Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Palóctükör

Változó valóság — falun

Egyházasdengeleg, főutca. Itt keskeny járda húzódik az út mentén, végig, kerülni lehet etz áprilisi sarat. Az egykor volt konyttetős palócházak sorra átalakulnak, portáljuk a mai szemhez igazodik. De a mai, gyorsan változó valósághoz igazodik (vagy ha nem igazodik — igazitúdik) úgyszólván minden. Az országos nagy számok innen is merítik az erőt: hazánkban ma egypiilll- önyi ember ingázik naponta, hetente a munkahelyekre. ,,.4 buszok indulása-érkezese idején olyan a dengelegi utca. mint a pesti körút" — mondják a helybeliek.

Dengeleg társközség, közigazgatási központja Sárákon, körzetesített iskolája nemkülönben. Sem az egykori szövetkezetnek, sem a mai Pásztói Állami Gazdaságnak nincs helyben semmiféle irányító központja, vagy valamiféle alközpontja. Ilyenformán Egyházasdengelegből — ahogy mondani szokás _ „kivonult a hivatal, a szövetkezét. az iskola". A társadalmi átrétegződés, a nagyfokú mozgásigény pontosan lemérhető egy család esetében is. Jakus Györgyék , újonnan átalakított házban (az eredeti még ötvenhatban épült) a főutcán laknak.

Régi értelembe vett parasztgyerekből, földműves fiából vált gépészmérnökké, a Pásztói Építő-, Szerelő- ésSÍsol- gáltatóipari Szövetkezet műszakijává Jakus György családfő. Felesége (jelenleg a kisebbik gyerekkel gyesen) itt helyben postai dolgozó. A kisebbik gyerek, Katika éppen fél esztendős, a nagyobbik, Angelika 8 éves, a Dangelegen maradt alsó tagozatos iskola tanulója.

— Apám még az iskolában tanult meg magyarul, sokan élnek itt szlovák eredetűek. Ők heten voltak testvérek, a nagyapámék kilencen, nekem viszont két testvérem van, tehát hárman vagyunk, ugyanakkor az én családomban már csak két gyerek él, A 3—4 gyerek ma már ritkaságszámba megy, s ha nem is „diVat" az egyke, úgy tűnik a „kettőka" tartósan felváltotta. Ez az egyik jelentős változás, ami a falun élőket is jellemzi.

itHimiuimiiinimf

Sósberger kereskedőfélének indult a régi világban. Nevéhez fűződik a Hatvani Cukorgyár megalapítása, a

hatvani kórház az ő „otthona” volt régen, először csak a grófságig, később a bárói címig vitte. Mi volt akkor Egyházasdengeleg „specialP tasa”?

— Sósbergeré volt itt majd mnden föld, a helybeli specialitás, ha ugyan annak lehet nevezni, a cukorrépa volt. Kisvasút járt erre, a Csóka- puszta fölött, egészen Sely. pig, Nemrégiben végképp szétbontották. A nedves répaszeletet itt etették el. Hatalmas urasági állatállomány volt Dengelegen is. Ma a nyúl a kedvelt állat a házaknál, de mert a kondás, gulyás sokba kerülne, kevés a hízó és a szarvasmarha. Annál nagyobb becsben vannak a házköriili kiskertek!

Jakus György édesapja, Jakus Mihály, a földosztáskor kilenc holdat kapott. Akkor egy gyereke volt: a mai középső fiú, a György bátyja, akiből viszont erdész lett. Sopronban tanult, becse meg vele dolgozik a szövetkezetben. Az édesapa az első elnöke volt itt a termelőszövetkezetnek, pontosabban szólva az ötvenes évek közepe táján megalakult téeszcsének. Amelyet később, ötvenkilencben „Petőfi” éa. „Űj barázda” néven újra alakítottak. A Ja- kus-fiúk apjának tehát még kijutott abból az ősi paraszti, családfői szerepből, amely ma talán nyomaiban sincs már mag.

— Apánknak valóban mindenben egyedül kellett dönteni, legyen az a családi élet megszervezése, a pénz mire- fordítása, vagyis, teljesen önálló, tervező-szervező szere. pe volt a régi. hagyományos életet élő családfőnek falun. Ma ez is átalakult. A mai, anyagi, s nem anyagi természetű, családot érintő döntésekben az asszony véleménye éppúgy döntően esik latba, mint a férfié. Apánk családi életre, munkára vonatkozó döntéseit természetőr sen mindig alátámasztotta az o hfípvoguíni/os kultúra, népi tudás, amelynek éltető gyökerei visszanyúltak a régmúltra. Ez ma teljesen más tudással helyettesitő- dött, s ilyenformán nem is hiányzik. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy valamilyen módon nem tudjuk átmenteni a mába, úgy, ahogy esetleg érdemes, szükséges is lenne...

JlllllllIflIlllllllllllHi

Ugyanígy alapvetően más az asszony szerepe is, hiszen

mindenkire kiterjedő gondoskodása kiegészül az óvodával, helyenként bölcsődével, iskolai napközivel, a férjek üzemi étkezesével, a szolgáltatások elterjedésével, Es ami a legfontosabb különbség — ö maga is egyenértékű munkát vállal a társadalmi munkamegosztás nyomán.

— Alapvetően más a családi kapcsolatokon belül az a viszony is, amelyet régen, amikor a földet örökölni lehetett, a kiszolgáltatottság szintjéig meghatározta az apa. a szülő és a gyerek, gyerekek egymásrautaltságát. Ma elsősorban arról van szó, hogy az életet éppen csak kezdő fiatalt néhány évig a szülői ház támogatja, de azután mór stábodon megy a maga útján a fiatal, szobádon választ életvárt is, szakmát, hivatást nemkülönben. A feleségem például iparoslány volt, esetünkben, de sok más esetben is, nem a „föld házasodott a földdel”. Ez az érdek nem jellemző a mai házasságokra és egészen biztoson csak nyert vele mindenki. Nagy különbséget láthatunk a szülő és a gyerek kapcsolatában akkor is, ha a fenyítést, vagy különösen a jutalmazást tekintjük. Egyszerűen kijelentve: nem divat a gyerekek fizikai fenyítése, de az egész megváltozott életfelfogás sem teszi lehetővé, hogy például soron kívüli kapálással büntessen valaki, nem is szólva a megváltozott körülményekről. Igaz, úgy tűnik gyerekeinkkel túlságosan elnézőek vagyunk, de ez nem „falusi jelenség” csupán. A jutalmazás meg valahol a kempingkerékpárnál kezdődik. S ez sem biztos, hogy jó...

IIIIIIIMIIUIHIIIMIIII

A társadalom legfontosabb és alapvétő sejtjének, a családnak, a falun élő kisközösségnek megváltozott életét még nagyon sok szempont alapján vizsgálhatnánk. De változás, nyomait , egyetlen ponton sem kerülhetnénk meg.

T. Pataki László

Párbeszéd a lakossággal

A egyik kevesli, a másik sokallja.

Kevesli az, akinek sohasem lenne

elég, s nem telhetetlenségből, csupán annál az egvszerű oknál fogva, hogy könnyebb valamiről beszélni — mint csinálni. Sokallja az, aki az előbbinek szemtanúja (fültanúja), s villamos borzongás járja át hátgerincét minden fecsegéssel eltelt újabb öt perc miatt, mondván: úgy is meg kell csinálni — minek annyit beszélni róla. Sántító —, s gyakran fellelhető — felfogások ezek a szocialista demokratizmusról, amely mostanában a leggyakrabban használt kifejezések közé tartozik.

