Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
Kádár János a budapesti választási nagygyűlésen (Folytatás az l. oldalról.) bzt úgy tekintik, mintha búi kott ember volna. Pedig szerintem tiszteletre méltó min-i den ember, akárhányadiknak vették fel a nevét a jelöltlistára, akit a gyűlés felelős tisztségre méltónak tart. De aránylag azért sem sok a többes jelölés, mert az élői készítő és keretében, a jelölő gyűléseken minden bizonnyal gondosan és alaposan' mérlegelték a résztvevők, hogy kikre szavazzanak. Mi a társadalmi rendünk lényege? Azt hiszem az, amii vei számunkra az új világ kezdődött: a munkásosztály, a nép hatalma. A választásokon ezt is megerősítjük: kii állunk a szocialista társadalmi rend mellett. Van még javítanivaló Elvtársak! A mi pártunk, * Magyar Népköztársaság felelős vezető testületéi megi nyilatkozásaikban mindig tartózkodnak attól, hogy fennálló intézményeinket, így poi litikai viszonyainkat is abszolút tökéletesnek, mintaképnek • állítsák be. A fennálló poli-> tikai, társadalmi intézményeinkre sem mondjuk, hogy már befutották a fejlődés teljes-pályáját. Tudjuk, hogy tói vább kell javítanunk ezeket a szocialista demokrácia jegyében. Ugyanígy országunk gazdasági alapjaira is úgy tei kintünk, mint kulturális intézményeire, amelyek nagyon sokat jelentenék Számunkra, s amelyeket szüntelenül to-, vább kell fejlesztenünk. De amikor mi munkánk gyengeségéről, intézményeink még javítandó oldaláról és vonásairól beszélünk, akkor és szerintem ez a dolog politikai lényege '— saját rendi szerünkről és saját intézmé- .nyeinkről beszélünk. Bízom benne, hogy a június 8-á választás napján népünk a szavazatával tehát a maga rendi szerét erősíti tovább, (taps). A szocializmus és a kapitalizmus szóvivői között mindig vannak viták a rendszerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán összehasonlítani őket? Azt hiszem, a most élő magyarok közül — hogy finoman fejezzem ki magamat — a középkorúak és az idősebbek tudnak különbséget tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista társadalmi rendszerben is. Különbséget tudnak és fognak is tenni — gondolom — még június 8-án is. (taps). Volt mós Angyalföld is Nagy örömmel hallgattam, amit Bozsik elvtárs és a többi felszólaló előttem mondott. Az egyikük, Osztánszkiné elvtársnő arról szólt,- hogy harminc éve ismeri Angyalföldet. Most nem tudom, örüljek, vagy sajnáljam, de én hosz- s/abb Ideje ismerem Angyalföldét, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —, bizony ennek már 60 éve. Emlékszem, hogy ifjú koromban, felnőttemberként sokszor, S a közelmúlt években is megfordultam Angyalföldön. Amikor először jártam itt, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel találkoztam. A gyerekek mezítláb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részének, munkaképes, családos, dolgozni akaró embereknek nem volt munkájuk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson gyár is, — amely előtt is sok esetben, nyomorult ember áesorgott munka nélkül. A cigarettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak, Akkor, ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása, és milyen az anyagi helyzete. A mün- kásembert messziről fel lehetett ismerni. A tisztviselőt is; bár a legtöbb otthon nélkülözött, de a társadalmi norma miatt neki muszáj volt gallért és nyakkendőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel. mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (derültség). Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat végképp, örökre eltemettük. (taps). A régi világ elmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevésbé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a ml rendszerünk — egyik vívmánya. Tanulni kellett a vezetést A munkáshatalom, a néphatalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a felszabadult népnek, a munkásosztálynak nem volt tapasztalata a kormányzásban, a gazdasági munka Irányításában, mert azelőtt mások irányítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a munkásosztály megtanulta, hogyan kell az országot vezetni, a gazdasági munkát irányítani, a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni. Akkoriban a régi világnak a hatalomból kicsöppent emberei kárörvendve- nézték a munkásosztályt s azt mondták: „ezek nem értenek semmihez, hogyan fogják az országot vezetni”. S bár akkor , még romokban állt az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtette a szocialista rendszert. Elvtirsak! A politika legfőbb tényezőjét a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van választási programja. Ha a felhívásban ezt Így talán nem is írtuk ki. de programunk áz, hogy- tovább erősítjük a munkásosztály, a nép hatalmát, szocialista rendszerünket. A választóktól azt kérjük: ezt a hatalmat támaszszák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (taps.) A megválasztandó ország- gvűlés, mint legfőbb törvényhozó szervünk határoz alkotmányos rendünkről, alkotja törvényeinket, megszabja, hogy a magyar állampolgárok milyen