Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
Thiery Árpád: . Tényportré H aizer József Veszprémben született, még a háború előtt tanulta ki a szakmát. • A negyvenés évek végén a Dózsa- városban tagja volt annak a — minek nevezzem? — csoportnak (?), amelyik a Csatár utcában építőszövetkezetet alapított. Az egyik kőműves a saját házát íratta a szövet, kezetre. Haizer József a megspórolt kétszáz forintját adta be. Micsoda pénz volt az akkor! Az építők veszprémi szövetkezete, ennek a néhány kőművesnek a szocialista társulása a mai Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat elődje volt. — Akkor maga alapító tag a vállalatnál *- mondom. '— Az is Vagyok! Az aranygyűrűt is megkaptam. — Ügy veszem észre, hogy szeret az igaz- gatókról beszélni. — Szeretek? . . . — Mint szakszervezeti titkár, figyelemmel kísérte őket. — Én azok közé az emberek közé tartozom, akik ha elkezdik a harcot, nem adják föl. Nem vagyok kalapforgató ember. Volt olyan igazgátó a vállalatnál, akivel szakszervezeti titkár koromban egyszer se voltam kint együtt a munkahelyeken. Ezzel szemben a Pömyeczi meg, az ugye, kőműveslegény volt. Ö azt mondta: Haizer Jóska, a jövő héten együtt megyünk, akkor egész héten kint is voltunk. Én eddig, ha jól számolok, tizenkét igazgatóval dolgoztam a vállalatnál. De például ilyen, mint ez az Igaz Endre, amelyik most van, három ha volt összesen. Ér. tekezleteket tart? Na. akkor jön a magnp. Ha legközelebb valaki nem ugyanazt mondja, akkor elő a magnót, és lejátssza neki a szalagot: — Na, most beszélj! . . . Nincs előtte bocsánat. Aztán a másik, hogy keresi az embereket, szeret közöttük lenni. A feleségem telefonkezelő a házgyárban. Reggel hatra megy. Jön haza, rnondja ám, hogy az Igaz már háromnegyed hatkor kint volt. Pedig Fehérvárról jár át mindennap. Sokszor éjszaka ér haza . . . Haizer kilenc éven át a vállalat szakszer, vezeti bizottságának a titkára volt. ötvenháromtól hatvankettőig hétfő reggeltől szombat estig motorkerékpáron járta a munkahelyeket, szerte a megyében. Három éve a szavatossági építésvezetőség kőművese. Kevesebbet találkozik az- igazgatóval, annál többet azokkal a lakókkal, akik a vállalat által épített házakban laknak. — Ügy hallottam — mondom —, hogy a vállalat gazdaságilag és a határidőkkel lehetett bármilyen mély gödörben is, a minőségre sose volt panasz. Igaz ez? — Hogyne! Az itteni kőműveseket mindig becsülték, vitték őket Pestre is. Igaz, kőművesek Is voltak. Nézze meg az egyetemet! Azt, ml ötvenben vakoltuk be. Még most se kell hozzányúlni. A házgyár első négy háza nem úgy sikerült Akkor indult a gyár, nem volt gyakorlat De moot már mondhatom, hogy megfelel a minőségnek. Haizer Igyekszik a kedvembe járni, ahogy ez a vendéget megilleti. Feketekávét főzet a feleségével. Sört bont — Egy hete nem fűtenek — koccintja oda a poharát az enyémhez. — Még jó, hogy tavaszi«* az idő. — Egyelőre nem tudjuk, hogy mi lesz; A lapradiátorok elöregedtek. Rég ki kellett volna cserélni. — Miért nem cserélik ki? — Miért, miért — legyint dohogva. — Hiába beszél az ember . . •. Már előbb is volt egy mondata, — Én mindennel foglalkozok a vállalatnál.' Ugyanis mindent meglátok. Azt mondják, az is a baj. A közvélemény gondolkodása nemcsak a napi ügyekben mozgékony. A zöldségellátás, a közlekedés, az elhasználódott radiátorok mellett a figyelme kiterjed az urbanizáció olyan kérdéseire is. mint a városszerkezet, a terjeszkedés, a városjelleg, a turizmus. Egy olyan ember, mint Haizer József, beleszól-e, van-e módja, hogy beleszóljon a város ügyeibe? — Igen, itt születtem, dóasavárosi gyerek vagyok, ötvenhétben költöztünk be a városba, hatvanhárom óta meg itt lakunk a Schönherz utcában, ahol most vagyunk. De engem nem kérdeztek meg, hogy mi a véleményem a városfejlesztésről. Húsz lakás van ebben a házban, de nem hiszem, hogy valakit is megkérdeztek volna. Mitőlünk nem kérdezik még, hogy hova települjünk. Legalábbis éntőlem nem. Minket csak akkor líívnak gyűlésre, ha a tanácstagnak valami be,számolni valója van. Egyszer hozzászóltam, hogy az ingatlankezelő a pincénkben hegesztőműhelyt rendezett be, holott az a lakók helyisége, és jött föl a gáz. De a műhely még mindig ott van. Két iker fia közül bejön az egyik. Az idősebb. Leül a heverő szélére és figyel. — Tehát nincs beleszólás? — Ennyi, amit mondtam. A tájékoztatás se jó, ezért aztán beleszólás sincs. Aztán jön a mendemonda. — Nem jó a tájékoztatás? — Vagy nem jól dolgozik a körzeti megbízott. Vagy a tanács tényleg nem tájékoztatja őket. A kettő valamelyik közül. A fiú közbeszóL A hangja illetlen, leleplezésre kész. — És te elmész este fél hétkor a gyűlésre? — Én el! — húzza ki magát Haizer József mérgesen. — De engem még nem hívtak. Miért nem hívtak? Megpróbálom lecsillapítani. — Mindenkit talán nem is lehet megkérdezni. — Van rá ember, hogy megkérdezzék! Olyan körzeti tanácstagok kellenek, akiknek tekintélyük van; Ugye? Tegyünk egy keményebb lépést. Megtehetjük. — Ha már itt tartunk, mit szól hozzá, hogy a város vezetői előszeretettel hangsúlyozzák: ez munkásváros. Statisztikai számokat is mellékelnek hozzá. Való igaz, hogy munkásváros ez? — Ipari vármegye, az biztos. — De milyen város? — Attól függ, hogyan vészem. Én kőműves vagyok. A két öcsém ács. Az iker fiaim fűtésszerelők. Ha azt nézem, hogy mennyi munkás dolgozik itt, akkor igen. Húszezren felül vannak. Az biztos. De mennyi jár be ide faluról? Mert. ha ess nem így volna, akkor a nyereségből nem mennének el a vállalatnál is milliók a munkásszállításra. Én nem a vidékiek ellen beszélek. A vidékiek talán nem olyan jó szakemberek, mint a városiak, de a szívük, meg a szokásuk, amit otthonról hoztak, közelebb áll a munkához. Kérem, a mi vállalatunknál hatvan százalék vidéki. A Bakony Műveknél se jobb az arány. Ha itt lakna az a sok munkás, aki itt dolgozik, akkor munkásváros lenne. Én is azt mondanám. De itt csak dolgozik . . , Belelendül a vitába. Felemelt ujjával fl- tyetmeztet. — Mondok én magának valamit! A múltkor voltam Ajkán. Az, látja, az egy munkásváros. Tudja, milyen mess» vagyunk mi attól? Nagyon messze, sajnos. Ott olyan rend és tisztaság van, azt mondhatom. A nép másképpen él abban a városban. Én itt nyáron nem szeretek kiállni az erkélyre, mert csak esz a méreg. Ha fölvennének egy embert kétezer-ötszázért, és adnának neki egy csekkfüzetet, hogy büntesse meg azokat, akik letiporják a gyepet, meg a virágokat... Nemcsak gyalog ám! Még autóval is! Elég volna, ha csak ötven forintjával büntet, akkor is bejönne a fizetése. A környezetünk meg olyan lenne, amilyen agy munkásvároshoz illik ... H aizer ért a töltögetéshez, a sörnek a pohárban épp csak annyi babja van, amennyi a gusztus szerint szükségeltetik. Rám szegezi az ujját. Nyilván korholás következik. — Egyetem is van. Mi? Azt nem is mondta — kapja fel a poharat, jelt adva az ivás- ra. / A 225 éves moszkvai egyetem MÁJUS 1 A frankfurti Mária-templom kincsei Földönjáró ünnep A virsli leve lecsorog a szó- mon. Létől ragacsos kézzel puha kenyerét majszolok hozzá, apám sört kortyol. A virslit egy jegy ellenében kaptuk, a jegyet meg reggel, a gyülekezőnél. 1951-et írtak, vagy 1952-töt? Ma már nem tudnám megmondani, de annak a .ás levű virslinek az íze itt van a számban, amit ott Kiskúton, a felvonulás után, a jegenyék alatt járó szélben ettem, a körhinta kavargásával a háttérben. És annak a reggelnek a fényei is! A gyár betonútjai nedvesre sikáltak, a hangszórókból indulók szólnak, harsányan. Hétközben, műszak előtt meg műszak után is mindig ugyanazok a .lágerek ömlenek a környező utcákban, ahol lakunk, s ha becsukjuk az ablakot, akkor is beszivárognak a szobába. Gyülekezünk. Táblákon felirat, melyik üzem. Az újonnan jöttek szeme rámvillan, van aki vállonvereget, apám meg csak ennyit mond: „A kisebbik". Aztán elindulunk. A sor hullámzik, van aki lemarad, de nem sokáig, mert a sodrás magával viszi, újra felveszi a lépést. Egy idő után elfáradok, de elragad a menet ritmusa. Fogom apám kezét, érzem tenyerében a fúrószilánk dudorát — vagy tíz évvel azelőtt ment 1 bele, s azóta a bőre alatt búj- kál, vándorol a fémdarab. A gyerekkor lenne felejthetetlen? Vagy az örökös zsíros kenyeres hetek után a virslievés aznap eljött ünnepe? Az is, bizonyosan. De inkább az, hogy örülni lehet a világ leghétköznapibb dolgainak is. A tiszta levegőnek, a testet átjáró napfénynek, a hideg sötnek. Annak, hogy együtt vannak, akik egy éven át csak a hűtőfolyadék leheletét őrző munkaruhá- -Jukbap, a fémforgács pörkölő- désszagáva! orrukban találkoznak a lepattogzott festésű gépek közt. Az ünnep ünnepélyesség nélkül I« azt lengő, csattogó zászlók Is megteszik drapéria helyett, S a nagy szavaknál többet mondanak az egymásra eyító fénylő, felszabadult arcok. Felnőtt fejjel olvastam arról, hogy május 1. dátumára a munkásság a legtermészetesebb módon talált rá: a pogány és más tavaszünnepek századakon keresrtül Ilyentájt zajlottak szerte a világon. S bő majálisra legalkalmasabb Időt már kitapasztalta az emberiség, miért ne élvezhetnék azok, akik- . ről József Attila azt Irta, hogy helyt kell állniuk „az emberiségért az örök talajon”. De ez — bár igaz - megint fennkölt ünnepélyesség. S nekem a május már a természetes érzések hónapja véglegesen. Nem földhözragadt, de földönjáró ünnep. Marafkó László éltem át az egész magyar nemzeti múlt és az egész munkásmozgalom útját, múltját és reményeit. És idézve őket, a NÉKOSZ ltjait — akikből oly sok miniszter és egyéb vezető államférfi lett —, emlékezzem őrá, barátomra, harcostársamra, századunk legnagyobb pedagógiai . lángelméjére és leggyermekdedebb ábrándozó- jára, Kardos Lacikára, akit a közelmúltban temettük, és aki mellett akkor együtt énekelve a mozgalmi és népi énekeket, egyszerre patetikusan és derűsen nevetve ünnepeltük a proletariátus nemzetközi ünnepét. És volt egy május elsejém, amikor az Írószövetség asztalánál a Városligetben együtt söröztünk feleségemmel és a feledhetetlen barátokkal: Fodor Jóskával, Jankovich Ferivel, Gáspár Endrével, Hollós Korvin Lajossal és feleségével, Tóth Esztivel (Tóth Árpád kitűnő poéta lányával). Ennek is több mint negyedszázada. Már csak én élek meg a feleségem meg Tóth Eszter. A többiek, a nagyszerű költők, írók, műfordítók már- végleg elmentek, de nekem feledhetetlen magánemlék, hogy egy május elsején együtt söröztünk • Városligetben.’ _ elseje! hagy nem- u:> zetközi ünnep. Énnekem: emlékek, személyes , emlékek idézője. És éppen ezért olyan mélységesen A csend háza Kijevben elkészült Ukrajna első, zaj ellen szigetelt háza. Olyan utcában épült, ahol élénk a forgalom: villamos halad, szüntelenül autók száguldanak. A 11 emeletes ház falai mögött azonban egészén elviselhető „házi” csend honol. Aa épületet úgy tervezték, hogy minden lakószoba aa „akusztikai árnyék” felé néz — ablakaival az udvarra — és a mellékhelyiségektől kétréteges közfal. az utcától pedig hosszú folyosó választja el; melynek ablakait speciális zajsaigetelő kiszögellé- sekkel látták el. Bár a ház falai a szokásosnál vastagabbak, és zajelnye- ló tulajdonságú vakolattal vonták be őket, az építkezés mégsem került többe, mint egy közönséges nagypaneles házé. Ezt olcsó építőanyagok alkalmazásával érték «1, A szovjet állami történelmi múzeumban nemrég kiállítás nyílt a moszkvai egyetemalapításának 225. évfordulója alkalmából. Több mint másfél ezer tárgy számol be az egyetemen folyó oktatásról, <a tudomány fejlesztéséről, a tanárok és a hallgatók társadalmi tevékenységéről — az alapítástól kezdve egészen napjainkig. Most először rendeztek ilyen kiállítást. A történelmi források legkülönfélébb fajtái láthatók itt. A dokumentumanyagok között olvasható a moszkvai egyetem és két gimnázium megalapítására vonatkozó cári rendelet, a megnyitó ünnepségen tartott beszédek szövege és az egyetem alapszabálya. Rendkívül érdekesek a tudomány és a kultúra kiválóságainak levelei és kéziratai: Lermontov versei, Gercen, Ogarev, Gyerzsavin, Turge- nyev. Brjuszov levelei. A diákigazolványok között van Csehové, mellette pedig egy orvosi recept az aláírásával.* A kiállított újságok, fényképek, albumok. könyvek is sok mindenről mesélnek. Köztük van például Lomonoszov még életében megjelent kötete. A kiállításon bemutatják a forradalom utáni első évek dokumentumait — plakátokat, röpcédulákat, újságokat is. Ugyanitt láthatók az egyetemnek és Komszomol-szer- vezetének kitüntetései, s a moszkvai állami egyetem zászlói. Kiemelkedik „Az egyetem a Nagy Honvédő Háborúban" témára vonatkozó anyag. A tanárok és a hallgatók közül több mint ötezren vettek részt a haza védelmében. Egyáltalán nem véletlen, hogy a jubileumi kiállítás az állami történeti múzeum épületében nyílt meg. Hiszen éppen ezen a helyen, a hajdani gyógyszertár épületében kezdte meg működését 225 évvel ezelőtt áz első oroszországi egyetem. A nyerstéglás csúcsíves építészet egyik legszebb alkotása az Odera menti Frankfurt Mária:temploma. Az ősi egyetemi és 'kereskedőváros egykori főtemplomát most restaurálják. Nemcsak az épület külsejét állítják eredeti alakjában helyre, értékes belső berendezését is féltő gonddal újít- ;ák fel. Olyan kincsek találhatók itt, mint például egy' XIV. századi pompás bronzcsillár, 1376-ból származó bronz keresztelőmedence, s a középkori művészet remekei között számon tartott főoltár. A berendezési tárgyakon kívül a templom felbecsülhetetlen értékei közé tartozik a könyvtár is. 1945-ben tűz pusztított ugyan a templomkönyvtárban. ötszáz kötetet azonban sikerült megmenteni. Á könyvritkaságok között található többek között Luther bibliájának 1534-ben közreadott első összkiadása és egy 1545-ből való biblia, amely Luther saját kezű jegyzeteit tartalmazza.
