Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

/ Kemerovói űt'na^ó (2.) Ify eséssé csáf, s néhány ifié* Kortörténeti dokumentum: 1968-ban járt először KISZ-delegáció Kálovits Géza vezető­iével Kemerovóban, immáron tehát 12 évre nyúlik vissza a testvérkapcsolat Második napi programunk első részében „fakultatív” vá­rosnézésen vettünk részt. Né- hányan ekkor kerítettek sort rubeljeik számának alapos csökkentésére, s hogy minden­ki kellőképpen vásárolhas­son, a város egyik legnagyobb áruháza nyitás előtt egy órá­val már a magyar csoport rendelkezésére állt. Egyesek a játékpultnál, mások a souve­nirnél, s voltaik, akik a tech­nikai-szerszám részlegnél böngészgettek, mígnem ízlé­süknek és tárcájuknak megfe_ lelő „kemerovói ajándékkal” távoztak. Azf hiszem, a leg­szebb (és legdrágább) ajándé­kot Madarász Lászilóné vette: egy gyermeknagyságú , Misa mackót — ha emlékezetem nem csal 600—700 forint ér­tékben. A Kuzbassz szálló felé ban­dukolván jutott időnk és al­kalmunk „belecsöppenni” a város hétköznapi életébe, megnézhettük a kirakatokat, az épületeket, sőt még a kiváló orosz teát is megkóstoltuk. Ami a város utcáiban, leg­alábbis számunkra megragadó volt: a széles, parkokkal, fák­kal szegélyezett, . hangulatos utak, a két-három-négy eme­letes, masszív, erőt sugalló házak, s. a hagyományos épü­leteket imitt-amatt fölváltó, vagy éppen hozzájuk harmo­nikusan illeszkedő modern vonalú létesítmények. Az egyik legkorszerűbb ilyen épület az 1978 tavaszán át­adott filharmónia (erről ké­sőbb még szó lesz.) • És milyen az orosz tea? Nem hiszem, hogy szavakkal egyál­talán megközelítőleg is ecse­telni lehet az illatát, ízét, za­matét — teljes mértékben igazuk van az itthoni reklám- szövegeknek, amelyek azt hangoztatják, hogy a Szovjet­uniót vétek megjárni tea- kóstolás nélkül. Nos, mivel ez oldottabb hangvételű beszámoló, elme­sélhető az .első .csajka” csaj (tea) története. Amikor is né­hány komszomolista vendé­geként egy népies hangulatú, faborítású teázóba tértünk be, ahol az első csésze csáj íze meglehetősen hódító volt és hasonlítóit valamiféle ital­hoz... de ezt még akikor nem tartottuk ildomosnak „nyíl­tan” megkérdezni szovjet ba­rátainktól, hátha kiderül, hogy az igazi orosz tea íze valóban hasonlít a konyakéhoz... „Indi_ rekte” érdeklődtünk hát mi­lyenféle teát tisztelhetünk po­harunkban, hol lehet ezt vá­sárolni, s netán mennyit le­het ebből Magyarországra be­vinni és így tovább... Mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott ránk, amikor a legnagyobb komolysággal „be­vallották” a kegyes csalást: jóvoltukból fél deci brandy- ízesftőt is tartalmaz a teánk. S ha már erről esett szó, valamit az orosz ételekről is. Szállásadóink udvariasságát Hzonyítja, hogy á nemzeti ele­delek elkészítésénél figye­lembe vették, hogy azt kö­zép-európai gyomor fogja emészteni, s ennek megfelelő­en ízesítették. Sokunknak kedvenc étele lett a scsi (ká­posztaleves), a borsos (a cék- lás káposztaleves), a kotletit (fasírtféleség), a pelmenyi (a szibériai húsos derelye), a különféle ribák (halételek), s osztatlan sikert aratott a morozsenoje, vagyis az orosz fagylalt. Minden étkezést va­lamilyen előétellel kezdtünk és teával fejeztünk be, S még egy apróbb észrevétel: az éttermekben, vendéglőkben, teázókban, presszókban, tilos volt a dohányzás. ☆ ifir ☆ A délutáni program során a területi Komszomol épüle­tébe látogattunk el. Előbb rö­vid tájékoztatót hallhattunk a mozgalom múltjáról, jele­néről, teendőiből, majd kérdés­felelet formában társalog­tunk. A kétszeres Lenin-renddel kitüntetett területi Komszo- mól tábora 368 000 fiatalt tö­mörít a 3600 szervezetbe. Az alsó korhatár 14, a felső pe­dig 28 év, ríjint mondották, ez idő alatt a fiatalok jó része a mozgalomban bizonyig s föl­veszik az SZKP-ba. — A legfőbb kincs ,az em­ber — mondották többen és többször Ls, s ez nemcsak a szavakból érződött ki, hanem azon tényekből is, melyekkel bizonyították a komszomolis- ták erejüket, például azzal, hogy a munkahelyi kollek­tívák . többsége már most tel­jesítette a X. ötéves tervét.­ifi ii¥*m Később, beszélgetve a ma­gyar csoport néhány résztve­vőjével, általános vélemény­ként1* fogalmazták még, hogy a kemerovói komszomolisták talán legnagyobb erénye az a saenvedélyesség, mozgalmi elkötelezettség, ami nem­csak mindennapi munkájukat hatja át, hanem jelen van a közvetlen beszélgetéseken, a baráti 1 fogadásokon, egyszó­val emberi tulajdonságuk alap­eleme. Meglehet, furcsán hangza­nak az elmondottak, de ho­vá is akarok kilyukadni? Tu­lajdonképpen. ahhoz a konzek­venciához, ami a kemerovói kornszomolistákkal töltött né­hány nap után egyértelmű lett, nevezetesen,'hogy ifjú­sági mozgalmuk sikerének mozgatórugója: a meggyőződés. Ez a kútfője és egyben felté­tele prbgramjuknak — az el­képzeléseik, terveik, akcióik ebből a szándékból táplálkoz­nak, s ezért is kap. zöldutat minden kezdeményezésük. Mert hiszen a lelkesedés, a hit, ahogy mondani szokás már fél siker. Az egyik leghasznosabb találkozó volt ez, amelyen igaz röpködtek számok, ada­tok is, de a lényege az volt, hogy ki-ki átgondolva az itt­honi ifjúsági mozgalomban betöltött szerepét és lehetősé­gét némiképp frissült erővel, lendülettel lásson munká­hoz: azt a néhány ötletet, ta­pasztalatot, amelyet ott meg­figyelt — módus vivendi — itthon alkalmazza. Következik: Múltidéző ta­lálkozások. Tanka László Az együttműködés útjai Interjú Kúrák Vladóval, a SZiSZ besztercebányai területi bizottságának első titkárával Mint hírül adttik a napokban megyénkben tartózkodik a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség besztercebányai területének delegációja. Háromnapos ittlétük során — a KISZ Nógrád megyei bizöttságának vendégeként — a me­gye ifjúságpolitikai munkájával, annak időszerű kérdéseivel, a mozgalom helyzetével és feladataival, valamint néhány nagyüzem tevékenységével ismerkednek meg. A zsúfolt program ellenére Kúrák Vladó, ä besztercebányai területi SZISZ-bizottság első titkára, a delegáció vezetője szívesen vállalkozott arra, hogy lapunk munkatársának kérdéseire vá­laszoljon. — A nógrádi fiata­lok közül bizonyára sokakat érdekel, hogy jelenleg milyen lét­számmal. szervezett, séggel dolgoznak a szlovák SZISZ-esek. Arra kérem, röviden mutassa be a besz­tercebányai terület ifjúságntozgaltni mun. káját. — A tizenhárom területi egység közül b mienk a leg­nagyobb. Sorainkban összesen 165 ezer fiatalt számlálha­tunk, míg a pienirok tábora jelenleg 180 ezer kisdiákból, áll. A SZISZ szervezettségi aránya eléri a 45 százalékot, ám annak ellenére, hogy ez a nemzetközi összehasonlítá­sokban is' tekintélyes szám, további teendőink között sze­repel a bővítés. Egyébként évente mintegy 10—12 ezer fiatal lép be szervezetünkbe. Jelenleg a tagság 53 százalé­ka tartozik a munkásosztály­hoz, s a jövőben is ezt az arányt kívánjuk megtartani. Fiataljaink munkáját bizonyá­ra hitelesen minősíti, ha meg­említem, hogy szorgalmuk eredményeképpen a SZISZ besztercebányai területi bi­zottsága az elmúlt Időszakban két jelentős kitüntetést is kapott: a Vörös Zászlórendet, valamint a „Legjobb területi szervezet” címet. De alapszer­vezeteink, bizottságaink, szo­cialista közösségeink is szá­mos elismerést mondhatnak magukénak. , . I — Milyen helyet foglal el a SZISZ, programban a gazda­sági munka? Hogyan segítik a tervek telje, sítését? — Akárcsak a KlSZ-nél, nálunk is első helyen jelöljük meg a gazdasági feladatain­kat. Országunk Is jó né­hány gazdasági nehézséggel küzd, a hatékonyság, a ter­melékenység növelése ugyan­csak sürgős teendő. Ettől függ életszínvonalunk alakulása és az ifjúság boldogulása. Nos, azt hiszem, akikor teszünk a legtöbbet, ha sajátos lehetősé­geinkkel és eszközeinkkel a kedvezőbb termelési eredmé­nyek és a magasabb életszín­vonal elérésén munkálkodunk. Ügy érzem, minden lehetősé­get megragadunk a segítség- nyújtásra a szocialista ifjúsá­gi brigádoktól kezdve a me­zőgazdasági munkálatokig. ' — A besztercebá­nyai terület 65 szá­zaléka hegyes vidék, mely enyhén szólva nem a legalkalma. I sabb a földművelés­re. Hasonló gond van Nógrádban is, kérdésem az: a Szlo­vák fiatalok mit te­hetnek a föld hasz­nosításáért? — Valóban sok fejtörést okoz nekünk ez a természeti adottság, amelyet, ha meg­szüntetni nem is, de enyhíte­ni lehet. Mit értek ez alatt? Mivel a hegyes-dombos helye­ken gépekkel nem lehet boldogulni, így főként kézi és alig „kapható” nehéz fizikai munkára van szükség a szá­las takarmányok begyűjtésé­hez, melyek termelésében egyébként országos viszony­latban is az élen állunk. A SZISZ e munkálatok lebo­nyolításához a mezőgazdasági dolgozókon kívül üzemekből, gyárakból, . tanintézetekből szervez fiatalokat, akik hét végeken, szombaton és vasár­nap végzik á begyűjtést. — Pénzért vagy társadalmi munká­ban? — Részint pénzért, de az esetek többségében ellenszol­gáltatás nélkül dolgoznak. Ezt továbbfejlesztendő, kialakít­juk az úgynevezett patroná- lásí rendszert, egy-egy üzem, iskola rendszeresen ugyanazt a területet, gazdaságot segíti. Tervünk, a hektáronkénti 6Q mázsa takarmánytermés el­érése. — A gazdasági épi- tőmunka után ejt. sünk szót a szabad időről. Nálunk, úgymond’ krónikus gond a munka Utáni néhány óra tartal­mas, hasznos eltölté­se, Mi a helyzet Szlo­vákiában? — Sajnos, minden igyeke­zetünk ellenére nálunk sem rózsásabb a helyzet. Kevés az ifjúsági klub, s némelyütt gyakran kihasználatlanok a meglevő lehetőségek is, a fi­atalok egy része pedig nem tud élni az adottságokkal. — Ismeretes-e a „csövesjelenség”? (Kúrák Vladó nem érti pon­tosan a kérdést, a tolmács szinonimákat használ, végül is a „hippi” értelmezésben ma­radunk, -ami ugyan mást je­lent, de a válasz voltaképpen a csövesekről, a perifériára került fiatalokról szól.) — Akadnak fiatalok, akik több oknál fogva, erre most nem térek ki, az élet dolgai­ról meglehetősen szélsősége­sen vélekednek, s magatartá­suk is gyakran megbotránkoz­tató. De hangsúlyozandó, hogy számuk csaknem elenyésző, s a fiatalok többsége becsület­tel, tisztességgel végzi mun­káját. A törpe kisebbségű „csö­vesek” ellenére kötelességünk­nek tartjuk, hogy átnevelve, megnyerjük őket a mózga- lom ügyének. Egyetlen- meg- tévedt fiatalról sem mondha­tunk lé! — Gondolom, az utánpótlás biztosítá­sának egyik forrása a politikai képzés. Mennyien vesznek részt ezen? — A SZISZ-tagság 95 szá­zaléka rendszeres oktatásban részesül. De az elmúlt évben például hét és fél ezer moz­galmon kívüli fiatal oktatásat is megszerveztük, s ez a szám az idén eléri a tizenkétezret. Ügy tűnik, ez az oktatást forma mintegy előiskolának is kiváló, a résztvevők többsége majd SZISZ-tag lesz. — Térjünk most ót Besztercebánya és Nógrád kapcsolatára. Hogyan ítéli meg az együttműködést? — Nagyon, örülünk; hogy a baráti szocialista országok­kal gyümölcsözőek kapcsola­taink. Éppen e hónap végén utazik egy delegáció az NDK- ba, nem sokkal később hoz­zánk jön egy lengyel és egy bolgár küldöttség, most pedig mi vagyunk itt Nógrádban, hogy a több éves együttmű­ködésünket tovább gazdagít­suk. Ezeket a tapasztalat, cseréket arra használjuk föl, hogy egymás helyzetével, te­endőivel behatóbban megis­merkedjünk, ‘ adjuk át a ta­pasztalatokat, s a két nem­zet kultúráját kölcsönösen népszerűsítsük. Múlt év vé­gén járt Besztercebányán Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első tit. kára, s akkor írtuk' alá az újabb együttműködési megál­lapodást. Ebben szerepelnek, egyebek között táborozási - cse­reakciók, művészeti csoportok látogatásai, propagandisták tapasztalatcseréi, ifjúsági ta­lálkozók rendezése. I — Végezetül: most jár másodízben Sal­gótarjánban. Milye­nek a benyomások, s mi a véleménye a programról, a ven­déglátásról? — Két évvel ezelőtt vol­tam itt először, őszintén meg­vallva, nagyon kellemesen meglepett az a sokszínű fej­lődés, amit látogatásom során tapasztalok. Különösen tet­szik azépülő-szépülő Beszter- ce-lakótelep. Programunkkal nagyon elégedett vagyok, sok érdekességet ígér, s úgy érez­zük, vendéglátóink mindent megtettek azért, hogy kelle­mes élményekkel, hasznos ta­pasztalatokkal térhessünk ha­za. — Köszönjük a be­szélgetést. T. L. beszélgetés békéről, munkáról... Van Lettországban egy em­lékmű, ahova nem virágot, hanem gyermekjátékokat visz­nek az emberek. Megszámlál­hatatlan babát, képeskönyvet, autót, játék kutyát,. mackót, homokozólapétot... Ezen a helyen valamikor a második világháború éveiben gyermekkoncentrációs tábor volt. Kétévestől tizennégy évesig ide gyűjtötték össze Európa sok-sok országából a náci birodalom legifjabb „el­lenségeit”. Azzal a céllal, hogy vérüket adják a német katonáknak. Ha már annyira legyengültek, hogy járni sem tudtak, megölték őket. Emlékművet állítottak az egykori tábor helyén. Az em­lékmű Is különleges, gyer­mekszívdobogás hallatszik. Egyetlen idegenvezető sem tudna ennél többet mondani a háború borzalmairól... Dr. László Mária főorvos­asszony hozzáfűzi az elmon­dottakhoz, hogy ezt a törté­netet már sokszor és sok he­lyütt elmesélte. Mindenkor, ha békéről, békemunkáról, összefogásról esett szó. A ba­lassagyarmati főorvosnő tágja az Országos Béketanácsnak. Nemrégiben kapta meg köz­életi tevékenységéért a béke­emléklapot. Immár harmadik alkalommal. A szobájában, ahol beszé­lünk, mikroszkóp, metszetek, jegyzőkönyvek, írógép. A fő­orvosnő nem áll közvetlenül a betegágy mellett, mégis kap­csolatba kerül a kórházban fekvőkkel. A kórszövetan- és a kórbonctani osztályt vezeti. Valamikor gyermekorvos akart lenni. Amikor végzett az egyetemen, piég az volt a divat, hogy irányították a hallgatókat. Így került Balas-* sagyarmatra. — Azzal a szilárd elhatáro­zással, csak addig leszek itt, amíg szakvizsgát szerzek. A gyermekosztályon éppen nem volt hely, így lettem kórbonc­nok és a kórszövettan orvosa. Ennek éppen harminc eszten­deje. Ma már mosolygok ak­kori önmagámon. Hihetetlenül szép és érdekes, amit csiná­lok. Mikroszkóppal szolgálom a gyógyítás munkáját. Közel tizenöt esztendeje, hogy tagja a béketanácsnak. Amikor felszólal — legyen az, bármilyen összejövetel, ér­tekezlet, tanácskozás — min­dig szívesen'hallgatják, mert' érdekesen beszél. A „mondó- káját” fűszerezi egyérji élmé­nyekkel. Például, amikor az elmúlt nyáron Svédországban járt, látott egy békefelvonu­lást. Abban az országban, ahol két évszázada nem volt háború, nem is ismerik an­nak közvetlen szörnyűségeit, legalább húszezer ember vo­nult fel zászlók alatt, népvi­seletben. Hogy kifejezzék bé­kevágyukat. — Hiszem és vallom, hogy minden becsületes ember csakis és kizárólag békét akar. Csöndesen, boldogság­ban, szépen élni, nevelni gye­rekeket, nagyokat kirándulni, élvezni az élet szépségét. Má­jusban a béke és barátság hó­napjának idején, mindig töb­bet beszélünk a békéről, idézzük a győzelem napját, emlékezünk. Ez jó dolog, mert a fiatalokkal, azzal a nemzedékkel, akik már béké­ben születtek, ugyanúgy meg kell ismertetni a háború ke­servét és -szörnyűségeit, mint ahogy azok ismerik, akik át­élték. Tudják és érezzék, hogy fel kell emelniük a sza­vukat, ha ezt a békét veszély fenyegeti. Mond egy példát. Ma már sehol a világon nem kell ol­tani himlő ellen, mert az or. vostudomány gyakorlatilag le­győzte ezt a súlyos betegsé­get-. A kutatóorvosok tíz esz­tendő alatt annyit költöttek mindenre, mint amennyi a Világ egyetlen napi fegyver­kezésének összege... A munkája mellett a legna­gyobb örömöt és boldogságot a két kis unoka jelenti. Há­romévesek, ikrek. Annyira egyformák, hogy amikor az útlevelét intézte, hogy vele is utazhassanak a gyerekek, cso­dálkozva kérdezte a tisztvise­lőnő, miért hozott ugyanar­ról a gyerekről két fénykép pet?... Kórház, család, otthonj nyaranta a nagy utazások, tu­lajdonképpen ez tölti ki az életét. A mikroszkóp pedig,1 amely mellett naponta sok­sok órát eltölt, gyógyító esz­köze. — cse — NÓGRÁD — 1930. június 25., szerda a

Next

/
Thumbnails
Contents