Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-16 / 113. szám

Somoskői nyári tárlatok, Zenés szombat délutánok Ujjé, a hegyekben ... Mos- két, mind a kül- és a belföldi tanában még változékony az látogatókat. Hivatalosan Sal- idő. borúra derű következik, a gótarján északi városkörzeté- fagy után kánikula, lassan nek idei nyári közművelődési mégis csak itt lesz a nyár, no- programját emlegetik. Ez két ha tavasz sem igen volt még. eseménysorozatot takar. Az A Salgótarjánt körülvevő egyik a Somoskői nyári tárla- hegyek mind több kirándulót tok, a másik a 'Zenés szombat vonzanak, hovatovább indul a nyári turistaszezon. Van egy szép tájunk a nóg­rádi megyeszékhely körüt, a e,star1án_Snmr.Kkn Balassi Rá Karancs-Medves változatos ri?n3 * u Ba 1 B délutánok címet viseli. Ezekről szólunk röviden. A kiállítások májustól október­ig kínálják magukat a Sal­vidéke, festői falvakkal és várromokkal. Idegenforgalma egyre nő. ellátása — főként kulturális szempontból — ke­vésbé. Tavaly nyáron már próbálkoztak a hiány enyhí­lint Klubkönyvtárban kőn. a Vároldal út 1. Somos­szám Mindenesetre, az itt játók el­sősorban azzal a céllal indul­nak útnak, hogy megtekintsék a várat, gyönyörködjenek a kilátásban. A Somoskői nyári tárlatok rendezőinek Salgó­tarján város Tanácsa VB mű­velődésügyi osztályának és a salgótarjáni északi városkör­zet közművelődési intézmé­nyeinek az volt tehát a céljuk, hogy olyan jellegű ellátást valósítsanak meg, amely nem igényel tartós tartózkodást. A kiállítások változatosak, né­alatt. A Somoskői nyári tár- mileg Nógrád megye sajátossá­lat első kiállítását Földi Péter festőművész képeiből rendez­ték, s nyitották meg május 10-én. Kulcsár József fotóri­tévével, gyermekrajz-kiallitast t ’ k~npihxt npri,„ 1únills rendeztek és nagy sikert ara- porter Kepelbo! pedlS lunlus tott a karcagi házi-, valamint az agyagipari szövetkezet ál­tal létrehozott közös tárlat. Mindezeket körülbelül hétez­ren látogatták. A megyei közép- és hosszú távú közművelődési tervek­ben. számos más dokumentum­ban szerepel az úgynevezett kirándulóövezetek — idetarto­zik a szóban forgó táj is — jobb kulturális ellátása. Ez azonban, bár vannak már eredmények a gyakorlatban, még lassan halad. Többi kö­zött, ezért is örülni lehet azok­nak a nyári kulturális esemé­e-an nyílik kiállítás Palócor­szág címmel. Palóc szőtteseket és textíliákat mutatnak be június 28-tól, ezúttal árusítást is rendeznek. Ezt a bemuta­tót és árusítást a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet rendezi. Kántor. Sándor, Kos- suth-díjas karcagi fazekas, a népművészet mestere kiállí­tását augusztus 2-től láthatják az érdeklődők. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szak- középiskola játéktervező és gaiból adnak ízelítőt s kite­kintésre adnak alkalmat. A Zenés szombat délutánok júniustól augusztusig tartanak Eresztvényben, a Hotel Salgó teraszán. Júniusban a GM 75 zenekar koncertje, júliusban a Bányász fúvószenekar térze­néje s a Nógrád megyei pol- beaténekesek bemutatója, au­gusztusban a Kohász fúvós- zenekar térzenéje és Palóc szőttes címmel a Röpülj pá­va-körök bemutatója kínál ki- kapcsolódást. Ezeket a zenei eseményeket a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat tá­mogatásával szervezik. Ez a terület elsősorban a helyiek rajzfilmkészítő tagozatának já- sétálóútja, hétvégi kikapcsoló­tékkiállítását szeptember 6-án nyitják meg. A kiállítóhely a somoskői nyéknek, amelyek idén Salgó- várat látogató csoportok útjá- tarján környékén várják —, s ba esik. Másrészt, ez a vidék a reméljük, vonzzák —, az ér- városlakóknak és vendégeik- deklődőket, mind a helybelié- nek is kedvelt kjrándulóútja. dási helye, turistaút, tanös­vény stb. teszi kedveltté. A zenei rendezvények a szabad szombatos heteken zajlanak. A szórakoztató zenét helyezik előtérbe. T. E. Az énekművészet szerelmese Nagy veszteség érte a sal­gótarjáni Állami Zeneiskolát. 