Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

f Feltalálni érdemes Termőtájban OLVASOM, hogy a bűvös kocka immáron átkelt az óceánon is és terjedési se­bessége bízvást versenyre kelhetne az influenza A 2-es víruséval. Ha most három- négyszer annyit lenne képes előállítani a kis műanyag- ipari szövetkezet ebből a kü­lönös logikai játékszerből — akkor sem tudná kielégíteni a keresletet. Amelyre jellemző, hogy nagy nyugati cégek szí­vesen vállalkoztak a kocka pártfogójának. A legutóbbi kölni játékvásáron például- úgy reklámozták a bűvös kockát, hogy aki képes öt perc alatt -kirakni valameny- nyi színét az oldallapokon, az ötezer márkát kap. Hogy akadt-e szerencsés vállalkozó vagy sem, nem tu­dom, mint ahogy azt sem: valójában hány mozdulattal lehet úrrá lenni a kocka lo­gikai feladványán. Annyi azonban bizonyos, hogy a fel­találó hasznos és okos szer­kezetet talált fel. S nem csak a játék szempontjából, ha­nem a gyárthatóság, a kezel­hetőség kritériumai szerint is — nem is beszélve a propa­gálás, a terjesztés • lehetősé­geiről ! Mindezzel tulajdonképpen semmi újat nem árultunk el. Jó lenne tudni, végül is mennyi ütötte a jóeszű felta­láló markát? Erről azonban nincs pontos tájékoztatás. Nemrég társaságban épp er­ről vitatkoztunk: érdemes-e feltalálni, érdemes-e akár hosszú hónapokat, éveket, ne­tán emberöltőt rászánni egy- egy szellemi termék létreho­zására — nálunk? Egymás után sorakoztak a történetek. Arról is, hogy XY tíz évig foglalkozott egy felületikezelési módszerrel, aminek eredménye az lett, hogy egész egzisztenciája fel­borult. Gyógyintézetben fe­jezte be életét Megint más: „szerencsésebb” volt, készülé­két elfogadták, gyártották, s elég volt ötéves pereskedés ahhoz, hogy találmányáriak csekélyke töredéknyi értékét megtérítsék. Persze, hallot­tunk olyan sztorit is, ahol milliók voltak a bevétel lis­táján, s ami ritkaság, a fel­találó ezt az összeget teljes egészében — azaz hibátlan idegállapottal — ma is hasz­nosítja. A közhiedelem azon­ban nem jár messze az igaz. ságtól, amikor a Nehéz em­berek című, emlékezetes ma­gyar film megállapításaival él, s általában ma sem ítéli könnyűnek a feltalálók, az újítók sorsát. TÜL A SZÓBESZÉDEN, er­ről győzött meg legutóbb az a sajtókonferencia is, ame­lyet a találmányi hivatal­ban rendezett a rádió. Kide- i-ült, hogy az országban egy év alatt mintegy 7—8 milli­árd forint értékű találmány születik, ezzel szemben mint­egy 224 millió forintot fizet­nek ki a feltalálóknak. Azon lehet vitatkozni, hogy ez sok-e vagy kevés, azonban azon nem; a találmányi díj százaléknyi töredéke a létre­hozott értéknek. (Még elszo­morítóbb a helyzet, ha az újítások- vidékére pillantunk: itt már fel sem lehet becsül­ni a valódi értékeket és ho­noráriumokat.) Az újítómoz­galom ráadásul változatlanul betegeskedik, az érdekeltség ellentmondásai miatt. Erre egyébként kitűnő pél­dát szolgáltatott az említett sajtókonferencia egyik hall­gatója. Ö az Ikarus gyár aranyjelvényes újítója és ag­gódott, hogy újításait vagy kollégájának újítását kifize­tik-e, mivelhogy azt a szabá­lyok szerint csak a gyári nye­reségből lehet finanszírozni. S ugyebár, most az Ikarus­nak — állítása szerint —; •nincs erre pénze. Hogyan lesz megtérítve akkor az újítók fáradozása, szellemi munká­ja? Persze feltétlen szükséges-e állandóan az, érdekeltség ol­daláról megközelíteni a felta­lálók, újítók ügyét? Kötele­ző-e pláne akkor, ha tudjuk, a vállalat, a népgazdaság ne­hezebb körülmények 1 között gazdálkodik, általában is ke­vesebb a pénz fejlesztésre, el­osztásra egyaránt. Ezek nem szónoki kérdések — elég rá­pillantani a szabályozóválto­zások után alakuló vállalati nyereségre. Dehát éppen ezek okán kötelező felfigyelnünk a találmányokra és újítások­ra! Ezek nem valamiféle szükséges rosszak a gazdál­kodásban, hanem értékter­melők, nem ritkán nagy je­lentőségű haszonnal kecsegte­tő források! Nem a terhek oldaláról kell tehát megkö­zelíteni a feltalálók és újítók munkáját, helyzetét, hanem a várható haszon, a népgazda­sági vagy vállalati előny szempontjából. Sok múlik ezen: a feltalálást értékalko­tó emberi tevékenységnek fogjuk-e fel, vagy sem. Ez a nyitja az érdekeltségnek, a hasznosításnak — és ezzel van — sajnos változatlanul — a legtöbb gondunk, bajunk. A TALÁLMÁNYI hivatal­ban vagy tízmillió szabada­lom fekszik. Évente sok ezer­rel nő a bejelentések száma — közülük csak kevés jut el a megvalósuláshoz. Amikor a gazdálkodás szigorúbb felté­teleivel állunk szemben, ami­kor szükség van minden fo­rintra, nem elfogadható ez az arány. De segíteni fajta alig­hanem csak úgy lehet, ha az eddigieknél érdekeltebbé tesszük a feltalálókat a felta­lálásban, a vállalatokat pe­dig az alkalmazásban. M. L A Balassagyarmati Fémipari Vállalat komoly gondot fordít a szakmunkás-utánpótlás biztosítására. Néhány éve új, korszerű, jól fölszerelt tanműhely épült, ahol képzett szak­oktatók irányításával sajátíth alják cl a tanulók a különbö ző vasipari szakinak alapfo­gásait. __ (báb) — gazdálkodni, A mezőgazdaságban hatékonyság növelése, a minőség javítása, a lakosság szükségleteinek kielégítése — álla­pította meg az MSZMP XII. kongresszusa. Ennek egyik fontos tartaléka a helyi adott­ságok és sajátosságokban rejlő lehetőségek kihasználása. Szerte a világon a mezőgazdasági termelés szerkezetét, fejlesztésének főbb irányait a termőtáj, a körzet —, vagy ahogy szakmai körökben nevezik — a termelési típus hatá­rozza meg. Ez sok évszázados gyakorlaton alapul és az a magyarázata, hogy a termé­szetföldrajzi, közgazdasági környezet terüle­tenként differenciált körülményeket szab a gazdaságosan termeszthető növények körére, az -adottságoknak megfelelő állattenyésztési rendszerekre, az erdőgazdálkodásra, az itt élő lakosság életkörülményeinek és munka- feltételeinek alakulására. Termőtájban gaz­dálkodni, gondolkodni, múlt és jövő is egy­ben. A térségfejlesztés tehát nem slágertéma, hanem objektív szükségszerűség, célja pedig az, hogy a gazdasági fejlődés eredményeként az adottságok legjobb kihasználásával csök­kenjenek az indokolatlan különbségek az el­térő adottságú területek fejlettségi színvona­lában. * A közelmúltban Észak-Magyarország há­rom megyéje — Borsod, Heves, Nógrád —, 20, ezen belül megyénket két, az Ipoly völgye és a Börzsöny-Cserhát vidéke tájkörzete me­zőgazdaságának főbb eredményeit és problé­máit összegezte egy országos munkabizott­ság. Feltárva azt,' hogy kedvezőtlen adottsá­gok között, fejlett ipari környezetben is szük­séges, egyben lehetséges a mezőgazdasági termelés szelektív fejlesztése, amelynek alap­ja az egyes ágazatokban elért, vagy reálisan elérhető gazdasági eredmény. A feladat bo­nyolultságát fokozta, hogy egy viszonylag ho­mogénnek látszó országrészen belül is igen különbözőek a természeti adottságok, a ha­gyományok és az eszközráfordítások, a gaz­dasági szerkezet, s szakember-ellátottság is. Mégsem a különbségeket, hanem a közös vonásokat, a hasonló elemeket vették figye­lembe az előrehaladás fő tényezőként. Ilyen közös sajátosság, hogy a mostoha ter­mészeti körülmények következtében a me­zőgazdasági művelésre alkalmas terület keve­sebb, mint az Alföld egyes dé!E, vagy a Du­nántúl északi vidékein. A hegyes, dombos területiek aránya az országos egyharmados részaránnyal szemben, helyenként 17 száza­léknál is meredekebb lejtőkikel eléri a 60— 65 százalékot. A szántóterület minősége gyen­ge, pusztít az erózió, a belvíz és időnként az árvíz. A kedvezőtlen adottságok azonban nem zárják ki, hogy az adottságoknak leg­jobban megfelelő termelési szerkezet kialakí­tásával jó eredmények szülessenek. A nö­vénytermelésen belül a búza a legfontosabb, emellett a burgonya, a napraforgó, Borsod és Heves megyékben a borszőlő, megyénk­ben a bogyóé gyümölcsűeka jövedelmezően fejleszthető ágazatok. Ma már nem is emlí­tik, hogy ezek a megyék nem a termelési rendszerek megyéi, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemek háromnegyede, többek között 106 ezer hektár búza és 14 ezer hektár napra­forgó magas szintű termesztésére rendszer- szervezőkkel „kooperált”. Bebizonyosodott, nem a kedvezőtlen adottság dönti el, hogy mennyire eredményes a termelés, hanem a technológiai fegyelem előírásainak betartása, tehát a szubjektív feltétel. A takarmánytermelés színvonala továbbra sem kielégítő. Kedvezőtlen a bel tártál mi ér­tékük, a betakarítási és tárolási veszteségek újabb költségként jelentkeznek, s csökkentik az állati termékek gazdaságosságát. Az állattenyésztésen belül különösen a szarvasmarha-tenyésztés fejlődése volt szá­mottevő. A tejprémium nyújtotta ösztönző gondolkodni lehetőségek jó kihasználásával ma már a te­henészetek több termelőszövetkezetben gaz­daságossá váltak, bár e vonatkozásban még sok a javítanivaló. Sokat fejlődött az ipari kiegészítő és mel­léktevékenység is, jóllehet az elért árbevé­tel részaránya az ország más régióiba ese­tenként nagyobb. Bár Észak-Magyarországán a növényolaj­éi baromfiipar kivételével az élelmiszeripar minden ága megtalálható, a mezőgazdasági termelés, édelmiszerdpari feldolgozás, optimá­lis térszerkezete és összhangja még nem ala­kult ki teljesen. Az ország erdősültebb megyéi e tájegység­ben találhatók, ezen belül kiemelt helyet foglal el Nógrád. Az élőfa-készletből való összrészesedés eléri a 26 százalékot. A gaz­daságos fakitermelésben, gépi anyagmozgatás* ban, a technikai felszereltség és együttmű­ködés javításában viszont további tartalékola vannak. Az üzemközi kooperációk eredményesen működnek: 1978-ban például 21 jogi szemé­lyiségű társulás 1,1 milliárd értékű terrméket,' 86 millió nyereséggel állított elő. A 40 nem jogi személyiségű társulásban 290 gazdasági egység 800 millió forint értékű árut, 57 mil­lió forint nyereséggel produkált. A táji adott-' Ságoknak megfelelően, további előrehaladás érhető el ágazati eredményt javító technoi lógiák helyes alkalmazásával, elsősorban fi legelőgazdálkodásban, juhászaiban, a szőj6- és a bogyósgyümölcs-termeléaben. Mivel Észak-Magyarország kedvezőtlen adottságú terület, nagy szerepe van a mező- gazdasági nagyüzemek gazdálkodásához nyúj­tott állami támogatásoknak. Az átlagos ter­mőhelyi feltételekhez igazodó árszínvonalban nem térülnek meg a térségben eszközölt rá­fordítások, így a támogatás objektív kategó­riának tekinthető a jövőben is. A kedvezőt­len termőhelyi adottságú tsz-ek köre váltó-: zott, mert 1978-ban még 44 százalékuk, 1980- tól 33,7 százalékuk került besorolásra, emel­lett 27 tsz átmenetileg részesül támogatás­ban. A belső tartalékok feltárásával, éssze­rű szerkezetmódosítással a kiesett támogatás egy része ledolgozható. különös helyet foglal el e térség gazdáU kodásában a nagyüzemek vezetési szmvonaJ la. Az országos átlagnál kedvezőtlenebb hely-; aet okai a rosszabb gazdálkodási körülmé­nyek, nagyobb erőfeszítéssel is csak keve-i sebb sikerélményt lehet itt elérni. Az ered­mények kevésbé látványosaik, így a szakmai tekintély megszerzése sem éppen könnyű. Egyes tsz-ekben többet tehetnének a fiatal; jól képzett szakemberek megszerzéséért, meg­tartásáért, a tervszerű káderutánpótlásért Emellett a szakmunkáshelyzet sem kielégítő, Észak-Magyarország egy tsz-éne aiz országos­nak alig több mint egy harmada jut A gyen­gébb eredmények esetenként nagyobb fiuk»* tuácdóval is Járnak. A szakemberek stabilitását segíti aa ösaJ «önző támogatási rendszerben rejlő lehetőséi gek jó kihasználása. A feladatok komplexek, hosszabb távrzi szólóak. Egy részük olyan, hogy különösebb anyagi áldozatok, eszközfejlesztés nélkül is megvalósíthatók. A jobb munkaszervezés, a szellemi erőforrásokkal való érdemibb gaz­dálkodás. a hatékonyabb együttműködési formák keresése mind ilyenek. A vezetési színvonal javítása az egyik legfontosabb tar­talék. k _ ' " földhasznosítás, termék­ei 6SSZ61U szerkezet-váltás, kiegészítő tevékenységek bővítése, az állami támogatá­sok hatékony felhasználása olyan lehetősé­gek, amelyele elősegíthetik a mezőgazdasági, élelmiszeripari, fagazdasági termelés maga­sabb szintre történő emelését Dr. Gyöngyösi István Vizsgáznak a végeken... H a eddig holt volt a ha­tár, feléledt most. Ép­pen, hogy jobbra for­dult az Idő Cereden, mint amikor a kötőféket feloldják, ugrottak a tavaszi munkának a földművelők. Most igazából sem éjjelük, sem nappaluk. Dübörögnek a gépek a görbe vidéken. Vetnek és vetnek. Azt mondta Czene Árpád, hogy több napot be kell hoz­ni, mert ott, az északi végen nehezen adta meg magát a tél. Néhány nappal ezelőtt még fehérlett a határ. De amilyen nehezen múlott a tél, olyan hirtelen jött a mun­kára alkalmas idő. A Med- ves felől száraz szél vágtázik a dombok között, aminek szárító a hatása. Arrafelé a domboldal gyakoribb, ritkább a lapos, gyorsabban szárad a föld. Dolgoznak hát. Küszkö­dik a gép a Szioltványban, de dübörög a Dongón is, meg az utasi határban is. A munkát irányító Czene Árpád Túli pe­dig a helyszínen. Hajadonfőn jár-kel, a szél meg annyira összekuszálta már a haját, hogy kifésülni sem tudja tán. De nem sokat ad most ő er­re. Arra sem, hogy megiz­zadt arcára ráülepedett a gép­verte por. Az amúgy is bar­na bőre jól megszínesedett hát. A tekintetében van, hogy le kell győzni az időjá­rást, aatit szavaival élve, ba­losnak nevez. Mindent, ami kedvezőtlen számukra, ba­losnak becéz. Már jól bele­lendültek a munkába, amikor a Dongón dolgozó Rába— Steiger felmondta a szolgála­tot. Czene Árpád akkorát ká­romkodott, hogy a jól edzett farosok is elrestelték magu­kat. Aztán, hogy enyhítsen va­lamit, mondta: — Na, ez már igazi balos nap lett... Jött aztán Varga Tibor, az elnökhelyettes, Czene Árpád­nak az elöljárója, hozzálát­tak együtt.' Átcsoportosították a gépeket, a Rába helyett a lánctalpast állították be és folyt a munka zavartalanul. Czene Árpád is fellélegzett, újból és újból átgondolta a dolgokat, hogy minden pon­tosan menjen. Ahogyan ipond- ta: — Most a vetésnél semmi sem fontosabb... Áz az igazság, hogy Czene Árpádnak ez esztendő tavasza az első, amikor mint növény- termesztési ágazatvezető vég­zi a munkát. Alig egy hónap­ja, hogy Sótér István, az el­nök, magához kérette a fiatal mezőgazdászt, és ahogyan szokta, nyíltan, egyszerűen, de szemében a melegséggel meg­kérdezte tőle! — No, Árpi, hogyan akarsz dolgozni ?... Ismerik egymást Sótér István gyerekkora óta figye­lemmel kíséri Czene Árpit. Az iskolai évek szünetében is ott dolgozott a tsz-ben a fiú. Az apjával is jó viszonyban volt, amíg élt az, nyugodjon békén. Szóval a tsz számára, már kora ifjúságában kisze­melt fiú lett Czene Árpád. Egy jószemű elnök, természe­tes, hogy kinézi macának a tehetséget, Árpádban is fel­ismerte ezt. A vonzódását a föld iránt elsősorban. Aztán a szorgalmat, amely minden út­ján kíséri a fiatal szakem­bert. Kitűnt már a s/öcsén yi mezőgazdasági középiskolában is rátermettségével. Az isko­latanácsban, a KISZ-isták kö­rében' mindig fellelhető volt okos részvételével, akár két­kezi munkáról volt szó, akár szellemi megnyilvánulásról. Szomszéd László, az iskolai kollégium tanára volna a legfőbb tanú arra, hogy Cze­ne Árpád minden tekintetben megbízható ember. A tanár azt mondta egy alkalommal, hogy Czenének a közösséggel szembeni köteles­sége továbbtanulni. így került aztán Keszthelyre és szerezte meg a növényvédő-mérnöki diplomát. A ceredi nagy Cze- ne-peti família büszke lehet rá, annyi bizonyos. Melyik tsz-elnök ne ragaszkodna egy rátermett, szorgalmas, köteles­ségét tudó fiatalemberhez. Czene Árpád azt szokta mon­dani, amikor szó esik erről, hogy becsületesen szeret dol­gozni. Ez az, amit az eddigi, még három évtizedet sem betöltő életében nagyon jól megtanult. Az elnöknek is csak így válhszolt: — Normálisan, elnök elv­társ. Így lett Czene Árpád egy hónappal ezelőtt Cereden a közös gazdaságban a növény- termesztési ágazat vezetője. És most ott van nyakig a mun­kában. Birkózik, küzd az időjárással és amikor az em­ber széttekint a határban, meggyőződhet arról, hogy si­kerrel. Aztán abban a kö­zös gazdaságban az is tör­vény, hogy becsületesen se­gítik egymást az emberek. A növénytermesztésben dolgo­zó vezető gárda, úgyszólván egyívású, Igazi jó kedvvel mondta Czene Árpád, hogy az. általános életkoruk hu­szonnyolc egész huszonöt szá­zad, Derűsen hozzátéve: — Ebben a korban jóked­vűen és sikerrel szabad dol­gozni. Mert itt vagyunk együtt, segítve egymást... Szóval nagy igazság az, hogy dolozni szépen, okosan, egymást segítve lehet igazán. Igen ám, de ehhez az is szük­ségeltetik, hogy megteremtőd­jék az egymás iránti biza­lom. A tsz elnöke ezt igen nagy figyelemmel kísérte az alatt a pár év alatt, amióta a tsz-ben dolgozik Czene Ár­pád. Növényvédős volt. Nem kell tagadni, az egyik szor­galmazója annak, hogy beve­zessék ott is a korszerű nö­vényvédelmet. Merte vállalni a kockázatot is. Nagy dolog volt, amikor jött a helikopter a falu felett, ráfordult a föl­dekre és permetezett. Azt mondta Czene, hogy nem volt éjszakája, mert alig hajnalo- dott, már ment ki a határba; vizsgálni, melyik növény her­vad, vagy egyáltalán her­vad-e? — Sokba került, nagy volí a felelősség... D e lehette felelősség nél­kül élni? Ott bújkál a kérdés a tekintetében. Most is az elnök szavára vál­lalta a felelősséget. És táplál­ja másakban is ezt. Szóval nyugodt, szorgalmas, igazán a munkát szerető ember, de éppen a napokban, amikor valamilyen oknál fogva ki' nyüott a terményt szállítóko­csi ajtaja és kiszóródott a mag, a türelmét vesztette, és akkor látszott, hogy nincs elnézés. Most is, azon a na* pon, amikor a Dongón elrom­lott a Rába és bejött az iro­dába egy rövid megbeszélés­re, két percig sem lehetett nyugton. Nyílott az ajtó, be­szólt a teherautó vezetője, hogy hozta a műtrágyát Kér­dezték, hová raktároznák ? Jött a növényvédős, hogy ké­szítsem a keveréket, és kit kap segítségül. Aztán. az adminisztrációsok fagatták. Czene Árpád pedig adta a válaszokat, ahogyan kell a munkairányítónak adnia, hogy pontosan, szépen menjen a munka. Mert Cereden, a tsz-ben most ők, a fiatalok vizsgáz­nak, Czene Árpáddal az élen. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1980. április 13., vasárnap 3 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents