időben -fel lehet készülni az előadásokra, nemcsak egy­két nap van a felkéréstől. Persze, marad- így is „beug­rás”, témacsere. — Az üzemekben gyakran hallani, a munkásakadémiák kedvelt témái közé tartoznak a nevelési kérdések. — Több formában tartunk TIT-előadást gyárakban, vál­lalatoknál. Az egyik az oly sokat szidott és sokat dicsért „szalonnás ismeretterjesztés”, a reggeliidő fél órája alatt. Ha feszültséget tud teremteni az előadó, gondolatokat indít el, úgy, hogy „megáll a kés” az emberek kezében, mert életmódjukat,' törekvéseiket érintő dolgokról hallanak, ezek is elérik céljukat. Tud­juk, a hallgatóság 20—30 szá­zaléka kényszeredetten jön el, „odaküldték”, hogy a bri­gád kulturális vállalást telje­sítsen, de őket is meg lehet nyerni. Ezek a kurta előadá­sok is tovább gyűrűznek, sok­szor meghatározzák későbbi programjainkat, mivel egy- egy részkérdésről külön elő­adást igényelnek — azt eset­leg már , munkaidő után, hogy legyen elég idő beszél­getni is... És többeket ' név szerint kérnek. A témákról: a komplex sorozatokon belül az erkölcsi, világnézeti neve­lésről, az életmóddal kapcso­latos kérdésekről, a családi életre nevelésről, a család megváltozott helyzetéről van. nak legnagyobb viták. A gyér. meknevelés konkrét kérdései­ről sokat hallanak a szülői értekezleteken, ezért is itt ez kevésbé szerepel. — Kiemelkedett munkájuk­ból a pályaválasztás segítése, ebből 70—80 előadást is tar­tottak évente. — Pár éve folyik a Döntés előtt című sorozat. Arra tö­rekedtünk — a pályaválasztá­si tanácsadó munkatársaival egyetértve —, hogy egy-egy programra azok jöjjenek el, akikben érdeklődés van a te­rület iránt, ne mindenkit min­denre hívjunk. A másik törek. vés az volt, hogy lehetőleg olyanok vezessenek egy-egy fórumot, akik személyese»-., saját pályájukról vallva is­mertetik meg a fiatalokkal a hivatást —, mint például He­rold László, a Bolyai igazga­tója a pedagógusokét. Sok volt a kérdés, őszinte légkörben zajlottak ezek a találkozások. Ki kellene vinni hasonlókat az iskolákba is, hogy ne csak ez az egy sorozat legyen. — Milyen területen szeret­nének előbbre 'épni? — Célunk, hogy folytassuk azt a. kialakuló tendenciát, hogy egymásra épülő előadá­sokat tartunk'— például az üzemekben és igyekszünk mi­nél jobban felderíteni az igé­nyeket, igazodni az aktuali­tásokhoz. És mindenképpen a minőséget erősíteni 1 G. Kiss Magdolna Pályázati reitvény IX. Körbe-körbe írjátok be az alább felsorolt neveket a kör sugaraiba úgy, hogy a külső, számozott kö­rökbe kerülő betűk folyama­tosan olvasva, egy magyar író nevét adják eredményül. ANNA, IRMA, JENŐ, KU­NÓ, MÁTÉ, OLGA, OTTÓ, RÓZA. (A megfejtésnél a rö­vid és a hosszú o betű között nem kell különbséget tenni.) Az író nevének utolsó betű­je egyben pályázatunk ‘kilen­cedik betűje is. Megfejtésül a pályázat vé­gén — legkésőbb június 10-ig — be kell küldeni együtt, egyszerre a tíz rejtvény meg­fejtését és azt az egyetlen szót is, ami a meghatározott betűkből kialakul. A megfejtést a NÓGRÁD szerkesztőségébe kell külde­ni (Salgótarján, Palócz Imre tér 4.). A borítékra rá kell írni: Pályázati rejtvény. iiiHiiiiiiiiiimiiiimiiiimiiiimiiiiiiiiifiiumiiintmiiMtimiiiiiiiiiiiiiiiiiuimmiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiimiiimiiiiiiimiiiiiimimmmiiifm Felső- és középfokú tanintézetekben A politikai olvasómozgalom eredménye Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) „Akkor már tulajdonkép­pen öreg házasoknak számí­tottunk, amikor végre meg­lett ez a lakás..." — tettem hozzá én. „Hét éve jártunk együtt!” — mondta Miklós­Rámosolyogtam, hálásain. „Most lesz a tízéves jubi­leumunk. És ebből hét teljes év — fordultam megint a kis nőhöz — képzelje, lakás nél­kül!” „Rettenetes... — sóhajtotta. — Borzasztó lehet az ilyen hosszú várakozás! Nekünk könnyebb volt... A férjem szülei már vagy 10 éve föl­építettek egy családi házat, s benne a férjemnek egy önál­ló lakást, hogy ha majd nő­sül, legyen hová...” 21, ..Igazán nem szeretem a nagy szavakat, tessék elhin- ’ ni — mondta, s nem vette le a szemét az egyik falon- fíiggő színes kerámiáról —, de ilyen szép lakást én még életemben nem láttam 1" „Hát nem mondom — mosolyogtam —, benne van a szivünk, a lelkünk . . .” — A verítékünk! — vágott közbe az én Miklósom. „ • .de, hogy a legszebb la­kás volna... Kedves, lakha­tó. És szeretjük.” Megint körülnézett. „Hát ezt lehet is. És mióta tetszenek itt lakni?” „Három esztendeje” — mondta Miklós. 