Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
Az általános iskola fenyőfákkal körülvett parkjában mindig nagy a hancúrozás, a pillanatnyi figyelem a fényképezőgépnek szól A megye legfinomabb kenyerét a sziráki pékek sütik — hírlik a környéken. Tóth Józsefné, a sütőüzem boltosa májas 1-re 10 mázsányl ropogós cipót árult, még soha ennyi nem fogyott ünnepre Nlkodém Pálné tanácsi vb- tltkár A 15 ezer kötetes könyvtárban Bányász Erzsébet kölcsönöz, Ruga Imréné pedagógus az egyik leghűségesebb olvasója, Nlkodém Zoltán és Jakub András a gyermekkönyvtárnak is tagja A pedagóguslakás már tető alatt áll Az évszázadok, évtizedek során —, mind a mai hapig — sokszor váltott szerepet Szirák. S talán ez is oka lehet annak, hogy errefelé, amint ezt egy helybeli kifejezte, „fokozottan érzékenyek az emberek”. A hely jelentőségét azonban soha senki nem vitatta, legfeljebb azt szükséges elismerni ma is, hogy a vál- tozásokat-változtatásokat mindenkor a fejlődés kényszerítette erre a nevezetes településre, Az 1840-es felmérések adatai szerint (akkor már mezővárosi rangban volt Szirák!) itt például nem kevesebb, mint hét különféle céh képviseltette magit. Dolgozott Szi- rákon csizmadia, kalapos, szíjgyártó, szűcs, szűrszabó, szabó és tímár — valamennyi céh keretekbe tömörülve. Itt élt és tevékenykedett az 1800-as évek egyik legkiemelkedőbb személyisége, a haladás ügyéit mindennél előrébb soroló gróf Teleki László, az ellenzéki határozati pártvezér, aki már 1806-ban munkát írt „A magyar nyelv elémozdítisáról”, szóvá téve azt, hogy az anyanyelv rovására sulykolják még • falusi gyerekekbe is a latint. Szirák fontos közigazgatási központként működött, hiszen sokáig járási székhely Is volt. Termelőszövetkezeti községként is a kiválók közé sorolták egy időben és ma ugyancsak fontos üzeme működik itt a Pásztói Állami Gazdaságnak. A község társközségei között találjuk a szomszédos Egyházasdengele- get és Bért. Nikodém Pálnéval, a közös tanács vb-titkárával arról a fejlődésről beszélgetünk, amelyet az utóbbi öt-hat esztendőben Szirák elért. Tavaly felújították a művelődési házat; külön gyermek- és felnőttkönyvtárat alakítottak ki. A községi vízmüvet már 1970-ban sikeresen létrehozták, de ezzel áll összefüggésben az a negatív jelenség is, amelyet sokan szóvá tettek a jelölő gyűléseken: kevés a járda Szitákon. A fejlesztési lehetőségek azonban itt is csupán azt engedik meg, hogy egy-egy fontosabb ügyre összpontosítsanak időről időre. Tatarozás alatt áll viszont a helybeli gyógyszertár, és nem kis munkával, nagy anyagi áldozatta] megmenti a jelennek és a jövőnek is a híres-neves helybeli kastélyt (Teleki László és a Dégenfeldek egykori székhelyét) nagyarányú renoválással az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, amely, mint hírlik, továbbképzőközpontot, bázist létesít majd ebben a nagyon értékes műemléki épületben. Félretéve minden ilyenkor szokásos beidegzett szemérmességet — Szirák és a megye, az ország csak nyer ezzel a felújítással, hiszen egy nagyobbrészt elhanyagolt, hovatovább az enyészetnek „átadott” értékes műemlékünk menekedik így meg a biztos pusztulástól. Marad így is éppen elég, romlásnak továbbra is kitett, mindenféle figyelmet nélkülöző, jobb sorsra érdemes kastélya ennek a megyének ! Az „olajosok” azonban más segítséget is nyújtanak, hiszen például részt vesznek az utak felújításában, korszerűsítésében. Az érdek közös. A Teleki-kultusz tehát újabb eredményt érhet el ezáltal Is, függetlenül attól, hogy nem ez volt az elsődleges cél! Jó néhány évvel ezelőtt a lakosság és a tanács már jelentősei alkotott azzal is, hogy a Teleki László hamvait is őrző Dégenfeld-krip- tát, az érintett családok kegyeletmegőrzésének figyelembevételével úgy hozatta rendbe, hogy azóta az szolgái a község ravatalozójaként. Ha a járdaépítésben el is maradtak a szi- rákiak, sok más területen viszont sikerült haladást elérni. Megépült a szolgáltatóház (GEL- KA, fodrász.-, ruházati szövetkezet működik benne), sikeresen dolgozik, és állítólag a megye legjobb kenyerét süti a sziráki sütőüzem, a megyei vállalat itteni péksége, amelynek termékeit valósággal szétkapkodják. Űj létesítmény a tavaly átadott gázcseretelep is. Szirák jelenleg mintegy 1470 lakost számlál, a két társközség lakóinak száma ennél jóval kevesebb. Sok az idős ember itt is és a társközségekben is egyre nő a számuk, s bizony vele a gond, a gondoskodás iránti igény nemkülönben. Évente ötszázezer forintot fordít a tanács szociális segélyekre. Kevés a termelőszövetkezeti tag, sok az eljáró munkás — ez is egyik jellemzője a mai Szirák- nak. A pásztói gazdaság növénytermesztési és szolgáltatóüzeme a legfontosabb helybeli bázis és az itteni gépműhely. Bár a palotá- si termelószövetkezetnek is vannak errefelé földterületei, mégsem elsősorban a mezőgazdaság, sokkal inkább az ipari, sőt o vasipari munka iránt nagy az érdeklődés a szirá- kiak körében. A tanácson elmondják, hogy igen nagy érdeklődés nyilvánult meg a gazdaság hasznos kezdeményezése iránt; egy vasipari melléküzemág fokozatos kialakításában. Jő néhányan maradtak Itthon, akár ezer forinttal kevesebb jövedelem mellett is azok közül, akik naponta négy-öt'órákat utaztak a távoli ipari munkahelyekre. Az óvodai ellátás minden tekintetben megfelelő, annál nagyobb a gond az iskolával, hiszen, bár ide körzetesítették a társközségek felelőseit is — nem épült ennek megfelelő iskola. Jelenleg két helyen tanítanak, meglehetősen nehéz körülmények között. A körzetesítésre a „szakos ellátás miatt volt szükség", ám a tárgyi feltételek hiányában kérdés, hogy valóban eléri-e azt a célt, amelyet kitűzött ez az összevonás? Tény, hogy az iskolabusz érdemben nem segíthet ezen a gondon és tény az is, hogy jó néhányan a társközségekből inkább viszik magukkal gyereküket távolabbra iskolába, semmint, hogy a mostohának ítélt körülmények közé engedjék őket. És ha van is némi „szülői túlzás” mindebben, azt azért el és fel kellene ismerni, hogy a jelenlegi sziráki iskolahelyzetben nemcsak a tanítás körülményei, hanem a tanulók életfeltételei sem minden tekintetben megnyugtatók! A gond azonban nem tehet egyedül Szíráké, ahol a tanács évente mindössze 180 ezer forinttal gazdálkodhat, hanem a körzetesítésben illetékeseké és a közös összefogásé is, amely a körülményeken változtat. T. Pataki László Kép; Kulcsár József Bakonyi TIborné, az exportruhákat meózza a Fővárosi Ruházati Szövetkezet helyi konfekciórészlegében. Parlag Ferencné, Ács Ferencné és munkatársaik vigyáznak a tér; mékck minőségére, Zachar László műhely vesető Irányítása mellett az állami gazdaság erő- és munkagépei tartják karban, a jól felkészült szakember gárda munkája biztosítja a mezőgazdaságba* használatos berendezések üzembiztonságát
