Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
Madlena József tanácselnök Csonka József HNF-titkár Gergely Imre vb-tltkár B orát a királyok arany-ezüst pénzt helyettesítő adóként elfogadták. Magyarázat: a közeli, egykor bőven termő szőlőskerteket hátán megőrző-nevelő Arany-hegy különleges (Tokajhoz hasonló) mikroklímája. És persze a munka, a föld, a szőlő legendás szeretete, az ecsegi ember nyitottsága minden új iránt. Aztán a szokásai — mondják, régen kötelező volt a lánynak innen nagyobb helyre, városra egy időre elszegődni házhoz, családhoz. Azután mehetett férjhez, de akkor már nem csupán kelengyénekvalót, sok felszedett tudást is magával hozott, amikor hazatért. Ecseg a mondák, legendák, érdekes történetek földje is. Szerencsére akadt itt néhány „látó ember”, akik nem csak újra felfedezni, továbbadni is szándékoznak az ősök, elődök kultúráját. Közülük talán az első Csonka József takarékszövetkezeti igazgató, népfronttitkár, honismereti kutató. Tőle tudom, amit tudok. Tokaji derű lengi körül a többi történetet is: az Ilona-várról (mór a török is romban találta), amelynek Füzér nemzetségbeli ura valóságos „kéjlakként” használta. Ide hozta fel Borbálát, a bővérű menyecskét is, akit az ecsegi nép találóan nevezett el „ekebontó- nak". Az errevetődött kedves Idegennek (férfiaknak) kifogta az ökröt az eke elől, és odaajándékozta. Templomtornyának alsó részéről azt tartják: huszita őrtorony volt. A vár maradványait a harmincas években bon- tatta le a bíró azzal az indokkal, hogy „kell a legelő és a kőomlás veszélyt hoz a marhára”, de az igazság az; abból épült meg a gőzmalom, amely biztosan jobban kellett. És hogy a mába ugorjunk — a gőzmalom egykori udvarán létezik a 380 méter mélyre fúrt, kiváló artézi vizet adó kút, amely ma magánkézben elfolyik a vakvilágba. A szennyezetten környezetű Szuha vizét is fel lehetne fogni (miként erre már volt elképzelés, mint mondják, a hasznosi víztározó előtt is!) Cserhátszentiván és Ecseg között. Mert a geológiai viszonyok itt más megoldást vízszerzésre nemigen ígérnek. A víz pedig mindennél többet fog érni rövidesen. A tanácsiak — Madlena József elnök és Gergely Imre vb-titkár — elmondják azt is, hogy a jelölő gyűléseken gyakran került szóba éppen ez a kérdés, na, meg a „bűnrossz út”, ahogy az egyik ecsegi polgár a krónikásnak meghatározta az utak jelenlegi minőségét (?), Ecseg ma székhelyközség, ide tartozik a közeli Csécse és Kozárd, összesen mintegy 3200 lélek, ebből ezerhatszáz az ecsegi és ha tovább szűkítjük a kört, majd nyolcvan százaléka kijáró dolgozó a munkaképeskorúak- nak! A képlet, finoman fogalmazva, ahogy a tanácselnök (Iparból, szervezett környezetből került a tanács élére, két éve) ezt optimistán kifejezi; „Szerény lehetőségek, anyagi eszközök, amelyet nagy társadalmi, közösségi segítséggel pótolunk.,S hogy eredménynyel, azt bizonyítja a tavalyi társadalmi munkában elért megyei második helyezett a községek kategóriájában. Ehhez kétszázezer forint jutalom jár, azt Is tartalékolják. A következő ötéves tervben előbbre szeretnének lépni a vízellátás megalkotásában. Mert valóságos közösségi alkotás, majd azt mondtam, teremtés az, ahogy a szerénynek nevezett anyagi lehetőségek között (három községre itt évi 230 ezer forint!) falvaink önmagukat gyarapítják. Mindenütt segít persze a helyben működő gazdasági egység, de csak erejéhez mérten teheti. Ecsegen a Béke Termelőszövetkezet az, amelyre számítani lehet. „Bizony, ellentmondásos a város és a falu közötti színvonalkülönbség megszüntetése, csökkentése, mert mi itt mindenért megfizetünk”, Mire gondol az ecsegi, nőtincsi, kallói, tolmácsi, zabari, litkei ember ilyenkor? Ecsegen családonként négyezret fizetnek ott, ahol a sárbaforduló földutat sikerül eltüntetni. De a szándék —, mert úgy tartják, magukon kell segíteniük — egyre erősödik a hozzájárulásra. Talán ez is közelebb visz a megoldáshoz, talán a jövőben jobban érvényesül ország-megyeszerte a regionális, tehát nem csupán egyes helyeket, hanem azok környezetét is fejleszteni akaró szemlélet. Az ecsegi ember ma házon, telken belül jóval közelebb került a városhoz, színvonal tekintetében, mint a helybenélést azért mégiscsak alapvetően meghatározó úgynevezett infrastrukturális (út, víz, csatorna, kereskedelem) környezet vonatkozásában. A községért tenniakarás egyik, ma még párját ritkító, példájával is itt találkozik a krónikás: az egyik pásztói üzemben dolgozó, ecsegi női brigád kérte a munkahelyet, hogy az esedékes társadalmi műszakot Ecsegen dolgozhassa le. Megtehette, meg is tette. ■ ■ O t esztendeje is az út, a járda, a víz volt a nagy kérdés Ecsegen. Járdaépítésben, hetvenhatan olyan „csodát" vittek véghez a cigánycsaládok által is lakott Bankó utcában, amely páratlan a maga nemében. A takarékszövetkezet előlegezte meg a hozzájárulás összegét sok családnak; a járda, nyolcszáz méteren, néhány nap alatt elkészült. De felépült itt két korszerű spor.töltöző, tűzoltószertár, korszerűsítették a művelődési házakat, a csécsei orvosi rendelőt, s ugyanott öregek napközi otthonát alakítottak ki az egykori tanácsi ki- rendeltség helyén. Az említett regionális szemlélet itt éppen a társadalmi munka elosztásában, a községek érdekeinek szem előtt tartásával érvényesül. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Csonka Zoltán ötödik osztályos tanuló is rendszeres kök; csönzője a könyvtárnak Jakus Arpádné, Klssné Fekete Gizella, Csonka Józsefné • takarékszövetkezet ügyeit intézik A termelőszövetkezet melléküzemágában NDK kombájnok alkatrészeit készítik, a profilesztergánál Bóna László Egy híján már minden telek elkelt az új házak építéséhez a tanácsi tulajdonból özv. Krátki Józsefné régi portája is ragyog a tisztaságtól, példája az ecsegi rendszcrctctnc*
