Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

\ Á társközség tempója Tanácstagi csoport Csecsén A tanácsok újjáválasztása együtt jár a számvetés elké­szítésével, s ennek leginten­zívebb időszaka a jelölő gyű­lések sorozatára esik. Mit vé­geztem? — tekint vissza az elmúlt ciklusra a tanácstag, de ugyanezt a kérdést meg­válaszolják — nagy nyilvá­nosság előtt — a választók is. Természetesen számba ve­szik az elmúlt évek eredmé­nyeit — keresve egyben a to­vábblépés lehetőségeit — a kisebb kollektívák, így a ta­nácstagi csoportok is. Csécse társközség tanácstagi csoport­ja különösen eredményes cik­lust tudhat maga mögött, s ezt nem titkolja a csoport vezetője sem. Gva1' or'ati munka A számvetésről és az előbb­re jutás lehetőségeiről váltot­tunk vele szót. Akkor, ami­kor újra tanácstagnak jelöl­ték Molnár István, az Ecsegi közös Tanács 32-es számú (esécsei) tanácstagi választó- körzetében. A Szorospatakon dolgozó bányász 40 éves, tiz esztendeje tanácstag és négy éve vezeti a csécsei tanács­tagi csoportot. — Szükség van a tanácsta­gi csoportra, létjogosultságát eddigi tevékenységével bi­zonyította, — mondotta elöl­járóban. — A tanácstagok végzik a munkájukat külön- külön, a saját körzetükben, de a közös tevékenység is nélkülözhetetlen, s ezt első­sorban a falu társközség jel­lege indokolja. A falu egészét érintő valamennyi ügyben hallatjuk a szavunkat, s ez így helyes; de tanácskozást tartunk szinte valamennyi tanácsülés előtt is. A tanácstagi csoport veze­tője szerint az ilyen jelle­gű munka a tanácsülésre va­ló alaposabb felkészülést se­gíti, forrása a szélesebb körű tájékozódásnak. — Tanácsülések napirend­jének előzetes vitájára is sor kerül, s azt mondhatom: a tanácstagi csoport rendszeres „szervezeti életet” él és ugyanakkor gyakorlati mun­kát végez. Üléseinken csak­nem minden alkalommal ott van a községi pártszervezet és a Hazafias Népfront képvise­lője is. Nagyon egyszerű en­nek a magyarázata: végső so­ron közös a feladatunk. Egy- egy kérdésben tájékozódni is együttesen kell, mint, ahogy a megvalósítás is így képzel­hető el. Molnár István ezután Ger­gely Imrét, a közös tanács titkárát említette. Ügy hozta szóba a tanácsi vezetőt, mint akinek nagyon sokat köszön­het a helyi tanácstagi cso­port: „Tanulni, az Imre bá­csitól tanultunk.” „Elégedettek lehetünk" A tanácstagi csoport vezető­jének szavai eddig is bizonyí­tották, hogy a csoport jelen­tős „fórum” a község életé­ben, rendszeres tevékenységé­vel mintha pótolni akarná a valamikori önálló tanácsot. De mit is értek el, mivel gya­rapodott a társközség a mos­tani hosszú, hétéves ciklus alatt? — A gyönyörű orvosi ren­delővel kezdem; igaz, hogy szép összegbe is került. De megéri! — válaszolt Molnár István. — A régi tanácsháza átalakításával megteremtet­tük az öi-egek napközi ottho­nát, ahol 20—25 idősebb em­ber tölti el rendszeresen az idejét és igen jól érzik ma­gukat. Népszerű lett ez az in­tézmény, talán ez ér a létesít­mények között a legtöbbet. Ecsegen is nagyon hajtják, hogy kellene öregek napkö­zi otthona, de hiába, egyszer­re nem megy mindenütt. Igaz, ami igaz, a társközségek or- roltak is ránk ezért az ottho­nért. Gyönyörű, minden