Nem véletlenül. Népgazdaságunk ismert nehéz helyzetében olykor-olykor találkozni a szocialista demokratizmust háttérbe szorítani igyekvő nézettel. Hivatkozva rá, hogy jelenlegi kedvezőtlen gazdasági körülményeink között, az utasítás, a vita kizárása a leghatékonyabb módszer, s közben megfeledkezve arról: a szocialista demokrácia társadalmi rendszerünk lényeges vonása, s megcsorbításával, korlátok közé szorításával aligha alakulhat ki tartalmas kapcsolat a társadalom tagjai között, s fejlődhet sokoldalúan a személyiség. Épp ellenkezőleg: a szocialista demokrácia széles körben kialakult fórumainak okos kihasználása, a meglevő keretek gvü- mplcsöztetése adhat újabb lendületet népgazdaságunk problémáinak orvoslásához is. Mert feladatokat valóra váltani csak úgy lehet, ha a tennivalók kimunkálásában is aktívan vesznek részt azok, akikre a végrehajtás vár,

Különösen aktuális ez napjainkban, amikor készülj a júniusi országgyűlési képviselői és helyi tanácstagi választásokra, országszerte a jelölő gyűléseken tartott a lakosság nagy párbeszéde. E hasznos fórumok is igazolták, észrevehetően megnőtt az állampolgárok befolyása a tanácsi munka valamennyi területére. A települések elmúlt öt esztendő alatt végbement fejlődését taglaló beszámolók mondatai bizonyítják, hogy a korábbi felvetések nem csupán jegyzőkönyvekbe kerültek, valósággá is váltak. S ebben a lakosság tevékeny közreműködése nem lebecsülendő szerepet játszott, hiszen a terveket, a kitűzött célokat magáénak érezte, szívesen, olykor önzetlenül is, vállalt részt azok megvalósításából.

A közügyek iránt érzett felelősség hatotta át a jelölő gyűlések többségét. Az a szándék, hogy a Hazafias Népfront választási felhívásának szellemében az elkövetkező esztendőkre olyan program készítésének résztvevői legyenek, amelynek beteljesülése joggal tölthet majd el elégedettséggel mindenkit. Nem személyes apró bosszúságok, vélt sérelmek, a valóság talajától elrugaszkodott óhajok jellemezték a jelölő gyűléseket. A lehetőségek, a helyi tanácsok anyagi lehetőségeinek Ismeretében hangzották el a választókörzet vagy a település valamennyi lakói érdekét aaolgá- !ó indítványok. Ez pedig jól szemlélteti, hogy a tanácsok a testületek tagjain keresztül, falugyűléseken folyamatosan és pontosan informálták a lakosságot az elmúlt években.

Használható kezdeményezések csak a megfelelő tájékozottság mellett születhetnek.

így természetessé vált, hogy amikor városokban, falvakban szóba kerültek a fejlesztés újabb feladatai, a kérések mellől nem hiányzott a társadalmimunka-felajánlás az óvoda, iskola termeinek bővítéséhez, az ajánl- kozás az önkéntes pénzbeli hozzájárulásra ravatalozó kivitelezéséhez,.. A társadalmi ösz- szeíogás korábbi, dicséretes példái minden bizonnyal az elkövetkező időszakban is gazdagodnák. Jelzik, a lakosság cselekvőkészséga változatlan, s a közsógfejlesztés, a tanácsi intézmények fenntartása területén is számottevő tartalékkal rendelkezik.

Mindez köszönhető annak, hogy a tanácsok az állampolgárok bizalmát élvezik. Miként arról szinte a megye minden településén szó esett; a helyi tanácsok fontos feladatnak tartották az alapellátás javítását, kiemelten kezelték a gyermekintézmény-hálózat bővítését, a lakásépítést, illetve az ahhoz szükséges feltételek megteremtését, az egészségügyi ellátás színvonalának növelését, a kultúra, művelődés iránti növekvő igények kielégítését. Közvetlenebbé vált a tanácsok és a lakosság kapcsolata, s bár még mindig akad jó néhány bürokratikus vonása az ügyintézésnek, összességében egyszerűbbé vált. S a hatósági döntések Is, kevés kivétellel, találkoznak a lakosság igazságérzetével,

