Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-17 / 114. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVI ÉVF.. 114. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1980. MÁJUS. 17., SZOMBAT Választói nagygyűlés Salgótarjánban Fegyelmezett munkával, cselekvő tettrekészséggel közös céljainkért Díszünnepség a Parlamentben, a Varsói Szerződés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából MPP Választói nagygyűlést tartottak pénteken Salgótarjánban a József Attila megyei Művelődési Központ színháztermében. Az eseményen jelen volt Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Herczeg István, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára, Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára, Medved Károly, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára, Illés Miklós, a megyei tanács általános elnök- helyettese, Fekete Nándor, a Salgótarjáni városi Tanács elnöke, a megye, a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. A megyeszékhely üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek képviseletében megjelent dolgozókat Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára üdvözölte, s méltatta a június 8-án sorra kerülő országgyűlési képviselői és helyi tanácstagi választások jelentőségét. A választói nagygyűlésen Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Nógrád megye 2. számú országgyűlési képviselői választókerületének jelöltje mondott beszédet. Brutyó János: Jobban építeni a helyi adottságokra _ Néhány hete ünnepeltük hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulóját. Ez arra késztet, hogy emlékezzünk és visszatekintsünk az elmúlt három és fél évtized alatt megtett útra, hogy honnan indultunk és hova tartunk. A visszaemlékezés és a megtett út felmérése kötelességünk, mert a múltat, a jelent és a jövőt együtt kell látnunk és értékelnünk. De kötelességünk azért is, mert így értjük meg azoknak a millióknak a tetteit, akiknek helytállásából, áldozatvállalásából épült fel az új Magyarország. Mindez lelkesít a jelenlegi feladatok megoldására, a jövőre nézve pedig realitásra int. A felszabadult magyar nép 1945. őszén járult először a választási urnákhoz. Sokan, akkor kapták meg először azt a jogot, hogy állampolgárként vegyenek részt az ország ügyeiben. A nógrádiak nagyra értékelték ezt a lehetőséget, és büszkén éltek a választójoggal. Emlékezetes, hogy a felszabadult Magyar- országon, az első szabad választáskor a nógrádiak a kommunistákra adott szavazatukkal az országban az elsők között voltak — hangsúlyozta bevezetőjében az előadó. Kiemelte, hogy a megye egyik képviselője harmincöt évvel ezelőtt Kádár János elvtárs volt, aki ma is gyakran emlegeti a nógrádiak helytállását. Annak idején azok a nógrádiak — köztük a salgótarjániak — szavaztak a kommunistákra, akiknek a sorsát a múltban földbirtokosok, egyházi méltóságok, tőkések döntötték el. Nógrád megyében 1945 előtt 22 ezer nincstelen szegény embert tartottak nyilván. A nyomorúság elnyomással, jogfosz- tottsággal, elmaradottsággal párosult. Az itt élők zöme ki volt rekesztve az alapvető állampolgári jogokból, közte a választójogból is. A továbbiakban Brutyó János meleg szavakkal emlékezett meg róla, hogy a salgótarjániak bizalmából immár 18 esztendje a város országa gyűlési képviselője. — A közel két évtized során szinte összenőttem a várossal. Láttam és éreztem a város újjászületését, átéltem azt, ahogyan az ország ' fejlődésének részeként szépült, gyarapodott ez az egykori falusias telepedés, melynek helyén korszerű, szocialista város épült. Salgótarjánra az egész ország büszke lehet, jelképe a szocialista alkotó, teremtő ember munkájának, az itt élők összefogásának — folytatta. Ezt követően egyebek között szólt Salgótarján elmúlt öt évben végbement dinamikus fejlődéséről, elmondta, hogy a város ipari üzemeinek rekonstrukciója ebben az időszakban volt a legjelentősebb, a fejlesztésre felhasznált ösz- szeg meghaladta a kétmillárd. forintot. A piacképesebb gyártmányok, a korszerűbb technológia, az egyes üzemekben a termelés 60—80 százalékos növelésével járt együtt. Az exportértékesítés több mint duplájára emelkedett. Biztatónak ítélte azokat a kezdeményezéseket, amelyek az anyag, az energia, gazdaságosabb felhasználására irányulnak. Országosan is figyelmet érdemlőek