Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1 Re? Rogy mSr mösí Is alszik'; tévénézés közben. Szóval délután enyhe főfájást éreztem, álmosság és fáradtság tört rám. Míg a lépcsőn felmentem az emeletre, minden vér alá- szállt bennem. Szokásom szerint megmostam az arcomat, hogy az étterem elegy ételszaga ne irritálja órákig az orromat, s ez most a fejemnek is jót tett. Abból is gondoltam, homv valami nincs rendjén nálam, és valószínűleg lassabban jöhettem vissza az ebédről, mint szoktam, mert az első főzet kávéból már nem jutott, mint egyéb napokon, s várnom kellett. Visszamentem a helyemre, s úgy álltam, hogy a próbatükörben lássam magam, de ne tűn jék fel senkinek, hogy magamat bámulom. Nyúlánk alakom a sápadtságtól még elegánsabbnak tűnt. mint rendesen Eladói köpenyem sem tudta eltakarni ápoltságom és jólöltözöttségem. Az egész valahogyan mégsem imponált. szer risztetek! X szemem valósággal falta őket, s az agyam erőlködve igyekezett lépést tartani, mintha, mondjuk,. valamilyen számtáblázat.ot próbálnék — hasztalanul — rögzíteni. És amit befalt az emlékezetem, azt most is látom (a teljes áruházat vevőkkel együtt), s a délután emléke ebben a percben .úgy csap rajtam végig, mint az elrohanó teherautó szele a gyalogoson. Hát ilyen lennék? így kivetkőzhetek önmagámból? Nem, nem. Soha nem is voltam ilyen. Én tulajdonképpen szenvtelen vagyok. Nem ' is szenvtelen, csak éppen jobb’ szeretem figyelni a dolgokat. Olvastam valahol, hogy vannak mozinézők, akik az el$ő sorokat kedvelik, mert így je’-ban „benne vannak” a filmben Én nem, én szívesebben ülök a hátsó sorokban, lehetőleg a legutolsóban. A film az film. és én néző vagyok. Csakhogy most (azN aplőt kezdtem — teljesen nevetséges. Nem mondanám, hogy valaha is naplóellenes voltam. Töb- liet például olvastam is. És szinte minden esetben szívesebben, mint a gimnáziumi olvasmányokat. Most, hogy magam is naplóvezetésre szántam magam — szántam? kényszerítő szükségét éreztem! —, valahogy mégis lányosán rózsaszínűnek tűnik az egész. (Bár hol az a lány, aki ma még naplót vezet?) Először is tehát: nem naplót írok — ezek csupán feljegyzések. Másodszor: feljegyzéseim és ez a füzet nem köteleznek semmire — arra a rabszolgamunkára sem, amit a naponkénti írás jelentene. De miért kezdem máris kibúvókkal, mellékes szempontokkal, amikor alig hat órával ezelőtt még olyan erős szükségét éreztem a beszédnek, hogy — most úgy tűnik, indokolatlanul — majdnem önvallomásba kezdtem a „kartársaknak”. Nem is tudom, honnan támadt az ötletem, amikor rohamom (minek nevezném másnak?) nem csillapulván, kértem a kollégákat, figyeljenek az én szektoromra is, majd átugrottam a papírosztályra, kiválasztottam ezt a füzetet, amibe most írok, azzal a szándékkal, hogy este itthon mindent lejegyezzek, ami történt, v Mi ért is nevezném tehát naplónak? Nem volt több a szándékom, minthogy azt a néhány percet leírjam, amit fél három tájban oly nehezen éltem át.) De hát mi történt? Jófor- -----------------------------------------------------------------------------m án semmi. Figyelemre is alig —....... ~ m éltó az egész. Most, több mint hat óra múltán, szinte, már nem is tartom fontosnak. Mit ülök itt, mint valami Legszívesebben körbefordul- az délután) megymagyarázha- lány? Minek szedegetem ősz- j.am vo|naj hogy minden ol- tatlan érzéseim elborítottak sze a nap morzsáit. Egy aPj" balról szemrevételezzem ma- mindent, miközben szemem