Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

Rózsa Endre: József Attila 75 éve született {.Vagytok a ma, vagytok a holnap” — írta Ady Endre a Csák Máté földjén című költeményében; alig néhány évvel azután, hogy József At­tila megszületett. A jóslat nem egyetlen sze­mélyre, hanem egy egész osz­tályra vonatkozott. Mégis ér­demes elidőzni annál a tény- nél, hogy még Ady életében — József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála mosónő gyer­mekeként — megszületett az a proletárfiú, aki méltán lé­pett Ady örökébe. Aki em­berként, forradalmárként, költőként és gondolkodóként, mindig a teljességet ostro­molva, az „emberi felszaba­dulás” egyik legjelentősebb szószólója lett. József Attilában a kivéte­les érzékenység és a rendkí­vüli okosság olyan történelmi időszakban forrt össze egyet­len megváltó indulattá, ami­kor már — visszafelé nyo­mozva az időben —.termé­szetesnek hat, hogy valaki egymás mellé írja ezt a két mondatot a külvárosokról szólva; „Az egész emberi vi­lág Itt készül. Itt minden csupa ram”. Abban az Ady megírta kör­nyezetben született, ahol „ál­modott a nyomor”. Ha már ennyi a kín, világot vált va­lóra” — hirdette osztály tör­ténelmi küldetéséről József Attila. Gyermekkori -hányat­tatása, félárvasága, nélkülö­zései — nem. pusztán egyéni sorsának mozzanatai. „Szerte nézett, s nem ledé honját a hazában:” Kölcsey sorai a Himnuszból — aktualizálva — a dolgozó többség életér­zését fejezik ki a két világ­háború közti Magyarorszá­gán. József Attila életét önr magában is egyetlen hatal­mas metaforának, egyetlen végsőkig sűrített Jelképnek érzi a mai utód. Iskolai és költői eszmélke- dése természetszerűleg a bal­oldali mozgalmak és a hábo­rú utáni európai művészeti avantgárd vonzásában törté­nik. Huszonéves korára már érett, saját hangú költő, aki m folklórból a vflágkfiltésze- tf hagyományból, a kortárs modem törekvésekből • ás a Nyugat vívmányaiból egy­aránt merített. Szinte már indulásakor tu­datosan vallja magát az „ut­ca és a föld fiának”. Fölvál­lalt és elkerülhetetlen har­cai közepette korán felismeri a küzdelmeibe zárt ember esendőségét is; „A legutolsó harcos én legyek” — írja ti­zennyolc évesen. József Attila a haladó pol­gári eszmék és a marxizmus - tanulmányozásával, kortársai között kiemelkedő gondolko­dói teljesítményével és szán- tézisteremtésével, költészeti gyakorlatában is kamatoztat­ta fölismeréseit. Költészeté­nek történelmi tnélységlátása — a maga élességében és kö­vetkezetességében — legna­gyobb hazai és világirodalmi kortársaihoz viszonyítva is páratlan, ö mutatja ki a leg­nagyobb meggyőző erővel, versei sokaságában — a „Ret­teg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény” alap­állásából —, hogy a kizsák­mányolás ténye milyen szűk- ségszerűen eltorzítja a sze- mélyiséget, a kizsákmányol lásnak még a haszonélvezői körében is; Ezért kell szerin­te a munkásosztálynak „az egész emberiségért helytállni az örök talajon”, vállalni nem csupán a külső, hanem az ember belső felszabadítá­sának hosszú folyamatát. Érett fővel megértette, hogy az emberben a történelem fej­lődésével is csupán „finomul a kín”. De az „aljas, nyomo­rító hatalmak” megdöntését — épp ennek a felismerésnek a távlatában sürgette. A forradalom várása és jövetelének késése mellett, a fasizmus világméretű előre­törését tapasztalhatta. „Az el­nyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll” — adja meg a félelmetesen pon­tos képletet koráról. Elméleti­leg is szembenéz a Iegkihí- vóbb kérdésekkel: a történe­lem törvényszerűségeit, ném­áét és osztályharc viszonya, az esztétikum és a politikum kapcsolódásának lehetőségei egyaránt mélyen foglalkoztat­ták. A nemzetet „közös ihlet”, nek nevezte. Szembeszállt a művészeti hatékonyság kérdé­sének minden szűkkeblű, le- fokozó-gyakorlatias értelme­zésével ugyanúgy, mint az ön. célúsóg elvével. „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull da­rabokra” — fogalmazza meg a természet és a történelem, a társadalmi fejlődls nagy törvényszerűségét a maga mód­ján, egyetlen metaforasor lát­tató és átgondolásra kénysze­rítő erejével. A munkásosztály költője — egyúttal a magyar némáéi költője ts volt. „Édes hazám, fogadj szívedbe!” — szól fel­lebbezése az igazi nemzeti lel­kiismerethez, a politikai sza­ron gatottság és a belső szám. kivetettaég idején. Űj, szocia­lista internacionalizmust hir­det meg a Duna táján, a nagy előd, Ady Endre fnavai- val is egybehangzóan. S a harcos forradalmán bo­ra és kartársai kíméletlen bí­rálója, szenvedve panaszko­dik; .„Miért is kell fegyvert veretni belőled, arany öntu­dat!” De bízik harcénak ér­telmében, s abban is, hogy az emberiség előtörténete véget ér egyszer, eljő a „szabadság békessége”, s „minket is elfe­lednek lassan lugasok csendes árnyain” — írja megnyugvást, feloldást keresve a jövőben a jelen harccea. „A világ vagyok: minden, ami volt, van”. József Attila költészetté intenzív foglalata nem csupán a megtörtént, de minden megtörténhető vagy eljöhető időnek Is. Jövőidézé­sének türelmetlensége egyéni életsorsának tragikussá válá­sával, szerencsétlen szerelme­ivel, betegsége előrehaladásá­val is nyomatékot kap. „És testem végül megbetegedett, mert férfi vagyok és nem tud­ja . senki, még magam sein, hogy mennyit szenvedek” — írja önvallomásként egyik tö­redékében. József Attiláról szólva kü­lönösen érvényes az a meg­fogalmazás, hogy az igaz nagy költészet soha nem a kitalá­lás, hanem a megtalálás mű­vészete. Az ő soraiban a ta­pasztalat törvényerejűvé emel­kedik; számtalan élethelyze­tünkben idézzük őt, hogy ön­magunkat is jobban megért­sük. A boldog és a boldogta­lan szerelmes, az élettel most ismerkedő kamasz vagy a ko­moly felnőtt egyaránt merít­het költészetéből segítséget, bátorítást, tanulhat önérzetet, önbecsülést. Fölényes poéti­kai eszköztára lehetővé tette számára, hogy gazdag egyéni­sége minden élményét és tar­talmi közlendőjét — a szó leg­nemesebb értelmében — for­mává alakítsa. Képei, össze­vont hasonlatai, váratlan gon­dolati fordulatai ma már köz­nyelvünkben is elevenen hat­nak, s minden újabb magyar nemzedék újat keresve és újat találva fedezi fel őt magának. Volt idő. amikor József At­tilát csak a forradalmi, vagy éppenséggel a szűkebben vett mozgalmi versei alapján tar­tották elsősorban nagy költő­nek. Minden kisajátító elfo­gultsággal szemben, ma is csak azt vallhatjuk; a teljes József Attila a miénk! Világirodalmi jelentősége mellett (a két világháború kö­zötti szocialista költészet leg­nagyobbjai sorában a helye!) ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan magyar köl­tő nagyságok kortársaiként emelkedett kft, mint Kassák Lajos, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc. Több mint négy évtizede be­következett halála után, kép­letes értelemben, öleljük őt vissza újra és újra a sínek­től. Ne feledjük ma sem, hogy még életében, kulcsmondatként hagyta ránk költészetéhez; „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”. Becsüljük meg és szeressük őt a hozzá egyedül méltó, vég­letes és gyermeki őszinteség­gel. József Attila szülőháza Gát utca 3. Ferencvárosi bérház. Kör­folyosós, soklakásos. Olyan, mint a többi jobbról-balróí körűié. Csak ez, a Gát utcai most újra festett, frissen mos­datott. Egyik földszinti lakásába tömegesen jönnek a látoga­tók, az ünneplők. Csodálkoz­va, vagy meghatotban, kí­váncsian és tisztelettel nézik, olvassák, tanulmányozzák a kisméretű szoba-konyha be­rendezési tárgyait, a falra, vitrinbe rakott iratokat, fény­képeket, könyveket, József Attila szülői háza az elmúlt 75 évben nem sokat változott Emléktábla jelzi a kapu mellett, hogy itt szüle­tett a legnagyobb proletár- költő, a lakást emlékmúzeum­nak rendezték be még 1964- ben. A konyha alacsony, rozs­dás tűzhellyel, petróleum- lámpával, ütött-kopott aszta­lával, szénvasalóval, az egy­szerű faládával, tálassal, olyan, mint amikor Pőcze Borbála gyerekével itt lakott A kony­ha köve eredeti, a szobában akkor hajópadló volt. Attila yolt a hatodik gyerek, de három testvére még az ő születése előtt meghalt Két nővére — Jolán és Etus — mellettük Attila, s a szülők fényképe mintha családi idillt sejtetne. Pedig alig volt hároméves József Attila, ami­kor apja, a jó eszű, de nyug­talan természetű szappanfő­ző munkás elhagyja családját, hogy Amerikába vándoroljon. A három gyerek ellátása, el­tartásának gondja a gyenge testalkatú anyára maradt Két kisebb gyerekét Öcsödre, pa­raszti nevelőszülőkhöz kény­telen adná. „Öcsödön rossz volt.." -r írta József Attila. Amikor három év múlva visszakészülnek a Mamához a gyerekek, már a Páva utca 11-ben laknak. Hasonló bér­házak, hasonló nyomorúságos proletárlakások, a Ferencvá­rosban 15 helyen 'laktak, gyak­ran költöztek tovább a kila­koltatások után. Az anya hiánya az alig esz­mélő gyerekben mély nyo. mókát hagyott Később, ver­seiben sokszor feltűnik ez az élmény. Az egyik tárlóban, a Mama alakját idéző verse­ket gyűjtötték össze. S a szo­ba egyik falán Ócsai Károly reliefje a Mama című vers illusztrációjaként Versek, kéziratok, a 16 éves József Attila első versesköte­te, a „Szépség koldusa”. Fényképek József Attiláról, környezetéről, testvéreiről. Iskolai bizonyítványa, köny­vei, iratai. A három gyerek és a Mama A Gát utcai bérhál A konyha Zelk Zoltán: Nem tudsz te meghalni f Hiába feküdtél a sínekre, lásd be, nem tudsz te meghalni. Vak vagonok sora düböröghet rajtad, s vonatnál dübörgőbb évek szerelvénye — nem fog rajtad halál. Megválthatsz egy népet, magad meg nem váltod, a megváltók sorsa kikelni a sírból. Te sem rejtőzhetsz hát, hiába vágysz ülni holt rigók leikével, a semmi nyugalmas, fuvalom-se-bántja, rezdtiletlen ágán. S kínálnád még százszor magad a halálnak, lenne pusztulásod országos ezerszer, akkor sem bocsátna el az élő világ. Hogy is bocsájtanának! Szükség van szavadra. Arra is, mit szájjal a füleknek mondasz. Jöjj, lobbantsd hát lángra vitáink parazsát, fénylő, szép gondjaink ki ne aludjanak értetlen, vak szavak sivár hamujától. Jöjj, te Vitatkozó, jöjj, te Magyarázó, várnak éji szobák, s Költészet gondja.. Lássuk, mily ábrákat vés mutatóujjad ércnél maradandóbb füstbe-lámpafénybe. Ne kéresd hát magad. Kelj föl a sínekről, te széttéphetetlen! S úgy jöjj közénk, haza, ahogyan éveid azt megkövetelik, már a tél derével hetyke bajúszodon. így illesz már közénk... Hát még az ifjakhoz, kik atyjuknak vallnak, s versed páncéljába, hűségbe öltözve vágnak az időnek — hidd el, fölismernék, téli ág alatt is változtathatatlan, szép kamasz-mosolyod! József Attila: (íme, hál- megleljem hazámat...) íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyürü, melybe vésve a szép szó áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek az aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. így éltem s voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is. de szebb az ősz, s legszebb a tél', annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél Az asztalon egy szál tuli­pán. A szomszédban; a múzeum melletti lakásokban ma is munkáscsalédok élnek. A ház legrégibb lakója, a múzeum gondnoka, Zsíros Jánosné azt mondja: ismerte Etust és Jo­lánt, beszélt Szántó Judittal, s mindent elolvasott a költő­ről, amit csak talált S szere­tettel, sok ismerettel mesél az emlékmúzeumba betérő iskolásoknak, felnőtteknek József' Attiláról, „aki máig a legnagyobb...” Kádár Márta Szabad szemmel Az örmény fizikusok lehe­tővé tették, hogy a biológu­sok szabad szemmel figyel­hessék meg az élőlények sejt­jét Olyan műszert használtak fel erre a célra, amit a nagy energiatöltéssel rendelkező részecskék kutatása során sajátos mikroszkóp-szonda- ként alkalmaztak már. Ez a számítógép kijelző képernyő­jén láthatóvá tette a sejt és a sejtmag élettani-szerkezeti képét. Az új módszer segítsé­gével bármilyen mélyen be lehet pillantani az élő szer­vezet mikroszkopikus mély­ségeibe. i

Next

/
Thumbnails
Contents