1980. május 12-én, hétfőn haj* nalban meghalt Turza Imre, az intézet hegedű—ének tanára. Nagyszerű tanártól, kedves kollégától búcsúzunk — tanu­lók és tanárok —, aki egész életét a muzsikának, a zenei nevelésnek szentelte. Pedagógiai pályafutását Siklóson kezdte, majd a Keszt­helyi városi Tanács népmű­velési előadójaként dolgozott. Később a Mórhalmi Általá­nos Iskola tanára lett, utána a zalaegerszegi zeneis­kolában tanított évekig. In­nét került a Pécsi Nemzeti Színházhoz, ahol operaénekes­ként aratott szép sikereket. Énektanári munkásságát a debreceni Kodály Kórus szó- lamvezetőjeként gyümölcsöz- tette, ahol szólistaként is szép sikereket aratott itthon és külföldön. 1975-ben került Nógrád me­gyébe, ahol először a nagy- bátonyi Bartók Béla Általá­nos Iskolában tanított éneket, majd 1977-tól tanított a sal­gótarjáni Állami Zeneiskolá­ban és annak karancskeszi tagiskolájában. Egész életét a muzsika töl. tötte be. Kórusvezetőként, kó­rusénekesként, zenekari mu­zsikusként sok szép siker ré­szese volt, de igazi területe az énekművészet. Legutóbb április 19-én hallottuk a zene­iskolai tanárok hangversenyén Mozart, Leporellója áriájának előadásakor telt bariton hang­ját — melyben többé nem gyönyörködhetünk. 1980. júni­us 18-án lett volna 50 éves. — v. — zes. A kiválasztás szempontjából Rendkívül nagy a vonzere- továbbra is gondot jelent, jük az állam- és jogtudomá- hogy a tanítóképző főiskolák- nyi karoknak is, három, há- ra pályázók száma csupán a rom es félszer többen pályáz- felvehétőknek alig több mint nak. mint ahány fiatalt fel másfélszerese. Kivétel a jó lehet venni. A korábbi évek- hírű szombathelyi Tanárképző hez hasonlóan mérsékeltebb Főiskola tanítóképző tagoza­téi'- ta. ahol különösen sokan sze- iránt. retnének továbbtanulni. Kétszeres a túljelentkezés az egyetemekre Az idén a felvehetők két- kérelmüket, itt valamivel több jelentkezés — két és félszeres szerese — harmincháromezer mint kétszeres a túljelentke- — Pécsett is. fiatal — jelentkezett az egye­temek és főiskolák nappali ta­gozatára, kétezerrel kevesebb mint tavaly. A csökkenés ösz- szefüggéi jen van azzal, hogy az idén kevesebben érettsé­giznek a középiskolákban. A kétszeres jelentkezési arány a legjobbak számára viszont az érdeklődés a reális felvételi esélyt, a fel- mészettudományi karok sőoktatási intézmények szá­mára pedig kedvező lehetősé­get biztosítana a legalkalma­sabbak kiválasztására, de a különböző intézmények és sza- Szegedre és Debrecenbe kok között rendkívül nagy a félszeres, szóródás, Az előző évhez képest né­Az Eötvös Loránd Tudó- mileg csökkent a tanárképző mányegyetem bölcsészettudo- főiskolák iránti érdeklődés, a mányi karára például a ta- tavalyi két és félszeres túl- második éve tapasztalható, valyi ötszörössel szemben az jelentkezéssel szemben ez év­idén a felvehetők 4,5-szöröse ben minden helyre átlagban jelentkezett,. de még ez is túl ketten nyújtották be pályázá­sok. A bölcsészkarok közül tukat. Jelentős eltérések van- a Debrecenre a jelentkezők nak az intézmények között; az száma a felvehetők háromszo- esri Ho Si Minh Tanárképző rosa. Reálisabbak az esélyei Főiskola budapesti kihelyezett felvehetők négy és félszerese azoknak, akik - a szegedi Jó-' tagozatára például a felvehe- jelenik majd meg, igaz, a fel- zsef Attila Tudományegyetem tőknek csaknem a háromszo- vételi keretszám viszonylag bölcsészkarára nyújtották be rosa pályázott, s magas a túl- alacsony. Hangversenyek a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában Bár a fővárosnak nagy vonz­ereje van, ám a budapesti TTK-ra még így is csupán kétszeres a túljelentkezés, más­Az utolsó három év orvos- egyetemi jelentkezési statisz­tikája arról tanúskodik, hogy a fiatalok reálisabban ítélik meg esélyeiket. Az általános orvoskarok közül az idén is a budapesti legostromlottabb, itt a túljelentkezés „csak” mintegy háromszoros. Már hogy mind többen kívánnak továbbtanulni a fogorvostudo­mányi karokon. — A debre­ceni Orvostudományi Egye­tem fogorvostudományi kara a felvételi vizsgáin például a A balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Zeneiskola híres arról, hogy milyen sok volt növendéke tért vissza tanár ként az intézménybe. Ma, amikor országszerte kevés a zenetanár — s ilyen gondok azért Balassagyarmaton is jelentkeznek — nem hiába­való dolog az iskolához va­ló ilyenfajta kötődést kutat­ni. És túl a városi-megyei ösztöndíjrendszeren találha­tunk olyan kezdeményezése­ket, melyek országosan is követésre méltóak. Ilyen ese­mény volt a közelmúltban a Balassagyarmaton már ha­gyományos zenei pályán to­vábbtanuló volt növendékek hangversenye. Sok helyen rendeznek Ilyen hangverse­nyeket, de inkább csak egy- egy diplomahangversenyéra | készülő tanárjelöltnek vagy közvetlenül a indulás előtt álló zeneakadé- mistának a részvételével, gyakrabban az iskola befu­tott ifjú művészével. Keve­sebb helyen vállalják, hogy a zeneiskolából kilépő to­vábbtanulók számára rend­szeresen biztosítsanak pódiu­mot, pedig buktatói ellenére is ez rejt magában a legtöbb lehetőseget. Igaz, vannak a továbbtanulók között olya­nok is, akik nem jutnak el a legfelső fokra, de a többség­ből tanár, esetleg művész ,, lesz, i folyamatos fejlődésük nem marad titok a volt ta­nárok, barátok, ismerősök előtt. S a meg nem szakadt kapcsolat eredményeként a munkahelyválasztás során szívesen térnek vissza az el­ső zenei élmények színhelyé­re — már pedagógusként. A volt növendékek ez évi hogy érdemes volt « kelle­mes vasárnap déleiőttön a balassagyarmati zeneiskolá­ba látogatni. A győzelem napját ünne­pelték szerte a világon, s ki­ki a maga módján, emléke­zett, ünnepelt. A balassagyar­mati zeneiskola tanárad és növendéked a városban élő nyugdíjas pedagógusokat • a Kőbányai Porcelángyár ba- üzemegysége Rózsavölgyi Márk Szociális ta Brigádját látta vendégül e napon, bemutatva mit tud­nak legjobb növendéked, cso­portjai. A műsorban a zene­iskola vonószenekara mellett (vezényelt Réti Zoltán) ka­marazene és hangszerétől ók voltak. A betanító-közremű­ködő tanárok (Ember Csaba, „41 irámv, v n-uuu lausroii (CiIIlDCT V-SH-Oa, művészpályára hangversenye nemrég családi- Ember Péter, Ember Pétanné, Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) Még a szüzességemet sem; nem gúnyolódott rajta, mint a többi fiú az évfolyamból. Elfogadott olyannak, amilyen voltam, nem akart a maga képére és hasonlatosságára gyúrni. Máig azt hiszem, ez a legtöbb, amit ember ember­től kaphat. Végül az övé is ezért let­tem. Mert nem követelődzött. Nem akarta magát rámerő- szakolní. Megadta nekem a döntés szabadságát. Illetve hát — mosolyodom el ma már magamban — a döntés sza­badságának illúzióját. Hiszen hol és miben szabad döntése­inél egy huszonnégy éves, ré- ges-rég ivarérett lány, aki úgy vágyja a szerelmet, mint szi­kes föld az esőt, s aki csak­is azért nem szakított eddig a lányságával, mert gúnyol­ták miatta, s mert — legyünk őszinték! nem lett volna ki­vel „szakítania”. . . Gézával egészen természe­tes volt minden. Nem voltam szerelmes belé, azt hiszem, ő sem belém, és ez roppantul leegyszerűsített mindent, Az első együttlétet így nem előz­te meg a feszült várakozás, az erogén zónák visszaparan­csolt, heves izgalma, amely annyira túlfűti az egymást kí­vánók vágyát, hogy a betel­jesülés aztán szükségszerűen okoz csa’ >dást, hiszen nem ér, nem is érhet fel a túlcsigá- zott vággyal. , Nálunk erről nem volt sző. Jól éreztük magunkat együtt, 'nyilván tetszettünk is egy­másnak, ahogy két egészséges, fiatal test törvényszerűen vonza egymást — de a sze­relem nem szólalt meg ben­nünk. Ezért aztán nyugodtan elfogadtam egyszer Géza meg­hívását, hogy menjek fel hoz­zájuk egy kis zenét hallgatni. Akkoriban még újdonság volt a magnó, örültem a lehetőség­nek, annál is inkább, mert Géza azt is elmondta, szülei három napra vidékre utaztak, így a készülék bömböltetésé- nek sem lesz akadálya. Isteni szalagjai vannak, mesélte büszkén, Elvis Presley, Mo- dugno, Tom Jones és a leg­jobb magyar számok. Akkor már egy éve dolgoz­tam, első munkahelyemen még, a Papíripari Központban, és önállóan rendelkeztem a sza­bad időmmel, csupán annyit úgy udvariasan. Illedelmesen persze, ahogy az évfolyam táncestjein vagy a gimnázium klubdélutánjain volt szokásos. De aztán felzendült az a mélyzengésű bariton, s en­gem megint elöntött valami szenvedélyes, vad hullám. Ka­rom önkéntelenül is szoro­sabbra fontam Géza nyakán, aztán homlokom odaszorítot­tam az arcához. öt akartam? Ma sem hi­szem. A szerelmet akartam végre, a férfit akartam, az odaadást, az Igazi megisme­rést : milyen a másik nem, milyen a szeretkezés, amiről annyit hallottam, amiről könyvtárakat írtak össze. És közben Tom Jones hangja a magnóról. De a hang hirte­len elhalt, és én lazítottam az ölelésen. Ekkor azonban Gé­za rántott engem magához; a szemem csókolta, a nyakam, a szájam, és szorított, szorí­tott, szorított. És már a heve- rőjén ölelkeztünk. Anyám még aznap este ész. revett rajtam mindent, hiába igyekeztem cipő nélkül s láb­„Hogyhogy? — csattant fel. — Akkor miről volt ezőTl” „Sok mindenről. De erről nem." „Szégyeld magad! — mond­ta keményen. Aztán odalépett hozzám, fejem a két kezébe fogta, megcsókolta a hajam. — Azért aludj jól!” — sut­togta, és indult kifelé. „Apának megmondod?” — szóltam utána halkan. Megint rámemelte tekinte­tét. Emberi szemben ennyi fájdalmat én addig nem lát­tam. „Az kellene!” — sóhajtott. — „Belehalna.” És kiment a szobából. Majdnem egy esztendeig jártunk együtt Gézával, Iga­zában nem is tudom, mi volt ez: viszony? pajtásság? Józan egészségügyi kapcsolat két hi­giénésén nagy igényű ember közt? Mindenesetre kényelmes kapcsolat volt, s mert meg­volt, egyikünknek sem kellett másutt kereskednie. Otthon nem esett többé szó a dologról. Géza továbbra is ujjhegyen a szobámba óva- elJ4rt hozzénk> ügy mint ré. mire ^ hazaértem SS Ä Sebbe"’ e^-«*y P™*™» áriSím8 Zhr-n néha értem jött, Vagy Hagy rohantam. De anyám ébren ritkón hazakísért. A családi vart, s azzal a szesszel, hogy »-(„társulat nnmnásan lát- megkérdi: nem vagyok-* szJ,tta a ráosztott szerepeket: ehes, benyitó a szobámba anyám kedves volt, sőt ne- Én mar vetkeztem, mielőbb eM mint pev f]ltí 1|ir. illet bejelentenem otthon, ágyban akartam lenni, hogy a fal ák^ Lonban bármikor «V« K„„. Jótét ÚJra átél. jek mindent. De ő nem enge- vá am kedélyeskedve töltő­déit emlékeznem. Először csak alaposan megnézett magának, aztán közelebb lépett, és fél­rehajtotta nyakamon a pon­gyolát. „Géza?” — kérdezte súgva. Bólintottam, hogy ő. „Ettől féltem mindig” — hogy este később jövök haza; anyámék ismertek és megbíz­tak bennem. De megbíztam én is Gézában, igazabban föl sem merült bennem a biza­lom kérdésessége: három év óta pajtáskod tunk már, de még a kezemet sem fogta meg soha egy mozi sötétjében. Mi. tői tartottam volna? gette a kisüstit a lánya hang­versenypartnerének, én a be- gyakoroltság kellemével ala­kítottam a szende házikisasz- szonyt, aki elpirul, ha csak egy enyhért sikamlós viccet hall is. Géza remekelt, mint , .. ,, , „ a , .. szolid úrifiú; maga volt azér­Géza aranyos volt, teát fo- mondta halkan, s szeme teli lett clektelen lovagiasság és a tár­zött, vermuttal kínált, Aztán bekapcsolta a magnót, A De- lilah-t imádtam; Tom Jones olvasztott-arany hangja a ve­lőmig megborzolt mindig, No ettünk, aztán táncoltunk. Csnk NÓGRÁD - 1980, május 16„ péntek könnyel. „Istenem, imádkoztam érted!” Álltunk, néztük egymást. Nekem még a fülem is lán­gol, éreztem. j,És most? — kérdezte ké. sőbb, — Legalább elvesz?” „Erről nem volt szó” — fe. leltem csöndesen. mennyit sasagkejj tapintat. És közben szegény anyám fojtogató, tü­relmetlen idegessége, apám nyomott hallgatása és gya­nakvó pillantásai, ahogy a ci­garettája füstje mögül oda- odasandított Gézára. (Folytatjuk) as légkörben zajlott, és a zongorista Simon Béla (aki méltán tanul Budapestien a Zeneakadémia előkészítő ta­gozatán), Csuka László, Vas­tag Erika éppoly tapsot ka­pott mint a fagottos Dabasi Ágnes és Horváth Csaba (valamennyien Bartók Béla Szakközépiskola hallgatói). S ugyanilyen sikere volt Len­gyel Juditnak (a budapesti szükközépiskola hallgatója), aki Kadosa Pálnak a Kassák Lajos versére írott Gyöngy­kagyló című dalát hangver­senytermi bemutatóként énekelte, A közreműködő ta­nárok (Ember Péterné, Ko- csisné Czlfra Klára) magas szintű zenei tevékenysége csak erősítette azt az érzést, Kanyóné Réti Ernők*, Kocsis­áé Czlfra Klára, Krutsch Ka­talán, Palánki Éva, Pemecr- kyn és Bárányt Kién, Móri Péterné, Tóth Tamás, Veres István) éppúgy örültek a si­kernek, mint növendékeik: (Dudás Gyöngyvér, Jusztin a miskolci Anna, Kereskényi Ágnes, Lé- Zeneművészeti vad Jolán, Molnár Judit, Móri Mariann, Hársee Etel­ka, Pénzes Katalin, Pólyák Annamária, Venebélyi Ákos.) A hangverseny után baráti beszélgetésen részt vevő kö­zönség vastapsa igazolta, így is lehet ünnepelni. S a gaz­dag zenei élményt nyújtó hangverseny nemcsak egy ze­nei esemény volt, de három nemzedék találkozója is egy békééit élő-építő kisváros­ban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek új termékei között talál­ható meg a RAPISTAN—Salgó görgőspályagyártás, amely még a kísérleti stádiumban tart. A belföldi felhasználók is inkább még csak hírből ismerik a kistérén,vei gyáregy­ségben készített korszerű szállítópályát. Nickel Géza. a gyár kereskedelmi főosztályának dolgozója az ÁCSI át. I ké­szített RAPISTAN—Salgó kiviteli tervek azonosításán dol­gozik. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents