Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

Álmatlan éjszakák után Egyáltalán nem zavar... Kis kerékpárját maga mel­lett tartva, rátámaszkodva vá­laszol munkatársnői kérdésé­re Major Zsuzsa vegyészmér­nök, a Romhányi Építési Ke­rámiagyár nemrég átadott új üzemének, a fritteüzemnek a vezetője. Nem csak ez a részleg tartozik hozzá, ha­nem a régi gyárban székelő paszta-, szita- és színtestelő­állító üzemrész is. Kedves, bájos, közvetlen kislánynak nézné az ember, ha közben ki nem derülne, hogy a veszprémi vegyipari egyetem 1977-ben végzett hallgatója, kétéves aranyos csöppség édesanyja, akire harmincöt dolgozó napi fo­lyamatos munkájának szerve­zése, irányítása és ellenőrzé­se hárul. Ez pedig még a nagyobb gyakorlattal rendel­kező vezetőknek sem mindig úgy sikerül, ahogy szeretnék, ahogy a nagykönyvben elő van írva. — Az új üzemünkben je­lenleg négy dob termel. A havi előírás 16,5 tonna. Ügy néz ki, hogy a 14 tonnát el­érjük. A másik négy dob elő­reláthatólag egy hónap múl­va áll. munkába. Emiatt egyelőre csak saját szükség­letünket elégítjük ki. Ahogy nő a termelés, úgy válik le­hetővé, hogy az alföldi és bu­dapesti testvérgyárak igé­nyeit is kielégítsük. Sajnos, még a régi módon oldjuk meg a dobok kiszolgálását. Ha elkészül az automata be­mérőberendezés, amire még ötven napot kell várni, ak­kor ez a munkafolyamat is korszerűbb és könnyebb lesz — mondja a fiatal vegyész­mérnöknő. Az új üzem beindulásával egyidejűleg a. régi gyárban megszüntettéka fritte — máz­alapanyagot gyártó — üze­met Az ott dolgozók teljes létszámmal az új üzembe mentek át. Kezdetben nekik is voltak nehézségeik, mivel régebbi helyükön más tech­nikával dolgoztak, más volt a kapcsolórendszer és sok egyéb dolog. De nagyobbak a mé­retek is. — Az átcsoportosított dol­gozók nagy része régi tagja a gyárnak, fegyelmezett, érti munkáját. Korábban nem ismertem ókét. Ügy érzem, hogy az elmúlt év októberé­től a mai napig sikerült gyü­mölcsöző munkatársi kapcso­latot kialakítani velük. Ez az én Véleményem. Jó lenne, ha őket is megkérdezné... A napi tennivalókat az eredményes munka fő letéte­ményeseivel, az égetőkkel be­széli meg. Mivel közösek az érdekeik, az égetők és veze­tő égetők, köztük Imre Sán­dor, Toldi Sándor, Kaliczka István, Pauer István szívesen segítenek az ifjú üzemveze­tőnek a gyakorlati kérdések megoldásában. — Nem, egyáltalán nem za­var, hogy kiegészítik elméle­ti tudásomat. Szívesen ve­szem, ha olyasmire hívják fel figyelmemet, amit eddig nem tudtam, vagy esetleg az enyémnél más, jobb .megol­dást javasolnak. — Az előbbiekből olyan következtetést is levonhatok, hogy nem okozott gondot az elfogadtatása? — Igen. Itt nagyon jó mun­kásgárda van. Csak jó szó­val és elismeréssel nyilatkoz­hatok csaknem mindegyikük­ről. Olyan igazi munkásem­berek, akik tudják, hogy a fő­nökük irányítja őket, ellenőr­zi munkájukat. És ezt tu­domásul veszik. Elfogadtatá­somban talán az is közreját­szik, hogy gyárunkban igen sok fiatal van vezető beosz­tásban. Nem, eddig még nem éreztem, hogy hátrányban lennék, mert nő vagyok. Valószínű azért szól ilyen viszonylagos nyugodtsággal és kiegyensúlyozottsággal, mert már átesett a gyakor­lati munka sokszoros