Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
Kiapadhatatlan energiaforrás Tudamány-fBciiniKa-me •** Kétszáz évvel ezelőtt még vitorlás hajók szelték az óceánokat, s a földrészek közötti áru- és személyszállításnak csaknem kizárólagosan a szél volt a hajtómotorja. Jórészt a szél energiáján alapult sok országnak a malomipara is, s voltak olyan vidékek — például Hollandia —, ahol a természet nagyarányú átalakítására használták fel a szélkerekeket, szivattyúkat működtetve velük. A gőzgép és az elektromotor feltalálása a szélenergia hasznosításának gyors hanyatlását idézte elő. Napjaink „energiaéhsége” ismét ráirányította a figyelmet a szinte teljesen kihasználatlan szélenergiára. A szélerőművek építése azonban nem minden gond nélküli feladat. Mindenekelőtt az a baj, hogy a szél túlságosan bizonytalan energiaforrás: néha hosszú ideig egyáltalán nem fúj, máskor pedig romboló orkánként minden építményünket és gépünket is /tönkreteheti. Már csak ezért sem lehet akármilyen nagy szélkerekeket építeni. A tudósok úgy vélik, hogy a mai szerkezetek és anyagok alkalTudományról mazásával egy-egy szélmotornak a teljesítménye legföljebb néhány megawatt lehet, de már ekkor is 120 méter átmérőjűnek kell lennie a propellernek, s annak legalább 130 méter magas torony tetején kell forognia. A hagyományos propelleres szélerőművek csökkentett teljesítménnyel dolgoznak, ha nem eléggé pontos a szél irá. nyába való beállásuk. Ezen a gondon függőleges tengelyű szélmotorok alkalmazásával segítenek: a Darrieus motor számára teljesen mindegy, hogy melyik irányból fúj a szél. Kár, hogy csak viszonylag nagy, másodpercenkénti 5 méteres szélsebességeken működik. Képünkön egy függőleges tengelyű kísérleti szélturbinát láthatunk, ímelyet angol kutatók készítettek. Ívelt lapátjainak keresztmetszete a repülőgép szárnyáéhoz hasonló. Percenkénti 120 fordulattal 5—6 kilowatt villamos teljesítményt termelhet. Persze jóval nagyobb méreteket megvalósítva akár 200 kilowattos szélerőmű is építhető ezen az elven. A XI. pártkongresszus óta a hazai tudománypolitika eredményeként tovább növekedett a tudomány szerepe a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális életben. A tudományos kutatások bekapcsolódtak a szocialista társadalomépítés feladatainak megoldásába. Társadalmi- gazdasági célkitűzéseink megvalósítása részben a világ- helyzetben bekövetkezett változások miatt, a kutatási és fejlesztési tevékenységnek az eddiginél lényegesein eredményesebb közreműködését tette szükségessé. Hazánkban 126 kutatóintézetben és mintegy 1340 kutatóhelyen (ebből 1086 egyetemi, ill. főiskolai tanszéken) végeznek kutató-fejlesztő munkát. A kutatóhelyeken 85 000-en dolgoznak, ennek majdnem fele tudományos kutató. A tudományos kutatók mintegy fele a műszaki tudományok, 13,8 százaléka a természettudományok területén dolgozik. A tudomány jelenlegi struktúrája szervesen illeszkedik a magyar társadalom intézményi rendszeréhez. Kutatóintézeteink nagy része megfelel annak a követelménynek, hogy színvonalas, eredményes kutatási tevékenységet folytasson- Ugyanakkor napjainkban minden korábbinál nagyobb súlyt kapott a meglevő kutatóbázis hatékony kihasználásának szükségessége, az igények és a rendelkezésre álló erőforrások közötti összhang megteremtése. A XII. pártkongresszus határozatban hívja fel a figyelmet arra, hogy „a kutató-fejlesztő munkát célratörőbbé. a tudományos intézmények és termelőüzemek együttműködését közvetlenebbé kell tenni. A felhasználásban érdekelt gazdasági a XII. kongresszuson tó Intézetének főigazgatója egészségügy fejlesztéséről sem Szélenergia-kutatások a Szovjetunióban A Szovjetunióban a harmincas években indultak meg a szélvillanyerőművel kapcsolatos kísérletek. A balak- lavai szélerőmű 1933-ban kezdte meg üzemét. Ezt az erőművet ' évi 280 000 kilowattóra teljesítményre tervezték. Sikerült Is a konstrukció, de a szeszélyes széljárás miatt adott földrajzi helyen nem váltotta be a hozzáfűzött követelményeket. Napjainkban a jelenlegi primer energiaforrásárak mellett a szélenergia-termelés gazdaságos megoldássá válik. Különösen a környezetvédelmi szakemberek tartják kívánatosnak a szélenergia kiaknázását a Szovjetunióban és más országokban egyaránt. A Szovjetunióban folyó szélenergia-hasznosítással kapcsolatos kutatások eredményeként 1980-ra 4500 db, 1990-re 150 000 db szélturbinaegység fog üzemelni, mintegy 4500 MW összteljesítménnyel. Egy-egy egység üzembe helyezése a tervek szerint 4500 millió kilowattóra energia termelésre ad lehetőséget évente és így 9 millió tonna folyékony üzemanyag megtakarítására nyílik lehetőség. . A Fekete-tenger térségében nagy kapacitású szélturbinás energiafejlesztő telepet kívánnak építeni. A termelt energia felhasználásával vizet szivattyúznak a Kaszpi- tengerbe és az Arai-tóba. Szovjet kutatók foglalkoznak egyébként az ország északi területein üzembe állítandó szélturbinák fejlesztésével is. kongresszusi felszólalásában elmondta, hogy „A tudomány termelőerővé válása folyamatának igen jó példája a paksi atomerőmű megvalósításának folyamata. Paks óriási vállalkozása a tervezőknek, beruházóknak, az építőknek és a kutatóknak is. A kapcsolat a tudomány és a gyakorlat között itt az első perctől kezdve kitűnő volt. Egyetlenegy pillanatig sem merült föl a kérdés, hogy hogyan megy át a kutatási eredmény a gyakorlatba. A legkülönbözőbb szervekhez tartozó szakemberek összeforrottan dolgoznak együtt. Miért megy ez ilyen jól? Azért, mert itt kezdettől fogva világos volt a cél- Világos volit, hogy a kutatásnak hol, mikor, milyen feladatokat kell megoldania”. őszintén meg kell mondani azonban, hogy ilyen és ehhez hasonló példa még kevés van. De az a tény, hogy pártunk igényli a tudomány fokozottabb részvételét a gazdasági élet minden területén, annak szerves részeként, az jelentősen növeli a tudósok megbecsülését és társadalmi felelősségét. A kutatási szférán belül is egyre több kutató látja be. hogy munkájával társadalmi, gazdasági érdekeket is szolgálnia kell. A kongresszusi dokumentumokban szerepel az, hogy „a tudományos teljesítmény eredményességének megfelelő elismerésben részesüljön”, Pál Lénárd, az MSZMP KB tagja, az OMFB elnöke kongresszusi beszédében így fogalmazta ezt: „Különösen fontos, hogy a kiemelkedő munkát végző, legértékesebb műszaki szakembereinket megkülönböztetett erkölcsi és anyagi elismerésben részesítsük, hiszen alkomondhatunk le, de a rendelkezésre álló anyagi eszközök igényeinkhez mérten szűkösek, a gyorsabb javítás egyik kulcskérdése tehát most az emberi tényező kihasználása, mind a kádereknél, mind tömegméretekben”. A tudomány és a gyakorlat jobb kapcsolata azonban nemcsak a tudósokon, nemcsak a kutatóintézeteken múlik. A megvalósulás nem egyszerű, és nem várható egyik napról a másikra. Szemléletváltozásra van szükség, arra, hogy a tudomány fejlődési törvényszerűségeinek követésén belül a társadalmi szükségletek szabják meg a kutatás irányait, és, hogy az így nyert eredményeknek a gyakorlatba való átvezetését a kutatók és a gyakorlati szakemberek együtt végezzék el. A tudományirányításnak azt a célt kell kitűznie, hogy elősegítse a kutatóhálózatnak a változó társadalmi és gazdasági feladatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodását. Folyamatban van a Minisztertanács 1978. évi határozatának végrehajtása, amelynek értelmében 1979-ben elrendelte a hazai kutatóintézeti hálózat felülvizsgálatát, a kutatóhelyek minőségi elemzését. Ennek a felmérésnek az a célja, hogy néhány év alatt a mainál reálisabban* körülhatárolt, jobban strukturált intézmény- rendszer alakuljon ki, amely hatékonyabban tudja kielégíteni a társadalmi és gazdasági igényeket, és a tudományok belső fejlődéséből adódó problémákat. A XII. kongresszust követő időszakban a tudományos közélet legjelentősebb esemélalkozókedvükre — és és tudományos Intézmények retném hozzátenni — krltlká—, ahol lehetséges — közösen határozzák meg a kutatási feladatot, és a gyakorlati alkalmazásban is működjenek együtt”. Eddig Is volt erre példa, Szabó Ferenc, az MTA Központi Fizikai Kutatásaikra. kezdeményező-, vál-~nyé"' az Akadémia TÍÖ,' közgyűlése volt, amely foglalkozott mindazon kérdésekkel is, amelyeket a kongresszus a tudományokra vonatkozóan megfogalmazott. jukna és ellenkezéseikre nagy szüksége van hazámiknak”. Kádár elvtárs vita összefoglalójában azt mondotta, hogy „beruházni kell, a műszaki fejlesztésről, a tudományos munka, a közoktatás. az Beke Margit, Központi Fizikai Kutató Intézet Alumínium nélkül nincs repülés A múlt század ötvenes esz. tendeiben még csak évi néhány száz kilogramm volt a világ alumíniumtermelése. Napjainkban több mint 10 millió tonnát állítanak elő ebből az ezüstszínű, könnyű fémből. Ügy néz ki, hogy a jövője is biztosítva van, hiszen a föld kérgében kétszer annyi alumínium található, mint vas. Az alumínium néhány iparágban pótolhatatlan szerepet tölt be. így például bizonyos, hogy az alumínium nélkül — mai fejlettségi szintjén — nem létezhetne a repülőgépipar. Pedig a repülőgépiparban csupán fél évszázada használják e könnyű fémet. Eleinte csak a fa alkatrészek merevítésére találták alkalmasnak. Nagy feltűnést keltett 50 évvel ezelőtt az első teljesen alumíniumból készült repülőgép, a 20 kWő volt). Tulajdonképpen niumgyártás fajlagos ener- „Bremen”; ezzel hajtották ez akadályozza az alumíni- giafelhaszbnálásának a többvégre az első Berlin és New uménál is kisebb fajsúlyú ti- szőröse szükséges, így egyelő- York közötti repülést. A re- tán elterjedését Is, annak elő- re csak az űrtechnika tarthat Képünkön! egy szovjet repülőgépgyár szerelőcsarnoka, ahol egyszerre hat alumínium testet állítanak össze pülőgépek mai nagyságrendjénél természetesen már csak teljesen fémből készült konstrukciók jöhetnek számításba. A szállítandó hasznos súly és az energiaszükség, let kedvező arányát a köny. nyű alumínium nélkül nem lehetne elérni. Az alumínium ugyanis az acélnál háromszor könnyebb, ugyanakkor egyes alumíniumötvözetek szilárdsági értékei megközelítik az acélét (a repülőgépipar egyébként éppen e különleges ötvözeteket igényli). Az alumínium mind szélesebb körű alkalmazása ellen csupán egyetlen szempont szól: a fém előállításának igen nagy energiaigénye, ami napjainkban kilogrammonként 15 kilowattóra körül van (két év. tizeddel ezelőtt még több mint állításához ugyanis az alumí. rá igényt. SAGE mesterséges hold az ózonréteg meg^gyelésére A NASA a wallops-islan- di bázisról" SCOUT hordozó- rakéta segítségével sikeresen pályára állította a SAGE (Stratospheric Aerosols and Gas Experiment) elnevezésű mesterséges holdat. Ennek az a feladata, hogy méréseket végezzen a sztratoszférában előforduló gázokkal, aeroszolokkal, de elsősorban az ózonréteggel kapcsolatbanAz ózon a légkör magasabb rétegeiben (20—50 km) keletkezik oxigénből ultraibolya sugarak hatására. Igen fontos szerepet tölt be az ózonréteg, mert a rfapból a földre érkező, az élő szervezetre káros ultrái bolya sugarakat elnyeli. Részben elnyeli az infravörös sugárzást is, ezáltal a föld felszínéről kisugárzó hőenergiát kissé visz- szatartja. A SAGE műszerei, radio- méterei elsősorban a 20—25 km magasságban elhelyezkedő ózonréteggel kapcsolatban végeznek méréseket. Néhány év óta a tudások egy része azoh a véleményen van, hogy különféle természeti jelenségek, mint a vulkáni tevékenység, befolyást gyakorolnak az ózonrétegre. Számos tudós szerint az ember különféle tevékenysége az ipari szennyezések, a szu- perszónikus repülőgépek, valamint az iparban és a ház« tartásokban használt aeroszo- los készülékek befolyást gyakorolnak az ózonrétegre. NASA-kutatók 1975-ben úgy nyilatkoztak, hogy azok a klór- és fluortartalmú szén- hidrogének, amelyeket aero- szolos készülékeknél hajtógázként alkalmaznak, 8—30 százalékos arányban pusztíthatják el a légkör ózonrétegét 30—45 km-es magassági határok között. Ezek a feltevések mind a mai napig nincsenek tisztázva számos tudós szerint az emberi tevékenységnek az ózonrétegre gyakorolt hatását eltúlozzák. Az azonban biztos, hogy az ózonréteg a földrajzi helyzet és az évszakok függvényében elég nagy ingadozást mutat. A SAGE radiométerei több csatornán pásztázzák majd a sztratoszféra ózonrétegét. A mérnökök a SAGE élettartamát egy évre tervezték munkavégzés szempontjából- Ez alatt az idő alatt 10 000 mérést végez a műhold. Az ózonréteggel kapcsolatban 9—46 km-es magasságban, az aeroszolokat 10—35 km-es határok között, míg ndtro- géndioxidokkal kapcsolatban 25—40 km-es határok között végez méréseket a SAGE. A SAGE műhold méréseit repülőgépek fedélzetéről végzett mérésekkel egészítik ki. A meteorológiai repülőgépek fő műszere ebben a kutatásban a LIDAR lézerra* dar lesz. A gépek az Egyesült Államok, Brazília, Kanada, Japán. Európa, Grönland és az Antarktisz légteréből mérik majd a LIDAR segítségével a légkörünk ózonrétegét. Az aeroszol- és az ózonkuta- tási eredményeket össze fogják hasonlítani a HCMM és Nimbus G. amerikai műholdak mérési eredményeivel, amelyek a klimatológiai kutatásaik során hasonló jellegű méréseket végeztek 1978- ban. Számítógép az iskolában A modern pedagógia szószólói iskolai számítógép arra Is alkalmas, lyen például a Classle (PDP— úgy vélik, hogy a számítógépek- hogy memóriájában tárolja a di- 8/A) elnevezésű komputer Ke. nek feltétlenül helyet kel! kapni- ákok tanulmányi eredményeit, el- zeléséhez mindössze két nyomó- uk az oktatásban. Nem a tanár fogulatlan, pártatlan összesítést gomb szükséges: az indító, helyettesítőjeként, hanem kisegí- készítsen előrehaladásukról, kimu- gomb és a program kiválasz, tőjeként szánnak szerepet a tatva, hogy melyik tanuló milyen tására szolgáló billentyű. Fon. komputernek az iskolákban. Üj- jellegű buktatókon akad fenn rendszerű feladat vár rá tehát, nem a szeresen. Ez a pontos elemzés tananyag átadásában, hanem an- abban is segíthet, hogy minden nak minél jobb megértésében kell tanuló akkora lépésekkel halad- segítenie. Emellett egyfajta „ed- jón előre, amekkorákra túlterhe- zőként” is szolgálhat a számító- lés nélkül képes, gép: programjai segítségével példák egész sorát adhatja fel a Persze ma még a leggazdagabb megjelenítő képernyőn a diáknak, országokban sincs mindenütt isko- s ha a megoldás hibás, akkor a , , . .. .. . ... . meg nem értett részletet újra fel- laí használatú számítógép. Még idézi a tanulónak. A végtelenül tű- kisgépekre sem nagyon telik, ami- relmes számítógép nem haragszik, nem unatkozik, nem veszti el fi- t ......... ■ --------------------------------------- ■ ■ ---------------------------g yeimét akkor sem, ha hibás fe- | KiAroAn inon leleteket, megoldásokat kap. Az I NOGRAD — 1980, jUillUS 15.| VdSCUncp tos része a hanglemezhez hasonló lemezes tároló, amelyhez két forgatómű áll rendelkezésre, valamint a billentyűzettel rendelkező képernyős adatmegjelenítő. Az íróasztalnál nem nagyobb méretű, kerekeken gurítható, mindössze 70 kg súlyú gép tárolókapacitása 32 ezer jel. A lemezek tára összesen mintegy 256 ezer jelet foglal magában, ami kb. 100 oldalnyi szövegnek felel meg. 11 á