A jelölő gyűléseken elhangzottak arról győzték meg a választópolgárokat, hogy érdemes a szocialista demokrácia helyi fórumain véleményt nyilvánítani, A korábbi elhatározások szembesítése a tényekkel joggal győzött meg erről mindenkit, A tanácsok az elmúlt ciklusban e felvetések valóra váltásáért tevékenykedtek, s hozzá kell tenni, sikerrel,

A lakosság az elmúlt két hétben közvetlenül szólhatott az eredményekről, a tennivalókról, s szavazott bizalmat azoknak a ta- nácstagjelölteknek, akik majd az elkövetkező Időszakban, megválasztásuk esetén közvetve, a tanácsok testületéiben képviselik érdekeit. Magük a jelöltek is tapasztalhatták: az igények, követelmények, megnövekedtek velük szemben, A választók joggal várják el a gyakoribb találkozásokat a körzet tanácstagjával, s joggal kérték, hogy a tanács, a végrehajtó bizottság ülésein bátran . tegyék szóvá felvetéseiket, erősítsék a kapcsolatot a testületek és a lakosság között.

S az ilyen biztatásokat olyan ígéretek kísérték, amelyekből a jelöltek majd erőt meríthetnek a közös feladatok megvalósítása során. A jelölő gyűléseken lezajlott párbeszéd a/t bizonyítja, hogy 'a kozéletiség egvre inkább természetessé válik s a jogok gyakorlása a kötelezettségek teljesítésével párosul.

Maart felelősségteljes dolog dönteni saját dolgainkról, s felelősségteljes alkotva cselekedni együttes boldogulásunkért. A kettő egyre inkább elválaszthat tatlan,

M. Szabó Gyula

n -J . “ ' *

ppMErg-iBiÉtiTsaiailPh'lá. f

* x-r*» . .

tv* *•* - rs

Adalékok

a doktornő portréjához

MÄJÜSFA.

—Kulcsár J.—

Magas, mosolygós. A haja egyszerű kontybán. Kedves szavú, mindenkihez udvarias. Még akkor is, ha már tizedik órája van talpon és megvizsgált jó néhány beteget. Több mint háromezer ember egészségéért felelős. Hozzá mennek a testi bajokkal, és ő az, aki igyekszik a lelkiekre is gyógyírt keresni.

Tizenöt esztendeje fogadja a rendelőben a betegeket. Törzsgárdatag, immár tapasztalt orvos. Olyan ember, aki mindig és minden helyzetben arra törekszik, .eltalálja azt a hangot, és úgy gyógyítson, ahogy a lelkiismerete megköveteli. Salgótarjánban a bag- lyaslak körzeti orvosa dr. Nagy Kornélia.

■jV

Immár másfél évtizede, hogy a budapesti orvostudományi egyetem frissen végzett medikája egy nyár végi nappn motorra pattant. A cél Salgótarján. Bemutatkozó látogatásra érkezett, hogy megnézze, milyen az a város, az a városrész, ahová majd gyógyító orvosnak várják,

A doktornő elmosolyodik.

— Szeretnék elkerülni minden közhelyet. Egyúttal az igazsághoz tartozik, hogy soha nem akartam orvos lenni. Tudom, vannak olyan megható riportok, amikor valaki kijelenti, már óvodás koromban csakis ehhez vagy ahhoz a hivatáshoz vagy foglakozáshoz vonzódtam... Én ezt már csak azért sem mondhatom, mert nem is voltam óvodás.

Már a gimnáziumban a szorgalmas, lelkiismeretes, jó tanulóként tartották számon. A szíve mélyén olyan álmokat melengetett, hogy egyszer majd erdőmérnök lesz. A csendet, az egyedüllétet, a fákat,

a természetet szerette. A szülei féltették a soproni egyetemtől. Azt akarták, hogy Budapesten végezze az iskoláit, így jelentkezett az orvosi kar. ra. Bár az utolsó pillanatig reménykedett, nem veszik fel. Aztán mehet pótfelvételizni az erdőmérnökire.

Felvették és 6 szívvel-lélek- kel orvostanhallgató lett.

— Már csak azért is, mert a húgommal együtt úgy neveltek a szüleim, hogy az ember vagy csinál valamit, vagy ne csinálja. Amit viszont elvállalt, becsülettel teljesítse.

Az egyetemen végig ösztöndíjas volt, kiváló eredménnyel diplomázott. Abban is különbözött hallgatótársaitól, hogy ő vidéki orvos szeretett volna lenni. Olyan helyre kerülni, ahol gyógyíthat, a munkájának látja az eredményét. Megpályázta hát a Nógrád megyei nézsai körzeti orvosi helyet. A megyei tanács illetékesei keresték fel, mondván, Salgótarjánban is szükség van orvosra, hívják-várják a megyeszékhelyre. Ha dr. Nagy Kornéliának is megfelel, jöjjön Nógrád székhelyére. Így történt hát az első motoros „kirándulás”.

gL— Sohasem jártam azelőtt Salgótarjánban. Elfogadtam a várost, az embereket, a kórházat olyannak. amilyennek megismertem. Végzős egyetemistaként minden új volt, érdekes. izgalmas. Amikor bátyustól jöttem, a tanácsról átkísértek a kórházba, egv fél évet ott dolgoztam, Aztán megürült a baglyasi körzeti állás. Azóta vagyok az „őrhelyemen.”

ir

Közben férjhez ment, a férje tanár. A kisfia most másodikos. A doktornő a gyógyító munka mellett jgyek:

szik jó édesanya, feleség, háziasszony is lenni.

— Nem olyan egyszerű ösz- szeegyeztetni. Elmondom, hogyan telik egy átlagnapom. Szeretek korán kelni, négyfél ötkor már fenn vagyok. Igaz, hogy csörgőóra nincs a házban, de arra még nem volt példa, hogy a megszokott időben ne ébredjek. Megfőzöm a kávét, aztán nekilátok az igazi „főzőcskének”. Ha nekilendülök, telefőzöm a hűtőt, Aztán már csak köretet, krumplit, rizst, ezt-azt csinálok hozzá.

A napját okosan szervezi.

Gyakran látogatja az otthon levő betegeket, vagy délelőtt, rendelés előtt,-vagy délután.

— A mi városrészünkben nagyon sok az Idős ember. Kétszáznál több a hetven éven felüliek száma. A hatvan-het- ven közöttieket nem is vesz- szük ide. ök nehezen mozdulnak, Megyek hát én.

Ennyit a napjáról. Persze ezzel még nincsen befejezve. Mert esténként átnézi a gyerek leckéjét, várja a mosás, a

vasalás. Egyidőben szokása volt, hogy a televíziómű* sorok közül megjelölte azt, amelyik különösen érdekelte. Aztán leszokott róla. Mert rendszerint kezdéskor vagy a film közepén érkezett valaki és megzörgette az ajtót: — Doktornő, baj vau, tessék azonnal jönni.,.!

Virágot szinte naponta kap- A hálás betegek a kertekből hozzák az első érett gyümölcsöt, az újdonságnak számító zöldfélét, néhány tojást. Hozzák hálás szívvel, hogy örömet szerezzenek a doktornőnek.

— Boldog - embernek érzi magát?

— Meggyőződésem, hogy mindenkinek ott Jó, ahol megfelelő környezetet biztositsaját magának. Mert elsősorban az emberen múlik, hogy jól érzi-e magát ott, ahol él, dolgozik, az egyszerű hétköznapokat tölti.

Csata! Erzsébet

i NÖGRAD - 1980. május JU csütörtök

f