tűzke­resztségén. Maga mögött tud­ja azokat az álmatlan éj­szakákat, amikor a többi kö­zött arra kellett választ ad­nia, hogy az indulással járó többletmunkát meddig bír­ják, vállalhatják dolgozó tár­sai, lesz-e elég létszám, mert folyamatos üzemről lévén szó, s bizony nem nagyon tüle­kednek erre a munkára a fiatalok. Olyan aggálya is volt, mi lesz akkor, ha eset­leg nem indul be időben a termelés. De választ kellett adni önmagának is. Elvállal­ja-e a jelenlegi felelősségtel­jes megbízatást. Képes lesz-e megbirkózni a feladatokkal? Mivel munkatársai is biztat­ták, így igent mondott. Az új üzem indulása előtt, majd az azt követő napok­ban, amíg viszonylag egye­nesbe nem jöttek a dolgok, addig a műszak után rohant az óvodába gyermekéért, majd haza, onnan pedig ha már a férje otthon volt, új­ra vissza a gyárba. A kora esti órákban és késő éjsza­ka is. — Most már nincs ilyes­mire szükség, mert rende­ződtek a dolgok, sínen van a termelés. Ebben nagy része van Petrás Jánosnak, a be­ruházási osztály vezetőjének, akinek nemcsak szívügye volt a sikeres indulás, ha­nem amikor beteg volt a kislányom, és odahaza vol­tam, megkértem, hogy nézze meg, miként folyik nálunk a munka. Hogy ma már itt tartunk, azt jórészt neki kö­szönhetem. öróla kellene ír­nia, övé az érdem — szól nagy elismeréssel kollégájáról az ifjú üzemvezetőnő. Most pedig átadom a szót Kaliczka István égetőnek, mondja el, miként látja mun­kakapcsolatuk alakulását az ifjú vegyészmérnöknővel. — Amiben tudunk, segí­tünk, hogy ne legyen zökkenő a termelésben. Szívesen el­fogadja azokat a szakmai ta­nácsokat, amik jobbá teszik munkánkat. Ügy ismertem meg őt, mint aki szereti, ha munkatársai becsülettel el­végzik napi kötelezettségei­ket. Az ifjú Vegyészmérnöknő pályafutása eddig biztató kez­detnek tekinthető, amit bi­zonyára még jobb folytatás követ. Van rá remény, mert a gyárban a tehetséges, a szorgalmas, az igyekvő, a kezdeményező fiataloknak zöldutat biztosítanak az ér­vényesüléshez, a kibontako­záshoz. Venesz Károly A jó ízű kenyér... Városi ember lévén, ritkán van szerencsém, igazán friss, kemenceillatú kenyerekbet, olyanokhoz, melyeket falun dédelgető simítással nyújt át a vevőnek a pék... Ügy Is hívjuk „pékkenyér”, mintha a kenyérgyárit nem is pékek sütnék. A közelmúltban vendégség­ben jártam egy termelőszö­vetkezetben, és búcsúzóul cso­portunk minden tagját hatal­mas kerek, házisütésű ke­nyérrel ajándékozták meg­Megcsodáltuk az óriás ke­nyeretí> és arra gondoltunk; csak nekünk, alkalmi vendé­geknek szólhat ez a különle­gesség. Hiszen ez nem „nagy­üzemi” kenyér: hosszabban kelesztik, . kényelmesebben sültek, szállításkor sem pré­selik egymáshoz. Amúgysem gazdaságos ilyen nagy ke­nyeret sütni; otthon naponta vasnak, s a fii WWMI te ránfL ssárad. Fél országot utazott a szép is finom ajándék, s most, amikor cikkemhez ültem, épp jubiláltunk: tizedik napja esz- szük jóízűen a még mindig malomkenyérnyi kenyeret, s nem azért, mert nincs lel­künk kidobni. Azért mert jó. Tíz napja nem vettünk ke­nyeret. Ez az idO bizonyítja a jó minőségű munka hasznát, gazdaságosságát. . Lehet, vettünk volna az­óta frissebbet is. De mert él­vezhető- finom maradt, meg­tanultuk tisztelni, és bízni benne: holnap is ehetünk még belőle. Ügy'fogyasztjuk, aho­gyan készült — jóízűen, a jó­nak kijáró tisztelettel... — k. — Nem ért véget a verseny A balassagyarmati járásban kétszázhatvan bri­gád, több mint háromezer tagja csatlakozott ta­valy a XII. pártkongresszus és az ország fel- szabadulásának tiszteletére kibontakozott mun. kaversenyhez. A szocialista brigádok szinte min­den üzemben hatékonyabb, jó minőségű mun­kával segítették a termelési tervek teljesítését. Vállalásaik mintegy huszonötmilliót értek és jó harmadát az energiatakarékosságból szár­mazó forintok adták. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó munkakollektívák nagy ré­sze, jóllehet nem kis erőfeszítések árán, teljesí­tette vállalását. - Ésszerűbben, ötletesebben, fe­gyelmezettebben dolgoztak. Emellett a szocia­lista brigádok sok százezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek mindenekelőtt az is­kolák, óvodák építésénél, bővítésénél. S a verseny valójában nem ért véíjet az esz­tendő végével. Csak Magyarnándorban, az állami gazdaságban mintegy kétmillió-négy­százezer forintban összegezték az év elején a szocialista címért, a szakma kiválójáért igyek­vő tizenkilenc brigád vállalását. Az Északkő nógrádkövesdi üzemigazgatóságánál a huszon­két szócialista címért fáradozó közösség ugyan­csak értékes, több mint hatmilliós vállalást tett az idén. Magyarnándorban és Nógrádkövesden a termelési célkitűzések teljesítésére épp úgy ügyelnek, mint a termelési költségek csökkenté­sére, vagy az anyag, és az energiatakarékosság­ra. Nem véletlenül teszik. Az elmúlt évi munka értékelésénél ugyanis az derült ki, hogy az ál­lami gazdaságban dolgozó brigádok és kő- bányászok is adósak maradtak vállalásaik tel­jesítésével. Nógrádkövesden néhány brigád tel­jesítménye olyannyira szerény volt, hogy érté­kelni sem lehetett. Mindezeket - a szocialista munkaverseny eredményeit, szervezésének, irányításának és ellenőrzésének gondjait - vizsgálta legutóbbi ülésén a párt járási végrehajtó bizottsága. Több esztendős tapasztalat birtokában állapi, tóttá meg a testület, hogy a munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom egyre hatékonyabb, jobb eszköze az üzemi célkitűzések megvalósí­tásának, a munkáját jól értő, a közösség ügyéért fáradozó emberek nevelésének. Munkában és művelődésben, környezetük jobbításában épí­teni lehet rájuk. Sok-soik példa bizonyítja, hogy a szocialista címért küzdő közösség tagjának lenni mind­inkább megbecsülést, rangot jelent. S ezt a rangot maga a brigád táplálja, védi mindenna­pi munkájával, hiányzó ismereteinek pótlásá­val, a közösségért érzett növekvő felelősségé­vel. A Magyarnándor! Állami .Gazdaság szak­emberei egy nemrégiben alakult szocialista bri­gád segítségét kérték, hogy hozzáértő, gondos munkával segítsenek elejét venni a nagyarányú állatelhullásnak, a borsosberényi szarvasmarha­telepen. S ugyancsak Magyarnándorban történt, hogy a szakma kiváló brigádja kizárta egyik tagját, mert efytitertta Mzafmukot, becsülésü. szigorú bíró volt. Máefél évtk- •Mlt tudta eAentóiyomi or hanyag mankóját. A változás tehát, amely az elmúlt években, a munkaversenyben, a szocialista brigádmozga­A — IS-.A -.1 || -i..------L. ,1,1 W W mOVM !WWW 99* iséAUM á.._J_ jLliMil.n UTOÜW WW W Wvufrit lomban, a közösség erkölcsi emelkedésében be-’ következett a balassagyarmati járásban is szá. mottevő. Ám ez nem kevés kínnal-gonddal járt, amelyek egy részétől ma sem szabadultak meg teljes egészében a munkakollektívák. Nógrádkö- vesden a kőbányászok tavaly csaknem hatmil­lió forint értékű vállalást tettek. Nem kellett hozzá túlságosan hosszú idő, hogy kiderüljön, a brigádvállalások jó része megalapozatlan, aligha teljesíthető. Az értéküket, idejüket ré- ges-régen megszolgált gépek, eszközök vajmi keveset segítettek a kőbányászoknak. Emellett szervezetlenség, fegyelmezetlenség zavarta mun­kájukat. Úgy tűnik az üzemegység gazdasági vezetői, a pártvezetőség, a szakszervezeti bizott­ság és a munkakollektívák együttesen vonták le a tanulságokat az elmúlt esztendőből. Min­denekelőtt azt, hogy sem a vállalások kialakí­tásánál, sem a munka jó része és természetesen a végzett munka minősítésénél sem lehet ma­gukra hagyni a brigádokat. Folyamatos támo-r gatásuk sokszorosan megtérül. Az idén már ennek szellemében folytatódik a munkaverseny Nógrádkövesden is. A brigádvál­lalások reálisabbak. Kialakításánál számoltak az üzemegység terveivel, lehetőségeivel. Azzal, hogy az idén lényegesen megváltoznak a mun­ka feltételei. Mintegy harmincmillió forintot köl­töttek gépekre, az elhasználódott munkaesz­közök pótlására. Szervezettebbé vált ármunka, szigorúbb a mulasztók felelősségre vonása, és bátrabban adnak bért, jutalmat a jól dolgozó embereknek. Az elmúlt hónapok tapasztalatai bizonyítják, hogy a következetesebb támogatás,' a több bizalom, és felelősség megnövelte a bri. gádok erejét, teljesítményét is. A kedvezőtlen időjárás, a létszámhiány ellenére az elmúlt hó­napokban olyan eredményeket értek el, amelyre két-három esztendeje nem volt példa Nógrád­kövesden. A mindennapi munka, a gazdálkodás során jeJ lentkező gondok, s azok oldására tett erőfeszíté. sek vetnek véget a legtöbb ipari és mezőgaz-’ dasógi üzemben annak a vitának, hogy ki is le-’ gyen a munkaverseny gazdája? Ki adjon ötlete­ket, tanácsokat a brigádoknak, ki segítse őket abban, hogy a termelési folyamatban dolgozó közösségek egymást támogatva végezzék mun­kájukat, s a véqérr önmaguk is értékeljék telje­sítményüket. Magyarnándorban még az elmúlt év elején is ezen vitatkoztak a gazdasági veze­tők, a pártvezetőség és a szakszervezeti bizott-i ság tagjai. A termelési veszteségek azonban! a leghevesebb vitázót is meggyőzték arról,' hogy a munkaverseny csak akkor lehet igazárt hasznos eszköze a termelési célkitűzések telj jesítésének, akkor mozgósítja a szakembereket,' a szakmunkásokat a gazdaság valamennyi dől-1 gozóját, ha jól élnek vele. Ezért a szocialista brigádok istápolása a gazdasági vezetőknek, a párt és a szakszervezeti mozgalom vezetőinek, elkötelezett munkásainak egyformán feladatot ad, kinek-klnek felkészültsége és lelkilsmereta n érint. a ntvnfea; a verseny, Q tervek tel]#3 (hétéért, mindennapi (Hetünk Jobbításáért nem ért véget. t. a. Teaültetvények Grúziában ki kísérleteztek egy új fagyálló teafajtát: a „Kolhidát”. Mivel jól fejlő­dik még a tengerszint felet­ti 550 méter magasságban is, a meghonosítása