Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-28 / 123. szám
Szociálpolitikánk időszerű kérdései (2.) A társadalom és a család felelőssége Társadalombiztosítás: gyermekkoriéi az öregségig Amikor arra törekszünk, hogy a munka szerinti elosztás egyre következetesebben érvényesüljön társadalmunkban, emellett megfelelő figyelmet fordítunk a családok — végzett munkától független — Szociális gondjainak enyhítésére is. Ezen belül is a terhes nők és gyermekes családok, az átmenetileg munka- képtelenek (betegek) és az időskorúak helyzete van előtérben. (Ha a lakosság jövedelmét 100 egységnek tekintjük, akkor ezekben az években a pénzbeni és természetbeni, társadalmi juttatások összege megközelíti a 30 százalékot, ami évente 130 milliárd Ft-ot tesz ki. Ez az arányszám a VI. ötéves terv végére tovább növekszik.) A gyermekes családok szociális támogatásához tartozik a terhes nők jogi védelme a munkahelyükön, a családi pótlék rendszere (a családi pótlék összege a második gyermektől kezdődően gyermekenként az átlagos kereset 12 százalékának megfelelő összeg), a 20 hetes fizetett szülési szabadság, a gyermek- gondozási segély, a gyermek- ápolási táppénz, különféle pótszabadságok, valamint a gyermekintézmények széles körű hálózata. A bölcsődéskorú gyermekek 14 százaléka jár bölcsődébe, az óvodáskorúaknái az ellátottság 85 százalékos, az általános iskolákban a napközi ellátottság 35 százalékos. Részletesebben indokolt foglalkozni a gyermekgondozási segély rendszerével. Ennek módosult változatát más szocialista országokban (pl. Csehszlovákiában) Is alkalmazzák. Ez a rendszer hazánkban bevált, kimutathatóan kedvező hatású a népszaporulatra — a szülőképes korú nőkre —, valamint a 0—3 éves korú gyermekek egészségügyi fejlődésére. Az aktív kereső korban nyújtott szociális segítség közül a jelentősebbek: a táppénz, üdülés, rehabilitáció, munkahelyi szociális gondoskodás. A táppénzes arány az összes fizetett napok kb. 6 százaléka. Ez az arány az utóbbi években megállapodott. A táppénzköltség egy részét a vállalatok nyereségük terhére számolják el. Az üdülésben részt vevők száma évente kb. 1 millió, a lakosság 10 százaléka. Az üdülők kétharmada a vállalatok, hivatalok tulajdonában van, egyharmada pedig a szak- szervezetekhez tartozik. Külön kedvezményes üdülést szerveznek a nyugdíjasoknak, gyermekgondozási segélyen levőknek, rehabilitációra szorulóknak. A fogyatékosok és rokkantak helyzetének javítására külön figyelmet fordítunk. Az ENSZ, az 1981-es esztendőt a rokkantak érdekében nemzetközi évvé nyilvánította, a világprogramhoz hazánk is csatlakozik. A szociális kiadások döntő többségét központilag meghatározott feltételek alapján, országosan egységesen folyósítjuk. Az összes kiadások kb. 10 százalékával a vállalatok rendelkeznek. Kedvezőek a tapasztalatok, mert a gazdasági körülmények nehezebbé válásával sokkal megfontoltabb lett a munkahelyi szociális tervezés, ésszerűbben gazdálkodnak a szociális eszközökkel a vállalatok. Az időskorúak helyzetén az állam pénzbeni és természetbeni eszközökkel igyek... -fer *- ■** x.m-'^fnnntsrri Pályázati rejtvény II. »» Összerakó Az itt látható szótöredékekből rakjatok össze egy ötször öt mezőből álló négyzetet úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Tompa Mihály: A madár, fiaihoz című verséből adjanak idézetet. A versidézet első betűje a végső megfejtés második betűje. Megfejtésül a pályázat végén — legkésőbb június 10-ig — be kell küldeni együtt, egyszerre a tíz rejtvény megfejtését és azt az egyetlen szót is, ami a meghatározott betűkből kialakul. A megfejtést a NÖGRÁD szerkesztőségébe kell küldeni (Salgótarján, Palócz Imre tér 1.). A borítékra rá kell írni: Pályázati rejtvény. Nyáron Nyírbátorban A hagyományoknak megfelelően ebben az évben is megrendezésre kerülnek a nyírbátori zenei ng. k. rangos zenei esemény 1(!' í né, előadásból áll. melyek Időpontja 1980. augusztus 2., 16., 17. és 22, A XIV. nyírbátori zenei napok műsorán Bach, Corelli, Hacsaturján, Händel, Haydn, Kodály és Vivaldi művei szerepelnek, neves hazai művészegyüttesek, előadók és karmesterek közreműködésével. Kinek a televíziója ? szik segíteni. A nyugdíjasok és járadékosok száma eléri a lakosság kb. 20 százalékát. Nyugdíjrendszerünk nemzetközi összehasonlításban megfelelő. Tervezünk bizonyos változtatásokat; a nyugdíjra való jogosultsághoz jelenleg elegendő 10 év munkában töltött idő, ezt fokozatosan felemelnénk 20—25 évre. 1972- től a fogyasztói árak emelésével összhangban a nyugdíjak évente automatikusan növekednek 2 százalékkal, de legalább 70 Ft-tal. Amikor a lakosság ellátásában alapvető fontosságú fogyasztói cikkek árát hatóságilag emelik, ennek hatását központilag kompenzálják. Az átlagos nyugdíjak az elmúlt öt évben gyorsabban emelkedtek, mint az átlagos keresetek. A VI. ötéves terv időszakában lehetőleg minél szélesebb körben megőrizzük a társadalmi juttatások reálértékét. Célunk, hogy a többszörösen hátrányos helyzetben levő családok a jelenleginél kedvezőbb körülmények közé kerüljenek. Szükség van az úgynevezett három fokozatú idős-gondozási rendszer továbbfejlesztésére is. Mindenek előtt arra, hogy az idős emberek többsége megfelelő házi szociális gondozásban részesüljön. E- mellett a szociális otthonok, valamint az öregek napközi otthonának fejlesztéséről sem feledkezünk meg. A társadalom erőfeszítései nem nélkülözik a családok segítségét. Hangsúlyozni kell általánosságban is a családok felelősségét gyermekeikért és az idősekért. A társadalom igyekszik növekvő mértékben hozzájárulni a gyermekgondozás és idősgondozás költségeihez. Szükség van azonban a családok hozzájárulására is, főleg lelkiismeretére, izerete- tére, gondozására. (Folytatjuk) Rózsa József, a Mü.M. szociálpolitika! főosztályának vezetője IIIIIII1IIIHIIIHI Szidni (nem az ausztráliai) még ma is divat, sőt egyfolytában kívánatos is csepülni a televíziót, függetlenül a két* ségtelenül felfedezhető eredményeitől. Amilyen önálló alkotás volt, teszem azt, képernyős családtagunk elmúlt he* ti műsorprogramja, és ezt sem Szecskő Tamás bűvkörébe kerülten állapíthatja meg az egyszerű (nem egyszerű) magyar néző. Az állítás azonban édes-kevés a boldogsághoz — annak indoklását, bizonyítási eljárását a leg- slendriánabb jegyzetíró sem kerülheti kti. Amiként csapnivaló, éppúgy kiemelkedően jól szerkesztett, célszerű és szórakoztató is lehet egy-egy heti televíziós program. A legutóbbiban nem csupán a sokoldalúságot (amely azért alapkövetelmény). hanem a színvonalat, a változatos célzatú irányítottságot is előnyére használta fel a televízió. Jó szerkezet, ugyanakkor szinte naponta kiemelkedő esemény — ez jellemezte a hetet. Mit érthetünk jó szerkeze, ten ebben az esetben? Kizárólag azt, amit minden más területén az életnek; olyan vázat, amelyre támaszkodni lehet az építésnél, amely nem billen fel, vagy el, valamilyen irányba, amely megtartja (ebben az esetben) a súlyosabb dolgokat miközben a néző figyelmét sem veszíti el Tekintsünk el a tételszerű felsorolástól, amelyet mindenki kedve szerint ellenőrizhet, amúgy is — maradjunk az állításnál: jó músorhetet tudunk magunk mögött! Nagy teret szentelt a televízió például Moszkvának, az olimpia városának és az űrhajózásnak például, amely kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt a képernyő elé vonzott. A Csillagvárost tanulmányút című sorozat olyan részletekkel ismertette meg a nézőt, amelyet eddig, ilyen rendszerezett formában mindig is nélkülözött. Vértessy Sándor vezetésével bejártuk úgyszólván azt az utat, amelyet csak a kiválasztottak tesznek meg. Megismerkedtünk mindazzal, ami mindig is foglalkoztatta az embert, ha az űrrepülésről hallott, de amelynek csupán csak részleteit kapva — önmagának kellett jól-ro6szul valamilyen „csillagképet” ösz- szeraknia. Valljuk meg, ez nem mindenkinek sikerült egy or mán- A kedves néző a sorozat után valóban a megmondhatója (miként még feltételes módban a riporter fogalmazott a műsort bevezető sorokban), hogy a televízió jól élt a Leonovtól kapott „útlevéllel”, s végeredményben feltette a szakértőknek mindazt a „civil” kérdést, amelyet mindannyian feltettünk volna a Csillagvárosban járva Szórakoztató krimik, ismeretterjesztő műsorok, a már „futó” nagyszabású sorozat (Hat év történelem) mellett egy csendesre hangolt szenzáció (legalábbis annak ígérkező) a már már elfeledett Konsztantyin Fegyin egyik művének televíziós feldolgozása keltette fel a figyelmet a kiemelkedő életművű író egyik legjobb munkája iránt. Az Első örömök első részét láthattuk, s alighanem az egyik legegyenletesebb művészi színvonalú televíziós feldolgozással van dolgunk. Fegyin regénye bár naigy törté- nelmd korokat fog át történeti szála — mégis elsősorban az ember legbensőbb „legegyszerűbb” kis ügyeit mutatja fel egy jó rendező (G. Nyiku- lin) és a nagyon tehetséges színészgárda segítségévei. Érdemes lesz a további részeket is nagyobb figyelemmel kísérni. Szomorú időszerűség (Bulla Elma halála) tűzette soronkí- vüli műsorra a Gergely Sándor drámájából jó néhány éve készített televíziós változatot a Vitézek és hősök című tévéfilmet Alkalom volt ez az újrabemutatás arra is, hogy a nagyszerű tehetségű művésznőre a' legjobb alakításainak egyikével emlékezzünk (köztudott hogy nagyon szerette ezt a szerepét!) ám egyben azt is lemérjük — mennyit változott a televíziós színészi játékstílus (a színészek nemkülönben), a rendezői felfogás, maga a technikai megvalósítás. És erre mintha csak „rásegíteni” akarna a televízió — a héten sugározta legújabb produkcióját, Galgóczi Erzsébet kisregényéből készített .Kinek a törvénye? című filmet. Közismert az is, hogy maga az írás nagy port kavart. Sokan magukra ismertek a szereplőkről, a helyszínekről. az írónő szülőföldjén, egy Győrhöz közeli faluban, és ismert az is, hogy jóval a regény megjelenése után színpadra vitték a művet, ugyancsak Győrött- Ilyen formán könnyen megállapítható (a színpadi játék nem volt igazi siker), hogy a televíziós változat mindenképpen többre jutott ennek a beavatkozó, az élet árnyékos oldalát pozitív fénnyel megvilágító írásnak legszélesebb körű felmutatásában. A színpadon Polgár Géza, a tévéfilmen Sin- kovits Imre játszotta a kiskirály termelőszövetkezeti elnököt. és ha megengedhető az összehasonlítás — az utóbbi közelebb állt ahhoz az árnyalt (tévedéseiben is emberi) figurához, amleyet Galgóczi Erzsébet megírt. Csupán az érdekesség kedvéért érdemes leírni, hogy ebben a játékban nem kevesebb mint hét (!) főiskolás kapott kisebb-nagyobb szerepetÉs, hogy végül válaszoljunk arra a kérdésre, amit a cím sugallt (Kinek a televíziója) íme egy újabb példa a jó szerkezetre, a vasárnapi gyermekeknek sugárzott, ünnepi cirkuszi előadás. Címe: Miénk a cirkusz! Kis változtatással, az elmúlt hétre gondolva imigyen — miénk a televízió! <T. Pataki) Bárány Tamás: . Másfél szoba összkomfort (Regény) 14. Nem, Miklósnak csakugyan nem volt szüksége semmilyen támasztékra — ő volt a támasz, mint mesélte, az erős, megbízható bástya minden kapcsolatában. Azt hiszem, az artisták világában úntermann-nak hívják az ilyet: rendszerint a család legidősebb férfiembere, akinek vállán áll a felesége, két megroggyantott lábán a két fia, azok nyakában a menyek, s középütt, a nagypapa fején kézen állva a kisunoka... A különbség annyi, hogy a cirkuszban ez a Atlaszhoz méltó mutatvány mindössze néhány másodpercig tart — a Miklósé meg tartott már vagy 20 éve. ö is korán elveszítette apját, akár az én apám az övét. Az öreg Szalók negyvenkilencben halt meg, valami fronton szerzett betegségben- Hivatásos katonatiszt volt, szinte első naptól az utolsóig végigcsinálta a második világháborút. Negyvenegytől negyvenháromig kint volt az orosz fronton, századosból őrnaggyá lépett elő, s végigkinlódta a nagy visszavonulást a Donnál. Negyvennégyben részt vett a lengyelországi és az erdélyi harcokban, mint zászlóaljparancsnok. Óriási szerencséiére karácsony előtt való nap fölszaladt Martonvásárról Budára, hogy családjától elbúcsúzzék — és a szovjet csapatok aznap éjjel körülzárták a várost Ha akart, sem tudott volna visszamenni katonáihoz. Január tizenegyedikéig a pincéjükben lappangott, aztán —, hogy minden katonaszökevényt kötéllel fenyegettek a nyilasok — szolgálattételre jelentkezett a legközelebbi parancsnokságon. Nyomban rábíztak egy harcokban szétesett, szétszórt századot, szedje rendbe őket, és vesse be magát a vörös rém ellen. Eltartott néhány napig, amíg emberei hangulatát kipuhatolta, és mert ekkorra már mind torkig volt a némettel január végén fehér zászlóval átvezette őket a szovjet csapatokhoz. A Déli-pályaudvar környékén, több más átállt magyar alakulattal együtt ők tartották az egyik rövidke frontszakaszt, egészen a Vár elestéig és Budapest végleges felszabadulásáig. A háború után az öreget — öregeit? negyvenéves volt demokratikus honvédség kötelékébe. Mindezt Miklóstól tudom ilyen részletesen; sokszor mesélt az apja életútjától. Nem annyira az öreg miatt persze, mint inkább a maga kálváriája magyarázatául- Mert ifjúkorában vagy nyolc éven át mindig és mindenütt az apját kérték rajta számon, s aszerint bántak vele, hogy az öreget elfogadták- é a néphadsereg alezredésé- nek, vagy, Horthysta őrnagynak bélyegezték... Negyvenhétben Szalók alezredes még élt és szolgált a Honvédelmi Minisztériumban — természetes volt hát, hogy a fiát felvették a műegyetemre. A rákövetkező év őszién azonban az öreget váratlanul elbocsátották a honvédségtől. Nyugdíjat természetesen nem kapott, hiszen mindössze negyvenhárom éves volt, de az elbocsátó papírjára szerencsére ráírták: „Polgári elhelyezkedése ellen nincs kifogás.” így hát körülnézett, hol tudna munkát vállalni. De hol is tudott volna egy hivatásos katonatiszt, aki semmi máshoz nem értett, éppen negyven- nyolc novemberében, amikor a minisztériumokból, állami hivatalokból és a városházáról frissiben elbocsátott szakképzett tisztviselők tíz- és tízezrei kilincseltek kéti ségbeesve állás után? Néhány hétig futkosott szegény, összeköttetést keresett, protekcióért könyörgött —, de senki nem tudott segíteni rajta. A minisztériumban egyetlen ismerőse sem maradt, nemrégiben ott is „összeesküvést” lepleztek le, és óriási végül ágynak döntötte, a fronton szerzett reumás szív. bántalmai kiújultak és amikor közeli barátai letartóztatásáról kapott hírt egy anginas roham végzett vele. Miklós ezt az évet még végigcsinálta az egyetemen, de negyvenkilenc őszén már nem tudott beiratkozni. A dékáni hivatalban ráolvasták hogy apja horthysta tiszt volt, semmi keresnivalója a felszabadult nép fiainak tanintézetében. Négy szabályos féléve volt, éppúgy mint apámnál-:, amikor abba kellett hagyja a tanulmányait- Csakhogy neki nem volt húga, akit kiházasítson, s anyja sem ott- honülő úriasszonyként élt, mint az én néhai magatehetetlen nagyanyám. Anyósom ugyanis szegény lány volt, egy borsodi bányászember családi összefogással tanítónővé feltaníttatott egyetlen leánya, aki már állásban volt,' amikor az akkor még csupán hadnagy apósommal megismerkedett. Sőt, hozzámenni is csak így tudott. Mert a fiatal katonatiszt altkoriban csakis úgy nősülhetett, hogy vagy gazdag lányt vett el, akinek apósa le tudta tenni a „kauciót”, (vagyis azt a hatalmas összeget, amelynek kamataiból egy tiszt családostul is „rangjához méltó módon” élhetett), vagy — kivételes engedéllyel — ke- nyérkereső lányt vett feleségül Anyósomnak, özvegyen maradván, megélhetési gondjai ilyenformán nem voltak, szűkös napi kenyerét biztosította tanítónői állása az egyik budai iskolában. És mert már abban az időben is pedagógushiány volt, férje szélnek eresztése után is meghagyták állásában. (Folytatjuk) NÓGRAD - 1980. május 28., szerda & , tisztogatások folytak. A sok ekkor, éppen mint Miklós, * izgalom, a méltatlan bánás- amikor megismertem! tér- mód miatt érzett elkeseredés meszetesen igazolták, sőt alez- és a végső reménytelenség redesi rangban átvették az új