megingás, amit most hajlandó garrlj mjnt egy vevő, aki te- teleobjektív módjára tapadt az vagyok szédülésnek tekmten , talpig újba öltözött. Tét- áruházi látnivalókra, agyam pusztán biológiai mozzana - j.em js egV önkéntelen mozdu- mint egy számítógép memóriának, több óra elteltevei miért jat0^ amitől a tükörképem egysége, feszülten kattogott, lenne fontos. Hogyan őrizte hullámozni kezdett, akárha (Bár fogalmam sincs, az kat- volna meg jelentősegét mos- v(zt;ükörben nézném magam, és tog-e. Egyáltalán: magamnak Laczkó Pál: Egy eladó nézetei (Részlet) tanáig, ha sem láz, sem a betegség más kísérőjelensége nem tört ki rajtam? Félnék felidézni, mi történt? Hiszen alig történt valami, ahogyan az előbb is írtam már! Vagy kavicsot pottyantanék az arcmásomra. (Ilyen távolságról valószínűleg a foncsorozás hibája ütközött ki, ötlik most eszembe.) Akkor viszont nem tudtam, szédülök-e’vagy a tü- c. valójában minden lefoko ^r játéka miatt vannak Iá- mentőötlet. Átrohantam a pa- egészen rovid^időn beiui^^ ^^1 tászavaraim. Meghökkenve pírosztályra ezért a füzetért, meredtem meg. Ettől az alakom ismét kisimult a próbatükörben. Majd újból megmlért szükséges bármiféle hasonlat?) Attól féltem, elhullaj- tok valamit a látványból, s ezzel az életem lesz kevesebb „Fölírni, följegyezni mindent!” — jutott eszembe a az előbb jelentős volt, alig valamivel később már teljesen valószínűtlennek tűnik? —8 mindent kitöltő zsarnoksága mindent kitöltő zsarnoksága a mozdultam> ugyanaz a szédítő, mi nevetséges gyengeségünk émelyítfi varázstükör-imbolygás. Megmerevedtem. Most viszont hasztalan, mert a széjele lesz? És mindent inkább, mint a nevetségességet! Jobb, ha az ember semmit sem hagy eluralkodni magán. Elképzelem, mit éreznék most, ha ahelyett, hogy a füzetvásárlásba menekültem volna, fecsegni kezdek a kollégáknak! Brrr, Viszont most megértettem a düldt nem hagyott el. Mozdulatlanságra törekedtem, jóidéig szemben álltam magammal, most már teljesen leplezetlenül. A távolság ellenére próbáltam kifürkészni arcom titkait, mérlegeltem a benyoamibe most írok. Míg kiválasztottam, megvettem, vala melyest megnyugodtam. Akkorra a második főzet kávé is lefolyt, mivel a többség már ivott, ebből a szokásos adag fölött jutott. A megszokottnál nagyobb adag koffeintől végleg helyrebillentem. Kábultsá- gom elmúlt, izgatottságomnak nyoma sem volt, legfeljebb ujjhegyeimben éreztem némi bizsergést. Valami alaktalan űr maradt a mellemben, majd fecsegésigé y . mást> amlt m£sban kelthetek, egészen tisztán formát öltött Addig üsd a vasa”’ 7 Néha úgy rémlett; nem is ön- bennem a helyrehozhatatlan ieg. — de ,mit ^Lr- magamat látom ott szemben, mulasztás érzése: eddigi élemár az egesszel, ami 0 Álltam ott, és valami azonosí- temből nyomtalanul múlt el mGCit vas a fléllltánom . t-Ami baeoetom fnlöftom minHon TV/Tin + lno íHó_ , . tási pontot kerestem lem: afelé hajlok biológiai >fln ePmlékezetemben. elködöX sün eiiucneicicuiucu, Életem megingás volt az egész. semmiiyen ,részlete nem ötlött Ebédről visszafelé jövet eszembe. Semmi emlékem nem éreztem, hogy túlzottan tele vo]{ arról, aki sóbálványmere- vagyok, s az az egy pohár sör, ven ^nt velem szemben. Talán amit már tele gyomorra ittam, m^g az^ sem tudtam volna nem mozdít bennem semmit, megmondani, hogy hívnak, hol mintha az ebéd teljesen ki- lakom Elléptem a tükör elől. töltené a gyomrom, mint a disznósajt tölteléke a bőrt. Éreztem, hogy csak a kávé segít. Kávét, mint mindig, most sem az étteremben ittam, mert a női fehérneműosztály hölgydolgozóihoz járunk át; ahogyan a forgalom engedi, ők főzik nekünk is. Az utcán kigomboltam a télikabátomat. Már átmenetit kellett volna felvennem, _ mert a kora tavaszi időhöz túl melegnek bizonyult a téli. ValaH Egyszerre áz az érzésem támadt, mintha óra ketyegne bennem, és igen pontosan, kü- lön-külön egységként, a maga súlyának megfelelően éreznék minden percet. Életem elmúló perceit. Megijedtem? Nem is tudom. Most józan megfontolással azt mondhatom, hogy huszonnégy év, az én huszonnégy évem, nevetségesen kevés az ijedtségre. Tehát nem ijedtem meg? Vegyük úgy. Viszont pontosan hogy a szép idő sem érdekelt, emlékszem, mire éreztem maVerdeső, laffogó kabátszárnyaim sem tudtak jókedvre deríteni, s nem tudtam odatartani mfigam a napnak arra az öt percre sem, míg az áruházba visszaértem Csak a kávéra vágytam. Tényleg sokat ettem, vagy tavaszi fáradtság? — kérdeztem magamtól. Jobb lett volna mégis, ha kivételesen az étteremben is fogyasztok egy kávét? A vérnyomásom, amilyen alacsony, elbírta volna még a hölgyekét is a fehérneműosztályon. A koraszülöttségem az oka, gamban hihetetlenül erős ösztönzést: „Meg kell jegyeznem mindent, • meg kell hogy maradjon? bennem minden pillanat”. Mintha strandon bukkantam volna fel a víz alól, aholis a néma világot vidám ricsajozás váltja fel, úgy tört a fülembe az áruházi zaj, s mintha hályog hullt volna le a szememről, és mindazt, ami az áruházban naponta előttem volt, akkor láttam volna először. A töméntelen árucikk a magam egyedi kü- lönvalóságában jelent meg. Az mondta anyám; de szerintem eddig nagyvonalúan áttekinti«».' örököltem. Kéoes aludni tett látvány most tobzódó .rész- egy bögre méregerős feketével létéit szórta a szemembe. Rész- is. Attól legfeljebb horkol. Le- letek, részletek és még egy8 NÓGRÁD - 1980. június 15., vasárnap fölöttem minden. Mintha idáig emlékezet nélkül éltem volna. a délután ott a kávé után megkérdezem magamtól, mi a további szándékom, azt hiszem, nem lettem volna eléggé tisztában magammal. Mint ahogy sohasem éreztem magamban igazi indíttatást — mondjam így: elhivatottságot — semmi iránt. Azt mégsem mondanám, hogy az ambíció hiányzott belőlem. Még ha hiányzott volna Is, mivel magyaráznám, hogy egészen a tükörjelenet idejéig várakozásban éltem? Cincinnátusnak éreztem magam, egy titkos nagyrahiva- tottnak (mire?), s magam előtt is titkolva, azt reméltem, hogy majd a tömeg fogja tőlem követelni, hogy váltsarp is valóra a bennem rejlő lehetőségeket. Mindez pusztán annak lenne köszönhető, hogy anyám különlatinra is beíratott („Latin nélkül nem mehetsz előre!” — hogy honnan vette?), és így tudok Cin- cinnátusról, akit az eke szarva mellől hívtak el diktátornak? No, nem! Cincinnátus mindössze — bár ez nem kevés — nevet adott bennem valaminek, ami eddig elhomályosította a tekintetemet, lehetnék bármi, de én ar.ra várok, hogy megszólítson az, amivé lennem kell. És a ködből most kiváltak a részletek! Bennük érzem a várva várt felszólító erőt. Mégis, mit kezdjek ezekkel? , ÉBRESZTŐ AJÁNLÁS Ez a kis formátumú kötet, melyet az Olvasó kezében forgat, első darbaja egy sorozatnak, mit Nógrád megye társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóirata, a Palócföld hívott életre. Bemutatkozás tehát, összefoglaló felmutatása egy lap szerzőköréhez tartozó írók, költők munkáinak. Vállalja a teljességre törekvést, és nem mentes a hasonló természetű vállalkozásokat jellemző fogyatékosságoktól. Az Ébresztő idő eímű antológia ugyanis mindenképpen többre vállalkozik annál, minthogy „csupán” a Nógrád ban élő alkotóknak biztosítson közös megjelenési lehetőséget — fellelhetők e kötetben a közülünk elszármazott szerzők is, akik szőkébb pátriánkhoz műveikkel kapcsolódnak. Az első publikációkkal jelentkcBódi Tóth Elemér: Egyes karok hegyén a lángok is még Egyes karok hegyén a lángok is még libegtek, nyújtották ' Savariában, csaknem két ezredév mély távolával a hét ibolya-láng lám mindig ott ég. Kékellik még a kő, azaz, csak kéklett, ezerkilencszáznegyvennégy dühében eltűnt a kámea, a gemma. Eber gazdára lelt, vagy kóstolt bombaszélet* Azt nem tudom, hogy ónix volt vagy achát, esetleg kameol. A múzeumban nem tündökölt, nem bújtatott Erószt, Pánt. Az egy tűz égett ott megannyi lánggal, a kék követ csupán ezért faragták, akik hitték, ez mindenekre rávall. Vagy egy faág, felhőterhes ég alatt virágban, mikor csak illat száll, és madárdal a csenden át. Irdatlan föld, tudom, el nem tévedhetek én már, vigyáz a csillagzó mély idő rám, ha majd megölt. Szepesi József: Piacon Kést élez a köszörűs, harmonika nyekereg, bort iszik a borivó, fagylaltozik a gyerek, néma tróger, szavaló tökmagárus — bereked! — krumpli, zöldség, kosarak, tarka lárma, nagy tömeg. (Hömpölyében elmerülsz, hadd fogom meg a kezed). Virrad Ajtó csapódik valahol, kisbaba sir (a szomszédok megint hajbakaptak), csahol egy véreb, halk zörej, szemét csusszan, csoszogó jár, porol a nénérri, szidva istenét, virrad, kakas kukorékol, aztán a gyárkürt — ébredek,’ zők, első könyvük örömét ízlelgetők, s a* irodalmi köztudatban már méltán rangos szerzők együtt szerepelnek kötetünkben. De természetszerűen nem mutathat be ez a gyűjteményes kötet mindenkit „szerettei” köréből, s nem mutathat be a „kiválasztottak” közül bárkit is a maga pregnáns alkotói teljességében. Azt kívánja tehát felmutatni, hogy egy vidéken megjelenő folyóirat alkotói köre milyen minőséggel gazdagíthat- ja-serkentheti — most és itt igazolt értékel által — a magyar szellemi élet véráramait. Ezen az évfordulón — ébresztő időben. Berki Mihály, Nógrád megye Tanácsának elnökhelyettese Tamás István: Ködellik a Mátra a. fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S a múlt jámbor birkanyája nesztelen kérődzik S hol a lét végződik kigyulladnak a kék boglyás temetők S lúdbőröző háztetők tolla alá dugja lila csőrét a gond mig elalszik fönn a Hold a Kon csűrök tejszín hamujában Palócföld riatfi vergődéseid töretlen s megnyílt utakra vitt S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom kit innen hűidnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák s a napraforgók biztos iránytűje nyomán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntőm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám AZ ÉBRESZTŐ IDŐ, A SALGÓTARJÁNBAN MEGJELENENDŐ PALÓCFÖLD KÖNYVEK ELSŐ KÖTETE. A SZÉPIRODALMI ANTOLÓGIÁBAN SZEREPEL: BANOS JANOS BÓDI TÓTH ELEMÉR CSANADY JANOS CSIKASZ ISTVÁN DÓZSA ILDIKÓ ERDŐS ISTVÁN JOBBAGY KAROLY KARACSONDI IMRE KETYKÓ ISTVÁN LACZKÓ PÁL LELKES MIKLÓS MOLA GYÖRGY ONAGY ZOLTÁN P. SZABÓ ERNŐ SZEPESI JÓZSEF TAMAS ISTVÁN VERES JANOS Csillagzás Csillagzó föld, mint Bonn körül a gyümölcsöskertek, Beethoven mélykék álmai lengnek, vágyuk betölt. Valamikor még szélfútta riílfa páskomunkra láttam. S, hogy bomlik a tavasz újra, int egy torony.