révén je­lentősen növelhető az ültet­vények területe. Ugyanakkor a termelés elérheti a hektá­ronkénti 8—10 ezer kilo­grammot. Kezdetnek a „Kol­hidát” ötezer hektáron kez­dik el termeszteni. Grúziában vannak a Szovjetunió legjelentősebb teaültetvényei. A fejlesztési terv értelmében a köztársa­ságban 1985-lg megkétsze­reződik a termelés — éven­te több mint 500 ezer tonna tealevelet szednek majd le. Épül a salgótarjáni beszterce-telepi általános iskola. Az impozáns intézmény esztétiku san képébe. Ez évben már itt tanulhatnak a lakótelepi gyerekek. illeszkedik a városrész — kulcsár — Kohászoktól jelentjük Az újítások haszna A múlt év végén újítási hó­napot tartottak a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben. Az újítási hónap meghirdetése­kor kimondták, hogy nem elegendő csak benyújtani az újításokat és az előzetesen kalkulált eredmények alapján jutalmazni, hanem a beveze­tett újítás hasznossága alap­ján kell ezt megtenni. A be­nyújtott újítások megvalósí­tásának határideje 1980. ápri­lis 30-a volt. Az októberben megrende­zett újítási hónapban csak­nem 100 újítást nyújtottak be a vállalat újítói. S noha ezek közül sok volt a problémafel­vető, ötletszerű újítás, a be­nyújtott javaslatok többségét elfogadták. Az elmúlt hat hó­nap alatt több mint húsz újí­tás be is vezettek. Számos újítás hasznosságának bizo­nyításához azonban kevés volt egy fél év. Több mint húsz kísérletre elfogadott újítás hasznosságáról a’ meg­adott határidőig nem szüle­tett érdemleges kimutatás. A bevezetett újítások egy részénél a várható gazdasági eredmény összegszerű bizo­nyítása is megtörtént. Esze­rint a megtakarítás megköze­lítően 3 millió forint. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a dolgozók magu­kévá téve a XII- pártkong­resszus határozatait, a nép- gazdasági egyensúly javítása, a vállalati gazdálkodás jöve­delmezőségének fokozása ér­dekében feltárják a haszno­sítható tartalékokat. A költ­ségek csökkentése érdekében például számos első osztályú árut állítottak elő hulladé­kokból. A vállalat kovácsoló és öntöde gyárrészlegében pél­dául a csőkarimagyártásnál keletkező hulladékanyagbó] 20 ezer darab görgőagyat ké­szítettek. A gereblyegyártás- sál keletkező hulladék anyag­ból pedig konzolsaroklemezt fabrikáltak a dolgozók. Csupán ez az egy-két pél­da, s a dolgozóknak és a mű­szakiaknak az összefogása és a nagyobb figyelme összesen mintegy 80 ezer forint meg­takarítást eredményezett. Régi térkép a Golf-áramlatról Párizsi és londoni könyvtá­rakban három példány több mint 200 éves térképre buk­kantak, amely a Golf-áramla­tot ábrázolja A térképet Ben­jamin Franklin állította össze 1769—1770-ben, azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a postai forgalmat az Atlanti-óceánon keresztül. Megfigyelte, hogy azoknak az angol kereskedel­mi hajóknak, amelyek kapi­tányai felhasználták a bálna­vadászok ismereteit az áram­latról, két héttel kevesebb idő­re volt szükségük az Atlanti­óceán átszelésére, mint a pos­tahajóknak. Franklin térképe a bálnavadászok minden meg­figyelését tartalmazza, és ezek mind a mai napig érvényesek. NÓGRÁD — 1980. június 15., vasárnap i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents