Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
R e!tE*n?l volt. Szinte vibrált az aszfalt, éa az úttesten a fehér felező- és zá- rócsíkok mintha Részeg, igadozó táncot jártak volna. A motor egyhangú, monoton zúgása csak fokozta ezt a bágyasztó, álmosító és az érzékszerveket megtévesztő érzést. A nyár a több hetes esős, borús napok után a hirtelen jött meleggel mindent kárpótolni, akart. A lehajtott ablakokon beáramló levegő is meleg volt. A gépkocsi vezetője mereven figyelte az utat és görcsösen fogta a kormányt, olyan erővel, hogy öklén az ízületek megfehéred- tek. Még mindig a fülébe csengtek az előző esti telefonbeszélgetés szavai. Aznap érkeztek haza az üdülésből. Jóformán még ki sem pakoltak a bőröndökből. A gyerek a ház előtt mesélte barátainak ez élményeit. Csengett a telefon. Felesége zsörtölődött, jó, hogy megjöttünk, űrinek hiányzol ennyire? A férfinak eszébe jutott ahogy a telefonhoz ment, hogy az ügyeletes tisztnek még nem szólt be, megérkezett. Felvette a telefont és gépiesen bejelentkezett: „Tessék, Kovács őri nagy!” Az egyik szimpatikus központosnő üdvözölte és közölte, hogy „M”-ról keresik. Hirtelen valami szorongás fogta el, eszébe jutott az üdülőbe két nappal korábban érkezett levél, amelyet húga írt, hogy az anyját hétfőn kórházba vitték, ösztönösen bele- <nyilalt valami, „baj van az anyámmal!” Most így, visszaemlékezve, még jobban megbizonyosodik erről és önmagának igazolja az ösztönök létét. Nála különösen megvan ez a képesség, hogy szinte előre érzi a bajt, a kellemetlenséget. |Az emlékezetében hirtelen felvillannák azok az esetek, ame. lyek bekövetkezését szinte előre érezte. Kettőre különösen pontosan emlékszik. Mindkettő majdnem végzetes volt. |Az egyik — ez korábban történt — az ejtőernyőzéssel kap- fcsolatos eset, amikor eltört zuhanó ugrásnál nyitáskor a hevedercsat. A mindig nevető, viccelő fiú aznap nagyon komor, szótlan volt. Valami belső hang súgta: „hagyd ki, ma iné ugorj!” D« makacs volt, lesak azért la, gondolta magában éa barátai megjegyzését, ugratását — melyet a rossz kedve váltott ki — fül« (mellett elengedve felcsatolta gsákjalt és szótlanul ballagott a jó öreg „teve” felé. Három hónapig volt a nyaka gipszben és feküdt sokáig a különböző kórházak osztályain. Ekkor megfogadta magában, hogy hallgat az előérzetére. Nem így történt. Már főhadnagy volt, amikor Váratlanul berendelték a parancsnokságra. Különleges feladatra a nyugati határra küldték. Vállalta. Az egyik kora őszi reggelen a tiszti szobában a szokásos reggeli tornája után nagyon rossz kedve lett hirtelen. Okát nem tudta, csak ült az ágya szélén magába roskad- va. „Mi van veled? Rosszat álmodtál?” — élcelődtek a szobatársai, de csak ingerülten legyintett. Még a reggeli eligazításról is elkésett, ami soha nem történt meg vele. A parancsnok is csodálkozva né. zett rá amikor engedélyt kért a benntartózkodásra. Megkapta a feladatát, bár a szavak mintha vízfüggönyön keresztül értek volna hozzá, a tudatába azonban mélyen vésődtek. Már gyerekkorában megvolt ez a tulajdonsága, hogy olvasás közben rádiót hallga. tott, rádiózás közben tanult. Ezt a figyelem megosztási képességét később 6 maga még tovább fokozta. Most szinté jó volt, hogy rendelkezett ezzel a képességével. A parancs, nők szava keményen csengett.’ „Á feladat i igen veszélyes, nagy körültekintést, bátorságot és fegyelmet igényel. Érti a feladatát?” Miután azonnal nem kapott választ és a főhadnagy sem nézett rá ingerültebben megismételte: „Fő. hadnagy elvtárs! Érti a felada. tát?!” Emlékszik, hogy ekkor összerezzent, még nagyobb szorongás fogta el, de határozottan válaszolta: „Igen, értettem, ezredes elvtárs”. „Vállalja is?” kérdezte a parancsnok és a szemébe nézett. Ek- or vette észre, hogy a pa- ícsnok szemében mintha lán- lobognának és ettől olyan jjilönös és eddig meg nem pgyarázható a tekintete. Et- « felfedezéstől, hogy felRekviem egy ANYÁÉRT fedte a parancsnoka egyik titkát, félszegen elmosolyodott és kisfiúsán válaszolt, „Igen, vállalom.” Igen! Ha akkor nemet mond, vagy arra — , hogy az éjszakai riadó és az előtte letöltött 24 órás szolgálat fáradttá tette — hivatkozik, hogy nem kellően pihent, ha megint hallgat a belső szorongó hangra, akkor megússza a sebesülést, a kéthónapos kórházi és szanatóriumi kezelését, a sok fájdalmat, kínt amelyet mindig igyekezett titkolni. Mikor felép jilt halántékánál fehér hajszálak virítottak. Huszonöt évesen. Felsóhajtott, és han. gosan mormolta „Igen, nem kellett volna vállalnom.” Felesége hozzáfordult és megkérdezte, „Szóltál?” Az őrnagy zavartan mentegetőzött, „Nem, nem, csak hangosan gondolkodtam”. Gondolatait visszakénysze- rítette a tegnap esti telefonra. A pillanatnyi csend után a hallgatóban húga hangját hallotta; „Halló, Kovács lakás? Igen, válaszolta. Te vagy az, Jóska? Igen, Erzsikéin, én vagyok. Mi történt, mi a probléma? Kérdezte. Egy ideig csend, majd rekedten elváltozott hangon húga közölte: „Anyánk ma délután a kórházban meghalt.” Egy pillanatra elsötétedett előtte minden, gombóp keletkezett a torkában és pillanatok alatt kiverte a víz. Felesége mereven nézte, és színváltozá. sa, izzadása kétségbeesést váltott ki arcvonásain. „Mi történt, mi van?” — kérdezte, de a férj csak legyintett és egy hosszan elnyújtott „mii?” kérdezésre futotta az ereje. A hallgatóban ekkor már sírva ismételte meg a húga az előbb elmondottakat, hozzátéve, „ha tudtok, minő előbb gyertek haza.” Annyi ereje volt még, hogy válaszoljon. „Jó! Holnap reggel Indulunk, dél. után 14 és 15 óra között érünk haza'.” A telefont visszatette és leroskadt a kis ülőkére. A könnyek végigperegtek az arcán. Mereven nézett maga elé és fejét ingatva nyöszörögte nem Igaz! Nem lehet igaz!” Felesége döbbenten nézett rá ée síró» hangon kérdezte, „Ml történt? Ml van veled? Beszélj már!” A* őrnagy ránézett, kicsit elszégyellve magát felesége előtt, hogy sír_ ni látja — könnyeit kézfejével széttörölve az arcán, csak annyit mondott. „Meghalt az anyám”. Felesége a falba kapaszkodott és hangosan felzokogott, majd erőtlenül lecsúszott a másik ülőkére és zokogott tovább. Az őrnagy hirtelen félrerán. tóttá a volánt és blokkolósze- rűen fékezett! Tevékenysége reflexszerű volt, szinte ösztönös. Mellette felesége halkan felsíkoltott. Szemben velük egy ZIL tehergépkocsi vágódott ki és