Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
Moszkvai filmlevél Nemrégen Moszkvában Jártam. azzal a kizárólagos céllal. hogy filmeket nézzek, mégpedig az utóbbi fél év alatt készült szovjet rövidfilmeket. Ezek közül válogattunk néhányat, melyeket hamarosan kísérőfilmként vetítenek a magyar mozikban. A rövidfilmekről keveset beszélünk, általában csak bevezetőnek tekintjük ezeket a játékfilmek előtt. Így azután gyakran azok a művek is elsikkadnak, amelyek pedig figyelmet érdemelnének. A moszkvai beszámolóm előtt röviden először erről a „műfajról” szólnék. A rövid- film, mint olyan, önmagában nem jelent műfajt. A rövid szó természetesen a terjedelemre utal, mely egy-két perctől akár egy óráig is terjedhet —, változatos műfajokban. Az, hogy sokan a rövidfilmet a dokumentum-, vagy ismeretterjesztő filmekkel azonosítják, nem véletlen. Hiszen pontosan ezek készülnek a legnagyobb számban, azonkívül, egy politikai, vagy tudományos téma feldolgozásához és a néző figyelmének ébren tartásához körülbelül egy rövidfilmnyi idő szükséges. A lehetőségek azonban ennél sokkal gazdagabbak. Itt van például a nálunk talán nem annyira ismert kisjátékfilm. A rendezők általában ezekben az alkotásokban találják meg önálló hangjukat. kifejezés- módjukat, mielőtt teljes estét betöltő Játékfilmet forgatnának. Legjobb magyar példákat a Balázs Béla Stúdió régebbi, vagy újabb alkotásai között találhatunk. Ilyen kiváló mű Kovácsi János nemzetközi nagydíjat kapott filmje, a Das Lied. Jellegzetes típus a lírai etűd (pl.. Szabó István Te) vagy a kísérleti film (Bódy Gábor Pszichokozmoszok, Blrkás Ákos Tükröződés), melyekben technikailag hozhat valami rendkívüli újat és egyénit az alkotó, vagy abszurd ötlettel, leleményes fordulatokkal lephet meg. Végül meg kell említenünk a rajzés bábfilmeket, melyek nem mindig csak a gyerekek számára készülnek. A Moszkvában látott több mint száz rövidfilm téma és műfaj tekintetében rendkívül változatos, de mégsem nyújtott teljes képet. Nem szerepeltek a programban kis- játékftlmek, pedig ezek közül igen sok szokott hazavinni nemzetközi díjakat. Annál több dokumentum- és ismeretterjesztő filmet láttunk. A művek témája aktuális politikai események, új tudományos eredmények, népi hagyományok, illetve az olimpiai előkészületek köré csoportosult. A szovjet rövidfilmesek gyorsan reagálnak a világeseményekre, egyértelmű, szilárd véleményt hangoztatnak, s erre szólítják fel a nézőt is. A Ki szelet vet című megrázó erejű dokumentumfilm Kína Vietnam elleni agressziójának véres következményeit tárja fel. Több film készült Lenin születésének 110. évfordulójára, melyek Lenin életének eddig kevésbé ismert mozzanatait mutatják be. Sok Izgalmat kínáltak az űrhajózás eddigi eredményeit és a kutatás további útjait megis- .mertető filmek. A népi szokások — mindenekelőtt a déli köztársaságok — hagyományait művészi hangvételű, látványos filmek követik nyomon. Ilyenek voltak a da- gesztánl szőnyegszövőket és aranyműveseket, az azerbajdzsán énekes fiúkat bemutató alkotások —, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A szovjet rajzfilm világhírű. Most befejezésül arról a műről szeretnék részletesebben szólni, amely nekem a legjobban tetszett, s amely azóta a lille-i nemzetközi fesztiválon nagydijat kapott. Jurij Norstein Mesék meséje című alkotása ez. A rendező előző — első — rajzfilmje, a Süni a ködben szintén jól szerepelt külföldön és több díjat szerzett. A Mesék meséje felnőtteknek szóló vallomás. Rajzfilmtől szokatlanul mély gondolati tartalommal rendelkezik, technikája lenyűgöző. A körülbelül harmincperces mű egy férfi emlékezése, gondolat- áradása a múltról, a háborúról, filozofikus fejtegetése az életről. Az emlékező ember, művész, író magányos farkas •képében jelenik meg, s a kihunyó parazsat piszkálgatva, feltűnnek benne ifjúságának epizódjai. A legsúlyosabb és mindent átható élmény a háború. Szerkezetileg igen bonyolult a film, s érdemét éppen a több szintű és többféle értelmezés lehetősége adja. Tökéletes technikával olyan bravúrokat old meg Norstein rajzban: hogyan hagy.a pislákoló gyertyaláng koromnyomot egy üveg talán, vagy hogyan kap fel a szél és sodor el lenge fátyolként egy asztalterítőt. A tárgyak plasztikussága, anyagi mivolta, a fények és zajok játéka olyan szintet ér el, amilyet Tar- kovszkij legújabb filmjeiben (Tükör, Sztalker) láthatunk. Miként a teljes estét betöltő játékfilmek, úgy a rövidfilmek között is akadnak bőven Igazi értékek — gyöngyszemek — csak figyelni és megtalálni kell őket. Kozma Ilona Császár István: Packázok a hivatallal Kedves Hatóság! a nyugdíjkorhatár eléréséig a kimérést, presszót vagy buti,,Az ütőéren tartani a kezünket,.. Közművelődési szakfelügyelők „A módszertani munkából fejlődött és vált ki a szakfelügyelet, így önállósult és kapocs lett az állami irányítás és felügyelet, valamint a hálóza. ti központok és alközpontok módszertani szolgála. ta között.” ...........Könyv. tá raink gyakorlati munkájában és szervezeti életében, sőt, még az irányításában és a fenntartásában is akad bőven kidobniva- ló rossz és pótolnivaló sürgős tennivaló. Ebben a módszertannak és a szak. felügyeletnek szorosan együttműködve, együtt gondolkodva kell munkál- kodnia. A Somogy 'megyei könyv* tár igazgatója, Szita Ferenc fogalmazta meg a fentieket egy cikkében. Hogy valósul meg ez a gyakorlatban, mit jelent közművelődési szakfelügyelőnek lenni ?' Nógrád megyében tizen végeznek ilyen munká't. öten a könyvtári területen dolgoznak, a többiek a művelődési házak valamelyik tevékenységi formáját ellenőrzik: Bicskei Gábor az előadóművészetet, Halmai László a vizuális nevelést, Rozgonyi István az ének—zene területén, Tóth Ilus a bábozást, Tóth Imréné a gyermek- és ifjúsági művelődést. Közülük kettőt kérdeztünk meg munkájáról. A Balassi Bálint 'megyei könyvtár igazgatóhelyettese, módszertani csoportvezetője Kádár Imréné is vállalta a megyei 1 művelődési osztálytól kapott megbízatást; a rétsági járás tartozik felügyelete alá. — Hogy mi is a feladatunk? Havi négy alkalommal az adott terület könyvtárainak meglátogatása, a megyei művelődési osztály által készített éves munkaterv alapján célvizsgálatok, komplex vizsgálatok, utóvizsgálat végzése. Közben kapcsolatot kell tartanunk a járási közművelődési felügyelővel — arra törékszüník, hogy lehetőleg együtt menjünk ki. A feljegyzéseket, jelentést több példányban küldjük be az osztályra — az 6 feladatuk a továbbítás a vizsgált helyre, a járáshoz, megyei könyvtárhoz, hogy értelme legyen a hibák feltárásának, a javaslatainknak. Utasítási joga csak az osztálynak van, mi csupán konstatáljuk a helyzetet. Elvileg ez így igaz — de nemegyszer találkoztam munka közben könyvtáros szak- felügyelőkkel; a gyakorlatban mindnyájan többet tesznek ennél. Köztudott, hogy kevés a képzett ember a területen, nem ritka a cserélődés sem. mindig vannak kezdők. akiknek segítségre van szükségük, konkrét dolgokban. Ezek kimaradnak a jelentésből is... * — Összekötő kapocs? A módszertan közvetítője? Javaslattevő? — nem tisztázott a helyzetünk — mondja Rozgonyi István, a salgótarjáni Bolyai Gimnázium tanára, a zenekarok és kórusok szakfelügyelője. — Több mint négy éve. a kezdettől csinálom ezt. Időnként a néptánc is hozzácsapódott kis időre, bár ahhoz nem értek, de mint folklór, érdekel. Hivatalosan havi öt kiszállást teszünk — ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy legutóbb nyolcszor voltam, most talán csak négyszer megyek... Rugalmasan kell ezt kezelni, meg aztán közlekedési esz.köz híján csak úgy tudnám megszervezni a főként esti órákra eső próbák, rendezvények látogatását, ha kint is alszom, ami ugye nem megoldható, hiszen reggel itt keli lennem a gimnáziumban. Sokat jelent számomra az., hogy három funkcióban is foglalk07.om az ének—zenével: ebben az évben a KÖTA megyei titkára lettem, a megyei művelődési központtól szakreferensi megbízásokat kapok (ezt társadalmi munkában végzem, de szerencsére így időnként megoldják a kiszállás gondját), a harmadik ez a szakfelügyelet. Több helyen „protokollárisán” is ott kell lennem — ez is bővíti a találkozási lehetőségek számát. — Milyen az a hálózat, melyet ellenőriznie kell? — Túlzás nélkül mondhatom, hogy igen szerteágazó. A salgótarjáni szimfonikusoktól a kamarazenekarokon, a hat fúvószenekaron át a felnőtíkórusokig, pávakörökig. Az utóbbiban sok a hullámzás: megszűnnek, születnek újak, fluktuálódnak a tagok. Tíz éve gélek a megyében, nincs fehér folt számomra az ijmatőr zenei mozgalomban, de a változásokat figyelni, az ütőéren tartani a kezünket — ez mégsem könnyű! Nem tudom, szakfelügyelő társaim hogy vannak ezzel, én csak a magam területét ismerem, az a véleményem, nem lehet csak „ellenőrnek” lenni — ha leírja az ember, hogy itt meg itt ilyen hiányosságok vannak, és kívülálló szakemberként javaslatot tesz, attól még nem oldódik meg egy probléma sem. A nagyobb együttesek szakértő kezekben vannak, a felügyeleti munkában inkább a kritikus helyekre kell összpontosítani. A megyei művelődési osztályon Tóth Csabával dolgozom együtt — nagyon jónak tartom, hogy konkrét feladatokat kell csinálnom, így van értelme csak. Például a fúvószenekarok helyzetét, az ifjúmunkáskórusokat mértein fel. Ha egy-egy faluba kimegyek, rögtön megkeresem az illetékeseket is a tanácson — szerencsésebb esetben (ez a kórusnak is szerencsésebb !...) a tanácsi vezetők maguk is bekapcsolódnak a munkába, érdeklődnek az együttes élete, prolémái iránt. Amit csinálok, annak az érdemi része a módszertani szervező tevékenység, Ötletekkel, javaslatokkal próbálok segíteni. Hogy erről információkat is adok, az szerintem a másodlagos.-f Nem volt még úgy, hogy belefáradt — hiszen itt az iskolában is tart kórus próbákat, zenéi versenyekre készített fel diákokat? — őszinte leszek: bizony, megfordult a fejemben, hogy „lemondok” — de mióta konkrét feladatokat kapok, időnként az eredményét is látom annak, amit csinálok (például meg fog valósulni egy megyei fúvós találkozó) — nagyobb kedvvel végzem ezt — élhalasztottam a vlsz- szalépést.. G. Kiss Magdolna Alulírott azzal a kéréssel fordulok a Kedves és Tisztelt Hatósághoz, hogy részemre gebines kisvendéglőt kiutalni szíveskedjenek. Kérésem jogosságának indoklására a következőket tudom felhozni: 1. Több mint tíz éve kizárólag azzal foglalkozom, hogy irodalmi műveket hozok létre. Népköztársaságunk polgárai kulturális felemelkedésének és szórakoztatásának érdekében. Ebbéli munkásságomat számos napilap, folyóirat, három önálló kötet és sok an. tológiban való szereplés igazolhasd (köztük olyanok is, amelyek a nem szocialista országban jelentek meg, tehát ezáltal hazánk konvertibilis valijtakészletét gyarapították; ugyanez a helyzet az előbb nem emlitett filmmel és a tévéjátékokkal Is.) 2. Az utóbbi időben (itt meg kell jegyeznem, hogy kérelmem leadásának Idején éppen negyvenharmadik életévembe lépek), na szóval elég az hozzá, hogy az utóbbi Időben lelassultam, stílusom nehézkessé, témaválasztásom periférikussá, egykor nagyra értékelt Iróniám pedig csikorgóvá, sőt 'fogcsikorgóvá vált; félő. hogy Ilyen körül, menyek között nem tudnám méltó módon képviselni hazánk • Irodalmát (természetesen az öregfiúk bullmeccsein ezentúl is szívesen részt ve. szék.) 3. Az irodalmi pályán eltöltött hivatásos tevékenység meggátolt abban, hogy diplomára vagy szakmára tegyek szert, ezért magyarán szólva egyszerűen analfabéta va. gyök. 4. Semmiképpen sem szeretném vállalni bármely jó akaratú buzdításra sem, hogy tisztességes munka- és kereseti lehetőség hiányában szenilitásomat bocsáss am áru- kot is. ba. 5. Mint arról a Tisztelt Hatóságnak hozzám hasonlóan tudomása van, az ilyen ge- bines hogyishívjákoknak az irodalommal rokon területe, ken már kialakult gyakorlata van. (Ezt csak annak bizonyítására említem, hogy nem kérek lehetetlent, sem pedig valami képtelen ostobaságot.) 6. - Feltétlenül mellettem (vagyis a Tiszteletteljes Kérelmem mellett) szól az is, hogy sok gebines kisvendég- lő-tulajdonossal, de akar néhány hasonló ügyben netán folyamodó írótársammal ellentétben, kitünően főzök bármilyen ételt; és nem szakács- könyvből, hanem csak úgy fejből, mert nekem ahhoz különleges érzékem van. ez nálam „a természet ajándéka”, ahogy ezt egy szovjet hölgy mondta a tévében arról a burját-mongol énekesről, aki egyszerre két hangon énekelt a Röpülj Páva cimű műsorban; de ha már az esetleg szintén folyamodó kiöregedett írótársaimat említem, meg kell jegyeznem, hogy szívesen alkalmazom őket a rendelkezésemre bocsátott vendéglátóipari létesítményben. mint felszolgálókat (abban afe esetben, ha szálloda- szerű intézményről lenne szó, természetesen hajlandó vagyok a portás, a londiner és a liftesfiú állását is rendel, kezesükre bocsátani). Azt hiszem, a fentiekben részletezett indokaim elegendőek ahhoz, hogy a Tisztelt Hatóság az emberiesség (humanizmus) szellemében döntsön szerény kérésem mellett. Hogy magam is hasonló szel. lemről tegyek tanúbizonyságot, kijelentem, hogy abban az esetben, ha a gebines kisvendéglő megadása jelenleg nehézségbe ütközne, hajlandó vagyok elfogadni kisebb bor. (De! És ezt csupán a Tisztelt Hatóságban megbúvó bürokraták számára iram: Hogy engem ennyi évi gü rizés után végképp kisem- miznek és csak úgy egyszerűen passzra vágjanak, hát olyan isten nincs! Mert tu. dók én egészen más hangon, vagy ha éppen az kell, hát egészen más stílusban Is beszélni, satöbbi, satöbbi: elnézést a kitérőért, dehát mi a fenének ír az ember egy egész országnak éveken keresztül, amíg a fiatalsága tart, ha még ennyit sem érdemel I). Bízva a Tisztelt Hivatal jóindulatában maradtam kérésem teljesítését előre is köszönve szerető hívük: Császár István A meggyőződés életműve Váli Zoltán kiállításáról Változatosságában is ritka egységet valósított meg Váli Zoltán életművével a Fényes Adolf Teremben nemrég rendezet kiállítás tanúsága, szerint. A kiállítást nyitó vitrin dokumentumai közt újságcikk szólt a most hetvenéves művész és a valóság sokrétű kapcsolatáról. A grafikus és festőművész Vali a telefongyár munkásőrszázadának volt tagja, eszperantista. Olyan ember, aki eszmélé- sétől a történelmi jelenidőben élt; krónikás volt, és összegzővé nemesedett. Teljes létét, — művészit, és hétköznapi cselekvő embert — világformáló eszmének, a kommunizmus gondolatának rendelte alá. Ez ad munkáinak II NÓGRAD - 1980. május 6., kedd Jelenet az ANNA KARENINA című magyarul beszélő angol tévéfilmsorozatból L rész. (Május 6. — Kedd — 20 h.) Váll Zoltán korszerűséget, aktualitást: időszerűsége nem múlékony stílusdivatokban nyilvánul meg. Franciaországban tanult, neves képzőművészeti iskolán; harcolt spanyol földön, a polgárháború híres nemzetközi brigádjában. A világháború éveiben a francia ellenállók soraiban találjuk a már ismert művészt. A fel- szabadulás után hazatér az emigrációból. Műveiben a téhetség és elkötelezettség Uitzhoz, Derko- vitshoz. Dési Huberhez kapcsolja: munkáikban a propagandacél mozgalmi folklórrá nőtt. A társadalmi igény a politikai plakát műfaja felé fordítják, 1949-től 1952-ig az alakuló Magyar Képzőművészek és Iparművésze^ Szövetségének titkáraként foly- tatja közéleti tevékenységét. Hivatali beosztásában szenvedő részese kora dogmatiz- musának; keveset alkot ebben az időben, de ezek a munkái is élők, ma is szólni képesek. A társadalmunk születését megélt művész az ellentmondások mellett meglátja a szépséget, észrevétel! a harmóniát. Idilli^ lírája, gyermekien tiszta öröme mégsem ..apolitikus tematika”; ugyanaz a felelősségérzet mozgatja az alkotó kezet, amely régi, mozgalmi témáit jellemezte: a mozgósító plakátokat éppúgy, mint a termelés szépségét frázisok nélkül láttatni képes rajzokat. Eszközeiben virtuóz módon sokoldalú. Most betöltött hetvenedik életéve táján is minden munkájában, technikájában megújulni képes. Izgatott formaboíitást hiába keresnénk lapjain: a változatos játék csak mértékkel, nagy önismerettel sejlik fel. A harcos, fegyverrel is küzdött ember alkotásait szemlélve tisztán fogalmazódott meg az üzenet, ami áthatotta, hatalmába kerítette a kiállítás, nézőjét. Az eszmei hűség, a tehetség, a csele' > készség egymásra h. i harmonikus egyéniséget efl éJetaűvgt eredményezett