törvényes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kía ügy, amit a tanácsokban Intéznek, Jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát. talán még a rendszerhez való viszonyát is. Mert néha még a rossz vízcsapért ts a rendszert szidják. (derültség.) Akit választunk, az elkötelezett Nekünjc elkötelezett képvise. löket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megvalósítva híven szolgálják népünket, a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöttük párttagok és pártonkívüliek; vannak munkások, szövetkezeti parasztok, mezőgazdasá. gi és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és más alkalmazottak. Művészek, tudósok, irodalmárok. És a szocializmusnak vannak támogatói a legkülönbözőbb hítfe. lekezelek egyházi férfíai között is. De mindenkinek másfajta kötelmei vannak. Állami-társadalmi testületünkben kellő számban vannak párttagok és pártonkívüliek is. A képviselő-, és tanácstagjelöltek nagy többsége pártonkjvüli, mint ahogy a lakosság többsége is az. A mi rendszerünkben mindenki hű lehet saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki kén- viselői és tanácstagi minőségé, ben a szocializmust építő magyar nép szolgálatára vállalkozik, annak elkötelezettnek kell lennie. Nagyjából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehet rájuk szavazni. Most nem magam mellett agitálok, de saját választókörzetemben ezt mégis el kell mondanom, (derült- ség, taps). A választás — számadás — természetes, hogy a párt, a Hazafias Népfront és azoknak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. Teljes számadásra itt nem vállalkozom de ez, nem is szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is eldőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy- pár esztendő. De azután hoz- zákezdtünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a pártnak a Hazafias Népfrontnak van mit mondatna a különböző területen. A munkásosztály hatalmát továbbfejlesztettük, megvéd- tük és tovább szilárdítottuk. Befejeztük szocialista társadalmi rendünk alapjainak lerakását és továbbfejlesztettük a izocialista társadalmi rendet. Hazánk a felszabadulás előtt elmaradott, félfeudális, agrárjellegű ország volt. 35 év alatt modern iparral és mezőgazdasággal, megfelelő közlekedéssel és egyéb termelőberendezéssel ellátott közepesen fejlett ipari országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Magyarországot céltudatosan, egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn belül az iparilag fejlett országok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nemzeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma kilencszer annyit gyárt, a mezőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, fele annyi dolgozóval kétszer annyit téri mel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesítmény« hétszeresére növekedett és ezt az összehasonlítást hosszan l«i hetne tovább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyarapodjék, fejlesszük tovább a tári sadalmi rendszerünk gadasági alapjait — amelyekből valói jában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk létezni. Három évtizedre vlsszatei kintve azt Is elmondhatjuk, hogy növekedett népünk műi veltsége Is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános iskolát, illetve a vele egyenértékű iskolát végzett emberek szái ma megháromszorozódott, s most már a felnőttkorosztály 58 százalékát teszi ki.•A középiskolát végzettek száma ugyancsak háromszorosára nőtt, és ez ma a felnőttlakosi ság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet végzettek száma ma szintén háromszor akkora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőttlakosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A könyvek példányszáma 4,5i szeresére, a szakképzett dolgozók száma körülbelül hái romszorosára nőtt, és elérte az 1 millió 300 ezer főt. Itt nemcsak a szakmunkásokat emi lítettem, mert most már a mezőgazdaságban is sok szakképzett dolgozó tevékenykei dik. A munkásosztály 44 százaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutatja, hogy ezen a téren is órii ási a fejlődés. Választási programunk az, hogy a műveltségi nek és a szakképzettségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhatjuk meg feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről a népgazdaságnál mondtam: van-> nak még' megoldandó feladataink, szociális problémáink, amelyeket nem vehetünk le a napirendről, ilyenek a kiSi gyermeket nevelő anyák vagy az idős, nehezen élő, alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái, a fiatal, házasulni akaró emberek la- kásgondjai, Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehei tőségeinkhez képest a legköi zelebbi években is megteszünk mindent a gondok enyhítéséi re. De hát az életszínvonalról szólva nerftcsak gondokat sorolhatunk fel, hiszen biztosítottuk az életszínvonal alapját, a teljes foglalkoztatottságot. A mai nemzedék nagy' része nem tudja eléggé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha láttak munkanélküliséget, tudják, mi az. A dolgozó embernek nincs más létalapja. mint hogy dolgozhat, és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekeiről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tartok —, hogy véleményünk szerint nálunk tisztes a bér, nem rossz a közellátás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt évben másfél millió ember költözött az országban új lakásba, ötszáztízezren vásároltak személygépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre. Ezek a számok nagyon sokat mondanak az életszínvonalról! Sok változás Budapesten Is sok fontos változás történt az utóbbi öt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hossza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió fontba kerül, Kilencszáz új iskolai tanterem készült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának- jut hely és ezzel lassan megközelítjük a szükséges befogadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórházban, s ez figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi é* a környékbeli egészségügyi ellátásban. Sok más fontos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész külsején is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segítségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Darugyár kilencezres kollektívája számottevő tényező ’ Angyalföldön. és fontos szerepe van az egész népgazdaságban. Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellett a kiutat, a kialakítandó gyártményszerke- zetet. Az erről folytatott beszélgetésekre néhány évvel ezelőtt és tavely engem la meghívtak. £s most megállapíthatjuk: Jelentős és jó változások történtek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány, és más illetékes központi szervek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a termékszerkezetet, korszerű, jő gyártmányokat — konténereket, üazóda- rukat, kazánokat — állítanak elő, és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az elismerő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után,' a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén 1* megkapott. Ez már az ötödik liven elismerő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell be* caülni, mert most mindenkinek nehezebb feltételek között kell dolgoznia. Élve az alkalommal megköszönöm és szívből vi&zonzom a gyár dolgozóinak jókívánságait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kollektíva valameny- nyi tagjának, (taps). Az alkotás a nép műve Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, az or- ízággyúfés. a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kormány feladatmegjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, előrehaladni. Maga az alkotás, a történelem- formálás azonban az egész néo műve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön, Budapesten. az országban elértek, az a gyár, Angyalföld, Budapest, az ország dolgozóinak, népünk szellemi és kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyarapítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is felezzük ki, hogy az ország népe támogatja ezt a törekvéstMunkánk az életszínvonalat Illetően is arra irányul, hogy megvédj ük, megszilárdítsuk az elért eredményeket. A feladat: a feszítő szociális kérdéseket menet közben megoldani. s megteremteni az életszínvonal további emelkedésének anyagi feltételeit. Mert nekünk változatlanul az a programunk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Mindig is ez volt a politikánk most is ezzel lépünk a választók elé, és kérjük támogatásukat Néha elhangzik az is: hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együtt járnia. Az ilyen megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonal-emelés. s e szabályhoz az is hozzátartozik, hogy csak azt oszthattok el. amit megtermeltünk. Kedves elvtársnők, elvtársak! Feladataink nehezebbekké váltak. De aki figyelemmel kö_ vette a párt XII. kongresszusának átfogó helyzetértékelését, az meggyőződhetett róla, hogy mi optimistán ítéljük meg népgazdaságunk jövőjét. Igaz, hogy a fejlődés ütemét most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva hatékonyabban kell dolgoznunk. Most a minőségi munka időszakát éljük minden tekintetben, még a politikai munkában is. Minderről egy politikai anekdota jut eszembe. Egy japán és egy magyar tengerjáró halászhajóról van szó. A két hajó teljesítmény- normái ugyanazok, az emberek képességei sem rosszabbak az egyiken, mint a másikon, a Japán hajósok mégis több halat fognak. Miért van ez így? A japán erre azt mondja: „egyszerű, mi felhúzzuk a hálói és ha üres, újra és újra leengedjük, a magyarok pedig ilyenkor értekezletet tartanak." (nagy derültség.) Hát ezért mondom, hogy talán a vezető, az irányító munkát is javítani kell, beleértve a legfelső vezetést is. Céltudatos, állhatatos, szilárd vezetés szűk. séges. A dolgozók részéről is még fegyelmezettebb ás odaad óbb munka kell, mint amilyen addig volt A ml népűnk sokat szenvedett a régi rendszerben, sokat nélkülözött az új világ születésének Időszakában Is. Infláció volt háborús romokat kellett eltakarítani és a néphatalom gyakorlásában sem volt tapasztalatunk. Egyesek mégis valahogy előbb tanulták meg a jogokat, azt, hogy mi jár nekik, és csak fél füllel hallották meg a kötelezettségeket. E tekintetben is van még változtatnlvalónk. Vannak potyautasok is A megfelelő teljesítményt kivétel nélkül mindenkitől meg kell követelnünk. De azt erkölcsileg és anyagilag Jobban' meg is leéli becsülnünk, mint ahogy eddig tettük. És en. nek együtt kell járnia azzal is, hogy az élősdíséget fel kell számolni, fel kell lépni azok ellen, akik helyzetünk nehézségeivel visszaélve, manipulációkkal igyekeznek előnyökhöz jutni. Nálunk is vannak — ha elenyésző számban is — rablók, tolvajok, sikkasztok. Ezekkel az emberekkel a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás foglalko. zik. afnely rendesen, tisztességesen elvégzi munkáját, szembeszáll az ilyenfajta társada- lomellenes elemekkel. Nagyobb számban vannak olyanok, akiket a rendőrség meg az ügyészség nem tud rajtakapni. Az ingyenélőkről és az élősdiekről van itt szó,' akik miatt mérgelődik, sőt sokszor dühöng a tisztességesen dolgozó ember. Ezek az in. gyenélők úgy fogják fel a szó. cializmust, mint egy utazást, amelyen ők a potyautasok, Nem vették meg a jegyüket, vagy elfelejtették kifizetni, s ágy ülnek a helyükön, mintha a bérlet a zsebükben volna. Holott bérlete itt senkinek sincs, őnekik a legkevésbé. Társadalmi, közösségi feladat, hogy környezetük tudtükra adja: a szocializmusban senki sem lehet potyautas. Mindenkinek eleget kell tennie elemi kötelezettségeinek I A jövőt illetően elmondhati Juk, ráléptünk —. s itt a vezetést meg a vezetetteket r - aránt értem — a helyes úí i. Munkánk már a múlt esztendőben is határozottan jó irányba változott, s ez az idén folytatódik, ezen az úton kell járnunk tovább. Máris vani nak eredményei ennek a munkának, annak, hogy egy kicsit komolyabban és szigorúbban vettünk olyan feladatokat, mint például a nemzetközi mérleg javítása az energia- és anyagtakarékosság, a helyes munkaerő-gazdálkodás. Már tavaly javult a nemzetközi kereskedelmi mérlegünk, és az idén is mutatkoznak már bizonyos eredmények. Ez év első négy hónapjában — a tavalyi hasonló időszakhoz kéi pest — behozatalunk 2 százalékkal csökkent, kivitelünk pei dig 6 százalékkal növekedett. Ez nagyon fontos a kereskedelmi mérleg alakulása szemi pontjából. Javult —, de természetesen még tovább javíti ható — a munkaerőhelyzet. A munkát szervező embereknek meg kell érteniük, hogy nincs több munkaerő, a technikai és a műszaki színvonalat kell fejleszteni, s a munkaszervezést javítani. örvendetes, hogy javult az ipar, a mei zőgazdaséé, a közlekedés munkája. Az építőipar az idén az első négy hónapban — eszi szerűbb és jobb munkával — 7 százalékkal több lakást adott át, mint amennyit korábban, az előző év hasonló időszakában. Az ellátás kielégítő, annak ellenére, hogy olykor ez vagy az hiányzik. De hát ha az időjárás miatt nincs annyi szántóföldi zöldség, akkor az amit a fólia alatt termesztei nek, drágább. A pénzt egy kissé jobban meg kell számolni, de a pénzért lehet vásároli ni, mert általában elfogadható az ellátás színvonala. Nálunk már évtizedek éta asabály: csak annyi — és nem több — bér és jövedelem JuM hat a lakossághoz, amennyi-! hez árufedezetet tudunk biztos sítani. Minden normálisan gondolkodó ember megérti i öncsalás — mondhatni, népi csalás — lenn«, ha noagtömá nénk az emberek webét pénzzel, de azzal semmit sem tuds n&nak kezdeni. Ezért mondhaH juk, hogy nálunk a jelenlegi viszonyok — gazdasági lehei tőségeink, életszínvonalunk, szociális helyzetünk — elfő- gadhatók. Mi most szocialista elveink jobb érvényesítéséért, rendszerünk szocialista vonái sainak erősítéséért, a fejlett szocialista társadalom további építéséért és népünk boli dogulásának biztosításáért szállunk síkra. Ezzel állunk a választók elé, és ehhez kén jük a szavazók támogatását. Kedves elvtársnők, elvtárJ sak! A nemzetközi helyzet az enyhülés évéhez kepest éleződik, feszültségek, problémák jellemzik. Kongresszusunk értékelése szerint ez arra vezethető vissza, hogy bizonyos reakciós, imperialista körök szeretnék az erőviszonyokat — főleg katonai területen — saját javukra megváltoztatni, s ebből politikai hasznot húzni, a társadalmi haladást megakadályozni, megállítani. Megpróbálják feli számolni a népek harcának eredményeit; Meggyőződésünk — és ezt kongresszusunk is világosan kifejezte’ —, hogy ez a reakciónak semmiképpen sem sikerülhet. Nem változtathatja meg a maga javára az erőviszonyokat, mert a szocialista országok — az eddigiekhez hasonlóan — a jövőben is gondoskodni fognak biztonságukról, önvédelmükről. Meggyőződésünk, hogy sem az egyetemes emberi haladást, sem a társadalmi fejlődést nem lehet megállítani. A kizsákmányoltak mindig is harcolni fognak azért, hogy megszabaduljanak a kizsákmányolástól. A nemzetek szabadságtörekvéseinek sem állhatja útját senki. A népek meg akarnak szabadulni a gyarmati rendszer maradványaitól, maguk akarnak dönteni sorsukról, arról, hogy mi* lyen úton haladjanak további (Folytatás a 3. oldalon,J f.
