Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
/ ; Tudomány-technika i Olajkutató homoksziget Gyors sebgyógyulás Felgyorsult ritmusú életünkben egyre gyakoribbak a kisebb-nagyobb sérülések. A sebek mielőbbi, tökéletes gyógyulása fontos társadalmi érdek. A nyílt felületű sebek azonban könnven fertőződnek, gennyesednek, ami hátráltatja a gyógyulást. Ezek leküzdésére újabban olyan hintőport állítottak elő a skandináv országokban és az NSZK-ban, amely molekuláris szerkezete révén a gyulladást okozó anyagokat, baktériumokat és baktérium- mérgeket magába szívja, s a nedvező sebet ezáltal zavartalan gyógyuláshoz segíti. A hintőpor nagymolekulájú po- liszacharidokból (szénhidrát) áll, amelyeket éterszerűen glicerinhidak kötnek össze; igy sajátos térbeli hálózatrendszer alakul ki a molekulák sokaságából, ami finom porózus szerkezetet biztosít a hintőpornak. Ezáltal nagy mennyiségű vizet tud magába venni: 1 gramm hintőpor 4 milliméter vizet képes magába szívni, ebből 2,5 ml a finom pórusokban, 1,5 ml pedig a térhálózat kapillárisaiban kötődik meg. A nedvvel telítődött hintőport a sebről le kell mosni. Ma már Angliában Is széles körűen használják az új készítményt, amely a másod- és harmadfokú égési sebeknél is Jól bevált. Eddig általában fémből, vagy betonból építették a tengereken, pontosabban a szárazföldek talpazatain — selfjein — létesített mesterséges szigeteket az olaj- és földgázkutatáshoz. ' Angol szakemberek az eddigieknél olcsóbb megoldást keresve érdekes, merőben új konstrukciót alakítottak ki, mely már túl is van a kipróbáláson. Egyfajta különleges homokszigetről van szó, melynek prototípusa 12 méter mélyen merült a vízbe, teljes magassága pedig 18 méter volt, beleszámítva a két „fedélzetet”, ahol a személyzet és a műszaki berendezések kaptak helyet. A víz alatti rész külső héja különlegesen erős gumiból készült (az előállító Dunlop- cég szerint ez volt a legnagyobb és legnehezebb gumitárgy, amit eddig készítettek, 4,9 tonnát nyomott). Ezt a gumitestet — a mesterséges sziget tervezett telepítési helyén — nedves homokkal töltötték meg, majd amikor az megfelelően megülepedett, elfoglalta helyét az óriás gumizsákban, több csövön keresztül kiszivattyúzták belőle a vizet. Az oldalnyomás, amelyet a száraz homok gyakorol belülről a gumifalra, bármilyen vízmélységben körülbelül a fele a kívülről ható viznyomásnak. Ha a homok száraz marad (ez megoldható, mert miután a csöveken elvezették a vizet, a gumi kívülről nem ereszti át a nedvességet), akkor megszilárdul és saját súlyánál jóval nagyobb terhet bír el. Ugyanakkor a rázkódásokat jól elviseli és nagy a tehetetlensége, tehát a tenger hullámzása, sőt az esetleges földrengés sem veszélyezteti stabilitását. A kísérletek eredményességén felbuzdulva a Dunlop-cég szakemberei most a korábbinál jóval nagyobb gumizsákok előállításán fáradoznak, s várhatóan rövidesen megkezdődik a mesterséges homokszigetek nagy számban való elterjedése. Képünkön: a „Sandisle Ann” nevű kísérleti mesterséges sziget tengerszint fölötti felépítménye. Törékeny műszivbillentyűk Számítógépek mindenütt A torontói áltaUnoa kórház berendelte műbillentyűs heteseit, mert a 20—25 évre garantált Beall-Surgitol 104 típusú műbillentyűk közűi 4—6 év után több eltörött és veszélybe sodorta viselőié életét. Ez a billentyű egy 2 centiméter átmérőjű lapos korong, amely szövetburkolatos szelepfészekre fekszik fel záráskor, nyitáskor pedig négy, teflonnal bevont fémkorong határolja az elmozdulást. A korongot úgy szerkesztették meg, hogy minden szívveréskor elforduljon egy kicsit, így a koronghoz való Ötödé* egyenletesen koptatja a szé_ lét. A tönkrement szeleitek Valamilyen okból megakadtak, a bor. gok mindig ugyanott koptatták a korongot, amely egy négylove- lű lóhere — ezúttal egyáltalán nem szerencsét hozó — alakját vette fel, majd eltörött. Az orvosok szerint a hiba oka az lehet, hogy a gyár a szelepeket vízszintes helyzetben próbálta ki, viszont a szívben lenién helyezkedik el. Napjaink egyik jellemzője, a mindenütt szakadatlanul növekvő információs áradat, vagy ahogy a szakemberek mondják: az információs lavina. Millió és millió adat közül kiemelni az éppen legszükségesebbet, naponta friss tájékoztatást szerezni — enélkül ma már elképzelhetetlen az irányítás. A vállalatok, intézmények vezet® a korszerű technikát hívják segítség®“ hogy annak modem eszközeivel és eljárásaival úrrá legyenek a példátlan nagyságú információtömegen. A komputerek ma már szinte felfoghatatlan gyorsasággal végeznek számolási és logikai műveleteket Némelyik másodpercenként több millió alapműveletet végez el. Ezek az „okos gépek” kitűnően alkalmazhatók műszaki-tudományos számítások elvégzésére, tömeges adat- feldolgozásra és értékelésre, a vezetési döntések előkészítésére, a termelés, a technológiai folyamatok irányítására és sok egyéb más feladat megoldására (pL a gyógyászatban, az oktatásban stb.). Az ani^r dolga, hogy az általános és a különleges rendeltetésű gépek közül a feladatnak legjobban megfelelőt kiválassza. Egyes tudományos számítások elvégzéséhez például a gyorsabb működésű, de kevesebb adat tárolására képes gép az előnyös, míg máskor a kevésbé gyors, ám nagy tárolóképességű számítógép használata célszerűbb. Persze ezenkívül még sok más szempontja is van a gépkiválasztásnak. Vannak cégek, amelyek kifejezetten csak kis számítógépek, s olyanok is, amelyek nagy komputerek gyártására rendezkedtek be. A nyugatnémet Siemens-gyár többféle kapacitású típust hoz forgalomba. Képünk előterében a cég által előállított legkisebbet, a 210-es típusú mikroszámítógépet, a háttérben a legnagyobbat, a 340— B40-es típusú multiprocesz- szoros nagy folyamatszabályozó komputert láthatjuk. m m Önkéntes segítőtársak a növényvédelemben A KÖZÉPKORBAN már előfordult, hogy az arabok a datolyapálmáikat károsító egyik hangyafajt egy másik odatelepítésével pusztították. Tökéletes példája ez a biológiai növényvédelemnek, aminek a lényege, hogy a növények kártevőit és kórokozóit a rajtuk, vagy belőlük élősködő rovarokkal, rovarirtó madarakkal, emlősökkel, gombákkal, baktériumokkal, vagy vírusokkal pusztítják. A gyomnövények elleni biológiai védekezés egyik klasz- szikus példája a nálunk csak cserepes növényként ismert Opuntia kaktuszfajokhoz kötődik. Ezeket a gyarmatosítók sövények létesítésére vitték be Ausztráliába. Itt azonban hamarosan már a legeltetést kezdték akadályozni az 1900- as évek elején, a juhlegelőket sem kímélő gyors terjedésük miatt. Ennek egyik oka pedig éppen az volt, hogy ezen az új élőhelyükön hiányoztak a természetes ellenségeik. Végül is az járt sikerrel ellenük, hogy az eredeti hazájukban megtalálták és Ausztráliába is betelepítették azt a molylepkefajt, amely megtámadja ezeket a kaktuszokat, más növényekre azonban ártalmatlan. A hatásosságára jellemző, hogy a betelepítés után néhány évvel a veszélyessé vált kaktuszállomány csaknem megsemmisült. Hasonló, vagy még nagyobb veszélyeket jelenthet a termesztett növényekre, ha egy olyan kártevőjük jelenik meg, amelynek az adott helyen nincsenek meg a természetes ellenségei. Ezért tarolhatott le sok tízezer hektár erdőt az Európában közismert, de meglevő természetes ellenségei miatt korántsem súlyos kártevőnek számító sárgaíarú pille. Az Amerikába került egyedeinek utódai közül a tenyésztésükkel foglalkozó laboratóriumból egy óvatlan pillanatban megszökött néhány példányával megindult a tömegszaporodása. Mindaddig tartott is a súlyos kártétele, amíg az ott hiányzó természetes ellenségeit meg nem honosították, és ennek nyomán helyre nem állhatott a természetes egyensúly. A természetes egyensúly egyébként általános érvényű olyán értelemben, hogy minden növényt károsító rovarnak, gombának, sőt egyes vírusoknak és a magasabb rendű állati kártevőknek, továbbá az élősködő- és gyomnövényeknek is vannak természetes ellenségeik, amelyek az elszaporodásukat fékezhetik. Ezek a szervezetek valóban céltudatosan hasznosíthatók is, akár közvetlen növényvédelmi célzattal. A tudomány Is először a rovarok ellen használt parazita rovarokat, mint 1931-ben a Fidzsi-szigeteken a csüngőlepke hernyója ellen szabadon bocsátott fürkészeket. Ezek a fürkészek azután a kókuszpálmák leveleit károsító hernyók zömét elpusztították. Hasonló eredményeket értek el már pár évvel korábban a kókuszpálmák pajzstetű kártevője ellen betelepített öt katicabogár-fajjal is. Nálunk a vér- tetű volt az első olyan kártevő rovar, amely ellen a gyümölcsöseinkben a biológiai védekezés eredménnyel járt Olaszországból áttelepítették az elszaporodásának mérséklésére képes vértetűfürkészt Legújabban pedig a kondicionált, vagyis szabályozható belső klímájú növénytermesztő berendezések, közülük is elsősorban a fóliaborí- tásúak és még inkább a növényházak nyújtanak kedvező körülményeket a kártevők elleni biológiai védekezéshez. Többek között egy rablóatka és katicabogár-faj tömeges tenyésztésével, majd szabadon bocsátásával a bennük különösen nagy károkozásra képes takácsatka, illetve „vöröspók” ellen egyébként szükséges hat-hétszeri permetezés, egyetlen permetezésre csökkenthető, esetenként teljesen feleslegessé is tehető. A kártevők elleni iiyen és hasonló, vagy más egyéb biológiai védekezési eljárásnak különös jelentősége lehet a növényvédő szerekkel szemben érzékeny dísznövényeknél és a közvetlen emberi friss fogyasztásra kerülő termények előállításánál. A kórokozó vírusok és mikroorganizmusok bevetése a kártevő rovarok ellen, akárcsak a gombabetegségek és egyéb növénykárosítók elleni védekezésben, szintén reményteljes. Kétségtelenül ma még nem érettek ezek a módszerek a széles körű gyakorlati bevezetésre és a későbbiekben sem várható. Vannak viszont a biológiai növényvédelemnek már olyan lehetőségei, amelyek ma is csaknem mindenki által hasznosíthatók. Ezek egyike a katicabogár, helyesebben hétpettyes böde képességein alapul. A katicabogár „mama” ugyanis a sárga színű tojásait a szinte valamennyi növényünket károsító levéltetvek telepei közelében rakja le. A belőlük kikelő, eleinte teljesen fekete lárvák a levéltetvek pot- rohára tapadva, azok nedveit szívogatják. Naponta mintegy ötven darabot fogyaszthatnak el ilyen módon. Ezáltal a háromhetes fejlődésük során 300—600 közepes nagyságú tetűt tehetnek ártalmatlanná. A bebábozódásuk után kiröppenő bödék pedig az életük folyamán még további 1000—2500 tetűt fogyaszthatnak el táplálékként De megtámadják és felfalják az utukba kerülő kisebb termetű hernyókat és egyéb rovarlárvákat is. A levéltetvek irtásában vesznek részt a fátyolkák lárvái is, amelyek tojásai félre nem ismerhető módon, hajszálvékony nyélen ülnek a gyümölcsfalevelek fonákén. Itt felfedezve érintetlenül kell hagyni. Az üvegházi molytetű, vagy liszteske, természetes ellensége egy fémfürkész-darázsfaj. A SOKFÉLE növényt válogatás nélkül károsító, behurcolt. amerikai fehér szövőlepke elleni védekezésben Is már számos természetes ellensége „besegít”. Többek között a tojásait parazitáié fürkészek, fátyolkák. katicabogarak, hangyák és fülbemászók, továbbá a hernyóját pusztító gyilkos-, nyerges-, fémfürkészek. fürkészlegyek, ragadozó poloskák és a francia darázs. Közülük sok élete megmenthető, ha a szintén hatásos hemyófogó övék leszedése utáni elégetése helyett, a Nagy Barnabás- féle parazitamentesítést alkalmazzák legalább egy részüknél. „Parancsátvitel" infravörös fénnyel Képünkön: a Siemens-cég „Infrafern— 500” nevű távműködtető rendszerének Integrált áramkörös kézi parancsadé ■ egysége, amely 30 méter hatótávolságon belül négy különböző csatornán adhat parancsot gépek, készülékek be- és kikapcsolására, műveletek elvégzésére. Sok országban a korszerű, nagy teljesítményű televízió- és rádióvevőkészüléket ma már vezeték nélküli távvezérlő egységgel és vezeték nélküli fejhallgató használatát lehetővé tevő kivitelben hozzák forgalomba. A távvezérlés kétségtelenül növeli a készülék kezelési kényelmét, a fejhallgató használata pedig elősegíti a mások zavarása nélküli műsorvételt. Igaz. a fejhallgató használatának lehetősége korábban is megvolt, de a vezeték nélküli fejhallgató feleslegessé teszi a csatlakozózsinórt, amely a néz®, vagy hallgat® szó szerint a készülékhez köti. Mind a távvezérlést, mind a hangátvitelt újabban infravörös sugarakkal oldják meg, melyek a vörös fénysugarak és a hősugarak közti tartományba esnek. Terjedési tulajdonságuk megfelel a fénysugarak terjedési tulajdonságának. Legfőbb előnyük, hogy semmiféle akusztikus zavart nem okoznak (ellentétben pl. az ultrahanggal, amelyet ugyancsak megpróbáltak e célra felhasználni). Az is az infravörös fény mellett szól, hogy jól kitölti a teret, a falakon azonban nem hatol át Az infravörös’ sugarakat speciális adó dió- dák 950 monométer hullámhosszon sugáromák ki, amit egy nagyfrekvenciás, 95 kilo- herzen dolgozó adó modulál.' A vevő diódák a moduléit fényt ismét elektromos rezgésekké alakítják át. A távirányító egység egy szűrővel ellátott optikán át bocsátja ki az infravörös fényt halszem alakú műanyag lencséjével minél több fénysugarat összpontosítván a diódákra. Az elmondottakból következően az infravörös fénysugarakkal való jelátvitelnek; tehát van egy fontos feltétele: az adó- és a vevőegységnek mindig „látnia” kell egymást. Ez a módszer elsőként a rádió- és televíziótechnikában talált alkalmazásra, de használata más területeken is elterjedőbe» van. Kozmikus . kenőanyag A Föld körül egyre több, olyan mesterséges hold kering — híradástechnikai, meteorológiai, geodéziai, irányítástechnikai stb. rendeltetéssel —, amelynek energiaellátását napelemek biztosítják. A napelemeknek mindig a Nappal szembe kell nézniük, a jeleket felfogó földi állomással kapcsolatot tartó antennának pedig állandóan a Föld felé kell irányulnia. Mindez mechanikai mozgással, szerkezeti részek egymáson való elmozdulásával, következésképpen súrlódással jár, amit kenőanyagok alkalmazásával lehet csökkenteni. E követelmény az űrhajók és űrállomások esetében még fokozottabban fennáll. A nehézséget az jelenti, hogy a csapágyakban használt kenőanyagoknak állniuk kell a hőmérséklet igen szélsőséges határok közötti ingadozását (a szerkezeti részek hol a Nap felé fordulnak, hol pedig „hátat fordítanak” neki). További problémákat vet fel az a kettős követelmény, hogy felbocsátás előtt és közben levegő jelenlétében, avi-' lágűrben pedig légüres térben, vákuumban kell „helytállnia” a kenőanyagnak. Már az űrkutatás kezdeti lépéseinek megtételekor kiderült, hogy a földi körülmények közt használatos kenőanyagok — zsírok, olajok — nem felelnek meg a kozmikus környezetben, ott ugyanis gyorsan elillannak, illetve elbomlanak. Kezdetben ún. szilárd kenőbevonatokat (kötőanyagba ágyazott kenőanyagokat) alkalmaztak, mígnem sikerült rátalálni a legmegfelelőbb kozmikus kenőanyagra, a grafitra, amit még ólommal is „házasítanak”. A különleges elkészítési módú, csillagászati áru — egyébként szabadalommal védett —, zsírszerű kenőanyag, az oleofil ólomgrafit iránt, mely vegyileg semleges, érzéketlen a vízzel szemben. kiváló hőstabilitású, ma már nemcsak az űrtechnika érdeklődik, hanem a földi vákuumtechnika, az energetika, a forgács nélküli alakítástechnika is igényt tart rá. NÓGRÁD — 1980. április 27., vasárnap 11 Komiszár Lajos
