Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-14 / 138. szám

Előttünk a nyár Hit ígér az Expressz? Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda ' Nógrád megyei - Hivatalának veze­tőiét. Henlz Pált kérdeztük meg. milyen lehetőségeket tud nyújtani az iroda a megye utazni vágyó fiataljainak? — Kezdjük talán a belföl­di* lehetőségekkel A Balaton- íöldváron az idén nyílik a Juventus ifjúsági szálloda, igy még balatoni férőhelyek­kel is szolgálhatunk az ér­deklődőknek. Emellett kí­nálhatunk túrákat, Eger, Za­laegerszeg. Pécs és Szeged végcéllal. Csoportot indítunk a szegedi szabadtéri játé­kokra, valamint az alföldi nagyvárosba, illetve a Duna­kanyarban- Verőcemarosor/ megrendezendő ifjúsági na­pokra. — Milyen belföldi újdonsá­gokat tartogatnak? — A korábban is népszerű sporttáborozásaink két új faj­tával bővülnek. Balatonföld- vár, Kilián-telepen a gyor­san népszerűvé vált széllovag­lással- a vitorlásdeszkák sportjával ismerkedhetnek fi­ataljaink. Verőcemaroson pedig kezdők és haladók szá­mára kéthetes karatetábort rendez az Expressz. Ugyan­csak ide kívánkozik az a sportrendezvény, melyet még a nyáron szeretnénk indítani az „Aranyjelvényesek az olimpiára” mozgalom utódja­ként. az Edzett Ifjúságért jel­szó jegyében ötpróba címen. — Lesz-e az idén kiemel­kedő megyei rendezvény? — Igen, az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az MHSZ országos összetett hon­védelmi versenyét Nógrád- ban bonyolítják le, s a há­romszáz résztVevő elhelyezé­sével és ellátásával kapcso­latos teendőket az Expressz látja el­— Milyen a külföldi kíná­lat? — Indítunk csoportot az olimpiára- és Moszkva—Le- rtingrád útvonalra. A népsze­rű bulgáriai tengerparti üdü­lésekre korlátozott mennyi­ségben egyéni érdeklődők je­lentkezését is fogadhatjuk. Akik német tudásukat sze­retnék pallérozni, kéthetes jénai haladó nyelvtanfolya­mon vehetnek részt, akik in­kább kirándulni szeretnének, azoknak Lipcsét és Drezdát kínálhatjuk. Idén is indítjuk népszerű krakkói útjainkat, akik pedig Szlovákiába ké­szülnek, azoknak egyéni meg­rendelésre is biztosíthatunk' szállást és étkezést. A tenger­parti üdülésre vágyakozók a bulgáriai Aranyhomok és Druzsba üdülőtelepre, vala­mint a jugoszláviai Dubrov- nikba induló csoportjaink kö­zött választhatnak. Programjaink közül kiemel- kedőek többek között a BI- TEJ nemzetközi útjai, a Győzelem különvonat, mely június végén szovjet és len­gyel városokat látogat meg, és a csehszlovák—lengyel te­rületen lebonyolításra ke- rülőj nemzetközi hegyi túra. Ugyancsak érdekes esemény lesz Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából indí­tott különvonat» fhely töb­bek között Uljanovszkot, Le­nin szülővárosát, Kazanyt egyetemi éveinek színhelyét felkeresve. Moszkvából indul, és oda érkezik vissza — fejezte be beszámolóját Hentz Pál. FIATALOK RÓL NAK Fegyelmezett, egészséges emberek kellenek... Bevonulok között Balassagyarmaton BALASSAGYARMAT, Óvá­ros tér 10. szám, Mikszáth Művelődési Ház. Reggel fél nyolc óra. Keserves az idő, idősek és fiatalok egyaránt az eresz alá menekülnek. Csak a fiúk nem. Egy-egy is­merős találkozásakor hangos üdvözlés: hát te is...! Nagy­szerű, együtt nyomjuk le a két esztendőt... Most még ifjú határőrjelöl­tek. Civilben még. De néhány óra múlva már egyenruhá­ban. Addig azonban van idő. A fiúk a nagyteremben gyü­lekeznek. Olyan kisebb fajta eligazítást kapnak. Már kós­tolgatják a katonai szokáso­kat, előírásokat, szabályokat. Hiszen először, amikor nevü­ket olvassák, még igennel válaszolnak. A vezénylő tiszt helyreigazítja őket. Mostantól nem igen, hanem parancs... Módomban áll a fiatalokkal beszélgetni. Bár arcukon a vá­rakozás neheze, az érdeklődés feszültsége látható, de nyu­godtan, megfontoltan beszél­nek. így volt ezzel a nagy- lóci Horváth József Is, aki a szécsényi termelőszövetkezet gépkocsivezetője civilben. Sok­oldalú fiatalember. Mező- gazdasági gépszerelő, vízve­zeték-szerelő. — Meggyőződésem, hogy a katonai szolgálat kötelesség és nem pedig teher az em­ber számára. Kocsira szeret­nék kerülni, s úgy járni az országhatárt. Tudom, hallot­tam, teljes embert kíván a kiképzés, de azt vallom, hogy a kiképzés után így le­szünk teljes értékű határ­őrök. .. Bevallom, egy kis szorongás van bennem. Egy­hónapos házasság után ne­héz itthangyni a feleségem. De most a kötelességem hív... Még tart az ünnepélyes fo­gadtatás előkészítése, szót váltottunk a salgótarjáni Dan- csó Jánossal is, aki az ál­lami építőipari vállalat asz­talosa. Megfontolt és határo­zott. — Nem akarok szép szava­kat mondani, csak őszinté­ket. Megmondom, hogy már vártam a bevonulást, s jó ér­zés itt lenni. Igaz, otthon ma­rad a feleségem, egy kis gyer­mekem, a Szüleim. Biztos, hogy hiányoznak majd. Gon­dot azonban nem okoz. Kis családom jó anyagi helyzet­ben, nagyszerű szülői kör­nyezetben marad. Ami pedig a határőri, a katonai szolgá­latot illeti: már elvégeztem a marxista—leninista esti kö­zépiskolát. Itt is a politikai pályán szeretnék tevékeny­kedni. Nemcsak gyarapítani a tudásomat, hanem tovább is adni a tanultakat. Tervem, hogy útlevélkezelő legyek... Néhány perc múlva elhang­zik az első igazi parancs; Ta­núi mindennek az esemény­nek már a szülök is, akik elfoglalták helyüket a terem­ben. Báli József őrnagy: — Figyelem! Föl! Vi­gyázz !... — Jó napot elvtársak! kö­szönti az ifjú katonákat Vil­lányi Gyula alezredes. — Erőt, egészséget! — mondják, a fiatalok életükben először. KIS ÜNNEPSÉG követke­zik. A Petőfi Sándor úti is­kolások, úttörők - műsorral kedveskednek a bevonuiók- nak. Paál Imre a Hazafias Népfront Balassagyarmati vá­rosi Bizottságának titkára is köszönti az ifjú határőrjelölte­ket. A többi között hangsú­lyozta: Sok évtizedes gya­korlat tapasztalata, hogy a hadseregben letöltött sorka­tonai szolgálat az életre tör­ténő felkészülés nagy iskolá­ja. A bevonulással eddigi éle­tük fontos állomásához ér­keztek. .. A most felnövő fia­tal nemzedék történelmi kül­detése, hogy folytassa áz apák művét: felépítse ha­zánkban a fejlett szocializ­must és védje meg minden külső és belső ellenség el­len. .. Terjéki Nándor határőr al­ezredes is szólt a fiúkhoz. — A mai nap kiemelkedő esemény számukra, amikor az állampolgári kötelességüknek eleget téve megkezdik kato­nai