tün­dököl; úgy be van rendezve, hogy csak bámulok. Köszö­net érte a tanács vezetőinek, főleg a Gergely elvtársnak, mert az ő keze van benne. Molnár István kissé hosz- szasan időzött az öregek nap­közi otthonánál, többször vissza is tért erre a témára. Mindez érthető, hiszen most ez a község büszkesége. De hallgassuk csak tovább a ta­nácstagi csoport vezetőjét, so­rolta tovább a csécsei válto­zásokat. — Elkészült, sajnos, elég hosszadalmas munkával, a sportöltöző; a labdarúgóknak és a kézilabdázóknak nagy szükségük volt rá. Felújítj k a kultúrházat, jelentős útépí­tések voltak, a járda pedig az utcák egyik oldalán szin­te az egész faluban ki van építve, Igaz, ez elsősorban már a korábbi munkáknak köszönhető. A tanácstagi csoport veze­tőjének szavaiból nem tit­kolt elégedettség áradt. Szó, ami szó, szépen gyarapodott Csécse, az előbbi „listát” másutt is megirigyelhetnék. Amit az egyik pillanatban még csak Molnár István ar­cán láttam, azt a következő percben ki is mondta: — Elégedettek lehetünk. Be kell látni, hogy a társközség Csécse talán akkor sem ka­pott volna többet, ha önálló tanácsa lenne, Kicsi a falu — 1200 lakosa van —, többet nem is lehetne elvárni. Igaz, mindig vannak emberek, akiknek ez-az kellene még a „házuk elé”, de a gyarapo­dást mindenki belátja. Azt tanúsítják még a falugyűlés hozzászólásai is, hogy elége­dett a község. Nem is lehet más a vélemény, hiszen az itt befizetett községfejlesztési hozzájárulásokból minden, amiről szóltam, talán sosem valósult volna meg. Több társadalmi munkát! „A sportöltözőnél pariról építünk, társadalmi munká­ban” — hallottam a beszélge­tés során, s itt kérdeztem rá: a szépen gyarapodó Csecsén milyen hagyományai vannak az önkéntes munkavállalás­nak. Most láttam először egy ici-pici felhőt Molnár István arcán. — Az az igazság, hogy nem jönnek annyian, mintameny­nyit el lehetne várni — vá­laszolta borúsan. — Amit el­terveztünk, azzal azért hala­dunk és itt nem hallgathatok Forró Ferencnéről. Ö a köz­ségi népfrontbizottság titká­ra, a társadalmi munka szer­vezéséből jelentősen kiveszi a részét. A község gyarapodásában számottevően benne van a ta­nácstagi csoport munkája, a számvetés elkészítésével egy időben pedig keresik a vá­laszt, a hogyan tovább?-ra is. Az előbbi megállapításokra utalt Molnár István, amikor azt mondta: — Például a társadalmi munka szervezésében kell előbbre lépni. Oly módon, hogy támaszkodni kell a ta­nácstagok személyes példa- mutatására. összességében pedig arra kell törekedni, hogy a fejlődés ne álljon meg; a közeljövőben megva­lósítandó tervek között kell majd szerepelnie a törpe víz­műnek is. A krónikás ehhez csak egyet tehet hozzá: nem lesz könnyű dolga az új tanács­tagi csoportnak. A falu ugyanis a közeli években átélte az intenzív gyarapodás időszakát, megszokta ezt a „tempót". Molnár István ha­bozás nélkül bólintott rá a megjegyzésre: — tgy igaz! Kelemen Gábor A Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárában az I. ne­gyedévben 300 ezer darab különböző színű harisnyanadrá­got gyártottak, melynek jelentős rcsze a hazai üzletekbe ke. rül. Képünkön Báthory Sándorné előminősítő és munka­társai összevarrtra készítik elő a finom kelmét. (—báb—) Május közepén véget ér a Barátunk az újság elnevezé- TnuacTÍ munkált sű akciónk, így érthető ha az utolsó hetekben megszaporod- IUtUSÍI IIIU11 tvVIR tak a levélírók, hiszen, mint ismeretes a legjobb huszon- egynéhány tudósítóval a sajtótábor keretében, július máso­dik felében újra találkozunk. Egyébként, az arra érdemesek névsorát a két hét múlva jelentkező „Űttörösarokban" tesszük közzé. Ezek után nézzük a legutóbbi időszak pos­táját. Végh Brigitta Ludányha- lásziból, a nógrádszakáli ter­melőszövetkezetben végzett munkáról számol be: Köszönet a munkáért Salgótarjánból, a 177. szá­mú Petőfi Sándor úttörőcsa­pat vezetője, Petesházi Gábor írja; — Iskolánk vezetősége, út­törőtanácsa célul tűzte, hogy társadalmi erővel egy szabad­idő-sportközpontot létesít. En­nek megvalósításáért első lé­pésként elkészült egy 36x18 méteres kézilabdapálya. Ez­úton szeretnénk köszönetét mondani a salgótarjáni MÁV— Volán komplexbrigádnak és a Volán 2. számú Vállalat KISZ-bizottságának azért a gyors és lelkiismeretes mun­káért. amelyet végeztek. Ez­zel elősegítették a kongresz- szusi határozatok megvalósí­tását, gyermekeink egészségé­nek megvédését, fizikai erőn­létük fejlesztését. Három kutyus gazdira vár A rendszeres olvasók bi­zonyára emlékeznek, hogy né­hány héttel ezelőtt Vajda Szi­lárd tudósítónk arról írt, szí­vesen és örömmel venné, ha valaki egy kiskutyával „kise­gítené”. Nos, az elmúlt héten szerkesztőségünket fölkereste egy kedves olvasó, nevet, cí­met adott, s nem egy, ha­nem három kiskutyust is föl­kínált az Űttörősarok olvasói­nak! Tehát, aki szeretne — ingyen — néhány hónapos kiskutyát, az a megadott cím­re, vagy szerkesztőségünknek ír jön. A cím: Kodak Istvánná, Salgótarján, Vöröshadsereg út 6. sz. És ha már Szilárdról esett szó, kukkantsunk ' bele az utóbbi időben küldött három levelének egyikébe, melyben salgói kirándulásáról ír. — Jó idő volt, gyalog men­tünk át az erdőn... A mada­rak csiripelése, a lombok su- sogása mind nagyon kellemes volt. Amint mentünk előt­tünk egy kis patak csörgede­zett. .. aztán föltűnt Salgó vára. Nagyon közelinek lát­szott, pedig még egy fél órát gyalogoltunk. Itt írta Petőfi Sándor az egyik versét... „Facsemetékről kellett le­bontani a rákötözött papírt, amely a tél hideg fagyaitól védte meg a kis meggyfá­kat... A tsz egyik traktora jött értünk, és vitt el a mun­katerületre. Először keres­tünk egy forrást, majd ne­kiláttunk. Eleinte könnyen ment, vidáman beszélget­tünk. .. hamar telt az idő... Végül izgatottan számoltuk, hány fát kötöztünk ki téli burkából. Az eredmény, úgy érzem, nem maradt el: 17 nyolcadikos három és fél óra alatt összesen 1046 facseme­tét kötözött ki.” Aztán Brigitta beszámol még a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Ke­reskedelmi Szakközépiskolá­ban tett felvételi vizsgájá­ról. Mint írja, összesen 59-en próbálkoztak, s 32 gyereknek van hely. Egyelőre, még nem tudni Brigitta milyen sikerrel szerepelt, de bizo­nyára értesít majd bennün­ket is a hírről. Nemzetközi táborban Hosszas „hallgatás” után új­ra levelet kaptunk a pásztói Dózsa György Általános Is­kola tanulójától, Kádárkúti Enikőtől. — Sajnos, már nagyon ré­gen írtam — olvasható a le­vélben. — Korábban beteg voltam, így sok pótolniva­lóm akadt és sok időt vett el a megyei tanulmányi ver­senyre és a járási kulturális seregszemlére való készülődés. Április 8. és 12. között pedig Zánkán voltam, a nemzetközi munkaaktivisták táborában. Ide is alaposan felkészültem, hogy kellőképpen bemutathas­sam megyénk gazdasági, kul­turális tevékenységét; csapa­tunk nemzetközi tevékenysé­gét. Nagyon örültem, mikor Zánkán szorgalmamért di­cséretben részesültem. Mi is gratulálunk, azzal a megjegyzéssel, hogy bár min­den „hallgatásnak” ilyenféle okai lennének. Teljesít ettük a csapatmegbízatást! Írja Jankó Tamás Tarról, a Zrínyi utca 4. szám alól, majd így folytatja: — A másodikosok lerajzol­ták, most milyen házakban élnek, a harmadikosok a sza­badságról, a békéről szóló ver­seket kerestek és ehhez ké­szítettek illusztrációkat. Az ötödikesek falunk fejlődéséről gyűjtöttek adatokat, a hatodi­kosok a felszabadulás óta épült létesítmények makettje­it készítették el. Mi, hetedike­sek régi fényképeket és törté­neteket gyűjtöttünk, a végző­sök pedig fényképeket készí­tettek az óvodások és iskolá­sok életéről. Majd az össze­gyűlt anyagokból az iskola fo­lyosóján kiállítást rendeztünk, s műsort is adtunk. A legki­sebb versmondó a húgom, Anita volt. Ö még csak elsős, de nagy örömmel szavalt! Röviden — többekről Lovász József életútját Is­merteti Becsó Zsolt pásztói tudósítónk, míg Mihalik Ju­dit Mátraverebélyről az isko­la közelmúltban történt ese­ményeiről, valamint Jövőbeni terveiről ír. „A tévén keresztül sokfelé járhatunk, de nem olyan az, mintha valóban elmegyünk valahová, megnézzük az ér­dekességeket, gyönyörködünk bennük” — olvasható Kot- roczó Róbert nádújfalui paj­tás levelében, s arról számol be, mennyi lehetőséget kínál a kellemes idő a kirándulás­ra, a turisztikára. Csonka Piroska és Sándor Júlia salgótarjáni levelezőink ezúttal egy kirándulás izgal­mairól, valamint a tavaszi munkavégzésről írtak, míg többen az időszerű mozgalmi teendőkről, eseményekről ad­tak hírt. T. L. Napjaink témái Nem a garanciarend eletek hiányoznak, hanem a dátum­bélyegzők — fakadt ki a ve­vő, amikor a hatodik zacs­kót is csalódottan tette visz- sza az önkiszolgáló bolt pol­cára; egyiken sem szerepelt a gyártás időpontja. A doho- gás jogos, ám tárgya, a dá­tumbélyegző tényleges, vagy képletes hiánya téves; a sza­vatosság ideje nem tartozik a garancia fogalomkörébe. Aki valamiért garanciát vállal, az kezeskedik a szó­ban forgó dologért. A jótállás főként termékre, vagy né­mely eseteben szolgáltatásra érvényes; hibátlanságát állít­ja a gyártó, a szolgáltató. S, ha mégis hibás az a valami, akkor díjtalanul javítani, cserélni kell, vagy árenged­ményt adni a vevőnek. Szó sincs ilyenkor a jóté­konykodásról, a vásárló irán­ti készségeskedésről. Az ese­tek túlnyomó részében a ga­rancia ára, benne van a tér* Ga rancia mék árában. Az árhatóság által jóváhagyott kulcsok alapján ugyanis a garan­ciális átlagköltség figyelem­be vehető az árképzésnél. A vevő azonban az üzletben vásárolt. Éppen ezért az áru tulajdonosa a kereskedővel szemben érvényesítheti joga­it, s a kereskedő a gyártó­val. Papíron ez így roppant egyszerű, a valóságban azon. ban még rengeteg a vita, ezért gyakori, hogy innét, oda, onnét amoda küldözge­tik a vevőt; szabadulni akarnak tőle. Ahogy a kezesség, úgy a legtöbb garanciális kötele­zettség is önként vállalt fe­lelősség. Így például kézen­fekvő: ha valaki leejti tv- készülékét, akkor nem érvé­nyesítheti a garanciális javí­tásra vonatkozó jogát. A sza­vatossági felelősség viszont nem korlátozható, nem zár­ható ki, éppen ezért kell kü­lönbséget tennünk közötte és a garancia között. Szavatos­sági ideje van például a tej­fölnek, a gyártó mindenkor köteles a szavatosságot rög­zítő előírásoknak eléget ten­ni. Igaz, megtörténik, hogy a délután nyitó bolt előtt a tűző napon áll reggeltől a tej, a tejtermék. S mégis: a szavatosságnál nem szem­pont, hogy vétkes-e a gyár­tó; mindéképpen felel. Így szavatossági felelősség a .kötelező” néven számon tar­tott gépjármű-biztosítási for­ma is. Általában nagy értékű, tartós fogyasztási cikkekre alkalmazzuk a garanciát, egyebek között a gépkocsik­ra, a bútorokra, a háztartási gépekre, híradástechnikai ké­szülékekre. órákra stb. Az érzékelhetőség kedvéért em­lítsük meg, hogy évi ötven­millió forint fölött volt akár a legutóbbi esztendőkben a bútorok szállítás közbeni sé­rülései miatt, tavaly 109 ezer személygépkocsi. 117 ezer motorkerékpár került a ve­vők tulajdonába. A gyártók­tól 421 ezer tv-készülék, 458 ezer hűtőszekrény hagyta el a szerelőszalagokat. Egy év 'alatt 2,23 millió esetben ja­vítottak a szolgáltatók sze­mélygépkocsit, s ebből a ga­ranciális javítás 412 ezer volt. Az összes tv-javításnak több mint az egyharmada, a varrógépjavítások fele, az automata mosógépek repará­lásának hatvan százaléka tartozott a garancia körébe. Az állami vállalatokról szóló törvény adott része éppúgy a fogyasztó védelmét szolgája, mint a belkereske­delmi törvény ide tartozó paragrafusai, nem szólva a Polgári Törvénykönyvről, amely szintén hathatós tá­masz a bajba jutott vásárló­nak. S ide tartoznak a szál­lítási szerződésekről stb — rendelkező jogszabályok is. Az ipari termékek minőségé­nek védelméről alkotott jog­szabályok például pontosan előírják, mi az, amit csak is garanciával lehet forgalom­ba hozni, milyen jogai és kö­telezettségei vannak a vevő­nek, a gyártónak, s így to­vább. A garancialevél, a jótállási jegy és sok más, egy-egy tárgyi darabja an­nak a személytelenné vált folyamatnak, amit a tömeg- termelés, tömeges értékesítés gyakorlata alakított ki. Így „valakihez” mégiscsak tarto­zik az áru, valaki mégiscsak felel a birtokunkba került jószágért, azaz van vala­melyes biztonságérzetünk a vásárláskor; nem zsákba­macskát veszünk. Ezt szol­gálja az is, hogy a belkeres­kedelmi törvény előírja bizo­nyos időben, a termék úgy­nevezett átlagos élettarta­mán keresztül a folyamatos alkatrész-utánpótlás kötele- lezettségét, továbbá a javítás feltételeinek megteremtését stb. A minőségért való jótállás tehát nemcsak a vevőt védi, hanem a termelőt is ponto­sabb, megbízhatóbb munká­ra, minőségellenőrzésre kényszeríti. NÓGRÁD - 1980. április 29., kedd 1 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents