Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-12 / 85. szám
A balassagyarmati kórház rekonstrukciójának részeként felújították a sebészeti pavilont. A gyógyászati munka a feltételek javításával mind eredményesebbé válhat. Képünkön Antal Mónika ápolónő a kényelmes, háromágyas kórteremben gyógyszerekkel látja el a betegeket. _ kép: kulcsár — Nem konstatálni, hanem megelőzni! Figyelmetlenség, fegyelmezetlenség egyenlő: a tragédia útja Beszélgetés közlekedésünk biztonságáról Salgótarján és harmincnyolc község, negyvennyolcezer és ötvenkilencezer ember ■— számokra egyszerűsítve ezekkel jellemezhető az a munka- terület, amelyen a városi és járási közlekedésbiztonsági tanács fejti ki tevékenységét Nemrégiben összegezték munkájuk tartalmi tapasztalatait és meghatározták az elkövetkező időszak teendőit, így alkalom kínálkozott arra, hogy tájékoztatást adjunk mindezekről. Szigetvári János rendőr alezredest, a Salgótarján városi és járási Rendőkapitányság vezetőjét, a közlekedésbiztonsági tanács elnökét kérdeztük: hogyan értékelték megyeszékhelyünk és környéke közlekedésbiztonságát? — Abból indultunk ki — válaszolta —, hogy tovább , nőtt a gépkocsik, motorkerékpárok száma, egyre többen kapcsolódnak a közlekedés forgalmába. Emellett viszont}, sajnos, egyre több azok száma is, akik több éves jogosítványuk birtokában megelégszenek a korábbi ismeretszinttel, s nem tartanak lépést a változásokkal, úgymond’ rutinból vezetnek. Érdekes módim azonban a sze- mélysérüléses, közúti közlekedési balesetek száma 1978- ban és 1979-ben is pontosan 134 volt. Hasonlóképpen alakul ez év első három hónapjának mérlege is, azzal a különbséggel, hogy a halálos balesetek száma csökkent. — Leggyakrabban milyen okok idézik elő^a bajt? — Egyetlen szóval: a figyelmetlenség. Sok esetben ez párosul a fegyelmezetlenséggel, következésképpen a tragédiával. De említhetném a gyorshajtást, az elsőbbség- adás elmulasztását, az elő- zés szabályainak durva megsértését. És minden igyekezetünk ellenére nőtt a szeszes italtól befolyásolt, állapotban elkövetett balesetek száma. Minden negyedik balesetnél az alkoholfogyasztás játszott közre. j — Említene néhány jellemző és tanulságos esetet a közelmúltból? — Csupán kiragadva az események sorából: Nemtl és Nádújfalu között haladt egy kezdő gépkocsivezető, amikor a mögötte közlekedő jármű vezetője hangjelzést adott, így adta tudtára előzési szándékát. Ettől azonban a tapasztalatlan vezető úgy megijedt, hogy az árokba hajtott A végeredmény, egy súlyos, két könnyebb sérülés, harmincezer forint anyagi kár. A 21-es úton tehergépkocsi kezdett előzésbe egy emelkedőn, amikor felbukkant vele szemben egy IFA-tehergépkocsi. Már nem volt idő a visszaso- rolásra, összeütköztek, itt is egy súlyos, két könnyű sérülés keletkezett, míg az anyagi kár meghaladta a 180 ezer forintot. De gyakran elegendő egy résztvevő is, például egy cserhátszentivárii lakos gyorsan hajtott a töredezett, egyenetlen felületű úton, s felborult. Olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. Még tovább sorolhatnám, végső soron mindegyik a negatív emberi magatartásokra vezethető vissza. — Ismeretes, hogy a hangsúly nem a bekövetkezett baleset konstatálásán, hanem a megelőzésén van. A kérdés az, milyen lehetőségek és eszközök vannak erre? — Azt hiszem, ezzel kapcsolatban a számok hűen bizonyítják erőfeszítéseinket. Az elmúlt évben, a járőrszolgálatokon kívül, összesen 46 • esetben tartottunk a társszervekkel közösen akcióellenőrzéseket. Közel háromszáz esetben kezdeményeztünk szabálysértési eljárást, míg több mint háromezer gépjárművezetőnek helyszíni bírságot szabtunk ki. Érdemes megemlíteni, hogy a csaknem négyezer szondázás során 140-szer színeződött el a készülék. Sókat segítettek az önkéntes rendőrök és a társadalmi aktívák is. — Hogyan értékeli a közlekedésbiztonsági tanács munkáját? — Folyamatosabbá, tartalmasabbá és színvonalasabbá vált ez a tevékenység. A cél az volt, hogy a közúti közlekedés feltételeit javítsuk, a gyermekek és a fiatalok biztonsági ismereteit bővítsük, az időskorúakat segítsük és természetesen tovább javítsuk a gyalogosok közlekedési fegyelmét. Több előadást, filmvetítést, vetélkedőt rendeztünk. Egyebek között megszerveztük a „Nemzetközi iskolakupa”- áz „Ifjúsági közlekedésbiztonsági kupa” helyi, városi és járási versenyeit, amelyeken sok százan vettek részt. Tervezett feladatainkon túl „gyermeknapot”, „őszi közlekedésbiztonsági hetet” rendeztünk, nem kis sikerrel. — Mik a közeljövő teendői, milyen fontosabb célok vezérlik majd a tanács munkáját az elkövetkezőkben? — Ügy érzem, céljaink, alapvető feladataink átértékelésére, új teendők megfogalmazására egyelőre nincs szükség. A bevált formákat akarjuk még tartalmasabbá tenni. Fokozzuk tömegpropagandánkat, hogy a legszélesebb rétegekhez is eljusson és ne csak meghallgassák ezeket az előadásokat, tájékoztatásokat az emberek, hanem cselekvőén segítsék is munkánkat. Hiszen önmaguk, környezetük érdekében végzik. Tanka László „Visszajárnak az óvodása. im. Beszaladnak, megpördül- nek a hintán, dajkálják a kismackót. Hozzák a bizonyítványt, az elsőt, de az utolsót is ... Aztán meg elhozzák a saját gyereküket. Nem volt könnyű ez a har. mine esztendő. A pálya sem, mert hiszen egyik pálya sem könnyű, amikor csak kezdő az ember, de az élet sem. Gond, betegség bizony bőven adódott. A Brunsvick képzőben végeztem, a. Rózsák terén. Friss óvónői képesítéssel a kezem, ben. hosszú éveken át voltam állás nélkül. Nem volt hely. romokban hevertek az óvodák, a háborús pusztítás elvitte sokunk kenyerét. Már megszületett a kislányom, mire álláshoz jutottam. Aztán lett még két fiam. Munka, három kicsi gyerek. A Iá. nyom beteg, örökké áz életéért rettegtünk. Segítség? Nem volt. A mi korosztályunk nem tudta, mi a gves, a betegszabadság. Győznöm - kellett. Győztem tehát, ahogy tud- tam. Az ipari iskola helyén kezdtem dolgozni, már lebontották azt az épületet. Egy kultúrteremből alakítottunk ki óvodát, beállítottunk egy hosszú asztalt, fektetőket tétHiánycikkek Volt, nincs, vevő bánja Miért áll a kereskedő a pult mögé? Nyilván azért, hogy eladjon. Már, ha van mit, természetesen. Hiánycikket ugyanis a legbelemenősebb kereskedő sem tud eladni. Azt csak magyarázni lehet. Ha lehet. * Kukkantsunk csak be néhány üzletbe, s nézzük meg, mi hiányzik a polcokról? A salgótarjáni autóalkat- rész-szalvüzletben Kocsa Gábor boltvezető válaszként a kérdésre egy 150 centi hosszú listát tesz elém, rajta 250 cikk nevével. — A Nagyker-raktár komputerének legutóbbi visszaigazolása a hiányzó tételekről — mutatja be a papírki- gyót. — A gép ezeket előjegyezte, 30 napon belül tartozna. kielégíteni. A tapasztalat azonban az, hogy ez ritkán sikerül. A komputer okos gép ugyan, de a hiánycikke, két csak nyilvántartani tudja, gyártani nem. Sok ez a 250 tétel? Sok. Még akkor is, ha a szaküzlet havonta 1200—1300-féle cikket rendel. A boltvezető egyébként gyanítja, hogy a komputeres kiszolgálás nagy, „boltámítás”. Árut ugyanis kézi kiírásra is lehet kapni a nagykereskedelmi vállalattól, s azt tartja a szakmai szóbeszéd, hogy a kurrens áruk —, hogy-hogy nem — általában kézi kiírásra hagyják el a Nagyker-raktárt. — Ezek szerint a nagykereskedelem és a kiskereskedelem közti viszonylatban nem a vevő az úr a piacon? — Erre akár mérget is vehet — mondja Kocsa Gábor. — Ebből viszont azt a tanulságot lehet leszűrni, hogy a boltvezetőknek többet kell a nagykereskedelmi vállalatok háza táján nyüzsögni. Hogy közel legyünk a tűzhöz . . . * Valamivel odébb, a jármű- boltból kellemesebb szájízzel távozhat a vevő. Kivéve azokat, akik 28 colos kerékpárköpenyt, 250 köbcentis MZ és Simson motorkerékpárt keresnek, mert ilyennel nem szolgálhatnak az eladók. — Zömmel a Mobil Nagykereskedelmi Vállalat szállít nekünk — mondja Miklós Sándomé boltvezető-helyettes. — Különösebb okunk panaszra nincs, a tavalyihoz képest sokat javult az ellátás. Bőséges a választék kerékpárokból, gyermek- és felnőttméretből egyaránt. * Könnyen lehet, hogy szívesen cserélne vele Serfőző Bertalan, a salgótarjáni vasszerei vényből t vezetője. Az üzlet készletének 90 százalékát vízvezeték- és fűtési szerelvények teszik ki, melyekre többek között az is jellemző, hogy nem helyettesíthető áruk. Ra közülük va. lami nincs, az abszolút és visszavonhatatlan. — Évek óta hiánycikk a vízvezetékcsövek egy-egy mérete, a havonta rendelt kétezer méternek csak tizedét kapom — sorolja Serfőző Bertalan. — Színes fürdőszoba-berendezésünk utoljára januárban volt, a fehér időnként és Szegényes választékban előfordul. Szintén esztendők óta nincs horganyzott vécéöblítő tartály. Kapjuk helyette az Unitár zománcozottat, kétszeres áron, nem kimondottan szerencsés konstrukcióval. — És a kazán? . . . — Jaj, a kazán! — kap a fejéhez a boltvezető. — A keresett szovjet kiskazánból másfél éve egyet sem kaptam a nagykereskedelmi vállalattól. Tudomásom szerint közös üzemeltetésű, saját boltjainak ad csak belőle. És, ami még rendszeresen nincs: Radal alumínium radiátor. Az üzlet évente 6— 700 darabra tartana igényt, két esztendő óta mutatóba se látott. Hiánycikk az öntvényradiátor is. A bolt felvette a kapcsolatot a gyártóval, az azonban ilyefi kis mennyiségre tárgyalni sem ül le. Hiszen még a nagykereskedelmi vállalatokat sem tudja kielégíteni. Hellyel-közzel kapnak a dunaújvárosi lemezradiátorból, s hozzájutott a bolt saját beszerzéssel a FÜTŰBER FN konvektorához, mely szintén etázsfűtés* hez való, csak kevéssé isme-, rik, nehezen fogadják el a vevők. Folytathatnánk a sort a csempével is akár. Az első két negyedévi igény egyötödét igazolta csak vissza a romhányi gyár. Így hát ritkán van belőle, akkor is csak fehér. Befejezve a dicstelen sort, szó esik még egynémely furcsaságról. Gyakorta megesik például, hogy a nagykereskedelem a bolttal szállíttatja el raktárából az árut, melyet neki kellene házhoz hoznia. A bolt természetesen nem mond nemet, örül, ha kap. És tudomásul veszi, hogy partnere ül a nyeregben, s az bizony respektálandó pozíció. * — Mindez — akármilyen különösen hangzik is .— nem mond ellent annak a megállapításnak, miszerint a kereskedelmi ellátás kiegyensúlyozottnak mondható. Csakhogy az a vevő, aki hiába próbálja a hiánycikket előbűvölni a boltból, nehezen tudja értékelni, hogy más cikkek viszont kaphatók. Mindenkép* pen üdvös lenne tehát, ha minél kevesebbre csappanna a hiányzó áruk köre. — Mit tesznek a hiánycikk, lista rövidítéséért? — kérdezem Divéki Lászlót, a megyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetőjét. — Ösztönözzük például a kiskereskedelmi vállalatokat a közvetlen árubeszerzésre, illetve a termeltetésre — válaszol a Csoportvezető. — Tavaly ezeken az utakon 300 millió forint értékű áru kerül' a boltokba. Termeltettek többek között kerítésfonatot a kohászati üzemekben, alumínium csatomat a fémipari vállalatnál, apró bútorokat a balassagyarmati építő szövetkezetnél, csatornabilincset és mindenféle apró cikket a nógrádmegyeri szövetkezetnél. Idén szivattyúk, étkezőgarnitúrák termeltetésével bővül a kör. Tavaly 23 százalékkal 'nőit a termeltetett áruk értéke a megelőző évhez képest. Idéna tavalyit újabb 14 százalékkal gyarapítják. Nagy a szerepe a hiánycikkek körének szűkítésében a Nógrád megyei ÁFÉSZ-ek beszerző és értékesítő közös vállalatának, közkeletű nevén a SZÖVKER-nek. Nagykereskedelmi joggal is rendelkezik, s több cég képviseletében tekintélyes partnerként léphet fel a gyártóknál. Ebből lehetőségeit kihasználva, tavaly mintegy 60 millió forint értékű árut szerzett be közvetlenül a gyártóművek- től. A kishatármenti árucsereforgalom nagyobb részét is a SZÖVKER bonyolítja le. Az elmúlt évben 12 millió forint értékű áru került ily mó* don a boltokba, amely a megye kereskedelmi forgalmához mérten nem túl jelentős összeg, de hiányt pótoltak vele. Ezt tehették például a Csehszlovákiából érkezett radiátorokkal, kis mopedekkel, lemez- és csavarárukkal, vastömegcikkekkel. Idén nyílászáró szerkezetek, Babetta mopedek, kazánok, radiátorok, műanyag vízvezetékcsövek és horganyzott lemezáruk szállítása ügyében tárgyal a SZÖVKER a csehszlovák partnerrel. Várhatóan ebben az évben román árucserével is bővül ez a kereskedelmi konstrukció. És kihúzhatnák egy-két csávából a kereskedelmet a kisiparosok is. Mint az a baglyasaljai, aki PVC-idomo- kat készít a salgótarjáni sze- relvényboltnak. Módszerekben, utakban —■, melyek aktív kereskedelmi politikával egészen jól járhatóvá tehetők —, tehát nincs hiány. S, ahogy a bejárásukban szerzett gyakorlat bok- rosodik, úgy apad remélhetőleg a hiánycikkek sora. Szendi Márta „A gyerekekért dolgoztam" tünk a színpadi», a gyereke- két meg feladogattuk oda, ebéd után. Hetven gyereket, egy dajkával. Nyolc évig voltam ott. Akkor kerültem át ide, a Deák utcába. Ennek most már huszonkét éve. Nagyon szerettem ezt a helyet, eszembe sem jutott soha, hogy elmen, jek innen. Hogy mennyit fejlődött az óvoda az eltelt három évtized alatt, azt el sem tudom mondani, össze sem lehet hasonlítani. Emlékszem, hogy örültünk, mikor az első kézikönyv megjelent! És egyre több segítséget kapunk. Persze, készülni, azt kell így is. Sokat. Vázlatot írni, előkészíteni a foglalkozásokat, eszközöket kivágni, rajzolni, ötleteken gondolkodni. Nincs annál .nagyobb öröm, mint amikor egy kicsi gyerek okosodik az ember keze alatt, fejlődik, beilleszkedik a közösségbe. Sokat mesélnek nekünk a gyerekek. Közlékenyek. Hihetetlen, mikről szerzünk tudómat. Ilyenkor intézkednünk is keli. Családot látogatunk, elbeszélgetünk a szülőkkel. Hallgatnak ránk a szülök, és ez nagyon jó érzés. Meggyőződésem, hogy az óvónők nagyon sokat tudnak segíteni a fiatal szülőknek. És erre törekedni is kell. Húsz évig helyettes vezető voltam az óvodában. Megjártam már a Szovjetuniót is jutalomból, miniszteri dicséretet kaptam, meg más jutalmakat. Dehát én soha nem azért dolgoztam, hogy azt fitogtassam. A gyerekekért dolgoztam, a gyerekeknek. Nem olyan már a kollektíva, mint valamikor volt. Azelőtt? Mint egy nagy család. Én nem is tudom, mi ennek az oka. Azt még nem tudom elképzelni, hogyan is lesz majd a gyerekek nélkül. Gondoltam rá, hogy csinálom tovább, dehát ahhoz egészség is kéne. Én pedig beteges va. gyök. minden évben bekerülök a kórházba a vesémmel A lakás az oka. Hideg, ned. vesek a falak. No meg, a lábam is rossz. Itt bizony, nincs leülés, csak ha elalszanak a gyerekek. Akkor pedig veszem elő a szakkönyveket, kiírom, ami érdekel, az újságokból meg gyűjtöm a mondókákat, a legújabb versikéket. Ha régen is végeztem, azért szeretnék mindig újat tudni, haladni a követelményekkel. Felnőttek a gyerekek is, és most már van négy aranyos kis unokám. Ügy tervezem, ha nyugdíjban leszek, velük fogok a legtöbbet foglalkoz. ni, kezd már kibontakozni, melyiknek mihez is van tehetsége. A másik nagy tervem, hogy sokat olvasok majd, mert erre — három gyerek mellett — nagyon ke- vés idő jutott. Pihenni? Nem tudok én pihenni, még akkor sem, ha beteg vagyok. Ügy rászoktam a munkára, hogy már abbahagyni sem tudom. Akkor érzem jól magam, ha mehetek és tehetem a dolgom.” Elmondta: Karvaly Károlyné, a balassagyarmati III. sz. óvoda óvónője Lejegyezte: W. Szirmai É\* NÓGRÁD — 1980. április 12., szombat