Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

A balassagyarmati kórház rekonstrukciójának részeként felújították a sebészeti pavi­lont. A gyógyászati munka a feltételek javításával mind eredményesebbé válhat. Ké­pünkön Antal Mónika ápolónő a kényelmes, háromágyas kórteremben gyógyszerekkel látja el a betegeket. _ kép: kulcsár — Nem konstatálni, hanem megelőzni! Figyelmetlenség, fegyelmezetlenség egyenlő: a tragédia útja Beszélgetés közlekedésünk biztonságáról Salgótarján és harmincnyolc község, negyvennyolcezer és ötvenkilencezer ember ■— számokra egyszerűsítve ezek­kel jellemezhető az a munka- terület, amelyen a városi és járási közlekedésbiztonsági tanács fejti ki tevékenysé­gét Nemrégiben összegezték munkájuk tartalmi tapaszta­latait és meghatározták az elkövetkező időszak teendő­it, így alkalom kínálkozott ar­ra, hogy tájékoztatást adjunk mindezekről. Szigetvári Já­nos rendőr alezredest, a Sal­gótarján városi és járási Rendőkapitányság vezetőjét, a közlekedésbiztonsági tanács elnökét kérdeztük: hogyan ér­tékelték megyeszékhelyünk és környéke közlekedésbiz­tonságát? — Abból indultunk ki — válaszolta —, hogy tovább , nőtt a gépkocsik, motorke­rékpárok száma, egyre töb­ben kapcsolódnak a közleke­dés forgalmába. Emellett vi­szont}, sajnos, egyre több azok száma is, akik több éves jo­gosítványuk birtokában meg­elégszenek a korábbi isme­retszinttel, s nem tartanak lé­pést a változásokkal, úgy­mond’ rutinból vezetnek. Ér­dekes módim azonban a sze- mélysérüléses, közúti közle­kedési balesetek száma 1978- ban és 1979-ben is pontosan 134 volt. Hasonlóképpen ala­kul ez év első három hónap­jának mérlege is, azzal a kü­lönbséggel, hogy a halálos balesetek száma csökkent. — Leggyakrabban milyen okok idézik elő^a bajt? — Egyetlen szóval: a figyel­metlenség. Sok esetben ez párosul a fegyelmezetlenség­gel, következésképpen a tra­gédiával. De említhetném a gyorshajtást, az elsőbbség- adás elmulasztását, az elő- zés szabályainak durva meg­sértését. És minden igyeke­zetünk ellenére nőtt a szeszes italtól befolyásolt, állapotban elkövetett balesetek száma. Minden negyedik balesetnél az alkoholfogyasztás játszott közre. j — Említene néhány jellem­ző és tanulságos esetet a kö­zelmúltból? — Csupán kiragadva az események sorából: Nemtl és Nádújfalu között haladt egy kezdő gépkocsivezető, amikor a mögötte közlekedő jármű vezetője hangjelzést adott, így adta tudtára előzési szán­dékát. Ettől azonban a ta­pasztalatlan vezető úgy meg­ijedt, hogy az árokba hajtott A végeredmény, egy súlyos, két könnyebb sérülés, har­mincezer forint anyagi kár. A 21-es úton tehergépkocsi kez­dett előzésbe egy emelkedőn, amikor felbukkant vele szem­ben egy IFA-tehergépkocsi. Már nem volt idő a visszaso- rolásra, összeütköztek, itt is egy súlyos, két könnyű sérü­lés keletkezett, míg az anya­gi kár meghaladta a 180 ezer forintot. De gyakran elegendő egy résztvevő is, például egy cserhátszentivárii lakos gyor­san hajtott a töredezett, egye­netlen felületű úton, s fel­borult. Olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Még tovább sorol­hatnám, végső