4 NÓGRÁD - 1980. június 5-, csütörtök Tétován bóüntottam- „Az én szüleim is felaján­lották, hogy költözzünk hoz­zájuk, de erről hallani sem akart a férjem...” „Nem hagyhattam magá­ra az özvegy édesanyámat” — vágott közbe sietve Miklós. „Ó — mondta kedves mo­sollyal a fiatalasszony —, er­ről ráismerek a főosztályve­zető úrra... Neki ilyen szíve van!” Igen, mondtam magamban. A szíve. Meg még az is hozzá, hogy anyáék egy szobát kí­náltak, de a főosztályvezető úr kettő alatt nem volt haj­landó... Amint ez a lakás meglett, egyszeriben nem volt érdekes a mama magányai Miklós mosolygott- „Hét évig éltünk a min- denünnét kivert kutyák ke­serves életét, képzelje, Judit­ka... Kölcsönlakás, surraná- sok, néha egy-egy víkend vi­dékér}...” „Rettenetes lehetett...” — sóhajtotta együttérzően a kis nő. — Te jóságos ég! Én beleőrültem volna, Hét év!” Megveregettem a karját. „Ezért is értem meg én a maga nagy baját, kedvesem. Nem is fordulhatott volna jobbhoz! A bajt csak az érzi át. aki maga is járt hasonló cipőben! — S most én sóhaj­tottam mélyről, mert eszem­be jutott e hét év minden gyötrelme- — A legszebb éveim mentek el így! Én har­mincból harminchét lettem, a férjem negyvenből negy­venhét...’” A kis kolléganő meglepet­ten pillantott Miklósra. „Szalók elvtárs már ötven­éveá?” „Á! — mondta Miklós za­varban. — Csák idén töltöm be!” Tatámé megint hozzám fordult. „De végre is megérte, nem? A hétévi kín. Elérték, amit akartak. És most? Bol­dogok?” Csak bólintottam, de felra­gyogó arcom is mutathatta mennyire! „Ez igazán érthető — bólo­gatott Miklós is. — Az olyan ember, aki sok mindenen át­ment, meg tudja becsülni, amit az élettől kapott. Bez­zeg, a taknyosok, akiknek az egyik örömapa izzadja ösz- sze az esküvőig a kétszoba- hallt, a másik meg a kocsit, nászajándékba, nyafognak, ha a lakás távol esik a köz­ponttól, vagy ha a kocsi csak Trabant... De az olyan ember, aki megkínlódja, aki a saját erőfeszítésével izzad ki min­dent, mint a gyöngykagyló, az boldog az elért eredményé­vel!” „Nem is csodálom — mond­ta a kis kolléganő, aztán fi­noman órájára pillantott és fölemelkedőt. De nem állta meg, kikukkantott még az erkélyre is; az enyhe nyár végi estben félig nyitva volt az ajtó. —f Csodálatos! — csapta össze a kezét. — Még a kilátás is! Egyszerűen gyö­nyörű ez a lakás!” Kint állt már a kis erké­lyünkön, gyönyörködött az esti hegyoldal sziporkázó, pa­norámájában. Odaléptem melléje, végigsimítottam a vállán. „A magáé is ilyen lesz, kedvesem! Ha nem is ekko­ra- . . De egy másfél szobásra jogosult a kislánnyal!” Rámnézett, hirtelen re­mény fénylett fel a szemé­ben. „Igazán bízhatom benne, tessék mondani?” „Mindent, de mindent el­fogok követni, ami emberileg csak lehetséges, higgye el!” A szeme valósággal megpá- rásodott ;,Istenem. ha sikerülne! Hogy is köszönjem meg?” „Egyelőre, sehogy! — til­takoztam hevesen. — És ké­sőbb se, ha már sikerült! A férjemnek teszem, higgye el! És nyugodjék meg!” „Köszönöm” — mondta hal­kan. „Aztán meghív a lakásszen- telőre! — intettem vidáman. — Viszünk egy üveg pezsgőt! Mi is azt ittunk! Annyi pezs­gő talán nincs is a világon, amennyi itt elfogyott akkor, reggelig! Emlékszel, szívem?” „Egyszer van lakásavatás!” — mosolygott Miklós. A kis nő megint órájára né. zett. „Istenem, mennyire elrabol­tam az idejüket! Szaladok is, mindjárt nyolc óra! Biztosan nézni akarják a tévét!” Nyújtottam a kezem. Tar­tóztathattam volna éppen, fel­ajánlhattam volna, nézze ve­lünk a filmet, de aztán arra gondoltam, a szívélyességet sem kell eltúlozni. „Akkor szerdán, kettő és négy között várom. Addig sze­rezze be a jövedelemigazolást. Megírjuk a kérvényt, kitöltjük a kitöltendőket és elindítjuk áz ügyet. — Rámosolyogtam Miklósra. — Elengedi a kar­társnőt a munkaidő alatt, fő­osztályvezető úr?” Főnöki szigort ráncolt hom- hokára, és zordan bólintott. „Kivételesen!” Mindhárman nevettünk.' Miklós aztán lenézett a sötét parkba, s köszörült a torkáig (Folytatjuk) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents