Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
Zrínyi Miklós emlékezete Utak visszafelé ESIHIftBPt, uiuviT EeicfOVa égtek a neoncsövek az Eötvös Kollégium folyosóra, a tanulószobában gyakran elfogott a lelkifurdalás. Vajon érdemes volt-e a család emberöltőkre visszamenően megszokott foglalkozásait elhagyva, a gyakorlati élettől olyannyira távoleső pályát választanom? Furcsa volt ez a bűntudat, hiszen egyetemre kerülésem előtt kívántam ezt az „elszakadást”. Nem az emberektől, akik között felnőttem, hanem a bennem motoszkáló hajlamaimnak megfelelően. A lelkifurdalást persze, a tanulmányaim során előforduló, s enyhén szólva sápatag, vérszegény bölcsészeti tárgyak is fokozták. Ügy éreztem, ingyenélő vagyok; míg mások sokkalta fontosabb tevékenységet fejtenek ki, én eltartottként merőben haszontalan elméletekkel tömöm magam (mint később kiderült, egyikjnásik tárgyat illetően ez igaz is lett). Az elszakadás veszélye alig néhány egyetemi hónap után már kísérteni kezdett Ha csak arra figyeltem, hogy az ösztöndíj nyújtotta szerény anyagi lehetőségekhez képest is, de követtem a diákdivatot, máris észre kellett vennem a különbséget az otthoniak és a jómagam öltözködése között. Otthon az olcsó konfekcióruhák „divatja” uralkodott, én viszont — ha árban nem is magasabb —, de hanyagabb eleganciájú viseletekre tértem át. Ha volt munkatársaimmal találkoztam, akikkel az üzemben egykét hónapot együtt dolgoztam, úgy éreztem, szinte kirívónak találják diákos köny- nyedségemet az öltözködésben. Volt osztálytársaim hozzám képest amúgy is komo- rabbnak tűntek — pedig csak • felelősségük volt nagyobb, mtná nap precíz gépeket kezeitek, avagy egyesek már kisebb üzemrészt irányítottak. A diákévek szükségképpen kitolják az egyéniség kialakulását, véglegesedését. Később megritkultak a nosztalgiáim a múlt lránt. Azonosítottam a belső konfliktusaimat — én is ugyanazt éltem át, mint annyian az elmúlt fél emberöltő alatt: az új, hagyományok nélküli értelmiségi „születési fájdalmait”, az „első nemzedék” vívódásait. Mert nem megbánásra van szükség, még csak nem is arra, hogy az ember ne feledje, honnan jött, hanem arra, hogy tartós kapcsolatot kössön az elbocsátó közösséggel, érezze a „hátországát”. Mert nincs árvább állapot a gyö- kértelan értelmiségi létnél. S e tartós kapcsolatot annak a legnehezebb kiépíteni, aki igazán huzamos ideig nem is élt együtt természetes közösségével. Nekem a nyári konyhalegénykedések, segédmunkáskodások, avagy a szereidében töltött idő csak átutazást jelentettek egy-egy új tanévhez. A „hátország” biztosítása látványosan nem megy — nem elég a poharazgatás a volt barátokkal, a gyerekkorra, avagy a fiatalságra emlékezve. Már csak azért sem, mert a gyerekkori színtereket, a teherpályaudvar, meg a roncstelep környékét elsodorta az idő, új lakótelepek épültek a hajdan gazos környékre, négysávos felüljáró ível ott, ahol ecetfák lombja zöldellt. Am legyek bár elméletekkel, könyvekkel megpakolva más ember, mint a néhai, de a régi szívvel kell az idáig vezető utat minduntalan megtenni és járhatóan tartani. Marafkó László BATTY All KISS MIHÁLY; HOGY VÁhUNK. Állunk aközött, and elmúlt Es ami jönni fog Mindenki annyit tess Amennyit éppen muszáj Félúton ban szendergő világ Egy-egy Jetaötfis Máglyának <D Mint Vád Mihály Neve mellé az utókor các- kal illesztette ezeket a jelzőket: költő hadvezér és politikus. Irodalmi alkotásai, elsősorban a Szigeti veszedelem a magyar múlt számottevő értékei. A törökellenes harcokban bátor és leleményes katonaként vett részt. Államférfiként az ország gondjait vette vállára. Egy nehéz, bonyolult korszak összetett, sokarcú egyénisége volt A magyar későreneszánsz talán utolsó nagy alakja. Gondoljuk el: amikor háromszázhatvan évvel ezelőtt megszületik — 1620. május 1-én —, már csaknem egy százada a török az úr az ország nagy részén. A Felvidék és Nyugat-Dunántúl Habsburg-fennhatóság alatt áll. A töröknek adózó Erdély pénzért váltja meg viszonylagos önállóságát A Zrínyi- családban nagy hagyománya ól a műveltségnek, a közéleti gondolkodásnak, a törökellenes harcnak. A fiatal Zrínyi Miklós Szigetvár 15R6-OS hősi várvédelméről talán olyan öregektől hallott mesélni, akik 18—20 éves fejjel az ostrom szemtanúi voltak. Ha várat épített, falakat erősített ha lesvetésre indult vagy rajtaütött a martalóc törökön: birtokait és az országot egyszerre védte. Ha kereskedőkkel tárgyalt, ha •pénzt gyűjtött ez a'' pénz saját Csáktornyái várának és a hazának az erejét egyszerre növelte. Családi és magánemberi érdekeit mindig ösz- szekapcsolta a nemzeti, közösségi célokkal. A Muraközt soha nem tudta a török elfoglalni. Zrínyi viszont föl- égetta az eszéki hadihidat s elvágta a török fő utánpótlási vonalát Fölépítette a Dráva és a Mura összefolyása közelében Űj-Zrínyivárát S megkísérelte Kanizsa visszavételét Is a tőröktől. Gondolkodása, problémaérzékenysége messze túlterjedt birtokai határán. A Habsburg-uralkódóval és az erdélyi fejedelemmel levelezett Országgyűlésre járt: Zágrábba, Pozsonyba, Bécsbe utazott A nemzeti hadsereg megszervezésén töprengett. A király választás alkalmával különféle politikai terveket szőtt. Képességei alkalmassá tették volna, hogy nemcsak egy megyényi terület de az ország gazdája is legyen. Kevés volna azonban Zrínyiben csak a kiváló katonát és a messzire tekintő politikust látni. Valójában a körülmények rótták rá ezt a szerepet. Ha rajta áll, nem kardot, hanem egész életében talán könyveket forgat. Tizenhat éves korában Itáliába utazik, ma úgy mondanék: féléves olaszországi tanulmányutat tesz. Itáliai kapcsolatait később is megőrzi, s amit Rómában és Velencében látott, az épületek:, a festmények szépsége később is mértéket jelentett számára. Kedveli a zenét, a virágokat, szeret vadászni, képeket, érmeket gyűjt. A kard nemcsak az emberi élet kioltására alkalmas fegyver a számára, hanem szépmívű ötvösmunka is, dísz, művészi érték. Könyvtára még a nyugati utazóban is ámulatot ébreszt: kora tudományossága minden fontosabb művét megszerezte. Számos idegen nyelven olvas és levelez. Érzéke volt a nyelv, a stílus finomságaira, a gondolat árnyalt és művészi kifejezésére. Valami jelképest kell látni abban, hogy mikor a körülmények szorongató hatására végérvényesen búcsút mond a költészetnek, ezt a búcsúzást is versben teszi: „Nem írom pennával, / Fekete téntával, / De szablyám élivei, /Ellenség vérivel, /Az én örök híremet.” A régi magyar költészetnek talán legszebb négy sora az a vers, amelyben halálsejtel- mét fogalmazza meg. A megszokottól eltérő szórend csak növeli a kifejezés érzelmi feszültségét: „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, f órám tisztességes csak légyen utolsó, f Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt félyttl ég, a föld lészen alsó." Fölösleges azon tűnődni s találgatni, hogy megsebesített vadkan vagy bécsi orgyűkos ottmtta ki életét Zrfgyl élete úgy ért véget, mint a görög sorstragé- íHák. Halála szükségszerű és tragikus haMl volt. Mindössze negyvennégy évet élt. Űtját tragédiák kísérték végig. Még kisgyerek korában elvesztette szüleit Meghalt első felesége, eltemette két gyerekét. Kanizsa alól elparancsolta a császár. Űj-Zrí- nyivárát lerombolta a török. A magyarországi hadak fővezérévé nem őt, hanem Montecuccolit nevezték ki. A szentgotthárdi csatát — ilyen még nem volt a történelemben — olyan békekötés követi, amely a vesztes töröknek kedvező. Barátaiban, irodalmi terveiben, politikai álmaiban csalódnia kellett... Szövetségesei cserben hagyták. A nádorságra hiába pályázott. A bécsi haditanácsban megrágalmazták... 1664 után élete folytathatatlanná vált. El se tudjuk képzelni, mit tehetett volna a szégyenletes vasvári békekötés után. Talán ugyanarra az útra sodródik, mint öccse Péter? A kursaneci erdő avarján a korszak legkiválóbb magyarjának élete tragikus szükség- szerűséggel ért végett. Zrígyi Miklós személyisége, élete és sorsa sokat foglalkoztatta az utókort. Minden kor kereste a hozzá szóló üzenetet. Petőfiék. a reformkor nagy nemzedéke a Habsburg- ellenességhez talált benne jelképet. Babits Mihály az Itáliát járó, a Szent Márk dicső terének köveit toDosó férfit eleveníti meg. Illyés Gyula a két Zrínyi testvér, Miklós és Péter kapcsolatában a népek barátságának és testvériségének a szükségszerűségére mutat rá: „Péter lefordította Miklóst”, Tudniillik Zrínyi Miklós nagy művét, a Szigeti veszedelme* öccse, Péter ültette á* hor-. vát nyelvire. Zrínyi Miklós tudta, hogy nem lehet eszmények nélkül élni. Ezért állította a maga kora elé a csaknem száz esztendővel korábban történé eseményt. Szigetvár hősi védelmét. Zrínyi Miklós maga is példaember volt Neve a magyarság önbecsülésének, szabadságvágyának, az egyéni és a közösség helytállásnak, a történelem előtti felelősségének ma la vonzó példája. Tüskés Tiber Történelem és katonaélet Beszélgetés Örsi Ferenccel, a Tenkes kapitánya írójával Vasárnap délelőtt a tévé tizedszer kezdte meg a Tenkes kapitánya vetítését. Először tizenhat évvel ezelőtt került képernyőre, azóta másfél évenként műsorra tűzték, ami önmagában igazolja a hat és fél órás történelmi kalandfilm időállóságát Nem is szólva arról, hogy határainkon túl nyolc ország találta alkalmasnak a bemutatását tévében, illetve a hasonló című regény megjelentetését. Nemeskürty István egyik előadásában így számol be a tévéfilmmel kapcsolatos külföldi élményeiről: „A Tenkes kapitánya című sorozat keletberlini vetítésekor Nyugat- Berlin utcái is elnéptelenedtek, mindenki a képernyő előtt ült» élelmes kereskedők nagy üzleteket kötnek Tenkes-kosz- tümök és -fegyverek eladásával, sőt a sorozatot sugárzó televízió két részlete közé iktatta Nyugat-Berlin lakosságához szóló politikai kommentárját, mert ekkor ültek legtöbben a képernyő előtt. Ennek a ténynek valódiságát magam is ellenőriztem ismerőseimmel való . nyugat-berlini beszélgetések során. Helyes tehát szem előtt tartanunk, hogy mindent a helyére tegyünk és semmilyen eredményt se becsüljünk le sznob finnyásságból”. A szerzőt kérdeztük a film élettörténetéről és hatásának személyes tapasztalatairól. — A Tenkes sok nézőjével találkoztam az elmúlt másfél évtized során, akik ma már felnőtt emberek és ma már a gyerekeik nézik a filmet — mondotta örsi Ferenc, majd így folytatta: — A legfőbb hatását abban látom, hogy le tudja kötni a gyerekeket, ki- kapcsolódást jelent számukra és erősíti bennük a hazafias érzéseket. Persze más hatások is vannak. A többi között az, hogy a 406 méter magas dél-dunántúli Tenkes alaposan megnövekedett, ha nem is magasságban, inkább népszerűségben, amit bizonyít a róla elnevezett szálloda, sajt, borotvapenge, ételkülönlegesség és sok minden más. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor a Szovjetunió távoli területein járva nehezen tudták a nevemet kiejteni, s amint megtudták, hogy én írtam a képernyőről jól ismert Ten- kest, attól kezdve „Tovaris Tenkes !”-nek szólítottak. Kevesen tudják, hogy a fél világot bejárt kalandfilm írója, az ötvenkét éves örsi Ferenc maga is katonai pályára készült, de aztán felcserélte a „kardot” a tollal, ám íróként is hű maradt egykori önmagához, a témái — függetlenül attól, hogy novellában, regényben, drámában, vagy színműben kerültek feldolgozásra és felnőtteknek, vagy gyerekeknek szánta — többségükben történelmi, vagy katonai tárgyúak. A Tenkes kapitánya után következett a háromrészes Zrínyi, majd a második világháború egész korszakát bemutató Oly korban éltünk sorozat, melyet Mészöly Tiborral együtt készített. De ide sorolható a tévéből jól ismert Epeios akció vagy Teréz, a forradalmár férj mellett másodlagos szerepet játszó, de hőssé magasodott assza**■, vagy a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulójára írt Legenda a páncélvonatróL A mai katonaéletről szól a Princ, a katona, a Patyolatakció, vagy a tiszaháti árvíznél a katonák helytállásáról született Az áradat című film. Ugyancsak történelmi, illetve katonai tárgyú a színházban bemutatott háromfelvonásos Test- vértüzek, vagy a fasiszták által meggyilkolt parlamenterről írt kétrészes dráma, A kapitány. — Miért tartja fontosnak a történelmi, vagy katonai tárgyú történetek feldolgozását? — Népünk történelme kime- ríthetetlenü! gazdag témában, és a hazafias neveléshez legszükségesebb korszakok, események kis része sincs feldolgozva, tartozunk vele önmagunknak is, ebből az adósságból akartam valamit törleszteni. Hasonló a véleményem a mai katonai témák feldolgozásáról is. A Princ, a katona, de még inkább a Patyolatakció megírásával a katonaélet derűsebb oldalát igyekeztem bemutatni. Meggyőződésem, hogy a hadseregben eltöltött hosszabb-rövidebb idő egész életre szóló élményt jelent az ember életében. Gondoljuk csak el, az- ifjú állampolgár, akár fizikai vagy szellemi dolgozóként került a katonasághoz, utoljára van zárt közösségben, ahol mintegy befejeződik a nevelése, utána éli a maga életét, de ott a közösségben még formálódik, a szó igazi értelmében felnőtt emberré válik. Ennek a folyamatnak a segítése fontos feladat. — A jövőre vonatkozó tervei? — A tévé megtisztelt azzal, hogy részt vehetek egy olyan sorozat munkájában, amely a magyar történelem elhanyagolt korszakát, az Árpád-házi királyok korát kívánja bemutatni. A rám eső első kétrészes tévéjáték I. Géza, Szent László és Salamon harcait, a második szintén kétrészes tévéjáték Vak (II.) Béla és II. István korát mutatja be. Másik — nem is tervem, inkább vágyam —, az 1979- ben a pedagógus-szakszervezet pályázatán harmadik díjat nyert A tanító című darab és a Balassi Bálintról írt Dávid király katonája című — az Agria pályázatán várakozáson felül díjazott — drámám bemutatása. Végezetül: nem lehet tudni, hogy a díjazott alkotások mikor ke "Inek bemutatásra, egyedül tu bizonyos, hogy azok a regény ek, filmek, drámák, amelyek eljutottak az olvasóhoz, a nézőhöz — talán éppen azért, m$rt többségükben a máról a mához szólnak — sikert aratnak még akkor is, ha — Nemeskürty István szavával élve — a sznobság, vagy más szóval, a közönségsiker figyelmen kívül hagyása késlelteti az író munkásságának hivatalos elismerését. Rehák Ferenc r NÓGRÁD - 1980. április 27., vasárnap