teljes sebességgel szembe rohant velük. Talán centiméterek választották el a két kocsit egymástól, • ahogy elviharzott mellettük, anélkül, hogy sebességét csökkentette volna. Még látta a nagyhajú, félmeztelen, vigyorgó gépkocsivezetőt és felvillant a rendszáma is AY betűkkel kezdődött. Az útpadkán álltak. A fékezés következtében felkavart por lassan leült. Mellette egymás után suhantak el a gépkocsik, mintha mi sem történt volna. A hátsó ülésen levő fia hangja térítette visz- sza kábulatából és ekkor engedte el a' görcsösen szorított kormányt. „Anyu! Vérzik az orrom!” Riadtan fordult hátra és fia sápadt, vértől ma- szatos arcát meglátva hangosan káromkodott. A hirtelen fékezés hatására előrevágódva ütötte be arcát az ülés támlájába. A gyerek nem sírt, csak döbbenten nézett rájuk és ahogy az anyja zsebkendővel törölte az arcát fakó hangon kérdezte. „Apu! Ugye. most majdnem meghaltunk mi is?” Az őrnagy összerezzent! Most jutott tudatáig valójában, hogy mi is történt. Megtörölte megizzadt homlokát és saját magát is meglepő higgadtsággal válaszolt. „Nyugodj meg, apukám! Nincs semmi baj. Katonadolog ez az egész.” Sebességbe kapcsolt és indulni akart. Ekkor vette észre, hogy a motor nem jár. Bosszúsan önindítózott és a visszapillantó tükörben figyelve az utat lassan kikanya. a sávjába, s fokozatosan Az útra összpontosított, gRbb is mesélte a családban ezt az élményt, mindig hozzátéve, „azok más emberek, különbek az itteniektől”. Valóban, az anyja mindig eltúlozva beszélt róla, a katonafiáról, mintha különleges Na lássa” — szólt az any- személy lenne. Ez zavarta is sulva haladtak tovább, megszakítva gondolatainak, ja —, „van, aki megvédjen egy kicsit, de nem szólt volna e méltatlankodott csak emlékeinek kusza sorát. Gé. engem” és megsimogatta a semmi pénzért ezért az anyfejem. jának. .Tényleg, milyen bolMég az este valóban meg is dog volt, amikor elvégezte az asszonynak igaza csak hosszúnak tűnő gépko- jelentek a „nemzetőrök”, élű- munka mellett az egyetemet rőtlenül csitította. Fi- csioszlop mögé. Minden gépko. kön egy rosszarcú, félig ré- és hazavitte megmutatni a az utat, és elhatározta, csivezető az oldalablakon ki- szeg bőrkabátos férfival. Min- diplomáját. Talán ennél ak- legelső pihenőhelynél, hajolva próbálta belátni, dent fölforgattak, összetúr- kor volt boldogabb, amikor ■tteremnél meg fog áll- vagy megállapítani a „dugó” tak és az apját keresték. Em- az újság címoldalán látta vi- ígpihen és rendbehozzák okát. A türelmetlenebbek ki- lékszik az anyjára, milyen szont a fiát. Az apjának az em- újságot be kellett keretezni, fe- Túlzás volt ez is, de „anyurodott felgyo Felesé továbl gépko hogy van. gyei te hogy vagy ni, rr a gyei ;ket is, legalábbis meg. szálltak. Volt aki az útszéli ár_ átkokat szórt azokra az mosda cják. kot is átugorva a töltésre má- berekre, hiába kiabált, és szidta a felelőtlen piesen fékezett, visszakapsivezetőt. Bár tudta, csőit és felzárkózott az ugyane-jj . iólesett az étterem szott 65 onnan figyelte az élőt- nyegetőzött a bőrkabátos, az kának” nem lehetett ellent- vJn J ventillátor tük összetorlódott gépkocsi- anyja csak mondta1 a magáét, mondani még ebben sem, hiáj ,^^„tt leteeő a kat Most> h0«y álltak- mé8 in- Amikor elmentek, csak akkor Szen az ő szeretető az olyan ilyenekben is lett volna. megsérteni bűn hirieoC 'rríárká^^eeit^sajrítva kább érezték »..meleget. Pjl- kezdett el zokogni. Micsoda végtelen volt és olyan teljes, érezte hoev lissan me<mvua l»n«tokon belül érezte, hogy erő kellett ehhez, micsoda mindent masába foslaló. hosv ISk « aUótanmetódSt fe' teStét elönti a vereiték * a iel,em és bátorság - gondol tevése 1 eveikkel A fekete hatan mellénél laasan gyön- az őrnagy és kissé el l rehf nés lobban kiemelte fe gyöZVe fut Ief€]él A £eket€ 1118 szésyelte magái- h°gy ez ^ iha neg job an ’ szinte itta magába a-meleget, még sosem jutott eszébe. 2a I sötTSákat Fia Tár ***** a mellette ü16 felesé‘ alattisotetkankakat.ua mar gét> aki szintén £ekete ruhá. nevetitt és kijeientette^hogy a ba^ hasonló megpróbáltatá- eáy fél óra kell és hazaérünk.” nem győzött köszönni kólár kívül meg süteményt is gok^ak volt kitéve. Csend voit ........................ ’ ' k ér. Megivott meg egy kávét Feltűnt a város, szinte lebegett a melegben. Beérve, az csak utcákon mindenhol ismerős, HL Most — mondta feleségének, ahogy jutott eszébe, hogy vasárnap ,Most már valóban . .vicgivuu urcg cgj- ivavcv a kocsiban, a motort leállítot- az eSyre inkább ismerős, a van és ezért ez a sok ember úgy, érezte, hogy valamivel ^ Kábu]tan figyelte az utat gyerekkorához és emlékeihez az utcán, ebéd utáni idő van, *• Kábul tan figyelte az utat nyugodtabb, pihent , és próbálta kitalálni, mi tör- ----------.------- ------------ --------...-----------m ult a stresszhatás. Ahogy ki- ténhetett. A szemben haladó csínyteVést és csibészséget kö- ta. Befordult az fordult az árnyékban levő par- s^vban kötődő^ tájat figyelte. Mennyi mennek a strandra — gondolutcájukba, f oramt az: amyeKOan levő-par- s>ávban sem volt járműmoz- vettek el barátaival ezen a megállt a házuk előtt. A ka- kirozóbol ismét megcsapta az gás. Kiszolgáltatva a napsütés- vidéken. Sokszor verés is lett pun kifüggesztve a gyászje- aszfalt bagyaszto melege. Fel. nek megadóan ültek az ülések- egy-egy nevezetesebb esetből, lentés. A kocsimegállásra, az >yasztó melege te«- Felesége dohányzott és a Az anyjától talán kétszer ka- ajtócsapkodásra jebb eresztve a szélvédő »Óla- hozzá js elér6 dohányfüst a kíváncsi «* pott ki. De ezekre emlékszik szomszédok jöttek elő. A kaKot,.figyelte az utót es az is- kiszáradt szájpadlását, torkát most is. Érdekes, lepődik púban megjelent az apja. Someros táját, bitunooon, nany- szinte kaparta. Szemből hír- meg- «P«m keze gyorsan el- ványsága a megtört tartásáS^°^,LS„larta mat meg ezt az tejen vijjogva egy rendőrautó iart- de azokra nem is na- ban még szembetűnőbb volt. utat? Számszerint nem is tudta összeadni. Bizonyosan sokszor. Háromévi tiszti iskola, tőautó robogott el. előtte egy év sorkatonaság és lassan 15 éves tiszti pálya. abalta a hatso ulesrő1 uteme‘ Nagy idő. Lassan egy élet. I és két villogó, szirénázó men- Syon emlékszik. Hát akkor Keményen tartotta magát. Az nem volt játszótér, mint most üdvözlés után csak annyit a fiának, meg játék is na- mondott, „a szíve, az nem bír. _____ ______ ______ gyón kevés. Emlékszik, ami- ta már”. s en a fia és mindjárt meg is kor megnősült, a szülei nem ment akarták elhinni, hogy felesé- ^ z őrnagy kinyitotta a kaput, hogy beálljon kérdezte. „Apu! Miiért _____ a z anyja elöl a rendőrautó?” Miután gével ketten önállóan rendez, eszébe Az választ nem kapott, maga ték he két szoba hallos szol szőtte tovább fantáziájának Sála ti lakást. A fia születése smét jutott ó csendes, nagyon szerény halk sza fonalat. ■,,Biztos vittek azt a vú anyja Tényleg bácsit is a mentok, aki a bal— _ villant eszébe esetet okozta, azért kísérik a A a z udvarra a után két hétig náluk voltak a 40 ® gépkocsival. A szülei. Az anyja szeretett vol- máskor oly ked. na tovább, de az apja nem vés szülői ház most szinte üres — mióta az eszét tudja az rendőrök”. „Biztos” — hagyta maradt már. Hiányzott a hor- volt. Most is rend, és patikai anviát nem hallotta sem kia- ra az őrnagy és indítózott, mi- gászás, a víz, a csónak. Akkor tisztaság —, mint mindig —, bálni sem veszekedni de méa vei az előtte álló oszlop meg- fejezték be a lakótelepen a de valami hideg ridegség su- ^ngosan MéS lódultl A ^sszapillantó tü- Játszótér felújítását Minden gárzott mindenből Most érminden úev történt ahoev ő *örbe »ézve meglepődött, csillogott, szép volt. Anyja tette meg végleg, hogy mi is akarta A saeretetét sem hl- h°8y milyen sok kocsi sora- «^re tervezte éa magyarázta, volt igazán az anyai szeretet ▼alkodóan mutatta ki. mint kozott be mögéje. Felsóhaj- h°gy az unokája melyik játé- és mit vesztett el ezzel a csa- annvian hanem félszegen ** hangosan dohogott kokat f°gJa legjobban szeret- pással. Ahogy becsukta a kaszinte szégyenlősen Emlék- „Mikor mászunk ki ebből a nl és örült> h°gy ilyen szép put, még egyszer ránézett a szik rá, amikor bejelentet- húsdarálóból?” Felesége környezetet kaptak a gyere- gyászjelent&re a neki leg—‘ " .Ráérünk, csak kek. Nagyon tetszett meg ne- drágább ANYJA gyaszjelen- vezess! Inkább ki — emlékszik vissza —, hogy tésére. Egy könnycsepp végig- a honvédségi lakótelep min- gördült az arcán és úgy érezte elhatározását, hogy tiszt nyugtatta: akar lenni, a kétkedésen túl nyugodtan a féltés és a büszkeség hoev később érjünk, de odaérjünk." tükröződött az any^ arcán A baleset «ínhelyéhez értek, den családja, férj-feleség, te, hogy talán most vált csak tekintetén. Aztán as avatási Rendőrök Irányították a tor- »őt gyerekek is milyen lelke- Igazén felnőtté... ünnepségen, hogy örült ée gklmat. mennyire meghatódott. Ml- két ____ l yen büszkén méregette az oldalra dőlve, alaposan öszúj egyenruhájában a boldog- «“törve, «Ideformálódva az •ágtól egy kicsit megillető- árokban. Borzongás futott védőit fiát. Világosan maga elé #8 «»Jt* ős egészen megder- képzelte, amikor súlyos se- «mikor meglátta a két besülten a kórházban meglátó- halottat újságpapírral leta- gatta az anyja és megint kis- karva. Az egyik lábán nem fiának nevezte és simogatta volt cipő, csak zokni. Azonnal a gyengeségtől gyöngyöző hóm- * bal oldali útszegély felé mu- lokát... tatott, mintha valami érdeke, , , kését látna, hogy a felesége A gyerekkora jutott «z és a gverek ne vegj'e észre a eszébe. Az első önálló kerese- halottakat. Magában pedig te — amelyet a szünidőben vál- moralizált. „Igen, könyörtelen lalt munkáért kapott — átadá- az élet, ennyit ér egy ember sa az anyjának. Az örömköny. élete. Aki a hibás volt majd nyék az anyja szemében, a kap 2, maximum 3 évet és él szülő: büszkeség és a hóm- tovább. De ez a kettő? őket lokára adott futó csők. „O, de ki pótolja majd? Lehet-e pórégen is volt. sóhajtott fel tolni egyáltalán valakit?” Hir_ az őrnagy. Aztán a karácsonyi télén saját anyja halála ju- ünnepek. Látta maga előtt a tott az eszébe. „És őt lehet-e fiatal anyját, ahogy díszíti a pótolni? A legdrágábbat?” El- <^k,n}eg «húgával a füg- homályosodott a tekintete, a götiy által nyitva hagyott kis torka összeszorult. Hogy a résén az ablaknál lesték, mit felesége ne vegye észre, ml is fáimkor észrevette, hogy játszódik íe benne, napszemmi történt, nem kiabált, nem üvegét kérte a kesztyűtartó- veszedekett, csak fulag pirul- b6]> hogy legalább a tekinte- va csendesen hívta őket, tét ne lássák, hogy együtt fejezzék be az eltetoMgépkocst és él áldozatkész«* dolgoz- feküdt tak. Még utána évekkel kéjénél imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtii!iiiiiii kezdett munkát. Hirtelen az 1956-os ellen- forradalom jutott eszébe. A középiskola szünetelt, a kollégiumból hazaküldték a Csökkent a forgalom. Hagyta, hogy rendre előzzék. Megint az 56-os események jutottak eszébe. Az egyik reggel a szomszédasszony szaladt W§ ____________ át. „Jaj! Mariskám! Nagyon d iákokat, emlékszik vissza. A vigyázzanak magukra, az isvárosban törtek, zúztak, zász- ten megáldja magukat. Figyelőt, könyvet égettek, szovjet life « házukat a fegyveresek! emlékműveket rongáltak. Az urát akarják megfogni, Fegyveresek az ÁVH tagjait mert, hogy funkci volt, meg, és kommunistákat mint az hogy sose fogta be a száját! ÁVH besúgóit keresték. Az Meg azt is beszélik, hogy apja már több napja nem volt most is a forradalom ellen A otthon, nem is aludt odaha- van!” za. Az anyja, hogy a nagy fe- Az anyja hangja felcsattant szültséget, meg a mindannyiu. „Az én uram becsületes em- 4H1H kon eluralkodott félelmet bér volt az most is, meg az y .flfíWl csökkentse, mesélt. Nem me. is marad! Maga is tudja, hogy <* .; • séket, ehhez már túl nagyok sose a maga érdekében be- . 1 voltak, hanem valós története- szélt, mindig a köz, meg a ó ty két, magáról, a családról, a társadalom. Mit akarnák tő- '%■ Ajj háborúról. Máig is mélyen, le?!” elevenen élnek ezek az emlé- „Jó, jó, Mariskám! Értem kék benne. Mennyi új, addig én drágám, nem is azért ismeretlen dolgot hallottak mondtam. De azért jó lenne, meg akkor szüléikről, nagy- ha maga nem is, de a gyereszüleikről, amiről addig sem. kék átjönnének, nálunk lennémit nem tudtak. Most így fel- nek! Az uram is ezt tanánőtt fejje] és ilyen ismeretek- csolja.” kel tudja csak értékelni igazán Emlékszik, ekkor ő állt az az anyja Szavait, a nyomort, anyja mellé és kijelentette: az igazságtalanságot, a kiszol- „Nem megyünk pii innen segáltatottságot, a kolóniái élet hová, nem hagyjuk el édesösszes szenvedését. anyánkat!^ m" Hazafelé