soron mind­egyik a negatív emberi maga­tartásokra vezethető vissza. — Ismeretes, hogy a hang­súly nem a bekövetkezett baleset konstatálásán, hanem a megelőzésén van. A kérdés az, milyen lehetőségek és esz­közök vannak erre? — Azt hiszem, ezzel kap­csolatban a számok hűen bi­zonyítják erőfeszítéseinket. Az elmúlt évben, a járőr­szolgálatokon kívül, összesen 46 • esetben tartottunk a társ­szervekkel közösen akcióel­lenőrzéseket. Közel három­száz esetben kezdeményez­tünk szabálysértési eljárást, míg több mint háromezer gépjárművezetőnek helyszíni bírságot szabtunk ki. Érde­mes megemlíteni, hogy a csaknem négyezer szondázás során 140-szer színeződött el a készülék. Sókat segítettek az önkéntes rendőrök és a társadalmi aktívák is. — Hogyan értékeli a közle­kedésbiztonsági tanács mun­káját? — Folyamatosabbá, tartal­masabbá és színvonalasabbá vált ez a tevékenység. A cél az volt, hogy a közúti közle­kedés feltételeit javítsuk, a gyermekek és a fiatalok biz­tonsági ismereteit bővítsük, az időskorúakat segítsük és természetesen tovább javít­suk a gyalogosok közlekedési fegyelmét. Több előadást, filmvetítést, vetélkedőt ren­deztünk. Egyebek között meg­szerveztük a „Nemzetközi is­kolakupa”- áz „Ifjúsági köz­lekedésbiztonsági kupa” helyi, városi és járási versenyeit, amelyeken sok százan vettek részt. Tervezett feladatainkon túl „gyermeknapot”, „őszi közlekedésbiztonsági hetet” rendeztünk, nem kis sikerrel. — Mik a közeljövő teendői, milyen fontosabb célok ve­zérlik majd a tanács munká­ját az elkövetkezőkben? — Ügy érzem, céljaink, alap­vető feladataink átértékelé­sére, új teendők megfogal­mazására egyelőre nincs szük­ség. A bevált formákat akar­juk még tartalmasabbá tenni. Fokozzuk tömegpropagandán­kat, hogy a legszélesebb réte­gekhez is eljusson és ne csak meghallgassák ezeket az elő­adásokat, tájékoztatásokat az emberek, hanem cselekvőén segítsék is munkánkat. Hi­szen önmaguk, környezetük érdekében végzik. Tanka László „Visszajárnak az óvodása. im. Beszaladnak, megpördül- nek a hintán, dajkálják a kismackót. Hozzák a bizo­nyítványt, az elsőt, de az utolsót is ... Aztán meg el­hozzák a saját gyereküket. Nem volt könnyű ez a har. mine esztendő. A pálya sem, mert hiszen egyik pálya sem könnyű, amikor csak kezdő az ember, de az élet sem. Gond, betegség bizony bőven adódott. A Brunsvick képzőben vé­geztem, a. Rózsák terén. Friss óvónői képesítéssel a kezem, ben. hosszú éveken át voltam állás nélkül. Nem volt hely. romokban hevertek az óvo­dák, a háborús pusztítás el­vitte sokunk kenyerét. Már megszületett a kislányom, mi­re álláshoz jutottam. Aztán lett még két fiam. Munka, három kicsi gyerek. A Iá. nyom beteg, örökké áz életé­ért rettegtünk. Segítség? Nem volt. A mi korosztályunk nem tudta, mi a gves, a betegsza­badság. Győznöm - kellett. Győztem tehát, ahogy tud- tam. Az ipari iskola helyén kezdtem dolgozni, már lebon­tották azt az épületet. Egy kultúrteremből alakítottunk ki óvodát, beállítottunk egy hosszú asztalt, fektetőket tét­Hiánycikkek Volt, nincs, vevő bánja Miért áll a kereskedő a pult mögé? Nyilván azért, hogy eladjon. Már, ha van mit, természetesen. Hiánycik­ket ugyanis a legbelemenősebb kereskedő sem tud eladni. Azt csak magyarázni lehet. Ha lehet. * Kukkantsunk csak be né­hány üzletbe, s nézzük meg, mi hiányzik a polcokról? A salgótarjáni autóalkat- rész-szalvüzletben Kocsa Gá­bor boltvezető válaszként a kérdésre egy 150 centi hosszú listát tesz elém, rajta 250 cikk nevével. — A Nagyker-raktár kom­puterének legutóbbi vissza­igazolása a hiányzó tételek­ről — mutatja be a papírki- gyót. — A gép ezeket elője­gyezte, 30 napon belül tar­tozna. kielégíteni. A tapasz­talat azonban az, hogy ez rit­kán sikerül. A komputer okos gép ugyan, de a hiánycikke, két csak nyilvántartani tud­ja, gyártani nem. Sok ez a 250 tétel? Sok. Még akkor is, ha a szaküzlet havonta 1200—1300-féle cik­ket rendel. A boltvezető egyébként gyanítja, hogy a komputeres kiszolgálás nagy, „boltámí­tás”. Árut ugyanis kézi ki­írásra is lehet kapni a nagy­kereskedelmi vállalattól, s azt tartja a szakmai szóbeszéd, hogy a kurrens áruk —, hogy-hogy nem — általában kézi kiírásra hagyják el a Nagyker-raktárt. — Ezek szerint a nagyke­reskedelem és a kiskereske­delem közti viszonylatban nem a vevő az úr a piacon? — Erre akár mérget is ve­het — mondja Kocsa Gábor. — Ebből viszont azt a tanul­ságot lehet leszűrni, hogy a boltvezetőknek többet kell a nagykereskedelmi vállalatok háza táján nyüzsögni. Hogy közel legyünk a tűzhöz . . . * Valamivel odébb, a jármű- boltból kellemesebb szájízzel távozhat a vevő. Kivéve azo­kat, akik 28 colos kerékpár­köpenyt, 250 köbcentis MZ és Simson motorkerékpárt keresnek, mert ilyennel nem szolgálhatnak az eladók. — Zömmel a Mobil Nagy­kereskedelmi Vállalat szállít nekünk — mondja Miklós Sándomé boltvezető-helyet­tes. — Különösebb okunk pa­naszra nincs, a tavalyihoz ké­pest sokat javult az ellátás. Bőséges a választék kerékpá­rokból, gyermek- és felnőtt­méretből egyaránt. * Könnyen lehet, hogy szí­vesen cserélne vele Serfőző Bertalan, a salgótarjáni vas­szerei vényből t vezetője. Az üzlet készletének 90 százalé­kát vízvezeték- és fűtési sze­relvények teszik ki, melyek­re többek között az is jel­lemző, hogy nem helyette­síthető áruk. Ra közülük va. lami nincs, az abszolút és visszavonhatatlan. — Évek óta hiánycikk a vízvezetékcsövek egy-egy mérete, a havonta rendelt kétezer méternek csak tize­dét kapom — sorolja Serfőző Bertalan. — Színes fürdő­szoba-berendezésünk utoljá­ra januárban volt, a fehér időnként és Szegényes válasz­tékban előfordul. Szintén esz­tendők óta nincs horganyzott vécéöblítő tartály. Kapjuk helyette az Unitár zománco­zottat, kétszeres áron, nem kimondottan szerencsés konstrukcióval. — És a kazán? . . . — Jaj, a kazán! — kap a fejéhez a boltvezető. — A keresett szovjet kiskazánból másfél éve egyet sem kap­tam a nagykereskedelmi vál­lalattól. Tudomásom szerint közös üzemeltetésű, saját bolt­jainak ad csak belőle. És, ami még rendszeresen nincs: Radal alumínium ra­diátor. Az üzlet évente 6— 700 darabra tartana igényt, két esztendő óta mutatóba se látott. Hiánycikk az öntvény­radiátor is. A bolt felvette a kapcsolatot a gyártóval, az azonban ilyefi kis mennyi­ségre tárgyalni sem ül le. Hiszen még a nagykereske­delmi vállalatokat sem tudja kielégíteni. Hellyel-közzel kapnak a dunaújvárosi le­mezradiátorból, s hozzájutott a bolt saját beszerzéssel a FÜTŰBER FN konvektorá­hoz, mely szintén etázsfűtés* hez való, csak kevéssé isme-, rik, nehezen fogadják el a vevők. Folytathatnánk a sort a csempével is akár. Az első két negyedévi igény egyötö­dét igazolta csak vissza a romhányi gyár. Így hát ritkán van belőle, akkor is csak fehér. Befejezve a dicstelen sort, szó esik még egynémely fur­csaságról. Gyakorta megesik például, hogy a nagykeres­kedelem a bolttal szállíttatja el raktárából az árut, melyet neki kellene házhoz hoznia. A bolt természetesen nem mond nemet, örül, ha kap. És tudomásul veszi, hogy partnere ül a nyeregben, s az bizony respektálandó pozíció. * — Mindez — akármilyen különösen hangzik is .— nem mond ellent annak a megálla­pításnak, miszerint a keres­kedelmi ellátás kiegyensúlyo­zottnak mondható. Csakhogy az a vevő, aki hiába próbálja a hiánycikket előbűvölni a boltból, nehezen tudja érté­kelni, hogy más cikkek vi­szont kaphatók. Mindenkép* pen üdvös lenne tehát, ha minél kevesebbre csappanna a hiányzó áruk köre. — Mit tesznek a hiánycikk, lista rövidítéséért? — kérde­zem Divéki Lászlót, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak csoportvezetőjét. — Ösztönözzük például a kiskereskedelmi vállalatokat a közvetlen árubeszerzésre, illetve a termeltetésre — vá­laszol a Csoportvezető. — Ta­valy ezeken az utakon 300 millió forint értékű áru ke­rül' a boltokba. Termeltet­tek többek között kerítésfo­natot a kohászati üzemekben, alumínium csatomat a fém­ipari vállalatnál, apró búto­rokat a balassagyarmati épí­tő szövetkezetnél, csatornabi­lincset és mindenféle apró cikket a nógrádmegyeri szö­vetkezetnél. Idén szivattyúk, étkezőgarnitúrák termelteté­sével bővül a kör. Tavaly 23 százalékkal 'nőit a termeltetett áruk értéke a megelőző évhez képest. Idéna tavalyit újabb 14 százalékkal gyarapítják. Nagy a szerepe a hiány­cikkek körének szűkítésében a Nógrád megyei ÁFÉSZ-ek beszerző és értékesítő közös vállalatának, közkeletű nevén a SZÖVKER-nek. Nagykeres­kedelmi joggal is rendelke­zik, s több cég képviseleté­ben tekintélyes partnerként léphet fel a gyártóknál. Eb­ből lehetőségeit kihasználva, tavaly mintegy 60 millió fo­rint értékű árut szerzett be közvetlenül a gyártóművek- től. A kishatármenti árucsere­forgalom nagyobb részét is a SZÖVKER bonyolítja le. Az elmúlt évben 12 millió fo­rint értékű áru került ily mó* don a boltokba, amely a me­gye kereskedelmi forgalmá­hoz mérten nem túl jelentős összeg, de hiányt pótoltak ve­le. Ezt tehették például a Csehszlovákiából érkezett ra­diátorokkal, kis mopedekkel, lemez- és csavarárukkal, vas­tömegcikkekkel. Idén nyílás­záró szerkezetek, Babetta mopedek, kazánok, radiáto­rok, műanyag vízvezetékcsö­vek és horganyzott lemez­áruk szállítása ügyében tár­gyal a SZÖVKER a cseh­szlovák partnerrel. Várható­an ebben az évben román árucserével is bővül ez a ke­reskedelmi konstrukció. És kihúzhatnák egy-két csávából a kereskedelmet a kisiparosok is. Mint az a baglyasaljai, aki PVC-idomo- kat készít a salgótarjáni sze- relvényboltnak. Módszerekben, utakban —■, melyek aktív kereskedelmi politikával egészen jól járha­tóvá tehetők —, tehát nincs hiány. S, ahogy a bejárásuk­ban szerzett gyakorlat bok- rosodik, úgy apad remélhető­leg a hiánycikkek sora. Szendi Márta „A gyerekekért dolgoztam" tünk a színpadi», a gyereke- két meg feladogattuk oda, ebéd után. Hetven gyereket, egy dajkával. Nyolc évig voltam ott. Ak­kor kerültem át ide, a Deák utcába. Ennek most már hu­szonkét éve. Nagyon szeret­tem ezt a helyet, eszembe sem jutott soha, hogy elmen, jek innen. Hogy mennyit fej­lődött az óvoda az eltelt há­rom évtized alatt, azt el sem tudom mondani, össze sem lehet hasonlítani. Emlékszem, hogy örültünk, mikor az első kézikönyv megjelent! És egy­re több segítséget kapunk. Persze, készülni, azt kell így is. Sokat. Vázlatot írni, elő­készíteni a foglalkozásokat, eszközöket kivágni, rajzolni, ötleteken gondolkodni. Nincs annál .nagyobb öröm, mint amikor egy kicsi gye­rek okosodik az ember ke­ze alatt, fejlődik, beilleszke­dik a közösségbe. Sokat me­sélnek nekünk a gyerekek. Közlékenyek. Hihetetlen, mik­ről szerzünk tudómat. Ilyen­kor intézkednünk is keli. Családot látogatunk, elbeszél­getünk a szülőkkel. Hallgat­nak ránk a szülök, és ez na­gyon jó érzés. Meggyőződé­sem, hogy az óvónők nagyon sokat tudnak segíteni a fia­tal szülőknek. És erre töre­kedni is kell. Húsz évig helyettes vezető voltam az óvodában. Megjár­tam már a Szovjetuniót is jutalomból, miniszteri dicsé­retet kaptam, meg más jutal­makat. Dehát én soha nem azért dolgoztam, hogy azt fi­togtassam. A gyerekekért dol­goztam, a gyerekeknek. Nem olyan már a kollektí­va, mint valamikor volt. Az­előtt? Mint egy nagy család. Én nem is tudom, mi ennek az oka. Azt még nem tudom elképzelni, hogyan is lesz majd a gyerekek nélkül. Gon­doltam rá, hogy csinálom to­vább, dehát ahhoz egészség is kéne. Én pedig beteges va. gyök. minden évben bekerü­lök a kórházba a vesémmel A lakás az oka. Hideg, ned. vesek a falak. No meg, a lá­bam is rossz. Itt bizony, nincs leülés, csak ha elalsza­nak a gyerekek. Akkor pe­dig veszem elő a szakköny­veket, kiírom, ami érdekel, az újságokból meg gyűjtöm a mondókákat, a legújabb ver­sikéket. Ha régen is végez­tem, azért szeretnék mindig újat tudni, haladni a köve­telményekkel. Felnőttek a gyerekek is, és most már van négy aranyos kis unokám. Ügy tervezem, ha nyugdíjban leszek, velük fogok a legtöbbet foglalkoz. ni, kezd már kibontakozni, melyiknek mihez is van te­hetsége. A másik nagy ter­vem, hogy sokat olvasok majd, mert erre — három gyerek mellett — nagyon ke- vés idő jutott. Pihenni? Nem tudok én pihenni, még ak­kor sem, ha beteg vagyok. Ügy rászoktam a munkára, hogy már abbahagyni sem tu­dom. Akkor érzem jól ma­gam, ha mehetek és tehetem a dolgom.” Elmondta: Karvaly Károlyné, a balassagyarmati III. sz. óvoda óvónője Lejegyezte: W. Szirmai É\* NÓGRÁD — 1980. április 12., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents