Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

„Vöröskereszt mindenütt, mindenkiért!" Az emberekkel való törődés napi életünk velejárója Ünnepi megemlékezés Salgótarjánban A vöröskeresztes mozgalom­nak minden esztendőben fon­tos eseménye május nyolcadi- ka, ekkor tartják a vöröske­resztes világnapot. Minden­nek jegyében fogadta csü­törtökön délután a salgótar­jáni József Attila Művelődési Ház nagytermében az ünnepi megemlékezés résztvevőit, a világnap idei jelmondata: „A Vöröskereszt — mindenütt, mindenkiért!” A Magyar Vöröskereszt Nóg- rád megyei vezetőségének ne­vében dr. Fancsik János elnök üdvözölte a tanácskozás részt­vevőit: Hantos Jánost, a Ma­gyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának el­nökét, dr. Gordos Jánost, a megyei pártbizottság titká­rát. dr. Karászi Benőt, a Ha­zafias Népfront megyei elnö­két, a társadalmi és állami szervek képviselőit, a megye egészségügyének vezetőit, a kiváló vöröskeresztes aktívá­kat és sokszoros véradókat. A köszöntő szavak után Hantos János mondott/ ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a vöröskeresztes mozga­lomban sok százezer embert hódított meg a világ. Nem lehet közömbös senki, ha em­bertársáról van szó, ha segí­teni kell. Az évenkénti meg­emlékezések minden alka­lommal lehetővé teszik, hogy mérlegeljük a megtett utat. Az idei jelszó első tekintetre talán túlzásnak tűnik —.mon­dott" —, de, ha jobban végig gondoljuk, mégsem az. Mély tartalma van, amely arra bűz-, dít, hogy a vöröskeresztes mozgalom legyen ott minden­kor, ahol baj, szenvedés van, ne maradjon senki magára. Szocialista társadalmunktól elválaszthatatlan az emberek­kel való törődés. Ebben vál­lalt magára nagy feladatokat a Vöröskereszt. A világ száz­huszonhat országában dol­gozik, eredményes munkát vé­gezve á nemzeti szervezet. De szükség idején a Nemzetközi Vöröskereszt révén oda is el­jut a segítség, ahol nincs még önálló szervezet. Gon­doljunk csak a távol-keleti Kambodzsára, ahol — a szo­cialista országok gazdasági segítsége mellett — a Nemzet­közi Vöröskereszt is tevé­kenykedik. Egészségügyi cso­portok utaztak a sokat szen­vedett országba, a szovje: lengyel, német, finn, angol, svéd orvosok között magyar egészségügyi szakemberek is. így volt ez Dél-Afrikában, így a természeti csapások idején, amelyek egy-egy országot ér­tek. A továbbiakban utalt arra, hogy a vöröskeresztesek meg­győzéssel, . tudatosan támogat­ják pártunk politikáját, annak megvalósulását az alapszer­vezetek a maguk sajátos esz­közeivel segítik. Hosszan so­rolhatnánk a legfontosabb ten­nivalókat, az egészséges élet­módra nevelés, a dohányzás, az alkoholizmus elleni küz­delmet, az idős emberek megbecsülését. A magyar véradómozgalom — Nógrád megye ebben első — lehetővé tette, hogy minden rászoru­ló időben megkapja az élet­mentő vért, vagy vérkészít­ményeket. Magyarországon tizenháromezer alapszervezet tevékenykedik lelkes, fárad­ságot nem ismerő aktívákkal. Jövő esztendőben nagy ese­ményre készülünk, a Magyar Vöröskereszt alapításának 100. évfordulóját ünnepeljük. A nemzetközi elismerés mel­lett minden bizonnyal további eredményekről adhatunk majd számot — mondotta be­fejezésül Hantos János. Az ünnepségen ezután ki­tüntetéseket, okleveleket osz­tottak ki a kiváló vöröske­resztes munkát végzők között. A Vöröskereszt országos ve­zetősége a „Vöröskereszt mun­káért” kitüntetés arany foko­zatát adományozta a megyei KÖJÁL alapszervezetének és dr. Karács Ilonának. Az ezüst fokozatot öten, a bronz foko­zatot ugyancsak öten vehették át. A „Szociális társadalmi gondoskodásért” kitüntető emlékérmet Kardhordó Miklós vette át. ötvenedik véradá­sért emlékplakettet nyújtot­tak át Wisinger Jánosnak és Kovács Vincének. Negyvene­dik véradásért kitüntetést né­gyen, a harmincszoros vér­adó rangot ugyancsak né­gyen nyerték el. A továbbiak­ban emlékplaketteket, kitün­tető jelvényeket, okleveleket és három serleget nyújtottak át a vöröskeresztes munká­ban élenjáróknak. Kiváló szövetkezet kitüntetés Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Palotáson Tegnap ünnepi közgyűlést tartottak Palotáson abból az alkalomból, hogy a Május 1. Termelőszövetkezetet Kiváló címmel tüntették ki. Az ün­nepségen megjelent dr. Ro- mány Pál, az MSZMP KB tagja, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Dev- csics Miklós, az MSZMP Nóg­rád megyei Bizottságának tit­kára, Illés Miklós, a Nógrád megyei Tanács általános el­nökhelyettese, Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára. Molnár Pál szövetkezeti párt­titkár köszöntése után Vájná Tamás, a termelőszövetkezet elnöke méltatta a gazdálko­dóegység múlt esztendei mun­káját, s szakáganként érté­kelte a feladatok teljesítését. Hangsúlyozta, hogy a múlt esztendei kemény-kegyetlen időjárás ellenére, amely nagy hozamkieséseket okozott a ke­nyérgabonánál, a vetőmagbor­sónál, de a bogyósoknál is, sikerült úgy megvalósítani a célkitűzéseket, hogy az a Ki­váló szövetkezet cím elnye­réséhez segítette a tagságot. Persze, mindezt csak a dol­gozók áldozatos, jól szervezett, hatékony, fegyelmezett mun­kájával lehetett véghezvinni. Hiszen azok az eredmények, amelyeket — példaként — az állattenyésztési ágazatban is elértek, a hozzáértés, a szor­galom nélkül nem sikered­tek volna. A több mint ezer­fős tagság, amelynek szemé­lyi jövedelme a múlt évben már meghaladta a 40 ezer fo­rintot, továbbra sem tétlen­kedhet. Még körültekintőb­ben kell munkálkodnia min­denkinek, hiszen minden em­ber megítélésének alapja csak egyetlen dolog lehet: a vég­zett munka. Ez a további eredmények záloga. Ezután dr. Romány Pál mi- . niszter köszöntötte a terme­lőszövetkezet tagságát, közöt­tük azokat, akik az ünnepen is dolgoznak, s az alapító ta­gokat, akik sok nehéz napot éltek át, de megízlelték a si­kerek ízét is. Külön öröm, hangsúlyozta, hogy az ország­nak ezen a nem éppen mező- gazdasági munkára ideális ré­szén ilyen kimagasló sike­rek születtek. Hiszen dicsőség a palotásiaké, akik az or­szág több mint másfél ezer szövetkezete közül jutottak A palotás! termelőszövetkezet gazdálkodásában jelentős szerepe van a melléküzemági tevékenységnek, amely jelen­tős számban foglalkoztat nődolgozókat. „dobogóra”. „Nem lesz köny- nyű az idén, sem az iparnak, sem a mezőgazdaságnak — mondotta. — De népünk szor­galmas, tud összefogottan, a célokat jól érzékelve dolgoz­ni, s túljutni a nehézségeken”. Ezt követően átnyújtotta Vájná Tamás elnöknek a Ki­váló szövetkezet cím elnyeré­sét tanúsító oklevelet, vala­mint Dantik Imre szarvasmar- hatelep-vezetőnek a Kiváló munkáért miniszteri kitünte­tést. Cseh Adolf, a TESZÖV titkára Minárcsik János bri­gádvezetőnek adta árt a TOT adományozta kitüntetést, s többen kaptak más elismerést. Győzedelmes május H árom és fél évtized már elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború ször­nyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győ­zelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinen­sünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek több­ségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az em­beriség legnagyobb próbatételéről, akik békében születtek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik elbeszélé­seiből, csöndes fájdalmából ismerik-érzik csupán a fasiz­mus, a háború borzalmait. Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világhá­ború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívottak szá­ma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy vég­re felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így le­gyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha töb­bé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az eseményso­rozatnák a súlyát, amely' 1945 tavaszán kezdődött. Üj élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, ki­alakult, majd mind "jelentősebb tényezővé vált a szocialis­ta államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializ­mus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az anti­fasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban ha­mar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé. ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi esemé­nyeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tud­ják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konflik­tust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép­hatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznek el több NA- TO-tagállam területén. Az Északatlanti Szövetség tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszerelési, tár­gyalási javaslatai közepette határozott így, engedve azame' rikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanúbizonysá­gát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együttműködés, tár­gyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szításá­ra, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére tö­rekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel- keleti rendezést hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi—izraeli különmegállapodás, vagy a leg­újabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távolról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbetörését, a Perzsa-öböl, s köz­vetve Nyugat-Európa államainak megfélemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet—amerikai kapcsolatok boj­kottja, a tavaly nyáron megkötött SALT—II megállapodás ratifikálási folyamatának befagyasztása Carter elnök részé­ről. A jelenlegi amerikai politika s a vele csendesebb-han­gosabb szolidaritást vállaló nyugat-európai országok magatartásának veszélyeit látva, aligha kétséges: nap­jainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az eny­hülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai pá­rizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szov­jetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok vol­tak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ma i« a legelszántabb híve a békének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Né­pünk elkötelezettségét a béke iránt évről évre meggyőzően tükrözi a béke- és barátsági hónap is, az idei rendezvény- sorozat a mai nappal veszi kezdetét országszerte. Kocsi Margit Fogyasztás és áruvásárlás A z életszínvonal és az életkörülmények javí­tása mindig kiemelke* dő jelentőségű helyet kap a párt politikájában. Társadal­mi rendszerünkben tör/e.iy írja elő a vásárlók megfelelő mennyiségű, minőségű és vá­lasztékú áruval történő ellá­tását. A most záruló ötéves terv­időszakban az áruvásárlások növekedését folyó áron éven­ként 9—10 százalékra mére­teztük, szem előtt tartva a korszerű táplálkozás és a szabad idő hasznos eltöltésé­nek elősegítését, az öuözkö- dési és lakáskultúra fejlesz­tését. Ide soroljuk a gyer­mekek neveléséhez és ellátá­sához szükséges cikkek kíná­latát, a nők háztartási mun­kájának megkönnyítését is jelentő áruk forgalmazását. Kereskedelempolitikánk­nak számolnia kell áztál is, hogy különbségek vannak a társadalmi rétegek, csopor­tok személyi jövedelmében és árufogyasztásában. Ezek a tényezők differenciált, a fo­gyasztási cikkek széles skálá­ján mozgó választékot igé­nyelnek. meghatározva a kí­nált áruk készletét és árfek­vését. Megyénk lakóinak az áru­vásárlásból származó fo­gyasztása öt év aiatt — a ne­hezebb gazdasági helyzetünk ellenére — meghaladja az 50 százalékot. Kereskedelmünk 1975-ben 4,3 mil'iárd forint értékű árut forgalmazóit, 1980-ban már eléri a 6 5 mil­liárdot. Az élelmiszerek vá­sárlásában, fogyasztásában gyors ütemű átalakulás kö­vetkezett be. Több fehér-e- tartalmú élelmiszert, húst. húskészítményt, tejet és tej­terméket fagyasztottunk. Nyershús, hal- és húskon­zervből egy év alatt szocia­lista kereskedelmünk 8007 tonnát értékesített. 53 száza­lékkal többet, mint például 1970-ben. Táplálkozásunk korszerűsö­dését jelzi az is, hogy ba­romfihúsból 1970-ben csak 601 tonnát vásároltak me­gyénk lakói, 1979-ben viszont már 1350 tonnát. Hasondó változás történt a tej-teiter. mék fogyasztásban is. Tejet például ma már minden tele­pülésen árusítunk, de agy év­tizeddel ezelőtt ennek riég nem voltak meg mindenütt a feltételei. A zöldség-gyümölcs fogyasz­tásában is nagy fejlődése ér­tünk el. A termelőrélelmi- szeripari háttér folyamato­sabbá tette az árukínálatot, kitágult a szezonális jelleg ezek- fogyasztásában. Különö­sen nagyra értékelhető a mélyhűtött gyümölcs és fő.á- lékfélc* kínálatában elért ,ej- lődés. A háziasszonyok meg­kedvelték ezek#; az árukat. 1970-ben még «iák 170 e*.* forintot költöttek vásárlásuk­ra, de 1979-ben már annak 32-szeresét, közel 6 millió fo­rintot. Igen jelentős mennyi­ségeket fogyasztunK élvezett cikkekből is. Kávéból példá­ul az 1979. évben 585 tonna, sörből 196 ezer hektoliter frissítette fogyasztó'!. A ruházkodási cikkek vá­sárlására lakosságunk 1979- ben 770 millió forintot köl­tött. az öt évvel ezelőtti 600 millió forinttal szemben. \ kedvezőbb jövedelmi helyzet alapul szolgált a gyakran változó divat kövefésőr* az 'gények fokozására. a fo­gyaszd mennyiségi és minő­ségi emelésére. A szintet kus alapanyagú, könnyen kezelhe­tő ruházati termékek megje­lenése újabb impulzust adott ezeknek vásárlására illetve a régiek kicserélésére. Az iparcikkek közül legna­gyobb mértékben a tartós togyasztási cikkek voltak ke­resettek. A háztartások gépe­sítése felgyorsult, színvonala ugrásszerűen emelkedett. Hű- tőszekrényből, mosógépekből és porszívókból tömeges vásár­lások történtek. Az elmúlt négy évben 16 ezer mosógé­pet, 18 ezer hűtőgépet v-'rá- roltak megyénk lakói. Telí­tetté vált a rádió ellátottság. 53 ezer készülék vásár ásá- val. Nem ritka egy egy ház­tartásban a második, harma­dik rádiókészülék sem. Tele­vízióból 21 ezer került a la­kásokba és ezzel a 100 ház­tartásra jutó készülékek szá­ma eléri a 95-öt. Az életmód megváltoztatá­sában nagy szerepe van — az életszínvonal növekedése mellett — a személygépkocsi­nak, amelyek együttesen hoz­zájárulnak a bel- és külföldi turizmus fejlődéséhez is. Megyénk lakói 1970-ben 668 új személygépkocsit va­sai oltak, 1979 ben viszont már 2021 jutott el hozzánk. A társadalmi-gazda sági fej­lődés mind jobban érvényre juttatja azt az igényt, hogy a város és falu lakóinak élet- körülménye közeledjék csökkenjen a fizikai és sze1- lemi munkát végzők közötti különbség a fogyaszdoan is, Az élelmiszereknél, az utóbbi vonatkozásban még vannak különbségek, de ez már ke­vésbé tapasztalható a ruház kodásban. Eltérések mutat­koznak például a ház-artások hűtőgépekkel való ellátásá­nál. 1978-ban országosan (ez jellemzi megyénket ;s) 10C háztartásból a munkás és ket­tős jövedelmű családoknál 86- ban, a szövetkezeti paraszt­ságnál pedig 76-ban volt hűtőgép, ugyanakkor alig volt különbség a mosógép-eL. látottságban. A vásárlások növekvő üteme a különbsé­gek csökkenése, illetve meg­szüntetése irányába fejlődik. A most záruló középtávú tervidőszakban javultak a la­kosság bevásárlási körülmé­nyei is. Az év végéig felépü­lő új kereskedelmi hálózat alapterülete eléri a 24 600 négyzetmétert. Modern vásár, csarnokot létesítettünk Salgó­tarjánban. megszűnteit ik az elavult városi piacot. Az új csarnok bővülő felhozatalá­val, gazdag áruválasztékával a város és környéke munká­sainak kedvelt élelmiszer-be­vásárló központja lett. Tetszetős áruházak épültek Szécsényben, Balassagyarma­ton és Salgótarjánban. ABC áruházainkban a háztartás alapvető cikkeit egy helyen vásárolhatják meg. A salgó­tarjáni ÉVI Áruház ABC rész­legében —, amely megyénk­ben a legnagyobb — naponta 4—5 ezer személy vásárol. Ezeknek az értéke évenként 90—100 millió forintot tesz ki. Számottevően. 43 százalék­kal bővült az étkezési szol­gáltatást kínáló vendéglátó- hálózat. Közöttük oiyan új típusú egységek jelentek meg. mint az ételbár és tejbár. Ezekkel ellentétben közel 20 százalékkal csökkentettük as> igen alacsony színvonalú italboltok és falatozóit aiapte • rületét. A községek lakóinak ellá­tását mintegy 20 új ABC és élelmiszerbolt javítja. A já­rási székhelyeken létesített mezőgazdasági szakboltok se­gítik a termelést. Egyre több községben létesül korszerű vendéglátóegység is (például Hollókőn. Sóshartyánban stb.) Megyénkben elsőként Szé­csényben épült fel a SKALA- COOP szövetkezeti áruház, amely gazdag, városi színvo­nalat elérő áruválasztékával kedvéit bevásárlóhelye lett a környékbeli falvak lakosságá­nak is. E zek a tényezők jelzik megyénk lakóinak fo­gyasztási szintjét és szerkezetét, tükrözik azt a fejlődést, amelyet az életszín­vonal emelésében ei értünk. Célunk, hogy a nehezebb gaz­dasági feltételek között is nö­vekvő fogyasztást elősegít:, sük. Ennek érdekében számí­tunk kereskedelmi dolgozó­ink erőfeszítésére, a helyi ta­nácsok ellátásszervező m in­kájára. és mindazokra, akik hozzájárulhatnak életszínvor nal-politikánk anyagi megala­pozásához. Nyerges János, a megyei tanács kereskedel wl osztályvezetője NÓGRÁD — 1980. május 9., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents