Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
Sternádel Istvánná babakészítéséről híres. A környék népviseleteibe öltöztetett figurák már Japánba is eljutottak T. Pataki László Kép: Kulcsár József NÓGRAD - 1980. j'únius 29., vasárnap 5 megy itt jobban a közösségi sport, miért könnyű társadalmi összefogásra mozgósítani az embereket?! De éppen ezért is nehéz megérteni, hogy itt, ahol a tömegsport szinte ..a levegőben van”, ahogy mondani szokás — miért nincs anyagi fedezet (máshol esetleg meg éppenhogy csak az van!) arra, hogy a tervezett kispályát megépítsék? Két kupát is őriznek a lóciak: az egyiket harmadszor, tehát véglegesen elnyerték, mert újra ők voltak a járás legjobbjai tömegsportban, de ugyanígy ők kapták a „kiváló község” címet és a vándorkupát is elmúlt évi eredményeik alapján. Valóságos munkásdinasztiák nevelődtek Nagylócon, ahol az első iparban dolgozó ősök még „vagonyosként”, szállítómunkásként dolgoztak, ahol a mai, fiatalabb korosztályba tartozó munkások közül sok két szakmával is rendelke'zik. Itt, ahol valamikor a megye legnagyobb földbirtokosa, Mélik András volt az úr, történelmi szükségszerűséggel nevelődött fel a „tarjtáni munkásgárda”. Mesélik, hogy amikor egy Ízben itt járt és beszélt a rosszemlékű bíboros, az államellenes szervezkedésért később elítélt Mindszenty, szakköri nagylóci munkások tüntetőén külön álltak az ünnepségen és a szentbeszéd közben (csendes állásfoglalásként) még azok is rágyújtottak, akik esetleg soha sem dohányoztak. A munkásdinasztiák egy (nem is csekély része) azonban beköltözött az idők során Salgótarjánba, ahal például a Csizmadia-telep felé vezető utca úgyszólván teljes egészében a lóeiaké! Ma is élnék jó néhányan azok közül, akik akár a munkássportban, a szervezett élet, az öntudatra ébredés egyik jelentős közegében nevelődtek, és nem mulasztották el átadni tudásukat, meggyőződésüket, elveiket .a fiatalabbaknak. Ilyen például Strehó Sándor bácsi, vagy a munkásmozgalomban tudatos harcossá vált Kürtösi János bácsi. Ezek a hagyományok hatnak a mai Nagyidé életére. Ezek nyomán lehetséges ma is eredményes községpolitikát folytatni, ezekre támaszkodva lehet elérni például, hogy minden énben egyre nagyobb értékű társadalmi munkát végezzenek a községbeliek. Akik tavaly egymillió forintot értek el a közösséget gazdagító munkával, pedig nincs távol az az idő, amikor hetvenezer forint volt ez az ösz- szeg! A lóciaknál például a mai napig él a jó néhány évvel ezelőtt indított falumozgalom, a „virágos községért” folytatott társadalmi munkaverseny, A hagyományalapítás és a hagyományőrzés — úgy tűnik — jó talajra talált ebben a több mint kétezer lelket, egyesítő községben. A hagyományőrzésre példa több is akadna, egyet azonban mégis- érdemes itt is megemlíteni: a hetvenes évek elejétől dolgozik egyre eredményesebben, eredeti íóci minták felhasználásával a mostanra komoly nevet, elismerést szerzett himzőszakkor. Munkáikból május elején nyílt kiállítás — szép sikerrel. De példa lehet a községi együttélésre, a közös akaratra az is, hogy önkéntes községfejlesztési hozzájárulással döntöttek maguk a nagylóciak az új temető építéséről. G ond elsősorban az óvoda szűkössége miatt van Nagylócon. Jó néhány kismama fizetés nélküli szabadságon várja a megoldást, mert a gyermekgondozási ideje már lejárt, de a gyerek elhelyezésére nincs lehetőség. Egy újabb óvodai csoport létrehozása a legközelebbi feladatok között szerepel. Bizonyos: az erős munkás-faluközösség ennek is megtalálja a módját! Először szakmai gyakorlat, utána vakáció. A szeptemberben már másodéves Fiikor Judit szabást-varrást tanul Balassagyarmaton, Iskolájában alapszervezeti KISZ-titkár. Tóth Magdolna atlétikában jeleskedik I de tartozik a közeli Zsunypuszta (társközségként a híres-neves Hollókő), a „pusztai település”, amelynek valamikor még nagy jövőt jósoltak. Érthető, hiszen ott alakult meg a járás első termelőszövetkezete, s ott volt a gépállomás is. Az ötvenes években lehetett az, amikor úgy tűnt fejlődik a település. De aztán egészen más irányt vett az előrehaladás és azzal együtt Zsunypuszta mind a mai napig fokozatosan veszt a jelentőségéből. Hollókő ugyanis felépítette a saját „új faluját”, onnan Zsunypusztára nem telepedtek az emberek, hiába volt a sok házhelynekvaló telek. Nagylóeból meg minek, s főként, ki költözött volna oda? De a régiek már megmaradnak, sőt, a fiatalabbja közül is jó néhány szívesen él a kis, hatszáz lelkes településen. Nagylóc múltja — a megyei ipartörténet, a munkássá válás folyamatának szerves része. Erről beszélgetünk a nagylóci tanács elnökével, Túrái Barnabással, Bárány János községi párttitkárral és tekintettel arra, hogy Nagylóc egyben a megyei sportélet fejlődésének is fontos pontja — Gyebnár Sándorral, a tömegsportbizottság elnökével, az „Edzett ifjúságért” mozgalom helybeli vezetőjével. És, ha már szóba hoztuk a sportot, maradjunk is ennél: mindenféle formalitás nélkül, létrehozták a nagylóciak a községi sportban élen- haladók erkölcsi, közösségi megbecsülését példázó „Nagylóc sportolója“ Kupát, amelyet tavalyi kiváló eredményei alapján elsőként Rigó János és a nők közül Tóth Magdolna (labdarúgó, illetve tornász) kapott. De akár keikét kupát is átadhattak volna, hiszen a tömegsportban nagyon szép eredményeket felmutatni tudó faluközösség tagjai közül ugyancsak a kiemelkedők között említik Estók Judit tanárnőt és Gyebnár Gyulát is. A hagyomány szerint, éppen a jövő vasárnap rendezik meg az egész falut megmozgató sportnapot, és itt régtől fogva él, fejlődik a máshol halvány nyomokban sem felfedezhető spartakiád. Volt, amikor vagy százan lökték a súlyt Nagylócon! Négy-ötszáz résztvevője van ennek a mozgalomnak minden évben, és ha a magyarázatot, a dolog nyitját keresgéljük, alighanem távolabbra kell nézni. Mindamellett, hogy elismerjük: itt is sok múlik azokon a lelkes, áldozatkész szervezőkön, akik nem elégednek meg azzal, hogy a „régi szép napokra” emlékeznek. Nehéz sorsú községként ismerték régen Nagylócot, ahonnan féléves summásnak szegődtek az emberek a távolabbi urasági földekre. Április végén indultak a szekerek a szécsényl állomásra. Vitték az embereket, családokat a vasúthoz. Akiknek másra volt lehetőségük, s főként, ha egy-két hízott libát is tudtak áldózni a salgótarjáni kohászati gyárban „ínűködő” felvigyázónak, a sokak által ismert Jagica úrnak — azok elszegődhettek gyári segédmunkásnak, kisegítőnek, udvarosnak, „vagonyosnak”, miegyébnek. És ha szerencséjük volt, meg is maradhattak a gyárban. Amiként erről a tanácselnök édesapja is sokat mesélhetne — ez volt a sorsa a nagylóci embernek, ilyenformán megmaradt munkáslakta községnek a felszabadulás után is. Wűszakkezdések előtt jó néhány autóbusz- nyi lód ember utazik a megyeszékhely üzemeibe. Szakmunkásokká, tanult, képzett, értékes emberekké váltak, s ebben nagy szerep jut az iskolának is, ahonnan minden évben a végzettek kilencven százaléka továbblép, to, vábbtanul valamilyen formában. Talán a szervezett körülmények közötti munkálkodás és helytállás is magyarázza — miért A Nagylócon készült palóc szőttesek messzi fűidre eljutnak, Hoffmann Józsefné •gyike azoknak, akik szorgos ügyességgel dolgoznak a szátvákon özvegy Ispán Lajosné portáján mézzel teli kannák sorakoznak. Az alföldi akácosokba két veje vitte a kaptárokat. A mozgalmi ház a község ékessége Rigó János Is élsportoló t