szolgálatukat, felkészül­nek hazánk, a Magyar Nép- köztársaság határainak őrize­tére. .. Kívánom, hogy érje­nek el sok sikert és legyenek példamutatók, bátor hazafiak, haladó hagyományaink zász­lóvivői. .. Kérem a szülőket, hozzátartozókat, kísérjék fi­gyelemmel gyermekeik, ro­konaik katonai szolgálatát, nyújtsanak segítséget a ne­hézségek leküzdéséhez. Se­gítsenek bennünket ahhoz, hogy két év múlva erős, po­litikailag szilárd, megférfiasó- dott gyermekük kerüljön visz- sza családi környezetükbe... , A felelősségteljes feladatok, a katonai szolgálat teljesíté­séhez sok sikert, erőt, egész­séget kívánt a városi KISZ- bizottság nevében - Barányi Ágnes is. Bent. a nagyteremben még folytatódtak a hivatalos ese­mények, kint az előcsarnok­ban a szülők várakoztak ar­ra, hogy gyermekeik felsora­kozzanak. Chladni Nándor Salgótarjánból kísérte el fiát, aki az öblösüveggyár anyag- beszerzője Volt civilben. Az apa így fogalmazott: — örülök annak, hogy be­vonult a fiam, s éppen a ha­tárőrséghez. A hazát védeni kell. oda pedig fegyelmezett, egészséges emberekre van szükség. Én bízom a fiam­ban. Ügy indítottam útra, hogy itt, a nagy családban is megállja majd a helyét. Rimócról kísérte el Jusztin Vinczéné Tibor nevű fiát, aki a tanácsi építőiparnál dolgo­zott bevonulás előtt. A kér­désre gondolkodás -nélkül, azonnal válaszolt: — Az, hogy a fiam itt van, azt bizonyítja, hogy egészsé­ges. Éppen ezért örülök, hogy bevonult. Elsőrendű, a szülő­ket szerető gyerek. Azt várom tőle, hogy itt is olyan legyen, mint otthon. Szeresse, tisztel­je feljebbvalóit. Igaz, hosszú egy szülő számára két esz­tendő, de majd' csak eltelik, s utána megférfiasodva jön vissza a családi fészekbe.., ŰJABB PARANCSOK hang­zanak el. Felsorakoznak az ifjú határőrök, akiket a lak­tanyában zene, öreg katonák és parancsnokaik várják. Még az orvosi vizsgálat, s felöltik a határőrség egyen­ruháját. Azóta már megkez­dődött a komoly munka, a kiképzés... Somogyvári László Furfangos fiatalember Valami újat szeretnék — énekelte egy évtizede Zorán. Ilyen mindig újra vágyó, töb­bet akaró fiatalember a 26 éves Pálmai Gyula, aki a Nógrádi Szénbányák Nagy- bátonyi Gépüzemében dolgo­zik. Villamos üzemmérnök, aki négy esztendővel ezelőtt végzett a Kandó Kálmán Vil­lamosipari Főiskolán. Talán a sors iróniája, hogy bár erősáramú karon végzett, mégis inkább a gyengeáramú munkaműveleteket kedveli jobban, önszorgalomból sa­játította el a műhelyfogáso­kat. hiszep Nagybátonyban a gyengeáramú tmk-ban kez­dett tevékenykedni­A négy esztendő alatt meg­tett úttal alapjában elége­dett Erről így vélekedik: — Már eddig is ki tudtam bontakoztatni képességeimet, kamatoztatni tudásomat. Az újra vágyó ember számára üzemünkben adottak a lehe­tőségek. A közelmúltban újabb kel­lemes meglepetés érte. Kine­vezték a műszerészműhely művezetőjének. Metánmérő­ket, különböző elektromos készülékeket javítanak, hite­lesítenek, valamint a vezeték nélküli hírközléssel foglal­koznak. Mostanság meg csak hárman vannak, de 'jövőre már öten, két év múlva nyol­cán dolgoznak a műhelyben. Van kritikai megjegyzése is, ami megszívlelendő: — "Az a tapasztalatom, hogy a magyar szénbányászat gépész- és nem villamoscent­rikus. Holott ezt nem tartom jó dologinak- Más vállala­toknál önálló villamos osztá­lyok vannak. Nálunk a vil­lamos szakemberek szétszór­tan dolgoznak. így nehéz ' a szellemi tőkét koncentrálni. Serénykedik a FMKT-ban is. Űjítókedvét e mozgalom­ban zavartalanul kiélheti. Éj­ről így vélekedik: — Még négy évvel ezelőtt Szederkényi Lajossal egy cél­műszert készítettünk, erről írtuk meg első szakdolgoza­tunkat. Elnyertük a Kiváló ifjú mérnök címet, Egy év múlva az automatikus csille- számlálóról készítettem szak- d9lgozatot. Az Alkotó Ifjúság pályzaton első díjat nyertem. Sajnálom, hogy ezt a csille- számlálót anyaghiány miatt még ma sem készítették el. Alkotókedve mostanában sem lankadt. Tavaly és az idén újabb két szakdolgozat­tal pályázott. Az egyikkel el­nyerte a'^Kiváló ifjú szakem­ber címet, míg a metánellen­őrzők akkumulátorának au- tomatkáus töltéséről írt szak- dolgozatával az idén az Al­kotó Ifjúság pályázaton első helyen végzett- Sok problé­makör foglalkoztatja. Nem szereti az elméletieskedést, inkább a gyakorlat embere. Az újítások mellett van még egy hobbija: másfél év­tizede rádióamatőr. A nagy- bátonyi rádióklub titkára. Nyert már országos Ifjúsági bajnokságot, sőt válogatott­ként járt Lengyelországban és az NDK-ban is. A rádió be­rendezéseit maga bütyköli, otthon, szabad idejében. — A megtett úttal elége­dett vagyok, de a következő, egy-két esztendőtől még többet várok. Üj műhely, új lehetőségek, új távlatok. Sze­retnék a bizalomnak megfe­lelni — vélekedik búcsúzóul Pálmai Gyula. r. I. Hátizsákkal a természet útjain A meghódított Matterhorn Minden hét csütörtök délu­tánján a nyomda ifjúsági klubjában tartják foglalkozá­sukat a salgótarjáni hegymá­szóklub tagjai. Ekkor értéke­lik, elemzik a legutóbbi túra tapasztalatait, és felkészül­nek a következő utakra. Ho­gyan alakulhatott meg a klub, ahol az egyik legneme­sebb sportág szerelmesei ta­lálkozhatnak hétről hétre? — erről és az előzményekről ■ faggatom Orosz Mihályt, a klub tapasztalt vezetőjét. — Megyei hegymászó ha­gyományaink az 1900-as évek elejére nyúlnak vissza. Or­szágos hírnevet szerzett ma­gának a Rokkfalusi-féle hegy­mászó csoport. 1968-ig hosszú szünet, majd Kraft Walter tanár vezetésével új . csoport jött létre. De miután ő elment a megyéből, a csoport felosz­lott. 1975-ben megint elkezdő­dött valami. Buda László a Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa és én — ekkor még nem ismertük egymást — két „csatornán” kezdtük el a szervező munkát. Végül is a nyomdaklubban találkoz­tunk, s azóta együtt, 43 fia­tallal, fiúkkal, lányokkal dol­gozunk. — Az igazi munka, úgy tu­dom, az Alpok egyik csúcsá­nak megmászásával kezdő­dött? — Valóban, 1979 nyarán kettőnknek sikerült megmász­ni a Matterhorn 4505 méte­res csúcsát, ekkor valósult meg az( amire már 1975 óta készültünk. Azóta növekedett a klubtagság létszáma 10-rŐl 43-ra. S azóta nagyon sok helyre hívtak bennünket, hogy tartsunk élménybeszá­molót, s mi ahová csak hív­tak, szívesen elmentünk. — Az STC-klub keretén belül dolgoztok? — Igen. A természetjáró szakosztályon szorítottak he­lyet. De a Magyar Természet- járó Szövetség is figyeli mun­kánkat és számon tartja ered­ményeinket. — Minden hét végén,’ szombat, vasárnap utaztok nem beszélve az évenkénti két-háromhetes nagy túrá­ról; hegymászó felszerelés, sátrak... milyen anyagi segít­séget kaptok? — Olcsón jutunk sátrakhoz, hálózsákokhoz, de ezen kívül minden mást, a mászóvasak­tól a hegymászó kötelekig ma­gunknak szerezzük be, az eh­hez szükséges pénzt pedig társadalmi munkákkal. — Kiket váltok, magatok közé ? — Minden olyan fiatalt,' aki szereti a természetet • és a hegyeket. Igaz, eddig a hegymászókról beszélgettünk, de a túrázó fiataloknak is helyük van nálunk. Tudod, azért a sziklamászás mellett, amely csodálatos dolog, ed­digi útjaink során rengeteg élményt, ismeretet, tapaszta­latot gyűjtöttünk. Svájcban, Szlovákiában, vagy pontosab­ban Szász-Svájcban, NDK- ban, ahová a nyáron me­gyünk, mindnyájunknak szembetűnő a rengeteg háti­zsákos fiatal, aki, ha dolgo­zik, két-három hetet, ha pe­dig tanul, akkor majdnem egy teljes szünetet szentel a természetnek, a világj árás­nak. Hát, egy keveset mi is szeretnénk ebből megvalósí­tani. Segíteni akarjuk a ter­mészet megszerettetését, a megyei ifjúsági turizmus fel­lendülését. * Orosz Mihály szerint egye­lőre anyagi segítségre nem számíthatnak, ezért megra­gadnak minden alkalmat, hogy közhasznú munkák el­végzésével jussanak pénzhez. Ezzel biztosítva a klub (étét. Bátor elhatározás, biztosan sikerül. De munkájuk, a mö­götte levő eredmények, s a még megvalósulásra váró tervek nagyobb figyelmet ér­demelnek. Csv Szabó Gyula Diákhumor TÁVIRAT ÉRETTSÉGI UTÁN Megbuktam, stop. Apát felkészí­teni. Stop. Lajos. t Válasz: Apád felkészítve. Stop. Csak te is készítsd fel magad. Stop. Mama. MATEK SZÓBELI Az érettségiző egyszeresak meg­akad. „Nos?” kérdi, a vizsgáztató. Semmi válasz, a diák hallgat. „Nos?” kérdezi újra a tanár. Is­mét csönd. Az elnök. „No. de ké­rem, már kétszer segítettünk, és meg mindig nem megy?” DIÁKSZÉRELEM Nyolcadikos lány a ballagóbá­lon: „Hányadikos vagy?”, „Hato­dikos”. mondja langaléta partne­re. A lány elhúzza a száját: „Ak- 1 kor ne ölelj olyan szorosan!” FŐISKOLÁN A diák a tétéiből semmit nem tud, nyög, verejtékezik. A prof. megsajnálja, nientőkérdést tesz fel: „Tudna valamit mondani a vízilappokról?” A diák felélénkül­tem kezd hadarni: „a vízilappok a vízen élnek, halászattal foglalkoz­nak, életkörülményeiket a vízi élet­mód jellemzi...”. Negyedórás esz­mefuttatás után végül megkapja az óhajtott kettest. A professzor a következő szavak kíséretében adja át az indexet. „Jó a beszédkész­sége, kollega, de az nem árt, ha megjegyzi, vízilappok nincsenek!” DIÁKLÁNYOK — Odaadnám a fél üdvösségemet* ha sikerülne a matek szóbelim. — Miért csak a felét? — Mert a másik felét az írás­beliért ígértem. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓN Valakinek a felesége meghagy egy darab húst a tányérján. Á férje azonnal rászól. „De fiacs­kám! Mi annuk idején egy ekkora tekintélyes húsdarabot már mar gáztunk a menzán.” NÓGRÁD — 1980. június 14., szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents