Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-21 / 144. szám
* 1959-ben alakult me? a salgótarjáni öblösüveggyár Szabadság nevet viselő finomcsoszolő brigádja. A kollektíva nagy hagyományokkal rendelkezik és több magas kitüntetés — közöttük a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja — birtokosa. Az elmúlt évben a termelés növelésében, a selejt csökkentésében, valamint a minőségi munka javításában Ismét kiemelkedő eredményeket értek 9I. Munkájukért a Vállalat kiváló brigádja címet nyerték el. A képen Várhegyi János, a munkacsapat helyettes vezetője és Lakatos Ferencné az USÁ-ba kerülő termék csiszolásának minőségét ellenőrzi. (báb—) Újításokból 16 millió forint A műszaki közhiedelem szerint a szervezés a legolcsóbb beruházás. Ezt azonban el lehet mondani az újításokra is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek gyakorlata azt bizonyítja, hogy nemcsak szervezéssel, hanem az újító- mozgalom tartalékainak mozgósításával, az alkotó szellemi energiák kibontakoztatásával is jelentékeny összegekkel lehet növelni évről évre a vállalati eredményességet. S hogy az előbbi állításra is igazolást adjunk, elmondhatjuk, hogy a kohászati üzemek újítói tavaly 16 millió forint meghaladja a 400 ezer forintot. A vállalati újítási Irodán elmondták, hogy a kohászati üzemek újítási tevékenysége — a korábbi évek adatait figyelembe véve — tendenciájában kedvező stabilitást mutat. Az újítások száma kevesebb — noha nem csökken áz átlag alá —, de a benyújtott újítások körültekintőbben készülnek, műszakilag meg- alapozottabbak. Az újítási javaslatok általában egy-egy munkaterület legégetőbb műszaki problémáinak megoldására irányulnak és hagyrészt kapcsolódanak az újítási (feladattervekhez is. Ez utóbbi azért is fontos az újító dol- hasznot hajtottak vállalatuk- gozók számára, mert a vál. npk q — fisvelpmhp vévp a lalet vezetese az újítási díjon kifizetéseket — lényegében felül külön jutalommal f tizenkét forintot ösztönzi a egy forint ' tizenkét fiadzott. A salgótarjáni nagyvállalatnál elhatározták, hogy az idén erőteljesebbé teszik az újítói munkát, s a feltételek kedvezőbb alakításával, jobban igazodva a gazdálkodás új és szigorúbb követelményeihez, az idén egymillió foís feladattervekben foglalt műszaki problémák megoldását. Az első öt hónap tapasztalatait vizsgálva kiderül, hogy a gyárrészlegek, közül elsősorban a kovácsoló és öntöde gyárrészleg, valamint a kiste- renyei gyáregység újítói jeleskedtek nagyobb számú és ér500 ezer forint megtakarítást ígérnek. Az első esetében a vasöntödében a kupolókemen- ce fűtésénél kokszot takarítanak meg, mivel a fűtéshez szükséges kokszot magasabb kalóriaértékű antracittal keverik, s ezáltal kevesebb fűtőanyag szükséges. A második esetben pedig egy hosszú idő alatt kialakult technológiát mertek megváltoztatni az újítók az ötvözött szántóvasak alapanyaga méretének megváltoztatásával. Ezzel alapanyagot takarítanak meg, csökkentik a megmunkáló gép igénybevételét és technológiai energiamegtakarítást is elérnek.' A kisterenyei gyáregységben is született egy több mint félmillió forint értékű megtakarítást eredményező újítás. A csőgyártó üzemben a Davis csődaraboló fűrésztárcsák felfogóagyának módosításával kiküszöbölte az újító a tárcsák gyakori törését s ezzel érte el a jelentős megtakarítását. Ahogy az igazgató látja Az elmaradás okai, a kibontakozás lehetőségei A tavalyi esztendőt tiszteletre méltó eredménnyel zárta á Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája. Azt hihetne az ember, hogy a megváltozott közgazdasági környezetben is sikerült megtalálni a szűkre szabott lehetőségek között is az eredményes munkához vezető utat. Az első negyedév kedvezőtlen eredményei, a több mint hétmillió forint veszteség azt mutatja, hogy nem sikerült a különböző akadályokat leküzdeni. Akaratlanul is felmerül a kérdés: törvényszerű-e, hogy az első negyedévnek mindig gyengébbnek kell lenni, mint az utána következőknek? Ugyanakkor gyakran hallani azit is, hogy az első negyedévi sikerekkel kell megalapozni az éves terv teljesítését. Vajon mennyiben van létjogosultságuk az előbbieknek? — Nem törvényszerű jelenség, de hosszú évek gyakorlata . az előbbi következtetések levonására is ösztönözhet. Vállalatunk gyengébb szereplésének azonban mélyebb okai vannak — állítja dr. Szittner András, a Nógrád megyei Állami Építőipari' Vállalat igazgatója. — Így igaz még akkor is, ha az elmúlt időszakban látszólag a törvényszerűség jellegét erősítettük kevésbé eredményes munkánkkal. A jelenlegi visszaesés azért következett be, mert az első negyedévet eleve alacsonyabbra terveztük, mint az előző esztendő azonos időszakáét. Elsősorban a termékösszetétel eltérő alakulása miatt. Míg 1979-ben uralkodó szerepük volt a nagy ipari beruházásoknak. addig 1980-ban a befejező munkák kerültek előtérbe. Ugyanakkor nagyobb lett a közintézmények és a lakásépítkezések aránya. Ez utóbbi létesítményeken a magas készültségi fokkal bíró vásárolt és beépített szerkezetek aránya jóval kisebb, mint az ipari építkezéseknél. Ennek a változásnak kelletmetlen következményei elsősorban a Pest megyei főépítésvezetőségünknél és a mélyépítő főüzemben jelentkezik. Az előbbi helyen a tavalyi 32 millióval szemben az idén csupán 11 milliót termeltek az első negyedévben. Mélyépítő főüzemünk pedig 6 millióval maradt el tervétől, jórészt a kedvezőtlen időjárás miatt. A salgótarjáni főépítésvezetőségnek viszont a CLASP iskola építésénél sikerült ellensúlyozni az ipari építkezések csökkenése miatt jelentkező termelési értékcsökkenést. Az igazsághoz tartozik, hogy a mélyépítő üzemben például jobb szervező munkával, kezdeményezőbb irányító tevékenységgel, több lelkesedéssel, szorgalommal és tűrőképességgel az elmaradás nagyságát lehetett volna mérsékelni. — Ezek szerint nem, az előkészítésben meglevő hiányosságok, a munka kisebb’ vagy nagyobb szervezetlensége vezetett a veszteséges gazdálkodáshoz? — Nem. Az előbb említett mulasztások csak a munka folyamarában okoztak gondot. — Csak az előbbiek miatt került átmenetileg nehéz helyzetbe a vállalat? — Az első negyedévre, az éves termelési érték húszszázalékos teljesítését írtuk elő. Ezt azonban csak 17 százalékban tudtuk megvalósítani. Nem, magyarázatképpen, de szükséges elmondanom, hogy más ágazatokkal szemben nálunk árcsökkenés volt, azaz a központi előírásoknak megfelelően csökkent értékkel építettük be az általunk használt szerkezeteket. Növelte hátrányos helyzetünket, högy a fizikai létszám a múlt év márciusához képest 170 fővel csökkent. Ezeknek a munkáskezeknek a produktuma is hiányzik a termelésből. Kis vállalat lévén, termelési szerkezetünk alakítását meghatározták a kiemelt feladatok, amiknek elvégzése számunkra nem volt mindig kedvező. — Melyek azok a részterületek, ahol sikerült előbbre lépni? — Kedvezőbb, helyzetben vagyunk a lakásépítkezéseknél, tartjuk az építési ütemet a kiemelt feladatoknál. A megyében az ipari létesítményeknél és a középületek építésénél ugyanolyan értékű munkát végeztünk el, mint egy évvel korábban. — És most térjünk át a gazdálkodással kapcsolatos problémákra. Milyen elképzeléseik vannak e tekintetben? — A megváltozott közgazdasági környezet, az érvényesülő ármechanizmus és árrendszer minket is a hatékonyabb gazdálkodásra, a belső tartalékok feltárására és hasznosítására kényszerít. Ezt mi folyamatnak fogjuk fel, amelynek során az eddiginél gyorsabban kell alkalmazkodnunk a megváltozott és megnövekedett követelményekhez. Énnek megfelelően a vállalat eredményességét legjobban meghatározó területekre irányítottuk tevékenységünket. Például ká nem használt lehetőségeink vannak a vállalkozási tevékenység, valamint az ármunka megalapozottságának növelésében és a nagyobb rugalmasságban. Mivel az anyag- és fuvarköltség eléri a 70—75 százalékot, ezért ezeken a területeken konkrét intézkedéseket tettünk. Bevezettük a tételes, munkahelyenkénti anyagfelszámoltatást. A fuvarköltségeknél fuvarmormá- kat állapítottunk meg. A szállítási tevékenységet egy kézbe összpontosítottuk. Célul tűztük a fel nem osztott költségek csökkentését oly módon, hogy közelítsünk a fedezeti hányadhoz. Növeljük az iparí termékgyártást. bővítjük a vas- beton-előgyártó kapacitást, lakatosüzemünkben pedig elsősorban az exportmunkák végzését szorgalmazzuk. Az eredményesség növelése érdekében komplex szervezésfejlesztési tervet ^dolgoztunk ki. Ennek keretében egyszerűsítettük a termelésirányítást Tovább csökkentettük a szervezetek számát, ezáltal a feladatok és feltételek jobban összhangba kerülték. Az új árrendszerre való áttirést szükségessé teszi a beruházási költségvetések átárazását Ez nem a mi feladatunk. De jól felfogott érdekünk indokolja, hogy ebben a munkában is segítsünk. Az eredményesség érdekében alkalmazzuk a folyamatnormákat. Bérpolitikánkban előtérbe helyeztük a konkrét teljesítményhez kötött mozgóbérrendszert. Egyébként júliusban az előbb említett komplex szervezésfejlesztési tervnek megfelelően újabb lépéseket teszünk, hogy a vállalat mechanizmusát ösz- hangba hozzuk nagyságrendünkkel. Az első fél évre veszteséget terveztünk. Év végére szeretnénk elérni, a tervezett nyereséget — mondotta dr. Szittner András. Nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen. (venesz) AZ ÉRTEKEZLET „BOSSZÚJA” A franciaországi Rennes városában értekezletre gyűltek; össze a bűnözés ellen folytatott harc legkülönbözőbb rendű és rangú képviselői, hogy intézkedéseket hozzanak a sorozatos rablások és lopások leküzdésére. A hosszas eszmecserét követően a .résztvevők «este hazatértek szállodájukba. Villámcsapásként érte őket a felfedezés, hogy távollétükben' tolvajok jártak a szobákban és ellopták a detektívek valamennyi bőröndjét. .. rinttal akarják túlszárnyalni tékesebb javaslatok benyúja tavalyi eredményt. Az esztendő első öt hónapjának tapasztalatai alapján korántsem lehet még jósolni, de az már látható, hogy kedvező a változás az újítási fronton. Május végéig több mint 400 dolgozó összesen 213 újítási javaslatot nyújtott be, amiből eddig 134 újítási jatásával. Az egyik javaslat bevezetésével például mintegy 700 ezer forint megtakarítást lehet elérni!- Az újítók az Ózdi Kohászati Üzemek számá. ra készülő meleghengersori hengerek ötvözőanyagát megváltoztatva — természetesen a minőség romlása nélkül — a külföldi anyagot hazaival vaslat valósult meg a válla- ; helyettesítve érték el jelentős latnál. Ezeknek az újítási ja- megtakarításukat, vasiatoknak az előkalkulált Ugyancsak a kovácsoló és gazdasági eredménye megkö- öntödegyárrészlegben adtak zelítően 6 millió forint. A be- be ebben az időszakban két vezetett javaslatok után éd- másik olyan javaslatot, ame- tíig kifezetett összeg, pedig lyek 200, illetve több mint Á folyami szállítás korszerűsítése A jugoszláv folyamhajózási vállalat ez évben több mint 7 millió tonna különféle árut szállít a Dunán és más folyókon. Az előírt terv 20 százalékkal haladja meg az előző esztendeit. A jelentős feladat teljesítése érdekében a hajóállományt is bővítik. A szállító flotta 317 vízijárműből áll. Az év első negyedében üzembe helyezett két új, nagy teljesítményű tolóhajóval együtt ma már 25 toló-, 22 vontatóha- Jó. t — száraz és folyékony áru továbbítására egyaránt alkalmas — speciális vízijármű közlekedik a jugoszláv folyókon. A szállítmányok fele külföldi rendeltetésű, hiszen a dunai hajóforgalom — Re- gensburgtól a Fekete-tengerig > — összeköti a jugoszláv fo-’ lyami kikötőket a különböző Duna menti országok kikötőivel. A kétezer munkást és szakembert foglalkoztató vállalat ez évben előreláthatólag 2 milliárd dinárt jövedelmez. Minden nagyon szép« minden nagyon jó Sokszor többet dolgoznak, mintha teljesítménybért fizetnének nekik — mondta a művezető a keze alatt dolgozó szocialista brigádról. Az elismerés, bár a „legkisebb” főnöktől származik, bizonyos szempontból értékesebb akár egy vezérigazgatói elismeréstől Is. Mert — úgy tűnik —, aligha lehetnek ava- tottabb értékelői, bírálói a brigádmozgalomnak, mint a művezetők. Egy-egy kollektíva munkahelyi — tehát a kisebb és a nagyobb közösség számára egyaránt legfonto- sahb — ténykedése a szemük előtt, az ő rányításukkal, ve- sződésükkel zajlik napról napra. Jobbadán a brigádokra alapozva oldódnak meg a bajosabb termelési föladatok, leginkább a kollektívákra lehet számítani a rendkívüli tennivalók elvégzésekor is. Kovács József, a balassagyarmati kábelgyár harmincegy éves művezetője •—, mint ő maga mondja — jó csapattal működik együtt. A tmk- üzemi forgácsolórészlegének tízfős Szondi György brigádja, olyan csapat, amelyre, mint jó munkaerőre számíthat • a művezető. — Szerencse dolga volt ez, vagy -tudatosan, fáradozással kialakított állapot? — Nem volt mindig így —, felel az apró termetű, fekete fiatalember. — öt éve vagyok művezető, előtte ugyanitt esztergályosként dolgoztam. Ilyen váltás után csak fokozatosan lehet a magatartást is módosítani. Jő vezető akartam lenni, ezért sok mindent megpróbáltam, volt ami sikerült, volt ami nem... — Például, mi vallott kudarcot? r- ... Erről nem érdemes beszélni. De a tapasztalat az, hogy a legjobb eszköz a baráti hang. Én, meg a brigád- tagok jól ismerjük egymást hosszú évek óta. Bár csak huszonhét év a brigád átlagélet- kora, majdnem mindenki törzsgárdatag. És mind szereti a szakmáját. — Tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó. — Ez azért túlzás. Akadnak problémák is. Előfordul, hogy soron kívüli munkát kapunk, olyankor valakinek abba kell hagyni azt, amire rá-* állt. Ennek senki nem örül; magam is tudom, hisz’ csináltam öt évig. Ilyenkor az emberek vitatkoznak, hogy „mért pont én álljak át?” — Elejét lehet-e venni az effajta zsörtölődésnek? — Ügy, hogy kiválasztom azt, aki a munkát jól el tudja végezni. Mert a soron kívüli teendők általában bonyolultak. Megmondom az illetőnek, hogy „ezt csak te tudod jól megcsinálni”. Legtöbbször megértik. , Ezt a megértést jószerivel munkaköri kötelesség támasztja alá. Ám nem csupán mu- szájdolgokban számíthat brigádjára a gyarmati művezető. Az ugyanis aligha föladata a brigádnak még a legeszményibb viszonyok közt is, hogy gépet szerezzen a gyár számára. Pedig erre is állított példát a Szondi • brigád a közelmúltban. Sorjában elbeszélve az esetet, Pesten érdemes kezdenünk. Ott ismerkedett össze a csapat egy szegedi kollektívával valamilyen szellemi vetélkedőn. A csongrádiak nemrég Gyarmaton jártak, s hallották kar- társaik sirámát: marógép kéne, de nincs. Ök homlokukra csaptak: náluk fél éve áll egy stabil marógép, biztos át lehetne transzportálni a palóc város üzemébe. A valóban alulról jövő kezdeményezés révén egy hét múlva már a gyarmati kábelgyárban állt a masina, kezdhettek az alapozást. A segítőkészség szorgalommal is párosul. Mint a bevezetőben említődött, a forgácsolók órabérben úgy —, sőt néha jobban — termelnek, mint, ha szakmánybán formálnák a vasat. — Az esztergályosok helyhez kötöttek, nehezebb elcsámborogni nekik, mint például a lakatosoknak. S igen szem előtt vannak, így hát a nyolc órából körülbelül hetet dolgoznak is — állítja a művezető. — Lehetne-e tovább javítani a helyzeten? — Mindig lehet. Sokat segítene, ha egy-egy nagyobb munkához jutalomkeretet is adnának. Ha azt mondhatnám, hogy „gyerekek, ha ezt elvégezzük, háromezer forintot oszthatunk szét”. — Az utóbbi fél évben négyen . mentek el a brigádból. — Mindnyájan több pénzért. Hozzánk is kéne az ember, de tizéves gyakorlatú szakmunkás húsz forint órabérnél alább nem adja. Nálunk a legjobb munkásnak 19,50 az órabére. Egyszóval elkelne az anyagi elismerés is az erkölcsi mellé, akkor nagyobb is lehetne a lendület. Mert munkában nincs hiány nálunk. M. P. NÓGRÁD - 1980. június 21., szombat / 11