a munkaerő- és az eszközgazdálkodás, az üzem- és a munkaszervezés eredményei. Az előadó szólt a városépítés sikereiről is. Az ötéves tervben 1,3 milliárd forint állt Salgótarján város rendelkezésére. Az összeg döntő többsége a lakásokra, közművekre, gyermekintézményekre jutott. A megye- székhelyen lényegesen javult az egészségügyi ellátás. Gyarapodtak a közép- és felsőfokú oktatás feltételei, új, korszerű épületbe költözött a Pénzügyi és Számviteli főiskola. A kultúra, a sport, a szórakozás feltételei is kedvezőbbé váltak. Bővült a kereskedelmi, a vendéglátó és szolgáltató hálózat. A közlekedés, a szállítás, a hírközlés is jól segítette az ipar, az építőipar, a kereskedelem és szolgáltatás fejlődését, a lakosság növekvő szükségleteinek kielégítését. — Pártunk XII. komgresz- szusa körültekintően elemezte országunk helyzetét, és ennek alapján jelölte meg a további feladatokat. Ezt rögzítette a kongresszus határozata, amit népünk helyesléssel fogadott. Ez szolgál alapul a következő évek tennivalóihoz, aminek megvalósítására szólít fel választási felhívásában a Hazafias Népfront is — mondotta Brutyó János. Kiemelte, hogy a jövőben arra kell figyelmünket fordítani, hogy hol és miben nem teljesítettük a tervet. Bátran szembe kell nézni munkánk gyengeségeivel, fogyatékosságaival is azért, (Folytatás a 2. oldalon.) Az európai szocialista országok védelmi közössége, a Varsói Szerződés szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak pénteken az Országház Kongresszusi termében. A díszünnepségen részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ központi bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, Csórni Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár és Rácz Pál külügyi államtitkár. A díszünnepség színhelye. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Jurij Andreje- vies Naumenko, vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Vlagyimir Ivanovics Szivenok, vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a díszünnepség elnöke köszöntötte a résztvevőket, köztük a Varsói Szerződés tagállamainak jelenlevő budapesti nagyköveteit. Megnyitó beszédében a Varsói Szerződés megteremtésének kiemelkedő nemzetközi jelentőségét méltatva hangsúlyozta: létrehozásának szükségességét az elmúlt negyedszázad igazolta. A szervezet megbízhatóan eleget tett — és tesz ma is — küldetésének; fontos tényezője a békének, a nemzetközi biztonságnak és a társadalmi haladásért folytatott harcnak. A jelenlegi feszült, kiélezett nemzetközi helyzetben a fegyverkezési hajsza fokozásában érdekelt imperialista körök mindent elkövetnek az enyhülési folyamat visszafordítására. A Varsói Szerződés tagállamainak csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozata és felhívása ismételten rámutat mindannyiunk felelősségére, és tennivalóira annak érdekében, hogy áthatolhatatlan gátat érleljünk egy új háború kirobbantásának útjába — mondotta egyebek között Korom Mihály. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Borbándi János beszéde — 1955. május 14.-e, a Varsói Szerződés aláírásának napja a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harc jelentős állomásaként került be a történelembe. Az emberiség Az osztrák államszerződés az enyhülés nyitánya volt Az osztrák államszerződés aláírása 25. évfordulójának pénteki központi rendezvényeként a Belvedexe palotában, az aláírás egykori színhelyén pénteken díszünnepséget tartottak. Bruno Kreisky kancellár az ünnepséget megnyitó beszédében üdvözölte az osztrák vezetőket, az aláíró hatalmak, valamint a szomszédos országok külügyminisztereit, Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, továbbá az egykori aláíró külügyminiszterek közül jelen levő brit Harold MaCmillant és francia Antoine Pinayt. Az osztrák kormányfő kiemelte, hogy az osztrák államszerződés történelmi jelentőségű aláírásával kezdődött el az enyhülési politika. Az Ausztriával szomszédos, különböző társadalmi berendezkedésű országok kapcsolatainak normalizálása alapvető előfeltétele volt az enyhülésnek. Ilyen értelemben tartalmi Ősszefügés fedezhető fel az osztrák állam- szerződés, és a húsz évvel később létrejött helsinki találkozó között. Ausztria örülne — mondotta a kancellár —, ha a jelenlegi ünnepségekhez kapcsolódó politikai találkozók és eszmecserék elősegítenék a nemzetközi feszültség enyhülését. Ezzel összefüggésben annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy az enyhülés politikája folytatható. Kreisky beszéde után sorrendben Gromiko szovjet, Francois-Poncet francia, Lord Carrington brit és végül Muskie amerikai külügyminiszter mondott az évforduló jelentőségét méltató, illetve a jelenlegi nemzetközi helyzetre utaló rövid beszédet. A márványtáblát, mely a 25 évvel ezelőtti eseménynek állít emléket, az ünnepség végén Herta Fimberg osztrák tudomány- és kutatási miniszter leplezte le. — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az osztrák államszerződés 1955-ben történt aláírásáról megemlékezve hangoztatta, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a 35 évvel ezelőtt történt eseményeket sem, amikor Európa népei — köztük az osztrák — felszabadultak a német fasizmus alól. Gromiko emlékeztetett arra, hogy az osztrák állam- szerződés aláírása az egyik első lépés volt az enyhüléshez vezető úton. Ezek a lépések következő években lassan elvezettek a békés egymás mellett élés szilárd elveinek kidolgozásához az európai földrészen. Ebben az értelemben kétségtelen történelmi összefüggés van az 1955. májusában Bécsben és az 1975. -nyarán Helsinkiben történt események között —mulatott rá a szovjet külügyminiszter. Gromiko leszögezte: ami a Szovjetuniót illeti, a múltban és most is következetes híve az enyhülési politika töretlen folytatásának a nemzetközi kapcsolatokban. Híve annak, hogy a politikai enyhülést kiegészítsék 'a katonai enyhülés terén hozandó hatékony intézkedések. Az ünnepségen részt vesz Púja Frigyes, .hazánk külügyminisztere is. (Képünk a 2. oldalon.) történelme során ekkor jött először létre olyan politikai és katonai szövetség, amelynek alapvető célja az abban részvevő országok függetlenségének, szabadságának, elért vívmányainak megvédése és a béke megőrzése. Ma már negyedszázad tapasztalata bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés minden' tekintetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Európában hozzájárult a háború megakadályozásához, elősegítette a béke megszilárdítását, a nemzetközi feszültség csökkentését és a békés egymás mellett élés erősödését. Harmincöt évvel ezelőtt az emberiség történelmének legkegyetlenebb háborúja a hitleri fasizmus teljes vereségével végződött. A világ népei azt remélték, hogy a békés építés korszaka következik, a fasizmus szétzúzása figyelmeztetésül szolgál majd azoknak, akik újabb háborúra, a népek leigázására törnek. Még be sem gyógyultak azonban a második világháború szörnyű sebei, amikor megkezdődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Az Egyesült Államok akkori uralkodó körei olyan stratégiát dolgoztak ki, amelynek lényege a világuralom megszerzése, a haladás és a szocializmus erőinek szétzúzása, a kapitalista rendszer elveszett pozícióinak visszaszerzése volt. Megkezdték a különböző katonai szövetségek létrehozását, amelyek közül Európa számára a legnagyobb veszélyt az 1949-ben megalakított Északatlanti Szövetség — a NATO — jelentette. Léte önmagában is nyílt katonai fenyegetés volt, agresszív jellege azonban még erőteljesebben kidomborodott, amikor a hírhedt 1954- es párizsi egyezmény ratifikálásival zöld utat engedtek a nyugatnémet újrafelfegyver- zésnek. Elleneztük a tömböket A szocialista országok kezdettől fogva ellenezték, hogy a világot katonai tömbökre szakítsák. A hidegháborús légkörben a fenyegetés, az óriási méretű fegyverkezési hajsza, a gazdasági blokád közepette a Szovjetunió és az európai szocialista országok nagyfokú önmérsékletet és türelmet tanúsítottak. Történelmi tény, hogy a NATO-ba tömörült nyugati országokat terheli a felelősség azért, hogy Európában két egymással szemben álló katonai tömb jött létre. A szocialista országok csak a NATO létrehozása után hat évvel alakították meg saját védelmi szervezetüket, amelynek célja az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése volt. Szerződésük egyik pontja kimondja, hogy amikor az Európa biztonságát szolgáló általános egyezmény létrejön, a Varsói Szerződés hatályát veszti. Mindaddig azonban, amíg nincsenek meg a béke megőrzésének széles alapokon nyugvó intézményes garanciái, e szövetség nemzetközi biztonság és a tartós béke (Folytatás a 2. oldalon.)