Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
Kedvesek és szépek Szép és jelentős ünnep a nemzetközi gyermeknap. Nálunk valóságos társadalmi ügy, amelyben szinte valamennyien érdekeltek vagyunk. Elsősorban természetesen maguk a gyerekek, a csecsemők, bölcsisek, óvodások, általános iskolások, fiúk, lányok, akár városban, akár falun élnek. Ezen a napon a világ minden táján, az érdeklődés középpontjába kerül a gyerekek népes serege. Nem mindenütt szervezik persze hivatalosan a gyermeknapot. Számos országban bölcsen elhallgatják, egyszerűen tudomást sem vesznek az eseményről, de éppen az ünnep nemzetközi jellege miatt valahol minden ország, minden táj gyermekeiről szó esik a gyereknapon. Azokról Is, akik éhség, járványok, helyi háborúk sújtotta országokban menekülttáborokban, nyomortanyákon, a faji megkülönböztetés által létrehozóik valós vagy jelképes gettókban sínylődnek. De azokról a gyerekekről is szó esik ma, akik látszatra rendezett körülmények között élnek, de családi otthonukban mégis ritka vendég a boldogság, mert a szülők nem értik meg egymást és gyermekeiket. Rendezvényekkel, évente egyszeri nekibuzdulással persze nem oldható meg semmi, különösen nem, az ezredforduló legfőbb várományosait jelentő gyereksereg szerteágazó, sokrétű problémája. Nézzünk csak körül közvetlen környezetünkben, esetleg saját otthonunkban és máris a gondok sokasága figyelmeztet arra, hogy sohasem tehetünk eleget gyermekeinkért. A mi gondjaink persze sajátosak, márcsak azért is, mert a magyar gyermekek helyzete ösz- szehasonlíthatatlanul megnyugtatóbb, mint a világ számos országában. Nálunk törvények védik a gyerekek jogait. Társadalmunk gyakran erejét meghaladó erőfeszítéseket tesz azért, hogy biztosíthassuk számukra a tanuláshoz, békés, gondtalan, egészséges élethez, a kultúra alapjainak elsajátításához szükséges feltételeket. Első képünkön két kisbaba barátkozását láthatjuk, és amíg mosolyogva figyeljük önfeledt mozdulataikat nem is gondolunk arra, hogy nálunk minden kismamának módja van ilyen szépen öltöztetni, anyai gonddal vigyázni gyermeküket. A szülési segély, a gyes, a családi pótlék, az igazán alacsony bölcsődei napközis díjak, később az ingyenes állami oktatás, a gyereküdültetés, a gyerekek testi fejlődését szolgáló egészség- ügyi intézmények, sportlétesítmények — vagyis az ások kedvezmény, amellyel társadalmunk megosztja a gyereknevelés gondjait a szülőkkel — ha nem is old meg mindent, de kétségkívül előkelő helyet, minősítést jelent, kibírja a legkényesebb összehasonlítást is. Az a csepeli kislány, aki a második képen fülig érő mosolyt küld számunkra a napközi otthonos nyári tábor strandjáról, bizonyára nem is tudja, hogy a csepeli üzemek és a tanács több milliós beruházással, sok-sok ezer társadalmi munkaórával építette fel ezt a gyerekparadicsomot. A Tolna megyei Decsen, ahol a harmadik kép készült, pár évtizeddel ezelőtt még aligha futotta volna ilyen gyönyörű gyerekruhákra, mint amilyeneket a lefotózott gyerekek visel' nek. Magam is jártam Decsen, az ott élő idősebb asz- szonyok elbeszéléseiből tudom, hogy milyen terheket rót a családra egy ilyen igazi menyasszonyi ruha előteremtése. Ma elég a pedagógusok, népművelők szava és bármelyik szülő valamennyi gyerekének ki tudja állítani az ünnepi jelmezt. Pedig ma sem olcsó mulatság, de van miből megvásárolni a drága kelmét. Nem titok, hogy a mai fiatal nemzedék tagjai erősek, egészségesek, és csak rá kell nézni a negyedik képre, hogy teljes joggal állíthassuk: szépek is. Alakjukat nem torzítja el az egyoldalú, szegényes táplálkozás, mind többen élnek a korszerű lakás összkomfortjában —, nem csoda tehát ha üdék és szépek. Az idei furcsa tavasz gondokkal és nehézségekkel terhelt. A békés jövő kibontakozó távlatai átmenetileg újra beszűkültek. Elsősorban gyermekeinkre gondolunk, amikor szembenézünk az új veszélyekkel. így válik az idei nemzetközi gyermeknap az emberiség és benne a magyar nép békeakaratának reményt keltő demonstrációjává. Mindennap más szerepben Beszélgetés szerepről, sikerekről Kállai Ferenccel — Eddig a mondatig — remélem, nem kiabálom el! — kegyeltje voltam a pályának — mondja Kállai Ferenc. — Még szinte gyerekfejjel lehetőséget kaptam, hogy ne csak Rómeót játszhassak, hanem egészen más jellegű szerepeket is. így alakult az életem Rómeótól vagy akár a Bánk bán Ottójától Bánkig vagy Petúrig. Katona drámájában már tényleg mindent eljátszottam, csak a női szerepek hiányoztak. — Boldog vagyok, hogy e több- színűség lehetőségével járhattam a színészet útjait, és azt hiszem, hogy életem dokumentumait alig érdemes elmondani, mert lassan már lexikális adatoknak számítanak. Közvetlen érettségi után a Színművészeti Akadémia, amelyet el sem végeztem, mert kitört a háború, körülzárták Budapestet. Három hónap múlva az akkor nyíló színházak egyike, a Szabad Színház szerződtetett. Innen a Bárdos Artúr igazgatta Belvárosi Színházhoz kerültem, majd 1948-ban a Nemzeti hívott át. Azóta itt élek, igen sokféle szerepet játszva, a magyar klasszikusoktól a Moliére-szerelmesekem és a rengeteg karakter- és epizódalakításon keresztül, egészen a mostani repertoárig. Nagyjából dokumentálva a pályám ennyi. — Kitüntetéseit szerényen elhallgatta. Mégis megkérdezem, mint jelentett önnek, a Kossuth-díjas, kétszeres Já- szad-díjas érdemes művésznek a nemrégiben elnyert Pro Urbe-díj? — Bevallom, váratlanul érintett, hogy megkaptam a Pro Urbe-díjat. Szeritnem ez a „városért” szó, amelyet a kitüntetés neve takar, olyan műalkotásokra vontatta)zik inkább, amelyekbe minden járókelő polgár beleütközik. Én itt, a színházon belül élem az életemet, a város lakói csak úgy tudnak velem kapcsolatba kerülni, ha eljönnek a Nemzetibe, illetve filmet, televíziót néznek vagy rádiójátékokat hallgatnak. De ha én valóban véghezvittem olyasmit, ami többeknek akár szellemi, akár művészeti élményt jelentett, akkor örülök, hogy ezt megtehettem az embereknek, a városnak. Kállai Ferenc átveszi a Pro Űrbe kitüntetést Szépvölgyi Zoltántól, a Fővárosi Tanács elnökétől. Kállai a Danton halálában (Piróth Gyulával). Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 12. Már a gyárban is sok új arc fogadott, amikor munkára jelentkeztem, a klubunkra meg éppen nem ismertem rá: csu- pa-csupa új fiú, új lány. Persze, számolgattam a korom elszontyolodva, a huszonnegyedik évem taposom — ezek meg itt tizenhét-tizennyolc éves srácok, még harmatosabb pipikkel. Az én korosztályom már rég nősülésre adta fejét, esténként otthon ül, a televíziónál, vagy fusimunkák után szaladgál, hogy meglegyen a televízió... Egyik este majd az állam esett le a döbbenettől. Gyurit látom a Közért előtt, karján egy kissrác, keze ügyében gyerekkocsi... ö is tavaly nősült, amikor katona voltam... A hülyéje: pedig még rá is vár a két szép év, angyalbőrben! De sürgős volt a nemzetszaporítás, Gyuresz- kám. gondoltam magamban sajnálkozva. Aztán ki vigyáz majd a gyerekre, s főleg ki az anyukájára, amikor te trombitaszóra kelsz a seregben, és a géppisztolyoddal fekszel? ö ezalatt vajon kivel fekszik? No, de én túl voltam a veszélyes koron, nyugodtan megnősülhettem volna, ha lett volna kit elvennem. De a csirkék a klubban a nagyapjuknak néztek, s különben is tanult még a legtöbbje — itt hát nem kereskedhettem. Maradt a telep, és a gyár. A telepi lányok közül egy-kettő, úgy láttam, nem bánta volna, ha megsimogatom a szoknyáját, nagyon is ragyogó arccal emlegették, mennyire megem- beresedtem a katonaságnál, s nagyon is kíváncsi arccal kérdezgették: hát a terveim? Szereztem-e menyasszonyt Mátészalkán? Vagy hol is? Kiskun- dorozsmán? Hogy a fejem ráztam, megnyugodtak, s mindjárt kérdezték: nem volna-e kedvem szombaton moziba menni? Táncba? Esetleg be az üzemükbe, műsoros rendezvényre? Nem, nem és nem volt kedvem. Keményen elhatároztam ugyanis: többé nem hagyom, hogy engem válasszanak! Én magam választok! S ha már lemondok a szabadságomról, legalább olyan lány kedvéért tegyem, aki nemcsak partnert keres, de engem keres partneréül! Ha erre rátalálok: isten neki, vigye a függetlenségemet! De hogy azért hajtsam igába a fejem, mert egy túlérett hajadon únja már a lányságát: ehhez nem fűlt a fogam. Inkább a gyárban néztem hát körül: nem akadna-e valami szemrevaló csaj, aki katonaéletem sivár szüzességének még az emlékét is eltörölné, NÓGRAD - 1980. május 25., vasárnap ugyanakkor (hogy ■ vezércikkek szaknyelvén fejezzem ki magam) távolabbi perspektívát is nyújtana, vagyis esetleg alkalmas lenne később feleségnek is. A bérelszámolóban dolgcr zott egy lány, Marinak hívták- Szép kis teremtés volt, barna haj, nagy, barna szem és édes, dédelgetnivaló kis mellek. Először csak távolabbról érdeklődtem utána: hogyan él, jár-e valakivel, nem kószül-e férjhez menni. Csak a legjobba* kát mondta róla mindenki: rendes lány, nincs senkije, mert nehéz eset: nem adja le magát senkinek. Szeret táncolná, ha jó kedve van, egy-két konyakot is felhajt, szívesen kacérkodik, a táncnál istenien bedől, a moziban veszettül csókol —, de ez aztán minden. Ennél többet még senki fia nem kapott tőle, pedig elegen körüldongták... De mindenkit leéget, még a legnagyobb menőket is, a vállalat fiatal jogászát például, vagy a lepárlóüzem szintén fiatal vezetőjét^ aki — mesélték — három teljes hónapig járt utána, de sehol semmi... A kislánynak elved vannak, régimódi nevelése, vallásos szülei, és nem enged a negyvennyolcból. Kíváncsi voltam rá, bevallom- Az egyik üzemi bulin odacsapódtam hozzá, s megkérdeztem, nem volna-e kedve inni valamit. Figyelmesen végigmért. „Maga, aki katona volt, ugye?” — kérdezte aztán tárgyilagosan. Bólintottam, hogy én; s csak azon csodálkoztam, miért magáz. Korban hoz* zámvaló, huszonegy lehet, huszonkettő — mit adja itt a bankot? Vagy — jutott eszembe hirtelen a kedvetlen gondolat — azért nem tegez, mert az üzemből vagyok, nem az irodából? Bezzeg te lennék neki, ha jogász volnék, vagy üzemvezető?] „Én vagyok —1 mondtam kedvteleníll. — De, ha nem szomjas, tekintse az elhangzott javaslatot tárgytalannak”. „De hivatalos lett egyszerre!” — mosolyodéit el. „Akárcsak maga — fejeltem kimérten. — Maga kezdte!” Meglepve nézett rám. „Mivel?” „Ezzel a magával : : Belémkarolt, indult a büfé felé, s vitt magával. „Nálam nem megy elsőre, ne haragudjék- Egy vadidegen emberrel miért tegeződjem?” „Nem vagyok vadidegen — vertem a vasat. — Azt is tudta, hogy katona voltam!” Nevetett. „A bérlistáról! Ezen az alapon az egész hadsereggel te- geződhetnék!” Ott voltunk már a pultnál. „Mit iszik?” — kérdezte. „Ezt tadán én kérdezem magától !” Fejét rázta. „Erre az én vendégem! Ez lesz a békepohár, jó?” Most én ingattam a fejem. „Nem vagyok hozzászokva, hogy nők fizessék az italomat . . .” „Ahhoz sincs szokva, hogy a nők magázzák... — Intett a jó öreg örasi néninek. — Két kis konyakot kérek! — S már megint hozzám: — Mellettem új szokásokat fog fölvenni !” „Mindenki így van vele?” — kérdeztem vidáman, mert bevallom, egyre jobban tetszett a szemtelen magabiztosságaA szememet kereste, úgy bólintott, nagyon komolyan. „Mindenki. Jobb, ha tőlem tudja: nem vagyok könnyű eset! — A két pohár ott volt már előttünk, fölemelte az egyiket. — Egészségére” Én is nyúltam a poharam után. „Ezt most miért mondta?” (Folytatta*) — Hiszen nem is kell gyakori színházlátogatónak lenni ahhoz, hogy az ön által nyújtott élményben részesülhessünk! Csak a Nemzeti Színház repertoárjából hat darabban játszik ebben az évadban. — És csupán márciusban huszonhat előadásom volt a színházban. Ez így megy hónapról, hónapra, évről évre. Őszintén megmondom, a felével is elégedett lennék. — Ráadásul ezek egytől egyig más karakterű szerepek. Hogyan tudja megvalósítani a mindennapi átváltást? — Azt hiszem, már eleve az vonzott a pályához, hogy színészként különböző emberi habitusokba belebújva élhetek. Hogyan lehet ez csinálni? Én mindig az író által megírt partitúrákat szeretném végigjátszani és nem önmagamat akarom reggeltől estig mutogatni. Ez nem azt jelenti, hogy nincs minden egyes alakításom átitatva velem, vagyis az általam megfigyelt dolgokkal, a világ- és emberlátásaim összes fűszerével. Hogy mindegyik egy kicsit más ízű, mozgásrendszerében és szellemiségében is különböző, az az én gyönyörűségem. Ez az, ami a hivatásomat számomra széppé és vonzóvá teszi. — Bizonyára vannak kedvenc alakításai. — A most műsoron levők mindegyikét szeretem, de Dantont és az Éjjeli menedékhely Lukáját különösen. S egy pillanatig sem tagadom, hogy a bekövetkezett siker miatt az Úrhatnám polgár is nagyon a szívemhez nőtt. A Döglött aknák pedig, amelyet Idestova egy évtizede játszunk, régi nagy szerelmem. A legutóbb bemutatott Troilus és Cressi- dában szintén hatásos a szerepem, de Pandarus tulajdonságai emberileg távol állnak tőlem. — Van-e szerepálma annak ellenére, hogy ilyen sok darabban játszott már? — Mindig az volt az álmom, hogy a rám bízott feladatokat maradéktalanul megoldjam. Azt hiszem, félnék bármit is kérni, mert attól tartanék, hogy éppen az általam választott alakításba buknék bele. — És miben láthatjuk legközelebb? — Ebben a színházi évadban már nem készülök újabb bemutatóra. A televízióban viszont most fejeztük be Páskán- di Vendégség című drámájának forgatását, amelyben Dávid Ferencet alakítom. Jelenleg pedig Gorkij Jegor Bulicsovját próbáljuk. Bulicsovot játszani igen nagy örömömre szolgál. A mai drámák kétes világában, ahol én bizony gyakran érzek kóklerizmust, olyan megnyugtató ilyen művekkel találkozni, mint a Gorkijé. Ebben a drámában emberek — és nem csupán az író szócsövei — beszélgetnek, szituációk körvonalazódnak és egyszer csak minden létrejön. Létrejön a társadalom, a benne élők, ösz- szes változásaikkal, vágyaikkal, akarásaikkal, a rengeteg színű figurák. És létrejön a valóságos ember. Ez olyan jó érzés egy színész számára! Még a szerepet is könnyebben tanulja. Mátraházi Zsuzsa Művészeti katalógus A lengyel építészet és művészet emlékeiről 1951-től napjainkig 150 füzetet jelentettek meg. A sorozat célja, az országban fellelhető művészi értékű régi szobrok, festmények, világi és egyházi építmények, fegyverek, bútorok, szövetek, nyomtatványok és egyéb muzeális tárgyak nyilvántartásba vétele. A világviszonylatban valószínűleg egyedülálló vállalkozásban eddig az ország területének felét sikerült feltérképezni művészeti szempontokból. Valamennyi katalogizált alkotásról tudományos elemzés és fényképes dokumentáció készült. A sorozatban évente 5— 6 füzet jelenik meg, s ezek a magántulajdonban levő muzeális értékű tárgyak ler írását is tartalmazzák.
